Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
V Több mint hatvanéves a film és ez alatt az Idő alatt sok száz ragyogó tehetségű színész, színésznő nevettette meg az emberiséget. Valóban az egész emberiséget, mert ezeknek a művészeknek a mókáin mulattak fehér emberek a világ minden részében, a négerek, ahová a film már behatolt és valószínűleg jól mulattak rajtuk a maorik, a Fidzsi-szigetbeliék, valamint az eszkimók és mások a földgolyó minden részében. A filmmulattatás már a prehisztorikus film- időkben kezdődött. Még Edison Kinetoskopjában bemutatott filnjeken is nagyon szórakoztak a nézők: a verekedő macskák bohóságain, a táncoló négerek furcsa, groteszk mozdulatain, a tornázó ember ízommozdulatain stb.. De a világ első mulattatója filmen nem a film főszereplője, hanem a film készítője, LOUIS LUMIERE SIAN ES PAN Az amerikai filmmulattatók közé tartozott két komikus Stan és Pan is, eredeti nevükön Oliver Hardy és Stan Laurel. Mindketten egészen sajátságos komikumukkal vonták magukra a világ figyelmét. Teljes estét betöltő filmjeik, valamiiit a 2-3 felvonásos mozgóképeik évekig szórakoztatták a világ moziba járó közönségét. Fernandel volt. Első tíz filmje is már érdekesen vonzó volt a múlt század végén szórakozó emberek számára, de amikor a világ legelső félperces bohózata megjelent a mozivásznon, az emberek hasukat fogták a nevetéstől. Ez az első’ bur- leszkszerű filmszalag. A megöntözött öntöző volt. Halljuk csak a húszméteres félperces film meséjét: A kertész öntözi a kertet. Egyszerre egy vidám fickó rálép a gumicsőre, mire a vízsugár elakad. A kertész egy pillanatra megdermed, maga felé hajlítja a csövet, belenéz ... és ebben a pillanatban a gyerek „lelép“ a gumiról és a víz teljes erővel a kertész szemébe csapódik. íme, ez volt a világ legelső burleszkje, amelyen hosszú éveken keresztül nevetett az egész világ. Kólóra adták-vették, százszámra küldték a világ minden tájába a kópiákat, ma pedig muzeális filmszalag a British Film Institut filmarchivumában és néhány más film-múzeumban. A század első éveiben készült filmvígjátékokban és bohózatokban azonban már színészek, tehát a filmek főszereplői szórakoztatták az emberiséget. A filmtörténelem sorrendje szerint vegyük őket elő! PRINCE AZAZ MÓRIC volt a következő francia filmkomikus, akinek minden mozdulata nevetésre gerjesztette a sátormozikban vagy a sarki mozikban ülő kispénzű embereket. Ezek azután mulattak Móric üldözésein — mert ez volt a „fő szakmája", vagyis: valahol valamilyen bajt okozott Móric, ül, betört egy kirakatot és erre megindul a nagy üldözés, amelynek során ezerszer bukfenceztek az egymás hegyén-hátán futó, szaladó emberek, végül mindenki a földön fetrengett, össze-visz- sza püfölve egymást, már senki sem tudta, hogy kit és mit vernek, miért, mi okból? Ez volt Móric mulattató profilja. A legnagyobb francia filmmulattató a némafilm idején azonban MAX LINDER volt, akiről Chaplin is azt állította, hogy mintaképül szolgált számára. Max Linder német hangzású neve ellenére sem volt német, hanem tőzsgyökeres francia. Igazi neve Gabriel LeCharlic Chaplin vielles. Született 1883-ban, meghalt 1925-ben. Chaplinen kívül alig volt a világon annyira népszerű mulattató, mint Max Linder. Ha vékony lábaival, komikus arcfintorjával megjélent a vásznon, már megszűnt a mozi nézőterének nyugalma és csöndje: attól a pillanattól kezdve hahotázott az egész nézőtér, öregek és gyerekek, lányok, asszonyok, mindegy. Max Linder miatt mentek az emberek a tizes és huszas években a moziba. Nem érdekelte az embereket más műsor, csak Max Linder. Akár kisfilmjeit, akár későbbi hosszabb lélegzetű filmjeit vetítették, Max Lindernél telt háza volt a mozisnak. «Max Linderért sokat fizettek a filmkölcsönzök, hiszen Max Linder korának kezdetén még méterre vásárolták a filmeket és Max Linder sokat ért. mert sok pénzt hozott a mozi pénztárába. Max Linder két híres filmje, a Hét évig nem lesz szerencsém és A kis kávéház. Utóbbi filmnek a feliratait Karinthy Frigyes írta és Max Linder játékán, Karinthy szellemes feliratain sokáig mulatott a közönség. Max Linder utolsó magyar vonatkozású „szerepe“ az volt, hogy a bécsi Vita Filmgyárban együtt játszott egy cirkuszfilmben Bánky Vilmával. Bécsből Linder visszatért Párizsba, de ekkorra már teljesen hatalmába ejtette az egyre fokozódó idegbaja és 1925-ben feleségével együtt Párizsban öngyilkos lett. Linder már régen halott volt, amikor groteszk játékstílusa még mindig mulattatta az egész világot. CHAPLIN A nagy mulattatóról rövid cikkben megemlékezni szinte lehetetlen. Chaplinről monográfiák, biográfiák egész tömege jelent meg. Chaplin maga' a filmművészet, minden idők legnagyobb mulattató művésze. Figuráját az egész világon ismerik. 1912-ben került a filmhez, amikor Mac Sennet, Amerika század elejei híres filmrendezője és vállalkozója szerződtette a Keyston- filmgyártó vállalathoz. Itt kevés hetifizetéssel kezdte, de amilyen arányban nőtt filmjeinek tekintélye, egyéni művészete, olyan gyorsan került ki az ismeretlenségből és rövidesen Amerika legkedveltebb filmszórakoztátója lett. Chaplin 1889. április ,16-án született Londonban, amelynek nyomorvárosrészében élte szomorú ifjúságát. Későbbi filmjeiben sok gyermekkori emléket elevenít meg. Sok-sok groteszk mozgást ebből az időből sajátított el és maradt meg emlékezetében, sőt jó néhány témáját is ebből a világból merítette. A rendőrtől félt gyermekkorában és a rendőr sokat szerepelt későbbi filmjeiben is. Filmjeinek száma nagyon sok, rövidfilmjéiben a világot, annak minden félszegségét, romlottságát és fonokságát gú nyolja. A némafilmek között világra szóló sike- rűek a Kölyök, A cirkusz, a kisfilmek mindegyike pedig a tilmmíjvészet örökbecsű alkotása, Chaplin művészete a hangosfilm-korszakban érvényesült teljesen. Első hangosfilmjében, a Nagyvárosi fényekben még kigúnyolja a hangosfilmet, még nem pártolt át hozzá teljes odaadással, de az 1936-ban forgatott Modern időkben már énekelt s ez felejthetetlen mindenki számára, aki valaha is látta a filmet. Diktátor című filmje (1046) élénk emlékezetünkben él, jóllehet már idestova tíz éve, hogy láthattuk. Ebben borotvaélesen kigúnyolja a diktátorok lélektanát, a Hitlerek és Mussolinik aljasságát, embertelenségét és becstelenségét. A Monsieur Verduoxban már más Chaplin mutatkozik be. Most már elhagyta kis bajuszkáját, nem vette fel toprongyos cipőjét, horpadt kalapját, nyúzott zsakettjét, itt nagyvilági férfi, aki gátlás nélkül gyilkolja meg a nőket, csakhogy pénzhez jusson. Következő filmje a Rivaldafény, bizonyos mértékben búcsúfilm akart lenni, legalábbis a látszat az, mintha a vén bohóc utolsó szerepében búcsúznék a színpadtól, azaz a ma- hézstól. Mostanában új filmet forgatott Egy király .New Yorkban címmel, amelyet nagy sikerrel mutattak be több európai fővárosban s amely szatirikus képet fest a maccarthysta Amerikáról, ahonnan Chaplint klUidözték. Chaplin a szó szoros értelmében a világ legnagyobb művésze. Eddig még senki sem múKa felül és úgy véljük, hogy a filmművészetnek még nagyon kell fejlődnie, hogy egy új Chaplin jelenhessen meg a Filmglóbuson. FERNANDEL, CHEVALIER, ZORD ÉS HURU MEG A TÖBBIEK A SZOVJET FILMMŰVÉSZETBEN másként alakult ki a komikum filmkífejezési módja. Ott nem Ismerünk nagy nemzetközi neveket, így a kimondott filmhumoristákat. A világ filmmulattatóiról írva, oldalakon keresztül kellene megemlékezni a különféle humorista szereplőkről. Még csak néhány ismert nevet kívánunk csokorba kötni. A világ mai „első számú filmhumoristéja“ Fernandel, a francia filmművészet kimagasló alakja. Ha megjelenik a filmen, akár az Ali babá-ban, akár a Don Juan-ban, akár másutt, a nézőtér máris felszisszen és boldogan mulat bohóságain, hatalmas lőfogain és bárgyú képén. francia filmművészet sok éven át volt mulattatója Maurice Chevalier, a párizsi nagymulatók ismert csillaga. A filmen nemcsak a szerelmest játszotta, hanem a szórakoztató komikust is. A ^nok föhumoristája a két egymáshoz lánc^ komikus, Zoro és Huru, akiben évtizedeken keresztül mulattak szerte a világon. NAGY MAGYAR MULATTATOK végezetül emlékezzünk meg magyar mulat- tatóinkról. Na ki legyen az első? Már a kérdésből is kiérezhető, hogy első számú „közellenségünk“ Latabár Kálmán, minden idők legnagyobb magyar filmkomikusa. Méltó társa a filmkomikumban Kabos Gyula és partnernoje Gombaszögi Ella, akit mindig imádott, vagy gyűlölt, de a végén mégis egymáshoz tartoztak. Nagy mulattatómk Gózon Gyula, Biíicsl, Tivadar, Rózsahegyi Kálmán — és ritkán Salamon Béla és Komlós Vili. Sokszínű és méltán kedvelt mulattatóink (olykor-olykor) Tolnay Klári, gyakran Kiss Manyi és régebben Csortos Gyula tündökölt mint humorista a filmen. (Főleg a lakáj szerepekben). Mály Gerö állandóan mókás beállításával remekelt. Pethes Sándor hol rokonával Pethes Ferenccel, hol pedig Dénes Györggyel együtt vitte a szót a humor birodalmában. Itt-ott Peti Sándor keltett kedélyes hangulatot, hogyha megjelent a filmvásznon. * Jelenet a Luxustutajon című filmből a szovjet filmeken inkább a rendezők karmesterpálcái emelték a komikum felé és inkább ők a (láthatatlan) szereplők és mulattatók, mint a filmeken fellépő figurák. A szovjet filmrendezők közül Alekszandrov és Pirjev voltak azok, akiknek sikerült filmjeikbe a vígjáték- és bohózatstílust bevinni. Alekszandrov Vidám fickója nálunk is elismerésre talált, sőt 1933- ban a velencei filmbienálén is kitüntették. Chaplin is sokat beszélt erről a filmről, amelyben Utyaszov játsza a komikus szerepét. Utya- szov dalos, zenés vidám szórakoztató fiú. Alekszandrov egész sor vígjátékot alkotott. Legutóbb a Karnevál éjszakája című szovjet filmben láttuk ezt a mulattatót. A másik szovjet rendező, akinél a vígjátéki jelleg dominál, Pirjev. Ismert szovjet komikus Bjelokurov, aki a Gogol „Holt lelkekben", majd Cskalovot, a repülőt személyesítette meg. Érdemes megemlíteni Zsarovot, aki a Viborgi városrészben az anarchistavezért alakította és a VasöklU Bogdán-ban az egyik humoros pofát. Egyébként vagány alakokat szokott megszemélyesíteni. Az egyik legnagyobb szovjet komikus, Arkagyij Rajkin, akinek külön társulata és színháza van Leningrádban, több mint egy tucat maszkban jelent meg a néző előtt és aratott hatalmas sikert a Valahol már találkoztunk című szovjet filmvígjátékban. A humor birodalma a filmen dtorlátlan. A filmen sokkal jobban érvényesül a humor, mint a színpadon, de legalábbis többen, sok százmilliónyi közönség élvezi a vidámságot és derültséget. Akik a filmen szórakoztatják a népek millióit, megérdemlik, hogy külön dicsérő elismerésben részesüljenek, mert nehéz időkben is rossz kedvben is és bánatban is, sok-sok könnyet törölnek le a szomorkodó emberek szemeiről, és optimista szemléletet, vidámságot árasztanak maguk körül. Kabos Gyula
