Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 4. szám

yönyörü napsütéses . téli időben érkeztünk meg az 1.800 méter magasan fekvő tu­ristaházhoz, hogy társammal szabadságunkat e fenséges alpesi vidéken töltsük. Az elénk táruló látvány, a hegyeket borító por­hó, a sízők álma, megdobogtatta szivünket és egyébre sem gon­doltunk, csak arra, milyen szép sítúrákra nyílik majd alkalmunk. A turistaház gerendákból és deszkákból hevenyészett épület volt. El sem készült még telje­sen, mert a munkálatokat a ko­rai tél miatt abba kellett hagyni. Alig telepedtünk le egy kicsit kiutalt hálószobánkban, mely­ben nyolc személy részére volt hely, hálótársaink éppen délutáni túrájukról érkeztek vissza. Nyomban megindidt a beszélge­tés, s mi természetesen elsősor­ban a túralehetőségek jelöl ér­deklődtünk. Megbeszéltük, hogy másnap kora reggel együtt in­dulunk egy nagyobb sítúrára. Még aznap este munkának lát­tunk, hogy léceinket előkészít­sük. A talpakra rákapcsoltuk a magunkkal hozott fókabört, mert az ilyen meredek hegyekre jóka- bőr nélkül jelkapaszkodni csak­nem lehetetlen. Korán lefeküdtünk, hogy első komoly túránkra kipihenten in­dulhassunk. Éjszaka orkánszerü hóvihar kerekedett, s a süvítő szél meg-megremegtette a turis­taház deszkajalát. A deszkajal még be nem tapasztott résein befújta a szél a havat, bizony egyszerre csak arra ébredtem, hogy az arcom nedves, takaró­mat pedig vékony hóréteg borít­ja. Aki azonban már többször megjárta a magas hegyeket és szenvedélyes sítő, az ilyen cse­kélységet fel sem veszi. Fejemre húztam a sapkám, arcomat be­takartam és aludtam tovább. A hóvihar reggel sem csende­sedett. A megbeszélt sítúra el­maradt, de társammal már any- nyira szerettünk volna sízni, hogy felcsatoltuk mégis lécein­ket és kimentünk kisebb lejtők­re sígyakorlatokat végezni. Mi voltunk az egyedüliek, akik a tomboló viharban kimerészked­tünk a házból. Sűrű szövésű síszövetböl készült „norvége­rünk“ ugyan eléggé védte tes­tünket a hidegtől, a szél mégis átjárt bennünket, s egy-egy erő­sebb szélroham jónéhányszor ■felborított bennünket. így hát mi sem maradtunk kint hosszabb ideig. Három napig szakadatlanul havazott és az orkán ereje egyre növekedett. Ha valaki még nem járt télen az Alpokban, s nem volt fenn a hegyek között olyan magasságban, ahol a törpefenyö sem nő, el sem tudja képzelni a hóvihar erejét. A sűrűn hulló havat söpri a szél, s amerre a i4*e*i^ídés A'­szem ellát, mindenütt csak havat lát. A telefonpóznák is alig lát­szottak ki a hóból. A külvilággal minden összeköttetés megsza­kadt, mert a magas, friss hó járhatatlanná tette az utakat. Élelmünk volt, de ásványvi­zünk csakhamar elfogyott. Jobb híján felolvasztottuk a havat, felforraltuk a hóiét és szomjun- kat így csillapítottuk. A víz egy kissé ízetlen volt, de ittuk nyak­ló nélkül. Negyednapra — valószínűleg a szokatlan ivóvíztől — lázas lettem és ágynak dőltem. Tár­saim minden fölösleges takaró­jukat rám rakták, és izzasztás- sal igyekeztek a lázat megszün­tetni. Három napig nyögtem a kellemetlen kúrát, s az izzasz­tás végül is használt és a lázam elmúlt. z első láztalan éjszakám után arra ébredtünk, hogy a hófúvás megszűnt. Társammal elhatároztuk, hogy kihasználjuk a kedvező időt, sítalpunkon le- siklunk a völgyben lévő vasút­állomásra és hazautazunk. És bár nagyon gyengének éreztem ma­gam. felcsatoltuk léceinket és egy ugyancsak az állomásra igyekvő társasághoz csatlakozva, nekivágtunk az útnak le a völgy­be. Eleinte nem volt semmi baj. Szinte élveztük a szép időt és a lesiklás örömeit. Később azon­ban magasabb emelkedők követ­keztek s ezekre fel kellett ka­paszkodni, majd a túlsó oldalon lesiklani. A friss, magas hóban gyors haladásunkkor alig tudtuk fékezni a sebességet, s rajtam csakhamar kiütközött a fárad­ság. Térdeim már reszkettek és egyre bizonytalanabbul álltam lábamon. Társaimmal a csoport végén kullogtam és sehogysem tudtam már tartani az iramot. Hiába igyekeztem, már nem tudtam ügyelni, s néhányszor elestem. Egy meredek lejtőn siklottunk lefelé, amikor nagyot buktam előre, amit sínyelven „csillagnak” neveznek. Ez a bukás sok időbe került, és mire feltápászkodtam, leráztam magamról a havat, a már messzejáró társaság, ne­hogy lekésse a vonatot, társam­mal együtt magunkra hagyott. Egyedül maradtunk a végtelen hómezőkön!... Társam váltig noszogatott, sürgetett, hogy folytassuk utunkat. A sínyomo­kat követve jó darabig baj nél­kül haladtunk. Később azonban havazni kezdett és a frissen hullott hó bef^te a sínyomokat. Az utat nem ismertük, tanács­talanul nézegettünk egymásra. liJost merre? Lefelé a völgy­JrA igen ^m, de először rá kell találnunk az autóútra, amely oda vezet. Már vagy hat órát voltunk talpon. A fáradság egyre jobban erőt vett rajtam. Egyik bukás a másikat követte és a sok fel­tápászkodás végsőkig kimerített. Csurgott rólam a verejték, a szám a szomjúságtól kicserepe- sedett. Társam kétségbeesetten bizta­tott: — Ne hagyd el magad, ne félj, megtaláljuk az utat, s akkor majd a lesiklás is könnyebb lesz! — hajtogatta rendületlenül. Nekifohászkodva újra meg új­ra elindultunk. Ekkor ismét egy meredekebb lejtő állta el utun­kat. Vért izzadva kerültem fel a dombtetőre, ahonnan egy gyors lesiklás következett. Ennek is­mét egy nagy „csillag“ lett a vége. Mozdulatlanul, elfásultan feküdtem a mély hóban, felkelni a magam erejéből nem tudtom. Társam felültetett, de látva reménytelen helyzetemet, egye­dül hagyott, hogy segítség után nézzen, vagy legalább kipuhatol­ja az utat. Fáradtan hátrahanyatlottam, hirtelen felöltőit agyamban a fe­hér halál réme. Eszembejutott, hányán pusztultak el így kimerül­tén, tehetetlenül, erejüket veszt­ve a hóban, mert eltévesztették az irányt, vagy az üton-útfélen leselkedő szakadékba zuhantak. A kimerültség, a hideg legyőzi az élniakarást, és az ember elal­szik, örökre lehunyja szemét a fehér temetőben. Nincs mentség! ... gondoltam kétségbeesetten, — itt a vég, vége mindennek. Fülem zúgott, szemem előtt fekete pontok keringtek, a hulló hópelyhek már egyre vastagabbá tették a fehér szemfedöt, amikor még egyszer utoljára felébredt bennem a menekülés gondolata. Nagynéhezen felültem és akkor láttam., hogy társam már mesz- sziröl integet és örömmel siet, fut, rohan vissza. — Meg va­gyunk mentve — kiáltja bukdá­csolva, elfulladtan a nagy roha­nástól. S amikor hozzám ér, szinte sírva mondja a boldogság­tól: — Közelben egy házat vettem észre! Ez az örömhír megacélozta hitemet és nagy erőfeszítéssel feltápászkodtam, s lassan, igen lassan feljutottunk a dombra, ahonnan alig ötszáz lépésnyire az egyre sűrűsödő ködben egy ház barátságosan füstölgő ké- méniiét pillantottam meg. Most már egy-kettőre elértük az épületet. Egy másik turista­ház volt, ahol ételt és italt is kaptunk. Megerősödve, megpi­henve ismét felcsatoltuk lécein­ket, s a gondnok útbaigazítása alapján csakhamar megtaláltuk a völgybe vezető utat, amelyen kényelmesen elértünk az állo­másra. / gy hát szerencsésen ért véget az egyik ilyen köny- nyelmüen vett és majdnem tra­gikusan végződő sítúra, amelyet mintegy figyelmeztetésül mond­tam el azok okulására, akik sze­retik a hegyeket. Egyszer és mindenkorra je­gyezzék meg: nehezebb túrára csak akkor vállalkozzunk, ha testi erőnlétünk kifogástalan. Fekete Mihály Ilacsek és Sajó vagyis Herceg Jenő és Komlós Vilmos immár évtizedek óta nevettetik a kö­zönséget. Nevük ma már épp oly jól ismert, mint Laurel és Har­dy-é, Zoro és Huru-é, vagy akár Voskovec és Veriché. Legutóbb a budapesti rádió szilveszteri mű­sorában léptek fel nagy siker­rel. Várjatok, en megrovok! Csak a gyáva, gyönge ember sír, nyöszörög, mint beteg ía, ha vad szél tépi, cibálja. És az, kinek álmos fejét nincsen hova lehajtani, ha ráköszönt a néma éj. De én miért pityeregjek? Mert toliam helvett fegvverem tusát markolom keményen? Igaz, hogy ez nehezebb, mint kényelmesen olvasgatni; Tolsztojt. Puskint, Aranvt, Adyt, Férfi vagyok s mint kemény tölgy a yiharban: zordon állok emelt főyel bajtársaimmal. És ha olykor valami fáj, rád gondolok, kicsi asszony, ki hűen yársz otthon reám. Babusgatva szőke fiam, kinek tudom, hogv naponta százszor is elmondod nevem. Csak várjatok, én megjövök, tán egy kicsit öregebben, hajam közé ősz szál vegyül, de hitben és .szerelemben én ú.jra a régi leszek. Várjatok rám, kedyeseim, egy szép napon levél helyett én kopogok be hozzátok, csak várjatok, szeressetek. TÖRÖK ELEMÉR Beverték a jegyző ablakát Nehéz bunkó volt apás ökle, tudta, hova sújt. A hetvenkedő úr előtte félve meglapult. Bíró, jegyző előre köszönt s kalapot emelt, apám szeme kardot villantott: s foghegyről felelt. Egyszer, mikor az éhes tömeg utcára vonult a két hevesvérű csendőrlepény fegyveréhez nyúlt. Eléjük dobbant apám, s karja kétféle csapott, s a szűz poron csurranó vérük rőt nyomot hagyott. Mikor elvitték vasra-vervé, felszakadt a gát; s a proletárok beverték a jegyző ablakát. HARSKOTI MIHÁLY \\ III KÖNYVEK Solohov: IDEGEN VÉR 196 oldal, egészvászonkötés, ára kötve 9,50 korona. A kötet hét elbeszélést tar­talmaz. Solohov a 20-as évek elején irta őket. Annak idején Doni elbeszélések címén je­lentek meg a Szovjetunióban. A jeleniegi kötet nem tartal­mazza a Doni elbeszélések ösz- szes írásait, csupán a nagy író legjobb, legjellemzőbb írásait. Noha korai írások ezek, még­sem mondhatjuk, hogy kezdet­legesek. Ellenkezőleg. Kiforrott kis müvek, rendkívül drámaiak. Legtöbbjük a forradalom ko­ráról szól. Solohov a kozákok életén, egyéni sorsán mutatja meg azt a mélyreható válto­zást, amely az országban vég­bement. Mélységes emberi tra­gédiák tárultak az olvasó elé. A társadalom két táborra sza­kadása végbemegy az egyes családokon belül is; az apa szembekerül gyermekeivel, a fiatal harcos gyermekének any­jával stb. — a megoldás pe­dig kegyetlen, mint maga a harc, amely nem ismerhet meg­alkuvást. A forradalom okozta sorsfordulatok kérlelhetetlen- sége, az emberi szivek fáj­dalma és vergődése, bánata és reménykedése — mindez cso­dálatos formában csendül ki Solohov elbeszéléseiből. Solohov elbeszélései iendUlc- tes, drámai erejű írások, ame­lyek bizonyára megnyerik az olvasó tetszését. Ramuz; AZ ÜLDÖZÖTT VAD 156 oldal, félvászcnkötés, ara 11,20 korona. Tíz évvel ezelőtt halt meg világhírének küszöbén a Nobel- díj jogos és már-már biztos várományosaként. a svájci francia irodalom egyik legna­gyobb regényírója. Mi olyan szép és megindító ebben az Üldözött vad“ című művében? Hiszen első tekintetre alig van egyszerűbb história, mint a szegény, jámbor hegylakóé, akit szerelme s gyermeke pusztu­lása őrületbe és gyilkosságba kerget. Csakhogy a falu népe és a tájék legalább akkora szerepet kap abban az átlátszó történetben, mint maga Jean- Luc vagy felesége Christine, vagy pedig vetélytársa Augusz- tin s a szomszédok, a rétek, a hegyek stb. Az emberi kö­zösségnek, a természetnek s az egyéneknek az állandó összjá- téka fejezetről fejezetre siklik a kikerülhetetlen vég felé, mert így rendelték ezt azok az örök törvények, amelyeket e légkör­ben senki se hághat át büiíte- lenül. Szmirnov; kitárul a világ ?08 oldal, félvászonkötés, ára kötve 14.- korona. Szmirnov regénye egy kis­fiúról szól, arról, hogy miként ismeri meg Surka a világot. Mindent a gyerek szemén ke­resztül látunk, a gyerek tuda­tán keresztül vesszük tudomá­sul a falusi élet kis és nagy eseményeit. Valóban a világ felfedezéséről van szó, Surka apja hazajön a n.váron aratni és a gyermek előtt feltárulnak az élet legcsodálatosabb olda­lai; halászni mennek együtt, gombát szedni az erdőbe és mikor már olvan nagyon-na- gyon szép az élet, kitör a há­ború és Surka apja bevonul katonának. Noha egy gyermek látókörén keresztül ábrázolja is Szmirnov az orosz falut, regénye kitűnő képet ad az első világháború előtti orosz társadalomról, a nélkül, hogy az író csak egy­szer is átlépné a gyermek tu­datának határait. Tehetséges, szép írás és bár gyermekről szól, mégis inkább felnőttek­nek, mint az ifjúságnak való olvasmány. Flos; ORCHIDEA VADASZOK 250 oldal, félvászonkötés, 1 térképmelléklettel, gazdagon illusztrálva, ára 17,17 korona. A kalandos útleírás három közép-amerikai köztársaság — Guatemala, Honduras, Costa Ri­ca — egzotikus világába vezeti az olvasót. Noszov; JÖBARATOK 152 oldal, félvászonkötés, ara 9.- korona. Noszov regénye 7 — 11 éves iskolásfíúk mindennapi életéről, csínyjeiröl számol be. A rend­kívül derűs, humoros könyv, kisebb és nagyobb gyermekek­nek kedvelt olvasmánya. Móra Ferenc; CSENGŐ BARACK kb. 190 oldal, ára kötve 11,40 korona. A kötet részben Móra tün­dérmeséit, részben gyermekko­ri élményeinek meseszerú fel­dolgozását tartalmazza, Dem- jén Zsuzsa illusztrációval, 6 éves és idősebb gyermekek számára. A „Nekopogj kovács", a kö­tet másodüc része, ugyancsak 6 — 8 éves gyerekek részére íródott, nagyrészt ismeretlen mesékkel. L. Kiss Ibolya; TÚL A FOLYÖN 376 oldal, egészvászonkötés, ára kötve 19,60 korona. Vallomás ez a regény egy eseményekben, meglátásokban gazdag életről, amely fellázad az öröklött előítéletek ellen, megtagadja a nemzeti álhit­vallássá emelt gyűlöletet és a megértést keresi ember és em­ber között. Az ismert csehszlovákiai ma­gyar írónő legújabb írását tar­talmazza ez a könyv. Klaus Mann; MEPHISTO 324 oldal, félvászonkötés, ára 18,75 korona. Izgalmas, művészi regény a 30-as évek Németországából. A történet hőseire — ha álnéven szerepelnek is — könnyű rá­ismerni; Thomas Mann, Erika Mann, Gründens, Göring, Göb- bels élete és sorsa köré fonó­dik a mű cselekménye. Sátáni cavalcade-ként kavarog az ol­vasó előtt a szakadékba roha­nó nácizmus vitustánca, s a/ óriás mocsár felett ott ragyog a szerző hite; a humánum, az emberiesség szelleme győzni fog a gonoszság felett. Tetzner Liza: , HA,lf)TÖRÖTTEK SZIGETE kb. 272 oldal, ára fűzve 3,- korona. Közvetlenül a másodüc vi­lágháború előtt zátonyra fut egy kivándorló hajó. Utasai el­pusztulnak, két gyerek azon­ban egy lakatlan szigetre vető­dik. Akárcsak Robinson, ők is — korukat meghaladó — erő­feszítések árán tartják fenn életüket. Halásznak, nyíllal va­dásznak, állatokat szelídítenek. Hónapok múlva egy hajó menti meg őket. A bajtársiasság és az akaraierő szép példáját mu­tatja a regény. StaSek Antal; HAJNALODIK Az MKBK tagilletmény könyve. 292 oldal, egészvászonkötés, ára tagok számára 14,25 korona. A XIX. század első felének forradalmi szele a feudális el­nyomás béklyójában sínylődő cseh falut is elérte. Az ismert cseh író a forradalmár Matous Varga és barátainak életéről írt e müvében A könyv érde- ke.ssége, hogy a regény törté­nete folytonos kapcsolatban áll az 1848—1849-es magyar ese­ményekkel. iíj. Dumas; A kaméliAs Hölgy 172 oldal, félvászonkötés, ara kötve 12.- korona. Csaknem száz éve már, hogy á Kaméliás hölgy romantikus szomorú, szép szerelmes tör­ténete meghódította az ifjúsá­got. A kedves, érzelmes törté­net báját nem ette meg az idő vasfoga. Egy gyengéd, tiszta lélek története ez a regény, egy elveszett leányé, ki a pletykás, kiváncsi, kéjvágyó „tisztesége- sek" fölé magasodüc. Molnár Gábor: KALANDOK A BRAZÍLIAI ŐSERDŐBEN kb. 352 oldal, ára kötve 22,50 •korona. Dél-Amerika embememjárta dzsungeljeibe viszi el az olva­sót az ismert nevű író legújabb könyve. Molnár Gábor a har­mincas évek elején a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából mdult állattani gyújtőútra Bra­zíliába. Hosszú éveket töltött a trópusi növények, mocsarak, kajmánok, óriáskígyók egzoti­kus világában, amit színes, ké­pekben mutat be a közönség­nek. Szép stílusban megkompo­nált természetleírásai, kaland­jainak lélegzetelállító fordula­tossága bizonyára nagy töme­gek kedvenc kötetévé fogják avatni a művet. KIJLTÜRHÍREK Jelentős sikerrel ért véget Moszkvában a Színházak Feszti­válja. Több, mint harminc színi- előadást díjaztak. Elsőosztályú díjat kapott a moszkvai Művész Színház Leonov Aranyhintő cí­mű előadásáért és a Kis Színház Zorin örök útitárs című drámá­jáért. ★ Tízéves a bolgár dokumentum filmgyártás, amely ez alatt az idő alatt több mint 250 kultu­rális filmet készített. Míg ele­inte 3-4 csoport dolgozott évi 10-15 filmen, ma 14 csoport működik és több mint 50 filmet gyárt évente Nem egy bolgár kulturális film nemzetközi dijat is nyert Pl Zakhari Zhandov „Emberek a felhők között" cí­mű filmje és Stoyan Hristov „Falusi lakodalma."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents