Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-24 / 26. szám
Készülnek a vágfarkasdiak Immár hagyományossá vált szonya, de ha ezt bírálni, javí- Vágfarkasdon a Csemadok-nap. tani akarjuk, akkor sokkal kö- Tévedés ne essék, nem járási zelebb kell kerülnünk a mához, napról van sző, hanem szóra- Olj'an darabokat kell játsza- koztató vasárnapi műsoros est- nunk, amelyben az író kézzcl- ről. Ez évben is megrendezték foghatóbban rajzolja meg a az ünnepszámba menő fellépést, mát. amely a zselízi országos ver- Örvendetes tény az énekkar senyre való készülődés jegyé- megalakulása, az öreg emberek ben folyt. A délutáni és az esti és a fiatal lányok munkakedve, előadást kevés híján kétezer De hol vannak a fiatal embe- ember nézte meg. Ez bizony rek? Az énekkar még nem ösz- nagy dolog. Érdekli az embere- szeszokott. Sokat kellene gya- ket a kultúra, a szépre és jóra korolni a piano és a forte kö- való törekvés. S mondhatom, zötti átmeneteket, a könnyed nem hiába mentek az előadás- éneklést. Az éneknek nem szara. Az együttes műsora valóban bad megerőltetőnek lenni. A szórakoztató, oktató jellegű karmesternek is tanulnia kell, volt. Az énekkar számait vidám hogy tovább tudja fejleszteni jelenetek, szavalatok és szóló- az énekkar tudását, énekek tarkították. Végül, Körülbelül ez vonatkozik a mintegy koronát téve az esté- tánccsoportra is. Többet, és re, a tánccsoport bemutatott rendszeresebben kell gyakorol- egy régi szokást, a Tökehúzást, ni, hogy a mozdulatok finomak, amit Kaszás János tanító és esztétikusak legyenek. Ma még felesége gyűjtöttek össze és gond - különösen a fiúknál - dolgoztak fel rövid tánckompo- a lépések, összekötése. A ko- zicióban. Természetesen, az reográfiai feldolgozás szép, előadás után reggelig tartó mu- mindössze az elején kellene latság volt. És szép mulatság, kissé mozgalmasabbá tenni a Nem olyan, mint amilyen még fiúk bevonulását, hogy ne le- egy-két esztendővel ezelőtt, gyen törés a bevonulás és a amikor a legények nyitott bics- verbunkos rész között. Jobban kát vágtak zsebre, ha bálba ki kellene dolgozni a zenekarral mentek. És nem láttam olyan való együttműködést is, amely fiatalokat sem, akik a városi úgy gondolom nem okozhat jampecek divat- és tánchóbort- nagy gondot, hisz Sárközi Ala- ját utánozták volna. Ez is egyik dár és népi-zenekara szép já- nagy értéke fejlődő életünk tékával bebizonyította tudását, szépségének. ' Mindössze többet kellene együtt Noha az előadás jó volt, a gyakorolni a zenekarnak a műsorpolitikával nem lehetünk tánccsoporttal, teljes mértékben elégedettek. Ezek a hibák szorgos munká- Az előadott rövid jelenetek val mind kijavíthatók. S ha többé-kevésbé elavultak. Az ez meglesz,. a vágfarkasdi igaz, hogy mai életünkben, és Csemadok-csoport sikeresen pillanatnyilag az ifjúságnál szerepel majd az országos központi kérdés a házasság, a szemlén, Zselízen. férfi és nő egymáshoz való vi- - gyl - 1 ]Vagy napok Ä z embert elfogja valami belső láz, ami nem hagyja nyug” ton, állandóan azt súgja: most dől el a sorsod! Az éleire eddig oly vidáman készülődő fiatal ott áll izgaolmtól lázasan a zöld asztal előtt, amelyen a vizsgakérdések sorjáznak. — Tessék — kínálja a feleltető tanár a lapokat. Tessék negyvennyolc kérdés közül választani. Nem, ez nem olyan egyszerű. Még egy halk sóhaj, és a remegő kéz végigcsúszik a fehér lapocskák tetején, míg végül megállapodik egyen. Igen, ez lesz az. £s kihúzza. — Tizennyolcas — feleli. És egyszerre megnyugszik az eddig oly nyugtalan lélek, mert megszűnt a bizonytalanság. Igen, ez így folyik évről évre a világ minden iskolájában, ahol érettségire készülő diákok vannak. így van ez a bratislavai magyar Pedagógiai Iskolában is, ahol a IV. B. osztály tanulói esnek át a nagy tűzkeresztségen. Most éppen a szabadonválasz- totf tantárgyakból vizsgáznak. A táblánál Kálmán Klári magyarázza szekszerüen, hogy min alapszik a lencsékkel dolgozó műszerek elve. Gyors kézzel felvázolja a lencsét, a fényforrást, a beesési és visszaverődési szöget. Nincs hiba sehol. Megy minden, mint a karikacsapás — ahogy mondani szokták. A vizsga- biztos feltesz még egy-két kérdést: — írja fel a fókusztávolság képletét! — A fókusztávolság reciprok (fordított) értéke? Minek nevezzük ezt a hétköznapi életben és hol használják? Kálmán Klári most már biztos kézzel írja táblára a képleteket. Nyugodtan megmondja, hogy a fókusztávolság reciprok értékét dioptriának hívják, és hogy ezzel jelölik a szemüvegek erősségét. Már nem fél, nem remeg. Tudja, hogy ezt a csatát megnyerte! — Jöhet a következő! Szép nyúlánk, barna lány, Gerhardt Manci lép a vizsgáztató tanárnő elé. Leül vele szemben, és pirosragyúlt arccal kezdi fejtegetni a növényi, illetve az emberi test rostjai közötti különbséget. Kicsit sietve beszél, mintha attól félne, hogy nem lesz ideje mindazt elmondani, amit tud. Biológiát választott a szabadonválasztható tantárgyak közül. Csodálkozom ezen. Városi lány, akinek nem sok alkalma lehetett a növényi, vagy az állati élet fejlődését megfigyelni. Itt vannak a vidámságukkal mindenkit megnyerő Hinora Mariann, Kubicskó Irén, Odor Irma és a többiek, akik az iskolai tanulás mellett az Ifjú Szivek magyar népművészeti együttes munkájából is kiveszik részüket. És nem látszik rajtuk, hogy ez hátráltatná őket a jó előmenetelben. Kitűnő tanulók. A nép megadta nekik a lehetőséget, hogy azzá legyenek, amivé tudásuk szerint lehetnek. Megadta nekik a lehetőséget a tanulásra, s a tudást, amit az iskolában szereztek, most őnekik kell majd visszaadni kamatostul, szeretettél, hogy a hozzájuk fűzött remény beteljesedjen. GYÜRE LAJOS Levelek Rajta, Országszerte befejeződtek a járási és kerületi versenyek. Járásunkat három csoport, a magyar és a sziovák 11 éves iákoia és a baracai nemzeti iskola képviselte a kerületi versenyen. A negyedik kategóriában a szlovák 11 éves iskola CSISZ-szervezetének tánccsoportja nyerte meg a versenyt. Ugyanebben a kategóriában a magyar 11 éves iskola a harmadik helyen végzett. A baracai pionírcsoport első lett. Ez a helyzet a kerületi verseny után. De mi lesz tovább? Ma már a Dunai Ifjúsági Találkozóra készül mind a két első helyen végzett csoport. Szemko elvtárs, a szlovák 11 éves iskola kulturális vezetője, múltkori beszélgetésünk során elmondotta, hogy nagy vetélytársak- kal számolnak, ezért mindent megtesznek a gondos és lelki- ismeretes felkészülésre. Az érettségi vizsgák után naponta próbálnak, sőt több nyilvános szereplésen is részt vesznek! A baracai pionírokat egy fiatal szőke tanítónő és Papp igazgató elvtárs készíti a versenyre. Nincs olyan nap, amelyen elmaradna a próba. Min- dig gyakorolnak, csiszolják, tökéletesítik munkájukat. Ez a csoport először vesz részt a versenyben s eredményük máris bíztató. Lehet, hogy számos iskola irigyli a sikereiket, de- hát fogjanak ók is hozzá a munkához! A baracai pionírok a központi versenyen is részt vesznek s nem titkolják, hogy a legjobb eredményeket akarják elérni. Nem is kívánhatunk nekik mást, mint azt, hogy siker koronázza szándékukat. Büszkék ieszünk a tornaijai járást, illetve a besztercebányai kerUietet képviselő kultúrcso- portok eredményeire. Még pár nap a találkozó dátumáig, s addig is rajta, rajta! NÉMETH J.4NOS Tornaija. KELL A KULTÜRH.ÁZ NAGYGÉRESEN Nagygéres szövetkezeti falu. Lakossága megértette az idők szavát, s ma a járás egyik legjobb szövetkezetében tervezik a jobb életet. Sokáig nem lehetett ezt elmondani a falu kulturális életének fejlődéséről, .^m a tanítók segítettek a helyzeten, kezükbe vették a kultúr- munkát s ma a nagygéresi kul- túrcsoport a legjobbak között foglaj helyet a királyhelmeci faluról járásban. Nemrégen Csiky Gergely Nagymama című darabjával arattak nagy sUcert. A kezdeményezés és a kivitelezés a 8 éves iskola tanítóinak az érdeme. A kulturális munkáról szólva, bátran állíthatjuk, hogy a tanítóság Nagygéresen küldetése magaslatán áll, bár a lehetőségek nem a legjobbak. A lelkes tanítók azonban leküz- dik az akadályokat. .A bajokról Pandy tanító elvtárs ezt mondja: — Kul túrmunkát folytatunk, kultúrház nélkül — s ezzel legfájóbb pontjukhoz értünk. Csak tavaly novemberben indult meg komolyabban a kui- túrmunka, amikor a fiatalok egy vidám szilveszteri műsorral léptek a közönség elé. Az est 2000 korona tiszta jövede lemmel zárult. Magától értetődően a kultúrház felépítésére tették félre az összeget. Csiky Gergely Nagymama című darabja is szépen jövedelmezett, s az 5000 korona bevételt hozzátették a korábbi 2000 koronához! A nagygéresi fiatalok, egyetértésben az idősebbekkel, ezekből a bevételekből akarják fedezni a kultúrház építési költségeinek egy részét, mert rájöttek, hogy jó kultúrmunka csak ott lehetséges, ahol erre megvannak a feltételek. A helyi nemzeti bizottság minél előbb lepje meg a buzgó kultúrmun- kásokat, és hozzá tető alá végre Nagygéresen is a kultúrháKASZONYI ISTVÁN Királyhelmec. CSAK A KEZDET NEHÉZ Az ipolypásztói fiatalok érthetetlen okokból mindmáig kivonták magukat a kultúrmun- kából. Hogy miért, erre egyedül csak ők tudnának világos választ adni. Nemrégen a gyermeknapon juniálist rendeztek. A CSISZ-szervezet kellőképpen felkészült az ünnepélyre. Műsoros estet rendezett. A lányok nagyon szép tánccal nyerték meg a közönség szívét. Különféle vidám jeleneteket is előadtak. Szlobodnyík Ilonka és Hégli Rozália gyönyörűen énekeltek. A műsoros estet tánc követte. A bemutatkozó est bebizonyította, hogy csak a kezdet nehéz és ha azon átesnek, megy szépen a muhka. PÁSZTOR LENKE Ipolypásztó. MŰVÉSZEK TORNALJÄN Különlegesen gazdag élményben volt része annak, aki a Szlovák Népművészeti Együttes tornaijai vendégszereplését megtekintette. Azt a művészetet, amellyel az együttes be- férközött a közönség szívébe, csak olyan kitűnő egyénekből összetevődött kollektíva produkálhatta. amely már szinte összeforrott. A ragyogó ritmusérzék, rugalmasság és pontosság — melyek a jó táncolás ismérvei — szinte tökéletessé váltak egy-egy táncjelenetben. A közönség minden egyes táncot zúgó tapssal jutalmazott. Különösen megható volt az a szám, amelyben magyar népdalok szerepeltek. A híres hegedűvirtuóz Oláh Rinaldo fellépését a közönség hosszantartó tapssal köszönte meg. Nagyon nehéz eldönteni, melyik szám tetszett a legjobban, talán a majdnem fél óráig tartó Cigánytánc emelkedett egy árnyalattal a többi fölé. Mikor véget ért a kultúrával, művészettel teljes két óra, az együttes bemondója így búcsúzott a hálás közönségtől; a viszontlátásra! Reméljük, hogy a Szlovák Népművészeti Együttes a jövőben is felkeresi majd Tornaiját és kellemes órákat szerez a közönségnek. BATTA GYÖRGY Tornaija. Pillanatkép Botika Zsuzsáról A kik csak színpadról ismerik, ” nehezen ismernék fel civil maszkájában az utcán, vagy másutt. Mindig valami egészen mást játszik ez a tehetséges fiatal színésznő, legalább külsőben egészen mást, mint ö maga. Színészi körökben úgy beszélnek róla, hogy „beskatulyázott“ színésznő, aki úgyszólván minden szerepében nálánál sokkal idősebb női alakot varázsol estéről-estére a színpadra. Talán ő az egyedüli színésznő a Magyar Területi Színház együttesében, akinek úgynevezett kialakult szerepköre van. Jók, rosszak, mulatságosak és tragikusak, de mindig öregedő női alakot 'játszik. Ez korántsem jelent valamiféle egyoldalúságot, hiszen nemrégiben a Kalandor grófnő c. zenés komédia címszerepében igazolta, hogy ért ö másféle húrok pengetéséhez is, éspedig nem akárhogyan. Ennek ellenére sem emlegetik őt másképpen, mint Bottka Zsuzsa a színház anyaszínész- nöje. Talán a legérdekesebb az volna, ha ó nyilatkozna az emlegetett színházi „skatulyáról". — Azt hiszem, hogy a „beskatulyázás"-t nyugodtan ki lehetne törölni a mai színjátszás szótárából. Igaz ugyan, hogy jobbára öregeket játszom, de mint ahogyan az életben sincs két egyforma ember, én is arra törekszem, hogy az én öregjeim se legyenek egyformák. Természetesen nemcsak külsőben, de jellemben se. Hogy ez szerepről szerepre mennyire sikerült, azt mondja meg inkább más. (Biztosítjuk, hogy sikerülni szokott.) — Mióta színésznő és milyen szerepeket játszott? — ez lenne a következő kérdés. — Mikor a falujáró színház megalakult, az elsők között jelentkeztem. Ez 1950-ben volt. Két év múlva átszerzódtem a Magyar Területi Színházhoz. Pályám kezdetétől fogva megszakítás nélkül játszom. Ha most visszagondolok régebbi szerepeimre, be kell vallanom, hogy tényleg nem akad köztük egy sem, amely korban nálam- nál fiatalabb lett volna. Mégis mind kedvesek és jól esik visz- szagondolni rájuk. Ilyen volt Fjokla Ivanova, Gogol „Leány- néző" c. komédiájában, azután egy részeg parasztasszony a „Csíkos"-ban. Jóleső emlékeim fűződnek az „Aranyember" Terézia mamájához, melyet Buday Máriától, a színház azóta nyugalomba vonult nagytehetségii művésznőjétől vettem át. Remekül érzem magam a Kalandor grófnő címszerepében is. ^ok munkát jelentett számomra a Viharos alkonyat Mária Lvov- ná-ja. Ogy érzem, hasznos tapasztalatot szereztem további munkámhoz ennek a darabnak a próbái alatt. Jelenleg Dávid Teréz „Dodi" c. színmüvében a nagymamát játszom. Nem tudnám megmondani, melyik eddigi legeslegkedvesebb szerepem. Ha azt mondom, hogy a Csikós kis epizódja, a részeg asszony, nem fogja elhinni. Pedig akárO, de szép lesz! Tiz-tizenegyéves gyermekek ugrálnak a Klement Gottwald Pionírpalota hatalmas kertjének egyik vörös salakkal beszórt szegletében. Csillog a szemük, büszke mosoly játszadozik ajkukon, amikor egyikük vagy másikuk néhány milliméterrel túl ugorja a salakba karcolt „rekord“-vonalat. Feszül a lábizom, mint az íjj húrja, pattan a test, mint a gumilabda — oda se neki, ha egy-egy merészebb ugrás után végigfenekelik az érdes homokot. Atletizálnak, — a vak is láthatja! — olyan komoly képpel gyakorolnak, mintha valamilyen nemzetközi versenyre készülnének. Két kis leány ül mellettem a pádon és szakértelemmel figyelgetik a kamaszok ug- rándozásait. Közben hol elismerően, hol csúfolódva oda is kiabálnak az atletizálókra: — No, Pali, te is első leszel a Dunai Találkozón! — kiáltja éppen most a huncutabb szemű és csilingelő kacagással így egészíti ki szavait. Persze csak akkor, ha nem lesz rosszabb ugró nálad! Kiváncsivá tesz a Dunai Találkozó megemlítése, szóba elegyedek a lánykákkal, így tudom meg. hogy ez az „atletizálási“ gyakorlás igen komoly dolog, a Dunai Találkozó napjai alatt sorra kerülő atlétikai bajnokságra készül a kis Pali, Pista meg Ervin. Itt a pionír-kertben bonyolítják le az izgalmas versenyt, a kerület 250 legjobb pionír sportolója küzd majd a büszke bajnoki címért! No, csak no! — tátom el a számat a csodálkozást színlelve, — nem is tudtam, hogy a pionírok is részt vesznek a nagy ifjúsági ünnepségeken ? — De részt ám! — feleli a kis fruska és úgy megoldódik' a nyelve, mintha rú- góra húzták volna. — Szerdán és pénteken a legjobb tánc-, ének- és esztrádcso- portok lépnek fel. De akad itt ezer más szórakozási lehetőség is. Lesz itt pingpong, futball, kosárlabda, hinta, ringispil és mindenféle csodálatossabbnál csodálatosabb játék. Bármelyik gyermek bármelyik játékot használhatja, sőt társasjátékokat is kölcsönkaphat. Emellett strandolhatnak is a kert pompás fürdőmedencéjében! — Karnevált is rendeznek majd a pionírok részére! — kap kedvet a dicsekedésré a másik kislány. — Lányok és fiúk mutatják majd be bo- hókás öltözetüket, melyek mindegyike azt jelképezi, hogy — nem hiszünk a suttogó hírverésnek! — Hát még milyen szgp lesz, ó de gyönyörű lesz a Vöröskeresztnél levő másik pionirházban elszállásolt pionírok élete! — veszi vissza a szót a huncutszemű leány. Valóságos sátorvárost építenek a Dunai Találkozóra Bra- tislavába sereglő külföldi és hazai pionírok részére. Kétszáz pionírt vár a gyermek- város. Juj, mennyi gyönyörűség, juj, milyen csudaélet vár majd a pionír-gyermekekre! ... Én, a felnőtt is izgalörfí- mal várom a nagy Dunai Ifjúsági Találkozót. N. J. • t ■ t ■ t ■ t • c •c ■í •t ■c •< • c • c • c ■ e ■ c ■ < -« • c ■e ■ t • t ■ t ■ e ■ c •< ■t ■t ■ t •t -t • t ■c ■c ■t •t ■ t •t • t ■t ■ c • c ■ t ■t ■ c ■ t ■c ■ ( ■ t ■t ■< • t • t • t ■t ■ e • c ■ { •c • c • c • e • t • c • c ■t ■ c - c -k ■< Gyárfás Miklós Koratasz című drámájának egyik szép jelenete. A Csemadok dunaszerdahelyi műkedvelői sikeresen szerepeltek Bratislavában. hogyan méricskélem a dolgot, valahogy így van." Hogyne emlékeznék a részeg asszonyra. Nagyszerűen megrajzolt falusi karaktert alakított Bottka Zsuzsa ebből a pársoros szerepből. Elevenen az emlékezetünkben vannak ma is alkoholtól eltorzult vonásai, tétova mozdulatai és rekedten sípoló hangja. Méltó volt ez az alakítás a nyílt színi tapsokra, melyekkel a közönség bőven jutalmazta ezt a kitűnő epizódot. Bottka Zsuzsa nemcsak színésznő, de feleség, sőt édes- dnyá is. Az érdekelne minket, hogyan tudja elvégezni a művészre rótt feladatokat a háztartási gondok mellett. — Nem mondhatom, hogy ez éppenséggel megoldhatatlan dó- tog. Férjem a színház szervezési titkára, így természetesen tudja, mire van szükségem az eredményes munkához. Aztán hol én főzök, hol a férjem köti fel a fehér kötényt, hol én daj- kálgatom, neoelgetem Jancsi fiamat, hol ö, ahogy éppen szabad időnk van. — Mi a vágya? — Erre csak színészi s'ablón- nal tudok válaszolni. Sok jó szerep, a kor nem számit. Zsuzsa most végzi az utolsó ecsetvoriásokat az arcán. Elkészült a maszk a Dódl nagymamájához. Rárhnéz búcsúzóul s már nem ót látom, a nagymama indul nehézkes járásával a színpad felé. K, J.
