Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-24 / 26. szám
Nagy ayáti vaiseay *2íC2íiSiSC2ac2SC2í*síe2í<2íca<2áC2í^?iíssíe«2íC2!íí3íesae2aesíe2íGae:3af^a<íQí!»5aC2íS5í3í!Ei!sa«aí2. Történelmünkben tulajdonképpen a forradalmi erők összpontosításakor, 1419 tavaszán és azután 1420-ban a bekerített Prágában gyűlt össze először a nép Csehország valamennyi részéből a közös cél érdekében vívott közös harcra. Kétségtelen, hogy ez az összpontosítás csak megerősítette a cseh nemzethez való tartozás tudatát. A huszita forradalmi mozgalom korszakától egészen a XIX. századig a népi tömegek hasonló összefogására gyakorlatilag sohasem került sor. Ezért talált a cseh hazafiság termékeny talajra a társadalom igazságosabb elrendezéséért küzdők soraiban. Innét eredtek a prágaiak hazafiasságtól ízző felhívásai 1420-ban, az első keresztes had közeledésének idején, innen ered az, hogy a „sereg vezére“ hangsúlyozta az idegenek elleni harc hazafias jellegét. A kizsákmányolők elleni forradalmi harccal egybeforrt hazafias érzésben azonban a nemzetiségi viszályoknak vagy előítéleteknek soha még a nyoma sem mutatkozott. Hiszen már Húsz János mester is ünnepélyesen kiemelte, hogy jóval többre becsüli az igazságos idegent, mint a bűnös cseh embert. Az igazságszeretet, vagyis a társadalom igazságos elrendezésére irányuló szeretet volt a döntő szempont, amely szerint a husziták a barátot is, ellenséget is megítélték. Ezért például Jan Zelivsky is, amikor síkra szállt a német patríciusok kiűzése mellett, gondoskodott arról, hogy az egyik prágai templomot tartsák fenn a német prédikátoroknak, akik a német kézműveseknek és a német szegénynépnek magyarázták a szentirást. Táborban a cseh „isten harcosai“ között is találunk német fegy- verhordozőkat, szolgákat, cselédeket, akik elhagyták urukat, hogy a husziták soraiban küzdjenek a közös ellenség ellen. És épperi azért, mert a feudális társadalmi rendbe forradalmi módon mélyen belenyúló huszita forradalmi mozgalom egyben hazafias harcra is vezette a cseh népet, talált széles visszhangra a határon túl is. Emlékezzünk a prágai kiáltványok visszhangjára. Gilles Mersault harcára Pikardiában, a nemescélú hadjáratok hatására, a bambergi szegénynép ellenállási mozgalmára, a raj- namenti parasztok mozgolódására a magdeburgi szegénynép felkelésére, a huszita forradalmi mozgalom visszhangjára Szlovákiában, a magyar, román és német falusi nép 1437-ben folytatott harcára a hübérurak ellen Bábolna hegyén, a husziták wielkopolskai sikereire — mindez bizonyítéka a huszita forradalmi mozgalom átütő nemzetközi jelentőségének. Nemcsak a mi dolgozó népünk, hanem Csehország messze környékének valamennyi kizsák- mányoltja előtt is harci felhívásként lángolt fel a vörös huszita kehely. Ezért magától értetődő volt, hogy a német reformáció, a „polgárság nagy harca a feudalizmus ellen“, első „nagy döntő ütközete“, a huszita forradalmi mozgalom hagyatékának nyomdokait követte. Közismert, hogy Luther Márton első heves fellépésekor nyiltan közösséget vállalt Húsz János mestei-rel és megvédte a cseh huszitákat: „Legfőbb ideje, hogy egyszer már komolyan és nyíltan kiálljunk a csehek ügyéért; megbékéljünk vea ,,drága és szent harcos“ Húsz János városához fordult, kijelentette, hogy Prága újból az egész világ élére kerül. De Ul- rik v. Hutten, az 1522-ben a birodalmi hercegek és az egyházi hierarchia ellen fellépő német nemességnek, vagyis a lovagoknak „elméleti képviselője“ is felemelte szavát a husziták érdekében. Hutten a ,.sereg vezérében“ , éppen az egyházi hierarchia elleni kérlelhetetlen harcot értékelte: „És hogy lásd, hogy a papok nem minden ellenfele volt boldogtalan, megnevez‘:'k egyet a sok közül, mégpedig a cseh „sereg vezérét“, a papok elleni hatalmas és hosszú háborúskodások legyőzhetetlen vezérét. Csorbítja-e valami ennek a hadvezérnek nagyságát? Talán bizony nem maradt utána dicsőség azért, hogy felszabadította hazáját a zsarnokság alól, hogy egész Csehországból kiűzte a semmirekellőket, a henyélő papokat és a tunya barátokat? Hogy visszajuttatta lük, hogy megszűnjék végre mindkét oldalon a rettenetes vádaskodás és gyűlölet. Münzer Tamás, a német parasztháború forradalmi pártjának vezére 1521-ben még Prágába, Húsz működésének városába is eljött és igyekezett felkutatni a tá- boriták utódait, hogy azokkal vállvetve megvalósíthassa forradalmi müvét. A híres Prágai kiáltványban, amellyel Münzer a papok birtokait az ajándékozók ivadékainak vagy a közösségnek? Nem zárta-e el az ország kapuit a római túlkapások és a pápai rablás elöl? Talán bizony nem bosszulta meg bátran Húsznak, e szent férfinak siralmas halálát! Hogy mindebben nem a zsákmány- szerzés vezette, sem meg nem gazdagodott! Vajon nem élt-e mégis szakadatlan boldogságban, amíg befejezte életét honfitársai nagy szomorúságára, akiket halála előtt üdvös intelmekkel látott el? A német reformáció és a német parasztháború szoros kapcsolata a huszitizmussal nemcsak további bizonyítéka a huszita forradalmi mozgalom nemzetközi jelentőségének, hanem egyben újabb igazolása is annak, hogy a német paraszt- háború előtt egy évszázaddal lezajló huszita forradalmi mozgalomnak ugyanaz az osztályjellege volt. A közös ellenség ellen harci, síkba sorakozó széles cseh né- ■ pi tömegek tömörülésének óriási jelentősége volt abban is, hogy a kultúrát hozzáférhetővé tették a nép számára is. Míg addig csak az egyházi hierarchia és általában a hübérurak számára volt hozzáférhető a művészet és a művészet alkotásai, a huszita forradalmi mozgalom az egész nép előtt kitárta a rrtűvészet kapuját. A széles népi tömegeknek ez az előretörése különösen szembeötlő a szentírás olvasásában. A latin biblia a XIV. századig gyakorlatilag lelakatolt könyv volt a nemhogy latinul, de még Imi-olvasni sem tudó egyszerű emberek számára. A biblia első cseh fordítása a XV. század elejétől jeladás volt a „könyvek könyvének“ tömeges terjesztésére. A táborita papok nemcsak hogy terjesztették a szentfrás fejtegetésének ismeretét egyszerű hívóik között, hanem laikusokat. egyszerű kézműveseket is kiképeztek prédikátorokká. A sok katolikus szatíra közül az egyUc ezt a ténykedést eretneki arcátlanságnak vélte: „Mert a ti új hitétek papjai rútul becsapnak benneteket, gáládul és álnokul prédikátorokat gyúrtak belőletek: vargákból, szabókból, kötélverökből, molnárokból, fazekasokból és hentesekből, bognárokból, kádárokból, pékekből, szíjgyártókból, nyergesekből, edényesekböl, esztergályosokból, íjjászokból, cserzőkböl, felcserekből, pásztorokból és a többi kézművesből, sőt még az asszonyoknak is prédikálniok kell.“ Ä huszita forradalmi mozgalomban alapvetően megváltozott a nők helyzete is. Míg a katolikus versfaragók és tudó- , sok alsóbbrendű teremtvény számba vették és az „ördög kanujának“ nevezték a nőket, a husziták a férfival egy színvonalra emelték a nőt. A tábori és prágai nők részt vettek a rendkívüli erődítési munkálatokon, harcoltak a seregben, de felléptek a szószékre is, és harcba vezették a népet. A kizsákmányoltakat a hübérurak elleni harcra felszólító chili- asztikus felhívásokban teljesen nyiltan kifejezték a nő ama jogának követelését, hogy a nő elválhasson férjétől: „Hasonlóképpen a házastársak közül egyik vagy, másik elhagyhassa társát és annak akarata ellenére menjen fel a hegyekbe. vagy áz öt városban kerésséri menedéket gyermekeit és minden mást elhagyva. És bár a falusi nép és a városi szegénynép lényegesebb anyagi javulást nem ért el, egész nemzedékeknek tanulságot és példát szolgáltatott. A forradalmi tömegeknek és a huszita forradalmi mozgalom nagy forradalmárainak hősies harca egész népünknek megmutatta, hogy csak a kizsák- mányolók elleni tántoríthatatlan osztályharc vezethet a társadalom igazságosabb elrendezésének biztosítására. A huszita forradalmi mozgalom forradalmi hagyományainak forrásává lett. Ki volt a huszita seregek leghíresebb hadvezére? Meghalt Pfibyslavnál 1424-ben, október 11-én.'«4««' ri' Üjból figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a nyolc kérdéses nyári versenyünk megfejtését eg,yszerre kell beküldeni. A mellékelt ábrán a levelezőlap két oldalán jól látható, mi a megfejtés beküldésének legegyszerűbb módja. Megfejtési határidő augusztus 13. Sok sikert és kellemes szórakozást! 1. díj: televíziós vevőkészülék 2. díj: társasutazás a Szovjetunióba 3. díj: társasutazás Magyar- országra 4. díj: „Lubitef“ fényképezőgép 5. díj: kínai gyártmányú töltőtoll 6. díj: csehszlovák gyártmányú arany töltőtoll 7. —11; díj: diplomatatáskák 12. —16. díj: futball-labdák 17.-21. díj: sportzsákok 22. —25. díj: levéltárcák 26.-28. díj: pénztárcák 29.-31. díj: kozmetUcai garnitúra 32.-50. díj: könyvek i 3 SZŐ'kE JÓZSEF: Pedig jó lett volna komolyan venni... De nem részletezem. Ezt az időt már maga is ismerheti. Ahogy hazajöttem a katonaságtól, megismertem Annust. A papnál volt szolgálólány. Szerelmes lettem. Szilaj dühöm szelíd szeretetté lágyult, ha vele voltam. Ilyenkor elhessegettem mindent, a szegénységet, a megaláztatást. Csak ó volt nekem. Valahogy nagyon is meglágyult a szívem. Sokszor bántott ez azóta... Ügy tudott álmodozni, vágyakozni, mesélni és tervezni. Nem lehetett nem hinni neki. Körülöttem megszépült minden. Királynak és gazdagnak éreztem magam, ha vele voltam. Mert csak ö tudott olyan gazdag lenni a szegénységben, s csak 5 tudott engem is gazdaggá tenni. Meleg hangja elfeledtette egyedüllétem, feketén izzó szeme begyógyított mindent. Azelőtt is elbolondoztam lányokkal. Egyiket, másikat meg is szorongattam este a kapuban mulatság után, de ö egyszerre a mindenem lett. Hittem neki. Csak gyermek tud úgy bízni az anyjában, ahogy én bíztam benne. Semmi és senki után se vágytam, csak öt akartam. £s nem csalódtam ... Szegényen, de boldogan kezdtük az életet. Neki se volt senkije és én lettem a mindene. Erősek és egészségesek voltunk. Ügy tudott dolgozni, mint az ördög. Hogy hol is tanulhatott úgy meg mindent, amikor mindig szolgált?... Es bízott minden apróságban... — Ebből a lúdból lesz a függöny! A disznóból szekrényt veszünk... — tervezte. Egy béres házát vettük ki bérbe. Az valahová Mezőtúr mellé, az Alföldre költözött. Apródon- ként a liázat ki is fizettük. Nem volt nagy ház, pici kunyhó a folyó partján. Egy szoba, konyha és kamra. £s mégis elfért benne az egész világ. Szépen kimeszelte, körültapasztotta a fal tövét, velem meg rendbehozatta az ócska kerítést, Tele ültetett virággal mindent. Nem tudott betelni a boldogsággal. — Sohase hittem, hogy házunk lesz... — mondottam. — Most már csak gyerek kell... — felelte és nevetett. Megöleltem, nem húzódozott. —Tudod, olyan kis fekete ... Egy fiú, meg egy lány ... És ha lesz ..., lehet több is ... Csak hutlámos legyen a hajuk, mint neked... .Az bántotta nagyon, ha későn jöttem haza, ha soká elmaradtam elvtársaimmal. Nem haragudott, ha velük voltam, de jobb szerette, ha ó is hallhat mindent, ha nálunk beszélünk a világ soráról. Pedig sokszor el kellett mennem. Akkor már érződött a háború szaga. Ettől ö is félt. Tenni kellett volna valamit, csak akkor még nem tudtuk, hogy mit tehetünk. Beszélgettünk késó éjszakákig. Hallgattuk a híreket az egyik cipésznél Neki volt rádiója. De semmi okosát nem tudtunk kiokoskodni... Ilyenkor, ha már későn mentem haza, mindig elfogott valami szorongó érzés. Fájt, bántott, hogy megint magúra hagytam. így köszöntött ránk a tél. Nem volt elég tüzelőnk, a pénzt másra kellett tartogatnunk. Gyereket vártunk a tavaszra... Mint a többi szegény, mi is az erdőre jártunk rozsét szedni, fát lopni. Az egyik este, amikor hazafelé tartottunk, a hátán nagy köteg rözsével, megcsúszott és elesett. Amint mondtam, már jóval túl volt a negyedik hónapon. Rosszul lett. Ügy vittem haza a karjaim közt. Azt hittem, hogy a lába tört el. Csak otthon mondta, hogy vérzik. Orvosért futottam. Nem lehetett segíteni. A gyermek elveszett ... Oh, pedig hogy vártuk titkolt örömmel. Nem féltünk, hogy nem lesz mit enni, hogy megtöri pici házunk csöndjét, nyugalmát. Mindezzel nem törődtünk. Sötét éjszakákon suttogva beszéltünk róla, mintha félnénk, hogy meghallja. És akkor... Soha olyan éjszakát. Ott ültem az ágy szélén, fogta a kezem és szorította görcsös szorítással. Lázas volt, nehezen lélegzett, homlokát kiverte a veríték. Dús haja szétterült a párnán, nagy fekete szemeit kétségbeesetten rámemelte. — Meghalt... Meghalt... Gábor ... — Nem baj. Majd lesz másik... — próbáltam vigasztalni, pedig úgy fájt a lelkem és a könnyek csak úgy tódultak fel a torkomon. — Nem lesz... — nyögte alig hallhatóan és a könnyek folytak a szeméből. — Lesz!... Lesz... — hörögtem és odaborultam lázas arcára. Zokogtam, pedig egy köny- nyem se jött. Csak a férfiak tudnak úgy sírni, olyan fájdalommal, némán, ahogy én sírtam akkor belül. — Meghalt... nyöszörögte egyre és a hangja valahonnan mélyről jött. Fáradt kezével egyre a fejem simogatta, ujjúval a hajamban turkált. — Ilyen lett volna a haja ... — Nem baj... Majd lesz ... — Nem lesz ... Az orvos mondta ... suttogta és lázas, hirtelen álomba zuhant. Ott virrasztottam mellette reggelig. A sárga- fényű petróleumlámpa mellett figyeltem minden rezdülését, fogtam elgyengült kezét, néztem az arcát. Szemei sarkát már kikezdték a finom redök, szája szögletén két makacs ránc hintázott, arca meghalványult, fáradtnak tűnt. Szerettem volna ismét látni bogárfekete szemét, ajkának huncut mosolyát. Szerettem volna lesimítani verejtékező homlokát, a fülére boruló hajbokrokat. De aludt és én magamra maradtam. Nagyon szerettem volna gyereket, de már akkor elhatároztam, hogy bármi is történjék, kitartok mellette hűségesen, minden bajban. Tavaszra mindent elfelejtettünk. ■ Reménykedtünk, az orvos is biztatott. Valahogy még közelebb kerültünk egymáshoz. Oly tűzzel, hévvel vetette magát a szerelembe, mint asszonyok is csak nagyon ritkán szokják. Egész lelkét megmutatta, szerelmének minden tüzét odaadta, szeretetének minden hevét rám pazarolta. Szemei izzattak, mint parázs az éjszakában, egész lénye átszellemült, szinte lebegett... Nem lehet azt úgy elmondani. Csak az tudhatja, akihez szerelme minden hevével ragaszkodott már asszony, csak az képes felfogni azt a tengernyi boldogságot, zsnit akkor átéltem. És suttogott, csacsogott a fülembe: — Ugye szeretsz. Gáborkám? Ugye azért boldogok vagyunk? Ugye még mindig a szen- tecskéd vagyok? Én az akarok lenni!... A te fekete szentecskéd ... A tied ... Csakis a tied! Máskor lázasan rebegte; — A tied... Tied mindenem... Egész életem ... testem ... lelkem ... Végy, végy el mindent... Ügy szeretnék belédbújni... Hogy egyek legyünk ... Egyek mindenben ... Csókoltam, szívtam magamba üde illatát, simogattam huncutul engedetlen hajfürtjeit, odafúrtam fejem a kebléhez. Ö meg csak húzott, szorított magához, lázas örömmel, mintha sohase akarna elengedni. Aztán hirtelen felkacagott és kibontakozott karjaimból. — Milyen gyerekek vagyunk... Mint a gyerekek, úgy csókolódzunk ... Ügy látszik, most kezdek megbolondulni... Te fogsz megbolondítani! ... fFolvtatiukV
