Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-24 / 26. szám

A bratislavai Pionirházban négy nemzetiségű iskola — szlovák, magyar, ukrán, bolgár — pionírjai kötöttek barátságot. Az ünnepélyen a petfvaldi iskola tanulói szép kultúrműsorral léptek fel. Lelkesen a találkozóra A legtöbb járásban már meg­tartották a Testnevelési Ünnep­ségeket. A mi szép, egészséges, hazafias és boldog ifjúságunk bemutatkozott a nagyközönség­nek. Az ünnepségek bebizonyí­tották, hogy mennyire fellen­dült nálunk a testnevelés és a sporttevékenység a gyerme­kek és a serdültebb ifjúság széles köreiben is. A járási Testnevelési Ünnep­ségek a CSISZ hatalmos sikerét jelentik és a legnagyobb öröm­mel könyvelhetjük el, hogy a tomagyakorlatokon és a sport- versenyeken túlnyomó részben CSISZ-tagok és pionírok vesz­nek részt. A CSISZ KB a Testnevelési Ünnepségek alkalmából gratulál a CSI.SZ-tagoknak, a pionírtor­nászoknak, az elötomászoknak, a fiatal szervezőknek és a test- nevelési dolgozóknak és annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy mindazok, akik a Testne­velési Ünnepségeken részt vet­tek, továbbra is kitartóan tor­násznak és sportolnak és a CSISZ szervei és szervezetei felhasználják a tornaünnepsé­geken, sportversenyeken és az II. spartakiád rendezésében nyert tapasztalatokat. A CSISZ SZKB meggyőződé­se, hogy ugyanolyan kedvvel, hévvel és lelkesedéssel mint ahogy a járási Testnevelési Ün­nepségeket készítették elő, a CSISZ-tagok és funkcionáriusok hasonlóképpen hozzájárulnak a kerületi Testnevelési Ünnep­ségek sikeréhez is. A kerületi Testnevelési Ünnepségek készí­tik elő a Dunai Találkozó sike­rét. A találkozó mutatja meg a csehszlovák ifjúság egységét, politikai és erkölcsi erejét, szépségét, egészségét, kultúrá­ját és a testnevelés terén elért eredményeit. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Készülnek a Dunai Találkozóra Sok levelet írnak és kapnak a bratislavaiak. Meghívják ro­konaikat, ismerőseiket a Dunai Találkozóra és a vidékiek szí­vesen tesznek eleget a meghí­vásnak, örömmel válaszolnak. Prágában is nagyban készü­lődnek a fiatalok. Az Ifjúsági Alkotóverseny központi fordu­lójára több, mint 800 prágai jön. A CSKD Sztálingrád ipari tanulóotthona is eljön fuvúsze- nekarával. A bratislavai útnak nagyon örülnek a Deyl vakok intézetének fiatal zenészei is. A bratislavai Dimitrov ve­gyészeti üzemben Vincent Kra- hulec, az üzem igazgatója lel­késén szervezi a találkozóra való előkészületeket. Az üzemi klubhelyiségeket és más helyi­ségeket a fiatalok rendelkezé­sére bocsátották, 100 vendéget s ezenkívül 150 luhaöovicei pio­nírt helyeznek el. A Dimitrov üzem ugyanis védnökséget vál­lalt egy luhaéovicei iskola fe­lett. A Dunahajőzási n. v. is min­dent elkövet a találkozó sike­réért. Most egy ifjúsági mulat­ságot rendeznek és a befolyt pénzből fedezik az Elba-Odra hajózási vállalatban dolgozó fiatalok útiköltségeit. sas: Gépünk zajtalanul siklott vé­gig a várnai repülőtéren, a Bol­gár Népköztársaság harmadik legnagyobb, százezer lakosú városában, melyet jogosan ne­veznek a Fekete-tenger király­nőjének. Bennünk ugyan kissé szomorú emlékek elevenedtek fel a város nevével kapcsolat­ban, hiszen 1444-ben itt szen­vedett vereséget I. Ulászló és Hunyadi János a törököktől. A vesztett várnai csata maga után vonta a balkáni országok­nak az oszmán birodalom által történt lerohanását, előjátéka volt a 150-éves magyarországi török hódoltságnak, s kihatott Közép-Európa egész további sorsára is. Kis csoportunk kalauzolója elvezet a tengerparti sétány közelében levő üzleti negyed­be, ahol az állami és szövetke­zeti vállalatok mellett békésen megtérnek a magánüzletek. Egyaránt meglep bennünket az élelmiszerek, nevezetesen a gyümölcs- és zöldségféléknek szinte nevetségesen alacsony ára. A forgalmas városnegyedből a bratislavai díszligetre emlé­keztető, csodás szépségű park­ba érünk, melynek pálmái és évszázados terebélyes fái kelle­mes árnyékot nyújtanak a tik­kasztó hőség ellen. Innen kiju­tunk a strandra. A tenger öböl- szerű bemélyedését egy kb. száz méter széles és több kilo­méter hosszú homoksáv hatá­rolja, mintha a természet is eszményi tengeri fürdőnek szánta volna. Lépten-nyomon cseh, szlovák, magyar, sőt német üdülőkbe ütközünk, akik nem győzik ma­gasztalni a strand előnyeit, a lisztfinomságú homokot, a lan- kásan ereszkedő tengerfenéket és az enyhe hullámverést. — Fürdőruha nélküli lesülést pa­rancsolnak? — kérdi tőlünk tréfásan egy magyar fürdőzö, — mert ilyen is van itt, de csupán ezért nem érdemes Vár­nába jönni, mert külön van az Adám-osztály és szigorúan el­különítve napoznak az Évák. Keleti mintára az igazi élet csak naplemente után kezdő­dik a városban, amikor min­denki az utcára tódul, mintha tilos volna otthon maradni. Megindul a korzózás, a cseve­gés, tréfálkozás, kacagás. Piros pozsgás lányok gyümölcsöt majszolva vagy fagylaltot szo­pogatva kacsingatnak a daliás termetű bolgár tengerészekre, másutt meg egész családok vo­nulnak ki szertartásosan, gye­rekkocsistul a hús esti leve­gőre. Ember legyen a talpán, aki Villamossal a Jzsungelbe Unatkozva üldögéltem az Avion előtti parkocska egyik zöldre festett padján. Vasárnap délátán volt, program nélkül voltam, moziba, kávéházba nem volt kedvem menni. Mit tehet­tem hát egyebet, bámultam a járókelőket és hallgattam a vil­lamosra várakozók fecsegéseit. — Hát te mit búsulsz itt, mint egy párját vesztett veréb? — ébresztett fel merengésemből egyszerre csak egy vidám, is­merős hang, s örvendezve is­mertem fel a hang gazdájában örökké jókedvű, felém kacsázó gömbölyű barátomat. — Unatkozol? Nem tudod hol tölteni a délutánt? — kacagta ki panaszkodásomat csúfondáro- san. Ó, hát miért nem rándulsz ki egy délutánra Afrika dzsungel jeibe? Nos, kedves olvasó, félóra múlva már magasba szökő pál­mák és karvastagságú liánok között hallgattam barátom él­celődéseit! Csodálatosabbnál csodálato­sabb tájakat barangoltunk be ezen a délutánon. Nemcsak Af­rika, de az öt világtáj minden növényfajtájában gyönyörköd­tünk. Egy helyen csodálatos szépségű rózsaligetek díszítették utunkat, másutt az Alpok fur­csa törpenövényei ejtettek ámu­latba. Etettünk vadregényes fekvésű tó tükrén úszkáló kar­csú hattyúkat, s embernagyságú kaktuszok között, szerelmes pá­Nem Afrikában készült ez a fénykép. Tóth Ist­ván kertész ápolgatja a botanUtus kert féltett pálmafáit. vatyükok jajongó kiáltásain ke­resztül hallgattak a természet szavát. Liánokkal, karvastagságú in­dákkal keresztül — kasul szőtt párás tó víztükrén lótuszok és egyéb csodálatos szépségű virá­gok ezer színében gyönyörköd­tünk. Fejet hajtottunk az éj királynője, a világ legszebb vi­rága, a Viktória Regia bús szépsége előtt. íme az élet, sugdosták felénk a fák odvaiból felénk fürtöző vérszínü orchi­deák, — ő a legszebb köz­tünk, s ö a leg- boldogtalanabb. Kocsikerék nagyságú leve­léből csodás vi­rág-óriás nő ki — de csak ti­szavirág! Hold­fényre születik, az első éjjelen olyan sápadt is, mint tó tükré­ben a Hold. A második éjjel szint kap a vi­rágja, halvány- rózsaszínt, mint szűz lány arcán a pír. De jaj, mire rávirrad a második éjjel aranyos hajnala, szegény virág- királynő akkorra már nem él! Két-három méter hosszú, pal- losszeríi levelű banánfák, mér- gesböld levelű bors-, citrom- és narancsfák között barangöltunß kétszáz évesek, ö mily fensége­sek, de méltóságosak! S 6 mily törpe, parány az ember alatta!, S végül ismét liget! Törpefe­nyők között virág ... virág ., j virág! S az ezer virág közt ni­ni! — egy ismerős! Kopott, öreg pad, hátán vésett szívvel. S egy felénk szálló, halk, boldog sóhajjal: Szeretlek ... szeret-, lek ... örökké szeretlek! Igen, naplementére Európába értünk vissza, Bratislavába, a Károlyfalusi út 390 szám alá..» * Azt hiszed olvasó, mesét mondtam talán, vagy tréfálkoz­tam? Nos, a fenti címen való­ság e mese. A bratislavai Ka­mensky Egyetem botanikus kertjében jártam ezen a júniu­si, csendes délutánon, 804 hazai és több mint 2000 külföldi, többnyire egzotikus növényt csodáltam meg itten. A világ minden országával, több, mint 500 egyetem botanikus kertjével állnak összeköttetésben az itteni tudományos dolgozók, s cserél­nek növénymagokat. Akarsz szépet látni, pihenni, olvasni, zavartalanul tanulni Levelezni szeretnének ‘Békésen járok gimnáziumba és nemsokára Csehszlovákiába megyek kirándulni. Mindenféle témáról szívesen leveleznék, de legjobban a tanulóifjúság élete érdekelne. Címem: Fodor Gab­riella, Békés, Petőfi út 6. Ma­gyarország. Csehszlovákiai pionírokkal szeretnék levelezni. Érdekelnek a kirándulások, jó könyvek és a zene. Különösen a pionír tá­borozásokkal kapcsolatban sze­retnék levelezni. Címem: Daró- czi Erzsébet, Bánszállás, Özd, Magyarország. < Húsz éves, szőke lány va­gyok, jelenleg az egészségügyi iskola másodéves hallgatója. Jövőre végzek a tanulással. Levelezni szeretnék általában olyan témákról, amik egy 20 éves leányt érdekelnek. Legna­gyobb' szórakozásom a fényké­pezés. Címem: Tóth Éva, Buda­pest V. 'Váci utca 47. A szegedi Tudományegyetem földrajz-biológia szakán tanu­lok. Érdekel a művészet, a film és a biológiai kérdések. A le­veleket a következő címre vá­rom: Száraz Magda, Szeged, Április 4. út 4. szám. Magyar- ország. Csehszlovákiai fiúkkal, lá­nyokkal szeretnék levelezni, A szentesi Közgazdasági Techni­kum 3. osztályába járok, 17 éves lány vagyok, szeretem a színházat, filmet és szenvedé­lyes bélyeggyűjtő vagyok. Táj­képcseréről is szó lehet. Cí­mem: Deli Erzsébet, Csongrád, tanya 1599, Magyarország. A zalaegerszegi leánygimná­zium másodéves tanulója va­gyok. Szívesen leveleznék olyan fiúkkal és lányokkal, akiket érdekel a film, a fényképészet és a turisztika. Szeretnék véle­ményt kapni a Hannibál tanár úr című filmről. Címem: Zentai Anna Nagylengyel, Oser út 6. Zala megye, Magyarország. Nyílik a victoria regia a bratislavai botanikus kert tavában tovább. Láttunk embernagyságú kaktuszokat, mélyeknek nedvé­ből hódít ó italokat főznek a benszülöttek, s lándzsa végű tüskéi mérget ojtanak a vérbe. Aztán pálmák következtek, száz. fiatal olvasó? Minden hétközna­pon, ünnep- és vasárnap tárt kapukkal vár hazánk legnagyobb botanikus kertje, a bratislavai Komensky Füvészkert! NEUMANN JÁNOS kivédi a bolgár konyha első „támadását“. Akárcsak az ola­szok, ők is mindent olajban főznek, sütnek, pirítanak, pör­kölnek, párolnak és habarnak, ami magában véve még nem lenne baj. De a tengernyi csí­pős paprika, fekete bors és egyéb ismeretlen fűszer bőke­zű adagolásával olyan ellenáll­hatatlanul ízletes szakács-re­mekműveket alkotnak, hogy azok nem egyszer „szerencsét­lenségbe“ sodorják a gyanút­lan idegen renyhe emésztőszer­veit. Aki viszont átesett az el­ső tűzkeresztségen, sokszor fogja még otthon is visszasírni a fenséges kebabcse, cseravea, kjufte stb. bolgár ínyencséget. A „pilzeni“-hez szokott gé­gék kifogásolták a bolgár sör minőségét, de annál „mámorl- tóbban" hatottak az elsőrangú borok. Az ottani lakosság azon­ban főleg ásványvízzel oltja szomját, a hegyi lakók köz­mondásosan magas életkorának titka pedig állítólag a temér­dek savanyú tej rendszeres él­vezetében rejlik. Másnap Plovdivba (:azelött Filippopolisz;) utaztunk, Kelet- Rumélia egykori fővárosába, mely újabban az évenként meg­ismétlődő bolgár nemzetközi vásár színhelye. A kanyargó Marica folyó partján még lát­ható, erkélyekkel díszített, erődszerű házak a hajdani ör­mény város maradványai. De bennünket első sorban a világ­hírű ..Rózsák völgye“ érdekel, ahová kényelmes autóbuszon utazunk tovább. Kazanlik városa egy hosszú, festői szépségű völgyben terül el, melyet északról a Magas Balkán hegyláncolata, délről pedig annak előhegysége, az Alacsony Balkán határol, mint­egy természetes melegházat képezve. Az ilymődon védett yölgykatlanban, ameddig a szem rózsák százezrei ontják hódító illatukat annyira, hogy az em- ellát, pompás fehér és piros bért szinte rosszullét környé­kezi. Az Ázsiából ideszármazott erősen olajtartalmú virágok szirmaiból sajtolják a kazanli- ki gyárban a világhírű bolgár rózsaolajat, mely az illatszer­gyártás nélkülözhetetlen alap­anyaga. A sűrített kivonat (eszencia) rendkívül kiadós és olyan értékes, hogy a Bolgár Népköztársaság egyik legkere­settebb és legjövedelmezőbb kiviteli cikkét képezi. Fájó szívvel veszünk búcsút a lenyűgöző látványtól, hogy az ország fővárosából, a három­negyed millió lakosú Szófiából elindulva, elérjük a bolgár-ro­mán határt. Vonatunk dübö­rögve száguld át az 1952-ben elkészült, két emeletes Duna- hídon, melynek építését a szo­cialista együttműködés tartós emlékeként bolgár, román, ma­gyar, csehszlovák és német dol­gozók közös erőfeszítése való­sította meg. A folyó jobb part­ján a bolgár Russze (Ruszcsuk), bal oldalán a román Giurgiu (Gyurgyeve) városa, emitt Bul­gária, amott Románia, köztük az ezer méternél szélesebb, immár békésen hömpölygő Du­na, mely valamikor két orszá­got. két népet választott el egymástól s melyeket ma a „Barátság hídja“ köt össze. KOZICS EDE Többeknek üzenjük: Szer­kesztőségbe küldött levelekre a levélírók írják rá pontos cí­müket, nevüket és lakhelyük hivatalos nevét, mert különben nem válaszolhatunk a levelekre és nem közölhetjük a bekül­dött írásokat. Varga József, Ipolyság. Örü­lünk, hogy bekapcsolódsz leve­lezőink táborába, csak máskor hosszabb, konkrétabb Írást küldjél. Cacsó István, Vágsellye. A sikerekért dicséret illet benne­teket, az írásod jő volt, várjuk többi leveleidet is. Horosz Árpád, Őrös. Ügyes, tartalmas jelentést küldték amit felhasználtunk. Máskor se feledkezzél meg rólunk. Adorján Zoltán, Rozsnyó. A szép sikerek jő munkátokat tükrözik. írásod bizonyára még jobban fellelkesíti az iskolai CSISZ-szervezet tagjait. Hölgye Zoltán, Kassa. Ha konkrét tartalma lenne írásod­nak, szívesen közölnénk. A vá­rak történetét, amelyekről ír­tál, az olvasók ismerik, írhattál volna arról, hogyan folyt le a kirándulás. Szabó Mihály, Rozsnyó. Leve­ledben túl keveset írsz, de kü­lönben is már mások megelőz­tek, hamarabb megírták azt a témát, amellyel foglalkozol. Ferencz Béla, Cuszona. Ügye­sen megfogalmazott írást küld­ték amit közöltünk. Máskor is hasonlóan írj. Schoeller Zsuzsa Trencsén. Karcolatod még nem üti meg a mértéket és a versedre is ugyanazt mondhatjuk. írjál be­számolókat az üzemi CSISZ- szervezet tevékenységéről. Medei József, Vágsellye. Ipar­kodjál azon, hogy több beszá­molót is küldjél szerkesztősé­günknek. Bizonyára sok ese­mény van, amiről írhatnál. Mátis Mária, Balony, Mindig örömmel várjuk írásaidat és a lehetőség szerint közöljük is azokat, örülnénk, ha legköze­lebb újra írnál. Lukács Gyula, Trencsén. Le­veled leközöltük és elmondhat­juk, hogy tartalmas, érdekes írás volt. Az olvasóknak is bi­zonyára tetszett. Szilvás! Béla, Lelesz. Dicsé­ret Illet benneteket az ered­ményes brigádmunkáért, bizo­nyára sokat segítettetek ezáltal az állami gazdaságban. Csurilla János, Bocsárd. For­dításod bizonyítja, hogy lelki- ismeretesen tanulod az orosz nyelvet, azonban még nem üti meg a mértéket, hogy újságban is közöljük. Tóth Endre Ipolyság. Legkö­zelebb írhatnál az iskolai CSISZ-szervezet tevékenységé­ről. Különben a vállalástok ér­tékes és példamutató. Verebes Lajos, Bocsárd. Re­méljük jól sikerültek a vizsgák és ugyanúgy sikerülnek a ki­rándulások is, amelyeket ren­deztek. Majd számoljál be ró­luk. Koczkás Lucián, Bratislava. Mi is reméljük, hogy sikeresen vizsgáztatok és sikeresen álljá- tok meg helyeteket az életben, írjál majd érdekes események­ről. Torjai János, Rozsnyó. Kí­vánjuk, hogy jól sikerüljön a záróvizsga A vizsgák után bi­zonyára több időd lesz az írás­ra, írjál majd az üzemi CSISZ- szervezetről. Kovács Zoltán, Rozsnyó. Vál­lalásaitokkal kapcsolatban a ha­gyományokhoz híven jártok el. Bizonyára az eredmények sem maradnak el. Varga Margit, Farkasd. A kért címekkel kapcsolatban fordulj a Film című újsághoz. Nemsokára ellátogatunk Far- kasdra, téged is felkeresünk és beszélgetünk a problémáidról. Baráth Sándor, Kassa. Leve­ledből ítélve valóban komoly és érdekes lehet a kiállítás. Sze­retnénk, ha többször is írnál Kassáról érdekes beszámolókat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents