Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-17 / 25. szám
I Hagy nyári / ^ VS: ........... ak; a 19. század/ég és a 20. századelő szlovák irodalmának legjelentősebb és leghaladóbb szellemű képviselője volt, 1849-ben született Felső Kubinban. Szülei elszegényedett, gazdálkodó nemesek voltak. Középiskolai tanulmányait Miskolcon és Lőcsén végezte. Már akkor jelentkezett kivételes költői tehetsége^ és szárnypróbálgatásainak eredményeképpen sorra születtek magyar nyelven írt versel. A tehetségekben gozdag magyar irodalom nagy hatással volt a kezdő költőre. „Ö mennyi vér özönlík szerteszét, mely erek s izmok itala lehetne, a haladásba új erőt vihetne, s a holt anyagba bő nyarak hevét, hogy enyhítse a nyomor szégyenét. Az örök tény elszállt a végtelenbe, és a harcterek gomolygö füstje lepte az eljövendő hajnal szellemét. Eperjesen hallgatott jogot, majd ALső Kubinban kezdte pályafutását az ottani törvényszék birájaként. írói tevékenysége még aktívabbá vált. Nagy hatással volt rá a környék nincstelenjeinek, az élet számkivetettjeinek viszontagságos sorsa és áléit, de már ébredő nemzeti öntudata népe és nyelve mellé állítja. Ettől kezdve szlovákul ír. Hovatovább a szlovák irodalom vezető egyéniségévé lesz. Sorsa most már mindörökre népéhez köti és tisztán látja, hogy nemzete jövőjének a nép az alapja. A néphez való ragaszkodása életének céljává és értelmévé lett. Vérbeli költő volt. Irt Ural, epikus és drámai költeményeket. Lírájában korának problematikáját szólaltatja meg. Elvont érzések, vágyak, filozófiai nézetek, az eseményektől felajzott lélek hangja csendül fel bennük. írásai nemzetének élő lelkiismeretévé teszik, de egyúttal kíméletlen bíráló lesz. Gyakran üt meg tragikus hangokat Írásaiban, de sohasem válik pesszimistává. Rendületlenül hisz az igazság győzelmében, a nép diadalában. Lírai költeményeit csoportosítja és e csoportok legjelentősebbjét a „Véres szonettek“ képezik. A világháború első hónapjaiban láttak napvilágot. Az öldöklés felett érzett iszoAz anyák könnye duzzadó mederben hömpölyg a kínok gyötrő ugarán, és nap nap mellett új gyász fátyla lebhen az árvák és az özvegyek haján..." (Rácz Olivér fordítása) Az írót nem hagyja cserben erős hite. Az a meggyőződése, nyának ad bennük kifejezést. Keresi a baj, a romlás okozóit, és az emberi önzésben véli azokat megtalálni. hogy akiket megillet, kivívják az igazság győzelmét. Az író és népének mélységes egységét jelzi tiszta epikája. Történelmi, népi anyagot dolgoz fel, többnyire balladiszti- kus formában. Kisebb, de jelentős epikus versei közül toronymagasan emelkedik ki legnépszerűbb alkotása: „A csősz felesége“. ....„„Körbskörül a buja erdő. Vörös, - lue, - erdei fenyő, sűrűén, összevissza nő, föl, fölfelé, hol jár a felhő, küszködve tör, versengve bár, egymást nem bántva száz sudár. a szlovákok sorsát, küzdelmes életüket és a boldogabb jövőbe vetett hitüket. Ide tartoznak az „Agár", „Kain“, és „Salamon álma“ c. müvei. Irodalmi alkotásai során mindig különösen érdekelte a drámairodalom. Kisebb drámai alkotásai koronájaként alkotta drámai legszebbikét a „Heró- dest és Heródiást“. Noha a római Igát nyögő zsidó nép a kimondott hőse, a múltról beszélve az egykorú figyelőnek is útmutatást jelent. Ezzel is a■ létező rossz pusztulását sietette, népe jogaiért szállt síkra. 1 Gyűrű van itt,, körbenfutó fal, közepén a kis házikóval...“ (SchöpfIIn Aladár fordítása). Ebbe a mesésen szép környezetbe helyezi az író a kalandvágyó földesúr és a szerény erdész közötti ellentét történetét. Bemutatja az osztálykülönbséget és nem titkolja. hogy szívvel-lélekkel a nép oldalán áll. Dicsér! annak értékeit: szorgalmát, becsületességét és ezzel párhuzamot vonva rávilágít az úri világ romlottságára. A viszály szövése valós, de a megoldás túlzottan idealizált. Mind a Urai, mind az epikai alkotása széles skálájú. Nemcsak árvái népének életét örökítette meg nemesvértezetú írásaiban, hanem sok figyelmet szentelt a bibliai történetek feldolgozásának is. Itt érezhető elsősorban az európai irodalom hatása. Szimbolikusan énekelte meg bibliai képeiben A drámához fűződő különös ragaszkodása kifejezésre jut műfordításaiban is. Fordító kész.ségét és kifejezéskészségét dicsérik — Shakespeare: „Hamlet“, „Szentivánéji álom“, Madách: „Az ember, tragédiája“, Puskin: ,,Boris Godunov“, Goethe: „Faust“ (részlet) fordítá- .sai. Jelentősek Puskin, Lermontov, Mickievvicz, Slowacky, Goethe és Schiller fordításai is, de fordításaiban előszeretettel tér vissza a magyar irodalomhoz és különös szeretettel fordította Aranyt és Petőfit. Valamikor költészetének csak a természeti leírásokat, a családot, vallásos motívumokat bemutató részleteit emelte ki és méltatta elismerésre az uralkodóosztály, de alkotásának teljességét meg sem kísérelték megismertetni a széles tömegekkel. Ma a nagy szlovák író műveinek realista, bíráló, haladó irányát értékeljük különösen és tesszük mindannyiunk félt- veőrzött kincsévé. Megbecsüljük és másokkal is megszerettetjük, mint a legértékesebb hagyatékot.-'M/ ./ / l'. Mai számunkban feltettük Nagy Nyári Versenj^nk első kérdését. Mint már az első kérdésből is kitűnik, ez idén a cseh, szlovák és magyar irodalmi nagyságaival, illetőleg történelmi eseményekkel foglalkozunk. Reméljük, hogy ugyanúgy, mint tavalyi Nagy Nyári Versenyünk, mely Csehszlovákia egyes városait ismertette, ez évi versenyünk is, kellemes szórakozást fog nyújtani és így a lehetőség szerint minden olvasónk részt ij vesz a versenyen. Tavalyi tapasztalataink alapján különösen olvasóink kényelme szempontjából, úgy döntöttünk, hogy ez évben egyszerre kell beküldeni az összes kérdés megfejtését, a lehető 1 egegyszerűbb módon. A mellékelt ábra megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. Ajánljuk olvasóinknak, hogy az Oj Ifjúság minden egyes példányszámát tegyék félre. A nyolcadik kérdés közlése után vágják ki mind a nyolc VERSENYSZELVÉNYT, ragasszák rá egy levelezőlapra és a megfejtésekkel együtt küldjék be szerkesztőségünkbe. Megfejtési határidő: augusztus 15. Az egyenként beküldött megfejtéseket nem vesszük figyelembe. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az ábrán látható megfejtések kigondoltak és nincsenek összefüggésben versenyünkkel. Csak példának szolgálnak, a beküldés módjára. Sok sikert kívánunk az itt felsorolt díjak valamelyikének elnyeréséhez: A sorsolás, tavalyi Nagy Nyári Versenyünkhöz hasonlóan ez Idén Is nyilvános lesz. í. díj: Televíziós vevőkészülék 2. díj: Társasutazás a Szovjetunió 3. díj: Társasutazás Magyarországt 4. díj: „Lubltel“ fényképezőgép 5. díj: Kínai gyártmányú töltőtoll 6. díj: csehszlovák gyártmányú ar, ny töltőtoll 7. —11. díj: diplomatatáskák 12.-16. díj: futball-labdák 17.-21. díj: sportzsákok 22.-25. díj: levéltárcák 26.-28. díj: pénztárcák 29.-31. díj: kozmetUcal gamitúrq 32.—5Ö. díj: könyvek. Talán 'itt ragadok én is ebben a világban, ha nem hal meg édesanyám, ha nem maradok egyedül. De anyám halála után nem volt semmi, ami oda kötött volna, ott tartott volna. Vonzott az élet, a világ, amelyet csak hírből ismertem. Azt hittem, hogy valami szörnyű ■pusztaság zár körül, amelyen át kell törnöm, ha boldogulni akarok. Ott hagytam hát az uradalmat, é.t mentem, hogy megizleljem az életet. Tényt és boldogságot indultam kerepii, és hittem, hogy megtalálom. Nem jutottam messzire ...Itt ebben a faluban lettem részaratö az első nyáron. Megbecsültek, mert jól dolgoztam és erős voltam. Csakhamar az uradalom első kaszásának és kedvenc emberének számítottam. Nagy betyár, verekedés, duhaj legény; ebben éltem ki magamat. A lányok kedveltek, a legények féltek tőlem. Valósággal felszabadult a lelkem. Barátaim mindig voHak, de igazában csak az idősebb emberek közt éreztem jól magamat. Az öreg részaratók úgy bántak velem, mint a fiúkkal. Belevontak minden bajukba, belevontak a politikába is. Nagy falu ez, több a szegény és nagyobb a nyomor, mint az uradalomban. Rauaszkodni, verekedni kellett mindenért. És így is csak a kosárfonás, jégtárás maradt a télre, ha az ember nem akart szolgának állni valamelyik nagygazdához. Az meg már az utolsó. A 'szolgalegény se napszámos, se béres. A nagygazda kutyája egy pár csizmáért, vagy egy öltöny ruháért egész télen, vagy egész éven át. Sokszor évekig csak azért dolgozik, hogy a gazda ruhára, kosztat ad neki és szállást a „jó meleg istállóban". Pénzt csak akkor látott, ha a gazdától valamit ellopott és eladta. Se hétköznapja, se vasárnapja. Csak a robot. Még éjszaka is ügyelnie kell az állatokra, nehogy elszabaduljanak és kárt tegyenek egymásban. Nyáron kocsis, és ha szorul a helyzet arató is. Télen a gazda ki is kölcsönözheti, ha a munka megengedi. Az első télen én is próbálkoztam ezzel az élettel. A gazdám. Szegi, híres szolganyüzó volt. A faluban már nem kapott legényt, csak, ha idegen jött, az szegődött el hozzá, míg meg nem ismerte. Egy se bírta ki sokáig. Mondták nekem, hogy milyen ember, de hát mit tehettem. Beállt a tél, és nekem senkim se volt. Valahol meg kellett húzni magamat. Meg is egyeztünk egy pár csizmában és egy télikabátban. Karácsonyig még csak ment valahogy, Hanem ahogy jöttek az ünnepek, dühös lettem. Egy félnap, de annyi szabadot se adott. Bizony, munka volt elég. Tizenöt darab marha, négy ló. nem játék. Már nagyon a begyembe volt az egész élet. Az egyik »este, amint itatok ... Ott úgy volt. hogy a jószágot télen nem itattuk kúton. Dézsában hordtuk be a vizet az istállóba. Ebben mindig segítettek, mert a dézsát kettőnek kellett vinni. Legtöbbször a fia segített. Velem egyidős volt, de nem sokat dolgozott. Élég az hozzá, hogy amint meghúztam a vízzel a dézsát — fért bele vagy száz liter — éppen jött a fia a faluból. Ámint megláttam, elfogott a düh. de nem mutattam. Mondom neki, hogy fogja meg és vigyük be a jószágnak, ö szó nélkül meg is fogta, úgy ahogy volt, ünneplőben. Előttem ment, a hóban taposott keskeny ösvényen. Az meg csúszós volt. Csak tipegett rajta. — Menj már, ne tipegj annyit! — mordultam rá és meglöktem a dézsával. Elvágódoit, a víz meg rá borult. — Te marha! — ugrott nekem és lekent egy pofont. Erre már szörnyen feldühödtem és nekiestem. Belevágtam a hóba, rúgtam, tapostam, ahol értem, ö meg üvöltött, mint akit ölnek. Összefutott az egész család, a szomszédok is kukucskáltak. Elég az házzá, hogy kiadták az utamat. Természetesen a csizmáról és télikabátról szó sem lehetett. Az egészből csak annyi hasznom volt, hogy szereztem magamnak egy örök ellenséget. Mert Szegi fia nem bocsátott meg soha többé az életben. Az egész falu tudott róla, hogy megvertem, csúfolták is,' és ő kereste az alkalmat, hogy visszafizessen. Vissza is fizetett. De arról majd később ... Az öreg Gereblyés fogadott be ez után az eset után. Feleségével kosárfonásból tengették az életüket télen át. Nem volt senkijük. Nyáron megkeresték a betevőt, télen meg a sóra, ecetre valót. Így éltek. A felesége járt vesszőért télen a folyópartra, mert az öreg alig bírt mozogni. Reumás volt a dereka. Egész tavaszig ki se mozdult. Vagy az ágyban ült, vagy a téglából rakott sparhertnek dűlve fonta a kosarakat. — Nem való az neked, édes fiam. Szolgának lenni, azt te nem bírod ... — Hát lehet így élni? — Bizony, nehezen. — Eh, a fene!... Másképp is lehetne ... — Lehet, de hol ? ... — Majd megkeresem ... — Hát csak keresd, édes fiam. Te talán még megtalálod. De messzire kéne menned. Oroszországban talán már úgy van, ahogy te is érzed, ahogy mi is szeretnénk. De messze van... Oda nem mehet minden szegény ... Pedig sokan vagyunk a földön, többen, mint a gazdagok. Ha tudnánk, hogy mit akarunk, itt is lehetne orosz föld, itt se lenne béres, meg részarató. A föld kéne nekünk... Azt kellene megszerezni! De ahhoz mi gyengék vagyunk. Sokan vagyunk, és gyengék vagyunk!... — Gyengék?... Agyonütöm mind és kész! — Húszén, ha csak úgy menne. — Hát miért? Talán nem lehet? ... — De lehet. Csakhogy elvisznek a csendőrök. Felkötnek és minden megy a régiben ... Mert mindenki nem úgy véli, ahogy te... Sokféle ember, sokféleképpen gondolja. Egy akarat kéne! De az nincs... Nem kéne agyonverni senkit. Lehetnének nekünk is csendőreink, akik vigyáznának rájuk. — Belőlünk kéne kormányzó! — Belőlünk, de gyengék vagyunk, mert mást akarunk. Ha a városon is úgy akarnák.,. Mert ész is kell a hatalomhoz, nemcsak erő... De tudja, hogy mit akarnak a városiak ..« — Off is vannak szegények ... — Vannak, de messze vannak .. i Én nem hittem a mi gyöngeségünkben, < semmit se tehettem. Azon a télen, hogy ott rt gadtam Gereblyéséknél, sokat beszéltünk a pol tikáréi. Volt időnk bőven. Hétközben hordtam a fino fűzfavesszőt a folyópartról és kosarat fontai Mert megtanultam azt is. Kézikosár, galambke követhordó kosár, minden készült a mi „müh lyünkben", megrendelésre és eladásra. A h végén meg széthordtam az elkészültek a megrendelőknek. Így ment ez egész tavaszig ... Tavasztól ké őszig ismét volt munkám bőven. De szolgál többé nem mentem ... Akkortájt már nagyon paprikás volt a vili Ősszel bejöttek a magyarok, a falu meg o< esett, az uradalom, ahol születtem és felnőtte Szlovákiában maradt. Engem bevittek katon nak. A magyar hadseregről semmi jót se mon hatok. Bennünket, felvidékieket nem szerette „Büdös, felvidéki kommunisták" voltunk a sz rnükben. Örökké veszekedtünk a „buta anyao szágiakkal" - így neveztük őket egymás fcö; Sehogy se bírtuk azt a vad szellemet, embert len bánásmódot, ami akkor a hadseregb uralkodott. Szerencsére csak másfél évet szc gáltam, annyi volt a szolgálati idő. Odahaza se volt különb a helyzet. Sokkal sz gényebb lett a világ, mint az első köztársas idején. A telkes magyarkodás már a visszájt fordult. A „mindent vissza" helyett most m gúnyos versikéket gyártottak az emberek: „Amíg Benes volt az apánk. Selyem volt a gatyánk. Amióta Horthy az apánk, Sz... a gatyánk... A terror sokkal nagyobb volt, mint azelő De akkor még senki se gondolt arra, hogy fi jelentse a rhásikat egy ilyen versikéért. A spi liségnek még nem volt talaja. Elég az hozzá, hogy egész más világ volt i Terrnészetesen szervezkedésről szó se lehete Nem is igen törekedtünk. Valahogy senki vette komolynak, véglegesnek ezt a fordulat (Folytatju
