Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-17 / 25. szám
A Hódi bemutatója Paul Gauguin 1848-1903 Száz éve, hogy szüíetett a nagy francia festőművész H Magányban Milyen jó így egyedül lenni! Nyugodtan, csendben megpihenni. Az élet zaja távol van innen, Bú, gond, bánat elmúlik — nincsen, Az óra jár csak csendben, halkan, Fülembe cseng a tik-tak dallam, g Ülök némán, szótlanul a széken. § Gondolkozom. De jó is most nékem! I BATTA GYÖRGY, Tomajla ^ i Beszélgetés kiadós esőben j szerzőt avatott a komáromi Területi Színház, s amint Fellegi István színigazgató hangsúlyozta, e bemutatóval tulajdonképpen az volt a célja, hogy olyan mai témát hozzon színpadra, amely az ifjúsághoz szól. A színház olyan színpadi alakok gondolatait, cselekedeteit akarja felvonultatni, amelyek az igazán átélt élettel elevenítik fel a szerzői mondanivalót, mert csak az igazi élet, a valódi gondolat forraszthatja eggyé a színészt és a nézőt. Dávid Teréz „Dodi“ című színjátékát láttuk. Jelenet jelenetet követett, s a nézőtér lassan felengedő hangulatában feltört az első taps. Ez a tetszésnyilvánítás elsősorban a darab újszerűségét és maiságát illeti meg, mivel színpadi változatának még több kiszélesítésre. töprengésre van szüksége. A színészi munka távolról sem hibátlan. Egyenlőtlenségek, fonákul ható helyzetek felett szisszen fel olykor-olykor a szemlélő. Gyakran sok és fölösleges a hangosság, s a drámai légkörből e hibák miatt nem mindig érezzük a szerzői szándék lényegét. A hanghordozás is túlságosan emelt. Ezáltal az előadás erőltetett, szinte deklamáló pátoszban ve- títődik felénk. A „Dódi“ témája figyelemre méltó, annál is inkább, mert asszony írta, s ezt a dráma egész kompozíciója, a szerepek jelleme, a helyzetek megteremtése is bizonyítja, A szerző hű akar lenni az élethez. Szinte alázattal ragaszkodik minden mozzanathoz. Alig fokoz, mégis józanít; lényegében mutat rá a kispolgárias élet vonásaira. A jelenetek ütemét, az érzések váltakozását szerényen, szinte szűkszavúan méri, de jelenetei annál erőteljesebbek, minden mozdulat humánusan hat. Kár, hogy az író mondatainak tolmácsolása nem mindig alkalmazkodik az irodalom kívánalmaihoz, amit főleg a színészek Rovására írhatunk. Fellegi igazgató sokáig fontolgatott, amíg műsorra tűzte Dávid Teréz „Dódi“-ját. Jól választott. Az előadás a sikeres és jó inszcenációk között foglal helyet. Természetesen sokat és sokan fogják majd vitatni a „Dódi“ létjogosultságát, de a nézőtér már véleményt mondott; a közönség véleménye egységes, s a „telt ház“ meg a jegyek utáni nagy érdeklődés vitathatatlanul sikert bizonyít. Igazságtalanok lennénk a komáromi társulattal szemben, ha nem Irnók mindjárt bírálatunk elején: a hibák ellenére is érdekes volt az előadás, nem „egetverő“, de arányosan kiemelkedő, átlagon felüli, becsületes alkotás. A további előadások feladata, hogy kikerülje a kezdeti zökkenőket. Ha ez sikerül, — és sikerülni kell! — méltán számíthatunk országszerte megértésre és érdeklődésre. Dávid Teréz ne^elnii és irányítani akar. Mindent elkövet, hogy megértesse a közönséggel, hányadán is állunk önmagunkkal és korunkkal. Dódijával és a többi szereplővel arra akarja kényszeríteni a nézőt, hogy önmagába tekintsen s elgondolkodjék korán és kortársain. A bírálót is zavarba hozzá a mű érdekes cselekménye. A szerző egy szomorú történetet perget le eléggé heves drámai összecsapások közepette. Az egész darabban mint finom, fájdalmas, panaszos moll-ak- kord vonul végig Dódi életének sok választalanul maradt kérdése. Csupa egymással szemben álló fogalmak: jellem és hazugság, a jó és a rossz, az erkölcs és a züllés, a serdülő gyermek és a szülők állandó időszerű szembeállása. Ez a dráma nem egyének rajza, hanem egy család életét tömöríti akcióba. A fiatalság által kiváltott konfliktusokon túl számos összefonódó szál szövődik. A téma akkor szélesedik ki és akkor mélyül el lelkileg, amikor az említett elemekben a gyermek és a szülő egymást átalakító kölcsönhatásában elénk tárul a valódi helyzetkép. Az előadás minden mozzanatában felkiáltójelként int, hogy az igazság megtagadása s a hazugság elfogadása megbosszulja magát. Az ideálok romjaira nem lehet új életet építeni — ismeri be a szerző és a valóságban keresi a megoldást az egyén, a család, a társadalom eszmei szintjének és igazának mérlegelése közben. A szerzői vonalvezetés során előtérbe kerül a fantáziát magasba parancsoló életerő is. Jól ütemezett jelenetek váltakozása sűríti képek sorozatává ezt az érdekes Dávid-drámát, s a rendező, színész, technikus is elkövet mindent, hogy a néző bepillanthasson Dódiék lakásá-. nak minden rejtett zugába. Ciel Igor, a zólyomi Tajovsky Színház igazgatója, a darab Dódi (Bartha Erzsi) kéri édesanyját (Lőrincz Margit), hogy maradjon vele. vendégrendezője igyekezett a mű célkitűzéseit minél határo- zattabban érvényre juttatni. De jóhiszemű akarásában, művészi elképzelésének végrehajtásában gátolta az a körülmény, hogy nem ismeri a magyar nyelv sajátos kiejtésmódját, mondatainak, szavainak helyes hangsúlyozását. Hiányzott mellőle az a magyarul jól tudó munkatárs, aki ezen a gáton átsegítette volna. így sokszor ellaposodtak, elsiklottak, sőt kidolgozatlanok maradtak az egyes jelenetek. Egyébként a rendező szép munkát végzett. Szerényen, feltűnés vagy más „egyéni izmus“ nélkül hozta színre a darabot. Az az érzésünk, hogy nem is akart többet, mint megvalósítani az író elképzeléseit. Zavarólag hatott a máskülönben kielégítő díszlet ablakán elhelyezett fehér függöny és a túl erős türkiszre festett horizont bántó ellentéte (Díszlettervek: Skfípek Fr. m. v..). Úgyszintén nagyobb gonddal kellene kezelni a hanghatásokat és a gyakran előforduló fényhatásokat is. A kosztümök (Skalicky J. m. v.) jók. Az álom viziónálása merészébb és elfer- dítettebb is lehetne, ami az első felvonást illeti. A harmadik felvonásbeli álomismétlés viszont szerintünk fölösleges, mert zavaróan akasztja meg a cselekményt. Hasonlóképpen indokolatlan Maritta jelenete is, amikor közli, hogy az orvosságot ö adta Dódinak. Az apa jellemrajza sem kielégítő. A színészi teljesítmények általában jók. Kiemelkedő alakításról viszont nemigen beszélhetünk. Bottka Zsuzsa sokoldalú és színes játékával tűnik ki, de helyenként kissé szertelennek rajzolt „összebékítö“ játéka a nagymama egyéniségének belső egységét veszélyezteti. Szerintünk a nagymama nem álszenten vallásos, nem majomszeretettel szeret, őszinte jóhiszeműséggel éli az anya, az anyós és a nagymama egyhangú, sőt maradi életét. Lőrincz Margit az anya szerepében az elhihetőség és a művészi stilusegység tekintetében nagyon jól alakított. Vigyáznia kell azonban, hogy ne hangerővel, de hangszínezéssel, ne gesztusokkal, de lelki megrázkódtatásokkal hozza elénk az anya némán is kiáltó vádját a múlt és a jelen sorsszerű, visszaütő hevében. Ebben van az anya szerepének döntő értelme, főleg ha tudjuk, hogy a „Dódi“ meseszövése az első elhangzott hazugsággal kezdődik, majd a változó drámai feszültségek és helyzetek folytán a címszereplő zárójelenetében domborodik ki a feladat, a válaszra váró erkölcsi kérdések sorozata. Azt szoktuk mondani, hogy a szerep és a színész egymásra találásával születik meg az alkotás. Viszont K u c s e r a Anna (Maritta) alakítása valahogy mégiscsak kosztüm marad az alakon: nem forr egybe vele. Megrajzolja a szerepet, elmondja a szöveget (helyenként át is éli), de belülről legfeljebb csak pislákoló lángok hevítik. Fruskának öltözött, érett lányt látunk, akinek érces hanghordozáiía sem fedi (sőt zavarja!) a „nagylányt“ játszó rakoncátlan csitri jellegét. Dódi, akit Bartha Erzsi alakít, jellembelileg is más alapból indul ki, mint Maritta. Öltözete, megjelenése, arcjátéka és gesztusai mértéktartón fedik a szerzőadta figurát. Valóban 14 éves kislány. Tehetséges, sokat Ígérő szereplő, de belőle is hiányzik a drámái erő, a színpadi jártasság biztonsága. Előnyére válik azonban, hogy szerepfelfogásában az embert keresi, ily módon a szerző által is jó. megrajzolt, szinte novel- lisztikus emberi portré elevenné válik előttünk. Fontos lenne, ha egyénileg is nagy súlyt fektetne a magyaros színpadi beszédre, a kiejtésre és a nyelvtani szabályokra. T a r i c s János az apát játsz- sza. Megjelenése a francia színházak játékstílusára emlékeztet. Kár, hogy az egymáshoz tartozó jeleneteit gyakran szakítja ketté indokolatlanul használt vagy kellőképpen ki nem töltött szüneteivel. Az apa alakját, sorsát és helyét a társadalomban nem lehet megosztani. Olyan férfiről van szó, aki apa, akinek lánya, felesége és anyja is van, de akit a körülmények idegen .utakra sodortak. A befelé forduló felelősség kérdését veti fel itt egyre erősebben a szerző, az apa erkölcsi súlya kerül előtérbe, s valóban a színész és a rendező művészi rangjától függ, vajon a színpadi alak az adott körülmények között tudja-e megtalálni egyensúlyát, s képes-e betölteni azt az egész tésséget, amely öt családfenntartó minőségében megilleti. Cséfalvay Kató, Kovács József, Rózsár József epizódszerepeikben jól megállják helyüket. Ha a véletlent kormányozni lehetne, Dávid Terézröl már régebben kiderült volna, hogy jó színműíró. L egutóbb négy hetet töltöttem Gömörben. Utazgattam keresztül-kasul a vidéken s földijeimmel örvendeztem a jó kiadós esőknek. Mert itt aztán hullott csapadék elég. Még hozzá a legjobbkor, májusban. Szemlátomást nőtt az élet, a kapásnövények versenyt emelhették fejüket az égnek. Fűről, fáról, virágról szöktek fel az illatok a levegőbe. — Emmá jó eső, igazán áldásos — mondogatták mindenfelé a szövetkezeti parasztok. És az öröm ágyat vetett a szivekben. Az emberek beszédesebben vethették hátukat otthon a falnak, a mezőben a védő fa törzsének, beszélhettek és .szemlélődhettek kedvükre. Az újságíró meg szaporán jegyezgethe- tett. Az eső nem kímélte öt sem, ha gyalog indult valahová, gyakran beugrott védettebb helyekre. Az egyik napon kint ért a zápor. Kőrisfa koronája alá húzódtam egy csapott baj szú, gőzölgő ingü, hegyes állú gazda mellé. Kimustrált kalapja elrejtette az egyik szemét, csizmanadrágja nem vágott a bakancsához. Pöccentettem a sapkámon, mikor hozzá léptem, ö is a magáén, amikor a lombos korona alatt megálltam. Az eső suhogását hallgattuk, nem szóltunk mindjárt. Én sűrűn pillogtam rá, ő még sűrűbben a falura. Rácsodálkoztam a szavára, mert megszólalt. — Nyújtózkodik — mondta. — Mi bátyám? — kérdeztem tisztelettel. Ötvenes lehetett. — Hát a falu — felelte ö. Dombos legelőn vártuk a zápor elvonulását, onnan vettük szemünk sugarába a lejjebb sorakozó házakat. Az ember felemelte jobbját és magyarázga- tott. — Az ott a közös istállónk szélen. Jó nagy darab épület. Az meg az új sor a másik végén. Nem az a neve, de én csak úgy hívom, új sor. Az állami birtok építette a munkásainak. Az az L alakú középen, az meg az én házam. — Van a gyerekeinek hova fészket rakni. — Van az egyiknek, de a többinek nincs. — Miért? — Mert azok városiak. Orvos az egyik, mérnök a másik, a legidősebb fiam szövetkezeti tag. Az a legszerencsésebb. Ha ez az év sikerül, meglesz a tíz korona osztalék, oszt kettőnknek lesz vagy ezer munkaegységünk ... Még mindig szitál az eső, s a gazda szeme még mindig a faluján. Megismétli az egyszer elmondottat. Jelentőségteljesen mondja újra. — Nyújtózkodik. S én nem állhatom meg, hogy ravaszkásan meg ne jegyezzem; — Nem az esőtől? — A pénzes erszénytől — mondja. — Itt Gömörben jó idő járja. Jó terméste van kilátás. Adhatjuk, amire Ígéretet tettünk. Száz mázsa hús terven felül. A kongresszus tiszteletére ... — Maga szerint mit jelent majd a kongresszus az ország életében? — kérdem, ha már a pártra terelte a szót. Gondolkodik, s a mező fölött úszik a tekintet. A vetés haragos zöldben játszik. A meleg eső húzza felfelé a növényeket. A fák ágairól pillanatonként csurranak le az esőcseppek. Rövid fontolgatás után jön a válasz. — Kiadós esőt májusban. Kalászba szökteti az életünket. Mielőtt tovább Andulnánk, végignézünk még a csuromvizes mezőn, a nyújtózkodó életen, s a szövetkezeti paraszt szép hasonlatát a kongresszusról, felemeljük a vidékre. MACS JÓZSEF SZUCHY M. EMIL Dódi (Bartha' Erzsi) házifeladatát készíti A Csemadok országos dal- és táncünnepélye Zselízen 1958 június 28-29 Nagy érdeklődés előzi meg Szlovákia-szerte a Csemadok zselizi dal- és táncünnepélyét. A bratislavai, nyitrai, besztercebányai és kassai kerület legjobb csoportjai készülnek buzgón a június végi találkozóra. Tavaly 18 ezer ember volt szemtanúja a kulturális seregszemlének, ez idén 30 ezer vendéggel számolnak. Már csak tíz nap választ el a nagyszabású ünnepélytől, elárulhatunk tehát egyet-mást a zselizi országos dal- és táncünnepély előzményeiről. 1951-ben fokozódik a Csemadok kultúrbri- gádjainak nyári tevékenysége. Egyre gyakrabban szerveznek helyi jellegű ünnepélyeket. 1956-ban már 450 ilyen rendezvényről tudunk. A helyi csoportok kezdeményezésére több falu méri össze erejét és tudását Ipolyságon. A központ felkarolja az alulról jövő kezdeményezést és tizenkilencszer rendez járási méretben Csemadok-napokat, decemberben pedig előkészíti 450 kiváló műkedvelő losonci találkozóját. Tulajdonképpen ebben a dél-szlovákiai kisvárosban kerül sor a kultúrmunka elemzésére, itt esik szó a sablonos táncok kiselejtezéséről, itt kérik számon a Csemadok-csoportoktől a cselekményes táncokat. Igazában Losonccal kezdődik a hazai hagyományok fokozottabb felhasználása is. így vezet az út Zselízig, a tavalyi országos dal- és táncünnepélyig. És megint újabb dátumot tűztek ki a seregszemlére, június 28— 29-ét. A legjobb helyi csoportok vesznek részt az idei találkozón is, a legodaadóbb kultúr- munkások jönnek el Zselízre. A résztvevők skálája széles, Bratislavától Királyhelmecig terjed, 18 csoport lép fel a négy kerületből, és két szlovák együttes. A táncszámok így következnek sorrendben: Pozsonypüspöki (Gyöngyvirágtól hóhullásig) Sárosfa (Magyar tánc). Magyarbél (Magyarbéli farsangolók), Farkasd (lökehúzás), Tardoskedd (Húsvéti locsolás), Léva (Regruta búcsúztató), Garam- györgy (Jegykendőváltás), Zseliz (Garammenti lakodalmas), Deménd (Húsvéti locsolás). Rimaszombat (Gömöri lakodalmas). Fülek (Szálkái mulatság), Fülekpüspöki (Három ugrás). Lice (Gömöri vasárnap délután), Rozsnyó (Bányászlakodalmas), Szína (Ruhamosás a patakon), és Bodrogszerdahely (Kendertilolás). Ezenkívül a tolmács! Kirov-üzem klubjának tánccsoportja a Barsi búcsú-val, a partizánskeí Augusztus 29. üzem „Jánosík" népi együttese pedig fel- söónyitrai népi táncokkal lép fel. A zselizi országos ünnepély műsorát csak tarkítja az énekkarok közreműködése. A 93 éves rozsnyói énekkar, a rimaszombati, a ga- lántai és az érsekújvári vegyes kar arról tanúskodik majd, hogy kórusmozgalmunk fejlődőben van. Kiváló szólistáink szintén emelik a kétnapos ünnepély színvonalát, nem beszélve az érsekújvári II. számú EFSZ elnökéről, Domanizsa Károlyról, aki tárogatójával a legszebb magyar nótákat adja elő. . Különös figyelmet érdemel a * CSISZ SZKB mellett működő Ifjú .szívek zselizi szereplése is. A fél-professzionális magyar népművészeti együttes .válogatott inűsorszámaival akarja hangulatosabbá tenni a kétnapos ünnepélyt. Egy tény, hogy június végén Zseliz egy hatalmas virágágy lesz, amelyen a Csemadok- csoportok színes tarkasága jelképezi a békét. A dátum ismert, a kezdetről pedig annyit, hogy a pompás felvonulást szombaton reggel zenés ébresztő előzi meg. Pontban nyolckor indul a lovasbandérium, £ ezzel kezdetét veszi az ünnepély. Aztán két napig cserélnek helyet állandóan a Csemadok legjobb csoportjai, s a valamikori Eszterházy-féle parkban két álló éjszaka három népi zenekar húzza a talp- alávalót. Szórakozni akarsz? Ne felejtsd az időpontot, Zseliz Téged is vár!
