Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-10 / 24. szám

A sokarcú Rajkin

Arkadij Rajkin, a japán újságíró szerepében.

Az elmúlt napokban hazánkban járt a leningrádi Kis Színpad művészcsoportja. A kis együttes, mely különösen a szovjet fiatalság körében közkedvelt, Bratislavában is nagy sikert aratott.

Az együttes tizenkét tagból áll, melynek megalapítója és művészeti vezetője, de úgy is mondhatnánk, hogy az egész Kis Színpad lelke; Arkagyij Rajkin, nemzeti művész.

A Kis Színpad húsz évvel ezelőtt alakult és a Nagy Honvédő Háború alatt művészei azt a nemes feladatot vállalták, hogy főként az arcvonalbeli katonákat szórakoztatják. Az együttessel együtt működnek a modern szovjet írók, szatiris- ták és zeneszerzők is. Egy egész estét betöltő műsorukat „Jó éjszakára“ címmel, mely kisebb szatirikus jelenetekből áll, három fiatal szovjet író: Gilgyin, Rjabkin és Rizsov állította össze. Előadásukban a szatíra fegyverével harcolnak a múlt hibái ellen, a katrieriz- must és a bürokráciát ostorozzák. Szatirikus szkeccsek és jelenetek segítségével küzdenek az új háború provokátorai ellen, akik a szocializmus nagy

táborát akarják megsemmisíteni. Ebben látják legfőbb céljukat.

Bratislava! műsorukat szkecs- csekböl, fejtonokból, kuplékból és kis epizódokból állították össze, melyek segítségével előadásukat tarkítják. Különösen a fiatalság körében örvend nagy népszerűségnek Arkagyij Rajkin, aki száz arcával sok mosolyt, sok jóízű nevetést csal ki a nézőkből. A jelenetek közül a legjobbak: Egy ember élete, ahol az ember sorsát pólyás korától egészen az öregségig mutatja be. Olyan hű ábrázolást nyújtott, hogy a nézők teljes benyomása az volt: Rajkin most tanul járni és hogy ő az a nagypocakos öregember is, aki már csak az evésnek él. Humorosan ábrázolta az Ég, nem ég? című jelenetben, hogy mi lenne, ha a tűzoltók is olyan bürokratikus módszerekkel dolgoznának, mint egyes hivatalokban. Gogol „Az orr“ című elbeszélésében egy magasrangú hivatalnokról ír, aki egy reggel észreveszi, hogy orra eltűnt. Az említett elbeszélés nyomán Rajkin „Fej nélkül“ egy osztályvezetőt mutat be, aki egy reggel fej nélkül ébred fel, de sebaj, ment a hivatalba fej nélkül is, minden megy a maga rendje szerint. A „Családi króniká“-ban szellemesen ábrázolta egy férfi három házasságának történetét. „Elítéltek“ címmel a Kom- szomol elé állították Ostlepkin huligánt, hogy keményen megbüntessék. Egyes tagok azzal vádolják a bírákat, hogy ők a hibásak és nem eléggé törődtek Ostlepkin életmódjával. A huligán a végén annyi bátorságot vesz, hogy ö vádol mindenkit és mindenki más hibás, csak éppen ő nem. A „Hotel Internacional“-ban bemutatja egy szálloda életét. (Fantasztikus gyorsasággal átöltözve: bemegy az egyik ajtón mint japán újságíró, a másikon kijön mint egy öreg hölgy és így tobább, vagy hat különböző jelmezben.) Nagyon érdekes volt Rajkin megfigyelése, amelyben bemutatta, hogyan jellemzi az embereket járásuk módja. Bemutatta például, hogyan járnak az »mberek a munkába, és s munkából, hogyan járnak a karrieristák és a talpnyalők. Mennyire meg lehet Ítélni az embereket járásuk után! Rajkin és a többiek minden számát hosszantartó, lelkes taps kisérte.

A leningrádi Kis Színpad jeleneteiből a nagyon kellemesen szórakozó közönség sok tanulságot vont le és sokaknak még ma is szeme előtt van Rajkin kedves, nevető arca.-mmA rozsnyói pedagógiai iskola jazz zenekara.

A közelmúltban Torna szórakozni vágyó közönsége hálás lehetett egy kellemes szép estéért a rozsnyói pedagógiai iskola diákjainak. Még talán az öreg Bebekvár is elmosolyodott s meglengette omladozó süvegét. A virágot bontó fák, az akác szívetsimogató illata és a fiatalok mosolya kecses harmóniába olvadt össze. A tenni- akarás és az életöröm értékelése jellemezte az egész együttest. Egy családba tartozónak érzi magát minden tanuló. A diákok nagy családjának tagjai ők.

Az idő azonban halad, az élet érik, s ök is rövidesen búcsút mondanak almamáterüknek, mert várja őket az élet, a harc, az igaz, becsületes, szocialista embertípus kialakítására. A jövő pedagógusai ök. Igényesebbek voltunk velük szemben. Többet vártunk tőlük, mint egy átlagos diák^gyüttestől, és dicséretükre legyen mondva, nem csalódtunk.

A függöny szétkúszott, a műsor megkezdődött s a néző elfelejtette gondját, baját, mert kénytelen volt elfelejteni. Mosolyt varázsoltak, tapsot arattak. A különböző számokat Molnár Mária magyar nyelven és Hedmeg Milán szlovák nyelven konferálta. A szlovák pedagógiai iskola tanulójának részvétele bizonyítja, hogy nem szigetelődik el a két iskola. Közös érdek fűzi őket egybe. Ezer év gyűlölete, gyűlölködése forr össze testvéri kézfogássá. Hedmeg Milán hangja még ma is bennünk zsong. Kellemes mosolygó arcát, biztos fellépését nem feledhetjük el. Köszönet érte, hogy ö is egyik lépcsőfoka Ady álmának valóraváltásá- ra. Köszönet érte, hogy segít bennünket találkozni az „eszmebarikádokon.“

Esztrádmüsor volt a fellépésük. Az ilyenfajta műsoroknak lelke a jó, csattanó, tréfás összekötöszöveg. Ezen kell még segíteni s javítani a jövőben.

Külön dicséretet érdemel a zenekaruk. Két zenekarral rendelkezik az iskola. Népi zenekaruk a népdalokat és táncokat kísérte. Ritmusérzék, összhang, jellemezte játékukat.

Három táncot láttunk. Az „Ugrás csárdást“, a „Gömöri lánykéröt“ és az ,,.\baúji csárdást". A táncok kiválasztása dicséretre méltó. Kibányásszák környékünk veszendő népművészeti kincseit, megőrzik népünk alkotásait. A táncokat, énekeket humoros jelenetek váltogatták. Palcsó Valéria és Kulifai Marika „Felvétel a zeneakadémiára" című jelenete megnevettette a közönséget.

Kovács Aladár harmónikaszó- lója még a legöregebbekben is megpezsditette a vért.

Mázik Mihály, Fűzi Jolán, Simon Róbert, Tolvaj Erzsébet népdalai, operettrészletei megérdemelték a vastapsot. Hedmeg Milán szlovák népdalai a hegyipatakok esörgedezését, a fenyvesek suttogását varázsolták a szűk kultúrház falai közé.

Vidám csattanós jelenetekben szükiben vagyunk. Nincs nagy választék, ezt el kell ismernünk. Az együttes azonban több és jobb jelenetet választhatott volna ki.

Az iskolának minden előfeltétele megvan, hogy jobban búvárkodjon a népművészeti alkotások között és megalakítson egy népművészeti együttest, mely csak a népi alkotásokat fnutatná be. Ezzel nem akarunk ítéletet mondani a kabarémü- sorok fölött. A valódi népi alkotások színrehozása azonban jó felkészültséget, szakszerű vezetést, a népi hagyományok megbecsülését igényli s ezek a feltételek megvannak.

Külön elismerést érdemelnek az együttes vezetői. Kossuth János tanár elvtárs, Sikúr Já- nosné és Csontó Dezsöné tanárnőknek az érdeme a jó, testvéries szellem megteremtése.

A rozsnyói pedagógiai iskola diákjai és tanárai jelesre vizsgáztak. Sikerük a CSISZ-szervezet jó munkájáról, igaz elv- társias szelleméről tanúskodik. Legyenek egész életükön keresztül ilyen aktívak, harcosak, legyenek új társadalmunk élharcosai.

BESZÉLGETÉS

Igor Ciel'-lel, a zólyomi Kerületi Színház igazgató-rendezőjével, aki Komáromban a Magyar Területi Színházban most rendezi Dávid Teréz DÖDl című színmüvét.

Igor Ciel’ fiatal ember, nemrég végezte el tanulmányait a bratislavai Színművészeti Főiskolán, ahol a legjobb szlovák rendezők vezetése mellett sajátította el a rendezés első mesterségbeli titkait. A főiskola elvégzése után egy évre kikerült a Szovjetunióba. A nagy realista tradíciókkal bíró szovjet rendezők mellett érett igazi rendezővé. 1953 óta idehaza dolgozik. Egy évet Mártonban, a Hadsereg Színházban tevékenykedett, utána Eperjesre, majd Bratislavába az Oj Színpadhoz került és az 1955—56-os idénytől a zólyomi Kerületi Színház igazgatója s egyben rendezője is.

,,Dódi“ próbáinak egyik szünetében. amikor a színészek pihennek, hogy teljesíteni tudják az eléjük állított feladatok sorát, megkérem Igor Ciel't. hogy válaszoljon néhány kérdésemre:

— Amikor a Dódi szerepkönyvét megkaptad és elolvastad, mi volt a véleményed a darabbal kapcsolatban?

— Szeretem a mai darabokat. Szeretek minder» olyan darabot, ami a máról szól, amit a mának írnak. A tizenhárom darab- Oól, amit eddig rendeztem, jöbb mint két harmada mai

témájú darab volt. Hogy számokban is felsoroljam: öt mai cseh és szlovák darabot, egy szovjet, egy spanyol és egy amerikai egyidejű drámát rendeztem. A mai tárgyú darabokról az a véleményem, hogy ezeken keresztül nagyobb hatást lehet gyakorolni a közönségre. Aztán még más dolog is izgat. Ezeket a darabokat előttem még nem rendezte senki. El sem hiszed talán, milyen élvezet olyan darabban keresni a művészi értékeket, melyhez más rendező keze még nem nyúlt. A Dódi ilyen darab. Ezért fogadtam szívesen a Magyar Területi Színház meghívását is. Megfogott a Dódi mondanivalója, mely mai életünk egyik fontos kérdését tárgyalja. Ehhez a problémához szeretnék éh is hozzászólni rendezésemmel.

— Szavaidból úgy látom, szereted a mai irodalmat, a mai darabokat, amelyek az új ember problémáival, életével foglalkoznak. Melyik mai tárgyú darabbal érted el legnagyobb rendezői sikeredet? Melyik mai író darabja gyújtott fel legjobban alkotásra?

— SzolovicsI Színházunkban két darabját rendeztem. Mindkettővel komoly művészi sikert értünk el. Hogy miért szeretem Szolovics darabjait? Elsősorban azért, mert fiatalsága ellenére a legnagyobb felelősséggel fordul mai életünk problémáihoz. Minden egyes sorából

érezni, hogy amit leír, az őszinte hitvallás, haladás. Művészi fogyatékosságai mellett is azok a problémák, melyeket felvet, új.ak és rendkívül aktuálisak.

— Tudod-e, hogy Szolovics egyik legújabb darabját, amit színházatok mutatott be minap a te rendezésedben, mi is el- játsszuk magyar nyelven?

— Igen, hallottam róla és örömmel fogadtam. Szolovics: „Sárkány jegyében“ című darabja mondanivalójában nagyon aktuális és művészi értéke is figyelemreméltó. Egész biztosan tetszeni fog a magyar közönségnek.

— Hogy fogadnád, ha igazgatónk a darab rendezésére kérne fel?

— Szívesen venném, egyrészt azért, mert megszerettem a Magyar Területi Színház művészeit, másrészt, mert a darab nekem is sikert hozott. Aztán meg úgy látom, hogy a Magyar Területi Színház együttesének megvan minden előfeltétele, hogy jól eljátsza ezt a darabot.

— Mik a terveid a jövő évadban? Hol fogsz rendezni?

— Elsősorban odahaza, saját színházamban. Ezenkívül meghívtak a kolini Városi Színházba és utána Bulgáriába, ahol egy mai tárgyú darabot rendezek.

Folytatják a próbát. Be kell fejeznünk a kedves beszélgetést. Sok sikert a Dódi bemutatójához!

KISBÄN LAJOS

A vonatablakból

Bíbic rikoltoz, nyúl füle látszik, akácfa ága földig meghajol, fácánkakas három tyúkkal játszik:

— rohan a vonat, fújtat, zakatol. —

Az örház kertjében két kisgyerek vizet rekeszt, buzgón sarat dagaszt, félpercig hallgatnak a kerekek... s fújtat, zakatol, rohan a vonat.

Messze nézek. Túl a rozskalászok dárdás tengerén a Kiskárpátok apál-kék ködében vibrál a táj,

könyöklök a vonat ablakában

s a csattogó kerekek zajában:

lent, fönt, mindenen túl. Te vársz reám.

GYURCSÖ ISTVÁN

Egy konferáló levele

Kedves barátom!

Tudni akarod, mi az a kul- túrbrigád? Ha még nem tudod, akkor én elmesélem neked. Mivel ‘ma szünetel a tanítás, nincs semmi dolgom ebben a hatalmas komor házban, az internátusbán, ahol lakom, elmondom hát neked úgy dióhéjban az utolsó fellépésünk történetét.

Már a hét elején az egész társaságot a fellépés előtti izgalom lepte el. Pénteken délután három órakor volt a gyülekező az iskola előtt, ahol szép autóbusz várta a csoport tagjait. Gyönyörű meleg idő volt. Május napsugara csókjait hintette felénk és mi boldogan kapaszkodtunk fel az autóbuszra. Az egyik népviseletbe öltözött pirosarcú kislány lelkesen kiáltotta a ko- csivezetö felé:

Sládkovicovo, kultúrház. Az autóbusz nagyot zökkent és elindult. Az egyik jó fizikus, de egyben tréfálkozni szerető fiú a kocsi zúgását túlkiabálva ezt kérdezte: minek következtében esünk hányát a jármű megindulásakor?

Már megszoktuk, hogy ezt a kérdést teszi fel, így hát kórusban válaszoltunk: a tehetetlenség törvényének értelmében. Ezzel aztán megkezdődött a társalgás. Kó- sa Margit „az énekesnőnk“ vette át a szót. Nem soká élvezhettük pacsirta hangját, mert néhány pillanat múlva már az egész társaság énekelt. Észre sem vettük és megérkeztünk. Kiugráltunk az autóbuszból és rohantunk az öltöző felé. Sietnünk kellett, telt ház várt ránk. Az egész iskolát a kultúrházba vezényelték, hogy végignézzék a bratislavai Magyar Pedagógiai Iskola kultúrcsoportjának előadását. Egy-kettőre elkészülMelcer Katalin és Beke .Sándor „Ki az úr a házban“ egyik jelenetéből.

tünk és elhelyezkedtünk a színpadon, Már sokfelé jártunk, de ilyen fogadtatásban még nem volt részünk. Két kis pionír jött fel a színpadra, az egyik üdvözlő beszédet mondott, a másik pedig virágcsokrot nyújtott át Medricky tanár elvtárs- nönek, a csoport vezetőjének, aki pár szóval megköszönte a szíves fogadtatást. így hát ünnepélyes keretek között megkezdtük az előadást. A függöny előtt felhangzott a bemondó csengő hangja, s mire az utolsó mondatához ért; ,.nézzék, hogy mulatunk vasárnap délután,“ felgördült a függöny és a közönség csinos kislányokat pillantott meg a színpadon.

akik lassú zenére táncoltak, Csakhamar megjelentek a fiúk is és a lassú táncot vidám csárdás váltotta fel. A közönség hatalmas tapsviharral köszönte meg a szép táncszámot. Majd egy kis „pletykás lány“ jelent meg a színpadon, aki ..elárult^“ a következő számot. A gyerekek mindvégig lélegzet vissza!-: fojtva figyelték az előadás4 Most pedig elárulom, hogy „e( pletykás lány“ én voltam, éij mondtam az összekötő szöveU get. Nem is tudod elképzelni micsoda lárma követte szavaiul mat, amikor kérdéseket tettet^ fel a közönségnek. Megkérdezd tem hogy huncut-e a leány vagy nem. A fiúk azt kiabálták( hogy huncut, a lányok féléhr

Kosa Margit és Vlachy Jenő duettjét harmoni* kán Wollner Tibor kísérte

ken megjegyezték. Hogy nénj. Hosszabb vita után sikerült lej csendesíteni a kiabálókat és megnyugtattam őket, hogy majd a következő szám után köny- nyebben ítélhetnek. A fiúké lett a babérkoszorú, mert a már elhangzott szám után rögtön rájöttek, hogy valóban huncut q, lány.

Azt mondja az egyik magyar közmondás, hogy minden jó, ha a vége jó, és így mi is csattanős magyar tánccal, a szálkái mulatsággal fejeztük be az előadást.

Gyakran halljuk, hogy á gye« rekek a legjobb hírvivők. Valóban, este újra telt házunk volt, úgy látszik a gyerekek jó agi- tációs munkát végeztek otthon. Az esti előadáson megismételtük a délután már jól sikerült számokat, de néhány jelenettel kibővítettük a műsort. Például előadtuk „Ki az úr a házban“ című jelenetet, a főszerepet Beke Sándor játszotta, aki most nyerte el az országos szavalé- versenyen az első díjat. Tehetséges fiú, színész szeretne lenni, most érettségi előtt áll és mégis minden kultúrmunkából kiveszi a részét. Büszkék vagyunk rá és a többi tehetséges tagunkra, akik mind kultúrcso- portunk neveltjei. Nagy sikert aratott az ,,Agglegények fözö- iskoläja“ című jelenet. Az újból és újból felhangzó tapsból arra következtetünk, hogy a közön, ség jó! szórakozott és meg volt elégedve a műsorral. A közönségtől vidám nótaszóval váltunk el.

Hát így fest egy kultúrbrigád kedves barátom. Ugye írigylés- reméltő sorsunk van? be ez még nem minden, a munkánk gyürnölcsét csak ezek után élvezzük. Medricky elvtársnö a beszedett pénzből 4-5 napos kirándulást tervez, valószínűleg Prágába. A jól végzett munkáért ezt a jutalmat kapjuk. Végtelenül örülünk a kirándulásnak és frissült erővel térünk majd haza az év végi vizsgákra. Most ptan részletesen mindenről beszámoltam. Irigykedhetsz, sóhajtozhatsz, hogy miért nem tartozol közénk, de mindenesetre jó mulatóst kívánhatsz nekünk.

üdvözöl barátnőd

A. VILMA

<Szebb a margaréi

Szebb a margarét színe.

Mint rózsa vagy az estike.

Nem ápolják azt hüs kezek.

Tépázzák viharok, szelek.

Olyan árván akárcsak én Ring a földanyánk ölén.

Ha meghalok majd egykoron.

Kinyíl, kihajt a síromon.

TÖTH GYULA