Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-10 / 24. szám

í* ■* A kulisszák mögött Speidel volt náci tábornok, a NATO közép-európai szá­razföldi Jiaderőinek parancs­noka, a N.MO Párizs környé­ki főhadiszállásáról Bonnba repült és bizalmas tanácsko­zásokat folytatott Adenauer kancellárral a franciaországi eseményekről. A megbeszélé­seket illetően bonni körök hallgatásba burkolóznak ... Ezt jelentették ’ szombaton délután a hírszolgálati iro­dák a nyugatnémet főváros­ból. A táviratot egy későbbi jelentés így egészítette ki; „Speidel tábornok és Ade­nauer kancellár . megbeszélé­sei után bonni hivatalos kö­rökben már nem titkolják, hogy elégedettek a francia- országi események alakulá­sával és örömmel fogadják a várható fejleményeket..." Huszonnégy órával később ismeretessé vált De Gaulle tábornok kormányának név­sora. A listán sokatmondó sor: „Külügyminiszter: Maurice Couve de Murville (jelenleg bonni francia nagykpvet). Vessünk egy pillantást a három hír előzményeire. Speidel tábornok ez év már­ciusában jelentést küldött Adenauer kancellárnak. A jelentés egyes részletei a sajtó útján kiszivárogtak. Speidel közölte, hogy „sze­mélyesen részt vesz“ a fran­ciaországi helyzet stabilizá­lását célzó tervek megvaló­sításában, és „harmonikus együttműködést“ folytat ez irányban „magasrangú fran­cia hazafiakkal, akik elége­detlenek a mind anarchisz- tikusabbá fajuló demokráciá­val és katonai tekintélykor­mányzást akarnak megvaló­sítani. De Gaulle tábornok elnökletével ..." Két héttel később Speidel „több bizalmat“ kér a kan­cellártól Maurice Couve de Murville francia nagykövet számára, aki „teljes mér­tékben a francia megújhó- dás embere..." A Quick című nyugat-né­met képeslap április elején beszámol egy fogadásról, ahol Adenauer kancellár a következőket mondotta Cou- . ve de MurviDe nagykövetről; „Ha minden francia oly vi­lágosan látna és oly egyér­telműen kész volna nemzete szolgálatára, mint a mi nagy­követünk, akkor Franciaor­szágot meg meg lehetne menteni..." A francia nagy­követ minden esetre meghó­dította Bonn bizalmát: so­rozatos titkos megbeszélések zajlanak le a kancellár, Brentano, Strauss és Couve de Murville között. Időköz­ben „M1DEC“ fedőnév alatt a legnagyobb nyugat-német tőkések közös nemzetközi „társaságot“ alakítottak lu­xemburgi székhellyel, s kizá­rólagosan a francia-algériai német tökebehatolás lebo­nyolítására. A nyugat-német kormány­hoz közelálló Aussenpolitik című folyóirat — amelynek egyik szerkesztője Kurt Ge­org Kiesinger, Adenauer pártjának fő külpolitikai szakértője — idei áprilisi számában „párizsi tudósí­tást“ közölt Hans. O. Staub tollából. Hans O. Staub ki­fejtette, hogy a francia poli­tika logikus célkitűzését az „Algéria francia!“ jelszó fe­lezi ki, azonban az eszközök, a kormányzási módszerek nem alkalmasak a jelszó va­lóságának megőrzésére. A hadsereg kész megvédeni a jelszót - de nem kész meg­védeni a gyenge és tehetet­len kormányokat, s dühösen figyeli a parlamenti játékot. A józan ész erős kezet kö­vetel — leszámolást a „de­kadenciával“, és ez egybe­esik Franciaország .szövetsé­geseinek érdekével is. Minél hamarább megtörténik a ha­talom átruházása és átala­kítása, annál jobb lesz. Ezt „Franciaország minden ba­rátjának“ támogatnia kell — mondta a folyóirat. ' A francia nemzetgyűlés a múlt vasárnap délután drámai ülésen beiktatta De Gaulle-t — úgyszólván szó szerint azonos szöveggel ezt jelentette az egész világsajtó. Dehát lehet-e be­iktatásnak nevezni De Gaulle hatalomátvételét, még akkor is, ha bizonyos parlamenti formák betartásával adták át a hatal­mat az algériai pucsisták és a jobboldali öss.zeeskUvők jelölt­jének? Sokkal inkább a parlament kiiktatásáról, mint de Gaulle beiktatásáról volt szó ezen a vasárnap délutáni valóban drámai ülésen, mely talán nemcsak a francia, hanem az egész nyugati politikában fordulópontot jelent. De Gaulle hatalomátvételének értékelésében rendkívül jel­lemző, hogy a francia polgári sajtó többsége alátámasztja a Paris Journal megállapítását, hogy a IV. francia köztársaság már „a téli álom“ állapotában van, és: senki se mondhatná meg, — jósolja a lap —, vajon egy napon felébred-e ebből? A polgári lapok egy része egyenesen üdvözli a köztársaság végét. A Figaro mérsékelt hangon ad kifejezést örömének. Az Aurore szerint a köztársaság mindenki számára védelmezhe- tetienné vált. A szélső jobb mind Franciaországban, mind Algériában ve­gyes fogadtatásban részesítette a kormány összetételét. A sajtó jelentős része és különböző politikusok aggályaiknak adnak hangot. A szélső jobb például aggodalommal látja az igazságügyminiszter posztján Debré szenátort, akiben egyesek az „európai gondolat“ ellenségét látják és nem felejtik el Speidel-ellenes állásfoglalásait. Algírban azért fogadták keserű szájízzel a kormánylistát, mert hiányzik belőle Jacques Sous- telie. Guy Mollet államminisztersége azt a veszélyt idézte fel, hogy szakadás következhet be a szocialista pártban, melynek tömegeit megdöbbentette a hír. Politikai körökben óráról- órára visszatér Guy Mollet lemondása a szocialista párt főtit­kári tisztéről, majd e hír cáfolata. Ügy hírlik, hogy a Szocin- tem pártjai is általában helytelenítik a Francia Szocialista Párt áliásfogialását. A baloldali sajtó — így a Liberation — rámutat, hogy a képviselők egy résre csak a kényszer hatása alatt szavazott de Gaulle-ra. A l’Humanité-ben Etienne Fajon megállapítja- „Akadt parlamenti többség arra, hogy kapituláljon az algíri és ajacciói államcsíny , előtt és fedezze a személyi diktatúra meg­teremtését. A vasárnapi szavazással véget ért a köztársaságért húsz napja megindult nagy csata első szakasza. De a harc folytatódik, a siker feltételei változatlanul adva vannak. Franciaország NATO-szövetségesei közül az Egyesült .Álla­mok, Anglia és Nyugat-Németország kormánya tett hivatalos kijelentést de Gaulle beiktatásáról. Macmillan angol minisz­terelnök táviratban együttműködésről biztosítja a tábornokot. Hasonló értelemben nyilatkozott Dulles amerikai külügyminisz­ter és a bonni kormány is. Felakasztani! Ezt a pa­rancsot adta ki tizenhá­rom évvel ezelőtt Max Simon, az akkori 13-as SS-osztag vezetője és Brettheim, egy kis német falu tizenhárom lakosá­nak meg kellett halnia, mert öt perccel tizenket­tő előtt nem voltak haj­landók teljesíteni a pa­rancsát. A tömeggyilkost Adenauer „jogállamában" felmentették. Moszkvában e napokban a párizsi Nagy Opera tánccsoportja lépett fel. Képünkön a francia táncosnők megtekintik a Kremlt. Megkezdődhetnek a megbeszélések? A világsajtóban mind több szó esik a nukleáris kísérletek felfüggesztésének ellenőrzési módszereivel foglalkozó szak­értői konferenciáról. Emlékeze­tes, hogy az Egyesült Államok kormányának a nukleáris kísér­letek egyolíjalú szovjet felfüg­gesztésével kapcsolatos válasza ez volt: Amerika nem követi ezt a példát, amíg nem látja biztosítottnak a kísérletek fel­függesztésének „ellenőrzését“. A Szovjetunió véleménye erről az volt, hogy a tudomány mai állása mellett ez az ellenőrzés megoldottnak tekinthető, hi­szen világszerte a legkülönbö­zőbb műszerek azonnal jelez­nek minden nukleáris termé­szetű robbanást. = Mivel az amerikai vezetők ragaszkodtak álláspontjukhoz, és mivel — mint ismeretes — a nukleáris kísérletek fel­függesztése a Szovjetunió ál­tal sürgetett csúcsértekezlet egyik lényeges kérdése is, a szovjet kormány úgy döntött, hogy: elősegítse a megegyezést, hogy közelebb hozza a csúcs­értekezletet beleegyezett egy — a kísérleti robbantások fel­függesztésének ellenőrzésével foglalkozó — szakértői kemfe- rencia összehívásába. Az is ismeretes, hogy az er­re vonatkozó Eisenhowerhez intézett legutóbbi Hruscsov- üzenet konkrét javaslatokat tett e konferenciát illetően. Lénye­ge: a szakértők megbeszélésére még június hónapban kerüljön sor, vegyenek azon részt Len­gyelország, Csehszlovákia, va­lamint néhány semleges ország képviselői is. Eisenhower elnök hétfőn jó­váhagyta a Szovjetunióhoz in­tézett válaszjegyzék szövegét a nukleáris kísérletek felfüg­gesztése ellenőrzésének kérdé­sében folytatandó szakértői megbeszélések megindításáról. Dulles külügyminiszter az el­nökkel folytatott egyórás meg­beszélése után bejelentette Ei­senhower döntését és hozzá­fűzte; Az Egyesült Államok ésszerű derűlátással ítéli meg azt a kérdést, hogy a szakértői tanácskozások június hónapban megkezdödhetnek-e. „Nincs ellenvetésünk azzal szemben, hogy a Szovjetunió más országok szakértőit is be­vonja a maga oldalára, feltéve ha a szóban forgó személyek megfelelnek a követelmények­nek“, — válaszolta Dulles arra a kérdésre, hogy az lyesült Államok hajlandók-e elfogadni azt a szovjet javaslatot, hogy lengyel és csehszlovák tudósok is vegyenek részt a szakértői tanácskozásokon. Rossz idők járnak a dol- ^ lármilliomosokra, akik szívesen utazgattak Ku- -k bábán, hogy ott a roman- J tUtus vidék szépségeit él- vezzék. Jelenleg csak rendőri felügyelet alatt szórakozhatnak. A japán nép tiltakozik az amerikai repülőtámaszpontok épí­tése ellen. Amikor az amerikaiak Hyakurigakamában támasz­pontok építését készítették elő, a falvak lakossága lezárta az utakat és nem engedték át az amerikai teherkocsikat. Képünkön látjuk, amint a japán földművesek meggátolják az amerikai teherkocsik előrehaladását. A Béke Világtanács Végrehajtó Bizottságának felhívása Becsben sajtóértekezleten kö­zölték, hogy a Béke Világtanács V'égrehajtó Bizottsága ülést tartott az osztrák fővárosban. A sajtóértekezleten a Végre­hajtó Bizottság tagjai felhívás adtak ki: „Július 16-án nyílik meg Stockholmban a leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus, amelyet világszer­te befolyásos szervezetek és is­mert személyiségek támogatnak. Az emberiség nem tűrheti to­vább, hogy olyan világban kell­jen élnie, amelyben mind félel­metesebb fegyvereket halmoz­nak fel, amelyet valamely helyi konfliktus vagy szerencsétlen véletlen is katasztrófához ve­zethet. Az indonéziai helyzet, az algériai háború egész Észak­Afrikára való kiterjedésének veszélye, a konfliktusok Közép- Keleten, ahol a libanoni esemé­nyek általános háborút válthat­nak ki, mindez súlyos és foko­zódó gondot okoz a népeknek. A leszerelési egyezményt még nem sikerült létrehozni, az atombomba kísérleteknek meg­szüntetése a Szovjetunió által még nem vezetett a kísérleti robbantások általános kiküszö­böléséhez. Mindenki érzi, hogy meg kell változtatni az esemé­nyek fejlődésének mostani irá­nyát, amely a szerencsétlenség felé visz. Felhívunk mindenkit, hogy ve­gyen részt e kérdések megvita­tásában, megoldásuk lehetősé­gének tanulmányozásában. Küld­jétek el képviselőiteket Stock­holmba, hogy megakadályozzák a háború kitörését és megte­remtsék a tartós békét — fe­jeződik be a Béke Világtanács Végrehajtó Bizottságának Bécs- ben kelt felhívása. A hatalomátvétel után A Daily Herald párizsi tudó­sítója jelenti: Egy órával De Gaulle parla­menti bemutatkozása után rém­uralmat láttam Párizs utcáin. Tétlenül őgyelgő férfiakat és nőket ütlegeltek a rendőrök bo­tokkal. Családapákat ütöttek le családjuk szemeláttára. Senkit nem kérdeztek, senkinek a ma­gyarázatát nem hallgatták meg. A rettegett különleges bizton­sági rendőrséget, amelyet ere­detileg a kommunizmus elleni harcra alakítottak, szabadjára engedték, hogy fejeket törjön be. Feleségek hiába siránkoztak, hogy csak .szokásos délutáni sé­tájukat végzik: irgalmatlanul le­sújtott rájuk a rendőrbot. Mel­lettük hever bezúzott fejjel fér­jük. Orrukon, fülükön, szájukon dől a vér. A Saint Michel boulevardon a szörnyűségek még a legvihar- edzettehb újságíróknak is köny- nyeket csaltak a szemébe. Kihí­vásnak nem volt a legcsekélyebb nyoma sem. Senki sem akart menetelni. Több mint 4000 acél­sisakos, fegyveres terror-rendőr seperte végig a boulevardokat könyörtelenül csépelve maga kö­rül botjával: céljuk, kettőnél több személy „feTvonulásának“ megakadályozása volt. Három diák egy kávéházba menekült, a rendőrség megbotozott min­denkit, aki ott volt. Négy ember egy moziba menekült be. Az őket üldöző tucatnyi rendőr va­dul ütlegelt botjával mindenfelé. Láttam, amikor egy vérrel bo­rított fejű ember összerogyott. A rendőrség nem engedett sen­kit a közelébe. Négy munkás lassan, békésen ballagott egy mellékutcában. Egyikük éppen cigarettát sodort. Sohasem fe­lejtem el megdöbbent arckife­jezésüket, amikor a rendörök irgatmatlanul lecsaptak rájuk. Kettőjük fejét azonnal betörték. Egyikük koponyája halántékától a szeméig megrepedt. .^zok az újságírók, akik a Monmartre negyedben jártak, hasonló borzalmakat láttak. Egy hetvenévesnek látszó öregasz- szonyt, amikor éppen bevásárló kosarával haladt, olyan heves csapás érte, hogy szemüvege összetört és estében megsebesí­tették az üvegszilánkok. A „Schwarze Pumpe“ nevű építkezési vállalat a SED (Szocia­lista Egységpárt), kongresszusa tiszteletére négy nappal előbb teljesítette a tervet. Több, mint háromezer egyéni és kollektív vállalást tettek. 100 márka pénzbüntetést róttak ki Roderique Go- ellner munkásra, mert pofonütötte Schömer volt náci tábornokot. „Hová jutnánk, ha minden mun­kás pofozni kezdené a ré­gi és új fasiszta táborno­kokat?“ A gépkocsivezetők álma a gumiból készült útjelző oszlopok. Ausztriában most egy autóúton kísér­letképpen ilyen gumiból készült útjelző oszlopo­kat állítottak fel, ame­lyek a kezdő kocsivezetők számára igen hasznosnak mutatkoznak. Í.SO? esetben . bebizonyí­tott gyilkosság címén vá- j dat emeltek Bemhardi J Fischer-Schweder nác J rendőrparancsnok ellen Í * .\ per most folyik. A vád­lott bizakodó, hiszen ,4céj í kezet mos“. r******************i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents