Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-10 / 24. szám

rCOTRÓ A DUNÁN

Sok érdekességet nem reméltem ettől a kirándulástól. Ugyan melyik olvasót érdekli majd, hogy hogyan kotorja 48 ember Bodaknál a Duna fenekét? — dohogtam magamban. Kedvtelenségem azonban rögtön elmúlt, amint felszálltam hétfőn hajnalban a Bős felé induló autóbuszra és megismerkedtem a Dunamenti Vízgazdálkodási Felügyelőség néhány munkába induló emberével. Majdnem mindegyik egyszerű munkaruhába volt öltözve, egyikük sem különbözött az autóbusz többi munkás utasától, és mégis olyan címekkel titulálták egymást, mintha ten- gerészesdit játszó gyermekek lettek volna. Ni csak ni! Még- csak nem is mosolyognak, amikor „kapitánynak“ szólítják azt a velük együtt kártyázó apacs- íngest! Azt a szelíd szemű kövéret meg úgy le „kormá- nyosozzák“, mintha mici-sapká- ja helyett aranysújtásos tenge- résztöveg árnyékolná fejét! Szegény kavicskotrók, — mosolyogtam magamban — ö, hogy fontoskodhatnak ezek akkor, amikor ladikról kotorják a Duna iszapját...

A bodaki autóbuszmegállótól alig két percnyire kezdődik a Holt Duna. Ennek partján várta be egymást a különböző falvakból ide igyekvő 48 munkás. Akadtak köztük fiatalok, középkorúak és őszek

Tíz percet sem ácsorogtunk talán a Holt-Duna partjánál, amikor indulást vezényelt La- bodás János, a dunakotró részleg legfőbb parancsnoka. Két dereglyébe szállt be a 48 ember, s egy-egy motorcsónak húzta az emberkaravánt. No, kellett is ez a motorossegítség, hiszen valóságos tenger errefelé a Duna holtvize. Kilométereken keresztül, vízből kiemelkedő erdők között, csodálatosan szép vizitájakon át vezetett utunk s még mindig nem értük el utazásunk célját, az 1829-es ,,folyami kilométert“, Már azt hittem, bolondját járatják velem ezek a folyton tréfálkozó vidám legények, annyit kanyarogtunk jobbra- balra előre-hátra, — amikor egyszerre csak egy újabb kanyar után majdnem felkiáltottam meglepetésemben. Előttünk hömpölygőit a folyók királynője, az ezüstös hullámú méltóságos Duna. Jaj, de mi volt hátán az a sok hajő- szörny? — Ez a mi flottillánk — adta meg a választ a mellettem ülő Mikulovics József másodgépész, ezeknek az alkotmányoknak segítségével tesszük mi hajózhatóvá a csehszlovák Dunát! Ö, hát mégis csak igazi hajósok ezek a civilruhás férfiak?

Nagy hanyagságot kell jóvá- tennie a Duna fenekét mé- lyítgető 48 főnyi hajóscsoportnak. Az előző rezsim, mintegy tíz esztendőn keresztül nem kotortatta a Dunát. Ennek aztán az lett a következménye, hogy egyes szakaszokon majdnem olyan magasan van a Duna feneke, mint a környező falvak szántóinak szintje. Könnyen megérthetjük, mit jelent ez a hanyagság a hajózás számára, ha tudjuk, hogy évente több mint félmillió köbméter kavicsot sodor felénk Bécs felöl a Duna irtózatos erejű árja. Ez az úszó kavicstömeg rendszerint a Csallóközön rakódik le a folyamfenékre, hatalmas zátonyokat és gázlókat alkot, s ősszel, amikor legkevesebb a víz a Dunában, szinte lehetetlenné teszi a hajók közlekedését, Előfordult olyan eset is már, hogy egy-egy zátony előtt és után tucatjával várták a fenék kimélyítését a fontos árukkal megrakodott hajók.

Három hajóból, két motorcsónakból és három óriási kavicshordó dereglyéből áll a fo- lyammélyitök flottája. Hétfő kivételével, amikor vasárnapi szabadságukról érkeznek vissza a hajósok, reggel öt órakor megkezdődik már a nehéz küzdelem, melynek az az eredménye, hogy csupán május hónapban 45 000 köbméter kavicsot szedtek ki a Duna fenekéből. A munka legtöbbször az alkonyati órákig tart, senkinek sincs itt kedve betartani a nyolc órási munkaműszakot,

A hajók közül a „Myjava“ nevű hófehér testű vontatógőzös kezdi a munkát. Csapla István kapitány vezényletére Borger András kormányos ügyesen a „báger-hajó“ elé tereli a hajót. A legénység a vontatóhoz láncolja ezt a 38

Közép-Európa egyik legnagji^ib

és negyed tonna súlyú gépszörnyeteget, melyet a Myjava a megfelelő munkahelyre vontat. Ezután még a dereglyéket viszi a bágerhajóhoz a Myjava, s aztán már kezdődik is a kavics kibányászása. A ,,Kriván“ nevű bágerhajó kapitánya Ludvig István egy gombnyomásra megindítja a kerékként forgó 27 darab, egyenként 300 liter űrtartalmú bágerputtonyt, melyek vizalámerülve öt, sőt hét méter mélységből harapják magukba a kavicsot és iszapot.

Az elevátor első gépésze és fiatal fűtője Bodó József.

Amikor egy-egy telt puttony a hajó legmagasabb pontjára ér, itt egy futószalagra önti ki terhét, mely szalag a hajó mellett álló dereglyébe zúdítja a zsákmányt. Ha a dereglye megtelik, másik áll helyére, s a Myjava a telerakott dereglyét már húzza is a part menb elevátor-bajój*, a „ífadhosf“.

tén horgonyzó harmadik hajó, az elevátorhajő alá, A „Rad- host“ nevű elevátorhajó a legszörnyűbb monstruma ennek a kis hajócsoportnak: 376 tonna éx 310 kiló a súlya. Ötvennégy kosár meri itt- ki a dereglyéből a kavicsot s mintegy 25 méter magasan 30 méternyire hosszú szalag okádja partra a kavicshegyeket. És mindezt a szédületes munkát, a dereglyék ide- oda huzatását, a kosarak megindítást, a szalag működését három kis vaskerekecske forgatásával egyetlen ember, Kendra János kapitány végzi.

A Duna Robinsonjainak nevezhetjük e cikk szereplőit, de bátran nevezhetnénk a Duna hőseinek is.

Már a motoros csónakról integettem feléjük utolsó búcsúmat, amikor megsúgták bajukat.

Mi vagyunk a világ legkülönösebb hajósai, — panaszkodta Sopor Béla nevükben — ki látott még hajóst civilöltözetben ?

Gyermekesnek látszik ez a keserűség, pedig ha elgondoljuk nem is gyermekes az! Naponta tíz és húsz különböző nemzetiségű hajó pöfög el mellettük, miért kell a »Myjava, a Radhost és a Kriván legénységének. szégyenkezniük hajósokhoz nem illő civil ruhájukért? Hajósruhát akarnak a Duna hősei? — nos adják meg nekik!

NEUMANN JÁNOS

Az érsekUjvári Elektrosvit Dél-Szlovúkia egyik legnagyobb iparvállalata. Jelenleg mintegy kétezer embert foglalkoztat, de a közeljövőben újabb üzemjéj- lesztéssel a dolgozók száma még jelentősen emelkedni jog. Az alkalmazottaknak körülbelül egyharmada fiatal, s soha jó részük vidékről jár be a gyárba, igen élénk a szervezeti élet, az ifjúsági szövetségnek 300 tagja van. S nem akármilyen tagja. Csupa lelkes fiatal, akik készségesen kiveszik mindenből a részüket. Munkájukról nemcsak ügyesen szerkesztett jelentések, szép szavak, de tettek beszélnek, olyan tények, amelyek például szolgálhatnak más üzemek fiatal dolgozói számára is. De hát lássuk ezeket a tényeket.

Az újvári fiatalok kezdeményezésére- az üzem kötelezettséget vállalt, hogy az év első negyedében megtakarít lOO 000 normaórát. Hogy a vállalás sikerét biztosítsák s a többi dolgozót is megnyerjék a tervnek, agitációs kettősöket szerveztek.

s az élő szó megg.yözö erejét felhasználva buzdították idősebb munkatársaikat a felajánlás teljesítésére.

S az eredmény? Az első negyedév végéig 119 000 normaórát sikerült az üzem dolgozóinak megtakarítaniuk.

De ez még nem minden. A fiatalság önálló vállalást is tett. Kötelezte magát, hogy a CSKP és a CSISZ kongresszus tiszteletére 100 000 koronát takarít meg az „ifjúsági milliók" számlájára. Ezt a felajánlást is becsülettel teljesítették az újvári fiatalok. Sót, túl si teljesítették. Már május elsejére, a munka ünnepének tiszteletére 113 000 koronát takarítottak meg.

A fiataloknak külön ifjúsági műhelyük is van, amely a terv^ teljesítésben mindig az élen jár. Hetven fiatal dolgozik itt Vitek Imre vezeté.sével. Havi tervüket mindig két nappal előbb teljesítik, s ez alatt a két nap alatt az iizemrészleg más műhelyeiben segítenek, hogy ott is meglegyenek időre a tervvel.

A jó példa ragadós. A fiatalság nem elégedett meg ezzel az egy saját műhelyével, hanem azt kívánta, hogy még egy ifjúsági műhelyt szervezzenek. A gyár vezetősége a kívánságnak örömmel eleget is tett, úgyhogy nemrég megnyílhatott a második ifjúsági műhely. Most már azután a fiatalok egymás közt is versenyezhetnek, ami biztosan igen jó hatással lesz munkaeredményeikre.

De nemcsak a munkában válnak ki az újvári fiatalok. A sportban s a kulturális élet területén is megállják a helyüket. Igen aktívan működik a színjátszó és a tánccsoportjuk. Jelenleg egy tarka műsorral járják a környék városait és falvóit, de tervbe vették, hogy viszonossági alapon a ligetfalusi Matador gyár dolgozóit is meglátogatjúk és a kassai kerülettel is felveszik a kapcsolatokat, szintén kulturális csere keretében. Műsoruknak mindenütt nagy a sikere. De nem is csoda, mikor olyan kiváló énekesnőjük van, mint Tausch Manci, aki a tavaly Komáromban megtartott kerületi népi alkotóversenyen első dijat nyert. Czápa Lacit, aki magyar nótákat énekel, szintén szivébe zárta a közönség, de jól szórakozik Szládek János és Puskás Tibor akrobata számain is. A műkedvelők azonban nem érik be a tarka műsorral. Egy évi szünet után most újabb színdarabra készülnek. Farkas Ferenc Zeng az erdő című zenés víg játékát tanul ják.

Ember az utcán

Brigádosok

fvrajcsin Lajos mester bakelit- lámpaalkatrészek sajtolására tanítja Lukács Etelkát.

lányok és briyádmunkával rendbehozták a parkot. így aztán nemrég újra megrendezhették az üzem bálját, egy nagyszabású júniálist. S ha nem is folyt a bor, mint a mesében, de azért jutott belőle mindenkinek. Jó bor, jó mulatság a jó munka után. -tiA középiskolások és az egyetemisták a nyári szünidőre százával jelentkeztek az építkezésekre és a mezőgazdaságba. Megmutatják, hogy nemcsak a tanulásban, hanem az építő munkában is megállják a helyüket és munkájukkal ők is hozzájárulnak az ötéves terv minél előbbi sikeres teljesítéséhez.

Mint minden évben, az idén is járásunkból, a királyhelmeci járásból több szervezet tagjai járnak brigádmunkára a szövetkezetekbe és az állami gazdaságokba. A királyhelmeci magyar tízenegyéves középiskola tanulói is elhatározták, hogy teljes létszámmal kiveszik részüket a nyári brigádmunkákból. A szünetben az iglói állami gazdaságba mennek dolgozni.

Jó lenne, ha a királyhelmeci magyar tizenegyéves iskola példájára a többi iskolák szervezetei is bejelentenék részvételüket a nyári brigádmunkában,

MOLNÁR JÁNOS, Boly,

Á leleszi mezőgazdasági iskola III. osztályának növendékei még a tavasz beálltakor kötelezettségeket vállaltak, hogy minden erejükkel segíteni fogják az állami gazdaságot a tavaszi munkákban. Szavukat valóra váltották és a felajánlott brigádmunkát ledolgozták. A diákok a cukorrépa kapálásánál igen kiváló munkát végeztek és ezzel egyben gyarapították gyakorlati tudásukat is. Teljesítményük mind mennyiségileg, mind minőségileg elnyerte a gazdaság dolgozóinak elismerését,

'-ki-:

A bocsárdi mezőgazdasági iskol tanulói Csorosz nevelő elvtár vezetésével szépítik, rendezi! az iskola környékét.

.A hűtőszekrényeket is fiatalok szerelik.

A CSKP XI. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaver.seny keretén belül a CSISZ-tagok nemzetgazdaságunk javára 120 673 000 koronát takarítottak meg. Kiváló eredményeket értek el az o.stravai fiatal dolgozók, akik 34 millióval járultak hozzá az ifjúság mil- lióihoz. A prágai kerületben 18 és fél milliót takarítottak meg a fiatalok. A szlovákiai kerületek közül a legjobb a zsolnai < a besztercebányai.

A CSISZ tagjai további ajár dókkal járulnak a párt kong resszusa elé. Megszervezik példás munkaheteket és hón? pokat. A décíni fiatal vasutasé júniusban megvalósítják a ké nyelmes és kulturált utazás hí napját és gondoskodnak a vas úti állomások tisztaságáról, fiatalok őrsége ellenőrzi a tisz taságot a vonatokon. A CSISZ tagok kitisztítják azokat a vas úti kocsikat, amelyek üdülésr vagy tanulmányi kirándulási- viszik a dolgozókat.

Az ifjúsági műhely leg.jobb szalagja. 300 darab kétcsöves neonlámpát állítanak össze naponta.

Egy érdekes hagyományt is felújitottalr a fiatalok. Valamikor igen hires volt az újvári tímár bál. Idők folyamán, hogy a bőrgyár megszűnt, ez a bál is feledésbe került. Igaz, hely sem volt hozzá megfelelő, az üzem parkját elhanyagolták, egy részét beépítették. Ismét az ifjúság kezdeményezésére volt szükség. Összefogtak fiatal fiúk,

— Olyan sok a pénze? — kérdem.

— Hát... — húzogatja a vállát és kitér a válasz elöl. Nem vall. De a terv árulkodik.

Kilencen voltak testvérek, apja uradalmi kovács volt a grófnál. A kilenc közül ó a legfiatalabb. Egy testvére a helyi nemzeti bizottság titkára. Egy felügyelő a faluban működő szanatóriumban, egy kovács az EFSZ- ben, a többi szövetkezeti tag, 0 maga meg villanyszerelő. És az életük? Jó. Mindnek háza, becsületes foglalkozása van.

— Mit csinál ilyenkor, munka után?

Nem munkanélküli. Ne higyje senki, hogy talán azért ácsorog az utcán, mert nincs állása. Van!

Jankovics Jenő nagylégi lakos a csallóközcsiitörtöki gépállomás dolgozója, villanyszerelő. Most hunyorogva lesi a nagy port keverő traktorokat az úton. Pihen. Szombat délután van, és jó ilyenkor üldögélni a fa árnyékában.

Jankovics Jenő fiatal ember. Alig nézné az ember harminc évesnek. Pedig már a negyvenediket tapossa és három gyermek apja. Most házat akar vásárolni.

— Mindig akad valami. Rádiókkal babrálok. Van egynéhány rossz mindig a faluban. Azokat reperálgátom, hogy ne kelljen a városba cipelni őket.

(kipi)

115-900 korona