Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-03 / 23. szám

Igazi kéznyújtás A nyugati államférfiak na­gyon gyakran mondogatják, hogy az Igératek szépek, de mi bizonyítékokat akarunk. Az ígéretek alatt a Szovjet­unió javaslatait gondolják, amit idöröl-idöre fáradhatat­lanul. úgyszólván angyali tü- relme.sséggel nyújtanak át a njTjgati kormányoknak. De hasonlítsuk csak össze egyrészt a nyugati hatalmak, másrészt a Szovjetunió állás- foglalását az említett „bizo­nyítékok“ fényében. A varsói barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződésben résztvevő államok politikai tanácskozó bizottságának ülé­sének eredményeiről értesült a világ a múlt héten. Az ülés eredményeit röviden így fog­lalhatnánk össze; a varsói szerződés országai ismét csaknem fél millióval csök­kentik a hadsereg létszámát, Romániából kivonják a szov­jet cápátokat, Magyarország­ról pedig egy újabb szovjet hadosztály távozik. A szerző­dés huszonöt éves megnem­támadási egyezményt ajánl ■z Atlanti-blokk tagállamai­nak, és ugyanakkor új lökést ad a csúcstalálkozó némileg meglassult előkészületeinek is, amikor — akár azonnali — előzetes tanácskozásokat indítványoz a megnemtáma­dási szerződés ügyében. Próbáljuk hasonlóan átfog­ni a NATO tavaly decemberi és ez év májusi tanácskozá­sainak eredményeit. Hasonlít­suk össze 8 kivént „bizonyl- tékok"-kat. A NATO tagállamai ezeken a tanácskozásokon megegyez­tek abban, hogy Nyugat- Németországot atomfegyve­rekkel szerelik fel, továbbá rakétafellövö pályák egész hálózatát építik ki a különbö­ző atlanti országok területén. Majd, hogy kétszeresére eme­lik az Atlanti-paktum közép­európai hadseregét. Ügy véljük, a „bizonyíté­kok“ annyira világosak, hogy nem kell bővebben kommen­tálni. A múlt héten ismét ta­núi voltunk a szocialista álla­mok azon próbálkozásának, hogy hogyan kell kilábolni a hidegháború sarából. A legnagyobb figyelmet a megnemtámadási szerződés érdemli. Könnyű elképzelni, hogy 8 nyugatnak milyen el­lenvetései lesznek: a meg­nemtámadási szerződés nem mond semmi újat. Hasonló kötelezettség van lefektetve az ENSZ alapokmányában, akkor miért ismételjük? Igen, a javaslatban semmi új sincs, ez igaz. Már 1955- ben a genfi értekezleten a Szovjetunió hasonló javaslatot indítványozott. De ki állítja, hogy csak az új dolgok jók? Igen, a javaslat nagy mér­tékben ismétli az ENSZ alap­okmányában lefektetett köte­lezettséget. De mi akadályoz­za azt, hogy ez a kötelezett­ség ne legyen ünnepélyesen megerősítve. Miért ne legye­nek a nemzetek ismét bizto­sítva afelől, hogy egyrészt az Atlanti-paktum országainak, másrészt a Varsói Szerződés országainak nincsenek egymás ellen agresszív szándékai. Hiszen egyes nyugati orszá­gok politikája nap mint nap ennek ellenkezőjét bizonyítja. A nyugatiaknak tehát nin­csen olyan érvük, ataivel el­utasíthatják a megnrnitáma- dási szerződés javaslatát. Csak az. hogy az Atlanti-pak­tum országai nem akarnak kötve lenni egy ilyen meg­nemtámadási szerződéssel. Természetesen ezt nehéz megmondani hangosan és nyíl­tan. KLEIN LÄSZLÖ Szabadságot Dzsamillnek cí­men új balettet mutattak be a málningeni színházban. Vendégszerepeit Ludmila Podzimková is. Fasizmus Franciaországban? A múlt héten a franciaországi események háttérbe szorítot­ták a többi politikai eseményt. Pedig nemcsak Lranciaurszagban ég a talaj és nemcsak ott játszódnak le olyan események, ame­lyek a nemzeközi kapcsolatok további kialakulására és a nem­zetei« jövőjére nézve rendkívUl fontosak. Olaszországban például mo.st zajlottak le a parlamenti és a szenátusi választások. A vála.sztásoktól sok függött. Vajon a kereszténydemokrata párt szerez-e abszolút többséget a par­lamentben és Olaszország politikai életében egyúttal politikai monopóliumot? Vajon a baloldali pártok megtartják-e eddigi pozícióikat? Vajon nem gyarapodnak-e meg a legreakciósabb politikai erők? Milyen kihatással lesznek a francia események az olasz fasizmus életrekeitésére? Ezekre a kérdésekre a múlt hét első napjai meghozták a vá­laszt. Az olasz választások eredményeiről röviden ezt mondhat­nánk: nem került sor olyan politikai változásokra, amelyek ra­dikális változást jelentenének az olasz politikai életben. A vá­lasztási harcokból a kereszténydemokrata párt és a kommunista párt körUlbelU egyformán került ki. A szocialista párt szavaza­tainak száma tizenkét százalékról tizennégy százalékra emelke­dett, úgyhogy a baloldal (Olaszország Kommunista Pártja és a Szocialista ^rt) a szavazatok harmüichét százalékát kapták. A legfontosabb azonban, hogy a keresztén.ydemokrata pártnak az egyházi hierarchia támogatása ellenére se sikerült az olasz parlamentben abszolút többséget elérni. Cs így elmondhatjuk; Olaszországban marad minden a régiben. Libanonban az elmúlt héten Is folyt a vér. A kormány egysé­gei, melyeket fasiszta önkéntesekkel bővítettek ki, nagyarányú akciókat indítottak el, amelyek az ellenállás gócpontjait igye­keztek megsemmisíteni. Az utcai harcokon kívül lázas politikai tárgyalások Is folytak^ Az ellenzéki pártok olyan javaslatokkal álltak elő, amelyek bizonyos kompromisszumokat igyekeztek elérni, mégpedig Samun elnök lemondását és kölcsönös enged­A Vietnami Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttsége kedden, május 27-én ellátogatott Dunaivánkára és megtekin­tette a Szlovák Tudományos Akadémia mezőgazdasági osztá­lyának munkahelyét. Érdeklődéssel nézték végig a laboratóriu­mokat, ahol a gazdasági állatok fiziológiáját tanulmányozzák. Hosszabb időt töltöttek a költőgépek mellett és megfigyelték a kacsák gondozását. ményekkel járó megegyezés alapján más jelölt megválasztását Samun elnök azonban nyílván tökéletesen bízik a nyugati, s fő­leg az amerikai segítségben és a kompromisszumos javaslatokat elutasította. És így Libanonban még mindig a döntő csata előtt állunk. Makacs eszkimók Leningrádban a fizikusok nemzetközi értekezletén 1. E. Grosz (balra) a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tag­ja beszélgetést folytat dr. M. Valounek elvtárssal, a prágai műegyetem tanárával. A takarékos amerikai kong­resszus dühös az Eisenhower- Dulles kormányra, amiért esz­telenül tékozolja a külföldi se­gélyeket — azonban rendszerint James H. Smith-en, a segélyhi­vatal igazgatóján verik el a port, akit a kiküldött kongresz- szusí bizottság legutóbb szakér­tóként citált maga elé. A kér­dések pergőtüzében ilyeneket kérdeztek a washingtoni kor­mány megbízottját ól: — Igaz-e, hogy a görög sír­ásóknak egyenruhát szállitot- tak? Igaz-e, hogy a, tevehajcsá­rok is fürdőkádakat kaptak Af­rikában, a grönlandi eszkimó halászoknak pedig amerUtai jég­szekrényeket szállítottak? Az események meglepő gyor­sasággal kergetik egymást. Amit az ember reggel a lapok­ban olvas, az már rég nem időszerű. A franciaországi hely­zetet így lehetne a legjobban jellemezni: a fasiszta körök fel­buzdulva az uralkodó burzsoá körök ingadozásán, de Gaulle tábornokkal az élükön újabb döntö rohamra készültek, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Felmerül a kérdés, vajon va­lóban csakis a burzsoá l<örök ingadozásáról voIt-e szó?! Pflimlin abban a pillanatban ja­vasolja kormánya lemondását, amikor az úgynevezett közép pártjai (a radikálisok, a szocia­listák és a néppártiak) de Gaul­le ellen nyilatkoznak. És ezek a pártok — beleértve a kommu­nista pártokat, a parlamentben többségben voltak! Hát, hogy lehetséges az, hogy annyira meghátráltak, és Coty elnök ab­ban az esetben, ha de Gaulle vezetése alatt nem kerül sor kormányalakításra, — lemon­dással fenyegetőzik. A következő magyarázat csak részben világítja meg a helyze­tet. Az úgynevezett közép poli­tikai pártjai kijelentették, hogy annak a kormánynak, mely a mai politikai válságot megoldja, nem szabad a kommunistákra támaszkodnia. Megalakult az úgynevezett republikánus védelem bizottsá­ga — amelyben a kommunistá­kon kívül természetesen az összes párt képviselve van. Vajon meg lehet-e állítani a fasizmus előretörését a mun­kásosztály nélkül ? Vajon le­het-e a kommunisták nélkül a köztársaságért harcolni? Aki azt állítja, hogy igen, az agya- lágyult, vagy pedig hazudik. A legszégyenletesebb azonban a szocialista párt ingadozása. Milyen megjegyzéssel Illessük a szocialista párt főtitkárának ki­jelentését, aki ugyanakkor, amikor a francia dolgozók de Gaulle sajtókonferenciája ellen tüntettek, a kővetkezőket mondta: Az én jóslatom? Ha a köztársaság és de Gaulle között kellene választani, akkor de Gaulle vesztene. De ha válasz­tani kellene de Gaulle és a kommunisták között, akkor de Gaulle ideiglenesen győzhetne. És ezt a szocialista párt titkára mondta. Egy olyan pártnak a titkára, amelynek a francia parlamentben 600 közül 250 mandátuma van. E,z azt jelenti, hogy 50 mandátum híján a mandátumok többsége ezé a párté. A mai franciaországi helyzet erősen az 1933 évi németországi helyzetre emlékeztet. Akkoriban a szociáldemokrácia a népfront­tól jobban félt, mint Hitlertől és ölhetett kézzel nézte, hogyan semmisíti meg Hitler a kom­munista' mozgalmat. Néhány hónap, illetve év múltán a szo­ciáldemokratákat ugyanazokba a börtöncellákbe vetették, mint a kommunistákat. Ma még nehéz felmérni, hogy milyen nagy az a veszély, amely Franciaországot fenyegeti. Nem akarjuk elhinni, hogy a francia nép meghajol a fasizmus előtt. Már azért se hisszük, mert a fasizmus rendszerint akkor üti fel a fejét, amikor a burzsoázia elveszti az uralmát azon népi tömegek felett, amelyek köz­vetlenül az uralmát veszélyez­tetik. Vagy talán a tőkésosztály legreakciósabb köreinek külpo­litikai érdekében folyamodik a francia burzsoázia a fasiszta formákhoz? Ez azonban kész öngyilkosságot jelent. Hiszen az algériai háborút nem nyerhetik meg még de Gaulll-lal sem! Ez csak a tűz veszélyes terjedését jelentené. A nemzeti felszabadí­tó harcot ma nem lehet megál- litani. A helyzet ma Franciaroszág- ban valóban igen komoly, és erősen befolyásolja a nemzetkö­zi helyzetet. Mi azonban hiszünk a francia népben, a dicső jakobinusok és kommunárok utódaiban. Oxfordi diákok ieiepiezése A londoni rendörbiróság bűnvádi eljárást indított két oxfordi egyetemi hallgató ellen azon a címen, hogy olyan titkokat hoztak nyilvános­ságra az Isis ctmíi diáklap február 26-t számá­ban, amelyek állítólag haditengerészeti szolgá­latuk idején jutottak tudomásukra, A vád képviselője felolvasta a tárgyaláson a cikket, amely a következőket tartalmazza: — A Nyugat „őszinteségét" az „orosz gonosz­ság" ellen vívott harcban többféle módon táp­lálják, többek között hamisított hírek közlésé­vel. Ennek néhány példáját akarjuk leleplezni. A határincidenseket majdnem mindig orosz vadászgépek indokolatlan támadásának állítják be, amelyeket saját határaikon belül békésen repülő „ártallan" nyugati repülőgépek elleti in­téztek. Néha beismernek annyit, hogy az áldozat eltévesztette az útirányt. Ez a valóságnak csak halvány árnyéka. A Kelet és Nyugat közötti határ mentén Iraktól a Balti-tengerig vagy még tovább, mindenütt lehallgaló állomások vannak, amelyek buzgón jegyzik a szovjet leadó állomá­sok, hajók, harckocsik, repülőgépek, csapatok, irányítóállomások legcsekélyebb zörejét is. Azt hiszik, hogy a genfi egyezmény e flagráns meg­sértése pontos felbecsülést adhat az orosz fegy­verek is csapatok típusáról, nagyságáról és taktikai módszereiről. Az angol naggkövetsége- ken rendszerint lehallgató kémek vannak. A háború után jéltucat Mercedes-Benz típusú, rendkívül gyors motoros torpedónaszádot épí­tettek, személyzetüket Hiller alatt szolgált német hadltenyerészekböl állíiotlák össze. An­gol kapitányok vezetése alatt kiküldték őket, hogy provokálják az oroszokat és hallgassák le őket. Egyenesen a gyakorlatozó szovjet tengeri haderő jelé tartotlak, a csatahajók körül cir­káltak, fényképfelvételeket készítettek s miután magukra vonták az összes ággúkat és elég üze­netet vetlek jel, elmenekültek. Amikor svéd vizeken jártak, a nemzetközi egyezmények meg­sértésével svéd lobogót vonldk jel. Az egyik hajó befutott Leningrad kikötőjébe, más alka­lommal pedig kis csapatot .szállítottak partra szovjet területen. Hihetetlen, hogy Ilyesmit megengednek, de a hivatalos titoktartási tör­vény által védett jelclásséy ellenőrizhetetlen. 1956-ban a német haditengerészet vette át a teljes rendelkezést ezek jelelt a naszádok jelelt, s bizonyára vígan folylatja a mi politi­kánkat. .4 vád képviselője kijelentette, a két vádlott kiképzése és későbbi külföldi szolgálata során olyan tevékenységekről szerzett tudomást, ame­lyeket a cikk említ, és amelyek megfelelnek a valóságnak. Mr. Smithnek nehéz volt áll­nia a sarat — de ö sorra meg­válaszolta a kérdéseket; Ami a sírásók egyenruháját illeti, azo­kat a görög hadsereg részére küldött szállítmányokból alakí­tották át... Afrika a nagysza­bású „egészségügyi akció“ kere­tében kapta a fürdőkádakat, így jutottak a sivatag tevehaj- csáral is amerikai fürdőkádak­hoz. A Szaud-Arábla-i autóutak egy része csakugyan elveszett a sivatagban, azonban nem kell kétségbeesni (!) ebben az ügy­ben folyik a vizsgálat... Afftd- ■jesen kimerült Smith utoljára hagyta a jégszekrényeket. Va­lóban útnak indítottak egy ha- .jórakomány jégszekrényt — vá­laszolta akadozva —, de csak „kísérletképpen“. Arra akartak választ kapni, vajon az eszkimók meg tudnak-e barátkozni a mo­dem hútótechnikaval. Sajno.s a kísérlet nem vált he. A makacs eszkimók nem vásárolták a jég­szekrényeket, s a küldemény jelenleg a Jeges-tengeren, az egyik hajó gyomrában vándorol •> eszkimó tói-eszkimóig .., Egy félmillió márkát tű­zött ki Batista ennek a fiatalembernek a fejére. A felkelő kubaiak inkább az életüket áldoznák fel, mintsem hogy vezérüket Fidel Costro-t kiadnák. Fidel Costro harmincegy éves és a Sierra Maestre-i hegyek közé vonult. On­nan irányítja a Batista elleni harcot. Célja: pol­gári demokratikus rend­szer megteremtése Kubá­ban. Egy londoni maneken tüntet a zsákdivat ellen és igazi zsákot öltött ma­gára. A hollywoodi divat a csa­vart sonka. Világosan megmutatja a Nyugat kultúráját. Az atomhalál ellen vívott harc közel hozza egymás­hoz a két német állam tudósait. Marx von Lanne, az Ismert nyugat-német atomfizikus Nyugat-Ber- linben a német fizikusok értekezletén üdvözli Hertz tanárt, a Német Demokratikus Köztársa­ság kiváló atomfizikusát, Marx von Lanne egy nap­pal azelőtt ugyanarról a helyről előadást tartott az atomfegyverek ellen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents