Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-03 / 23. szám

SZOMBAT DÉLUTÁN

vizsgálom a fő utca házait. Hol akad valami érdekes? Mellettem félig csupasz gyerekek baktatnak és megállnak egy palánkba vájt kicsi ablaknál. Hát ez mi lehet? — figyelek fel és közelebb megyek. A gyerekek szép friss karalábét vásárolnak, harminc fillérért. Itt van az EFSZ zöldség elárusitőja. ,

— Hogy megy az üzlet? — kérdem Hérics Rudolfnét, a^ elárusítót.

— Jól. Ma árusítunk először.

— S mennyi a bevétel?

— Még nem számoltuk össze.

— Tetszik a kereskedés?

— Nekem nagyon tetszik.

— És a szövetkezet?

— Jó. Jól megy nálunk. De a telepen még jobban megy ...

Közben a szomszédból is átjön Német Ilonka. Kicsit beszélni. Még nem kezdte el a szombati nagytakarítást, az este is még messze van, hát jól esik egy kis nyelvélesítés.

— Hová megy este? — kérdem tőle.

— Moziba.

Lekapom... — mutatott a gépre.

Aztán beszélgetünk. Megtudom, hogy a neve Polácsek József és a becsületes foglalkozása útkaparó.

.— Most haza? — kérdem.

—■ Amint látja, viszem a nagybőgőt — mondja és a hóna alatt lapuló kenyérre sandít.

— A csirkéhez. Biztos... — vág közbe valaki.

— Ha tányéron van — kap a szón a cestáf, az emberek nevetnek és ő kifelé indul. Én a nyomában. Kint megáll és rámnéz mosolyogva.

.— No mit akarsz testvérkém? — kérdi.

Cestár

— Három gyerekem van, harminchét éves vagyok és most kezdek építkezni — fűzi a szót tovább és már azt magyarázza, hogy milyen szép diófák vannak a telken, amit kapott.

— Hét darab. Olyan nagyok.

— Sört!

Sört!

— Sört! — Lépnek be egymás után az emberek a tűző nap elöl Nagylégen a fő utca kocsmájába.

De sokáig senki se ragad a székhez. Jönnek és mennek, cserélődnek a helyek, változik a hang és a hangulat. Valaki türelmesen magyaráz sunyi mosollyal, egy verejtékező kéményseprőnek, hogy milyen „előnyös“ ilyen hőségben a fekete ruha. De a . kéményseprő ezt az „előnyt“ úgy látszik nem érzi, nem élvezi, mert csak úgy szakad róla az izzadság. Mások a betérő lányokhoz, asszonyokhoz dörzsölödnek, ugratják, húzzák őket.

— Sört! — Sört/ — Ezt iszik most mindenki. Ezt kér egy magas pirostrikós, piros rádiósapkás különös ember is. Ha az ember ránéz, mosolyognia kell, nem állhatja meg, hogy ne akadjon bele nHpszítta, furcsa ba- juszkájába legalább egy szó erejéig.

— Jozso, téged csak lefényképezni és szétküldeni a világba! — szól rá valaki és néhá- nyan felém pislognak, mert látják, hogy ott lóg vállamon a masina.

— Mint a cestár! — válaszol a rádiósapkás és egy szuszra kiissza a sörét. Az emberek nézik, méregetik szép arányosan izmos testét és mosolyognak.

—' Mi van' a kecskéddel ? — kérdezi valaki.

Dögledezik ...

— Miért nem adod el?

— Nem köll az a cigánynak se.

Akkor vágd le.

— Abból ugyan már nem lenne gulyás.

— Hívj hozzá orvost.

— Nem jön. Azt mondja kecskéhez nem ért.

Hát akkor mihez ért?- És a CSISZ?

— Színdarabbal próbálkozunk, de nem nagyon megy. Sok a munka...

— Maga hol dolgozik?

— Bölcsödében, pesztonka vagyok.- És holnap?- Bál lesz ...

★

Esteledik. Megnyúlik az árnyék, népesebb az utca. Fürge lányok, ügyes menyecskék söp- rik az utcát. És este? A sötét mindent betakar. Csak a hangok, apró zajok, csendes surranások árulkodnak.

SZŰKE JÓZSEF

Bevásárlás

mint az a gesztenyefa — mutat a szomszéd kert felé, és hunyorít rám, hogy mit szólok az egészhez...

★

Oj áruház épül a Fő-utcán

. Az utca csendes. Szombat délután van. Senki se jár kinn a tüző'napon. Lassan, 'figyelmesen

Söprik az utcát

r orró nap volt és még hozzá ^ szombat. Taksony kis falu, ’.e itt is lépten-nyomon érezni ehetett, hogy közeledik a pihe- és napja, Hivogatott a folyó •iis vize, csábított az árnyék, a •irágzó almafa alatt, vonzott a lezök illata. Az embernek úgy Unt, mintha a CTÁ-n kihalt olna az élet, olyan csend honolt tindenfelé.

Az utcán hirtelen lefékezett gy traktor. Az irodahelyii&gbe gy fiatalember lépett be. Csak nnyit hallottunk: megvan?

— Meg. Itt van, nézd csak, — delte, zsebébe nyúlt, kivett be- )le egy kék borítékot és meg- ipogatta a százasokat.

— Meg vagy elégedve?

— Meg ám.

Deák Mihály volt az a fiatal- nber, aki tekintetével elkísérte arátját, mert ö már ismét a -aktoron ült és folytatta útját. Komoly arcú fiatalember Deák 'ihály, akiről egész Szlovákiában 'yan sokat beszéltek, s ifjúsági ■aktoros brigádjáról mindenki alatt. Már annyira megszokták taksonyi ifjúsági traktorosbrigád csúcsteljesítményeit, hogy szinte természetesnek vették.

Deák Mihály április 1-én rendkívüli gyűlésre hívta össze barátait, szám szerint tizet. Ezek a fiúk már 1951 óta kitartottak a taksonyi trafótorosbrigád mellett. Deák nern sokat beszélt, de a fiúk így is megértették.

— A mi brigádunk eddig még mindig megállta a helyet, amióta ifjúsági brigád lettünk és engem áir,\gttak az élés. Ilyen tavaszunk azonban r.'.ég nem volt. Valóban próbára tette erőnket. Fiúk, ez legyen a jelszó: nekünk mindegy pénteken vagy vasárnap, hajnalban vagy késő este, elvégezzük a munkát és nem vesíil:ünk egy órát sem. Tölünk függ, hogy lesz-e elég kenyér az idén.

A brigádvezetö szavai világosan, acélosan hangzottak. A fiúk megértették és állandóan a fülükben csengeti:

... nem veszítünk egy órát sem.

Bezurová elvtársnö gondosan feljegyezte a fekete táblára az egyes traktoristák: Erdesi, Rapp, Koros, Lehocki, Kuka, Frank,

Melicher elvtársak eredményeit. Ezek a fiúk ebben a brigádban acélosodtak meg, s még sosem mérték annyira össze erejüket, képességeiket és áldozatkészségüket, mint most. A tavaszi munka komoly gondokat hozott magával. Hisz Deák Mihály világosan megmondta: ... egy órát sémi

És amit Mihály mond, az mindig megállja a helyét.

— Az én brigádomban nagyszerűek a fiúk. Mindig becsülettel dolgoztak és jó nevet szereztek brigádunknak. Hittem bennük.

Valóban kemény tavasz várt rájuk. A tavasz későn állított be és olyan igényes volt, mint még talán soha. A barátok minden erejüket megfeszítették, elhatározták, hogy május 1-ig befejezik a feladat első részét.

Igen ám, könnyű azt mondani, de hogy ez az elhatározás mit jelentett számukra, hány átvirrasztott éjszakát, hány vasárnapot, azt csak ők maguk tudják.

Az eredmény azonban helyettük beszél, a taksonyi traktoros- brigád május 1-ig befejezte a tavaszi munka első részét. Elvégezték a vetést. A május elsejei felvonuláson ilyen számokkal büszkélkedhettek: a tervet 73.7

% -ra teljesítettük. (A feladatuk

61.08 Vo-ra szólt.) 72 műszak- normát dolgoztunk le, egy traktoregységre 135.7 átlaghektárt értünk el és egy átlaghektáron,

8.1 liter hajtóanyagot használtunk fel.

Taksony megnyerte a járási versenytl

A Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal kiértékelte a GTÄ és a brigádok eredményeit. A brigádok versenyében szlovákiai viszonylatban Taksony győzött, az egyéni versenyben pedig Papp Dániel, a taksonyi traktorosbrigád tagja. Papp Dániel 11 műszaknormát teljesített és átlaghektáronként 8 liter hajtóanyagot használt fel.

★

Azon a forró szombati délutánon már elvetették az utolsó vetőmagot is. A tavasz azonban újabb feladatok elé állítja a fiatalokat. Minden nap számít. Deák Mihály jelszava: nem veszítünk egy órát sem, Taksonyban szárnyakra kelt.

Hívogatott a folyó hús vize, csábított az árnyék a virágzó almafa alatt, vonzott a mezők illata. Erezték, hogy közeledik az ünnep, de ók a mezőre siettek.

A CSISZ bizottság ülése

Hiányos kádervélemény

T

avaly, amikor a Povazská Bystrica-i KI. Gottwald Gépgyár alapszervezete Karol Lednicky CSISZ-tagnak pártba való felvételéről tárgyalt, a gyűlésen felolvasták az üzemi CSISZ-bizottság kádervéleményét is, amelyben a következő állt:

„Karol Lednicky 14 éves korától aktív tagja a CSISZ- nek. Amióta üzemünkben dolgozik, bebizonyította, hogy a munkához jó viszonya van. Erről tanúskodik az a tény is. hogy már 19 éves korától mint mester dolgozik. Az ifjúsági műhelyek közötti szocialista munkaversenybe Karol Lednicky is aktívan bekapcsolódott. Munkatársaihoz és a kollektívához való viszonya példás. Mint régi aktív c'siSZ-funk- cionáriust és mint kiváló dolgozót melegen ajánljuk a pártba való felvételre".

Ma, csaknem másfél év elteltével nézzünk utána, helyes volt-e a CSISZ-bizottság kádervéleménye a 25 éves mesterről. A gépgyár több, mint 800 CSISZ-tagjainak egyike Lednicky mester éppen haza készülődött, amikor a motorkerékpárszerelö ifjúsági műhelyben találkoztam vele.

— Volna egy néhány perc szabad ideje? — kérdeztem.

— Ha tényleg csak egynéhány percről van szó, úgy igen. Szeretném ugyanis még elérni a fél hármas autóbuszt, mert sietek haza Maié Lednicére.

— És otthon mivel tölti idejét?

— Községünkben a helyi nemzeti bizottság titkára vagyok és éppen most szervezzük nálunk a szövetkezetét. Eddig már 55-en aláírták a jelentkezési ívet, de azt szeretnénk, ha ősszel az egész falu már az EFSZ-ben kezdené meg az új gazdasági évet. Jövő héten lesz a párt- gyűlésünk, amelyen éppen ezzel a kérdéssel foglalkozunk és engem bíztak meg a gyűlés megszervezésével. Egy helyi nemzeti bizottság titkárának mindig akad tennivalója. Hol a beadásokkal kel! törődni, hogy idejében teljesítsék azokat, hol a falu lakosainak apró-cseprő dolgait kell elintézni, egyszóval este tíznél előbb sohase kerülök haza — és közben az óráját nézegeti. — De ne haragudjon, most már tényleg mennem kell.

És a fiatal mester rövid búcsúzás után elindul az autóbusz állomása felé. Hogy tökéletesebb képet nyerjek erről az emberről, akiről egynéhány óra alatt annyi sok mindent hallottam munkatársaitól, betértem a CSISZ-vezetöség irodájába.

— Karol Lednickyt? Hogyne ismerném, a mi Karcsinkat, válaszolja kérdésemre Alexander Kopecky, a CSISZ vezetőség titkára.

— Majd én elmondok róla egyet-mást Kopecky elvtárs — SZÓI közbe Éva Zatková vezetőségi tag.

Úgy látszik itt tényleg mindenki jól ismeri, mert a vezetőség tag.jai, akik éppen a harmadik ifjúsági műszaki konferencia előkészítésével vannak elfoglalva, közbeközbeszólnak.

— Ö a mi legjobb újítónk. Ez idén és tavaly a termelésben elért szép eredményeiért a CSISZ kerületi konferenciáján tiszteletbeli Fucsfk-jelvénnyel tüntették ki. Tavaly nyolc újítási javaslata százezer korona megtakarítást hozott üzemünknek.

— És milyen a természete? Ügy láttam csendes.

— Azt nem állítanám. Tegnap is úgy összeruccant egy másik mesterrel, hogy csak úgy zúgott hele a műhely. Mert igaza volt. És ha igaza van, úgy ö sohasem hagyja magát. Azt hiszem, a műszaki normák rendezéséről volt szó, és a szomszédos műhely, a 415-ös mestere ellene volt a kötelezettségvállalásoknak és a normák rendezésének.

Ilyen lelkes dicsérő szavakkal beszélnek Lednicky- ről többen is. Ez az ember, aki nemcsak az üzemben, hanem falujában is a párt irányvonalának megvalósításáért harcol, tényleg megérdemli a dicséretet. Most is a XI. pártkongresszus tiszteletére két újítási javaslat kidolgozására vállalt kötőié-' zettséget. S biztos neki is nagy érdeme van abban, hqgy^ a gépgyár ifjúsága az eísö negyedévben 615 000 korona megtakarítást mutatott tel és ezt az összeget az év végéig 2 millió koronára akarják növelni. Az „Ifjúság Milliói“ akció kiváló talajra talált a Povazská Bystrica-i CSISZ-tagok között. A jobb gazdasági eredmények elérésére ezek a fiatalok nemes munkaversenybe kezdtek. Tizenkét ifjúsági műhely létezik, és köztük már két negyedévben épp a 413-as ifjúsági műhely nyerte el az elsőséget, az, amelyben Karol Lednicky is dolgozik.

Mindezek után újra Led- nickyre gondolok. Őrá, aki ebben a lelkes ifjú kollektívában szintén egy erős láncszem. Azt hiszem, hogy tavaly egy kissé hiányos is volt a kádervélemény, amelyet a CSISZ-vezetöség adott róla. Ha akkor nekem kellett volna véleményt mondani Karol Lednickyről, akkor az említettekhez még azt is hozzáfűztem volna, hogy Lednicky nemcsak jő CSISZ- tag, funkcionárius, hanem jő gazda is a maga munkahelyén és a szocializmus építésének hazánkban egyik leglelkesebb megvalósítója.