Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

• • Mpnj cl Rudecky-hez, a ‘200-asokhoz, ok a legjobb betono­sok. Vagy menj el Hunarlioz, az acélolvasztárokhoz, vagy ke­resd fel a lOO-asokat, és menj el Hrebenhez. Az aztán mun­katárs! Munkaérdemrenddel is kitüntették. Nagyszerű ember és hogy tud bánni a fiatalokkal I Vagy ha tetszik, keresd fel a gázlartályokná! Bistiakot. Vagy Velohovskyt, vagy... — .Tó, jó, majd valakit megkeresek, feleltem, míg lassan becsukódott mögöttem a Klem ént Goítwald Üj Kohók CSISZ titkárságának ajtaja. 4 kokszkályha áttüzesedett. kellemesen sugározza a meleget, mi még elhelyezkediin!: Cl cementtel töltött zsákokon, cigarettára gyújtunk és hall­gatjuk, hogy mit duruzsol a kályha... Hogy is volt? Tavasz volt, zu­hogott az eső. amikor ide jöttek a púk. Nyirkos köd és térdig érő sár jogadta őket. Nem ismerték egymást, csak annyit tudtak, hogy mindannyian a gottwaldi brigádhoz tartoznak. Vegyes ér­zelmek keringtek bennük, míg lassan megismerkedtek a mun­kával, az építkezéssel.. De most, így visszatekintve, nem is volt ez olyan rossz — persze a rosz- szat már rég elfeledték, A kokszkályhától nem messze mély árok húzódik. Jobban mondva nem is árok, hiszen lent a jenekén dolgozik egy báger, és még néhány nehéz teherautó is elfér mellette — ezek szállít­ják el az agyagos földet. Itt ú.?- sák, úpitik a nagy kémény alap­ját. A földmunkát Velikovsky Peti csoportja végzi. Az egész építkezésen ismerik őket. Nem varázslók, mégcsak nem is va­lami lángelmék, csupán egysze­rű segédmunkások. De a telje­sítményük az elmúlt hónapban is 203 százalék volt. Elnyerlek a „legjobb ifjúsági segédmun­káscsoport“ címet. A norma bi­zony kemény, de ök teljesítet­ték. Elkészítették az építkezés alapját, megkapták a prémiumot és mint rendesen, úgy most is újabb kötelezettségvállalást tet­tek. Szerény fiúk, de ha kell, az asztalra is tudnak csapni — már oda is csaptak néhányszor. A legutóbbi „zendülés" még épp hogy elcsitult. Reggel ki­lenc óra előtt elkezdték az ásást. A mélyből húzták fel a darut, és az eltört. Rögtön hívták a ja­vítókat, egyszer, kétszer, s ki­tudja hányszor, de a daru még fél kettőkor is ott állt mozdu­latlanul a helyén. Ki tudja, ta­lán még másnap is olt állt vol­na, ha a fiúk nem rázzák meg az öklüket, hogy: megtanítunk repülni valakit. Persze az ilyen szavak gyorsan eljutnak a meg­jelelő helyre, — és három óra­kor már újból dolgozott a daru. A tréfálkozáshoz is értenek. Amikor a hengerel'ák tetején dolgoztak, Tonda is velük volt, és az már úgy szokott lenni, hogy sokan szívesebben dolgoz­nak a földön, mint a magasban. Tondónak sem volt nagy kedve fennt dolgozni. Amikor hosszas unszolás után mégis felmászott, még ebédelni sem akart lejönni. Közben valakinek létrára volt szüksége, s úgy csendben elemei- te a létrát. A fiúk nem sokáig tanakodtak, leereszkedtek a vas­szerkezeten, Tonda persze fenn maradt, tán még ma is ott áll­na a tetőn, ha barátai meg nem szánják s nem kerítenek e’íi egy létrát. Mennyi ilyen apró­ság, vidám dolog megtörtént már a brigád életében! A/T ihelyst befejezik a földműn- -TÍ kát, az egész csoport vi.sz- szatér a fedömunkákhoz. Ott már várnak reájuk. Nem kétsé­ges, hogy majd örülnek is neki, hiszen egy műszak alatt 900 négyzetméteren végezték el a fedömunkát. A vratimovi táborban szorgal­mas munka mellett gyorsan pe­regnek a hetek, hónapok. Ma már Velikovsky, a csoportveze­tő, komolyan gondolkozik azon, hogy végleg itt marad az épít- kezC.sen. Miért ne? Ha az ember szorgalmas, akkor szépen keres­het. A táborban kedélyes élet folyik, a szobákban jól fütenek, rádiójuk, mozijuk, televizoruk van. Ostravába is gyakran be­járnak, színházba, vagy jégko­rong mérkőzésre. Minden máso­dik szombaton szabadnaposok, s aki akar, hazamehet. Az sem lebecsülendő dolog, hogy újból útban van a prémium. A 400-as építkezési csoport a harmadik negyedévben a legjobb volt s úgy hallatszik, hogy az utolsó ne­gyedévért a Velikovsky munka- csoport könyveket kap jutalmul, és tanulmányi kirándulásra vi­szik őket. Egy ilyen jó kollektí­vától én sem tagadhatom meg kérésük teljesítését. A azt üzenjük a dolgos fiata- lóknak, hogy a télen se dugjuk zsebre a kezünket, és szeretnénk már minél több új brigádost üdvözölni körünkben. Persze az elsőbbséget még ne­kik sem számítjuk átadni, vagy . kiil'inben ki indio? — .lőiietek, próbálkozzatok, nem bánjátok meg! —mf— Oí A rák gyógyszerét kutatja hír szerint dr. Jonas Salk, a gyermekbénulás elleni szérum feltalálója. A közvélemény nagy érdekiödés.sel várja első beszá­molóját az új kutatásról. • ‘28.420.000 fő volt Lengyel- ország lakosságának száma 19ű7 szeptemberének végén. A meg­oszlás a következő: a városok­ban 12,809.000, vidéken pedig 10,561.000 ember él. A HADSEREGEK TALÁLKOZTAK BéKéről beszélnek ott aheS 1S45-ben Dvorcc na Blovicku: Itt találkoztak a g.yöztes hadseregek, amelyek ietiporták a fasizmust. Kezet fogtak és kölcsönösen tartós békét kívántak egymásnak. Azokon a helyeken, ahol a háború befejeződött, ma építenek, közösen gazdálkodnak, ter­vezik, hogy mennyit termelnek második ötéves terv végéig és mivel emelik még az életszínvonalat. Nagyon érdekelt, hogy vajon az új év küszöbén az emberek visszagondolnak-e az 191,5- ös évre és hogyan néznek a jövő elibe. MEGIÉIÍÜNK MI FGVMÄS .MELLETT. Mi csehszlovákiaiak nem .sze­retjük az erőszakot — mondja Holy elvtárs, az EFSZ elnöke. Nem gyűlölünk senkit sem, bár­milyen nyelven is beszéljen az illető. Hiszen ugyanolyan hús­ból és vérből való ember mint mi vagyunk. Ha dolgozik, be­csületesen él, akkor örökké egymás mellett élhetnénk. 1915 máju-sában eg.vütt vigadtunk az amerikaiakkal a ..Kozeluh“ ven­déglőben, együtt daloltunk a szovjet és az amerikai katonák­kal. A nótaszó nálunk nem halt ki, nem mintha könnyelmüsköd- nénk. Jól tudjuk, tisztában va­gyunk vele, hogy a világot új­ból háború veszélye fenyegeti. De azt is tudjuk, hogy nem ál­lunk tehetetlenül vele szembe. A fiatalok jó taníiványoknak bizonyulnak és a legtöbben kö­zülük gyorsan megszerzi a szükséges isme­reteket — jó munkásokká válnak. A jó mester sokat segíthet ebben a fiataloknak. A bratislavai Ká­belgyárban a fiatalok jó ta­nítványoknak bizonyulnak, amint azt ké­pünk is mutatja Ivan .Stalkovié nagy érdeklő­déssel fig.yeli gépmestere Im- rich Petrán!, munkáját, aki szívesen átadja tapasztalatait a fiataloknak. AZOK KETTEN MA IS KEZET fognának. Nem is tudom elképzelni, Ipgv egy napig is újság nélkül rtieglegvek — mondja Spetá elvtárs, a dvoroci szövetkezet tagja. Természetesen ma délben is végignéztem a lapokat, meg­tudtam, hogy a Szovjetunió mint már jónéliányszor, úgy most is felhívja az Egyesült .Államok vezető politikusait és a többi nyugati ország politikai ténye­zőit, hogy a leszerelés és az atom, valamint a rakétategyve- rekkel való kísérletek beszün­tetésére nézve kössenek megál­lapodást. Az ilyen irán.y.ú tár­gyalás l'.ótarozottan békéhez vezetne. Ez az egyedüli helyes út. Amikor most erről beszélek, eszembe jut egy élményem, amelyről sose feledkezem meg. Még 1945 májusában történt. Jelen voltam, amikor minálunk Dvorcében az országúton két tank állt meij egymással szem­közt. .A szovjet tankból kiugrott egy katona, körüljárta a másik tankot és látta, hogy az nem német. Az első amerikait aki ki- lécctt a tankból hosszasan meg­nézte, majd megölelte, magához szorította, mintha csak tostvér- bát.yja lenne, kivel már évek óta nem találkozott. Hasonló­képpen, mint ahogy akkor ez a két győztes katona, átölelte egymást, azt hiszem ma is ke­zet nyújtanának egymásnak. A Szovjetunió javaslata nyújta­ná ehhez a legjobb alkalmat. Mi még erősebbek akarunk len­ni és ezt úgy érjük cl, ha a szövetkezetben szorgalmasan elvégezzük feladatunkat. A jó munka meghozza számunkra v. jövőt. Mi „burgonyás szövetke­zet“ vagyunk. Erre specializál­juk magunkat. Az idén lő vágón burgonyát szállítottunk egyene­sen Olaszországba. Azt hiszem nincs is olyan em­ber. aki gyorsan felejtene. .Az elmúlt évek mélyen bolevésőd- tek emlékezetünkbe. Hiszem, hogy a „Kozeluh“-nál eltöltött kellemes órákról az amerikai katonák sem feledkeztek meg. Tudom, hogyha ezek az egysze­rű emberek nyíltan megmond­hatnák. hogy mi a véleményük áz atomfegyverekkel való kís.':; - letok beszíintetésére vonatkozó .szovjet javaslatról. melyet N. A. Bulganyin tolmácsolt a vi­lágnak, egyhangúlag igent ki­áltanának. Igen, mi is ezt akarjuk! ■ NEM IJEDÜNK MEG — mondja B. Králová. a dvor- eej szövetkezet sertésgondozó­nője. Én úgy értelmezem, hegy a kapitalisták a hidegháborúval elsősorban a népre akarnak rá­ijeszteni, fegyvereket akarnak eladni, hiszen miért gyártaná­nak annyi fegyvert. Az emberek már átlátnak a szitán és nem lehet őket léprecsalni. Tudom, hogy a Szovjetunió mindig azt akarta, hogy az em­berek békében éljenek 6s nyu­godtan dolgozhassanak. Mi is csak ezt kívánjuk. A szövetke­zetben jó! megy a sorunk, sze­retjük a munkát és nem aka­runk újból olyan borzalmakat megélni, mint a háborúban. Ép­pen ezért hiszem, hogy ha a dolgozók az egész világon ösz- szefognak és a Szovjetunió ol­dalán haladnak, akkor sohase lesz többé háború. — zn­Kőszonijük a kezdeményezést A CSISZ SZKB titkársága megtárgyalta az ifjúság részvételét a CSKP KB levelével kapcsolatos országos vitában. Magasan értékelte azon konkrét feleleteket, amelyben a fiatalok kihang- súlyozzik, hogy helytállnak a levélben kitűzött feladatok telje­sítésében. A titkárság örömmel köszönti a mártoni ,1. V. Sztálin művek C.SISZ szervezetét. E szervezet a CSKP KB levelének megvitatása után a CSKP XI. kongresszusa ti.szteletére szép felajánlást tett. A vállalás röviden kifejezésre juttatja mindazt, ami a CSKP KB leveléből a CSISZ-re hárul: „Tömegesen meg­nyerni a fiatalokat az építófeladatok teljesítésére, javítani a fiatalok politikai-nevelési tevékenységét, kiszélesíteni a CSISZ befolyását a szervezetlen ifjúságra és megnyerni okét a CSISZ számára“. A CSISZ SZKB titkársága felhívja a CSISZ összes kerületi, járási és alapszervezeteit, figyelmükbe ajánlja, hogy kövessék n J. V. Sztálin-üzem ifjúságának példáját és kötelezettségvál­lalásokkal segítsék ök is az ötéves terv feladatainak mielőbbi teljesítését. LEÁNYOK SZAVA A losonci Riso-üzemben az ifjúsági szalagon 11 leány dolgo­zik. Márciustól működik ez az ifjúsági munkacsapat' és az ifjú­ság millióiért mozgalom kereté­ben szervezték meg. Nagy lelke­sedéssel vállalták ezek a fiatal lányok, hogy 11.000.— koronát takarítanak meg december vé­géig. Azonban annyira túllépték a vállalásukat, hogy 1958 január 1-ig 20.000.— koronát takaríta­nak meg. Sok új munkamódszert vezet­tek be és alaposan kihasználják a munkaidőt is. Ezáltal érik el sikereiket. A még jobb eredmé­nyek érdekében felhasználták a párt levelével kapcsolatos vitá­kon tett javaslataikat is. öröm­mel fogadták a párt levelét és jól felkészültek a vitára is. Előre elhatározták, hogy milyen javas­latokat tesznek majd a termelés érdekében és azt is időre kigon­dolták, hogy mit fognak majd bírálni az üzemben. Amikor a párt levelét vitattálí meg, elhatározták, hogy a párlJ XI. kongresszusáig 15.000.— ko­rona értékben termelnek terven felül és ezáltal meg is mutatják, hogy az üzemben dacára annak, hogy nagy súlyt helyeznek a ter­melésre, de még mindig emel­kedhet a gyártások minősége és még mindig többet lehet termel­ni. Különösen technika: újítá­sokkal lehet hatni az üzem mun­kamenetére. Ezek a fiatal lányok arra is gondoltak, hogy a Riso üzem még nem vállalt védnök­séget valamelyik EFSZ fölött. Amikor a párt levelét vitatták meg, erre is felhívták az üzem vezetőségének figyelmét és most már a tamásfalvai szövet­kezet fölött vállaltak védnöksé­get a Riso üzem dolgozói. .Az ifjúsági szalagon dolgozó lányok úgy határoztak, hogy mindany- nyian 55 munkaegységet dolgoz­nak le a szövetkezetben. Bizony nagy segítséget fog ez jelenteni a tamásfalvaiak számára. Elha­tározták, hogy ezentúl nem 11-en, hanem 15-en dolgoznak majd az ifjúsági szalagon. A gondos krónikásoknak kö­szönhetjük, hogy tudomásunk van arról, hogy a szalánci he­gyek között már emberemléke­zet óta sót termelnek. A monda szerint egyszer egy pásztor ész­revette, hogy a juhok milyen mohón nyalogatják a földet és a füvet. Az urak füléhez is el­jutott a hír és azon a helyen sóbányát nyitottak. Szakképzett német bányászo­kat hozattak és Sóvárnak ne­vezték el a helyet. így keletke­zett Eperjes mellett Szlovákia egyetlen sóbányája. A sőt eleinte földalatti üre­gekben bányászták, és ha tisz- tátlannak találták, akkor vízzel feloldották. 1752-ben a víz árasztotta el a bányát, és a víz mindent magával sodort. Azóta Sőváron már nem bányásszák, hanem főzik a sót. Az elárasztott Leopold bányá­ból régebben bivalybörböl varrt zsákosai merítették a sós vi­zet. Egy-egy börzsákba 7 hek­toliter sősvíz fért el. A börzsá- kokat egy hatalmas malomke­rékhez hasonló kerékhez erősí­tették, amelyet négy pár ló hú­zott. így míg az egyik börzsá- kot kiürítették, a másik merült alá. A lovakat nyolc óránként váltották, de három évnél to­vább a lovak sem bírták ezt a fárasztó és egyhangú munkát. A sősvizet fa csövezeten ke­resztül egy épületbe vezették, ahol nyolc tartály — amint azt Sóváron mondják „cseternya“ állt. A tartályokból újból csak csövezeten keresztül lapos edé­nyekbe vezették a sós vizet,' és olt elpárologtatták, úgyhogy csak tiszta fehér, finom só ma­radt az edények alján. Az e>lső köztársaság hozo­mányba kapta Kárpátalját, és ezzel egyidejűleg hatalmas Fehér munkaerökészleleket és sóbá­nyákat is. A sót Kárpátaljáról Sóvárra szállították, itt felol­dották és főzték. .A sóvári só- fözde a legmodernebb felszere­léssel dicsekedhet. Eperjes mel­lett tehát két sótözde áll, a régi az úgynevezett Leopold, a cseternyával és a börzsákok- kal, és Eperjeshez közelebb az Kincs új üzem, kazánokkal, generáto­rokkal és turbinákkal. Idővel a sóvári sótőzde a he­lyi sós vizei is feldolgozta. A ki­vénült Leopold, a lovacskákkal és a börzsákokkal már nem tud­ta sós vízzel ellátni az új üze­met, ezért vastag acélcsövet és ezenkívül még két vékony csö­vet vezettek az eredeti sóbá­Az öreg sóraktár ma is büszkén őrködik a falu felett. nyától egészen az új üzemi.ci. Az egyik csövön keresztül kö­zönséges vizet vezetnek be, amely szétolvasztja a sót. és erős szivattyú nyomása alatt a só felszínre kerül. Ma is ez a helyzet. Egymás mellett dolgozik az új és a régi sófözde. A régiben eltűntek a lovak és a taposó malomkerék, mert a hatalmas zsákokat vil- lanyerövel húzzák fel a föld szí­nére és feledésbe merült az a taposó malomkerék is, melyet emberek tapostak. Az új sófözde hétszer akkora kapacitásai dolgozik, mint 30 évvel ezelőtt és csakis a mi ke­letszlovákiai só anyagunkat dol­gozza fel. Sióvárnak idegenből nem kell egy gramm sót sem hozni. Sóvár és Sóbánya környékét manapság keresztül-kasul fúr­ták, ezer és ezer köbméter sós vizet vezetnek a csöveken ke­resztül. A sószükséplet egyre növeke­dik, ezért már az a hír járja, hogy a szalánci hegyekben má­sutt is alapos kutatást végez­nek, hogy sókészletre találja­nak. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy Keletszíovákiá- ban elég sókészlet áll rendel­kezésünkre. Az Eperjes-Kassa- Varannó-Gálszécs vonal men­tén a számítások szerint évszá­zadokra menő .sókészleteket rejt magában a föld. Éz ?. körülmény arra hívja fel figyelmünket, hogy minél előbb gyors ütem­ben végezzék el ezen a vidéken a kutatásokat, állapítsák meg a sókészleteket és tegyék lehető­vé sógazda.qsápunk kiaknázását — mert jelenleg az a helyzet, hogy sajnos még mindig kül­földről is kénytelenek vagyunk sót behozni. MARIA SKAL.W Ludo Holásek a Szlovák Nem­zeti Felkelés üzem if júsági cs.o- portjának vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents