Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-13 / 20. szám

A csisz szlovákiai központi bizottságának lapja

VII. évfolyam, 20. szám. Ara 60 fillér.

Bratislava, 1958. május 13.

Szerkesztőségünkbe állandóan érkeznek levelek, különösen 14-15 éves lányoktól, akiknek „egyetlen vágyuk", hogy film- színésznők lehessenek. A filmvilág természetesen nagyon vonzza a fiatalokat s ritkán akad olyan fiatal leány, aki legalábbis „átmenetileg“ ne szeretett volna filmszínésznö lenni. Mindig nagy visszhangra talál, amikor a sajtó útján „filmcsillagokat" keresnek.

Prágában például nem lehetett megközelíteni a Mánes kávéházat, annyira elárasztották a jelentkezők, akik közül mind filmszínésznő szeretett volna lenni és vizsgára jelentkezett.

Kevesen tudták megmagyarázni, hogy mi az, ami a filmhez vonzza őket. Többen csak irultak-pi- rultak, zavartan mutogatták fényképeiket is.

A rendezők különböző kérdéseket tettek fél. Néha még apróbb feladatokkal is megbízták a jelölteket. Például megkérték őket, mutassák meg, hogyan vágnák apróra a hagymát, vagy hogyan si- mogatríának meg egy kutyát. Néha a jelölttel első tánciskolái élményét mondatják el. Akadnak olyanok, akik bátran, magabiztosan már a zsebükben érzik a szerződést és beleélik magukat a főszerepbe, de sokan közülük a föld alá szeretnének süly- lyedni, érzik a sok bírüló tekintetet

— Müyen férjet szeretne? — hangzik fel a filmrendező további kérdése.

— Még nem is gondoltam ilyesmire, de szeretném, ha repülőtiszt lenne.

— És most mit olvas? — Jaj mit is feleljen erre a kérdésre.

— írja le, hogy milyen volt az osztályfőnöke?

Sok-sok kérdés hangzik el. A leányok szépek, intelligensek. Némelyek szerények, de némelyek bizony beképzeltek. Van úgy, hogy sokszor nem ártana, ha szigorúbban bírálnák meg saját magukat.

Érvényesülni szeretne mind, merész terveket szőnek. Lehet, hogy a film vásznán nemsokára új névvel, új tehetséggel találkozunk. De sok remény és ábránd szertefoszlik. Csak kevésnek sikerül megállni a helyét a filmielvevőgép erős fényében, mert nem elég a vágy, kitartóan dolgozni és tanulni kell. Ez az egyetlen út a sikerhez.

Nagy lendülettel folynak az előkészületek a június 24-én Bratislavában kezdődő ifjúsági találkozóra. A Dunai Találkozó az ifjúsági alkotöverseny központi fordulójának és a szlovák- testnevelési ünnepségek lebonyolításival a nyári évad legkiemelkedőbb eseménye lesz. Bratislava június 24-töl július 6-ig vendéglátója lesz a fiatalok ezreinek, akik eljönnek, hogy a szünidő és a szabadság egy részét hasznosan és kellemesen töltsék el. Bizonyára nem lesz egy CSISZ-csoport sem, amely ne ragadná meg ezt az alkalmat és ne szervezne kirándulást a csillogó Duna partjára.

Szlovákia fővárosának ifjúsága szeretettel várja az ország többi fiatalját és biztosítja őket, hogy a jó szórakozás mellett kellemes környezetet biztosít számukra.

ÉVZÁRÓ

ájus 15-én zárul a CSISZ oktatási éve. Az elmúlt év folyamán az ifjúság oktatása terén hatalmas fellendülés volt tapasztalható. Nem kevesebb, mint 122 864 fiatal fiú és leány vett részt a politikai oktatás különböző köreiben. Ez azt jelenti, hogy tavaly 17 000 CSISZ taggal több kapcsolódott be a politikai oktatásba, mint az előző években.

Nagy érdeklődés nyilvánult meg az idősebb kommunistákkal folytatott beszélgetés iránt. Ezeken a beszélgetéseken, melyek szerves részei a CSKP XI. kongresszusa előkészítésének, 170 000 CSISZ-tag vett részt Szlovákia majdnem összes városában és falujában.

Természetesen ezek nemcsak számok, a számok mögött em- rek állnak, akik az oktatási év keretén belül szerzett tudásukat a gyakorlatban fel is használják, A példák azt bizonyítják, hogy az oktatási körök utolsó gyűlésein már a jövő évi oktatásról beszélnek, arról, hogy októbertől kezdve hogyan folytatják továbbképzésüket. A bratis- lavai Fémfeldolgozó Üzem fiataljai, akUc a téli időszakban „A világ térképe fölött kör“ tagjai voltak, a nyáron át a Fucsík- jelvény megszerzéséhez szükséges könyveket fogják olvasni. Hírek érkeznek arról is, hogy a CSISZ-tagok sokhelyütt az ifjúság Dunai Találkozójára készülnek.

Ezt az orgonacsokrot egycsöw kor fiatal színésszel és színésznővel nyújtjuk át azoknak az olvasóknak, akik érdeklődéssel figyelik filmgyártásunk fejlődését. Képeinken látható Vladimír Ráz az „Ott a végállomáson" főszereplője, Jana Brejchová a „Kölykök“-ben és a „Farkasve- rem‘‘-ben, akik már fiatal koruk ellenére is jól ismertek a közönség előtt, míg Éva Chalupová a „Féltizenkettökor“ című most készülő szlovák filmben fog hemutatkozni, Rudolf Jelinek pedig a „Kölykök“-ben szerepelt először nagy sikerrel.

JEVGENYIJ DOL.MATOVSZKIJ:

Mint a sóhaj, váratlan lepett meg. Hogy a Duna nem is tiszta-kék. Inkább pengét villant fel a szemnek. Acélszínűt, vihar-feketét.

Csupán az átható parti ágak Tükröződnek a víz taraján.

Bóbiskoló strandok, vikendházak Között ring egy uszály-karaván.

Mélyen ülő lomha teste végén Széltől leng a szovjet lobogó. Hullámain parti-földre lépvén Lélegzik a dolgozó folyó.

Pirulva a vízbelépő naptől,

Becézgetik hullám-bíborok.

— Mit hozol a Duna-torkolattól?

— Aranyhajú gabonát hozok!

A magunkét osztjuk-e meg mással. Vagy tán csábít véren vett haszon? Nem! A szovjet lélek nagyságával Eggyé vált bennünk a fájdalom.

Megosztoztunk, bárha legyen szűkebb Derékszíjunk, s gondunk egyre több. Nem sajnáljtdc, mit a földünk küldhet Adósságunk a jövő előtt.

Rágalmazzon az ellenség bátran. Szőjenek csak vágyott terveket. Vannak olyan dolgok a családban.

Mit csak a testvérek értenek.

Nem tudunk mi barátkozni másképp. Szavainkat nem hányjuk a szélre!

... Jobbról, balról integet a tájék,

S szigetek lábukkal vízbe lépve.

Vikendházak, terek, kertes udvar. Labda, surran a háló előtt...

Mi legyen a borzongató múlttal Fű lepje be nyomát n\ielöbb!

Az uszályon egy matróz menyecske Énekelget mint a csengettyű. Gyermekét a zsákokra fektette, Teknőre vár a fehérnemű.

(1957) (Fordította: HAVAS ERVIN)