Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-13 / 20. szám
Bratislavában járt a Koreai Népköztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége. A küldöttséget Li Ki Jón, a nemzetgyűlés alelnöke, a Koreai Munkapárt KB tagja vezette. A küldöttséghez tartozott még a phjongjangi városi bizottság küldöttsége is, melyet a bizottság elnöke, Kim Jón Din képviselő vezetett. A küldöttség va.sárnap, május 4-én hivatalos látogatást tett Karol Bacilek elvtársnál, az SZkp első titkáránál és a CSKP KB iroda tagjánál, valamint Rudolf Strechaj elvtársnál, a Megbízottak Testületé elnökénél és Dénes Ferenc elvtársnál, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnükénél. A koreai küldöttség tagjai a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségi tagjainak szűkebb körében szívélyes és baráti beszélgetést folytattak a két baráti ország életére és munkájára vonatkozó kérdé.sekről. Mind a két ország a Szovjetunió segítsége mellett sikerrel építi a szocializmust és következetesen az igazságos békéért és a népek közötti megértésért harcol. Reálpolitikai küldetés Mikojan szovjet miniszterelnökhelyettes még Nyugat-Németországot járta, amikor Adenauer kancellár és Strauss hadügyminiszter egy Hcarstnek adott nyilatkozatában újra kötelezte magát az atomhajsza politikája mellett. Brentano nyugatnémet külügyminiszter pedig már a szovjet vendég elutazásának másnapján sietett kijelenteni, hogy a látogatás „egy lépéssel sem vezetett tovább bennünket". Ezek a nyilatkozatok, amelyek rendkívül átlátszd összehangoltsággal és sietséggel azon igyekeznek, hogy Mikojan látogatását visszatuszkolják a feledés homályába — bizonyítványt állítanak ki ennek a látogatásnak a fontosságáról. A fanyalgás ugyanis érthető és nem is újkeletű. Nyílt titok, hogy a nyugatnémet kormány szívesebben látta volna, ha a hosszas megbeszélések után megszületett gazdasági és konzuli szerződést „rutinszínvonalon" írják alá. Attól féltek — s persze joggal — hogy a szovjet politika egy markáns vezető egyéniségének látogatása alkalmat ad a szovjet reálpolitika nyugatnémet hatásának megerősítésére és hozzájárulhat a belpolitikai erjedés fokozásához. Szinte kínos igyekezettel szigetelték el Mikojant és a szovjet delegációt a közvéleménnyel való érintkezéstől és mindenekelőtt a legnagyobb proletárközpont, a Ruhr meglátogatását tették lehetetlenné számára. Az .Adenauer-Strauss-Brentano-trió összehangolt nyilatkozata mégis idegességről tanúskodik: arról, hogy a Mikojan-látogatás-: mély nyomott hagyott a nyugatnémet politikai életben. A látogatás legfontosabb, s a bonni belpolitika további alakulása szempontjából is legje'en- tösebb momentuma az „atomgarancia" volt, amelyet Mikojan ajánlott Nyugat-N émetor szagRómában ezekben a napokban a rendőrség letartóztatta .Angelo Nidolit, aki 1948-ban az olasz kormány megbízottjaként Svájcban járt és ott egy svájci érdekeltségnek el akarta adni a „Giiilio Cesare“ nevű olasz csatahajót. A svájci vállalkozók — számítva az óriási nyereséget biztosító ócskavas-üzletre — 400 millió Urát adtak előlegül Nidolinak. Amikor a szélhámosság kiderült, Nidolit ' ötévi fogházra ítélték, azonban két év múlva kiengedték. ' A rendőrség most újból letartóztatta a modern kö- penicki kapitányt, mert Róma utcáin mint az olasz lé- gihaderö ezredese sétálgatott és a NATO „titkos ügynökének“ adta ki magát. nak. Kijelentette: ha Nyugat- Németország területén nem lesznek atom- és rakétafegyverek — a Szovjetunió még általános konfliktus esetén sem használna ilyen fegyvert nyugatnémet terület ellen. Figyelembe kell venni, hogy ez az ajánlat olyan pillanatban hangzott el, amikor az atomfelfegyverzés politikája ellen a bonni állam történetében páratlan méretű mozgalom bontakozott ki. A szovjet garancia- javgslat megerősíti az atomfegyverkezés ellenzőinek pozícióját, és az eddiginél is nehezebbé teszi a kormány helyzetét a bonni parlamentben folytatódó atomvitájában. Ehhez kapcsolódik az is, hogy Mikojan nemcsak kormánykörökkel, hanem az ellenzék vezetőivel, mindenekelőtt a szociáldemokrata OUenhauerrel és a szabad demokrata párti Mendé- vel is tárgyalt, s így szinte közvetlenül hozzájárulhatott az említett pártok atomfegyverkezés- ellenes állásfoglalásának megszilárdításához. Aligha véletlen, hogy Dulles 8-án, tehát az atom- vita folytatásának másnapján egyetlen napra Nyugat-Berlinbe repül, hogy ott beszédet tartson. Mindez Bonn és a mögötte álló Washington fokozóiló nyugtalanságát és idegességét tükrözi. Az atomfelfegyverzés közvetlen problémáin túl ennek az idegességnek egyik rendkívül fontos oka, hogy Mikojan látogatása után az eddiginél is világosabb: az eddigi nyugati politika nehezíti Németország egyesítését. „Brentano — írja a Die Welt — azt mondja, hogy egy lépéssel sem jutottak tovább. De hiszen éppen ez mutatja, hogy a kancellár eddigi politikájának alap ján nem lehet remélni a német nemzeti problémák megoldását". Hogy így valóban nem — annak egyik leghatározottabb jele Mikojan NDK-beli rövid látogatása volt. Amellett, hogy a Szovjetuniót és a Német Demokratikus Köztársaságot testvéri - barát i szálak fűzik egymáshoz, ez a látogatás bizonyos értelemben Bonn-nak és a nyugati hatalmaknak is szólt. A Szovjetunió ma az egyetlen nagyhatalom a világon, amelynek vezető politikusai Bonnban és Kelet-Berlinben egyaránt látogatást tehetnek. Az, hogy a bonni látogatás Kelet-Béri inben fejeződhetett be — valóságos figyelmeztetést jelentett Bonn, Washington, London és Párizs felé:, az NDK-val kapcsolatos álláspont alapvető revíziója, a két német állam létének elismerése nélkül, nem le! hét reális európai békepolitikát folytatni. A Mikojan-látogatás ily módon, az önmagukban is jelentős szovjet-nyugatnémet egyezmények aláírásán túlmenően, megnehezítette az atomfelfegyver- kezési kurzus gátlástalan folytatását. A józanság és a reálpolitika küldetése volt ez — a veszedelmes „atomillúzió" politikájával szemben. A z amerikai, angol és francia kormány képviselői a szovjet külügymini.sztériumban átnyújtották kormányaik válaszát a legutóbbi szovjet javaslatra. Az AFP jelentése szerint a három nyugati kormány elfogadta a kétoldalú megbeszélések formáját a nyugati nagykövetek és a szovjet külügyminiszter között a csúcsértekezlet előkészítésére. A nyugati hatalmak közös válasza megismétli azt a korábbi követelést, hogy az előkészítő megbeszéléseknek először is a csúcsértekezlet napirendjére kel! vonatkozniuk, továbbá a külügyminiszteri értekezlet időpontjára, helyére és üsz- szetételére. „Ennek következtében a három nagykövet hajlandó e célból .találkozni a szovjet külügyminiszterrel — hangzik végül a közös válasz. M iközben a moszkvai diplomáciai megbeszélések folytatását várja a világ. Keleten és Nyugaton sem térhetnek napirendre a Hiztonsági Tanács vitája felett. A Pravda megállapítja, hogy a Szovjetunió vádjait senki sem tudta és nem is tudhatta megcáfolni és az amerikai diplomaták sietve elterelő manőverekhez folyamodtak. Segítségükre sietett az ENSZ főtitkára: védelmébe vette azt az amerikai javaslatot, hogy úgynevezett felügyeleti rendszert létesítsenek az északi sarkvidéken. A Pravda hangsúlyozza; érthetetlen az a példátlan tény, hogy az ENSZ hivatalos képviselője, akit a szervezet alapokmánya teljes tárgyilagosságra és pártatlanságra kötelez, nemzetközi ügyek megvitatásakor az Egyesült Államok diplomáciai lépései védelmezőjének teljesen hozzá nem illő szerepében lép fel. A z egyiptomi sajtó vezető helyen foglalkozik Hruscsov és Nasszer tanácskozásaival. Az egyiptomi lapok következő elmek alatt számolnak be a moszkvai megbeszélésekről: „Nasszer és Hruscsov a hidegháború megszüntetésének módjait tanulmányozta“, „Teljes siker a moszkvai gazdasági tárgyalásokon", „Az Egyesült Arab Köztársaság küldöttsége kedvező pénzügyi feltételeket kapott az oroszoktól a már megadott kölcsönökre“. Nasszer elnök és kísérete egyébként látogatást tett a moszkvai egyetemen, ahol gyűlést tartottak. Nasszer a gyűlé.sen mondott beszédében többek között kijelentette, hogy országának népe büszke a szovjet néphez fűződő barátságára. Reméljük — mondotta —, hogy a szovjetarab baráti kapcsolatok kulturális területen is sikeresen Gamál Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke április 29-én hivatalos látogatáson ^^oszkváhan járt. Képünkön; N. 5z. Hruscsov elvtárs fogadja G. A, Nasszer elnököt. „Szerencselovapk“ MADE IN WASHINGTON Az indonéziai harcok néhány nap óta ismét fellángoltak. A lázadók — miután Közép-Szu- matrában megsemmisítő vereséget szenvedtek — észak-ce- lebeszi támaszpontjaikról több légitámadást intéztek a kormánycsapatok repülőterei és idegen nemzetiségű kereskedelmi hajók ellen. Ambolna kikötőjében elsüllyesztették az 5330 tonnás olasz tehergözóst, az Aquilát, Balikpapan kikötőjében a San Flaviano nevű angol tankhajót: súlyos légitámadás érte a panamai zászló alatt hajózó Flyiink Lark nevű gőzöst és a Daroina nevű hajót is. A lázadók e váratlan támadókedvét külföldi, imperialista körök szítják. A londoni News Chronicle ludösítója Dzsakartá- ból jelenti: „Okmányszerű bizonyítékokat láttam arra. hogy legalább három amerikai hajó, a Steel Director, a Steel Executive és a Steel Fabricator fegyvereket rakodtak a felkelők számára Dumáiban, A fegyverek az USA katonai raktárából származnak.“ Mivel repülőgépeket és kiképzett pilótákat sem lehet egyik napról a másikra teremteni, ezek nyilván olyan helyről származnak, ahol rendelkezésre állanak. Ez pedig — megbízható források szerint — a csangkaj- seklsta banda fészke, Tajvan, ahonnan a Fülöp-szigsteken (amerikai támaszpontok!) keresztül Észak-Celebesz könnyen megközelíthető, S ha még valakinek kétségei lennének, akkor Eisenhower közvetett beismerése n.yújt végleges bizonyítékot. Szerinte a bombatámadásokban részt vettek ugyan amerikaiak, de ezek „csak szerencselovagok“, akiket kanzsiság. vagy kalandvágy bírt rá ilvesmi- re.“ (!) Ejnye, ejnye! Ezek a „szerencselovaook“ igazán szerencsések, mert valósággal a mellényzsebükből húzták elő a bombázókat... Az amerikai akciók nyílt beavatkozást jelentenek az indonéz nép belügyeibe, amelyre fel kell figyelni az egész világon. Az ilyen beavatkozás nemcsak Indonézia és az Egyesült Államok viszonyára lehet súlyos kihatással. hanem fenyegetése a távol-keleti békének. A ..szerencselovaook“ és bombázóik, pártfogóikkal egyetemben. ne csodálkozzanak, ha bajkeverő kalandjukat halszerencsés végre kárhoztatja a sza- bad.ságszeretö indonéz nép. A NATO államok külügyminisztereinek koppenhágai értekezletén már a megnyitás napján két ellentétes tendencia mutatkozott. Az egyik a NATO vezető köreinek, mindenekelőtt Dulles- nak az a törekvése, hogy elnémítsa a tagállamok eseleges külön véleményeit és még szorosabbra fogja a gyeplőt a NATO-n belül. Nyugati hír- ügynökségek egybehangzó jelentése szerint Dulles a csúcsértekezlet „kilátástalanságáről“ igyekszik meggyőzni az értekezlet résztvevőit és a NATO vezető köreihez hasonlóan sürgetni fogja a katonai készülődések ütemének tokozását. E hírügynökségi véleményeket megerősíti Spaak-nak, a NATO főtitkárának múlt vasárnapi sajtóértekezlete, amely szerint: a szövetség tagjai nagy haladást értek el a politikai együttműködés terén, a NATO-álIamok megtanácskozták kialakítandó álláspontjukat a nyugati hatalmak és Moszkva közti levélváltás alkalmából, és ily módon — mint Spaak mondotta — a NATO lett a csúcsértekezlettel kapcsolatos tárgyalások középpontja. Spaak bejelentette egyébként, hogy az értekezlet napirendjén két pont szerepel: a NATO belső helyzete és a nemzetközi helyzet. A francia kormányválságra való tekintettel az algériai kérdéssel nem foglalkoznak. Az értekezlet érdemi munkája három bi- zottságban:^az ügyrendi, az európai biztonság, valamint a Kelet-Nyugat közti kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó bizottságban történik. A nyilvános megnyitó ülést zárt tanácskozás követte. Ezen Spaak terjesztette elő beszámolóját, majd Selwyn f.loyd szólalt fel. A brit külügyminiszter kijelenlette; a Nyugatnak nem szabad „kárpótlás nélkül“ engedni az erőpoliti- kából és a nukleáris fegyverkezés folytatását sürgette. Az értekezlet köreiből származó hir szerint — jelenti a Reuter — Dulles beszámolt a kormányfői értekezlet előkészületeivel foglalkozó kelet-nyugati jcgyzékváltásról. A kormányfői értekezlet megfelelő napirendjeként a leszerelést, az európai biztonságot, a német újraegyesítést és a kelet-nyugati kapcsolatokat jelölte meg. Von Brentano nyugatnémet külügyminiszter sürgette, hogy a kormányfői értekezleten vitassák meg a nemet újraegyesítés kérdését. Spaak kijelentésével és Dulles törekvéseivel némileg ellentétes az a tény. hogy Dánia, Norvégia és Izland külüoyminisztere a NATO értekezlet megnyitása előestéjén külön megbeszélést tartott. Az AFP értesülése szerint közös álláspontot alakítottak ki és ezt az értekezleten is képviselik majd. Az a véleményűk, hogy tárgyalási alapot kell teremteni a Kelet és a Nyugat között. Ezzel az értesüléssel teljesen egybevág Hansen dán miniszterelnök és külügyminiszter megnyitó beszéde a NATO értekezleten. Kijelentette: „Kivonnék magunkat az országaink népeivel szemben ránkhárulő felelősség alól, ha nem viszgálnók meg az enyhülés minden lehetőségét.“ A továbbiakban arról beszélt, hogy feltétlenül erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítésére. Már a korábbi NATO tanácskozásokon is felfelbukkantak egy északi csoport körvonalai az atlanti szervezetben. Ügy látszik e csoport most határozott tormát kezd ölteni. Jelentőségét természetesen nem szabad túlbecsülni, de mindenesetre érdemes összevetni az utóbbi időkben tett finn lépésekkel, amelyek egy skandináviai atommentes övezet létesítését célozzák. A koppenhágai értekezlettel foglalkozva, a Pravda megállapítja: a NATO vezetői a jelenlegi külügyminiszeri konferencia előkészítésénél igyekeztek meggyőzni a közvéleményt arról, hogy az ülésnek politikai, nem pedig katonai jellege lesz. De a tárgyalások homlokterében a NATO militarista tervei állnak. Az amerikai tábornokoknak azok a követelései, hogy a nyugat-európai országok területét atomrakéták lö- terévé változtassák, továbbá a nyugat-német Bundeswehr atomfelfegyverzésének terve és az amerikai bombázók provokációs repülései azt a meggyőződést keltik, hogy a NATO vezetői a nyugat-európai országokat a háború határa felé taszítják. A Reuter szerint a NATO-külügyminiszterek a következő négy pontban jutottak megállapodásra; 1. Elismerik annak mindenek fölé emelkedő jelentőségét, hogy feltétlenül biztos ellenőrzést valósítsanak meg a leszerelés tekintetében. 2. A Nyugat ne járuljon hozzá regio- náris leszereléshez anélkül, hogy előbb általános leszerelési megállapodás ne jött volna létre, amely kiterjed a Szovjetunióra is. 3. Valamennyi küldöttség egyetért abban, hogy nem lehet egymástól különválasztani a nukleáris és a hagyományos leszerelés problémáját. 4. A NATO országoknak gondosan kerülniök kell mindent, ami vsszélyezt“tné biztonságukat. Az Akropolis oszlopát tartja a kezében. Nem nagy teljesítmény, hiszen csak 12 kg-ot nyom, mert műanyagból készült. Strauss a nyugatnémet hadügyminiszter Chaban- Delmas francia hadügyminiszter kíséretében Samt Louis-ban meglátó gáttá a Hadászati Kutató- intéptet. A két hadügyminiszter főleg az afrikai partok ellen indítható közös atombomba támadásokról és rakétakísérle- tekröl tárgyalt. A két tisztakezü uraság mitsem törődik azzal, hogy algériai területről van sző. Vajon sikerül-e végrehajtani a tervet? Algériai kéz — francia kezek. A La-Cale-i rendőrség azzal gyanúsította a képen látható fiatal algériait, hogy összeköttetést tart fenn az algériai szabadságharcosokkal Véresre verték és kínozták, gúzsba kötötték és úgy felakasztották Ugyanakkor La Coste, a francia algö.-iai miniszter megnyitotta azt a vezetéket, amely az algériai kőolajat a francia ciszternákba vezeti.
