Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-13 / 20. szám

Bratislavában járt a Koreai Népköztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége. A küldöttséget Li Ki Jón, a nemzetgyűlés alelnöke, a Koreai Munkapárt KB tagja vezette. A küldöttséghez tartozott még a phjongjangi városi bizottság küldöttsége is, melyet a bizottság elnöke, Kim Jón Din képviselő vezetett. A küldöttség va.sárnap, május 4-én hivatalos látogatást tett Karol Bacilek elvtársnál, az SZkp első titkáránál és a CSKP KB iroda tagjánál, valamint Rudolf Strechaj elvtársnál, a Megbí­zottak Testületé elnökénél és Dénes Ferenc elvtársnál, a Szlo­vák Nemzeti Tanács alelnükénél. A koreai küldöttség tagjai a Szlovák Nemzeti Tanács elnök­ségi tagjainak szűkebb körében szívélyes és baráti beszélgetést folytattak a két baráti ország életére és munkájára vonatkozó kérdé.sekről. Mind a két ország a Szovjetunió segítsége mel­lett sikerrel építi a szocializmust és következetesen az igazsá­gos békéért és a népek közötti megértésért harcol. Reálpolitikai küldetés Mikojan szovjet miniszterel­nökhelyettes még Nyugat-Né­metországot járta, amikor Ade­nauer kancellár és Strauss had­ügyminiszter egy Hcarstnek adott nyilatkozatában újra kö­telezte magát az atomhajsza po­litikája mellett. Brentano nyu­gatnémet külügyminiszter pedig már a szovjet vendég elutazá­sának másnapján sietett kijelen­teni, hogy a látogatás „egy lé­péssel sem vezetett tovább ben­nünket". Ezek a nyilatkozatok, amelyek rendkívül átlátszd összehangolt­sággal és sietséggel azon igye­keznek, hogy Mikojan látogatá­sát visszatuszkolják a feledés homályába — bizonyítványt ál­lítanak ki ennek a látogatásnak a fontosságáról. A fanyalgás ugyanis érthető és nem is újke­letű. Nyílt titok, hogy a nyugat­német kormány szívesebben lát­ta volna, ha a hosszas megbe­szélések után megszületett gaz­dasági és konzuli szerződést „ru­tinszínvonalon" írják alá. Attól féltek — s persze joggal — hogy a szovjet politika egy markáns vezető egyéniségének látogatása alkalmat ad a szovjet reálpoliti­ka nyugatnémet hatásának meg­erősítésére és hozzájárulhat a belpolitikai erjedés fokozásához. Szinte kínos igyekezettel szige­telték el Mikojant és a szovjet delegációt a közvéleménnyel va­ló érintkezéstől és mindenek­előtt a legnagyobb proletárköz­pont, a Ruhr meglátogatását tették lehetetlenné számára. Az .Adenauer-Strauss-Brentano-trió összehangolt nyilatkozata mégis idegességről tanúskodik: arról, hogy a Mikojan-látogatás-: mély nyomott hagyott a nyugatnémet politikai életben. A látogatás legfontosabb, s a bonni belpolitika további alaku­lása szempontjából is legje'en- tösebb momentuma az „atomga­rancia" volt, amelyet Mikojan ajánlott Nyugat-N émetor szag­Rómában ezekben a na­pokban a rendőrség letartóz­tatta .Angelo Nidolit, aki 1948-ban az olasz kormány megbízottjaként Svájcban járt és ott egy svájci érde­keltségnek el akarta adni a „Giiilio Cesare“ nevű olasz csatahajót. A svájci vállalkozók — szá­mítva az óriási nyereséget biztosító ócskavas-üzletre — 400 millió Urát adtak előle­gül Nidolinak. Amikor a szél­hámosság kiderült, Nidolit ' ötévi fogházra ítélték, azon­ban két év múlva kienged­ték. ' A rendőrség most újból letartóztatta a modern kö- penicki kapitányt, mert Ró­ma utcáin mint az olasz lé- gihaderö ezredese sétálga­tott és a NATO „titkos ügy­nökének“ adta ki magát. nak. Kijelentette: ha Nyugat- Németország területén nem lesz­nek atom- és rakétafegyverek — a Szovjetunió még általános kon­fliktus esetén sem használna ilyen fegyvert nyugatnémet te­rület ellen. Figyelembe kell ven­ni, hogy ez az ajánlat olyan pil­lanatban hangzott el, amikor az atomfelfegyverzés politikája el­len a bonni állam történetében páratlan méretű mozgalom bon­takozott ki. A szovjet garancia- javgslat megerősíti az atom­fegyverkezés ellenzőinek pozí­cióját, és az eddiginél is nehe­zebbé teszi a kormány helyzetét a bonni parlamentben folytatódó atomvitájában. Ehhez kapcsolódik az is, hogy Mikojan nemcsak kormánykö­rökkel, hanem az ellenzék veze­tőivel, mindenekelőtt a szociál­demokrata OUenhauerrel és a szabad demokrata párti Mendé- vel is tárgyalt, s így szinte köz­vetlenül hozzájárulhatott az em­lített pártok atomfegyverkezés- ellenes állásfoglalásának megszi­lárdításához. Aligha véletlen, hogy Dulles 8-án, tehát az atom- vita folytatásának másnapján egyetlen napra Nyugat-Berlinbe repül, hogy ott beszédet tartson. Mindez Bonn és a mögötte álló Washington fokozóiló nyugtalan­ságát és idegességét tükrözi. Az atomfelfegyverzés közvet­len problémáin túl ennek az ide­gességnek egyik rendkívül fon­tos oka, hogy Mikojan látogatá­sa után az eddiginél is világo­sabb: az eddigi nyugati politika nehezíti Németország egyesíté­sét. „Brentano — írja a Die Welt — azt mondja, hogy egy lépéssel sem jutottak tovább. De hiszen éppen ez mutatja, hogy a kan­cellár eddigi politikájának alap ján nem lehet remélni a német nemzeti problémák megoldását". Hogy így valóban nem — annak egyik leghatározottabb jele Mi­kojan NDK-beli rövid látogatása volt. Amellett, hogy a Szovjet­uniót és a Német Demokratikus Köztársaságot testvéri - barát i szálak fűzik egymáshoz, ez a látogatás bizonyos értelemben Bonn-nak és a nyugati hatal­maknak is szólt. A Szovjetunió ma az egyetlen nagyhatalom a világon, amelynek vezető politi­kusai Bonnban és Kelet-Berlin­ben egyaránt látogatást tehet­nek. Az, hogy a bonni látogatás Kelet-Béri inben fejeződhetett be — valóságos figyelmeztetést je­lentett Bonn, Washington, Lon­don és Párizs felé:, az NDK-val kapcsolatos álláspont alapvető revíziója, a két német állam lé­tének elismerése nélkül, nem le­! hét reális európai békepolitikát folytatni. A Mikojan-látogatás ily mó­don, az önmagukban is jelentős szovjet-nyugatnémet egyezmé­nyek aláírásán túlmenően, meg­nehezítette az atomfelfegyver- kezési kurzus gátlástalan foly­tatását. A józanság és a reálpo­litika küldetése volt ez — a ve­szedelmes „atomillúzió" politi­kájával szemben. A z amerikai, angol és francia kormány képviselői a szovjet külügymini.sztériumban átnyújtották kor­mányaik válaszát a legutóbbi szovjet javaslatra. Az AFP jelentése szerint a három nyugati kormány elfogadta a kétoldalú megbeszélések formáját a nyugati nagykövetek és a szovjet külügyminiszter között a csúcsértekezlet előkészítésére. A nyugati hatal­mak közös válasza megismétli azt a korábbi követelést, hogy az előkészítő megbeszéléseknek először is a csúcs­értekezlet napirendjére kel! vonatkozniuk, továbbá a külügyminiszteri értekezlet időpontjára, helyére és üsz- szetételére. „Ennek következtében a három nagykövet hajlandó e célból .találkozni a szovjet külügyminiszter­rel — hangzik végül a közös válasz. M iközben a moszkvai diplomáciai megbeszélések folytatását várja a világ. Keleten és Nyugaton sem térhetnek napirendre a Hiztonsági Tanács vitája felett. A Pravda megállapítja, hogy a Szovjetunió vádjait senki sem tudta és nem is tudhatta meg­cáfolni és az amerikai diplomaták sietve elterelő manő­verekhez folyamodtak. Segítségükre sietett az ENSZ főtitkára: védelmébe vette azt az amerikai javaslatot, hogy úgynevezett felügyeleti rendszert létesítsenek az északi sarkvidéken. A Pravda hangsúlyozza; érthetetlen az a példátlan tény, hogy az ENSZ hivatalos képviselője, akit a szervezet alapokmánya teljes tárgyilagosságra és pártatlanságra kötelez, nemzetközi ügyek megvitatásakor az Egyesült Államok diplomáciai lépései védelmezőjének teljesen hozzá nem illő szerepében lép fel. A z egyiptomi sajtó vezető helyen foglalkozik Hrus­csov és Nasszer tanácskozásaival. Az egyiptomi lapok következő elmek alatt számolnak be a moszk­vai megbeszélésekről: „Nasszer és Hruscsov a hi­degháború megszüntetésének módjait tanulmá­nyozta“, „Teljes siker a moszkvai gazdasági tárgyaláso­kon", „Az Egyesült Arab Köztársaság küldöttsége kedvező pénzügyi feltételeket kapott az oroszoktól a már megadott kölcsönökre“. Nasszer elnök és kísérete egyébként látogatást tett a moszkvai egyetemen, ahol gyűlést tartottak. Nasszer a gyűlé.sen mondott beszédében többek között kijelentet­te, hogy országának népe büszke a szovjet néphez fűződő barátságára. Reméljük — mondotta —, hogy a szovjet­arab baráti kapcsolatok kulturális területen is sikeresen Gamál Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke április 29-én hivatalos látogatáson ^^oszkváhan járt. Képünkön; N. 5z. Hruscsov elvtárs fogadja G. A, Nasszer el­nököt. „Szerencselovapk“ MADE IN WASHINGTON Az indonéziai harcok néhány nap óta ismét fellángoltak. A lázadók — miután Közép-Szu- matrában megsemmisítő vere­séget szenvedtek — észak-ce- lebeszi támaszpontjaikról több légitámadást intéztek a kor­mánycsapatok repülőterei és idegen nemzetiségű kereskedel­mi hajók ellen. Ambolna kikötő­jében elsüllyesztették az 5330 tonnás olasz tehergözóst, az Aquilát, Balikpapan kikötőjében a San Flaviano nevű angol tank­hajót: súlyos légitámadás érte a panamai zászló alatt hajózó Flyiink Lark nevű gőzöst és a Daroina nevű hajót is. A lázadók e váratlan támadó­kedvét külföldi, imperialista kö­rök szítják. A londoni News Chronicle ludösítója Dzsakartá- ból jelenti: „Okmányszerű bizo­nyítékokat láttam arra. hogy legalább három amerikai hajó, a Steel Director, a Steel Execu­tive és a Steel Fabricator fegy­vereket rakodtak a felkelők számára Dumáiban, A fegyverek az USA katonai raktárából szár­maznak.“ Mivel repülőgépeket és ki­képzett pilótákat sem lehet egyik napról a másikra terem­teni, ezek nyilván olyan helyről származnak, ahol rendelkezésre állanak. Ez pedig — megbízható források szerint — a csangkaj- seklsta banda fészke, Tajvan, ahonnan a Fülöp-szigsteken (amerikai támaszpontok!) ke­resztül Észak-Celebesz könnyen megközelíthető, S ha még vala­kinek kétségei lennének, akkor Eisenhower közvetett beisme­rése n.yújt végleges bizonyíté­kot. Szerinte a bombatámadá­sokban részt vettek ugyan ame­rikaiak, de ezek „csak szeren­cselovagok“, akiket kanzsiság. vagy kalandvágy bírt rá ilvesmi- re.“ (!) Ejnye, ejnye! Ezek a „szerencselovaook“ igazán sze­rencsések, mert valósággal a mellényzsebükből húzták elő a bombázókat... Az amerikai akciók nyílt be­avatkozást jelentenek az indo­néz nép belügyeibe, amelyre fel kell figyelni az egész világon. Az ilyen beavatkozás nemcsak Indonézia és az Egyesült Álla­mok viszonyára lehet súlyos ki­hatással. hanem fenyegetése a távol-keleti békének. A ..szerencselovaook“ és bom­bázóik, pártfogóikkal egyetem­ben. ne csodálkozzanak, ha baj­keverő kalandjukat halszeren­csés végre kárhoztatja a sza- bad.ságszeretö indonéz nép. A NATO államok külügyminisztereinek kop­penhágai értekezletén már a megnyitás napján két ellentétes tendencia mutatkozott. Az egyik a NATO vezető köreinek, mindenekelőtt Dulles- nak az a törekvése, hogy elnémítsa a tagállamok eseleges külön véleményeit és még szorosabbra fogja a gyeplőt a NATO-n belül. Nyugati hír- ügynökségek egybehangzó jelentése szerint Dulles a csúcsértekezlet „kilátástalanságáről“ igyekszik meggyőzni az értekezlet résztvevőit és a NATO vezető köreihez hasonlóan sürgetni fogja a katonai készülődések ütemének tokozá­sát. E hírügynökségi véleményeket megerősíti Spaak-nak, a NATO főtitkárának múlt vasárnapi sajtóértekezlete, amely szerint: a szövetség tagjai nagy haladást értek el a politikai együtt­működés terén, a NATO-álIamok megtanács­kozták kialakítandó álláspontjukat a nyugati hatalmak és Moszkva közti levélváltás alkalmá­ból, és ily módon — mint Spaak mondotta — a NATO lett a csúcsértekezlettel kapcsolatos tárgyalások középpontja. Spaak bejelentette egyébként, hogy az értekezlet napirendjén két pont szerepel: a NATO belső helyzete és a nem­zetközi helyzet. A francia kormányválságra való tekintettel az algériai kérdéssel nem foglalkoz­nak. Az értekezlet érdemi munkája három bi- zottságban:^az ügyrendi, az európai biztonság, valamint a Kelet-Nyugat közti kapcsolatok kér­déseivel foglalkozó bizottságban történik. A nyilvános megnyitó ülést zárt tanácskozás követte. Ezen Spaak terjesztette elő beszámo­lóját, majd Selwyn f.loyd szólalt fel. A brit kül­ügyminiszter kijelenlette; a Nyugatnak nem szabad „kárpótlás nélkül“ engedni az erőpoliti- kából és a nukleáris fegyverkezés folytatását sürgette. Az értekezlet köreiből származó hir szerint — jelenti a Reuter — Dulles beszámolt a kormányfői értekezlet előkészületeivel foglal­kozó kelet-nyugati jcgyzékváltásról. A kormány­fői értekezlet megfelelő napirendjeként a lesze­relést, az európai biztonságot, a német újra­egyesítést és a kelet-nyugati kapcsolatokat jelölte meg. Von Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszter sürgette, hogy a kormányfői érte­kezleten vitassák meg a nemet újraegyesítés kérdését. Spaak kijelentésével és Dulles törekvéseivel némileg ellentétes az a tény. hogy Dánia, Nor­végia és Izland külüoyminisztere a NATO érte­kezlet megnyitása előestéjén külön megbeszé­lést tartott. Az AFP értesülése szerint közös álláspontot alakítottak ki és ezt az értekezleten is képviselik majd. Az a véleményűk, hogy tár­gyalási alapot kell teremteni a Kelet és a Nyu­gat között. Ezzel az értesüléssel teljesen egy­bevág Hansen dán miniszterelnök és külügymi­niszter megnyitó beszéde a NATO értekezleten. Kijelentette: „Kivonnék magunkat az országa­ink népeivel szemben ránkhárulő felelősség alól, ha nem viszgálnók meg az enyhülés minden lehetőségét.“ A továbbiakban arról beszélt, hogy feltétlenül erőfeszítéseket kell tenni a nemzet­közi feszültség enyhítésére. Már a korábbi NATO tanácskozásokon is fel­felbukkantak egy északi csoport körvonalai az atlanti szervezetben. Ügy látszik e csoport most határozott tormát kezd ölteni. Jelentőségét ter­mészetesen nem szabad túlbecsülni, de minden­esetre érdemes összevetni az utóbbi időkben tett finn lépésekkel, amelyek egy skandináviai atommentes övezet létesítését célozzák. A koppenhágai értekezlettel foglalkozva, a Pravda megállapítja: a NATO vezetői a jelenle­gi külügyminiszeri konferencia előkészítésénél igyekeztek meggyőzni a közvéleményt arról, hogy az ülésnek politikai, nem pedig katonai jellege lesz. De a tárgyalások homlokterében a NATO militarista tervei állnak. Az amerikai tá­bornokoknak azok a követelései, hogy a nyu­gat-európai országok területét atomrakéták lö- terévé változtassák, továbbá a nyugat-német Bundeswehr atomfelfegyverzésének terve és az amerikai bombázók provokációs repülései azt a meggyőződést keltik, hogy a NATO vezetői a nyugat-európai országokat a háború határa felé taszítják. A Reuter szerint a NATO-külügyminiszterek a következő négy pontban jutottak megállapo­dásra; 1. Elismerik annak mindenek fölé emel­kedő jelentőségét, hogy feltétlenül biztos el­lenőrzést valósítsanak meg a leszerelés tekin­tetében. 2. A Nyugat ne járuljon hozzá regio- náris leszereléshez anélkül, hogy előbb általá­nos leszerelési megállapodás ne jött volna létre, amely kiterjed a Szovjetunióra is. 3. Valamennyi küldöttség egyetért abban, hogy nem lehet egy­mástól különválasztani a nukleáris és a hagyo­mányos leszerelés problémáját. 4. A NATO or­szágoknak gondosan kerülniök kell mindent, ami vsszélyezt“tné biztonságukat. Az Akropolis oszlopát tartja a kezében. Nem nagy teljesítmény, hiszen csak 12 kg-ot nyom, mert műanyagból készült. Strauss a nyugatnémet hadügyminiszter Chaban- Delmas francia hadügy­miniszter kíséretében Samt Louis-ban meglátó gáttá a Hadászati Kutató- intéptet. A két hadügy­miniszter főleg az afrikai partok ellen indítható kö­zös atombomba támadá­sokról és rakétakísérle- tekröl tárgyalt. A két tisztakezü uraság mitsem törődik azzal, hogy algé­riai területről van sző. Vajon sikerül-e végrehaj­tani a tervet? Algériai kéz — francia kezek. A La-Cale-i rendőrség azzal gyanúsította a ké­pen látható fiatal algé­riait, hogy összeköttetést tart fenn az algériai sza­badságharcosokkal Vé­resre verték és kínozták, gúzsba kötötték és úgy felakasztották Ugyanakkor La Coste, a francia algö.-iai miniszter megnyitotta azt a veze­téket, amely az algériai kőolajat a francia cisz­ternákba vezeti.

Next

/
Thumbnails
Contents