Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-06 / 19. szám
Tizenhárom évesek Plánka Ilonka irgoncak, kedélyesek, szel* lemesek és találékonyak. Minden helyzetet a lehetőségekhez mérnek és aztán cselekednek. Plánka Ilonka is egyből felismerte, hogy a galántai főutca szombat délutáni lassúsága a kerékpárnak való, nem kell félni autók suhanó karavánjaitól. De az utca gödrös, vályús, s ezért a kereszteződésnél ráfordul a sétányra, mert azon a kerékpár jobban gurul. És szórakozik kedvére, nyomja a pedált, fordítja a kormányt, piros-fehér pettyes kendőjének két csücske lobog a szélben, s arcán és szemén a büszkeség fénye, hogy ö már biciklizik. Nem veszi észre, hogy figyelik a passzióját, csak akkor kapja fel a fejét, amikor a fényképezőgép lencséje ráirányul. Ez sem hozza zavarba, sőt... Kihúzza magát, feszít a biciklijén. Majd leugrik a járműről és azzal jön hozzánk: — Kaphatok belőle? — Hogyne. De hány éves vagy? — kérdezzük kíváncsian, mert a nevét már korábban megtudtuk. — Tizenegy. Ötödilc osztályba járok. — A bicikli a tiéd ? A fejét rázza és mindjárt felvilágosítással szolgál. A kerékpár a Marikáé, aki tizenhat éves és a helybeli Tejüzemben dolgozik. Van még egy fivére, ő és a fiú ikrek. — Apuka hol van alkalmazásban? —: A tűzoltóknál. —; Azt^ mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Ez már nagyon komoly kérdés, nehezebb a tanulásnál és a biciklizésnél, a lánykában is megakasztja a szót, szégyellösen vonogatja fejéhez a vállát. Vé- gülis a zavartság nyomai elmosódnak az arcán, a másodpercek várakozó csöndje megtermi a választ. — Hasznos tagja a társadalomnak ! Május van, fényben és virágzásban gazdag idő, s ezeket az iskolában beleragadt szavakat egy bicikliző, jól öltözött kislány mondta legnagyobb nemzeti ünnepünk, felszabadulásunk tizenharmadik évfordulóján!... S ha itt tartunk, keressük és faggassuk a tizenhárom éveseket, ér- zik-e a szülők anyagi gondját? otthon mesterkedik valamin, vagy barangol a füzesek, bokrok világában. Bánovec Pista el is unja az ácsorgást, belekapaszkodik barátja kabátjába és húzza hazafelé. Taksony három kilométer mindössze Galántától. Mi az egy mezei sikfutónak, vagy egy egészséges ösztönü sportolónak; három kilométer! Indulnának is a fiúk galoppban, ha néhány bkös szóra nem állítanók meg őkét. Pista fürgébbnek és mozgékonyabbnak néz ki a másiknál, szemei aprók és okosak, fülének fejével nem arányos tányérjai a fáradhatatlan figyelő benyomását keltik. Ötletekből és sunyításokból áll az élete. Tizenhárom éves, s hogy milyen tanuló, beszélje el ő maga. — Én elég jó tanuló vagyok. Félévkor kitüntetett vőtam. De becsúszott két hármas azóta. Majd kijavítom. Másho súg most a fülem. Spekulálgatásokkal töltöm el az időt. — Mivel spekulálsz? — Hun ezzel, hun meg azzal. Ha megfog a buzgóság. hát nem tudom elereszteni a kést. Olyankor faragok én mindent. — Aztán mit szeretsz csinálni még otthon? — Hun ezt. hun azt. Csavarogni. Verebészni is szeretek, meg olvasni is. Nemikor a moziba is elmegyek. Olvasás reket, meg süteményeket sütnék. Szívesen lennék az is, amik maguk. Szeretek utazni. Csehországot is végigutaztam édesapámmal. Nem tudom, mi is szeretnék lenni. — Édesapád mit mond? — Ö azt, hogy ha megvan hozzá a tehetségem, akármi lehetek! Futtában jegyezgetjük a gyerek szavait, s mire a végére érünk, már el is szeleitek a megállótól. A gyerekek helyett rt^i szállunk fel az autóbuszra és maltban dolgozott. Mindezek után aztán panaszával jön ez a pajkos szemű, mosolygó szájú gyerek, írjuk csak le a szavait. — Tavaly a kerítésünkön, meg az udvarunkon annyi vót a veréb, hogy lépni se lehetett tőlük, Most híre sincs mifelénk a madaraknak. Oszt én csak ülök estefelé a kerítésnél, megtöltött puska a kezemben, hiába. Elbújok a fa törzse mögé, az sem ér semmit... Miközben panaszát mondja, úgy néz ránk, mintha mi rendelkeznénk a titokkal, amitől a verebek leszállnának kertjükben. Ajánlunk is egy receptet, hogy legalább egy fél évig pihentesse a légpuskát, de nevet a javaslatunkon, mert az ő élete csak akkor teljes, ha az egycsövűt a hóna alá szoríthatja. Legnagyobb eddigi zsákmánya a varjú. — Ki vette neked a puskát? — A bátyus — feleli a gyerek és a száznyolcvánnyolcas házszámnál bciöki a kaput. Kint a tavaszi ég alatt a bátyussal faggatjuk tovább a gyereket. Fúrja az oldalunkat, hogy milyen tanuló. A húsz éves tanító bátyusé segít, ő mondja: jelesen tanul, valóságos könyvmoly a gyerek. Kiveszi az iskolai könyvtárból a könyvet, itthon megfogja a kis széket és elvonul a kertbe. Ha valamelyik regénybe belekóstol, nem teszi le sötétedésig. Legutóbb Jókai Aranyemberé-t olvasta el. — Az a baj, hogy hetenként c.sak egyszer adnak ki könyveket — szól közbe a fiú. — Mik a kedvenc tantárgyaid ? — A történelem és földrajz. Nagyon szeretnék egyszer hajóra ülni és kimenni a tengerre — sóhajt fel a gyerek és mindig élénk tekintete most elpihen a síkságon. Évszázados vágyak törnek utat a fiúban, s alig sejti, hogy vágyainak valósága a mi társadalmunkban egyedül tőle függ! — Mi akarsz lenni? mikor részarató volt, szegény a Vili. B legjobb tanulója, mosi ember. És itt megint tegyünk egy hódosi és egy sikabonyi lánj pontot, mert még van egy álló- megelőzte. Utói akarja ém másunk: DunaszerJahely! őket. Hatan testvérek. Négy lám és két fiú. Kettő, férjnél, egj AZ UTCÁN CSÍPJÜK EL ŐKET a tallósi mezőgazdasági iskolá- A nyurga, vékony Földes Gyű- han. Egyik bátyja a Stavokom- szit, a főúton fogjuk el. Az ál- binát-nál dolgozik. így hatjuk össze tömören, amit Izsáf Pista A bátyusra lopja pillantását, szép göndör hajára, mert ő jár elő jó példával az öcskös előtt. — Tanár! — feleli aztán. Jönnek az iskolából a 13 évesek ■- Mit olvastál mostanában? egészen más irányba fordulunk — l^ettőt is. A Lángban áll el az útkereszteződésnél; poros a Szigettenger-t Vernétől, meg úton, zöldesbama vetések közt, Ján Kraltól olvastam, de a címet Tallós felé!... Azzal kapja a puskáját és a kerítéshez lapul, a szomszéd porta felöl verebek berregnek, az egycsövű lövésre készen. Néhány szót vastagon aláhúzunk noteszünkben: télárva, anyja szövetkezeti fejönő és a bátyja tanító. Nyári Ilonka a főutcán lakik. Ügy öltöztetik a lánykát, mintha egyetlen gyermek lenne. Pedig hatan vannak, három lány és MANDOLIN ÉS LÉGPUSKA JÖN, NEM JÖN, EZ ITT A KÉRDÉS? Néhány gyerkőcnek a gondja ez a megállónál. Vidékről járnak be az iskolába. Rákönyökölnek a vaskorlátra és türelrrletlenül lesekednek a nagytestű járműre, meg elbámulnak, mert mit lehet tenni, ha a képzeletük már Tallós tipikus síksági falu, porban ülő házakkal, füzesekkel és hepe-hupás kertjeivel. Az autóbusz első megállójánál találjuk az iskolát hangos udvarával. A hetedikeseknek éppen Vilvéber Lajos igazgató elvtárs magyarázza a történelmet. Aztán egyszercsak megszólal a csengő a folyosón, s a táskás gyerekek feltűnnek a kijáróban. Az igazgató elvtárs a tizenhárom éves Nyári Ilonkának és az ugyanilyen idős Izsóf Pistának mutat be bennünket. Elkísérjük otthonukba a gyerekeket. Izsóf Pista lakik messzebb. Az úton olyannyira belemelegedünk a beszélgetésbe, hogy minden lépésünkre ejteget egy-egy szót. A fiú előre jelzi, hogy édesanyja az EFSZ istáilójában lesz, fejni szokott ilyenkor. A bátyust esetleg otthon találhatjuk, aki háromhetenként jár haza Lak- őnftiinW tócPp Szakállasról, (nagymegyeri jálomásról tart hazafelé, ott tanyáznak ráérő időben. Rúgják a bőrt, futballoznak kimerülésig, ebben lelik örömüket. De egyszer be kell telni a jóval is, mert a városban búcsú van, s ez azt jelenti, hogy otthon légy, nem tudod, melyik pillanatban érkezik vendég. Az igyekezetnek ez alkalommal azonban más oka van. Bátyja, a hódosi traktoros brigád szerelője éppen most húzott el vadonatúj kétszázötvenes motorjával, valószínűen pihentetni viszi a gépet, gyerünk hát haza, megnyergelni a motort. Útközben puhatolódzuk ki," mire készül tulajdonképpen. — Én festő szeretnék lenni. Mintázni, díszíteni szeretném az épületeket. Azért szeretném a piktorságot, mert akkor sokat keresnék. Csak itt Dunaszerda- helyen is rengeteg ház épül. Lakásuk lépcsöházában el- i^ny beszél, s ezekután fel mondjuk aztán a várakozó édes- tehetjük neki is a kérdést: n anyának, hogy a fia milyen szeretnél lenni? ügyesen összeköti a célszerűt _ orvos! - hangzik bátortf a hasznossal. Jót nevet a dől- ignul a válasz. - Nem tudor gon. Barna szeme fényben ját- megállnám-e a ‘helyemet, szik, amint elárulja, hogy ő is vegytan nehéz. Számtanb' valami iparost szeretne a gye- egyesem van. Iparkodom... rekből. gs itt álljunk is meg, eléget Mi volt a férje foglalkozó- jünk meg ezzel a néhány szavi sa? felelettel. Pillantsunk vissza : — Árendás földön küszködött, idáig megtett utunkra. Hé Nem közönséges vót az. Most „yoic jól táplált, jól öltözöl sörgyári munkás, hálistennek tizenhárom éves lánnyal, fiúv jól keres. Ezt a motort is nyolc- ismerkedtünk. Tervek, szánd' ezerötszázért vették. Ha Gyuszi kok, életcélok körvonalazódt; piktor akar lenni, legyen. A jó g szavaikból. Képeket vázoltul mester pénzre kel, pénzre fék- fei, mégis úgy érezzük, hiányz , ... valami az írásunkból, amir A fiúval is jó lenne többet ggm szülök, sem gyerekek ne beszélni, de nem lehet hozzáfér- beszéltek: a régi bajról, hoi ni a motortól. Ül a gépen, for- bát ez, vagy az szeretnék lem gatja a kormányt és ki tudja, (je nincs rá módom! hol jár az esze... Érthető, ha erről nem beszf A főutcára vetődünk ismét. Az tek, hiszen ezek a gyerek' egyik sarki vendéglő előtt sző- a legszebb időben születtek v ke, kékszemű tizenhárom éves lahányan, egész népünk félsz lányka kocsikáztatja a nővére badulásának esztendejében. gyerekét. Horváth Évike a neve. Kísérgetjük a kislányt és beszélgetünk vele. Eddig ő volt MACS JÓZSEF és S!5ÖKE JÓZSEF képes riportja Segít otthon Nyári Ilonka most. Házat építünk. Jóska is segít, a bátyám, de neki nagy az elfoglaltsága, szerelő a traktorállomáson. rás), ahol egy éve tanít. Édesapját is említi, ötvenegyben meghalt, a ligetfalusi Kovos— Van jó ruhád az iskolába? — Az van. Tavaly Szeptemberben kaptam egyet, idén is kaptam három új öltönyt. Nem hiányzik semmi. A tízórai se. Hun zsíros kenyeret, hun kolbászt, hun szalonnát kapok édesanyámtól. Elég nagy hízót öltünk. Sok kolbásza vót. De a padra nem szabad feljárnom, pedig mindig kellene nekem onnan hun ez, hun az . Várakozás — Mi az édesapád? — Vasúti munkás. Jó lehet ott neki, mert még soha nem hallottam panaszkodni a keresetére. A bátyámnak is jó helye van. Tavaly nyáron három hétig brigádoztam én is az állami gazdaságban, akkor háromszáz koronát kerestem. Odaadtam édesanyámnak egy fillérig. Édesapám is odadja. — Te mi szeretnél lenni? — Lennék én pék is. KenyeFöldes Gyuszi három fiú. Egyik bátyja gépkocsivezető az EFSZ-ben, a másik traktoros, a harmadik tizedik osztályos tanuló Galántán. Legidősebb nővére Feketenyékre ment férjhez, a középső a szövetkezetben talált munkát. Édesapja föld nélkül állt be. Tágas udvar, magas fakapu, bent a lányka pengeti mandolinján az országszerte kedvelt és felkapott délfranciaországi melódiát: a „Cestár“-t. Szép hosszú copfos haja a húros hangszerre ér, zeng a dal az alkony tiszta levegőjében. Édesapja se res- telli hallgatni egy keveset, különben a feleségéhez készül a félhektárra. .Alacsony, zömök ember az édesapa, s lánya szándékéról, aki kalauznő szeretne lenni, így vélekedik: — Semmi kifogásom ellene. A.z lehet, ami akar. ha esze van. Hálistennek van mibiöl öltöztetni. őköt. Hat gyerek mindio gond vót. Most kettőt taníttatok, s mondhatom, kevés gonddal. Csak annyi az én szómondásom, sose menjen rosszabbul!... Az apa elmegy, s a lányka egyre játszik még a mandolinon. Tizenhárom éves, az apja valaHorváth Évike már nagylány
