Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-06 / 19. szám

Ä Brecht Színház Néhány nappal ezelőtt vendég­szerepeit Bra- tislavában Ke- let-Németqrszág B. Brecht szín­ház együttese. Itteni bemuta­tójukat már megelőzte a ber­lini otthonukban és a turnékon elért nagy sike­reik visszhang- •ia. Először az 195-1 es évben indult vendég­játékra az együttes és tisz­teletreméltó, öntudatos bá­torsággal: Pá­rizst szemelte ki első állomá­sának. Hogy mi­lyen eredmény­nyel ? A szIrThá- zi szaklapok így nyilatkoztak: „Egy varázsszót tanultak meg . párizsi színház és művészet­iarátok: a Brecht Színház elö- dása. Ez a rövidke mondat foglalja nagában azt a formalitástól nentes drmaturgiát, mesterien Ikalmazott színpadi muzsikát, művészi rendezést és színpa- i kiállítást, — amely méltó ke- etül szolgált a B. Brecht társu­lt magasfokú színjátszásának. Ilyen előzmények után, meg­állóm, jómagam is feszült ér- eklődéssel vártam a Brecht zlnház hratislavai vendégjáté- át. Az előadást látva, — úgy ondolom, hogy a francia lap ökéletesen kifejezett már min- ent, amit róluk szükséges ej- londanunk. Ha Brechték a szlnpadtechni- a és megjátszás arzenáljából ibb effektust használtak volna ’1 — a színpad és a közönség özti egyszerű, mesterkéletle­Nemesak jó szakmunkások, de nagyon lelkiismeretesek is. A színház nem pénzkeresési for­rás számukra, hanem vágyaik, ambíciójuk kielégítésére is szol­gál. A ,,Kurázs Mamá,-nak egyéb­ként ez már a 323-ik előadása, s ebből 315-öt saját otthonunk­ban játszottunk, ahol még most is állandóan táblás házak előtt fut a darab. Egyébként nemrég mutattuk be Berlinben az „Optimista tra- gédiá“-t és most Brecht ..Há­rom garasos operá“-jára készü­lünk. Ez utóbbi próbáit voltunk kénytelenek félbeszakítani a turné miatt, mivel Heléna Wei- gelnek, a színház intendánsának, B. Brecht özvegyének jelenléte nélkülözhetetlen, minthogy a rendezésben és a kidolgozásban a két év előtt elhúnyt Berchtold Brechtnek ő a legelhivatottabb utóda.“ — „Hogy hol vendégszerepel­tünk idáig?“ — Párizsban két­szer egymásután is voltunk. előbb a „Kurázs Mamá“-val, majd a „Kaukázusi krétakörrel.“ Ugyancsak ezzel a két darab­bal léptünk fel Londonban is. Az ottani sikerünk — viszonylag — még a párizsin is túltett. Ezt követően Moszkvába láto­gattunk el a „Galilei“-vel és a „Kurázs Marná“-val, onnan pe­dig Leningrádba mentünk, ahol ugyancsak ezeket a Brecht mű­veket adtuk elő. Meleg és szívélyes fogadtatás­ban volt részünk Bratislava mű- értő közönsége előtt is. Sokáig élni fog bennünk vendégszere­tetük emléke! Megköszöntük az információt és még egy utolsó kérdésünkre kértünk választ: — Mikor jön­nek el ismét hozzánk, Csehszlo­vákiába ?“ „Ö, ez még nagyon messze van, — hangzott a válasz — egyelőre semmi biztosat nem mondhatok ... Csak úgy a jövő szezon végefelé lesz lehetséges! ■^d. á.— nül közvetlen kapcsolatot vesz­tették volna el. De mi a sikerük titka? — Ez a kérdés ötlött fel bennem az előadás folyamán. Maga az elő­adás technikai része roppant komplikált: — forgószínpad mű­ködik együtt zenével és világí­tási effektusokkal, s mindez úgy, hogy teljesen alávetik ma­gukat a színpadi cselekmény­nek, — sehol egy pillanatnyi té­továzás, vagy még kevésbé ké­sés! ... Bohring asszony, a Brecht Színház információs irodájának vezetője volt szíves kielégíteni kíváncsiságomat s felelni úgy erre, mint a többi feltett kérdé­semre. „Szorgalmas, hosszú és fá­radhatatlan munka eredménye az, amit látott. Nemcsak a szín­ház művészi dolgozói, de a tech­nikai személyzet minden egyes tagja is válogatott szakember. Dugói Meszelő és a többiek A rozsnyói ma­gyar tannyelvű 11 éves közép­iskola tanulói 1958. április 19- én gazdag eszt- rádmúsorral ■5 szerepeltek Tor­nán. A szép táncokon, szavala­tokon és jeleneteken túl az est fénypontja a konferáló volt: Du­gó és Meszelő. Dugó 120 centi­méter magas és tizenegy éves. Meszelő száznyolcvan és tizen­hat éves. Az előbbinek Laurint János, az utóbbinak Bocsárszky Pál a neve. Dugó diákosan csi- nyes mozdulataival. kifejező arcmimikájával és ötletes játé­kával egyszerre belopta magát a közönség szívébe. A közönség megnevettetésében Meszelő sem maradt el. Tehetsége nemcsak az ötletes és szellemes konfe- ransziékban mutatkozik meg, hanem kisebb szerepekben, tán­cokban és szavalatokban is. Egyébként a tanulók műsorá­ból nekem a Csalogató és az Ünnepi tánc tet­szett legjobban. A színes műsor összeállítása Strauss Gizella tanítónő érdeme. Munkájában a tantéstUlfit töb­bi tagjai is segítségére voltak, így például a szép Jégkeringö betanítása Bruck Cyuláné taní­tónő munkája. A tornagyakorla­tok sikerében viszont Kecsey Károly tanár osztozott. Az egész együttes Bocsárszky Pál igazga­tó elvtárssal rándult el Tornára, s mi a tornai magyar tannyelvű 8 éves középiskola tanulói meg­köszönjük a kellemes, hangula­tos és sokat adó estét. Görcsös Sárszögi Csilla szélgetéshe. Elcsevegtük az időt Nehéz csomagokkal szálltam fel a vonatra. Szép tavaszt idő volt. Egy ismerősöm helyet szo­rított a fülkében. Helyet foglaltam és beszélge­tésbe elegyedtünk. Mivel azonban semmi érdekes témánk nem volt, érdeklődésemet nem kötötte le az eszmecsere, fiatal fiúkból álló csoporton akadt meg a szemem. Az iskolai élet szépségei­ről társalogtak, és én is bekapcsolódtam a be- fiúk szavaiból arra következtettem, hogy az elkö­vetkező harmadik negyedévi osztályozás foglalkoztatja őket. A kassai magyar tannyelvű ipariskola első évfolyamos tanulói voltak. Kérésemre, hogy meséljenek valamit az iskolai életükről, elmondották, hogy 12 tantárgyuk van. Fötantárgyaik: matema­tika, műszaki rajz, technológia és a szlovák nyelv. Elég nehezek ezek a tantárgyak, de szorgalommal és a tanárok segítségével megküzdenek velük. Abból indulnak ki, hogy a mi rendszerünk­nek rendkívül képzett szakemberekre van szüksége, ezért min­dent megtesznek, hogy megfeleljenek a követelményeknek. A robogó vonaton tehát megtudhattam, hogy a fiúk buzgón tanulnak. Készülnek az életre. De mivel töltik szabad idejüket? A kassaiak erre is azonnal megadták a választ; különféle sport, úszó, vívó, boksz, futball és atlétikai körökben dolgoznak. Vívó- körükről elragadtatással szóltak. Paéenovsky elvtárs vezetésével kiváló eredményeket érnek el. Jól működik a politikai körük is. A fiúk szavaiból kivehető volt, hogy tájékozottak a világpolitikai eseményeiben. Tizenhárom évünk nagy eredményeivel is tisztá-> ban vannak. Sokat beszéltek arról, mennyivel szebb és könnyebb ma az ifjúság élete, mint a szüleiké volt. Szépen elcsevegtük az időt, észre sem vettük és a vonat célbaért velünk. Kiszálltam és inte­gettem a fiúkriak. Újhelyi Bélának, Szabó Jó­zsefnek és Házi Vincének. Sok sikert kívántam nekik a munkájukhoz, én pedig azzal a jóleső gondolattal haladtam Bratislava utcáin, hogy vo­naton szépen el lehet beszélgetni... ALFÖLDI VILMA' A Moszkvai Ifjúsági Kiadó 30.000 példányban jelentette meg orosz nyelven Molnár Fe­rencnek ,,Pál utcai fiúk“ című regényét. A fordítás O. Roszija- nov munkája. A fordító nemcsak a szöveghez való lelkiismeretes ragaszkodással tolmácsolja Mol­nár regényét, de a szerző „bu­dapesti“ nyelvét is sikerült át­örökítenie. Az utószóból (ugyan­csak Koszijanov munkája) lát­hatjuk, hogy a fiatal tudós igen alaposan tanulmányozta és he­lyesen értékeli a magyar iroda­lom századeleji helyzetét és problémáit. A könyvet N. Krav- csenko illusztrálta. A görög kormány nem enge-: délyezte a moszkvai Nagy Szín­ház balettkarának görögországi vendégszereplését, annak elle­nére, hogy az előző kormány néhány hőnappal ezelőtt már kiadta az engedélyt. * A Szlovák Fiiharmonikus Ze­nekar május elsején hangver- senykörútra indult Berlinbe és más német városokba. Műsorán Smetana, Dvorzsák, Mozart, Brahms és mai szlovák zene­szerzők művei szerepelnek. * A Párizsi Nagyopera balettje Serge Lifar. Nyugat - Európa egyik legjobb koreográfusa ve­zetésével június 1-töl szeptem­ber 1-ig mutatja be műsorát a Moszkvai Nagyszínházban. A társulat 15 rövid balettet ismer­tet meg a moszkvaiakkal. jtVz Lvtoiscr SZMVASBIKA l^ost, hogy a tavasz langyos hullámaitól kisér- 'J- ve itt barangolok a vadregényes Ipoly és Uram folyókat kettéválasztó erdős hegyvonula- <k közt, bántóan nehezedik reám a csend. Lép­úm alatt reccsennek az avaron nyugvó gallyak, cser-, szil- és tölgyfák alsó odúiból már kilo- ikodott a tél dermesztő léhelete. Vár valamit ; erdő: új színt, új zöldruhát, új életkiteljese- íst, s ebben a pompában majd szerelmi mámort Máznak a madarak ezrei. A veresbegyek, szén- nkék áttelelésük után érzik, hogy itt a tavasz; érik lendülettel szökkennek a napsugarak által csalt rovarok után. A híres csáradi völgy itt terül el előttünk. Ke- ti irányban, lankáin már nyüzsög a határ; :ántó- és vetőgépek dübörögnek, hull a mag porhanyós, áldott talajba. Mosolygós arcokon brál a tavaszi napsugár; az egész szemhptáron. isse távolabb az országhatár túlsó oldalán, a irzsönyi hegyek merev erdős kúpjai felett, sza- rdozott felhórongyok vonulnak ismeretlen tá- k felett, keleti irányba. Ha nyugat felé fordít- ik tekintetünket, a hegyek lábánál a Szikince úyó apró ezüstös csíkja andalog déli irányban, tál távolabb a megáradt Caram hullámai ve­idnek a messzelátóba. Itt is nyüzsög az élet. ’■aktorok által vontatott velögépek százainak lyenletes zenéjét kapja fel a tavaszi szellő fu- illata, s viszi minden irányba, hogy ezzel a ze- ivel meghirdesse a beköszöntő új életet. Csodálatos és felemelő perspektívák ezek, te­tve az örökké megismétlődő természet kifür- íszhetetlenségeivel. A csáradi völgykatlan árnyékos vadjáratain, a iskés galagonyabokrok sűrűjében, felcsap néha párzó rókák félelmetes vvkkantása. Odább az dőtisztáson riadt tekintetű özbakok és sutáik gelésznek a friss hajtáson. De kiérezhetö már vaddisznók mozgolódása is. A hosszú tél után őtünnek majd rejtekeikböl, hogy a makkos er- 3 lehullott bogyóitól új erőre kaphassanak, ’.ért ilyenkor érzik legjobban, hogy 6 hónapon ‘ üres volt a határ és nem juthattak élelemhez. Felettünk villámgyors suhogás hasítja át a le- igöt: vadkacsák. Már ezek is a kezdődő új éle­it hirdetik. Párosán mennek A Carám és az íoly vadvizei felé köröznek. Nem szállnak le, 3 gondoskodnak jóelőre, hogy élelmiszerkészle- liket biztosíthassák mindenütt. A bő halállo- lányú vizekben elfogyasztott halakból eredő rUlékeiket a vadvizek felett ejtik le élénk riká­csolással, ahol egy-két hónapon belül a napsugár által felhevített vadvizek új életet termelnek ki kishalakban. Az erdővéddel itt állunk a hegyek kilátóján. Az erdők koronázatlan királyait, a szarvasokat szeretnénk számbavenni. Csodálatos szimattal rendelkeznek ezek. Nehéz őket a távcső tükrébe kapni. Pedig a csáradi völgykatlanban, a terge- nyei erdőkben a felszabadulás óta igen jelentő­sen megszaporodtak. Népi vadászegyesületeink nagy súlyt fektetnek szaporodásukra. IJ eszten­deje valósággal szanatóriumi életet élnek itt ezek a karcsútestü, gyönyörű állatok. Más volt a helyzet azokban az időkben, amikor birtokosok, gyárosok és méltóságos urak jártak ide, akik merő hencegésből, kevés sikerrel, de annál van­dálabb módon sebezték és gyilkolták őket, hogy úri passziójukat kielégíthessék. T? gondolatokkal foglalkozva, egy 25 évvel előt- ■Cf ti megrázó tragédia jut eszembe, amit szükségesnek tartok elmondani. 1933 tavaszán már csak egyetlen egy szarvas­bika élt itt árván, társtalanul a csáradi és ter- fienyei erdőkben. Heteken, hónapokon át gyilkos hajsza folyt a szarvasbika után. Feltűnési visz- ketegségtöl hajtott kocavadászok és orvvadászok fésülték át szakadatlanul az erdőket, de soha nem tudták elejteni. Valóságos pergőtüzeket ka­pott ez a gyönyörű állat, sőt egyes verziók sze­rint már nagy vérnyomokat hagyott maga után menekülés közben, de mindig nyomaveszett. A környékbeli falvak lakosai legendákat költöttek erről az állatról; Isten végtelen oltalmát szőtték be az üldözött szarvasbika csodálatos menekülé­seibe. A fonókban és foszt ókban szentté avatták a csáradi remetét, „akit" nem lehet megölni, nem lehet befogni, mert a teremtő glória-fényé­ben él s testéről visszapattannak a fegyvergn- lyók. A falvak babonás emberei Hunt vezér el­varázsolt hercegi fiát vélték benne, akit egy évezreddel ezelőtt a börzsönyi hegyek boszorká­nya átkozott meg és változtatott szarvasbikává. Más monda szerint, amikor 1552-ben az Ipolyság közelében lévő Drégely várát ostromolták Ali budai basa seregei, az öldöklő harcokban hősi halált halt Szondy György. A szájhagyom,íny azt mondja, hogy a várkapitány halálának •perceiben egy aranyszarvú szarvasbika ugrott át a várfala­kon, de soha többé szem nem láthatta. Egész sereg török katona kereste öt évtizedekig, de nyomaveszett. A középkori és későbbi legendák lasssú hullá­mat fokozatos színezettel átkerültek tehát a csá­radi és környékbeli erdőségekbe. Adva volt egy üldözött szarvasbika, kétes aranyszarvakkal, „akit" lehetetlen volt megölni. 1933 április végefelé az évezredes, évszázados varázslat és legenda szertefoszlott, mint egy álom. A „csodaszarvas" levetkőzte a hozzáfűzött történelmi öltönyt, s egy tavaszi vasárnap haj­nalán a fegyverneki szőlőhegyek virágdíszbe öl­tözött gyümiilcsfái között felbukkant. Megvárta, amíg a tavaszi napsugarak bearanyozzák a Ca­ram és Szikince folyók áldott rónaságait, azután lassú, kimért léptekkel, a szelíd vízmosás haj­lásúban heballagott Fegyvernek községbe. Ugyan mit akarhatott itt? Megállt a falu főutcáján ... Percek alatt egész kutyasereg vette körül iszonyú csaholás.ial. Az emberek dermedten szemlélték a különös és szo­katlan látványt. Egyre szaporodott az érdeklő­dök csoportja. A szarvasbika csak állt lehorgaszt ott fővel az utca közepén és várta az emberi irgalmasság, vagy kegyetlenség megnyilatkozását. Sokan esze­lős orditozással fejszét, vasvillát, csákányt, ka­pát ragadtak, hogy alkalmas pillanatban megöl­jék a királyi tartású jövevényt. Voltak, akik vallási túlbuzgóságukban szenteltvíz után fut­kostak, de akadt olyan is, aki tele torokkal art ordítozta, hogy azonnal hívjanak papot, mielőtt bármit is tennének. A szarvasbika csak állt remegő inakkal s meg­tört fényű szemeiben mintha köknyek jelentek volna meg. Talán elvesztett párját siratta, akit esztendővel ezelőtti látott utoljára a csáradi bozótokban, amikor egy vadászfegyver golyója járta át a szívét — szive alatt kis utódjával — és ott terült el hatalmas vértócsában a hüs erdei ravatalon ... Árván maradt tehát... Szörnyű fájdalmának csak úgy tudott kifejezést adni, hogy lehorgasztott fővel kapargászta körülötte a vérrel átitatott avart. De ezt sem tehette so­ká, mert csakhamar felbukkantak a gyilkosok, keresték a párja holttestét s ö koronás fejét hátracsapva nekiiramodott a számára temetővé változott erdőségnek. ■ Azóta nem volt nyugta. Üldözték öt az embe­rek, a viharok, a dermesztő hideg tél, az éhség és minden, minden. gyik erdei hajtásnál két szügylövést kapott ^ örök ellenségeitől. Hetekig egy vízmosás­ban fetrengett társtalanul, étlen-szomjan Azóta mindig beteg s most eljött ellenségei közé és lehorgasztott fejjel várta halálos ítéletük ki­mondását ... Valakinek eszébe jutott, hogy be kellene fogni. Csakhamar kötelet kerítettek, szarvai tövére hurkolták és vezették őt az egyik istállóba. Ö ment nyugodtan, hisz olyan mindegy volt szá­mára minden. Tüzetesebb vizsgálat során kiderült a szar­vasbika önkéntes rabságának oka: egész teste tele volt erdei kullancsokkal. Ezek a vérszopó férgek túltettek a vadászfegyvereken. Csakhamar híre ment az esetnek az egész já­rásban; megmozdultak a vadászegyesületek, de megmozdultak az emberi szívek is ... Az erdők koronázatlan királya egy hónapi ál­latorvosi kezelés után, kitűnő takarmányozással talpraállt önkéntes rabságában ... Egy ragyogó májusi délelöttön, az emberek százainak jelenlétében, visszakapta szabadságát az „utolsó" csáradi szarvasbika. Kivezették öt a faluvégére, leoldoiiák kötelét. Soká nézte a körülötte lévő embergyűrüt, azután gyönyörű agancsait hátracsapva, ősi ösztöneinek parancsszavára nekivágott a tavaszi díszben pompázó hegyeknek és erdőknek. ... Soha többé nem látta öt senki a csáradi erdőkben ... Nyoma veszett, mint Hunt vezér elvarázsolt hercegének, mint 406 évvel ezelőtt a drégelyvári hús, Szondy György legendájának... PATYOLAT SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents