Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-22 / 17. szám

'1 Nemecká falunak nincs teme­tője, ahol meg lehetne hallgatni a halottak csendes vigasz sza­vait. Nincsenek sírjaik és nin­csenek síremlékeik, amelyeken ősszel meggyújtanák az emléke­zés mécseseit. Peter Pisonak sinc.c temetője, nincsen sírja és nincsen sirem- léke. Egy mezölaborci munkás fia volt. 1939-ben, 17 éves korában megszökött a Szovjetunióba. Repülő lett és Hitler repülőit visszakényszerítette Berlin felé. Még mielőtt a Reichstag épüle­tére kitűzték a szovjet zászlót, a fiatal pilóta füléhez jutott: „A szlovák nép felkelt einyomói el­len.“ Néhány óra múlva már repü­lőgépen ült. Gépe gyors iram­ban hagyta el az ukrán síkság végtelen rónáit. „Haza repülök!“ — cikkázott át az agyán. Haza! Nem érhetett hazáig. A Tri dúby repülőtér felett a fasiszták gépét lelőtték. Peter azonban szerencsésen kiugrott a repülö- gfepböl. A hazai hegyek között a par­tizánokhoz került. Az SS-ek és a gárdisták ellen ugyanolyan bátran harcolt, mint a levegő­ben. Egészen 1944. december 2-ig. .Akkor azonban Banská Bystrica mellett elfogták és a bystricai hírhedt „bírósági“ fogdába ke­rült. Az utolsó feljegyzés róla így hangzik: 1945. január 6-án Peter Pisot átvette a Sicherheitsdienst. Vajon Nemeckán végeztek ve­le? Csak annyit tudunk róla. mint a többi bystricai fogolyról. A klerofasizmus a legjavában dü­höngött és az áldozatok már nem élnek. De az áldozat ben­ned él, benned, aki e sorokat olvasod. Mélyen beleásta magát az idegbe és áthatja egész lel­kedet. Január 6-án Peter Piso- val együtt még négy francia harcost is elvitt a Sicherheits­dienst. A bírósági foglyok jegyzéké­ben megtaláljuk neveiket: René Bonot, Seint Menie-böl. Antoine Certain Párizsból, Robert Fer- randier Párizsból, Maurice Dau- court, Couroelesból. Nem tudjuk, hogy helyesen írták-e le a francia neveket. A fogházör, aki feljegyezte őket, aligha tudott franciául. Ma már tudjuk, hogy azután mi történt velük. — Január 6-án — így vallott Rudolf Potrok — három francia kiugrott az autóból és a Garam A vádlottak padján felé iramodott. Az egyiket grá­náttal megöltem. A többi után azt hiszem Rojko, Valient és Ba- zala futott. A másikat még a parton, a harmadikat pedig a Garamban lőtték le. Azután be­dobtuk őket a kemencébe. így bántak el a szlovák fasisz­ták annak a nemzetnek a hozzá­tartozóival, amelynek burzsoá kormánya menedéket nyújtott a gyilkosok egyikének. Az utolsó gondolatuk te vol­tál, és az mélyen belevéste»Vna­A Hlinka-gárda rohamosztaga volt tagjai elleni lárgyalás első napján a vád felolvasása és a vádlottak kihallgatása után a szenátus elnöke szembesítette Mikulás Spisiakot (jobbról) és Ján Valientot. gát a homlokodba és nem léte­zik olyan kényelmes, szép élet, amely azt onnan lemoshatná. Világosan látom a homlokodon, mint egy véres barázda úgy vi- láglik ki az a szó: Ne felejtsd el! Ne felejtsd el Krista Lukovs- kát. Zólyomi volt. 1944. novem­ber 17-én Slovenská Lupcán fogta el a Gestapo. Néhány nap múlva az anyja levelet kapott, amelyben a bebörtönzött leánya szappant és ruhát kért. Az anya a kért holmikat elvitte a Gesta- pora, de nem engedték be. Hol pusztult el Krista Lukov- ská? Talán Nemeckán? Az édesanyja mindenütt ku­tatta, kereste a tömegsírokban, de nem találták meg. Ne feledkezzél meg arról a száz és száz névtelen hősről, akik azért, hogy te ma boldog lehess, a mészégető lángjai kö­zött lelték halálukat. És gondolj arra, hogyha mégis megfeledkeznél minderről, ha ez valami ördögi csoda útján még­is sikerülne, a homlokodon a vé­res barázda mélyen beleszánt az agyadba és még nagyobb kí­nok kitzött szenvednél ki, mint ahogy testvéreid múltak ki az élők világából. Az ö áldozatuk áldása átokká változna. (Egyes részek E. F. Burían, a Haláigyár című könyvéből szár­maznak.) A kiirtott cigánytelep házai Korpona mellett 8 1 július 6-án hagytam el I Párizst. Szerettem volna “ látni a napnak és a ho­moknak a földjét a nyár kellős közepén, a fojtó hőségben, a fény vakító dühében. Igen, ez az igazi dél, a sivatag dele. a végtelen és mozdulatlan homokténger fölött elterpeszke­dő dél, amely elcsábított engem a Szajna virágos partjairól, mi­ket megértekeit Mme Deshoulié- res; s ott hagytam érte a hajna­lt friss fürdőket és a liget zöld árnyait, hogy felcseréljem a per­zselő pusztasággal. Volt egy másik ok is, amely ebben az időben különösen föl­keltette az érdeklődést Algéria iránt. A legyőzhetetlen Bou- Amama ekkor viselte azt a fan­tasztikus hadjáratot, amelyről annyit beszéltek és írtak és amelyért annyi ostobaságot kö­vettek el. Azt is állították, hogy a muzulmán nép általános felke­lést tervez és egy utolsó erőfe­szítést akar megkísérelni; mi­helyt vége lesz a ramazán-ün- nepnek, egyetlen jelre ki fog törni a háború egész Algériában. Rendkívül kiváncsi voltam látni az arabokat ebben az időben, szerettem volna megérteni a lel­kűket, amellyel egyáltalában nem tőrödnek a gyarmatosítók. Flaubert mondotta néha: „FI lehet képzelni a sivatagot, a pi-' ramisokat, a Szfinxet, mielőtt az ember látta volna; de amit nem lehet elképzelni, az egy török borbély feje. amint a boltja kü­szöbén gubbaszt." Vajon nem volna-e még érde­kesebb megismerni azt, ami eb­ben a fejben történik? De a hasznos reformok épp annyira késnek Algériában, mint F ranciaországban. Mikor keresztülutaztam Kaby- lián, tanúja voltam annak, hogy milyen tehetetlen a mi befolyá­sunk még azok között a törzsek között i6, amelyek európaiak kö­zött élnek. A tenger felé utaztam, annak a hosszú völgynek a mentében, amely Beni-Mansourból Bougie- ba vezet. A távolban előttünk egy sürU és furcsa alakú felhő zárta el a látóhatárt. Fejünk fe­lett az ég tejszínü kék volt, ami­lyen nyáron szokott lenni ezek­ben a forró országokban. De az ég alján egy barna felhő terpesz­kedett sárga viszfényekkel, nem volt sem viharfelhő, sem köd, sem egyike azoknak a sürü ho- mokzivataroknak, melyek az or­kán dühével érkeznek, de szürke árnyékával eltemette az egész vidéket. Ez a lomha sötét felhő, mell) szinte fekete volt a tövé­ben, de átlátszóbb az ég tetején, falként zárta le a széles völgyet. Azután hirtelen úgy tetszett, mintha a mozdulatlan levegőben valami égetett szag, az égő fá­nak a szaga terjengene. De mi­csoda óriási tűzvészből származ­hatott ez a hegynagyságú füst- felleg ? Pedig valóban füst volt. Az összes kabyl erdők égtek. (így látta az író 77 éve) Nemsokára rá fojtó félhomály­ba jutottunk. Nem láttunk „száz lépésnyire magunk előtt. A lovak rendkívül kínlódtak. Mintha be­esteledett volna és egy láthatat­lan szellő, egyike azoknak a könnyű szellőknek, melyek alig mozgatják meg a faleveleket, a tenger felé hajtotta ezt a lebegő éjszakái. Két órán keresztül várakoz­tunk egy faluban, hogy hírt hall­junk, azután a kis kocsi újra megindult velünk, mikor már a valóságQs éjszaka leszállt a föld­re. Távoli kusza fény világította meg az eget, mint egy motor. Folyton nagyobbodott, nagyobbo­dott, elzárta a horizontot, majd véres, majd ragyogó csillogással. Azután hirtelen a völgy egy vá­ratlan fordulójánál mintha egy óriási megvilágított városba ér­tünk volna. Az egész hegység le­égett, a bokrok teljesen felper- zselödtek, de a tölgyfák és olaj­fák még izzattak, mint megany- nyi óriási zsarátnok, ezrivel egy­más mellett nem. füstölögtek többé, hanem óriási lámpásokhoz hasonlítottak, melyek sorban áll­tak vagy szét voltak szórva és rengeteg körutakat alkottak, te­reket és yirbe-gőrba utcákat abban a véletlen össze-visszaság- ban vagy rendben, , amilyennek éjjel egy kivilágított- város lát­szik a távolból. Egyre közeledtünk a nagy tűz­vész felé és a fény kápráztatta a szemünket. Egyetlen nap alatt a láng húsz kilométernyi erdőt pusztított el. Mikor magam előtt láttam a parázzsá vált fasorokat, meg­döbbentem és el voltam ragad­tatva, a legszörnyübb és a legér­dekesebb látvány tárult elém, melyet valaha láttam. A tűzvész, mint az áradás, kiszámíthatatlan szélességben elárasztott min­dent. Letiporta a vidéket, folyton előrenyomult a legnagyobb gyor­sasággal. A bozót fellángolt és rögtön el is hamvadt. A nagy fák fáklyaként égtek, magas tüzcsóvákat lobogtattak, míg az irtásban a kurta láng száguldva rohant előre. Hat napot időztem ezen a lán­goló vidéken, azután megindul­tam azon a páratlan országúton, mely az öböl kanyarulatait köve­ti és a hegyek mentében halad, fölötte erdők, alatta erdők és végtelen fövénypartok, arany fö­vény, melyet a Földközi-tenger csendes hullámai mosnak. Néha a tűzvész megközelítette az országutat. Le kellett szállni a kocsiról és eltakarítani az út­testre hullott fákat, majd szá­guldva vágtatott a négy ló két tüzhuüám között, az egyik egy szakadék mélyén kúszott a ten­ger felé, a másik a hegy csúcsát ostromolta és letarolta a hegy­oldalt, melynek kilátszott a vö­röses 'bőre. A leégett lejtők, amint elhamvadtak és kihúnyt rajtuk a tűz, olyanok voltak, mintha fekete fátyol, gyászfá­tyol borítaná. Néha teljesen érintetlen vidé­keken haladtunk keresztül. A nyugtalan gyarmatosok kiállot­tak a kapuik elé és híreket kér­tek tőlünk a tűz felöl, mint ahogy Franciaországban kérdez­ték a német háború kitörésekor, közeledik-e az ellenség. Láttunk sakálokat, hiénákat, rókákat, nyulakat, a legkülönbözőbb álla­tokat, amint menekültek a tűz elöl, elbódulva a szörnyű lán­goktól. Az algériai kormányzó azt ál­lítja, hogy ez a szerencsétlenség, melyet egy kevés előrelátással és energiával könnyen meg lehe­tett volna akadályozni, nem a bennszülöttek gyújtogatásából származik. Tegyük hozzá, hogy az erdö- igazgatóság, amely talán a leg­kellemetlenebb az összes algériai közigazgatási hivatalok között, mindent elkövet, hogy felbőszít­se a bennszülötteket. Végül, hogy összefoglaljam a gyarmatosítás kérdését, bizonyos az, hogy a kormányzat az euró­pai telepesek érdekében az ara­bokkal szemben a legigazságta­lanabb eszközöket alkalmazza. GUY DE MAUPASSANT Fasiszta bérgyilkosok bíráik előtt A romantika szerepe az ifjúság életében ott is inkább a kötelező házi olvasmányok megtárgyalása és az előírt megemlékezések jöhetnek inkább számításba, mint az egyéni olvasmány, egyé­ni élmény és az egyéni irodalmi próbálkozások. Pedig a kollektív munkát sikeresebben lehetne megszervezni az egyéni érdek­lődés lendületével. Ennek meg­szervezésére hivatott a pionír­mozgalom. Vannak, akiket csak a sport érdekel. Alakítsanak ezek egy sportkört. Mások éljék ki romantikájukat a politechni­kai körben. Mennyire lehet moz­gósítani a fiúkat, ha pl. egy szép indián kenu építését vesszük tervbe. Mennyi esztétikus, for­maérzék, ügyesség és szervezett erő kell ehhez, és mégsem válik senki számára megerőltetővé. Más csoportok igen lelkesen vesznek részt a katonai előkép­zés gyakorlatain, ha ügyes tak­tikát, játékos és romantikus megoldásokat végezhetnek a te­repen. Milyen büszkeség, amikor az elsők közt lehetünk az egész kerületben! A fiúk igazán meg­érdemlik, hogy ilyenkor nagy céllövő • versenyek legyenek, amit talán a legjobban szeret­nek - — Ismét mások színkört képeznek. Egyéni élmény szempontjából igen fontos szerepet játszik az ifjúsági olvasmány. A kötelező és előírásos házi olvasmányok elvégzése és megszerettetése ugyanis még nem minden. Az olvasmányok körét ki kell szé- '''Síteniink nemcsak a klasszi­kus, hanem a kimondottan ifjú­sági, romantikus olvasmányok felé is. Sajnos, ezen e téren eléggé szegények vagyunk. Ez a tény is bizonyítja, hogy az ifjúság lelki szükségleteit nem vettük eléggé komolyan. Robin­son és Cooper világán «kívül fő­ként Gajdar, a partizánharcok, néhány Verne-kötet, Howard Fast stb. áll az ifjúság rendel­és indiánológiai törekvések fej­lődhetnek ki a népek szocialista testvériségének szellemében. Mondjunk-e többet? Nem mondtunk el mindent, csak egy­két gondolatot vetettünk fel az ifjúság romantikus hajlamainak tolmácsolására. Bizonyos, hogy a romantika nemcsok korszakot jelző irodalmi irányzat, de egy­kezésére. Gondolhatjuk, mit je­lentene May, Fehér Szarvas és a kimondottan indián írók fnem ponyva!), pl. Szürke Bagoly, Zane Grey, Seton Thompson stb. — Ez utóbbiak már orosz nyel­ven is megjelentek. Már hozzárik is eljuthatnának! Sőt a szovjet kultúra még más példát is szol­gálhat nekünk: A moszkvai szín­padon nemrég került színre Howard Fast; Utolsó Határ c. könyvének drámai feldolgozása a cheyennek nagy szabadsághar­cáról. Indián téma! Az ifjúság minden hónap ele­jén mohón várja a Pionírok Lapját, az Oj Ifjúság, továbbá a Tudomány és Technika szá­mait. De ezek is mennyivel ér­dekesebbek és terjedelmesebbek lehetnének. Ezt a hiányt akarja nálunk Somorján kiküszöbölni az a csoport, mely a színes né­pek tanulmányozását tűzte ki célul a „Színes Népek Tanács- tüze“ c. faliújság szerkesztésé­nek keretében. Ebből a roman­tikus és exotikus érdeklődésből komoly néprajzi, orientológiai szersmindenkorra az ifjúság lel- kületét, magasabb vágyait kife­jező mélységes, ösztönös, kürt- hatatlan hajlam, melyet nem elnyomni, de helyes irányban fejleszteni és hajtó, sarkalló erejét magasabb célok szolgá­latában pedagógiai érzékkel irá­nyítani kellene. Több pedagógiai megértés mellett módunkban lenne minden káros, szentimen- tális julgári romantika elkerü- lésévlv az igazi, építő, lelkes, fejlődést hangsúlyozó, az életet nagy érdeklődéssel figyelő, ha­ladó szellemű romantikát vinni be és mélyíteni el az ifjúság, a pionírmozgalom és a CSISZ életében. M ert mi ez a romantika? Semmi más, mint a bü­rokratikus mechanizmustól, a fád, tüdőbajos és rákos élet- gyakorlattól elforduló, a do­hányfüstös és részeges áporo- dottságnak, beteges és munka­erőt sorvasztó pesszimizmusnak hadatüzenö életgyakorlat. Az igaz; pionír szabad idejében fel­keresi és tanulmányozza a ter­mészetet, szeretettel figyeli az állatok, madarak és növények életét. Szeretettel és nagy ér­deklődéssel csüng a természet és a 'társadalom életén, a ter­mészettől, táborozó üdülésből és életerős olvasmányokból me­rítve azt az erőt, mellyel a tár­sadalom életlehetőségein, fejlő­dési szépségének kialakításán munkálkodhat. Tiszteletben tart­ja a nagy szellemi kultúrák vívmányait, még akkor is, ha azoknak bizonyos elemeit az indektől, négerektől, vagy az indiánoktól veszi át, és azokat saját szellemiségének és testi állapotának egészséges feljaví­tására használja fel, lelkesen vallva, hogy szép az élet, szép élni és részese lenni a nagy em­berei kultúrák hagyatékainak, csak látni, figyelni, tanulmá­nyozni, dolgozni, polihisztornak és politechnikusnak kell tudni lenni. Nem ijedni meg attól, hogy ez egyelőre csak az én világom, vagy hogy kevesen va­gyunk, de tudni kell azt, hogy az ifjúság öntudatlan vágya ezt a fejlődést diktálja, tehát ezen az úton találjuk meg azt a szo­cialista célt, melyet a lélektani tudás nélküli bürokratikus szel­lem oly sokszor elködösít, s melyből csak passzív, férfiat- lan, vérszegény fiatalok szár­maznak, kik mindenre jók, csak építésre, alkotásra nem. Mi azonban építeni, alkotni akarunk, életünket széppé és férfiassá akarjuk fejleszteni! Tizenhárom évvel ezelőtt, lé­legzetvisszafojtva figyeltük az eseményeket, s amikor már lát­tuk a süllyedő fasiszta hajóról menekülő patkányokat, feszült idegrendszerünk jóleső érzésé­vel megpihent. Elérkezett a vár­va várt pillanat és a dicső vörös hadsereg diadalmasan bevonult városunkba. Üj napokra ébredt városunk polgársága, egyesült erővel indult a romokat eltaka­rító munkára. A szomorú emlé­kű HG rohamosztagok becstelen orgyilkosai, eszeveszetten me­nekültek, de a csend beálltával előkúsztak rejtekhelyükről. Mintha misem történt volna. Az igazságszolgáltatásnak megfeszített munkájába került, míg fel tudta göngyölíteni Bun- ta, Spisiak, Knapek, Valient és a többi bestiális rablógyilkos borzalmas munkáját. A rémtet­tekre buzdítók kimagasló alakja, Albert Hedera a papi reverendá­ba meghúzódó fenevad, gyámo- latlanul tagad a bíróság előtt, és arcátlanul vágja vádlott-tár­sai szemébe: „hazudik“. Ilyenek voltak a dicstelenül kimúlt szlovák állam élet és ha­lál urai. A bratislavai népbírő- ság előtt tizenöt vádlott felelt több mint négyszáz embertár­sunk kegyetlen módon történt meggyilkolásáért. WITTENBERG JÖZSEF GOYA (1746-1828) Azok közé a legnagyobb művészek közé tartozik, akik nem csak alkotásaikkal, hanem egész életükkel a haladást szolgálták Hosszú élete felöleli a feudális elnyomásban megrekedt, majd a szabadságáért küzdő Spanyolország történetének egyik legiz­galmasabb szakas-át. A fenti képét a „Háború borzalmai“ című sorozatból vettük át. Goya erőteljes realizmussal, megdöbbentő hitelességgel lát­tatja az eseményeket, és megőrzi a jelképes ábrázolást, amire az einvomás miatt volt szükség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents