Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 2. szám

Nem éltem hiába Laurence Qlivier és Claire Bloom, a nálunk is bemutatásra kerülő III. Richard című film fő­szereplői. A SZÍNÉSZ, akiről Shakespeare álmodott A brit birodalom óriása: Sha­kespeare maga is színészkedett. Ismerte a kimondott és elszálló szó varázsát, a szinpad-adta korlátlan lehetőségeket, s mind­ezt megtöltötte teremtő szelle­me kincseivel, költészete évszá­zadok múltán is elevenen élő alakjaival. így született: a mé­labús Hamlet, a ■ boldogtalan Lear, a szörny Richard, a csodás hatalmú Prospero és társai. nyá-ban, s az örökké-ben. Ö vitte sikerre John Dos Passos regénye, a 49-ik szélességi fok filmváltozatát, s Korda Sándor másik művét, a történelmi té­májú Lady Hamilton-t. Ebben Lord Nelson alakját személye­sítette meg, a Lady pedig fele­sége, Vivian Leigh volt, az an­gol Shakespeare-kultusz másik lelkes ápolója. Sokoldalú művészegyénisége Laurence Olivier és Vivian Leigh az Ahogy tetszik című Shakespeare-darabban. Pompás szerepek egytől egyig — sokoldalú, képzett színészt kívá­nók. Annak a színésznek, aki ezeket a szerepeket el kívánja játszani, hangban, játékban egyaránt illú­ziót kell kelteni. Fenségesnek kell lennie, természetesnek és tragikusnak, vidámnak, köny- nyednek és súlyosnak, egyaránt. Egyszóval, teljes ember boldogul csak Shakespeare hőseivel. Az angol színpadokon tradí­ció, sajátos műfaj: Shakespeare. E műfaj egyik legkitűnőbb kép­viselője ma Laurence Olivier. Dorkingban született, 1907- ben. Az ifjú Laurence már mint fiatal színész, Shakespeare- darabokban lépett fel. Ez eleve meghatározta további pályáját. A filmhez is így került. Elisa­beth Bergner, a híres színésznő férje, Paul Czinner, a kitűnő rendező az „Ahogy tetszik“-hez színészt keresett. Választása az ifjú Laurence Olivierre esett. A film bejárta a világot és min­denütt sikert aratott. Laurence Oliviert tengeren­túlra hívták. Művészete előtt az üzleti érdek is kénytelen-kei- letlen fejet hajtott. Nem vállal­kozott olyan feladatra, amit nem tartott méltónak, viszont mindent élménnyé avatott, ami­ben szerepelt. Nagy szerepe volt Korda Sándor társadalmi témájú filmjében, a Lady X vá- lása-ban, a Manerlay ház asszo­különösen két filmben tündö­költ. A Talpig úriember, bájos, múlt századbeli angol milliőjé- ben, s a Túlsó parton című sza­tírában. Ez utóbbi az angol­szovjet barátság egyik kedves megnyilvánulása volt. Laurence Olivier egy szovjet hajóépítő mérnököt játszott, aki a londo­ni cégeknél rendelt hajókat jött átvenni. Mégis a legfelejthetetlenebb alakításokat — színpadon és filmen egyaránt, odahaza, Ang­liában, Shakespeare-szerepekben nyújtotta. Feleségével és tár­sulatával sok országban szere­pelt, s ahová nem jutott el, oda a technika közvetítette páratlan művészetét. Megcsodálhattuk őt a daliás V.’ Henrik szerepé­ben. Olyannak tűnt, akár valami megelevenedett metszet. Maga a méltóság és lovagi erény. Nemes vonások, kellemes meg­jelenés. A Hamlet is teljes tényben mutatta be színészi erényeit. Élt a beszédtechnika lehetősé­geivel, szövegmondása minden árnyalatát kihangsúlyozta a csodálatos szépségű Shakespea­re-! soroknak. Játéka azért vált annyira megkapóvá, hitelessé, mert a mélabús dán királyfi alakjában az embert kereste. Ezért vált játéka annyira meg­kapóvá, hitelessé. A napokban nálunk is bemu­tatásra kerülő III. Richárd-ban eltér a szokásos értelmezéstől. Nem szörnynek rajzolta a véres királyt, hanem intellektuális gonosztevőnek, aki hidegen, la­tolgatva, töprengve követi el gonosztetteit. Minden egyes al­kalommal szinte meggyőzi ön­magát, hogy így helyes. Ugyan­akkor erősen aláhúzza Richárd színlelő, komédiás természetét, azt a tulajdonságát, ahogy va­lósággal örül az álarcoskodás­nak. Egészen új megvilágításba helyezi Shakespeare hősét. Le­rántja róla a külsődleges voná­sokat, s minden szörnyűséges cselekedete ellenére emberré teszi. Olyan emberré, aki játé­kos természet, mindent egyet­len lapra tesz tel s könyörtele­nül, semmivel sem törődve tör a óéira: a trón felé. Mint rendező is beírta nevét a fiim történelmébe. Az V. Henrik-nél még ragaszkodott a színpadi megjelenítéshez az­zal a szándékkal, hogy amit ad, az voltaképpen nem más, mint egy megfilmesített Globe szín­házi előadás. A Hamlet-nél már inkább felhasználta a technika adta lehetőségeket, míg a HL Richárd megoldása már teljes mértékben szakított a színház kereteivel és bátran alkalmazta a történés tág lehetőségeit, Laurence Olivier a legutóbbi időben elkészítette a nálunk is ismert Koldusopera filmválto­zatát s szerepet vállalt egy könnyebb fajsúlyú történetben: az Alvó hercegnő-ben, ahol Marylin Monroe partnere volt. E kirándulás után ismét vissza­tért egyetlen szerelméhez, Sha- kespeare-hez. Hírek szerint a Macbeth-et készíti elő. Neve, egyénisége Shakespeare-val forrt össze. Bizonyos, hogy mi­kor a nagy brit költőóriás meg­írta müveit, ilyen színészről álmodott, mint amilyen Lauren­ce Olivier. Szerény, szoba-konyhás lakás­ban él Kassán jeleségével Dobos Gábor. Nyugdíjas, 74 éves. De ez a 74 év nem látszik meg raj­ta. Fürge mozdulataiból, ener­gikus arcvonásáról ítélve olyan 60 év körülinek néz ki. Pedig sok mindent átélt, gazdag for­radalmi múltja van. Asztalosinas volt Nagymihá- lyon. Már akkor nagyon érde­kelte őt az ifjúsági munkásmoz­galom. A szocialista -pártnak is tagja volt. Propagandistája. Az­után Budapestre került, mint asztalos segéd. Résztvett a moz­galmakban, a sztrájkokban. Egymásután idézi fel a múlt emlékeit. Lelkesedéssel beszél ifjú éveiről, a famunkások moz­galmáról. A kassai sztrájkokról, ahol a sztrájkbizottság elnöke volt. Büszke arra, hogy nyolc­szor tartóztatták le és mind­annyiszor becsukták. Aztán kitört az első világhá­ború. 1914-et írtak akkor, s ő is bevonult katonának. Harcolt a szerb és a román fronton, majd az orosz harctérre került, a Sztripa közelébe. 1915 októbe­rében került fogságba. — A cári uralom fogolytábo­raiban keserves életünk volt — mondja Dobos elvtárs. — De egy szép napon parancs hangzott el: Sorakozó! 14 napos utazás kö­vetkezeit, Kis Ázsia, Berezovka. Itt voltunk, amikor 1917 már­ciusában kitört a forradalom, s itt értesültünk Lenin hazaér- keztéröl. — A reakció mindent elköve­tett, hogy visszaállítsa uralmát. Megindult a harc a feudális urak, a junkerek, az interven­ciós alakulatok és a bolsevikiek között. — Egy szép napon bolsevikiek jöttek hozzánk a táborba és csatlakozásra szólítottak fel ben­nünket. Mi nem tétováztunk. Fegyvert fogtunk, hogy 8 napon belül kiverjük a junkereket Be- rezovkáról. — Mély, történelmi gyökerei vannak a mi barátságunknak. Ezt a barátságot pecsételték együtt omlott vérünk. Ez a barátság támadt fel és kapott új tartalmat a hitlerellenes har­cok tüzében. .r- Utasítást kaptunk: haza­jönni és odahaza megcsinálni a kommunizmust! Sok kiváló elv­társsal tértem vissza. Valameny- nyien azzal a céllal, hogy nagy tervünket, népünknek a szabad­ságért folyó harcát, a nemzet függetlenségét valóra váltsuk. — A városi képviselőtestület tagfa voltam Kassán. Soha nem felejteni el azt a napot, amikor 1919-ben nyáron a vörös hadse­reget fogadtuk a város peremén. Innen a városházára mentünk, ahol népgyülést tartottunk. Ezt követően megalakult a nemzeti és a munkás tanács. Az utóbbi­nak én lettem az elnöke. Az er- döhivatalnak is biztosa voltam. — Nem volt könnyű munkánk, sok nehézséget kellett megolda­ni a város lakosságának ellátá­sában. Egy ízben a Schalkház szálló erkélyéről tartottam elő­adást a katonáknak. E miatt kellett később itthagynom Kas­sát a kommunizmus megszűnte után. Szénásszekéren jöttem ha­za, de 8 hétig nem volt tanácsos elhagynom otthonomat. S ami­kor elsóizben mentem ki a Fő utcára, egy kém felismert, le­tartóztatott. Ismét lecsuktak. De nem voltam egyedül. Rajtam kívül még három volt népbiztost találtam az ügyészségen. Haza­árulás, a köztársaság megdön­tése volt ellenünk a vád, amit fényképekkel, elhangzott beszé­deink kivonataival támasztottak alá. Mi azt bizonygattuk, hogy itt proletárdiktatúra volt, tehát a köztársaság ellen nem vétet­tünk ... — Visszavonták a vádat elle­nünk, kiengedtek. Mi pedig to­vább dolgoztunk az illegális mozgalomban, munkásosztályunk és a dolgozó parasztság államá­nak megvalósításán. Titkos gyű­léseket tartottunk, kirándulá­sokra jártunk, amelyek minde­gyike egy-egy pártgyülés volt. — Most a 40 év távlatából minden nap átélem a Nagy Ok­tóbert, melynek szervezője és kezdeményezője Lenin kommu­nista pártja volt. Ez hozta meg a cári Oroszország elnyomott népének szabadságát, ez győzte le ellenségeit és megdöntötte a világ egy hatod részén a tőke uralmát. A szeretet és barátság ezernyi szála fűzi Csehszlovákia népét a szovjet néphez. Együtt építjük a kommunizmust. A Szovjetuniónak nagy hálával tartozunk. Neki köszönhetjük felszabadulásunkat, új életünket, függetlenségünket, a jólét, a gazdasági és kulturális élet fel­virágzását. Van kire támaszkod­nunk, a szovjet tapasztalatokra, a szovjet segítségre, erős és bölcs barátunkra. — Boldogító érzés ez. Most már tudom, hogy nem éltem hi­ába. A termelés és kultúra mun­kásainak álma beteljesült... . (gy- 30 Dokumentumfílm készült A Szovjetunióban felbocsátásuk előtt dokumentumfilm készült a két mesterséges holdról. Az operatőrök filmre vették a második mesterséges holdra szerelt készüléke­ket, a nap röntgen és ibolyántúli sugárzásának a kozmi­kus sugarak intenzitásának mérésére szolgáló műszereket, azt az óraműre járó szerkezetet, amely a tudományos mérési eredmények továbbítását irányítja az egyik rádió­adó készüléket, a kísérleti állat kabinját és a Lajka kutyát a világűrbe való felszállás előtt. A film bemutatja az egyik szovjet meteorológiai rakéta elindítását is. A rakétában kísérleti célból egy kutyát helyeztek el. A maga nemében egyedülálló az a filmfel­vétel, amely egy önműködő felvevő készülék segítségével repülés közben készült a rakétáról. A film bemutatja továbbá a mesterséges holdak meg­figyelését a Szovjetunióban, Kínában, Egyiptomban, Japán­ban, Mexikóban és más országokban. Laurence Olivier énekel és szteppel az egyik londoni színházban. Josef Lada a nemrég elhúnyt nagy cseh festőművész és il­lusztrátor prágai kiállítá.sáról. Képünkön egy illusztrációt lát­hatunk V. Havlíéek Szent Vladimír keresztelése című könyvé­hez. Néhány évszázaddal ezelőtt ibériai hajósok hozták maguk­kal a tengerentúlról a kukori­cát. A spanyol király büszke zászlaja alatt, rabolt kincsekkel együtt vitorlázott át az óceá­non. Vér és üszkös pernye je­lezte az útját Mexikóból Euró­pába. A vérszomjas hódítók kirabolták Kuzuma azték csá­szár birodalmát, kifosztották Uitzilopohtli napistennek arany­nyal és drágakövekkel ékesített templomait. ’ A kukorica életrajzában a spanyol hódítók előtt is akadt sok-sok borzalmas esemény. .Az aztékok vallásában Xilonehez, a kukoricaisten csillagának ké­péhez emberáldozatok emléke fűződik. Mexikónak, a tollaskí­gyó országának őslakói égites­teket imádtak. Különös nevű mennybéli uralkodóiktól várták sorsuk jobbrafordultát. A haj­nalcsillagot Tlanizcalpantecut- linak, a világosodás háza urának becézték, a Holdnak pedig any- nyi neve volt, ahány alakot öl­tött az égen, görbe obszidián késtől aranytányérig több száz nevét jegyezték meg az azték papok. Uitzilopohtli, a főisten maga a Nap. Körülötte rajzottak test­vérkéi, a csillagok, A napisten féltékeny lévén, minden hajnal­ban felfalta testvéreit, jóllakott velük. Amikor aztán alkonyat- kor aludni tért, a csillagok ismét feltámadták. A napisten egyszemélyben a háború főpatrónusa is volt, őt illették meg a hadifoglyok. Temploma előtt állt a fő oltár, melynek vörös kövén végezték ki a neki szánt áldozatokat. Az aranyszállal átszőtt kék ruhába öltözött papok tartották a hadifogoly kezét, lábát és a hófehér selyemtaláros főpap hatalmas rózsaszín tengeri kagylóból pattintott késsel met­szette ki a vonagló emberi test­ből a vértől csöpögő szívet és helyezte a főisten oltárára. Az­tán a megvadult tömeg dara­bokra tépte a holttestet és ezüstből kovácsolt hangszerei zenéjétől kisérve perdült tánc­ra Uitzilopohtli mézzel és gyer­mekvérrel gyúrt lisztből ké­szült, kétméteres képmása előtt. A napisten ruháján félholdak és csillagok díszlettek. Az egyik ilyen csillag volt Xilone, a ku­korica istenasszonya. Xilonet egyébként tizenkét éves kisleánynak képzelték el, aki a gyorsan fejlődő kukoricá­val együtt növekszik és heten­ként majd egy évtizeddel öreg­szik meg. A kukoricatörés üri- nevére már egy negyvenöt éves asszony személyesítette meg. Az ünnepség tiszteletére az is­tennő imádói két táborra osz­lottak. A fiatalok és az öregek csoportjára és levelekből ké­szült labdákkal dobálták meg egymást. Bár maga Xüone eb­ben az öregek oldalán harcolt, a virágcsatából mégis mindig a fiatalok kerültek ki győztesen és az ütközetet követő éjszakán a Xilonet megszemélyesítő asz- szonyt kivégezték, bőrét lehúz­ták és egy pap öltötte magára, aki ezzel átvette a földreszállt istennő szerepét is. A termés betakarításáig elkísérte a föl­dekre a kukoricatörőket. A kukorica amerikai őshazá­jában minden esztendőben meg­követelte a maga emberáldoza­tát. Amikor aztán a spanyol hódítók az amerikai kontinens­re tették lábukat, egy egész nép vált áldozattá ... És a kukorica átkelt az óceá­non, elterjedt Európában, .Sokan nem is sejtik, hogy mennyi tra­gédiát rejt a múltja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents