Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-08 / 15. szám
% A fiút kiutasítják. la, hogy valakinek ezt a darabot is be kellett tanítania. Pedig a jó rendezésnek éppen az a titka, hogy a néző ne tudjon róla, ne érezze a jelenlétét. Ez volt Gero János rendezésének nagy plusz- sza. (Lehetett volna javítani a maszktrozáson, dekát ez nem lényegbe vágó most.) Karikás Márton szerepét Medo István olyan mesterien alakította, hogy az már nem is volt játék, az maga az élő Karikás volt. Ezt mondhatom a Tóth bácsi szerevét játszó Gulis Vilmosról is. (Érdekes, hogy hivatásos színészeink nem tudnak ilyen hús, vér figurákat alakítani színpadaikon. Valahogy a paraszti szereik nem állnak a testükhöz. ftíán azért, mert nem ismerik a paraszti életet eléggé?) Göbö Lajos Karikás István <űa- kítása is nagyon igényes, jó játék volt. Nehéz elfelejteni egyéni mozgását, az egész színpadi levegőt, amit maga körül alkotott. Irma szerepében Ollári Mária jól, otthonosan mozgott. Jót mondhatunk Tamási Magda, Tóth Attila, Rotyik Márta, Szalai Ernő, Medo Éva és Szalai András alakításáról is. Ha volt is zökkenő néhol játékukban (a beleélés hiánya), az nem volt zavaró. A díszletek meglepően jók, igényesek voltak. (Bócz Lajos és Svanczár István készítette őket.) Jó darab, jó bemutató! Ennyit mondhat az ember a végén. És még valamit! Mi mostanában sokat beszélünk arról, hogy nincs mai témájú falusi darabunk és ha ilyen darab születik, akkor valahogy mostohán bánunk vele. Véleményem szerint a darabot műsorra tűzhetné valamelyik hivatásos színházunk is. Sajnos ez mindmáig nem történt meg. Gondolkozni kell azon, hogy hol hát a hiba. Hiszen Lovicsek darabjáról tudnak — első díjat nyert a pályázaton. SZŐKE JÓZSEF LOVICSEK BÉLA ŐSBEMUTATÓJA ZSELlZEN Azzal -kell kezdenem, hogy kicsit viszolyogva indultam Zse- lizre, mert a tél javában dühöngött, hordta a szél a havat és félő volt, hogy a közlekedés is leláll. Többen készültünk Lovicsek Béla Húsz év után c. díjnyertes darabjának bemutatójára, de már a vonaton rájöttem, hogy csak egyedül megyek. A téltől mindenki megijedt, nem jöttek. Nem bántam meg! Ezzel kell folytatnom. A Csemadok zselízi szervezete szemet és lelket gyönyörködtető lelkesedéssel játszotta a fiatal szerző darabját. Több év óta nem játszották, mindent elölről kellett kezdeni- ök. De megérte. A közönség tapsa a legszebb jutalom szerző és színjátszók, rendező és szervezők számára egyaránt. Es tapsból nem volt hiátjy. Ha az ember a darabot méri', megint csak jót kell mondania. Ez a színmű a máról szól, de a cselekmény rúgói húsz évvel nyúlnak vissza a paraszti életbe. Sőt a húsz év is kevés! Az élet zúgó folyamában a cseppek egybekapcsolódnak. A paraszti élet minden bűne az eredendő bűnre, a társadalmi osztálytagozódására vezethető vissza. Karikás Márton valamikor negyven éve szeretett egy lányt, de ö szegény, az meg gazdag volt, és a szerelemből soha házasság nem lett. Kinek-kinek más pár, más élettárs jutott. Karikás Márton egész életében öszeszorított foggal gürcöl, kapar, verekszik, hogy a társadalmi ranglétrának arra a fokára kerüljön, ahonnan legénykorában egy durva, gőgös paraszti csizma lerúgta, amikor nősülni akart. Agyonhajszolja hűséges élettársát, gazdag lányhoz kényszeríti a fiát, de nincs felemelkedés, nincs kitörés a falusi élet poklából. A pokol egyre kegyetlenebb és egyre nagyobb lesz A megcsúfolt férj Békesség költözik a családba A dunaszerdahelyi járásban az elmúlt napokban rendezték meg a járási Ifjúsági Alkotóversenyt. A színjátszó együttesek két csoportban, Bősön és Dunaszerda- helyen léptek fel. A verseny szervezése igen jó volt, ami Gyurcsik József és Kossányi István elvtársak érdeme. Ambrovics Katalin, Varga Ilona és Varga Dénes nem vállalkoztak könnyű feladatra, amikor a szinjátszócsoport tagjaival úgy határoztak, hogy Moliére: A megcsúfolt férj c. vígjátékét viszik színre. Feladatukat lelki- ismeretesen és jól oldották meg. Nem rajtuk múlott mégsem, hogy az előadás nem volt hibátlan, ami nem is csoda, hiszen a darabot túl rövid idő alatt tanulták be. A szereplők közül Hacsik János, Horváth Rozália és Mészáros Rozália nyújtották a legjobb teljesítményt, de nem sokkal maradt mögöttük Matus Erzsébet, Szabó János, Orbán Ferenc, Huber János és Lendvay Ferenc sem. Hacsík János belső és külső eszközökkel felépített Dandin György szerepe a legkitűnőbb alakitások egyike volt. Hiteles, meggyőző alakítása többször váltott ki nyíltszíni tapsot a hálás közönség soraiból. Erőssége főleg a monológokban bontakozott ki. Horváth Rozália Katija meggyőző, sokszínű, mélyen átélt, bájos alakítás volt. Matus Erzsébet nagy igyekezettel, jól alakította báró Lükeházinét, csak kissé túl gyorsan, elkapkodva mondta a szöveget. Mészáros Rozália is jól oldotta meg a feladatát. Angyalkája szintén a legjobb alakítások egyike. Szabó János ügyesen formálta meg Klitander alakját, ugyanez mondható Orbán Ferencről (Csikasz) és Huber Jánosról (Kolin), Lendvay Lajos látszólag nem érezte jól magát szerepében, s igyekezete nem tudta pótolni a szerep megformálásához szükséges kifejező erőt. Ha a királyfiakarcsai műkedvelők az egyes alakításokat tökéletesítik, csiszolják, akkor A megcsúfolt férj előadásával még sok sikert arathatnak. (bt) Újra találkoztam ... A robogó vonatból merengve éztem az előttem elterülő táj jyhangúságát és megpróbáltam isszaldézni egy régi kedves nléket. Egykor szintén erre taztam, csakhogy most-egyeli, és akkor osztálytársranmal jyütt vidáman szórakozva és lekelve. A füleki Kovosmalt jem megtekintésére mentünk. Valamennyien technikusok vol- ink, tele a jövőre vonatkozó Ikes tervekkel. Tetszett ne- ink a gyár, a munka, az élet, ; valamennyien ebben az Uzem- !ii, vagy legalábbis hasonlóban :artunk dolgozni érettségi után. jrrongó ifjú fejünk sok tech- kai újítással akarta megköny- dteni az üzem munkamenetét. Aztán érettségi után elvál- irik. Sokan közülünk üzemekbe kerültek, mások főiskolára mentek, és egyesek más pályát választottak ... Merengésemből egy zökkenés riasztott fel. Megérkeztem. Egyik oldalról a várrom tárult elém. Amikor első ízben jártam itt, mennyire érdekelt az a sok mende-monda, amit meséltek róla. Akkor megmásztam minden zegét-zugát, s most is elfogott a vágy, hogy felkapaszkodjak a meredek úton, de csak egy pillanatig tartott. Utána boldogan felsóhajtottam és elindultam a mába. Az üzem kapuja kitárta felém karját, és én beléptem. Ismerős arcok, volt osztálytársaim fogadtak. Egyesek g konstrukcióban, mások pedig mint mesterek a műhelyekben'dolgoztak. Mindegyiküknek volt valami mondanivalója. Megmutatták rajzaikat, egyik-másik sematikusan felvázolta leendő újítását, ami körül aztán élénk vita kerekedett. A vitába én is teljesen belemerültem, és majdnem elfelejtettem, hogy tulajdonképpen mi járatban is vagyok itt. Végre kiböktem: fiúk és milyen kultúrmunka folyik nálatok? Erre egyszerre kezdtek beszélni, amiből persze keveset értettem és így a kul- túrfelelős után tudakozódtam. Lukács Szilárd kultúrfelelös elmondta, hogy az ifjúság az üzem és a CSISZ keretén belül széleskörű tévekenységet fejt ki. Lázasan készülődtek az ifjúsági alkotóversenyre egy nyolcpáros szlovák tánccal, amit Szilárd tanított be, egy öttagú népizenekarral és egy nyolctagú zenekarral, mely a csendesóceáni szigetek népeinek dalaival több fellépése alkalmával nagy sikereket aratott. Van még két jó szólóénekesük is, akik minden bizonnyal bejutnak a verseny kerületi fordulójába is. Színjátszócsoportjuk is szép eredményt ért el Gyuris József irányításával, aki hozzáértéssel — tapasztalt színjátszó — megfelelő vezetőnek bizonyult. Az üzemi szinjátszőcsoport hat éves fennállása óta sok sikernek örvendett. Műsorukon szerepeltek már: Fény a faluban. Közös út, Figaro házassága, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A nagymama és a .Szakadék című színdarabok Ezenkívül sok műsoros estet Is rendeztek. Színdarabjaikkal a közeli falvakat látogatják és így terjesztik a kultúrát a környéken is. Kultúrműsorukkal nagy sikert arattak Magyarországon is, amikor a csoport 1955-ben egy csere alkalmával Salgótarjánban és környékén lépett fel. Lukács Szilárd beszélt nehézségeikről is. Elmondta, hogy munkájukat az üzemi klub csak kis mértékben támogatja, és ami az anyagiakat illeti, sok nehézség merül fel. — De azért vagyunk fiatalok, hogy meg- küzdjünk nehézségeinkkel, — mondja lelkesen, mint aki mindenre talál megoldást. Elbúcsúztunk. Én vegyes érzelmekkel, de boldogan távoztam a füleki Kovosmaltból. Még egy pillantást vetettem a vár egykor büszkén emelkedő bástyájára, melyet az idő vasfoga már régen kikezdett. Visz- szagondoltam a mesékre, melyek mintha csak lassan a távolodó vonat után maradt ködbe vesztek volna. A várrom is eltűnt, s csak a lelkes ifjak maradtak, tele Vivő terveikkel, éppúgy mint pár évvel ezelőtt, — csak azzal H különbséggel, hogy terveik nagyobb részét már valóra váltották. -mmavasz van Hurrá! Tavasz van! A csipkebokrok tornyán rügy fakad, kacag a világ, mosolygó szép szemek jósolnak újra víg nyarat. Hurrá, tavasz van! Nem nyomja köd a lelkem, a telet havas viharával talán örökre eltemettem. Huszonöt évem könnyű lepkeszárny, mely eddig a bánat sarába nyomott, vidám vagyok, dalos és merész, visszatért, szeretőm, ki régen elhagyott. Tavasz már sok volt, ily vidám soha! Hűtlen szeretőm visszatért, visszatért lelkem tavasza! Izmaim, mint hegedűn a húrok dalra feszülnek, tettre, ölelésre, emelj az égig, dobj a jellegekbe bohó szívemnek visszatért reménye! FECSÓ PÁL Gyere, virágom Gyere, virágom, öntsünk ólmot, — ki lesz tavaszra vkgonc, boldog? kit visz el a kánya? Testvérünk lehet a végtelenség, szorongva hívjunk jószerencsét a bogos világra. Csapjon szivünkbe réti virágból, vadibolyákból majd igazi Udeség, igazi mámor, vigyázz az ólomra, szépen ömöljön, ügyeskedj, drága, lelkűnkbe bánat sose döföljön, érjünk el végre az igazi béke fény-udvarába. Nézz öcséinkre a nyírfákra, már most remegnek, már most örülnek, hogy ezüst pikkelyt rázhatnak fölénk már nemsokára, hogy vidám legyen az ember élete, ezüst-ünnep. Jaj, be ne kormozza koronájukat soha semmi! Jaj, csak legyen idejük örömtől sími, új hitünk felett ragyogó dajkadalt énekelni. S bennünket ne húzzon alóluk soha örvény, félelem, átok, illatosodjanak, dobogjanak az eddigiektől szebb mulatások. Szívünk melegétől a szellő táncra kerekedjen, dobbanásától minden vésztjelző rézdob kettérepedjen. Tavaszi csókjaink futárok legyenek, egy pávaszép nyár jöttét meghirdessék, úgy, mint a hajnali kürtök a lángpiros reggel közeledtét. VERES JÄNOS Április elseje Légy óvatos, drágám, s titkold, amit mondok. Meglásd, reggel fogunk két okos-bolondot!" — A tanítónő e szavakkal elköszön A papnétól, s ahogy otthon a küszöbön Átlép, — alig tudja palástolni kedvét. Mosoly csiklandozza, s mutatja a szendét. — S reggel, ahogy virrad, egy szál pongyolába’ Fut a kántorékhoz pap hitvese, Klára, Kéztördelve jajdul: „megloptak az éjjel!" Felriad a kántor, s falnak megy fejével... Felesége pedig, mintha tolvajt fogna. Fut át a papákhoz, s ott ugyanazt mondja; „Megloptak az éjjel, betörőink voltak!" — Ugrik a pap, mint kit jéggel meglocsoltak, S fut egyenest ki az utcára az ágyból. Pizsamában véle szembe fut a kántor, S ahogy összeérnek, mind a két kezével Hadonász mindkettő, izgalmak hevével.,. Csattog a haragnak kalimpáló nyelve. Az ismeretlen gaz felé meghegyezve. „Csendőrt, detektívet hozass ki, kutyával, — Mond a pap, — s tisztában leszel a nyomával". — „Persze, rendőrkutyát, én is azt gondoltam, — Szól a kántor, — kérlek, telefonálj gyorsan!" S futnak a postához, úgy, amint vadának. Egyikük az ajtón, másik ablakának Zörgésén riasztja Magduskát, a postást; „Gyorsan a telefont, gyorsan csak egy szócskát!" — „Mi történt, - szól Magdus, — mi baj van, nem értem?!" — „A tisztelendő úr lakásán az éjjel..." — Szól a kántor, — hangját a pap kettévágja; — „Fel van törve kérem a kántor lakása!" — „Nem nálam; nálatok!" — állítja a kántor. — „Nálatok, ha mondom!" — zeng a pap szájából. „Kinél hált'' — szól közbe a posiáskisasszony, — Tudnom kell, a csendőrt, hogy miért riasztom?" — Betoppan e szóra a kántor, s pap neje, S nevetésük csattog: — „Sikerült, sikerült április elseje!" CSONTOS VILMOS körülötte. A fia se lesz boldog a magtalan gazdag feleségével, és maga is egyedül marad gyötrelmére vénségével. És itt kezdődik a darab drámai cselekménye. Fia, aki szerencsétlen házassága miatt haragszik apjára, özvegy lesz és haza jön, hogy rendbeszedje elrontott életét, megbékélést keressen apjával. De nincs megbékélés. Apja hirtelen haragjában elkergeti, aztán megbánja. Fia, a negyven éves István most már maga akarja rendbehozni a maga életét. Régi szerelméhez megy, akitől húsz éve elszakították a szülők. Tóth Tulka várt rá. Hiszen fia van tőle, akit tisztességben, nagy szegénység árán felnevelt. És mégis. Ami történt, nem lehet elfeledni. Fia már nagy, tanár ember, maga is nősülésre készül, nem akar hűtlen apjáról hcdlani. Így bonyolódik ezeknek az emberéknek az élete. Húsz év után kell rendbeszedni. De nehéz az elrontott életet helyrehozni. Csupa drámai összecsapás az egész darab — elrontott emberi sorsok rendbehozásának nagy küzdelme az élet új viszonyai közt, a mai falun. A vagyonra épített érdekházasságok széthullanak, a meg nem valósult vágyak el'ótt ledőlnek az akadályok, s a vágyak valóra válnak. Megszűnik a vagyon válaszfala ember és ember közt, és új kapcsok fűzik egymáshoz őket. Ám ezek a kapcsok már á természetes emberi vonzalmakra épülnek és felülkerekednek óit is, ahol eddig a vagyoni kötelékek nem engedték érvényre jutni azokat. De mindez nem megy simán. Harc és áldozat árán jöhet csak ! létre az emberek új viszonya egymáshoz, az élethez, a szerelemhez. Ez a harc menthetetlenül együtt jár sok emberi sors megrázkódtatásával. De diadalra kell jutniok! Lovicsek Béla jól ragadta meg ezeket az új rugókat, mozgató erőket. Alakjai a régi paraszti élet romjain egy új, emberibb életre vágynak. Ez a vágy igazságos — győznie kell minden csökevénnyel és megkötöttséggel szemben. Hiteles emberi sorsok, élő figurák — ez a darab legnagyobb erőssége! Semmi séma, de megrendítően igaz, szépségesen költői a darab levegője. Csak olyan ember írhatta, aki benne él a mai falusi élet forgatagában, aki része ennek a küzdelmesen szép életnek. A darab rendezőjéről Gerő Jánosról könnyen megfeledkezhet v az ember, — ezért kezdem vele r — mert hűen, jó érzékkel vitte C színre a darabot. 'Valahogy az 1 ember úgy van, hogyha nem lát r zavaró hibát a bemutatón, dk- r kor könnyen megfeledkezik rói t l i l l i r T s T f l \ t
