Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-08 / 15. szám
ITT A KIKELET NEPEK TAVASZA a iiuoicu Húsvét, a feltámadó természet tavaszi ünnepe előtt állunk. Sok szokás fűződik a húsvéthoz, s az öntözés kétségkívül termékenyítő szertartás. A húsvéti tojás, a húsvéthétfői locsolás megváltása, illetve jutalma, szimbolikus jelképe a tavasznak, a természet újraébredésének, és mint ilyen ősidők óta szerepel a tavaszi ünnepeken. Már az egyiptomiak, perzsák, kínaiak, ószláv- népek tojásajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Hivatalos húsvéti tojáselosztó — mondja a nyúl — pontosan 1682-ben lettem és teljesen háttérbe szorítottam vetélytársaimat. Ugyanis vannak még országok, ahol nem a nyúl, hanem a kakas hozza a húsvéti tojást, mint például Németországban is. Thürin- giában például a gólya hozza a húsvéti tojást. Sőt vannak még más jómadarak, akik belekontárkodnak mesterségembe. Hát szó, ami szó, továbbra is a madaraknak kell fenntartani a tojáshordás jogát. Bosszantó például, hogy Franciaországban azt mesélik a gyerekeknek, hogy a harangok Rómába mennek és ezek hozzák a tojásokat. Hát még milyen furcsa szokás, — folytatja a húsvéti nyúl — hogy például Fulda városban húsvéthétfőn feldíszített ^sacsik vonulnak fel a városban és osztogatják a színes tojásokat. Belgiumban a róka kontárkodik mesterségembe. No, de most már sietek, nehogy megelőzzenek és minél több szép hímes tojással lepjem meg az Üj Ifjúság olvasóit. VELIKO SZAVOV: BULGÁRIA Hazám különböző vidékein más-más népszokások alakultak ki a tavasz érkezésének köszöntésére. A legáltalánosabb az, hogy a fiúk a lányoknak, a lányok a fiúknak piros-fehér kokárdafélét, martinicát tűznek ki; a gyerekeknek csuklójára kötik a szalagot. Amikor aztán először látnak fecskét, a martl- nicákat feldobolják a háztetőkre, hadd vigyék szét a gyorsröptű madarak a világ minden tájára, amit a kokárda piros-fehér színe jelképez: az egészséget és a jószerencsét. Más falvakban meg rózsafákra akasztják a fiatalok a martinicát, hogy mindig olyan szépek és üdék maradjanak, mint a bársonyos szirmú rózsák. A szőlőművelők a dombokra, hegyoldalakra vonulnak és a szőlővesszőkröl levágnak néhány új hajtást, hogy jó legyen a termés. Aztán táncolnak, vígadnak, no meg jót iszogatnak a tavalyi borból — az idei „egészségére.“ Nem kevésbé mulatságos a minden tavasszal megrendezésre kerülő palacsintasütő-verseny sem. A versenyben résztvevő lányok — mert ezt a versenyt csak számukra rendezik — leemelik a tűzről a forró zsírban úszó tésztával teli palacsintasütőt és futni kezdenek vele. Futás közben többször feldobják a palacsintát a levegőbe és megfordítják. Az győz, aki először ér célba és útközben nem ejti le a palacsintát. ÍjÍÍi§lB[)f|ÍB;ÍÍlÍt hUil iiiiiniiTiiinn CHARLIE SUTTON; SKÓCIA Skóciában is ilyentájt köszönt be a tavasz. Az első meleg napsütés gyorsan kicsalogatja a skót fiatalokat a szabadba. Megkezdődnek a kirándulások, a mókás, érdekes társasjátékok. Régi szokás, hogy húsvét körül a lányok és a legények jó néhány tojással felszerelve (az óvatosak először megfőzik a tojást) felsétálnak a dombokra, és nagy kacagás közben sorra legurítják a tojásokat a hegyoldalon. O Rügiifakadás BANG JONG GAB: KOREA Az ötödUt hónap (május) ötödik napján kezdődik a Tano Mjongdzol, a Tavasz Ünnep, amelyen évezredek óta ujjongva üdvözli az ifjúság a kUcelet érkezését. Fiatalok százai és ezrei lepik el ezen a napon a réteket, a dombocskákat és az erdei tisztásokat. Piros és fehér selyemszalagokkal, sárgaszirmú mehvavirá- gokkal feldíszített hintók várják a leányokat. A hinták elé csengőket helyeznek el, bizonyos magasságban, aztán ezt a magasságot változtatják, növe- 1 U{ — ugyanis a hintázó leányoknak érinteniük kell a csengőt, s az lesz közülük a nyertes, aki a legmagasabbra reppen, A fiúk a rendkívül nagy ügyességet igénylő birkózásban, a sszirum-ban mérik össze erejüket. A sszirum-ot ma is az ősi szabályok szerint tartják. A bal lábra erősített vászonövet az ellenfél a jobb kezével ragadja meg, s a küzdelem addig folyik, amíg az egyik félnek sikerül kUzdőtársát két vállra fektetnie. V'flök a kávéházban és írok, hogy gyorsabban teljen az idő. Mindegy, hogy mit. írnom kell, írnom, hogy ne gondoljak a leányra, akivel ma estefelé találkoznom kell, — hogy egy kicsit csillapodjon gyomorfájásom, melyet az idegesség acélmarkának szorítása okoz. Rettentő kín ez, emberek! Öröm meg kín vegyesen, nem találok rá szót, mennyire őrülök, hogy nemsokára meglátom, s tnég kifejezhetetlenebb az a kin, melyet az óra mutatójának már a csiga -mozgásához sem hasonlítható lassú mászása tart izzásban. Négyszögletes óra, zsinóron csüng a meny- nyezetról a terem közepén. hideg, közönyös gép, szeretném a kávéscsészét belevágni. Hol van ö ebben a pillanatban? Talán rám gondol, talán sajogva bolondozik az ó szíve is, a boldogságtól meg a kíntól, hogy ' találkozunk s hogy olyan sokáig kell még várnia, míg találkozunk (még két órát!), de biztos hej, biztos, hogy az ö nyugtalanságán ezerszeresen túltesz az én borzongató, torok-keserítő s mégis édes kínom. Mondom, ujjongás meg kín cserélget helyet'bennem, mint Afrikában a forró nappalok és hideg éjszakák, de szinte pillanatonként, s a szívem zeng, mint egy megháborodott Memnon-szobor, de ezt a zengést én most nem tudom verssé, rímmé vérezni, csak ülök, s nagyon egyedül vagyok, emberek. Az asztalon gyűrött cukros- zacskó, felirata sötétkék, mint a tenger lehet valahol a nápolyi öböl körül estefelé, amikor a sirályok lármája messzebbre hallatszik el, mint nappal, s a láthatár szélén feltűnik, az első hazatérő halászhajó kormos árnyképe. S eszembe jut a Sajó, a sajó- parti alkony, a görbe fűzfa, ahova nagyapámmal jártam le kisiskolás koromban, én te.stemhez tapadó vizes glott nadrágban szaladgáltam a part füvében. A sajópartra, meg a tóhoz el kell mennem egyszer Juditkával, ha addig élek is. ... Soha nem mászott még ilyen lassan az idő, — elhiszi- tek-e nekem?. Minden Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának irodája és a Megbízottak Testületé felhívással fordult a szövetkezeti tagokhoz, a földművesekhez, a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok dolgozóihoz, valamint a falusi pártszervezetekhez és tömegszervezetekhez a tavaszi munkák gyors és süceres elvégzéséért. A felhívás hangsúlyozza, hogy minden erővel küzdeni kell a tavaszi munkák gyors elvégzéséért, hogy ezzel biztosítsuk az idei bőséges termést. Ebből a küzdelemből ki kell vennie részét a falusi ifjúságnak is, a falusi CSISZ szervezeteknek. „Az FSZM, a CSISZ, a nöbizottságok és a Nemzeti Front többi szerveinek funkcionáriusai és tagjai, védnökség! üzemek! Nyújtsatok segítséget a mezőgazdasági üzemeknek, különösen az újonnan alakult és bővülő földműveseknek a tavaszi munkák sUíeres elvégzése érdekében. Szervezzetek brigádokat, különösen a rétek és legelők rendbehozása és trágyázása, valamint a tavaszi facsemete ültetés és növénykultiválás terén Attól félek, mire Juditkával találkozom, olyan fáradt leszek ettől a tétlenségtől, hogy majdnem bírók beszélni vele. Mi lesz velem ? Olyan kérdés ez, melyre most talán még az isten se tudna felelni. Pedig most, amikor semmibe zető csigalépcső aljáról már feljöt-. tem, mosolygok. Most még ó \ ve- V jó. Mért még bízni és hinni tudok. Mert. kedvesem szeret, vár és félóra múlva megcsókol. VERES JÁNOS
