Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-01 / 14. szám
A március 15-án megnyílt genfi Nemzetközi Autókiállitá- son a ^oda 450-es legújabb tipusú személyautó nagy érdeklődést keltett. A német szövetségi parlamentben e napokban folyt le a bonni kormány külpolitikájáról szóló vita, amely oda irányúit, hogy Adenauer kereszténydemokratikus uniója Nyugat-Németország- ban keresztül vigye Nyugat-Németország atomfegyverekkel való felfegyverzését és Nyugat-Németországot rakéta kilövő támaszponttá változtassa. Strauss nyugatnémet miniszter is harciasán ezt a politikát követi Most tért vissza az Egyesült Államokból, ahol a bundeswehr számára Matador C rakétákat vásárolt. Háborúra úszitó beszédjében nem riadt vissza attól sem, hogy „totális atomfelszerelést" követeljen. Képünkön fent Göbbelst látjuk, amint a birodalmi parlamentben beszél, lent Strauss szövetségi minisztert, a szövetségi parlamentben. Erősen felkavarta a kedélyeket magában Nyugat-Né- metországban, de a többi európai országokban is a nyugatnémetországi atomfegyverkezés terve. Olaj volt a tűzre a bonni szövetségi gyűlés külpolitikai vitája, amelynek során a kormánypártok képviselőinek felszólalásai azt bizonyították, hogy ragaszkodnak az atomfegyverkezés politikájához. Sok nyugatnémet lap leszögezi: „A bonni kormány megnyitotta az atomfegyverkezés útját.“ A Hannoverische Presse hangsúlyozta: „Adenauer és Strauss számára az atomfegyver az eröpolitika eszköze. Pedig alkalmazása öngyilkosság volna Nyugat-Németország népe számára.“ A nyugatnémet lapok szerkesztőségeibe valósággal özönlenek az atomfegyverkezés ellen tiltakozó levelek. Több nyugatnémet szakszervezet amelyeknek együttes tagsága több mint két millió, sztrájk felhívást bocsájtott ki. Tovább ment egy lépéssel a „Sólymok" nevű szociáldemokrata ifjúsági szövetség stuttgarti nagygyűlése. A szónokok azt követelték, létesítsenek kapcsolatokat a népi demokratikus országok ifjúsági szövetségeivel az atomhalál elhárítására. Javasolták: támasszanak nagy népi mozgalmat a kormány atomfegyverkezési terve ellen s e népi mozglom általános sztrájkban érje el tetőfokát. Tiltakozó nagygyűlés volt Majna Frankfurtban is. Jelszava: „Harc az atomhalál ellen“ volt. Felszólalt Ohlenhauer, Richter, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke és több szociáldemokrata képviselő. A gyűlés alatt Ismételten elhangzottak olyan felhívások, hogy szervezzenek általános sztrájkot az atomfelfegyverkezés ellen. A gyűlés után rendezett sajtó értekezleten azonban Ohlenhauer és Richter nem adott egyenes választ azokra a kérdésekre, hogy milyen álláspontot foglal el a követeléssel szemben. Mindketten arra hivatkoztak, hogy ez nem tőlük, hanem a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek megfelelő szerveitől függ. A BONNI SZÖVETSÉGI GYŰLÉS VITAJA több ország lapjait foglalkoztatja. A Combat vezető helyen Ír a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel történő felszereléséről és megállapítja: Adenauer a szövetségi gyűlést és Európát egyaránt befejezett tények elé állította. A párizsi polgári lap felhívja a figyelmet a kancellár majdnem harcias magatartására a vitában, a továbbiakban pedig megjegyzi, igaza van Jules Moch-nak, Franciaország leszerelési bizottság- beli állandó képviselőjének: a nyugati világ „abszurd politikát“ folytat Németország irányában. A Combat ezzel egyidejűleg utal a londoni közvélemény hangulatéra is. Az egész angol fővárosban és a különböző politikai körökben újra meg újra elolvassák a Sunday Expres szenzációt keltő cikkét, amelyben Lord Beaverbrook „leleplezi a germán-amerikai összejátszást“ és - mint ismeretes - azt követeli Macmillantől, hogy egyedül menjen Moszkvába, ha Eisenhower még sokáig nem hajlandó útra kelni. A Borba jugoszláv lap Nyugat-Németország felfegyverkezéséről írva a többi között hangoztatja: „Jugoszlávia még egy emberöltő alatt kétszer vált a német agresszió áldozatává, nem nézheti közömbösen Nyugat-Németország fegyverkezésének iramát. A Borba miután kiemeli, hogy Nyugat-Németország mai vezetői a korlátlan katonai erők megteremtéséhez láttak hozzá, rámutat: minden európai országnak veszélyeztetve kell éreznie magát a Bundeswehr atomfelfegyverkezése és a német milltarizmus újjászületése miatt, A SZOVJET EMLÉKIRAT Gromiko szovjet külügyminiszter március 21-én fogadta Thompson-t, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány emlékiratát, a legmagasabb szintű értekezlet összehívásáról. Az emlékirat válasz az Egyesült Államok kormányának március 6-i keltezésű emlékiratára. Az emlékirat ismét félreérthetetlenül leszögezi a Szovjetunió álláspontját a csúcsértekezlettel kapcsolatban. A szovjet kormány, miután kifejti nézeteit a különböző lényeges kérdésekben, hangsúlyozza annak szükségességét, hogy haladéktalanul lássanak hozzá mind a külügyminiszteri, mind a legmagasabb szintű értekezlet gyakorlati előkészítéséhez. A csúcstalálkozó problémájával foglalkozik Drummond, neves amerikai hirmapyarázó, a Christian Science Monitor-ban és annak a nézetnek ad kifejezést, hogy a kormányelnökök értekezletét két napirendi ponttal még az Idén megtartják. „Annak ellenére, — írja Drummond — hogy Moszkva és Washington között nézeteltérés mutatkozik, az értekezlet előkészítésének módjában, mégsem akadályozhatja meg semmi sem a csúcsértekezlet összehívását. Mivel a Szovjetunió óhajtja a kormányfők találkozóját, amint azt ugyanakkor az egész világ is kívánja, a Washingtoni államférfiak egyetértenek abban, hogy ezt az Egyesült Államok nem utasíthatja vissza. A legfelső szintű értekezlet kilátása teljesen bizonyos, akár az amerikai követelések alapján készítik elő, akár másképpen.“ Minthogy a Szovjetunió elutasította az úgynevezett kelet-európai kérdés megvitatását, az Egyesült Államok pedig az Atlanti Szövetség feloszlatását, Drummond szerint csak két kérdés maradt hátra. A nukleáris kísérletek megszüntetése tekintetében áll a legközelebb egymáshoz a szovjet és az amerikai nézőpont. Az amerikai publicista -úgy véli: a kormányfők a napirend második pontjaként a világűr és az irányított lövedékek kérdéséről folytathatnának megbeszéléseket, mert e tekintetben is „komoly tárgyalási lehetőségek kínálkoznak.“ I I ,,Hozzátok fordulok kedyesi, fiatal barátaim A z alábbi levelet Isabelle Blume, a Béke Világ- tanács alelnöke írta. Júliusban, Stockholmban rendezik meg a Leszerelés és a 'Nemzetközi Együttműködés Kongresszusát, amely nagy esemény lesz a békéért és a békés egymás mellett élésért küzdő népek életében. Isabelle Blume, volt képviselő, belga ü:odalom- és történelem-professzor az ifjúsághoz fordul, hogy megmagyarázza a kongresszus jellegét és jelentőségét. KEDVES BARÄTAIM! A moszkvai Világifjúsági Találkozó vidám hangjai alig csendesültek még el, s máris új feladatok várnak rátok. Fiatal korotok lelkesedésével megtaláltátok a szovjet nép szívéhez vezető utat és oly sok kéz fogott kezet a béke és a barátság szellemében. Noha az az öröm, amelynek visszhangja megtöltötte az egész világot, a békevágy egyik tagadhatatlan jele, de a béke, az igazi béke, amely az egész világot a Fesztivál képére formálja, az a béke, amelyben öröm lesz a munka — ez a béke még mindig nem vált valóra. A béke megvalósulásához az szükséges, hogy az emberek a tárgyalás javára lemondjanak az erőszak es.Tközeiről, hogy életbeléptessék a lefegyverzést, megtanuljanak háború nélkül békében élni és száműzzék a világból a nyomort és az elnyomást. Ennek érdekében szervezi a Béke Világtanács a Leszerelés és a Nemzetközi Együttműködés Kongresszu- sá-t, s meghív erre a kongresszusra minden jóakaratú embert. A kongresszusnak szüksége van a fiatal nemzedék erőfeszítésére, hogy megvalósíthassa a leszerelést. Valóban, nincs remény a megegyezésre, ha nem teszik meg az első lépést a leszerelés felé. A népek ezt mér régóta megértették, s ti még csecsemők voltatok, vagy talán még meg sem születtetek, amikor mi, a ti elődeitek összegyűltünk a Népszövetségben, az Általános Békekonferencián, hogy előremozdítsuk a leszerelés ügyét. Kudarcot vallottunk. Vajon miért ? Elsősorban azért, mert az emberiségnek csak egy kis töredéke hitt a béke szükségességében és lehetőségében. A kormányok ugyanis kinyilatkoztatták, hogy csak az erő biztosíthatja egy ország biztonságát és mindenkinek. aki békét akar, fel kell készülnie a háborúra. Ezért kezdődött meg az a fegyverkezési hajsza, amely már akkoriban súlyosan nehezedett a népekre. Akadtak népek, amelyek teljesen egyetértettek kormányaik álláspontjával, más országokban pedig a lakosság széles rétegei vallották magukénak ezt a nézetet. Maga a munkásosztály, amely más elvek alapján élt és szervezkedett nem volt elég erős ahhoz, hogy feltaróztassa azt az általános hisztériát, amely egy agresszió alkalmával lett úrrá a lakosságon. A fegyvergyártás megteremtette azt a hadiipari tökét, amely nem ismeri az országhatárokat. Az „ágyú- gyárosok üiternacionáléja“ volt a világ leggazdagabb és legerősebb csoportosulása, amely meghiúsított minden béke-kísérletet. És mi a helyzet most, a lefegyverzési kongresszus küszöbén? Először is a fegyverek olyan pusztító hatásúak és olyan nagy hatősugárúak lettek, hogy a liáború rom- mezővé változtatná a világot s az emberiség maradványai még tengődni is alig tudnának rajta. A fegyverek pusztító ereje már a kísérletek során is megnyilvánul, s a nukleáris robbantási kísérletek folytatása azzal fenyegeti az emberiséget, hogy az eljövendő generációk sorában egyre több lesz a torzszülött. Ez a megnövekedett veszély már önmagában megváltoztathatja a helyzetet, ameny- nyiben az emberek eléggé öntudatosak. S az emberiség nagyobbik része tudatára ébredt annak, hogy a háború nem elkerülhetetlen, hogy a háború szörnyű pusztításai önmagukban lehetetlenné tennék a kitűzött célok megvalósítását (hiszen mi értelme lehet a semmire sem használható földek meghódításának?) és hogy háborúval nem lehet semnalyen problémát sem megoldani. Az emberiségnek ez a nagyobbik része azonban nem mindenütt eléggé befolyásos ahhoz, hogy végetvessen a nukleáris kísérleteknek és kiharcolja a leszerelést. íme. idáig jutott el az előttetek levő nemzedék. A béke megnyeréséhez még több öntudatos emberre van szükség. Átadjuk nektek a mi munkánk eredményeit. Ügy fordulunk hozzátok, kedves fiatal barátaink, mint apa a fiához: „Segítsetek nekünk, hogy minden fiatal csatlakozzék a leszerelést óhajtó emberiség táborához. Ez a ti feladatotok. Rátok gondolva harcoltunk és küzdöttünk. Segítsetek nekünk a mű be.fejezésében“. A leszerelést óhajtók számának megnövekedése azonban még nem jelenti azt, hogy a leszerelés problémája egyik pillanattól a másikra leegyszerűsödik. A kongresz- szus felhívása hangsúlyozza, hogy „szükség van a különböző álláspontok szembeállítására“. Egybe kell vetni a leszereléssel, továbbá a gyarmati és gazdasági imperializmust felváltó nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos nézeteket. Ezen a téren is elértünk már bizonyos eredményeket, olyan javaslatok vetődtek fel, amelyek már közelállnak egymáshoz. Az álláspontokat csak akkor lehet egybevetni, ha a kongresszuson részvevő csoportok és egyének kifejtik a maguk álláspontját. Az álláspontoknak nem kell feltétlenül különböznlök, de az sem szükséges, hogy minden tekintetben fedjék egymást. A fiatalok, akik elgondolkoznak ezeken a kérdéseken, eléggé friss szelleműek és találékonyak ahhoz, hogy esetleg olyan utakra és megoldásokra bukkanjanak, amelyekre a mi generációnk még csak nem is gondolt. Éppen ezért óhajtjuk, hogy a fiatalok vegyenek részt ezen a kongresszuson, nemcsak a' részvevők számának gyarapítása érdekében, hanem azért is, hogy kifejtsék a maguk álláspontját. A fiatalok álláspontját a többiekével egybevetve juthatunk el a végkövetkeztetésig, határozhatjuk el, hogy ml a teendő. Ml az idősebbek, a tapasztaltabbak egyek vagyunk az ifjúsággal abban, hogy szeretjük az életet. Hiszünk a ti erőtökben, hiszünk abban, hogy a ti segítségetekkel a vűágifjúság kongresszusává változtathatjuk ezt a kongresszust. Minket az idősebbeket felfrissít, megfiatalít a ti jelenlétetek. El kell hagynunk a kitaposott utakat, veletek együtt kell megvalósítanunk azt, amit egy nemzedék önmagában nem tudott megvalósítani, de amit a fiaik vállára támaszkodó apák véghez tudnak vinni. Azért írom ezt, kedves fiatal barátaim, mert tudom, hogy 1914 óta nem dolgoztunk rosszul, előbbre vittük a béke ügyét. A tudomány olyan hatalmas fejlődésen ment át, hogy a mi gyermekkorunk meséi ma már az izgalmas valóságot jelentik számotokra. Rátok vár az a feladat, hogy legyőzzétek a természetet, úrrá legyetek a Földön az emberiség boldogsága érdekében. A szputnyikok már előrevetítik a pompás holnapokat. Engedjétek meg. hogy én a nagyanya, aki végigjártam a homályból a fénybe vezető utat, a ti segítségeteket kérjem a mű folytatásához. Meg kell találnotok a magatok helyét a nemzetközi együttműködés világában. Készítsétek elő jól a Leszerelés és a Nemzetközi Együttműködés Kongresszusát. Jöjjetek el minél többen, vegyetek részt a vitában. Ezt kérjük tőletek. A mielőbbi viszontlátásra! ISABELLE BLUME Halálra ítélték Koszrov Ruzbeht, a kiváló iráni szabadságharcost. Ruzbeht, az iráni hadsereg volt tisztjét, a föld alá kényszerltett, ezerszere, sen üldözött Tudeh-párt egyik vezetőjét a nép hősként tiszteli. A reakció éppen ezért mérhetetlen gyűlölettel Igyekezett el- , fogni s megsémmisitenl 1957 nyarán negyedszer tartóztatták le, több lövéssel súlyosan megsebesítették és már hét hónapja szüntelenül kínozzák. De minden szenvedés és ígérgetés ellenére, a halálos ítélet árnyékában is Ruzbeh hű maradt népéhez, meggyőződéséhez. Nincs helyén a szíve ~ állapították meg a 10 éves Rita Pappacena nevű fiatal olasz lánykánál. Amikor vakbélre akarták megoperálni, megállapf- tották, hogy nincs vakbele, hanem a szíve és a lépe jobboldalt, a mája pedig baloldalt van. Ez KIönne tömeggyilkos, aki segédkezett a gyilkosságok elkövetésében és 18 havi börtönbüntetést kapót!. Tizenkét napéit egy- «9y gyilkosságért. A náci-gyilkosokat nem büntetik. 1945-ben Ams- bergben 208 embert mészároltak le a nácik. A gyilkosok ma magas hivatalokat töltenek be. Ade- nauemek szüksége van ilyen figurákra. Képünkön Wetzling nevű gyilkost látjuk, akinek lelkiismeretén 151 emberélet szárad. és ezért öt évre ítélték el.
