Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-01 / 14. szám

A március 15-án megnyílt genfi Nemzetközi Autókiállitá- son a ^oda 450-es legújabb tipusú személyautó nagy érdeklődést keltett. A német szövetségi parlamentben e napokban folyt le a bonni kormány külpolitikájáról szóló vita, amely oda irányúit, hogy Adenauer kereszténydemokratikus uniója Nyugat-Németország- ban keresztül vigye Nyugat-Németország atomfegyverekkel va­ló felfegyverzését és Nyugat-Németországot rakéta kilövő tá­maszponttá változtassa. Strauss nyugatnémet miniszter is har­ciasán ezt a politikát követi Most tért vissza az Egyesült Ál­lamokból, ahol a bundeswehr számára Matador C rakétákat vá­sárolt. Háborúra úszitó beszédjében nem riadt vissza attól sem, hogy „totális atomfelszerelést" követeljen. Képünkön fent Göbbelst látjuk, amint a birodalmi parla­mentben beszél, lent Strauss szövetségi minisztert, a szövetsé­gi parlamentben. Erősen felkavarta a kedélyeket magában Nyugat-Né- metországban, de a többi európai országokban is a nyu­gatnémetországi atomfegyverkezés terve. Olaj volt a tűzre a bonni szövetségi gyűlés külpolitikai vitája, amelynek során a kormánypártok képviselőinek felszólalásai azt bi­zonyították, hogy ragaszkodnak az atomfegyverkezés politikájához. Sok nyugatnémet lap leszögezi: „A bonni kormány megnyitotta az atomfegyverkezés útját.“ A Han­noverische Presse hangsúlyozta: „Adenauer és Strauss számára az atomfegyver az eröpolitika eszköze. Pedig al­kalmazása öngyilkosság volna Nyugat-Németország népe számára.“ A nyugatnémet lapok szerkesztőségeibe valósággal özönlenek az atomfegyverkezés ellen tiltakozó levelek. Több nyugatnémet szakszervezet amelyeknek együttes tagsága több mint két millió, sztrájk felhívást bocsájtott ki. Tovább ment egy lépéssel a „Sólymok" nevű szociál­demokrata ifjúsági szövetség stuttgarti nagygyűlése. A szónokok azt követelték, létesítsenek kapcsolatokat a népi demokratikus országok ifjúsági szövetségeivel az atomhalál elhárítására. Javasolták: támasszanak nagy né­pi mozgalmat a kormány atomfegyverkezési terve ellen s e népi mozglom általános sztrájkban érje el tetőfokát. Tiltakozó nagygyűlés volt Majna Frankfurtban is. Jelsza­va: „Harc az atomhalál ellen“ volt. Felszólalt Ohlenhauer, Richter, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke és több szociáldemokrata képviselő. A gyűlés alatt Ismétel­ten elhangzottak olyan felhívások, hogy szervezzenek általános sztrájkot az atomfelfegyverkezés ellen. A gyű­lés után rendezett sajtó értekezleten azonban Ohlenhauer és Richter nem adott egyenes választ azokra a kérdé­sekre, hogy milyen álláspontot foglal el a követeléssel szemben. Mindketten arra hivatkoztak, hogy ez nem tő­lük, hanem a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek megfelelő szerveitől függ. A BONNI SZÖVETSÉGI GYŰLÉS VITAJA több ország lapjait foglalkoz­tatja. A Combat vezető helyen Ír a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel történő fel­szereléséről és megállapítja: Adenauer a szövetségi gyűlést és Európát egyaránt befejezett tények elé állította. A párizsi polgári lap felhívja a figyelmet a kancellár majdnem harcias magatartására a vitában, a to­vábbiakban pedig megjegyzi, igaza van Jules Moch-nak, Fran­ciaország leszerelési bizottság- beli állandó képviselőjének: a nyugati világ „abszurd politikát“ folytat Németország irányában. A Combat ezzel egyidejűleg utal a londoni közvélemény han­gulatéra is. Az egész angol fő­városban és a különböző politi­kai körökben újra meg újra el­olvassák a Sunday Expres szen­zációt keltő cikkét, amelyben Lord Beaverbrook „leleplezi a germán-amerikai összejátszást“ és - mint ismeretes - azt kö­veteli Macmillantől, hogy egye­dül menjen Moszkvába, ha Ei­senhower még sokáig nem haj­landó útra kelni. A Borba jugoszláv lap Nyu­gat-Németország felfegyverke­zéséről írva a többi között han­goztatja: „Jugoszlávia még egy emberöltő alatt kétszer vált a német agresszió áldozatává, nem nézheti közömbösen Nyu­gat-Németország fegyverkezé­sének iramát. A Borba miután kiemeli, hogy Nyugat-Németor­szág mai vezetői a korlátlan ka­tonai erők megteremtéséhez láttak hozzá, rámutat: minden európai országnak veszélyeztet­ve kell éreznie magát a Bundes­wehr atomfelfegyverkezése és a német milltarizmus újjászületé­se miatt, A SZOVJET EMLÉKIRAT Gromiko szovjet külügymi­niszter március 21-én fogadta Thompson-t, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kor­mány emlékiratát, a legmaga­sabb szintű értekezlet összehí­vásáról. Az emlékirat válasz az Egyesült Államok kormányának március 6-i keltezésű emlékira­tára. Az emlékirat ismét félreért­hetetlenül leszögezi a Szovjet­unió álláspontját a csúcsérte­kezlettel kapcsolatban. A szov­jet kormány, miután kifejti né­zeteit a különböző lényeges kér­désekben, hangsúlyozza annak szükségességét, hogy haladék­talanul lássanak hozzá mind a külügyminiszteri, mind a leg­magasabb szintű értekezlet gya­korlati előkészítéséhez. A csúcstalálkozó problémájá­val foglalkozik Drummond, ne­ves amerikai hirmapyarázó, a Christian Science Monitor-ban és annak a nézetnek ad kifeje­zést, hogy a kormányelnökök értekezletét két napirendi pont­tal még az Idén megtartják. „Annak ellenére, — írja Drum­mond — hogy Moszkva és Wa­shington között nézeteltérés mutatkozik, az értekezlet elő­készítésének módjában, mégsem akadályozhatja meg semmi sem a csúcsértekezlet összehívását. Mivel a Szovjetunió óhajtja a kormányfők találkozóját, amint azt ugyanakkor az egész világ is kívánja, a Washingtoni állam­férfiak egyetértenek abban, hogy ezt az Egyesült Államok nem utasíthatja vissza. A leg­felső szintű értekezlet kilátása teljesen bizonyos, akár az ame­rikai követelések alapján készí­tik elő, akár másképpen.“ Mint­hogy a Szovjetunió elutasította az úgynevezett kelet-európai kérdés megvitatását, az Egye­sült Államok pedig az Atlanti Szövetség feloszlatását, Drum­mond szerint csak két kérdés maradt hátra. A nukleáris kí­sérletek megszüntetése tekin­tetében áll a legközelebb egy­máshoz a szovjet és az amerikai nézőpont. Az amerikai publicista -úgy véli: a kormányfők a napi­rend második pontjaként a vi­lágűr és az irányított lövedékek kérdéséről folytathatnának megbeszéléseket, mert e tekin­tetben is „komoly tárgyalási le­hetőségek kínálkoznak.“ I I ,,Hozzátok fordulok kedyesi, fiatal barátaim A z alábbi levelet Isabelle Blume, a Béke Világ- tanács alelnöke írta. Júliusban, Stockholmban rendezik meg a Leszerelés és a 'Nemzetközi Együttmű­ködés Kongresszusát, amely nagy esemény lesz a békéért és a békés egymás mellett élésért küzdő népek életé­ben. Isabelle Blume, volt képviselő, belga ü:odalom- és történelem-professzor az ifjúsághoz fordul, hogy meg­magyarázza a kongresszus jellegét és jelentőségét. KEDVES BARÄTAIM! A moszkvai Világifjúsági Találkozó vidám hangjai alig csendesültek még el, s máris új feladatok várnak rátok. Fiatal korotok lelkesedésével megtaláltátok a szovjet nép szívéhez vezető utat és oly sok kéz fogott kezet a béke és a barátság szellemében. Noha az az öröm, amelynek visszhangja megtöltötte az egész világot, a békevágy egyik tagadhatatlan jele, de a béke, az igazi béke, amely az egész világot a Fesztivál képére formálja, az a béke, amelyben öröm lesz a munka — ez a béke még mindig nem vált valóra. A béke megvalósulásához az szükséges, hogy az embe­rek a tárgyalás javára le­mondjanak az erőszak es.T­közeiről, hogy életbeléptes­sék a lefegyverzést, megta­nuljanak háború nélkül béké­ben élni és száműzzék a világból a nyomort és az elnyomást. Ennek érdekében szervezi a Béke Világtanács a Lesze­relés és a Nemzetközi Együttműködés Kongresszu- sá-t, s meghív erre a kong­resszusra minden jóakaratú embert. A kongresszusnak szüksége van a fiatal nemze­dék erőfeszítésére, hogy megvalósíthassa a leszere­lést. Valóban, nincs remény a megegyezésre, ha nem te­szik meg az első lépést a leszerelés felé. A népek ezt mér régóta megértették, s ti még csecsemők voltatok, vagy talán még meg sem születtetek, amikor mi, a ti elődeitek összegyűltünk a Népszövetségben, az Általá­nos Békekonferencián, hogy előremozdítsuk a leszerelés ügyét. Kudarcot vallottunk. Vajon miért ? Elsősorban azért, mert az emberiségnek csak egy kis töredéke hitt a béke szükségességében és lehető­ségében. A kormányok ugya­nis kinyilatkoztatták, hogy csak az erő biztosíthatja egy ország biztonságát és min­denkinek. aki békét akar, fel kell készülnie a háborúra. Ezért kezdődött meg az a fegyverkezési hajsza, amely már akkoriban súlyosan ne­hezedett a népekre. Akadtak népek, amelyek teljesen egyetértettek kor­mányaik álláspontjával, más országokban pedig a lakosság széles rétegei vallották ma­gukénak ezt a nézetet. Maga a munkásosztály, amely más elvek alapján élt és szervez­kedett nem volt elég erős ahhoz, hogy feltaróztassa azt az általános hisztériát, amely egy agresszió alkalmával lett úrrá a lakosságon. A fegyvergyártás megte­remtette azt a hadiipari tö­két, amely nem ismeri az országhatárokat. Az „ágyú- gyárosok üiternacionáléja“ volt a világ leggazdagabb és legerősebb csoportosulása, amely meghiúsított minden béke-kísérletet. És mi a helyzet most, a le­fegyverzési kongresszus kü­szöbén? Először is a fegyve­rek olyan pusztító hatásúak és olyan nagy hatősugárúak lettek, hogy a liáború rom- mezővé változtatná a világot s az emberiség maradványai még tengődni is alig tudná­nak rajta. A fegyverek pusz­tító ereje már a kísérletek során is megnyilvánul, s a nukleáris robbantási kísérle­tek folytatása azzal fenyege­ti az emberiséget, hogy az eljövendő generációk sorában egyre több lesz a torzszülött. Ez a megnövekedett veszély már önmagában megváltoz­tathatja a helyzetet, ameny- nyiben az emberek eléggé öntudatosak. S az emberiség nagyobbik része tudatára ébredt annak, hogy a háború nem elkerülhetetlen, hogy a háború szörnyű pusztításai önmagukban lehetetlenné tennék a kitűzött célok meg­valósítását (hiszen mi értel­me lehet a semmire sem használható földek meghódí­tásának?) és hogy háborúval nem lehet semnalyen prob­lémát sem megoldani. Az emberiségnek ez a nagyobbik része azonban nem minde­nütt eléggé befolyásos ahhoz, hogy végetvessen a nukleá­ris kísérleteknek és kiharcol­ja a leszerelést. íme. idáig jutott el az előttetek levő nemzedék. A béke megnyeréséhez még több öntudatos emberre van szükség. Átadjuk nektek a mi munkánk eredményeit. Ügy fordulunk hozzátok, ked­ves fiatal barátaink, mint apa a fiához: „Segítsetek nekünk, hogy minden fiatal csatlakozzék a leszerelést óhajtó emberiség táborához. Ez a ti feladatotok. Rátok gondolva harcoltunk és küz­döttünk. Segítsetek nekünk a mű be.fejezésében“. A leszerelést óhajtók szá­mának megnövekedése azon­ban még nem jelenti azt, hogy a leszerelés problémája egyik pillanattól a másikra leegyszerűsödik. A kongresz- szus felhívása hangsúlyozza, hogy „szükség van a külön­böző álláspontok szembeállí­tására“. Egybe kell vetni a leszereléssel, továbbá a gyarmati és gazdasági impe­rializmust felváltó nemzet­közi együttműködéssel kap­csolatos nézeteket. Ezen a téren is elértünk már bizo­nyos eredményeket, olyan javaslatok vetődtek fel, ame­lyek már közelállnak egy­máshoz. Az álláspontokat csak akkor lehet egybevetni, ha a kongresszuson részvevő csoportok és egyének kifej­tik a maguk álláspontját. Az álláspontoknak nem kell fel­tétlenül különböznlök, de az sem szükséges, hogy minden tekintetben fedjék egymást. A fiatalok, akik elgondol­koznak ezeken a kérdéseken, eléggé friss szelleműek és találékonyak ahhoz, hogy esetleg olyan utakra és meg­oldásokra bukkanjanak, ame­lyekre a mi generációnk még csak nem is gondolt. Éppen ezért óhajtjuk, hogy a fiata­lok vegyenek részt ezen a kongresszuson, nemcsak a' részvevők számának gyara­pítása érdekében, hanem azért is, hogy kifejtsék a maguk álláspontját. A fiata­lok álláspontját a többieké­vel egybevetve juthatunk el a végkövetkeztetésig, hatá­rozhatjuk el, hogy ml a teen­dő. Ml az idősebbek, a tapasz­taltabbak egyek vagyunk az ifjúsággal abban, hogy sze­retjük az életet. Hiszünk a ti erőtökben, hiszünk abban, hogy a ti segítségetekkel a vűágifjúság kongresszusává változtathatjuk ezt a kong­resszust. Minket az idősebbe­ket felfrissít, megfiatalít a ti jelenlétetek. El kell hagy­nunk a kitaposott utakat, veletek együtt kell megvaló­sítanunk azt, amit egy nem­zedék önmagában nem tudott megvalósítani, de amit a fiaik vállára támaszkodó apák véghez tudnak vinni. Azért írom ezt, kedves fiatal bará­taim, mert tudom, hogy 1914 óta nem dolgoztunk rosszul, előbbre vittük a béke ügyét. A tudomány olyan hatalmas fejlődésen ment át, hogy a mi gyermekkorunk meséi ma már az izgalmas valósá­got jelentik számotokra. Rá­tok vár az a feladat, hogy legyőzzétek a természetet, úrrá legyetek a Földön az emberiség boldogsága érde­kében. A szputnyikok már előre­vetítik a pompás holnapokat. Engedjétek meg. hogy én a nagyanya, aki végigjártam a homályból a fénybe vezető utat, a ti segítségeteket kér­jem a mű folytatásához. Meg kell találnotok a magatok helyét a nemzetközi együtt­működés világában. Készítsétek elő jól a Le­szerelés és a Nemzetközi Együttműködés Kongresszu­sát. Jöjjetek el minél többen, vegyetek részt a vitában. Ezt kérjük tőletek. A mielőbbi viszontlátásra! ISABELLE BLUME Halálra ítélték Koszrov Ruzbeht, a kiváló iráni szabadságharcost. Ruz­beht, az iráni hadsereg volt tisztjét, a föld alá kényszerltett, ezerszere, sen üldözött Tudeh-párt egyik vezetőjét a nép hős­ként tiszteli. A reakció éppen ezért mérhetetlen gyűlölettel Igyekezett el- , fogni s megsémmisitenl 1957 nyarán negyedszer tartóztatták le, több lö­véssel súlyosan megsebe­sítették és már hét hó­napja szüntelenül kínoz­zák. De minden szenvedés és ígérgetés ellenére, a halálos ítélet árnyékában is Ruzbeh hű maradt né­péhez, meggyőződéséhez. Nincs helyén a szíve ~ állapították meg a 10 éves Rita Pappacena nevű fiatal olasz lánykánál. Amikor vakbélre akarták megoperálni, megállapf- tották, hogy nincs vak­bele, hanem a szíve és a lépe jobboldalt, a mája pedig baloldalt van. Ez KIönne tömeggyilkos, aki segédkezett a gyilkos­ságok elkövetésében és 18 havi börtönbüntetést ka­pót!. Tizenkét napéit egy- «9y gyilkosságért. A náci-gyilkosokat nem büntetik. 1945-ben Ams- bergben 208 embert mé­szároltak le a nácik. A gyilkosok ma magas hiva­talokat töltenek be. Ade- nauemek szüksége van ilyen figurákra. Képünkön Wetzling nevű gyilkost látjuk, akinek lelkiisme­retén 151 emberélet szá­rad. és ezért öt évre ítél­ték el.

Next

/
Thumbnails
Contents