Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-25 / 13. szám

C* st eledet I. A kis kálvinista faluban karangoz- ^ tak. Bűnbánati héten zúgott a harang, szét- ömlött hangja a vidéken s Pityi és Lajcsi az utcán kószáltak, a parókia előtt bámészkodtak. A levegő még hűvös volt, de már tavaszi illat fűszerezte, játszi szellő piroslott az arcukon. Pillanatonként nyikorogtak a kapuk, s gondjaik fáty ólában kihúzódott házából egy-egy gazda, vagy feketéllö gazdasszony, vagy a család és az öregebbek krákogva, torokreszelve csoszogtak a templom felé, a fiatalabbak hegyesebben, ruganyosabban jártak. Egyszerre feltűntek a lánykák is, összefogódzva, nevetgélve jöttek és gyakran megkomolyodtak, mert megnézik nagyon az idősebbek ezeket a holnapi lánykákat, s nem átalla- nak választani se belőlük,

Pityi és Lajcsi a hatablakos, sárga falú papiaknál találkoznak a lánykákkal Egészen lelassítottak és tekintetűkre nyársalták a vihorászó csitriket. Pityi a középsőnek, a legszebbnek és legbájosabbnak nézett jobban a szemébe, az ujjai aprók voltak és finomak, foncsikja aranylóan fénylett az estében. Aztán a lányok eltávolodtak és ők odagyökerezett lábbal bámultak utánuk. Csak akkor ugrottak él a parókia elöl, amikor reccsent a kapu és megjelent a kövérkés arcú, szelíd szemű reverendäs pap. Távolabb a hídon pihegve dőltek neki a korlátjának és Pityi kíváncsian kérdezte:

— Neked melyik tetszett?

Lajcsi nem gondolkozott, egyszer sem vette fontolóra a választ.

— Sári.

Pityit meglepte a Lajcsi választása, kicsit bántotta is, mert ki nem önző a szerelemben? Nyugodtságot színlelve felelte;

— Nekem is.

Egy lányba lettek szerelmesek s hogy ez így

történt és nem másképp, ehhez köze van a Pityi öreg gramofonjának; is. Ez a rekedt hangú, kopott gépezet kovácsolta meg a barátságukat. Annyira összehangolta gondolataikat, hogy a szülök beleegyezésével többször együtt aludtak és éjfélekig hagyták szívüket szenvedni a lemezektől. Az öreg gépezet bányászta ki lelkűk rejtett üregeiből titkukat is, hogy szerelmesek. Ekkor még csak képzeletükben élt a bodros haj, a csillogó szem s most elindultak megkeresni szerelmük tárgyát és Sáriban megtalálták.

Vallomás az éjszakai hangulatú, szegényes szobában, a gramofón hódító zenéjében, felismerés a papiak előtt és tetszésnyilvánítás a hídon ... ezután már csak az áradozás következhetett, hogy nincs különb lány a faluban. Megnézted-e jól a szemét, ittad-e a mosolyát, gyönyörködi él-e hajának selymes koszorújában?

Tüzesen, szenvedélyesen beszélgettek a hídon és az estében megfehéredtek a házak, a földsza- gú tavasz erősebben éreztette jelenlétét, a patak háta is fényesebben tűnt, a mohos háztetők élénkebb színben pompáztak. Megszépült a falu, az ég sötétlö kékje, ami homály keveredhetett a képbe, az is azért, mert mindaketten Sáriba szerettek.

A nevezetes nap után abból állt az életük, hogy kölcsönösen beszámoltak egymásnak, hol jártak, mit csináltak és amit elsősorban kellett volna említeni, láttad-e Sárit, beszéltél-e vele? Örákig folyt a beszámoló az udvaron, vagy a szérű szúette talpfáján, vagy az istállóban. Lajcsi kezdte mindig, mert földjük volt, gyakran megfordult a mezőn, Sáriéknak is sok földjük volt. így többször találkozhattak. Lajcsi nagy élvezettel, lelkesen szavalt és figyelte a hatást.

— láttam a Laposon délután. A vetőgép után járt.

Egy művész 50, születésnapja

Ez év március 27-én tölti be 50. életévét a szlovák zenei élet egyik legismertebb művésze, Mőzsi Gyula.

1908. március 27-én született és középiskolái elvégzése után oklevelet szerzett a bratislavai Zene- és Dramatikai Akadémián. Bratislavai akadémiai tanulmányai után 1930-tőI két éven át a budapesti Zeneművészeti Főiskolát látogatottá, hogy jövendő hivatására minél jobban felkészüljön. Ezt követően - közben egy svédországi szerződésnek tett eleget — 1934-től 193Ö-ig az érsekújvári Zeneiskola igazgatójaként tevékenykedett. 1938-ban a bratislavai rádió hegedűse. Egyre szebben ívelő pályafutásának és művészi tevékenységének egyik igen jelentős további állomása a Szlovák Filharmónia, ahol annak megalakulása után, az első hegedűs helyét tölti be. 1949-ben kiválik a Szlovák Filharmónia kötelékéből és „Cymbal“ elnevezés alatt népi zenekart szervez, melynek szereplése köztársaságunk zenekedvelő közönségének még ma is emlékezetében él. Az említett népi zenekar azonban nem sokáig működött, mert az egyre nagyobb méretekben fejlődő SEUK — Szlovák Népművészeti Együttes — a zenekar javát magába olvasztotta

és így lett Mózsi Gyula is a SEUK vezető karmestere. 1957- ben az együttestől megvált és egy nagy esztrádzenekart szervezett, melynek élén ma is működik. Mint a bratislavai Kultúra és Üdülés Park dramaturgja a zenekar élén mint egész eddigi életútján arra törekszik, hogy a dolgozókat munka utáni megérdemelt pihenőjükben igazi művészi élményben részesítse és elszórakoztassa.

Amikor röviden Mózsi Gyula 50. születésnapjáról emlékezünk meg, nagy hazai sikerei mellett nem feledkezhetünk meg külföldi szerepléseiről sem. Legsikeresebb külföldi útjára 1952- ben került sor, amikor a Szovjetunió több városában, Moszkvában, Leningrádban és Harkovban az általa vezényelt SEUK együttesnek tapsoltak. További külföldi útjai Svédországon, Franciaországon, Belgiumon, a Német Demokratikus Köztársaságon és Magyarországon keresztül vezetnek. Legkedvesebb emlékeinek egyike, amint azt gyakorta emlegeti, az 1954-es varsói Világifjúsági Találkozó, melyen a SEUK élén ugyancsak

Nehéz megmondani, nagyobb énekes-e, vagy nagyobb színész. Ügy véljük, mindkettő. Annyira közismert, hogy ha közelebbit imánk róla, a verseny túl könnyű lenne. Hárem éves korában került el Olaszországból, ahol született, azóta másutt él. Eredetileg borbélynak készült, azután dokkmunkás lett, akkor kezdett énekelni. Azóta is a munkások és a dolgozó kisemberek énekese. Bejárta az egész világot, többek között Prágában is fellépett,

A 11. számunkban közölt színésznő: Gina Lollobrigida. Könyvjutalomban részesültek: Vaszily János Kassa, Bőd Mária Rozsnyó, Palágyi Piros Nagykapos.

Többek kérésére ismételten közöljük kedves olvasóinkkal, hogy nyerteseket sorsoljuk a helyes megfejtők közül. A többszáz helyes megfejtő nevét helyszűke miatt nem közölhetjük.

Mózsi Gyula a SEUK zenekarának egyik tagjával

részt vett.

Mózsi Gyula élményekben gazdag művészi múltra tekinthet vissza. Kimagasló sikerei az előadó művészet minden szakaszán, a pedagógiában és a zeneszerzésben, de különösképpen a szlovák népdalköltészet terén kifejtett munkássága, s nemkülönben egyéni szerénysége megbecsülést és elismerést szereztek számára.

50. születésnapján az Oj Ifjúság szerkesztősége és olvasótábora Mózsi Gyulának a szocialista kultúra terén kifejtett további munkásságában és családi életében is igaz szívből sok sikert és boldogságot kíván

J. V.

— Sokáig nézted? — faggatta Pityi irigyen.

— Elég sokáig. Néha ő is visszafordult, nem tudtam elmenni.

— Mosolygott is,rád?

— Mindig.

Pityi alig várta, hogy barátja abbahagyja, folytatta a beszámolót. De neki nem ment könnyen és simán, küszködött a szavakkal és nem restellt olyasmit is állítani, ami nem volt igaz. Mert fájt, hogy Lajcsi látta a lányt, az is fájt, ha mosolygott rá, az meg még jobban, ha beszélgettek is. Egyre kínosabban forogtak a napok, de nem átkozta meg azt a pillanatot, amikor a parókia előtt, harangszótól terhes levegőben, az alkony bíbor fényében, belefelejtkezett a Sári szemébe. Boldog volt és boldogtcüan. lángoló szívű és betegesen letört, attól függően, hogy Lajcsi látta-e Sárit, beszélt-e vele?

Megpróbált felülkerekedni Lajcsin. Kitalált valótlanságokat, hogy itt meg amott sikerült szót váltania a lánnyal és Sári nem szégyellte otthagyni az apját, odaszelídült hozzá, percekig mellette maradt és bevallotta szemérmesen, hogy öt szereti. Ilyenkor Lajcsi érezte azt, amit korábban Pityi, palástolatlanul kedvét veszítette, szomorkásán pislogott, mint a magányos, elárvult csillag, szeme fehérjén belső bántalmak folyadéka úszott, fagyosan néma maradt az ajka.

A napok pedig siklottak az idő vizén, mint vitorlások a tavon, s ők már nem elégedtek meg a kölcsönös sillentésekkel, vasárnap.onként falkába verődtek és a lányok után vetették magukat. Sáriék sehová nem tudtak elrejtőzni szemérmükkel, Pityiék mindenütt rájuk találtak és játszottak velük. A szobai asztalra, vagy szabadban a gyepre zsebkendőjüket dobták prédának, belekapaszkodtak a csücskeibe, vígan, mulatságosan ütötték el a délutánt. Kacajban, derűben fürödtek mindahányon Pityi és Lajcsi kivételével. ök komolyak voltak és nem nevettek, mert ki tudja, hogyan áll olyankor a szájuk. A játékra se adtak semmit. Sári jelen volt és nem vették le róla a szemüket. Hol győződhetnének meg arról, hogy kire néz kedvesebben a lány, ha nem itt? Szegény Sári nem tudta hova tenni a szemét, tekintete állandóan beleakadt hol a Pityibe, hol a Lajcsiéba. Aztán szétszéledtek a lányok és sötétedésig másról se beszélt a két jó barát, csak Sáriról... Hetekig se döntötték el, melyikükre nézett valójában.

N

yáron könyebben szabadulhattak a lányok a szülök óv-köréből, seregest öl vonultak ki a folyó partjára. A kőhídon nyúzták zsebkendőiket. Itt már érdekesebben folyt a játék. Aki rajtaveszített, végigcsókolta a lányokat. A lányok is megtették ugyanezt, ha ügyetlennek bizonyultak. £s az ilyen játékos, szórakozó délutáni órák drámai feszültséggel telítődtek, ha történetesen Sári Lajcsitől kapott csókot. Pityinek elállt a lélegzete, a csókba belepirult. Bár a játékból észrevehetően kibontakozott a kölcsönös vonzalom Sári és Pityi közt. Ha Sári veszített a játékon, szájacskáját feltűnően sokáig felejtette a Pityi- én, s jaj, ha eddig se volt nyugta a fiúnak, ezután még úgyse lesz!

Lajcsit bosszantotta a Pityi sikere, azért eljá- rogatott még beszámolóival és igyekezett felnagyítani a dolgokat. Pityi nem dicsekedhetett a találkozás mély örömével, mert földjük nem volt egy talpalatnyi se. Nem adhatott tromfot a tromfra és hiába nem akart hinni Lajcsi árado- zásának a komolyságában, lehangolódott, mint a húr az elárvult hegedűn. Barátja ezt a lehango- lódást használta ki a rábírásra. Mondjanak le a lányról, hiszen gazdag, megnézik majd azt a legényt, akinek odaadják! De Pityi makacsul ellenkezett.

— Nem!

— Jól van, ahogy akarod — húzódott vissza Lajcsiban a szándék.

Aztán felejtve mindent, rajongtak megint Sáriért, álmukban kergették, mint réten a pillangót és ragyogott szemükben a világ. Erős és dús színekben tombolt a táj, a csúnya, sáros, lehangoló őszi hónapokat is az ő szerelmük változtatta pompás rügyfakadásra. Egy alkalom.mal Pityi is kijuthatott megbízással a mezőre, a részeges bíróért szalajsztották ki a faluból. A bíróéval szomszédos földön megpillantotta Sárit pettyes kendőben, zöld pulóverben. Azt a keveset se tudta elmondani, amivel megbízták, mint akinek a nyelvét tépték ki, mutogatott a bírónak, aki mérgében felé suhintott az ostorával. Szégyenkezve ugrott félre. Szédelegve, félelmesen dobogó szívvel merészkedett Sárihoz, csodálatosan csendes mezőben, madarak csicsergő hangegyvelegében. A lányka arcán pír ömlött szét és remegtek szemtől szembe. Mint az első emberpár, amely dús vidéken botlott egymásba, félénken, rejtelemmel szemelgették a ruhát, amely testüket rejtette, a szemet, amely a lélek fényes ablaka. Sári a vékony, okos homlokú Pityit nézegette, akinek földszínü volt az öltözéke, a fiú meg a szépen felöltözött lánykát.

Bénán, dermedten szerényültek szemközeibe és a madarak csendesebben zengték be a tájat. Sári tizennégy éves volt, Pityi tizenöt. A fiú, a

vézna, bánatos szemű gyerek izgalomtól elcsuKió hangon szakította fel a dermesztő csend kérgét.

— Sári.. nagyon jó melletted...

A lányka mosolygó szemével, szájával feldté és beleborzongott a háta.

— Nekem is nagyon jó!

— Akkor maradjunk így... te az enyém... én a tiéd.

— így maradunk, ha eljön az ideje.

Pityinek most eszébe jutott Lajcsi, kicsit borúsabban kérdezte:

— Lajcsit is szereted? Mosolyogtál rá, ner egyszer dicsekedett vele. *

— öt csak ügy. mint a barátodat.

— Engem szeretsz.

— Míg élek, Pityi!

Összeborultak és megcsókolták egymást. Percekig lubickoltak a boldogságban, a mámorban és nem hallottak semmit. Az égi muzsikások hangfogóval játszották, a szekerek gumiráfon gurultak. Dobogó szivük ritmusára megnémult az élet. Együtt maradták a krumpliföldön, együtt várták be a Sári édesapját, aki bekerítette vallomásukat szekerével.

Pityi elvesztette nyugodt nappalait, éjszakáit. Onnan a krumpliföldröl hozta be nem éppen világos és szegényes szobájukba a fényt, a mező szagát és a madarak hangját. Sári nyílt arca kísérte mindenüvé és annyira nézte a lányt, hogy könnye az arcára maszatolódott. Nem volt a napnak másodperce, amikor ne gondolt volna Sárira. Örült mindennek, hangnak, szónak, fénynek és a téli hónapokban már a lánykával töprengett azon, hova járhatnának kártyázni, találkozni.

Abban állapodtak meg, hogy Sári a barátnőjéhez jár és ők Lajcsival szintén odajárnak. Hullt a hó, füstöltek a kémények, dermesztő hideget lehelt a föld, szorgalmasan csapták a havat. Álmos bácsiékhoz nyitogattak be. Kicsi volt a konyha, de szépen elfértek a szülőkkel az asztal körül. A szülők csendesen beszélgettek. Sáriék a fiúkkal kártyáztak. Pityi a lányka mellé szorult, jobb kezébe a kártyát terítette, balját meg a térdére eresztette és kereste a Sári tenyerét. Kéz a kézben ültek estéről estére, égett a szemük, lángolt az arcuk s az idegek váltakozva rándul- tak, hol Pityi szorított a lányka kezén, hol Sári az övén.

A kéz nem engedelmeskedett az ész parancsának, pedig Pityi észrevehette, hogy a Sári apjának szigorú szeme egyre türelmetlenebbül parancsolja asztalra a kezét. De ezt nem akarta tudomásul venni, mert úgy gondolkozott, hogy az apa csak örülhet annak, aminek a lánya is örül. Sárika meg szerelemesen szoritgatja a tenyerét. Nem ügyelt a szúró pillantásokra, úszott elvakultan a szerelemben s az egyik alkalommal.

bizonyára megelégelte már, a Sári apja dühösen csapott az asztalra és felháborodottan esett Pi- tyinek.

— Tartsd a kezedet az asztalon, te kölyök! Ne szégyeld a mancsodat, nem töri fel azt az eke szarva!

Álmosék kuncogták. Sárinak lehúzódott a vér az arcából, Lajcsi értetlenül hunyorgott a csendben. Pityit meg mintha meggyújtották volna! És a Sári apjának ismét dörgött a hangja, de ez már nem Pityinek szólt, a lánykának.- Előttem haza. Haszontalanja. Hova nem teszi a szemét.

S

ári nem mozdult, szeméből kövér könnycseppek potyogtak az arcára, az apja megragadta és lódította maga elé. Áz ajtóból még Pi- tyire lopta könnyes pillantását, aki szoborrá dermedt az asztal sarkán. Aztán eltűnt, elmerült az éjszakában. Azóta a fiú nem találkozott Sárival. Álmában látta olykor, akkor is csak nagyon messziről, fátyol takarta az arcát, amint a barázdában hat eke után lépegetett ...És ezek a részeges álomképek is egyre zavarosabbak lettek. A lányka mellett ott sompolygott az apa is, és Pityit meg akarta ölni. Sokszor felriadt álmából, aztán fáradtan zuhant vissza a párnára.

Lajcsi se jött többé hozzá, magára maradt. A szerelem lángja lobogott még a léikében, de a fényes tárgyak lassan elvesztették ünnepiességüket. És nem tudta, miért? Hiszen csak szeretett! ...

A tenyere elrontott mindent...

Richard Wagner (1813—1883) a német romantikus opera megteremtője. 13 operát írt. Operái szövegkönyvéhez az ősgermán irodalomból merítette a tárgyat. Legismertebb operái: Lohengrin Tannhäuser, Bolygó hollandi, Tristan és Izolda, Mesterdalnokok, Rajna kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya.

Zenekarában nagy szerepet juttat az úgynevezett vezérmotívumoknak. Ezek az újra visz- szatéró zenei gondolatok foglalják egységbe a zenei tartalmat. Wagner operáinak előadása nagy feladat elé állítja mind az énekesek, mind a karmestert és a zenekart.

Richard Strauss (1864 — 1835)

a programzene nagy mestere. Szimfonikus költeményei: Don Juan, Till Eulenspiegel és Don Quijote. Még ma is gyakran kerülnek előadásra.

Johannes Brahms (1833-1897) az ÚJ klasszikus stílus megalapítója. Érzésben azonban romantikus marad. Kamarazenéjében Beethoven nyomdokain halad. Négy szimfóniája nagy értéket jelent a zeneirodalomban. Ezenkívül zongora és hegedűszerzeményei képezik rendkívül értékes hagyatékát.

Claude Debussy (1862-1918) képviseli a romantikus stílusból kifejlődött francia impresszionista stílust. Zenemüveit a leheletszerű csodálatos színgazdagság jellemzi. Zenekari müvei közül megemlítjük a „La mer“ című szimfónikus költeményét.

Maurice Ravel (1875) teljesen Debussy hatása alatt állt. A mai modern francia zene legkiválóbb képviselője. Nálunk főleg zenekari szerzeményeit a Spanyol rapszódiát és a Bolerót ismerik.

Giuseppe Verdi (1813-1901) a legtermékenyebb olasz operaszerzők közé tartozik. Szlnpom- pás zenekara, színgazdag melódiái, operái nagy népszerűségre tettek szert. Ismert operái: Traviata, Trubadour, Álarcosbál, Rigoletto. Aida. Don Carlos ma is igen kedveltek.