Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-25 / 13. szám

Vádolunk ÉS EZÉRT VÁDOLUNK 1923-ban az osztrák kormány ( engedélyt adott Eligio Promet- 1 ta svájci történelemtudösnak a ( bécsi Ballplatzon levő Titkos i Levéltár anyagának tanulmá- | nyozására. Prometta az olasz r iiredenta mozgalmakröl írt i rengeteg magyar vonatkozású i kémjelentést, kommentárt, és ' Megjegyzést is talált, s ezek i közül többet Ismertetett is mű- i vében. Számúnkra a legérdeke­sebb az az 1881. május 16-án j keltezett kémjelentés, amelyet , egy névtelen Ügynök kUldött a Turinban száműzetésben élő agg , Kossuth Lajossal való beszél- ‘ getéséről. i Idézzük a kémjelentésből . Kossuth szavait: ^ — Nekem meggyőződésem, hogy az orosz nép el fogja in­tézni dolgát a cárizmussal. Hogy ’ ez mikor fog bekövetkezni, az 1 a cároktól függ: ha nagyon ra- ; dlkális reformokat hajtanak | végre, akkor azzal a cárizmus bizonyos ideig meghosszabbít­hatja létét. A leszámolás azon- i ban elöbb-utóbb mindenképpen < bekövetkezik, s azután az orosz i nép maga veszi kezébe ügyét — < de a szlávokét is, csak hogy I egészen más formában. Nem i lesz szó többé orosz protektorá- ! tusról: az orosz birodalom át 1 fog alakulni a köztársaságok ! szövetségévé. 1 Mivel Oroszország fajilag nem egységes, annyi köztársa­ság fog alakulni a cári biroda­lom romjain, ah'ány faj van PÁLÉI JÓZSEF közlése nyomán. MI VÁDOLUNK. Oroszországban. Az orosz köz­társaságok alkotmányának alap­elve a kommunizmus lesz, mert ebbe az irányba tereli a dolgok fejlődését a két terror: a cáriz­mus és a nihilizmusnak a ter- rórja ... Ezzel természetesen új politikai helyzetbe kerül az egész Európa, főként azért, mert fel fog bomlani az osztrák­magyar monarchia... — El fog jönni az idő, ami­kor Magyarországnak ... egy­ségre kell jutni az orosz köz­társaságok szövetségével... Magyarország állami és nemze­ti létét azzal fogja megmente­ni, ha az európai helyzet újjá­alakulásában megtalálja a maga természetes szerepét. Kossuth államférfiui bölcses­ségének, nagyfokú reális érzé­kének és logikájának ékes bi­zonyítéka ez a rögtönzött nyi­latkozat. Feltételezhető, hogy az em­lített kémjelentés Kossuth egyik-másik szavát nem a leg­teljesebb húséggel tolmácsolta: erre vall az a tény, hogy az idézett nyilatkozat stílusa nem mindenben emlékeztet Kos- suthéra. A történészek vélemé­nye szerint azonban a kém Semmiképpen sem térhetett el Kossuth gondolatmenetének hű tolmácsolásától. Jawohl! Wler kommen nicht nur wieder — wir sind schon da ... (Egy fasiszta röplapból.) Mi tudtuk s percig sem feledtük: faskasból bárány sohse’ lesz. Negyvenöt óta ébren lestük s lám, a fenevad ébredez. Mély volt a seb, mit Ember ejtett a bestián — még be se’ forrt — s ma szűknek érzi már a berket, hol oltalmazó odva volt. A kertek alján ólálkodik és vitézkedőn felugat, de nyugodtak az udvarok Itt — ébren vigyázzuk álmukat Mi tudtuk s percig sem feledtük; farkasból bárány sohse’ lesz. Az emberségre tettünk esküt s az esküvésünk kötelez! SZÁNTÓ GYÖRGY • VÁLIK AZ IRÁNI SACH • • INGRID BERGMAN NEM • noíiioiine Néhány szó Makszim Gorkiiról A. Tolsztoj hátrahagyott ira­tai közt több feljegyzést talál- közt a következőt is: Az iróegyesUlet egyik műsoros estélyén megkértek, hogy kon­feráljak, de lehetőleg humoro­san. Alig voltam néhány percig a színpadon, amikor annál az asztalnál, amelynél Gorkij ült nevemet emlegették. Eleinte alig hallhatóan szóltak, végül egyre hangosabban, ügy hogy a konferálást abba kellett hagy­nom. Oda mentem az asztalhoz, ekkor Gorkij szólt rám; „üljön le.“ A szavak eleinte barátságo­san hangzottak el, de hova to­vább keményebben szólt végül egész feidüliódve felém fordult és így szólt' .,Az ördög vigye el, éppen készültem az egyik tá­nyért a fejéhez vágni.” Megértettem. Gorkij komolyan megharagudott, szerinte bár rö­vid időre is, egy olyan szerepre .állnlk'-ztnm, mely nem volt méltr egy íróhoz. Ez volt Gorkij. Szeretett ne­vetni, szerette az újságot, de az író, a művész személyét nem szerette nevetséges szerepben látni Ha egy kezdő író fordult hoz­zá tanácsért, véleményért, fi­gyelmesen végighallgatta. Köz­be. közbe szólt: „Jól van, nagyon jól.” Gyakori volt ilyenkor, hogy az elismerő szavakat könny­csepp kísérte, örült. Ha a felol­vasott műben valami nem tet­szett, Ilyenkor ujjaival az asz­talon dobolni kezdett. Nehezére esett keményen. Őszintén rámu­tatni a hibákra, le kellett jósá­gos szívét győznie. Gyakran hallottam tőle: „leg­alább még tíz évet szeretnék élni.” Bár szervezete végefelé már nem bírta a munkát, mégis egyre többet vállalt. Nem kí­mélte magát, ném sajnálta egészségét. Szocialista hazáját nagyon szerette. Halála előtt néhány órával, amikor már alig lélegzett, még mindig terveket szőtt, hogy mi minden vár még rá. Igazi ember volt, igazi férfi. Nekünk írók­nak példaképül szolgálhat. Róla mintázhatjuk meg az embert. N —a. Az olasz Nőszövetség lapja írja: Az iráni sach válópere Soraya császámötöl a legalkalmasabb pillanatban jött. A nyugati lapok már zavarban voltak és nem tudták, hogy milyen szenzáció­val vonják el az olvasó figyel­mét a politikai napi események­től. A lapokban ilyen feliratok olvashetók: „Feláldozom a bol­dogságomat“. „Az ex-feleség nem tudja gyermekkel megaján­dékozni a sachot és ezért ez válópert indított. Milliókat fizet 'Jle „lelépésül“. „A monarchia érdekelt védeni kell. — El kell kerülnünk a zavargásokat”. Az iráni népet nem érdekli, ihogy van-e trónörökös vagy |sem és Soraya császámő sorsa |se aggasztja a népet, ellenben joggal nyugtalanítja, hogy Irán belép a bagdadi paktumba és I hogy Iránba amerikai rakéta- [ fegyvereket szállítanak. Részlet Makszim Gorkij saját kézzel írott leveléből. HEURES CLAIRES DES FEMMES FRANCAISES A Francia Nőszövetség lapja f szerint: Ingrid Bergman nem válik el j Roberto Rosselínitöl — mert ínem is voltak megeskUdvé. A [római bíróság ugyanis a házas- ) Ságot semmisnek jelentette ki Az ok; Ingrid Bergman, mie- J lőtt Rosselinlhez férjhez ment, [Mexikóban vált el első férjétől, [s ezt a válást Svédországban (nem törvényesítették. IBSEN A nagy művész mindig azt adja, amit régóta vártak. Igaz­ságot mond ki, hazugságokról rántja le a leplet és az emberek igazi szószólója. A kor lelke él tak M. Gorkijról. így többek a műveiben. Ilyen alkotó Henrik Ibsen is. Külső eseményekben nem bő­velkedik élete. 1928 március 20- án Norvégiában született. Nem­csak pályája elején nyomorgott, amikor szoros kapcsolatba ke­rült a norvég munkásmozga­lommal, hanem élete végéig anyagi gondokkal küzdött. Ibsen külföldön vált naggyá. Művészi egyéniségét annyira fojtogatták az akkori norvég állapotok, hogy külföldre menekült. A Brand és Peer Gynt verses drámáival egyszeriben világhírű lett. A Brand című művében el­sősorban azt vizsgálja, hogyan teljesítik az emberek az erköl­csi követelményeket, amelyeket cégérül használnak. Peer Gynt problémák szempontjából foly­tatása, de ellentéte is az előző műnek. A dráma falusi életkép­nek indul de aztán átsiklik a mese a jelképek világába. Peer a szegény parasztlegény érvé­nyesülni akar, nagystílű pénz­ember lesz, vagyonát aljas üz­letekkel szerzi , „Imi annyi, mint ítélkezni“ — így határozta meg Ibsen á saját alkotása lényegét. Reménytelenül harcolt a tár­sadalom fonákságai ellen s ez különös zord és fájdalmas szép­séget ad művészetének. Drámáit ma is gyakran mutatják be az egész világon. MM. Március 31-én emlékezünk meg halálának 10-ik évforduló- iáról. Bejárta az egész világot és mint riporter lett világhíres. Prágában született és Prágában halt meg. Az első világháború előtt prá­gai bolyongásairól irt tárcáival keltett nagy feltűnést. Az első világháborúban végigjárta a harctereket és „írd fel Kisch“ című könyvében jegyezte fel há­borús élményeit. Forradalmi meggyőződését már a háború el­ső éveiben mint a bécsi Vörös Gárda parancsnoka bizonyította be. A háborúban elvesztett éveit szorgalmas munkával igyekezett bepótolni. Egymás után ielentek meg drámái: Tonka Sibenice, majd az Ellopott Prága, és több riportkönyve. 1925-ben jár először a Szov­jetunióban, megírja a „Cárok, papok, bolsevikek" című könyv­vét, majd megjelenik az „Ázsia tökéletesen megváltozott" című riportkönyve. A Csillaglobogós Amerika könyvében bemutatja Amerika valódi ábrázatát. A kí­nai nép forradalmi mozgalmáról a Titokzatos Kiná-ban ír. A könyvet a nácik 1933-ban mág­lyán égették el. A németországi börtönből mint csehszlovák ál­lampolgár megmenekült és emig­rációba került. Ausztráliába vi­szi az út, majd részt ve.sz a spa­nyol nép felszabadító harcában. Mexikóban megírja a Mexikói felfedezések című könyvét, lóié­ban tér haza Prágáim és az új Csehszlovákiáról irt érdekfeszí­tően lebilincselő riportokban. Halálát érzékenyen érez­zük még ma is, elképzelhetjük, hogy milyen szenvedélyes igye­kezetei fejtett volna ki a háború ellen vívott harcunkban és mi­lyen őszinte örömmel figyelte volna hazánk szocialista építé­sének útját. GORKIJ 1868. március 28-án született a világirodalom egyik legna­gyobb egyénisége a szovjet iro­dalom megalapítója. Gorkij emberi és írói egyéni­sége azokban az években ala­kult ki, amikor a forradalmi mozgalmak központja Oroszor­szágban volt. Gorkij páratlan művészi tehetséggel írta le mű­veiben az orosz nép igazi hely­zetét. „Gyermekkorom“ c. mun­kájában, melyet Lenin tanácsára közvetlenül az első világháború előtt írta, saját gyermekkorát ismerteti művészi módon. Gyer­mekszemmel látja, hogy a világ elrendezése hibás, az egyik ol­dalon a nagy nyomor, míg a másik oldalon a gazdagság, jó­lét. Látta, amikor az országot bejárta, a dolgozók nyomorát, de meglátta az erőt, is, mely ké­pes új világot teremteni. így lett forradalmár. Egész életének, irodalmi munkásságának egy végcélja volt: a jobb élet eléré­se. Nincs talán még egy író, aki olyan mélyen ismerte és meg­értette volna az emberi lelket, mint Gorkij. A nagy realista műveiben nagyszerűen rajzija meg alakjait. Alakjai lenyűgö­zik az olvasót. Lenin mondta Gorkijról: „Tanulnunk kell tőle látni és hallani.” Gorkij igen képzett ember volt, otthonosan mozgott a tár­sadalmi élet különböző kérdé­seiben, ezért tudott írásaiban az élet sokféle kérdéseivel foglal­kozni Gorkij példája annak, hogy egy író milyen jelentős és fon­tos szerepet tölthet be egy nép életében. Élethűen ábrázolta Oroszország különböző osztá­lyainak és rétegeinek életét és ezáltal segítette az elnyomorí­tott és elégedetlen tömegek vi­lágnézetének kialakulását. Rea­lista művészetével lefektette a szovjet irodalom alapjait. Élet­műve az egész világ haladó írói számára nagy jelentőséggel bír. Jack London azt mondta ró­la: „Gorkij azért ír, mert van mondanivalója; olyat akar mon­dani, amit az egész vUágnak meg kell hallania. ... hogy az amerikai Centfox filmvállalat filmet készít az An­na Frank naplójából? A film fő­szerepére teljesen alkalmatlan személyt választottak és ez az egész világon felháborodást vál­tott ki. ... hogy a Román Népköztár­saságban 1957 végéig összesen ŐS filmet forgattak és jelenleg 8 filmen dolgoznak. ... hogy a Mosfilm az októbe­ri forradalom nemzedékéről „A grófi romokon” című filmet ké­szíti. ... hogy a legnagyobb sikert „Az olimpiai kesztyű“ című ma­gyar film aratta, amely Papp László boxolóröl szól. ... Dosztojevszkij Idióta cí­mű regénye nyomán Ivan Piri- jev rendezésében Nasztja Fili- povna címen filmet forgatnak. A főszerepben J. Borissova, J. Jakovlev és R. Makszimová sze­repelnek. ... hogy hazánkban az elmúlt évben 682 film készült. Ezek kö­zül 27 egész estet betöltő film, a többi pedig dokumentum és népszerű tudományos film. ... hogy Szergej Geraszimov befejezte a Csendes Don című regény nyomán készült színes film harmadik részét. Az első ré.s2ét már talán májusban meg Is nézhetjük. ... hogy Oleko Dimdics címen közös jugoszláv-szovjet film készül, amely Bugyonin egyik szerb tisztjéről szól, aki részt vett a fehérek elleni harcokban. válogatott divíziót küldött ki hogy rendet teremtsenek, mert a hűségesek kicsi csoportja elégtelennek bizonyult. Már ho­gyan is állhatták volna meg helyüket, amikor saját nemzetük ellen indultak! Az 1944 augusz­tus 30-ai mozgósítás idején 80.000 férfi állt fegyverben és 14.000 partizán. Csupa fiatal fiú. Fiatalok, harciasok, mindenre elszántak. A fasisztavezetök Szlovákiából 55.810 halottról küldtek jelentést a német biro­dalomba. A szlovák nép becsü­letesen visszafizette a gyaláza­tot, az árulást a gálád ember­telenséget és a zsidóUldözést. a sok felégetett faluért, kiaki férfiak, asszonyok és gyerme­kekért, az Ostro-Grun-i, Toka- jUc-i férfiak, asszonyok és gyer^ mekekért. A halottakért, akiket a gyilkosok isteni áldás mellett a kormány beleegyezésével mé­szárolták le. A kremniékai tö­megsírban talált 69 gyermekért, a csecsemőkért, kiknek megder­medt szájukból kiesett a cumli. A mártoni 21 gyermekáldozat­ért, a bánód és a zólyomi gyer­mekáldozatokért. Az anyákért és aggastyánokért, akUcet élve temettek el, azért a 120.000 szlovák fiatal fiúért, akiket kényszermunkára vittek a né­met birodalomba. „Az ifjúság a mi támaszunk“ — bömbölték fülsiketítő ordí­tással a rádió és vaskos betűk­kel hozták a feliratokat a Gár­dista és a Slovák című lapók. Az ifjúságot erőszakkal nevel­ték, a tanári katedráról és a szószékről a drága iskolapénzt fizetett Hlinka ifjúság vezérel Csalatkoztak azokban, akiket erőszakkal az egyenruhába buj­tattak, de még jobban azokban, akik kibújtak a katonaság alól. A Gárdista 1944 szeptember 26-án panaszkodik, toporzékol és a fogait vicsorítja a bafovani fiatalokra, akik egy emberként a felkelés oldalára álltak. To­porzékol a munkásokra, akik a gyárakban szabotálnak, a főis­kolásokra, akik nem hajlandók lövészárkokat ásni és a hegyek­ben bujkálnak, sőt partizánkod­nak. Siralmasan panaszkodUc és sajnálkozik a tévútra került fiatalok felett, akik a hegyek­ben „kószáinak“ és a partizá­nokhoz szegődtek. A szlovák nemzeti felkelés a világ csodálatára állítja a fia­tal hősöket, azokat, akik a for­radalmi napokban születtek: Schönherz Zoltán Kassáról, Gu- derna Eugen, akit Bratislaváben kínoztak és Mauthausenben vé­geztek ki, Viliam Müller német elvtársat, aki fegyverrel kezé­ben halt meg, Katz Editet, a Ján 2izka partlzánosztag komiszár­ját, a tehetséges Ne.spor főisko­lást, aki a felkelésben lett kom­munista. A névsor ma újból kibővült és kiszélesedett az új Ifjúsági hősökkel és hőstettekkel, ame­lyeket erős kézzel, éles ésszel és bátran vittek véghez. S. K. Amikor elhagy­tam a sajtókon­ferenciát, ame­lyen a belügy­miniszter ben­nünket a Hlinka gárda készenlé­ti osztagaihoz tartozók bestiá-’ lis gaztetteiről informált — megdöbbenve az őrület borzal­maitól gondo­latban egy be­keretezett kép ötlött fel emlé­kezetemben, amelyről hallot­tam, A ' letartózta­tott Liehtner, a Kremnicka mel­letti gyilkossá­gokat felderítő szerveknek ezt mondta: Csapa­tunk egyik fele az áldozatokat őrizte, a másik fele pedig vég­zett velük. Minden új transz­portnál. amely teherkocsikon Besztercebányáról érkezett fel­váltottuk egymást. Ahogy visz- szaemlékszem összesen négy­szer került váltásra a sor és összesen 300 áldozatot végez­tünk ki. Ügy lőttük le őket, hogy a németek vagy mi felhív­tuk az egyes csoportokat 4—8 embert, hogy feküdjenek le az árokba és aztán beléjük lőttünk. Jól emlékszem egy Heda nevű fiatal lánykára, kisöccsére Jós­kára és édesanyjukra... ÉS EZÉRT VÁDOLUNK A gaztetteket és kilengéseket hol az SS-ek, hol meg a gár­disták vagy pedig közösen kö­vették el. Nem volt egyetlenegy lépésük sem, melyhez nem fű­ződik véráldozat. Amerre csak jártak mindig a zavarosban, az árulás sártömegében, vérben tapostak és a halál járt mögöt­tük. A gárdisták! — hazafiak­nak, neveztették magukat! — fasiszta szívük a német dobper­gés ütemére arizátori lélekkel örökké vér után szomjazott. Halálukig szégyenük magukat értük az anyjuk. Szerencsére nem voltak so­kan. Amikor a szlovák hegyek között fellobogott a felkelés tüze, féltek kibújni barlangjaik­ból. A vezérük — Isten kegyel­méből — kénytelen volt Hitler­től kérni segítséget, aki Kossuth jövendölése

Next

/
Thumbnails
Contents