Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-18 / 12. szám

Csehszlovákia a koppenhágai nemzetközi autőkiállftáson a Tatra- 603 és a §koda-440-et állította ki. A dán sajtó is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a csehszlovák automobilokról. A dán lakosság különösen a Skoda kocsi iránt érdeklődik, mert nagyobbak és elegánsabbak, mint a nyugat-német Volkswagen­ek és sokkal olcsóbbak. Lipcsében összejöttek Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Románia és Csehszlovákia repülő szakemberei. Képünkön a szak­emberek megtekintették a 152-es szállító repülőgépet. r A reverendás ördög Guy Denoyers kilenc mil­liméteres kaliberű, nehéz re­volverrel kezében pózol a pá­rizsi esti lap fotorlportere előtt. A nyomozó feltette a szokásos kérdést; — Hová célzott? — Tarkóba — felelte De- neyers. — És azután ? ... A nyomozó zsebkést nyúj­tott át Denoyersnek, aki azt kinyitotta és lehajolt az ál­dozatot jelképező bíbi(hoz, de nyomban kiegyenesedett és zavartan pislogott! a fény­képész felé. Szégyelte ma­gát __Azután a nyomozó bó­lintására Denoyers kurta mozdulattal a rongybábú ha­sába döfte kését... 1956. december 3-án ugyan­ez a jelenet játszódott le — de akkor a fotóriporterek és a nyomozó detektívek jelen­léte nélkül. Guy Denoyres —' ahogy mondják — mintaszerű lel­kész volt, azok közé tarto­zott, akik korszerűsítve hi­vatásukat a kávéházba is be­néztek, elbeszélgettek hí­veikkel politikáról, filmről, atombombáról és labdarúgás­ról. Igen ám, de ennek a pap­nak volt egy hibája, ami nem is lett volna hiba, ha nem vi­sel reverendát: szerette az asszonyokat, túlságosan sze­rette ... A katolikus lapok szerint' Denoyers-be „belebújt“ az ördög. Először elcsábított egy leányt, akit azután ha­mar hozzáadott egy magavá­lasztott fiatalemberhez, ne­hogy idő előtt kitörjön a bot­rány. S ez így folytatódott... Az egyházi hatóságok végül is kénytelenek voltak öt el­helyezni egy istenhátamögöt- ti falucskába. Denoyers-t azonban „nem hagyta magára az ördög“. Először egy bizo­nyos Jacquelinne nevű lány­nyal ismerkedett meg, akit titokban Cannesbe vitt, s a lány titokban ott szülte meg gyermekét. Ezután ismerke­dett meg Denoyers Regina Fay-al. Am amikor egy napon Regina bevallotta, hogy Gab­riel arkangyal bekopogtatott az ablakon és hírűladta a nagy újságot — a pap meg­ijedt. Regina nem titkolhatta többé állapotát, a falubeli asszonyok szúrós pillantással illették a lelkészt... Egy napon, mise után De­noyres elutazást színlelt, s közben Reginával találkát beszélt meg a falu végén. Az események ezután gyors egy­másutánban következtek. A reverendás ördög meggyil­kolta a lányt. Másnap, amikor félrevert harangokkal tudatták Regina eltűnését, Denoyres volt az, aki elsőnek találta meg az ál­dozatot, s égre fordult szem­golyókkal imádkozott a kis erdőben a megboldogult lel­kiüdvéért. Ugyanaznap este Denoyres már beismerte tet­tét. Egy évvel később ugyan­ezen a helyen rongybábúval ismételte meg a gyilkosságot. Azután Denoyres mögött be­csukódott a fekete rendőrsé­gi kocsi vasajtaja és porfel­hőt verve haladt el a falusi temető mellett, ahol egy friss sirhant fölött márványtábla áll a következő felirattal: „Itt nyugszik Regina Fay, akit 1956 december 3-án, élete tizenkilencedik évében meggyilkolt a helybeli plé­bános.“ A gyilkost — a püspök köz­belépésére — mégsem ítél­ték halálra. Nancy püspöke nemcsak gyengéd leveleket küldött a gyilkosnak a bör­tönbe, de a Nancy-i katedrá- lisban engesztelő misét is mondott érte... _____________________J mi“ rehdszérében, az indonéz közvélemény úgy tekinti, mint közvetlen fenyegetést az ország biztonsága ellen. .A csúcsértekezlet megtartásának gondolata már önma- 'jában is jótékonyan befolyásolja a nemzetközi helyzetet. Jól mutatja ezt a Vima című görög lap megállapítása, amely szerint Görögországnak várnia kell a valószínű csúcsértekezletig azzal, hogy kötelezettséget vállaljon atomtámaszpontok létesítésére, k világsajtóban a fökér- dés változatlanul a csúcstalálkozó. Az angol lapok azt lehet mondani partállásra való tekintet nélkül a csúcsta- lálkozó mellett foglaltak állást, a konzervatív Sunday ^3 Expres vagy Sunday Times, csakúgy, mint a Raynolds News, vagy a News of World. A skandináv közvéleményről ad képett egy koppenhágai és egy helsinki hír. Saidenfaden, az Information című dán lap szerkesztője, egy diákoknak tartott előadásában afölött tört lándzsát, hogy vizsgálják felül a NATO katonai stratégiáját. Kijelentette: „A jelen- légi viszonyok között, amikor mind több ember ismeri tel, hogy az atomháború az emberiség pusztulására vezet, lényegesen ésszerűbb lenne, ha a nyugatiak elfogadnák az oroszok javaslatait és megkötnék a megnemtámadási egyezményt“. A Kansan Uutiset című finn lap élesen bl- rálja az amerikai vezetők következetlenségét. „Az Egye- sült Államok — írja — régi elvének megfelelően szembe- helyezkedik mindazzal, amit a Szovjetunió javasol, s ilymódon szembehelyezkedik saját javaslataival is“. , A diplomáciai tevékenység közül két dolog emelkedik ki. Az egyik Sir Patrick Reilly-nek a moszkvai angol nagy- ^g követnek londoni útja, aki Macmillannal fog találkozni. A Daily Mail diplomáciai tudósltóje ezzel kapcsolatban an- ^g nak a feltevésnek ad hangot, hogy Duncen Sandys had- ügyminiszter már a közeli napokban útnak indul Moszkvá­A nyugat-európai közhangulat ismeretében igen figye- lemreméltó Selwyn Lloyd angol külügyminiszternek Manillába való megérkezésekor tett kijelentése, miszerint a SEATO tanácsülés közben amerikai és francia kollégájá- 5= val megvitatja a csúcsértekezlet kérdéseit is. ben megegyezik a Japán Szocia­lista Párt álláspontjával. Nadza- ka, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára kijelentette, hogy a japán kommunisták a szocialistákkal együttesen népmozgalmat szán­dékoznak szervezni az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásáért. Érthetően külö­nösen nagy visszhangot keltett a TASZSZ nyilatkozata Indoné­ziában. A dzsakartai lapok hang­súlyozzák, hogy a SEATO taná­csának manillai ülésszaka támo­gatni akarja az indonéziai szepa- ratistákat. A SEATO katonai tanácsadóinak azt a határozatát, hogy Singapure-t haditengeré­szeti és légi támaszpontként használják fel, a SEATO „védel­A SEATO ülésszaka alkalmából közölt TASZSZ-nyilatkozat szé­leskörű visszhangra talált az ázsiai országok közvéleményében és sajtójában. A japan lapok „Teremtsük meg az atommentes övezetet!“ „Váljon Ázsia béke­övezetté!“ címek alatt kommen­tálják a nyilatkozatot. Suzuki, a Japán Szocialista Párt elnöke hangsúlyozza: az a javaslat, hogy teremtsenek Ázsiában atomfegyvermentes övezetet, nemcsak Japán békéjét biztosít­ja, hanem garantálja egész Ázsia biztonságát is. A szovjet kor­mány indítványa teljes mérték­NYUGAT-FÖLDKÖZI- TENGERI PAKTUM ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL nyilatkozott a parlamentben Gaillard francia miniszterelnök. ,.A Földközi-tenger nyugati me­dencéjének észak-déli tengelye az Atlanti-Paktum természetes és szükséges kiegészítője — mondotta. Azt Ígérte, hogy rövi­desen konkrét javaslatokat is tesz erről. Egy kormányszóvivő később kijelentette, hogy a mi­niszterelnök \ Spanyolországgal és Olaszországgal való együtt­működésre gondol. A l’Humanité ezzel kapcsolat­ban rámutatott, hogy Gaillard Franconak az amerikai külügy­minisztérium által sugalmazott régi gondolatát vette elő a fele­dés homályából. Az algériai há­ború annyi nehézséget okoz, hogy a kormány kész a legszé­gyenletesebb szövetségre, A Li­beration megállapítja, hogy a Mediterráni Paktum, amelyet az Atlanti Paktumhoz kapcsolnának, „atlanti ügyet“ teremtene az algériai háííorúból. Az Aurore s általában a jobboldali sajtó kiemeli, az új paktum célja az lenne, hogy Bizerta és a tuniszi repülőterek, valamint a marok­kói francia katonai létesítmé­nyek továbbra is francia támasz­pontok maradjanak. Az amerikai visszhangok „bizalmat előlegez­nek“ Gaillardnak. A tuniszi Oj-Destur párt azon­ban máris kijelentette, hogy „a francia miniszterelnök java­solta egyezmény csak a francia- tuniszi ellentét rendezése, a francia csapatoknak Tuniszból való kivonása az algériai béke helyreállítása után valósítható meg“. A kairói rádió hírmagya­rázója élesen támadta Gaillard tervét és kijelentette: „Az efaj- ta Unió az Atlanti Paktum pillé­re lenne s veszélyeztetné az igazságos algériai ügyet, vala­mint az algériak elvitathatatlan önrendelkezési jogát“. Kezdeményező lerél Ojabb levél indult útnak Ha­noiból Saigonba. .A levél kézhez­vételéről a címzett Ngo Dinh Dien dél-vietnami miniszterel­nök még nem adott értesítést. Könnyen lehet, hogy —' az eddi­gi dél-vietnami gyakorlathoz Ijíven — a válaszadásról ezúttal is ,,megfeledkezik“. De miért ilyen „feledékeny“? a dél-vietnami einök? Mi tit­kolni való van a levél érkezésén, tartalmán? Talán az, hogy a le­vélben meghívják a déli hatósá­gokat egy konzultatív konferen­ciára, amelyen a kettészakított ország egységesítéséről lehetne tanácskozni. Dél-Vietnam je­lenlegi urai talán nem akarják az ország egységét? Saigon urai nem győzik hangoztatni: ,.egész Dél az egység szolgálatában áll“. A tények viszont azt mutatják, hogy Dél-Vietnam hatalmas ka­tonai tábor, ahol az amerUcai ki­képző tanácsadók és diplomaták az igazi urak. Sajnos ők így ér­telmezik az egységre való ké­szülődést. Nem tanácskozással. hanem fegyvercsörtetéssel, .erő­politikával szeretnék az egységet létrehozni, s ez tulajdonképpen egész Vietnam egységes ameri­kai gyarmatosításával egyenlő. Ez azonban hiábavaló, meddő kísérletezés. A fegyveres fenye- getödzés az újabb amerikai tá­maszpontok létesítése és a fegy- verszállítmányak érkezése nem riassza meg a demokratUtus Észak-Vietnam lakóit, akik fegy­verrel vívták ki szabadságukat, fegyveres harcban kényszerítet­ték visszavonulásra a dél-viet­nami reakciós erőket és Francia szövetségeseit, k tárgyalási fel­hívás így nem gyengeség, hanem az erő és békeszeretet jele. Milyen üt vezethet az egység­ről való tárgyalásig? (Erre a tárgyalásra egyébként — a gen­fi értekezlet előírásai értelmé­ben — már régen sor kellett volna hogy kerüljön!) Fám Van Dong a demokratikus Vietnam miniszterelnöke levélben azt ja­vasolja: mindkét oldalon csök­kentsék a katonai létszámot (a Vietnami Demokratikus Köztár­saság már jó példát mutatott: fegyveres erőit 80 000 fővel csökkentette) és állítsák helyre a két zóna közt a megszakított kereskedelmet. Ez utóbbi javas­lat gyors megvalósítására Fám Van Dong mielőbbi találkozót javasol az illetékes hatóságok között. Nem kétséges, hogy egy ilyen jellegű tanácskozás előse­gítené a kölcsönös megértést, az ország két része közti köze­ledést, amely a kölcsönös biza­lom alapján határozott előreha­ladást jelentene az egység meg­valósítása felé. Az őszinte szándék és jóindu­lat azonban még csak egyik rész­ről van meg. De a közvélemény határozott követelése kijózanít­hatja a békekezdeményezésekről tudatosan megfeledkező politi­kusokat és kényszerítheti őket, hogy az évek óta kettészakított Vietnam problémájával végre az ügy komolyságához mérten fog­lalkozzanak. K. I. iDannak még csodák! Hotel Colgotha (lift, központi fűtés, hideg-me­leg víz). Kálvária Szálló, Szent Péter Szálló, — Íme néhány év a 16 000 lakósü Lourdes 607 (hat- százhét) szállodája közül. Valamennyit kibőví­tették az idei jubileumi évre — mert száz éve annak, hogy a Lourdes-i barlangban először je­lent meg Szűz Mária... — és ugyanebből az al­kalomból 30—40 százalékkal a szobaárakat is felemelték... A városka várja a zarándokokat. Tízmillió Szűz Mária-érem, ezer tonna gyertya a barlangban va­ló meggyújtásra, 30 millió képes levelezőlap, egy­millió hanglemez a barlangi templom harangjá­tékával, selyem- és nylon nyakkendők foszfo- reszkáló Szűz Mária képekkel. Szűz Máriás-töltö- tollak, levéltárcák, szalvétagyürük és cigaretta- dobozok, mind-mind a zarándoksereget várják a kegytárüzletek százainak polcain. Különböző nagyságú műanyagból készült Mária-szobrok: a drágábbak kivilágíthatok, a még drágábbak mu­zsikálnak, a legdrágább — 1950 frankért — moz­gatja a szemét és elénekli az Ave Máriát. Baro­méter, amelyen a Szűz köpenyének színe válto­zása jelzi a változó időjárást. 500 tonna kavics a barlangból... A felkészülés tehát kifogástalan! Nem kis nehézséget okozott a várható hatal­mas gépkocsiforgalom miatt elrendelt egyirányú közlekedés: ha a Barlang-utcán mennek felfelé a gépkocsik és a Fu-utcán jönnek lefelé, akkor csak a Barlang-utcai üzletekben vásárolnának az emberek gyertyát. A fö-utca hoppon marad. Ez­ért elrendelték, hogy tizenhárom napig a Bar­lang-utcán kell a csodatevő helyre hajtani és a Fö-utcán vissza, tizenöt napig pedig megfordítva, azután ismét emígy, majd tizenöt nap múlva is­mét amúgy. így még a vándor fényképészek sem kerülnek hátrányos helyzetbe a versenytársakkal szemben: mindenkinek egyformán jut a haszon­ból. Ha 1958-ban nem gazdagszanak meg, akkor soha! — ez a jelszó ma Lourdes-ban. Legjobban azt az 1200 milliomost várják, akik az Olimpia nevű luxushajón érkeznek majd, s útjuk végál­lomása Monte Carlo a Casino és Grace Kelly. 600 autóbusz várja azokat, akik majd a Pireneu- sokat is megnézik, mert ahogy a reklámok mond­ják: „Lourdes után ne mulassza el megtekinteni a Teremtő e nagyszerű alkotását, amelyek mél­tók egy további zarándoklásra." Hát nem csoda minden? B. E. DZSAMILLA BUHIRED AZ „ARAB JEANNE D’ARC“ A francia kormányhoz közelálló körökben leszö­gezték, hogy a tavaly ha­lálra ítélt Dzsamilla Bu- hired algériai diáklányt nem viszik guillotine alá. Dzsamilla Buhiredet ez- időszerint Algír város ka­tonai börtönében őrzik és a francia köztársasági el­nököt a világ minden ré­széből levelekkel és táv­iratokkal árasztották el kegyelmi jogának gyakor­lása érdekében. Mint az említett körökben közöl­ték, külön bizottság ta­nulmányozza a halálos ítélet módosítására elő­terjesztett védőügyvéd! kérelmet. Hivatalos körök emlékeztetnek arra, hogy jóllehet a francia bünte­tőtörvénykönyv értelmé­ben nők is halálra ítélhe­tők, „eddig még egyetlen ' nő, a Francia Köztársaság vagy a Francia Unió egyet­len állainpolgárnőjét sem végezték ki.“ LapzártakcH* érkezett hír szerint René Coty a Fran­cia Köztársaság elnöke megkegyelmezett Dzsa­milla Buherídnek. Halálos ítéletet, amelyet a mült év júliusában Algériában a francia katonai bíróság hozott, életfogytiglani börtönre változtatták. ★ ★ Ho Csi Min Oj-Diliben a baráti szövetség jelké­péül fát ültetett el. A demokratikus Viet­nam elnöke és Nehru in­diai miniszterelnök között folytatott tárgyalások fo­lyamán a felosztott Viet­nammal és az általános politikai helyzettel kap­csolatos kérdéseket tár­gyalták meg. ★ ★ Férfinagságü halak is lé­teznek Khartumtól délre, a fehér Nílusban. Hálók­kal és szigonyokkal köze­lítik meg őket. A fehér Nílus mentén megalakul­tak az első halászszövet­kezetek, mert közösen nagyobb jövedelmet érnek el. ’

Next

/
Thumbnails
Contents