Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-18 / 12. szám
Csehszlovákia a koppenhágai nemzetközi autőkiállftáson a Tatra- 603 és a §koda-440-et állította ki. A dán sajtó is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a csehszlovák automobilokról. A dán lakosság különösen a Skoda kocsi iránt érdeklődik, mert nagyobbak és elegánsabbak, mint a nyugat-német Volkswagenek és sokkal olcsóbbak. Lipcsében összejöttek Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Románia és Csehszlovákia repülő szakemberei. Képünkön a szakemberek megtekintették a 152-es szállító repülőgépet. r A reverendás ördög Guy Denoyers kilenc milliméteres kaliberű, nehéz revolverrel kezében pózol a párizsi esti lap fotorlportere előtt. A nyomozó feltette a szokásos kérdést; — Hová célzott? — Tarkóba — felelte De- neyers. — És azután ? ... A nyomozó zsebkést nyújtott át Denoyersnek, aki azt kinyitotta és lehajolt az áldozatot jelképező bíbi(hoz, de nyomban kiegyenesedett és zavartan pislogott! a fényképész felé. Szégyelte magát __Azután a nyomozó bólintására Denoyers kurta mozdulattal a rongybábú hasába döfte kését... 1956. december 3-án ugyanez a jelenet játszódott le — de akkor a fotóriporterek és a nyomozó detektívek jelenléte nélkül. Guy Denoyres —' ahogy mondják — mintaszerű lelkész volt, azok közé tartozott, akik korszerűsítve hivatásukat a kávéházba is benéztek, elbeszélgettek híveikkel politikáról, filmről, atombombáról és labdarúgásról. Igen ám, de ennek a papnak volt egy hibája, ami nem is lett volna hiba, ha nem visel reverendát: szerette az asszonyokat, túlságosan szerette ... A katolikus lapok szerint' Denoyers-be „belebújt“ az ördög. Először elcsábított egy leányt, akit azután hamar hozzáadott egy magaválasztott fiatalemberhez, nehogy idő előtt kitörjön a botrány. S ez így folytatódott... Az egyházi hatóságok végül is kénytelenek voltak öt elhelyezni egy istenhátamögöt- ti falucskába. Denoyers-t azonban „nem hagyta magára az ördög“. Először egy bizonyos Jacquelinne nevű lánynyal ismerkedett meg, akit titokban Cannesbe vitt, s a lány titokban ott szülte meg gyermekét. Ezután ismerkedett meg Denoyers Regina Fay-al. Am amikor egy napon Regina bevallotta, hogy Gabriel arkangyal bekopogtatott az ablakon és hírűladta a nagy újságot — a pap megijedt. Regina nem titkolhatta többé állapotát, a falubeli asszonyok szúrós pillantással illették a lelkészt... Egy napon, mise után Denoyres elutazást színlelt, s közben Reginával találkát beszélt meg a falu végén. Az események ezután gyors egymásutánban következtek. A reverendás ördög meggyilkolta a lányt. Másnap, amikor félrevert harangokkal tudatták Regina eltűnését, Denoyres volt az, aki elsőnek találta meg az áldozatot, s égre fordult szemgolyókkal imádkozott a kis erdőben a megboldogult lelkiüdvéért. Ugyanaznap este Denoyres már beismerte tettét. Egy évvel később ugyanezen a helyen rongybábúval ismételte meg a gyilkosságot. Azután Denoyres mögött becsukódott a fekete rendőrségi kocsi vasajtaja és porfelhőt verve haladt el a falusi temető mellett, ahol egy friss sirhant fölött márványtábla áll a következő felirattal: „Itt nyugszik Regina Fay, akit 1956 december 3-án, élete tizenkilencedik évében meggyilkolt a helybeli plébános.“ A gyilkost — a püspök közbelépésére — mégsem ítélték halálra. Nancy püspöke nemcsak gyengéd leveleket küldött a gyilkosnak a börtönbe, de a Nancy-i katedrá- lisban engesztelő misét is mondott érte... _____________________J mi“ rehdszérében, az indonéz közvélemény úgy tekinti, mint közvetlen fenyegetést az ország biztonsága ellen. .A csúcsértekezlet megtartásának gondolata már önma- 'jában is jótékonyan befolyásolja a nemzetközi helyzetet. Jól mutatja ezt a Vima című görög lap megállapítása, amely szerint Görögországnak várnia kell a valószínű csúcsértekezletig azzal, hogy kötelezettséget vállaljon atomtámaszpontok létesítésére, k világsajtóban a fökér- dés változatlanul a csúcstalálkozó. Az angol lapok azt lehet mondani partállásra való tekintet nélkül a csúcsta- lálkozó mellett foglaltak állást, a konzervatív Sunday ^3 Expres vagy Sunday Times, csakúgy, mint a Raynolds News, vagy a News of World. A skandináv közvéleményről ad képett egy koppenhágai és egy helsinki hír. Saidenfaden, az Information című dán lap szerkesztője, egy diákoknak tartott előadásában afölött tört lándzsát, hogy vizsgálják felül a NATO katonai stratégiáját. Kijelentette: „A jelen- légi viszonyok között, amikor mind több ember ismeri tel, hogy az atomháború az emberiség pusztulására vezet, lényegesen ésszerűbb lenne, ha a nyugatiak elfogadnák az oroszok javaslatait és megkötnék a megnemtámadási egyezményt“. A Kansan Uutiset című finn lap élesen bl- rálja az amerikai vezetők következetlenségét. „Az Egye- sült Államok — írja — régi elvének megfelelően szembe- helyezkedik mindazzal, amit a Szovjetunió javasol, s ilymódon szembehelyezkedik saját javaslataival is“. , A diplomáciai tevékenység közül két dolog emelkedik ki. Az egyik Sir Patrick Reilly-nek a moszkvai angol nagy- ^g követnek londoni útja, aki Macmillannal fog találkozni. A Daily Mail diplomáciai tudósltóje ezzel kapcsolatban an- ^g nak a feltevésnek ad hangot, hogy Duncen Sandys had- ügyminiszter már a közeli napokban útnak indul MoszkváA nyugat-európai közhangulat ismeretében igen figye- lemreméltó Selwyn Lloyd angol külügyminiszternek Manillába való megérkezésekor tett kijelentése, miszerint a SEATO tanácsülés közben amerikai és francia kollégájá- 5= val megvitatja a csúcsértekezlet kérdéseit is. ben megegyezik a Japán Szocialista Párt álláspontjával. Nadza- ka, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy a japán kommunisták a szocialistákkal együttesen népmozgalmat szándékoznak szervezni az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásáért. Érthetően különösen nagy visszhangot keltett a TASZSZ nyilatkozata Indonéziában. A dzsakartai lapok hangsúlyozzák, hogy a SEATO tanácsának manillai ülésszaka támogatni akarja az indonéziai szepa- ratistákat. A SEATO katonai tanácsadóinak azt a határozatát, hogy Singapure-t haditengerészeti és légi támaszpontként használják fel, a SEATO „védelA SEATO ülésszaka alkalmából közölt TASZSZ-nyilatkozat széleskörű visszhangra talált az ázsiai országok közvéleményében és sajtójában. A japan lapok „Teremtsük meg az atommentes övezetet!“ „Váljon Ázsia békeövezetté!“ címek alatt kommentálják a nyilatkozatot. Suzuki, a Japán Szocialista Párt elnöke hangsúlyozza: az a javaslat, hogy teremtsenek Ázsiában atomfegyvermentes övezetet, nemcsak Japán békéjét biztosítja, hanem garantálja egész Ázsia biztonságát is. A szovjet kormány indítványa teljes mértékNYUGAT-FÖLDKÖZI- TENGERI PAKTUM ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL nyilatkozott a parlamentben Gaillard francia miniszterelnök. ,.A Földközi-tenger nyugati medencéjének észak-déli tengelye az Atlanti-Paktum természetes és szükséges kiegészítője — mondotta. Azt Ígérte, hogy rövidesen konkrét javaslatokat is tesz erről. Egy kormányszóvivő később kijelentette, hogy a miniszterelnök \ Spanyolországgal és Olaszországgal való együttműködésre gondol. A l’Humanité ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy Gaillard Franconak az amerikai külügyminisztérium által sugalmazott régi gondolatát vette elő a feledés homályából. Az algériai háború annyi nehézséget okoz, hogy a kormány kész a legszégyenletesebb szövetségre, A Liberation megállapítja, hogy a Mediterráni Paktum, amelyet az Atlanti Paktumhoz kapcsolnának, „atlanti ügyet“ teremtene az algériai háííorúból. Az Aurore s általában a jobboldali sajtó kiemeli, az új paktum célja az lenne, hogy Bizerta és a tuniszi repülőterek, valamint a marokkói francia katonai létesítmények továbbra is francia támaszpontok maradjanak. Az amerikai visszhangok „bizalmat előlegeznek“ Gaillardnak. A tuniszi Oj-Destur párt azonban máris kijelentette, hogy „a francia miniszterelnök javasolta egyezmény csak a francia- tuniszi ellentét rendezése, a francia csapatoknak Tuniszból való kivonása az algériai béke helyreállítása után valósítható meg“. A kairói rádió hírmagyarázója élesen támadta Gaillard tervét és kijelentette: „Az efaj- ta Unió az Atlanti Paktum pillére lenne s veszélyeztetné az igazságos algériai ügyet, valamint az algériak elvitathatatlan önrendelkezési jogát“. Kezdeményező lerél Ojabb levél indult útnak Hanoiból Saigonba. .A levél kézhezvételéről a címzett Ngo Dinh Dien dél-vietnami miniszterelnök még nem adott értesítést. Könnyen lehet, hogy —' az eddigi dél-vietnami gyakorlathoz Ijíven — a válaszadásról ezúttal is ,,megfeledkezik“. De miért ilyen „feledékeny“? a dél-vietnami einök? Mi titkolni való van a levél érkezésén, tartalmán? Talán az, hogy a levélben meghívják a déli hatóságokat egy konzultatív konferenciára, amelyen a kettészakított ország egységesítéséről lehetne tanácskozni. Dél-Vietnam jelenlegi urai talán nem akarják az ország egységét? Saigon urai nem győzik hangoztatni: ,.egész Dél az egység szolgálatában áll“. A tények viszont azt mutatják, hogy Dél-Vietnam hatalmas katonai tábor, ahol az amerUcai kiképző tanácsadók és diplomaták az igazi urak. Sajnos ők így értelmezik az egységre való készülődést. Nem tanácskozással. hanem fegyvercsörtetéssel, .erőpolitikával szeretnék az egységet létrehozni, s ez tulajdonképpen egész Vietnam egységes amerikai gyarmatosításával egyenlő. Ez azonban hiábavaló, meddő kísérletezés. A fegyveres fenye- getödzés az újabb amerikai támaszpontok létesítése és a fegy- verszállítmányak érkezése nem riassza meg a demokratUtus Észak-Vietnam lakóit, akik fegyverrel vívták ki szabadságukat, fegyveres harcban kényszerítették visszavonulásra a dél-vietnami reakciós erőket és Francia szövetségeseit, k tárgyalási felhívás így nem gyengeség, hanem az erő és békeszeretet jele. Milyen üt vezethet az egységről való tárgyalásig? (Erre a tárgyalásra egyébként — a genfi értekezlet előírásai értelmében — már régen sor kellett volna hogy kerüljön!) Fám Van Dong a demokratikus Vietnam miniszterelnöke levélben azt javasolja: mindkét oldalon csökkentsék a katonai létszámot (a Vietnami Demokratikus Köztársaság már jó példát mutatott: fegyveres erőit 80 000 fővel csökkentette) és állítsák helyre a két zóna közt a megszakított kereskedelmet. Ez utóbbi javaslat gyors megvalósítására Fám Van Dong mielőbbi találkozót javasol az illetékes hatóságok között. Nem kétséges, hogy egy ilyen jellegű tanácskozás elősegítené a kölcsönös megértést, az ország két része közti közeledést, amely a kölcsönös bizalom alapján határozott előrehaladást jelentene az egység megvalósítása felé. Az őszinte szándék és jóindulat azonban még csak egyik részről van meg. De a közvélemény határozott követelése kijózaníthatja a békekezdeményezésekről tudatosan megfeledkező politikusokat és kényszerítheti őket, hogy az évek óta kettészakított Vietnam problémájával végre az ügy komolyságához mérten foglalkozzanak. K. I. iDannak még csodák! Hotel Colgotha (lift, központi fűtés, hideg-meleg víz). Kálvária Szálló, Szent Péter Szálló, — Íme néhány év a 16 000 lakósü Lourdes 607 (hat- százhét) szállodája közül. Valamennyit kibővítették az idei jubileumi évre — mert száz éve annak, hogy a Lourdes-i barlangban először jelent meg Szűz Mária... — és ugyanebből az alkalomból 30—40 százalékkal a szobaárakat is felemelték... A városka várja a zarándokokat. Tízmillió Szűz Mária-érem, ezer tonna gyertya a barlangban való meggyújtásra, 30 millió képes levelezőlap, egymillió hanglemez a barlangi templom harangjátékával, selyem- és nylon nyakkendők foszfo- reszkáló Szűz Mária képekkel. Szűz Máriás-töltö- tollak, levéltárcák, szalvétagyürük és cigaretta- dobozok, mind-mind a zarándoksereget várják a kegytárüzletek százainak polcain. Különböző nagyságú műanyagból készült Mária-szobrok: a drágábbak kivilágíthatok, a még drágábbak muzsikálnak, a legdrágább — 1950 frankért — mozgatja a szemét és elénekli az Ave Máriát. Barométer, amelyen a Szűz köpenyének színe változása jelzi a változó időjárást. 500 tonna kavics a barlangból... A felkészülés tehát kifogástalan! Nem kis nehézséget okozott a várható hatalmas gépkocsiforgalom miatt elrendelt egyirányú közlekedés: ha a Barlang-utcán mennek felfelé a gépkocsik és a Fu-utcán jönnek lefelé, akkor csak a Barlang-utcai üzletekben vásárolnának az emberek gyertyát. A fö-utca hoppon marad. Ezért elrendelték, hogy tizenhárom napig a Barlang-utcán kell a csodatevő helyre hajtani és a Fö-utcán vissza, tizenöt napig pedig megfordítva, azután ismét emígy, majd tizenöt nap múlva ismét amúgy. így még a vándor fényképészek sem kerülnek hátrányos helyzetbe a versenytársakkal szemben: mindenkinek egyformán jut a haszonból. Ha 1958-ban nem gazdagszanak meg, akkor soha! — ez a jelszó ma Lourdes-ban. Legjobban azt az 1200 milliomost várják, akik az Olimpia nevű luxushajón érkeznek majd, s útjuk végállomása Monte Carlo a Casino és Grace Kelly. 600 autóbusz várja azokat, akik majd a Pireneu- sokat is megnézik, mert ahogy a reklámok mondják: „Lourdes után ne mulassza el megtekinteni a Teremtő e nagyszerű alkotását, amelyek méltók egy további zarándoklásra." Hát nem csoda minden? B. E. DZSAMILLA BUHIRED AZ „ARAB JEANNE D’ARC“ A francia kormányhoz közelálló körökben leszögezték, hogy a tavaly halálra ítélt Dzsamilla Bu- hired algériai diáklányt nem viszik guillotine alá. Dzsamilla Buhiredet ez- időszerint Algír város katonai börtönében őrzik és a francia köztársasági elnököt a világ minden részéből levelekkel és táviratokkal árasztották el kegyelmi jogának gyakorlása érdekében. Mint az említett körökben közölték, külön bizottság tanulmányozza a halálos ítélet módosítására előterjesztett védőügyvéd! kérelmet. Hivatalos körök emlékeztetnek arra, hogy jóllehet a francia büntetőtörvénykönyv értelmében nők is halálra ítélhetők, „eddig még egyetlen ' nő, a Francia Köztársaság vagy a Francia Unió egyetlen állainpolgárnőjét sem végezték ki.“ LapzártakcH* érkezett hír szerint René Coty a Francia Köztársaság elnöke megkegyelmezett Dzsamilla Buherídnek. Halálos ítéletet, amelyet a mült év júliusában Algériában a francia katonai bíróság hozott, életfogytiglani börtönre változtatták. ★ ★ Ho Csi Min Oj-Diliben a baráti szövetség jelképéül fát ültetett el. A demokratikus Vietnam elnöke és Nehru indiai miniszterelnök között folytatott tárgyalások folyamán a felosztott Vietnammal és az általános politikai helyzettel kapcsolatos kérdéseket tárgyalták meg. ★ ★ Férfinagságü halak is léteznek Khartumtól délre, a fehér Nílusban. Hálókkal és szigonyokkal közelítik meg őket. A fehér Nílus mentén megalakultak az első halászszövetkezetek, mert közösen nagyobb jövedelmet érnek el. ’
