Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-11 / 11. szám

BARTAL LAJOS AZ IPOLYVISKI VÖRÖS LOBOGÖ EFSZ ELNÖKE:

— A fiatalok a felszabadu- -lás után úgy látták, hogy az iparban jobb lesz a megélhetés, mint a mezőgazdaságban. Ez eleinte így is volt, az iparban jobbak voltak a kereseti lehetőségek, mint falun. A helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor megkezdődött a mezőgazdaság szocializálása, az EFSZ-ek alakítása és a fokozott gépesítés kezdte megkönnyíteni a nehéz munkát. A fiatalokat érdekelték a gépek, tehát elmentek dolgozni a gép- és traktorállomásokra, így már nem szakadtak el teljesen a falutól.

A mi szövetkezetünkben sem volt mindig annyi fiatal mint most. Bizony kezdetben csak egynéhányan voltak s nagyobb részben nők. A helyzet nálunk 1954-től kezdett megváltozni. Ekkor kezd hazaszállíngözni a fiatalság, s akik azóta felnevelkedtek, már el sem mentek, mind idehaza maradnak. így nálunk biztosítva van a szövetkezet áliandö felfrissülése új munkaerőkkel. Persze nálunk a kereseti és szórakozási lehetőség is épp úgy megvan, mint városon. Van kultúrhá- zunk, mozink és egyéb szórakozási lehetőség a fiatalok számára. Azt hiszem, ha a mi falunkban meg lehetett teremteni mindezeket a feltételeket és elértük azt, hogy a fiatalok magukénak érzik a szövetkezetét — mások is megtehetik ugyanezt. Ha a fiatalokkal törődünk, ennek elsősorban a szövetkezet látja hasznát, tehát a közösség — persze később ők saját maguk is — és főleg azt ne feledjük el, hogy fiaink, tehát felelősek vagyunk értük épp úgy mint szövetkezetünkért.

JAROSLAVA KORESOVÄ ELMONDJA, HOGY MIÉRT MARADT FALUN:

Amikor befejeztem a középiskolát, tovább szerettem volna tanulni. Vlasta nővérem is akkor végzett és egyikünk sem akart otthon maradnt Édesapánk azt szerette volna, hogy egyikünk feltétlenül otthon maradjon, és mivel az én bizonyítványomban kettesek is voltak, a nővérem pedig kitüntetett tanuló volt, a család úgy határozott, hogy Vlasta megy tovább.

Hiába kérleltem szüleinket, nem segített semmi, a szünidő után elmentem a faluba és beálltam a szövetkezetbe dolgozni. Sokszor sírtam, hogy én bizony nem maradok otthon. A szövetkezetben mindenki azzal vígasztalt, hogy biztos jól fogom itt érezni magam, de amikor arra gondoltam, hogy ott olyan lányokkal leszek együtt, akiknek csupa négyesük és ötösük volt és csak ímrnel- ámmal fejezték be az iskolát, akkor bizony mindig pityergésre állt a szám.

A munka nem érdekelt, mindent csak kötelességből tettem, csak annyit dolgoztam, hogy meg ne .szóljanak, és ne tartsanak lustának. Vagy egy fél évig kijártam a földekre, . burgonyát szedtem és műtrágyát szórtam. Nem törődtem vele, hogy idejében behordjuk-e a burgonyát vagy sem. Egyre csak azt hajtogattam, hogy a mezőgazdasági munka milyen nehéz. Hiszen csak 14 éves ' voltam.. Néha szénát hordtam az istállóba, szerettem oda járni és a teheneket nézegetni. Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy talán állatgondozó leszek, az a munka jobban érdekelt. Ojévtöl aztán már mint állatgondozó dolgoztam. Tizenhat teherfet vettem gondozásba. Nagyobb fizetést kaptam és ezt a munkát szívesebben végeztem.

egy évvel ezelőtt akartam. Amikor aztán úgy alakult a helyzet, hogy nem is lakhatok otthon, úgy határoztam, hogy nem hagyom ott az istállót, hiszen már annyira megszerettem és beleéltem magam a munkába.

Hinni kezdtem az embereknek. Az istállóban velem együtt dolgozott a Hrudek házaspár és nagyon jók voltak hozzám. — Jár- ka ha ügy határozol, hogy itt maradsz, mi mindenben segítségedre leszünk — így biztattak. Tíz napon keresztül helyettem, elvégezték n munkát, és a munkaegységeket a javamra íratták. Valóban mindenben segítettek, tanácsot adtak és én úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. És tudjuk, hogy. mindenütt jó, de otthon a legjobb.

.Jó munkámért újból könyvjutalmat kaptam és 1955-ben üdülésre küldtek a Tátrába. Ott jöttem rá, hogy nemcsak munkából áll az élet, hanem pihenni és szórakozni is kell. Otthon kezdtem, eljárni a gyűlésekre és a beszélgetésekre. Közben már rendes szövetkezeti tag lettem és megválasztottak a 'cSlSZ-be kultúr- felelösnek.

^ Nemsokára az egyik testvérem látogatóba jött hozzám a gyermekotthonból, senki se kényszerítette, hogy a szövetkezetbe belépjen és ő mégis úgy határozott. Nagyon örültem neki, mert valóban túl sokat vállaltam, sok volt a munka az istállóban, és ezenkívül a háztáji gazdálkodást is elláttam. A testvérem segített és így szépen elvégeztünk mindent.

Munkámért újból kitüntettek, Prágába küldtek rekreációra. 1957-ben beválasztottak a szövetkezet vezetőségébe és a CSISZ elnöke lettem. Később a CSISZ járási vezetőségébe is beválasztottak. Nálunk a lányokat nagyon megbecsülik és aki rendesen dolgozik az jól keres. Már négy éve dolgozom a szövetkezetben és igen tartalmasnak és szépnek találom az életet. Megszerettem a falusi életet és már nem is mennék a városba.

JAROSLAVA KORESOVA

0 A galántai kerületi javítóműhely ifjú dolgozói a XI. párt- kongresszus tiszteletére szocialista munkaversenyt szerveztek és vállalják, hogy első negyedéves tervüket 120 százalékra teljesítik és selejtcsökkentéssel 4000.- koronát takarítanak meg.

FORRÖ LAJOS

algócon már néhány év óta építik a Slovako- farma gyógyszerüzemet, amely hazánkban a legnagyobbakhoz tartozik .Az üzemet még 1942-ben alapították, amikor egész primitív feltételek mellett a mákfe- jekből morfint kezdtek gyártani. Az üzem csak a felszabadulás mégpedig 1848 után kezdett fellendülni.

A Slovakofarma ma m:ír több mint 300 különböző gyógyszert állít elő. A termelés egy része kivitelre készül, főleg a népi demokráciákba, de a kapitalista államokba is szállítunk gyógyszereket.

• Első képünk egy üzemrészleget mutat be, a másodikon Olga Löíflerová laboránsnőt látjuk a gyógyszer ellenőrzése közben.

Q3 UUXIM m.

VIZIERÖMÜ - 3000 MÉTEÍ MAGASBAN. A Tien-San hegységben több mint 3000 métei magasban építenek vizierőművet A gépházat a turbinákkal együti 200 méter mélyen, a hegy belsejében helyezik el.

HÓVIHAR FRANCIAORSZÁGBAN. Franciaország-szerte hóviharok dühöngenek, megakasztják a vasúti forgalmat és akadályozzák a vasúti közlekedést is Lilié városában a hó 30 centimétert is elért. A hó gyors olvadást fokozza az árvízveszélyt. Tours környékén a patakok és kisebb folyók már kiléptek medrükből. A Szajna elöntötte a párizsi rakpartokat. Az első becslések szerint a károk 800 millió frankra rúgnak.

BIOLÓGIAI KESZTYŰNEK nevezték el egy moszkvai laboratóriumban azt a kenőcsöt, amely megóvja a szerves oldószerekkel, savakkal, lúgokkal dolgozók kezét a romboló anyagok káros hatásától.

ÚJ ROVARÖLÖSZER. Angliában új karbamid alapú rovarölőszert dolgoztak ki, amely különösen alkalmas a pillangók, molylepkék és lárváik irtására. A szer nem toxikus, sem foszfort, sem klórt nem tartalmaz, s így az emberre ártalmatlan. Az olcsó és biztonságos, semmiféle külön berendezést, vagy védőruhát nem igénylő rovarméregnek nagy jövőt jósolnak.

MENNYI KALÓRIÁI FOGYASZT EGY HÁZIASSZONY. Dr. Reginai Passmore, az edinburghi egyetem filozófiai osztályának kutatója vizsgálatokat végzett, amelyek szerint a főzés percenként 2.5, a takarítás 3.5, az ágyazás pedig 4.2 kalóriába kerül a háziasszonynak.

A TEMESVÁRI AKADÉMIA

tudományos kutató intézetének kisérleti embriológiai munkaközössége, Benedek Menkes professzor, az Akadémia levelező tagja vezetésével az embrió fejlődését befolyásoló tényezőkkel, kivált a gerincesek testrészeinek differenciálódásával foglalkozik. A munkaközösség kisérleti alapon végzi kutatásait, amelyekHalászok

4 szövetkezet vezetősége nehe- len egyezett bele, az volt a véle- nényük, hogy nem győzöm a na- oi háromszori etetést és jejést. Valóban így volt. de az édes- myám felbíztatott, hogy majd tegít a fejősnél és így vállaltam, ízt a munkát.

Februárban a CSISZ járási 'conferenciáján a szövetkezetben }égzett jó munkámért könyvvel iutalmaztak meg. Nagy megle- oetést jelentett számemra, ami- cor felolvasták a nevemet, mert ízt hittem, hogy mivel a mezö- jazdaságban dolgozom, az embe- 'ek azt sem tudják, hogy élek. 4 gyárban dolgozó leányoknak s ez a véleményük. A sikereken 'elbuzdulva nagy kedvvel neki- ógtam a munkához. Most már gazán örömmel végeztem felada- omat, nemcsak kötelességből, elolvastam néhány szakkönyvet iz állattenyésztésről, és a szö- letkezeti munkaiskolába is szorgalmasan eljártam. Gyorsan múlt iz idő, észre se vettem, hogy nár egy fél éve dolgozom a me- '.ö gazdaságban.

Nagy szerencsétlenség érte akkoriban családunkat, elvesztettük •desapánkat. A család fenntar- ásához nekem is itozzá kellett árulnom, hiszen négy kisebb estpérem van és Vlasta nővérem t pedagógiai iskolát látogatja, "légy hónap múlva még nagyobb zerencsétlenség ért. Édesanyám lutószerencsétlenség áldozata ett. Teljesen egyedül maradtunk, fiatalabb testvéreimet az állami gyermekotthonban helyeztek el is úgy volt, hogy engem iskolába idnak. «

Eleinte úgy gondolkoztam: légre most oda megyek, ahová

nek eredményei feltárják a szervezetek felépítésének alapvető folyamatait.

A KIEVI mechanikai gyárban olyan automata darut készítettek, amelynek távvezérlése hordozható elektromos vezérlő asztalról történik. A darukezelő nem a darufülkében tartózkodik, hanem a számára legmegfelelőbb helyet foglalja el, ahonnan áttekintheti az egész munkafrontot.

Az ifiúsáo építi a falut

Nagyon fontos, hogy az új szövetkezetekben és azokban is, ahol az elmúlt hónapokban lényegesen kibővült a tagság létszáma, minél előbb közös istállóba összpontosítsák a marha- állományt. E téren sokat segíthetnek a CSISZ szervezetek, mivel a közös istállózás első feltétele a megfelelő istállók építése. Helyesen járnak el azok a szervezetek, amelyek kötelezettséget vállalnak és segítenek a szövetkezetek gazdasági épületeinek építésénél.

A szenei járásban a fiatalok már 9 000 órát ledolgoztak és nem kis mértékben részük van abban, hogy a járásban az állatok összpontosítása már többnyire minden faluban befejeződött. E munkából a gép- és traktorállomás dolgozói is kivették részüket. Kubicek Pavel mérnök, Míca Pavel és Hucko Ladislav agronómusok és mások, akik segítettek meggyőzni a földműveseket, hogy helyes, ha minél előbb közös istállóba helyezik el az állatállományt.

Hogy fontos az állatállomány összpontosítása, ezt igazolja a prievali eset is. Míg az állatok kint voltak az egyes gazdálkodóknál, a fejőstehenek után naponta átlag két deciliter tejet adtak le. Mikor közös istállóba kerültek az állatok, néhány nap múlva már 2.6 liter tejet adtak darabonként.

Sok helyen nagy. visszhangra talált az a felhívás, hogy minden CSISZ tag tíz brigádórát dolgozzon le szövetkezeti építkezésen. A nagymányai fiatalok 700, az osuski fiatalok egyénenként 30 óra ledolgozását vállalták. A CSISZ korponai járási vezetősége védnökséget vállalt egy istálló építése fölött — ez lesz majd a járásban az ifjúsági építkezés.

Fontos, hogy a CSISZ szervezetek foglalkozzanak a szövetkezeti építkezések kérdésével és segítsék a szövetkezeteket, hogy minél előbb befejezhessék mindenütt az állatok összpontosítását.-C■p'jszaka tíz fok alá süllyedt a hőmérő higanya. A nagy- szalóki csúcs irányából jeges szél fújt, rázta a karcsú fenyőkről az ezüstös zúzmarát és felborzolta a két szélén befagyott Hemád vizét. A rohanó folyó közepén egyre keskenyebb lett a jégpáncéltól mentes sáv. Ahol pedig lassúbb volt a víz folyása, ott már nyugodtan jártak a szekerek egyik partról a másikra. Néha meg-megpattant a jég s mint parancsszóra a partmenti füzesben sunyi róka osont a nád között. Zsákmány után loholt. Nem talált csigát, halat, sem a fészkén gyanútlanul ülő szárcsát. A természet éléskamráját bezárta a tél.

Erre vártak a halászok. A téli halászatnak különös varázsa van. A szél ereje lassan alábbhagy, könnyű pelyhekben hull a hó, fehér szőnyeget terítve hegyre- völgyre. Ez aztán a téli halászatra való idő!

Az öreg Máté Kálmán bácsihalászatra készült. Vele ment a veje, meg Bognár Sándor nyugalmazott iskolaigazgató, aki szenvedélyes halász volt. A halat megenni nem szerette, csak megfogni. Baltát, kötelet és hálót vittek magukkal. No meg egy kis borókapálinkát. A jégen átfázik az ember, jót tesz az ilyen melegítő. Jóska az öreg Máté veje egy batyu szalmát cipelt a hátán. Jó az ember lába alá, nem érzi annyira a jég hidegét. A csíkos vászontarisznyát Kálmán bácsi vitte, ki tudja mit csomagolt bele örzse néni.

Hóval betemetett úton törtek

urar a loiyonoz. vagy oc lepesre a parttól lerakodtak. Kálmán bácsi tüstént vette a baltát és kezdte lékelni a jeget. Kétszer váltakoztak, mire elkészült a négyzetalakú nyílás. A víz tiszta volt, szinte látták a folyómeder fenekét. Delet harangoztak mire vízbe merült a háló. A harang szavát elkapta a szél, vagy talán a fák hegyét súroló sötét hófel- hők.

— Még utóbb hóvihar lesz — szólt Kálmán bácsi, miközben gyanús szemmel kémlelte a láthatárt.

— Hát lehet — toldotta meg apósa beszédét Jóska, — d^ha már halat nem is fogunk, legalább az ebédet ne cipeljük visz- sza. A másik kettő nem ellenkezett. Szájról szájra járt a kulacs, a tarisznyából paprikás szalonna került elő.

Az igazgatót nem nagyon érdekelte e művelet gyönyöre. Oj izgalommal és reménnyel emelgette ki ötpercenként a hálót, de mindig eredménytelenül. Végül is elfogyott a türelme.

— Ha még a következő húzás sem sikerül, másik léket kell vágni. Társai szótlanul bólintottak.

A következő húzás már nem volt eredménytelen. Arasznyi ezüstpikkelyes pisztráng ficánkolt a hálóban. Az igazgató szemében fellángolt a vérbeli halász szenvedélyének tüze. Dédelgette, babúsgatta a kis haramiát. visszaaoDia voma, ue tuu- ta, hogy a pisztráng nem nő nagyobbra. Meg ez volt az első, a szerencsehal.

Ismét három eredménytelen húzás következett. Az amúgy is szóíukar halászok mélyen hallgattak. Nem volt hal, nem volt kedv. Most már Kálmán bácsi ajánlotta, hogy másutt kell léket vágni.

— Tudok én olyan helyet, ahol van bőven tükörponty, meg ke- csege is. A szikla alatt, ahol mélyebb a víz és lassúbb a folyása.

Átköltöztek a szikla alá. Közben lassan havazott. Mire kivágták a léket, az igazgató bajszát csak két vastag jégcsap jelezte, ö ezzel mitsem törődött. Halat akart fogni, minél többet s minél nagyobbat; Még az sem izgatta, hogy az este kezdte kiteríteni barna szárnyait.

— Ha sötét lesz, tüzet’rakunk a jégen, de akkor sem megyünk

haza hal nélkül — jelentette lei határozottan.

.A második húzásra két tenyérnyi nagyságú kecsegét fogtak, vagy fél kiló lehetett a kettő. Az igazgató öröme nem ismert határt. Egyre gyakrabban merítette és emelte a hálót. Most már nem szűrték hiába a Hernád vizét. Nemsokára három pisztrángot hozott felszínre a háló. Most már nincs az az erő. amely az igazgatót elcsalta volna a lék mellől.

Közben besötétedett. A hóvihar egyre jobban tombolt s a falu irányából néha szaggatott kutyaugatást hozott az éles szél. A keményre fagyott vászontarisznyában szaporodott a zsákmány. Kálmán bácsi folyton sürgette a hazamenést, de az igazgató nem mozdult. Már talán öt kilónál is nehezebb volt a halastarisznya, mikor végre sikerült elcsalni öt a lék mellől. Lassan haladtak a túlsó part felé a tükörsima jégen, mert a havat mind lesodorta a vadul nyargaló szél. Gyakran elcsúsztak, s ha

egyikük- fel akarta segíteni a másikat, maga is melléje került

A zsákmányt az igazgató vitte EZ élen, nem győzte magasztalni a szerencsés napot. A súlyos tarisznyát egyik kezében tartva fürgén haladt, hajtotta a türelmetlenség. Társai alig bírták .követni.

— Mindennek vége! — süvített bele az éjszakába az igazgató rémült hangja, amit elnyelt a rohanó szél s egy hangos locs- csanás. Mire a másik kettő odaért, keserves nyögés közepétte nyújtogatta kezét az igazgató a délelőtt vágott lékből. A dús zsákmánytól elvakultan nem nézett maga elé, csak ment elégedetten a pislákoló fényforrások, a falu irányába. Mire kihúzták őt a vízből, kezéből eltűnt a hallal telt tarisznya.

— Rohanjunk, vagy ötven lépésre van a „sojő“, ha szerencsénk lesz kifoghatjuk a tarisznyát. Bekötöttem! — kiabálta fejvesztve a csuromvizes ember.

Toporzékolt, majdnem sírt dühében, de a testén keményedni kezdő ruha gyorsan elterelte a figyelmét a halászattól. Bántotta, nagyon bántotta őt az eset, de nem tudott mást okolni, csak önmagát. He megelégedett volna kevesebb hallal — hiszen úgysem szerette, — akkor nem maradt volna ott sötétig és most nem menne haza üres kézzel, egyetlen jégpáncéllá dermedt ruhában.

A kapzsiság megbosszulta magát.

TAMÁS VINCE