Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-11 / 11. szám
A szovjet nők a gazdasági élet minden területén Jól érvényesülnek. Millió és millió dolgozó nő ért el jelentős munkasikereket az üzemekben, kolhozokban és a kutató Intézetekben. Mag- nltogorszkban Jól Ismerik a Hudonák nővéreket. Alekszandra, Mária, Klavgyla, Nagyezsda és Anna a kohó üzemben a hengerelt termékeket osztályozzák. A csúcstalálkozó előkészítéséről nyilvánosságra hozott legújabb szoVjet emlékirat a szovjet diplomácia rugalmasságának ismételt bizonyítéka. Gromikónak Pineau francia kiilügyminiszterhez intézett levele ugyanis kifejezésre j'iUatja a szovjet kor.-nánynak azt a nézetét, amely szerint a Szovjetunió lehetsége.snek tartja a csúcstalál-1 kozó előkészítését a külügyminiszterek tanácskozása útján. Javasolja egyúttal, hogy a külügyminiszterek a kormányfői értekezle napirendjével és a résztvevők megállapításával foglalkozzanak. A memorandum nyugati visszhangja is kénytelen elismerni, hogy az újabb szovjet lépés nagyfontosságú, biztató esemény Egyes jelentésekből az is kiderül, hogy a nyugati hatalmakat meglepetésszerűen érte,, sőt némiképp zavarba hozta a szovjet kormánynak ez a legutóbbi pozitív lépése. Figyelemreméltó ezzel kapcsolatban két különböző politikai Irányzatot képviselő angol lap állás- foglalása. Az őrösén konzervatív Sunday Times figyelmeztet, hogy a külügyminiszteri értekezlet nem pótolja a világ vezetőinek megbeszélését. A kommunista párt lapja, a Daily Worker hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozó előkészítésére szükség van ugyan, de az nem pótolhatja magát a csúcstalálkozót. ^ Mindenesetre ezúttal is bizonyossá vált a közvélemény előtt, hogy Ismét a Szovjetunió kezdeményezett, méghozzá olyan kérdésben, amely hónapok óta a nemzetközi viták és a közvélemény érdeklődésének előterében állott. A szovjet lépésnek elsősorban az a jelentősége, hogy levette a napirendről a csúcstalálkozó előkészítésének módozatairól folyó hosszadalmas polémiát, és elgörditett a csúcstalálkozóhoz vezető útra egy, a nyugati hatalmak által támasztott akadályt. Különféle véleményeket tükröz a világsajtó a csúcsértekezlet megtartásának esélyeiről. Dulles elutasító válaszát magáévá tette a szerdán sebtében összehívott NATO- tanácsülés, miután meghallgatta az amerikai delegátus titkos jelentését. Az amerikai lapok is egyszeriben hangot változtattak. Néhány napja például a New York Post még azt Irta, hogy a külügyminiszteri értekezlet elfogadásával a „Szovjetunió lényegében kiküszöbölte a tárgyalások megkezdésének utolsó komoly akadályát“, most az amerikai sajtó azon lovagol, hogy a külügyminiszteri előér- tekezlet nemcsak a csúcstalálkozó összetételével, és napirendjével foglalkozzék, hanem érdemben! vitát is folytasson. Fehér holló a konzervatív New York World Telegram and Sun, amely vezércikkében azt ajánlja, hogy a nyugati kormányok komolyan lássanak hozzá az értekezlet előkészítéséhez, A szovjet sajtó élesen bírálja Dulles álláspontját, Moszkvában hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere úgylátszik nem kíván élni azzal a kedvező alkalommal, amelyet a szovjet kormány nagyjelentőségű lépése teremtett, hanem ehelyett kibúvót keres és kifogásokkal,hamis problémák felvételével akarja elodázni a nemzetközi kérdések gyors határozott megoldását. még a jószolgálati tanácskozások „felderítő szakasza“ sem ért véget. Ez a szakasz is eltart még egy ideig. A Paris-Journal azt az értesítését közli, hogy mind a francia, mind a tuniszi tél álláspontja megmerevedett. Növekszik a kétkedés a jószolgálati tárgyalások sikerében. A Combat is úgy véli; Murphy „rejtvény- szerű“ szűkszavú párizsi nyilatkozata csupán annak álcázására szolgál, hogy eddigi tárgyalásai során kevés eredményt ért el. Az A1 Amal, a tuniszi Üj- Desztuk Párt hivatalos lapja az alábbiakat írta Murphy misaziő- járől: „Bár bizonyos hírügynökségek derűlátóak Murphy misz- szlóját főképpen Gaullarddal folytatott megbeszélés illetően, nyilvánvaló, hogy a probléma lényegében rnéq mindig vélemény- különbség áll fenn Tunézia és Franciaország között." MACMILLANT R.4SZEDTEK A THOR-rakétaVAL i A New Statesman Írja vezércikkében: — Meglepő, hogy a ravasz skót ősök leszármazottja, Macmillan rá hagyta magát szedni az amerikai Thor-rakétával. Ennek az elavult vasdarabnak szomorú a története. Tíz kísérletet végeztek vele, de csak öt volt sikeres. Még ha sikerül Is fellőni, röptében aggasztó módon ingadozik, ami nyugtalanságot kelt Hollandiában, Németországban. sót Angliában Is. Még eddig sohasem esett le a célbavett területen. Üzemanyagelláiása 25 percet igényel. Ezalatt a szovjet interkontinentális rakéta .Angliába érhet. Ennélfogva a Thort csak megelőző háborúra lehet használni. Az amerikai haderők nagyon okosan nem kémek belőle. Ezért Angliának és a többi szövetségeseinek a nyakába varrták. 3IZONYOS AMERIKAI TÁBORNOKOK VESZEDELMESEBBEK MINT A RAKÉTAK Angliában amerikai támaszpontok ellen tüntettek. Március elsején több városban tömegesen - léptek (el -az-amerikai támaszpontok létesítése ellen és követelték a már létező támaszpontok megsemmisítést. A tUntatök sürgették a csúcsértekezlet megtartását és tlltakozak a brit területeken tervezett rakétaklldvö állomások felépítése ellen. A rendőrség szétverte a tüntetőket. Képünkön Ruislip-ban a rendőrség őrizetbe vesz egy tüntetőt. A FRANCIA SAJTÓ úgy tudja, hogy a francia és a tuniszi álláspont között közeledés történt és Murphy-nek az amerikai külügyi államtitkárnak sikerült olyan formulát találnia, amelyet Gaillard is tudomásul vett. Ezzel szemben a többi párizsi lap értesülése szerint eddig A Sunday Express főszerkesztője John Gordon írja: — Bizonyos amerikai tábornokok sokkal veszedelmesebbek, mint az amerikai rakéták. Itt van például Norstao amerikai tábornok, NATO-főparancsnok. Nyílt kereszteshadjáratot hirdetett a közép-európai atomfegyvermentes övezet terve ellen. Ezzel ellentétben azt kívánja, Nyugat- Németorszáqot lássák el a leghatalmasabb atomfegyverekkel. Ez politikai kérdés, amelynek Húsz esztendővel ezelőtt, 1938. március 12-én hajnalban a német Wehrmacht és az SS alakulatai átlépték az osztrák határt és Bécs felé törtek. Másnap a német nyomásra kinevezett Seyss- In- quart féle osztrák kormány új alkotmányt adott ki, amelyben kihirdette, hogy „Ausztria a Német Birodalom országa.“ Milyen külső és belső erők sodorták Ausztriát e végzetes útra? Az Anschlussra irányuló törekvést nem is Hitler találta fel. Ö ,,csak“ őrlő eszközökkel tört Ausztria bekebelezésére. Az ausztriai német behatolást megkönnyítette az, hogy az osztrák uralkodó osztály egy része, különösen Hitler hatalomra jutása után, maga is támogatta, Németország An- schluss-törekvéseit. Ezek a fasiszta Németországban kerestek védelmet az osztrák munkásosztály ellen, amelyet az 1929-33-as gazdasági válság szenvedései kemény harcra kényszerítettek. Az osztrák munkásmozgalom azért is számottevő erőnek számított, mert 1918 őta fegyveres erő — a Republikanische Schutzbund — volt a kezében.) A DOllfuss-féle osztrák kormány, amely az olasz-francia és angol orientációjú tőkés köröknek, továbbá a katolikus klérusnak a politikai érdekeit fejezte ki, a munkásmozgalom oldaléról te.nyegetö veszélyt nem Anschlussal, hanem olasz segítséggel, a nemzeti függetlenség megőrzésével vélte leküzdeni. Valamiféle „konkurrens“ fasizmust akart, amely nemcsak a munkásmozgalommal, hanem a „barna áradat“-tal szemben is védögátat jelenthet. Ez vezette Dollfuss kancellárt, amikor a Republikanische Schutzbund lefegyverzése céljából 1934 február 12Első állomás: Ausztria HOSZ ÉVE VONULT BE HITLER BÉCSBE én a Starmberg herceg vezette Heimwehr-alakulatokkal váratlan támadást indított a bécsi munkásnegyedek ellen. A munkásság lefegyverzését első lépésiek szánta a polgári demokratikus szabadságjogok felszámolásához vezető úton. A munkások hősiesen védekeztek, de végül is az egyenlőtlen küzdelemben alul maradtak, Bécs utcáit a kiöntött munkásvér festette vörösre. Ámde a történelem hamarosan keserű bosszút állt az áldozatokért, mert Dollfuss, a tömeggyilkosság értelmi szerzője, fél esztendővel sem élte túl a februárt mártírokat. Dollfuss után Schuschnigg került a kancellári székbe. Elődje poltikáját liovette. Ausztria belpolitikai rendszerét változatlanul hagyta, s a függetlenség védelmét ő sem belső erőkre, hanem a németolasz külpolitikai érdekellentétekre alapozta. A két fasiszta nagyhatalom külpolitiJ kai. érdekei azonban csakhamar találkoztak, mert mindketten a gyarmatok és a nyersanyagforrások kqrábbi felosztása ellen törtek. A Schuschnigg—kormány 1936 július 11-én — olasz ösztönzésre is — arra kényszerült, hogy maga is közeledjék Németországhoz. A megkötött szerződést diplomáciai Anschlussnak is nevezhetjük, mert arra kötelezte Ausztriát, hogy német államnak tekintse magát, és külpolitikáját az „össznémet“ érdekeknek — Hitler vezetésének — vesse alá. Néhány nappal a szerződés megkötése után Hitler magához rendelte Rainert és Bloboczniggot, az osztrák nácik két vezetőjét. Utasításait Így foglalta össze: „A Wehrmacht háborús felkészítésére még nyugalomra van szükségem, ezért nem tekintem azonnali feladatnak Ausztria lerohaiiását. Azt a feladatot tűzöm az osztrák nemzeti szocialisták elé, hogy továbbra is épüljenek be az osztrák állami szervezetbe. Amikor azután elérkezettnek látom majd az időt, nem fog késni a határozott beavatkozás.“ 1937-38 fordulóján Németország elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Az osztrák nácik már nyíltan beszélték, hogy 1938 elején felkelést robbantanak ki. Kisebb- nagyobb csoportjaik a német határ közelében épült táborokban fegyveres kiképzést kaptak. 1938 januárjában a bécsi rendőrség házkutatást tartott a nácik hírhedt „hetes bizottság “-ának helyiségében. Az iratok között egy 1938 elejére szóló akcióprogramot találtak. Eszerint a német kormány határmenti katonai demonstráció kíséretében ultimátumot fog intézni az osztrák kormányhoz, s követelni fogja, hogy a nácikat vonják be a kormányba. Ha nem teljesítik, megszállja az országot. Jellemző a Schusch- nigg-kormány gyönqeségére, hogy a súlyosan terhelő bizonyítékot nem merte felhasználni a hazaárulók ellen. A nácik felidézte belső zűrzavar arra kényszeritette Schuschniggot, hogy 1938 februárjában elfogadja Hitler meghívását Berchtesgadenbe. Ott közölték vele a német kí- ván.ságokat. A történelem során kevés államférfi szenvedett el olyan megaláztatást, mint akkor Schuschnigg. Hitler őrültként száguldozott a teremben, nyakén kidagadt erekkel rikácsolta, hogy Ausztriát — ha akarja — órák alatt meg.semmislthetl. Durva személyes sértéseket és fenyegetéseket szórt Schuschniggra, mert az néhány szóval védeni merte Ausztria önálló állami létét. Hitler azt követelte, hogy március 18-ig a náciknak adjanak tejjes mozgási szabadságot, vezetőiket pedig vonják be a kormánjba. Schuschniggnak választania kellett; vagy teljesíti Hitler parancsát, vagy az osztrák nép Ansehluss-ellenes rétegeivel összefogva' szembeszáll a német törekvésekkel. 'A flo- ridsdorfi munkások határozatban biztosították a kormányt, hogy „az osztrák munkásság minden pillanatban kész harcolni az ország függetlenségéért.“ Csupán azt kérték cserébe, hogy az 1934-es alkotmány által elrabolt jogaikat visszakapják. Ámde a Schuschnigg-kor- mány attól való félelmében, hogy a munkásság szélesebb- körű demokratikus jogokat harcol ki magának, visszautasította a segítésre nyújtott kezet. Inkább a Hitlerrel való alkudozás és egyezkedés útját választotta, gondolván: ha maradéktalanul teljesíti a német parancsokat, a néptömegek segítsége nélkül Is elkerülheti az ország megszállá- •sát. Hitler erre egyébként Berchtesgadenben ígéretet is tett. Schuschnigg tehát a német kívánság szerint 1938. február 16-án új kormányt alakított a három náci: Seys- Inquart, Adamovics és Steps- ki-DoIiwa bevonásával. De Schuschniggnak nemsokára tapasztalnia kellett, hogy engedményeivel csak fokozta az országra nehezedő nyomást. A bécsi magyar követ jelentése szerint, „már az új osztrák kormány hivatalba- lépése napján röpcédulák jelentek meg, amelyben az .Anschluss azonnali, radikális, kompromisszumok nélküli végrehajtását követelték.“ Bécsben és más városokban véres utcai verekedésekre került sor a nácik és az antifasiszta tüntetők között. A fasiszták „Egy nép — egy birodalom — egy Führer!“ jelszavára a munkások „Nem kell harmadik birodalom!“, „Nem kell egytálétel!“ jelszavakkal feleltek. A válság mélypontján Schuschnigg kétségbeesett s a megszállást csak siettető lépésre szánta magát: március 15-re váratlanul népszavazást hirdetett annak eldöntésére: kívánja-e Ausztria népe a függetlenség megőrzését! A nácik — most már a kormányon belül is — vad dülivel szembeszálltak Schuschnigg tervével. Tudták, hogy az osztrák nép többsége nem őhajt Hitler fennhatósága alatt élni. Ezt Hitler maga is tudta. Ezért nem várta meg a népszavazást, hanem az osztrák ügyekbe valő durva beavatkozással lemondásra kényszerítette Schuschniggot, s helyére Seyss-Inquartot ültette, akinek első teendője a német csapatok behívása volt. Ausztria .sorsa eldőlt. A németek akadálytalanul nyomultak a kívülről és belülről elárult ország testébe. A hitleri Németország hét esztendőn át a legkegyetlenebb elnyomás alatt tartotta „testvérnemzetét“. amelynek korábbi ,.elviselhetetlen" sorsáért annyi júdáskönnyet hullatott. Az Élet és Tudomány nyomán. Adolf Hitler; 1933 május 17-én és 1943 április 30- án; „A föld a termőföldek megvédelmezése, az élettér kérdése a német nép életfontosságú kérdése volt mindig és az is marad.“ „Katonáink ma Kelet végtelen harcmezején küzdenek, hogy Európát megóvják a pusztulástól.“ *!* ^ Adenauer! - Németország A szövetségi kormány 1956 július 7-én úiból bevezette az általános hadkötelezettséget. Konrád Adenauer: (Idézet az 1938-ban a Bundestag^ ban elhangzott beszédéből) „Először megerősödni és aztán hozzákezdhetünk a kelet-európai viszonyok rendezéséhez“, és „Nem csak a keleti övezetről van szó, hanem arról, hogy egész Európát keletre a vasfüggönytől felszabadítsuk." Hitleri —Németország; A nácik 1935 március 16-án vezették be az általános hadkötelezettséget. Egy év múlva 1936 május 7-én így nyilatkozott Göbbels: „Jó, ma bevalljuk, hogy 1933 óta minden erővel fegyverkeztünk, igenis bevalljuk. Ha behúzzuk a nadrágszíjjunkat, ez csak azért történik, mert nyersanyagot gyűjtünk a fegyverkezés céljaira és ez fontosabb mint az evés.“ ellentmondó híreket közöl a francia-tuniszi válsággal kapcsolatos amerikai „jószolgálati" tárgyalásokról. A jobboldali Auróra
