Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

ÚIÉui ulsszapiTlanUls Minden jel arra mutat, hogy a béke kilátásai javulnak Hruscsov beszélgetése Pickeringgel a Daily Express főszerkesztőjével Ha visszatekintünk az elmúlt évre. akkor feltétlenül leszö­gezzük, hogy bizony igen mozgalmas i.'.őket élünk, Közép-Ke létén háború fenyeget, Algériában háború folyik, keringenek a szovjet mesterséges holdak, nagy események játszódtak le Indiában, soroljuk csak fel tovább: felkelés Ifniban, az angol intervenció Ománban. Mozgalmas időket élünk, az emberi társadalom átalakul, régi bálványok összedőlnek Az 1957-es év fekete évet Jelent a világimperializmus tör­ténetében. Két nagy vereséget könyvelhet el: elsősorban Kö­zép-Keleten nem sikerült háborút kirobbantania — másod­sorban pedig a szovjet mesterséges holdak megmutatták az egész világnak, a szocialista rendszer fölényét és állandó fel­lendülését. Ezen kérdések mellett, amelyek a haladó társadalmi erők győzelmét jelentik, még sok fontos kérdés vár megoldásra. Elsősorban Németország és - a leszerelés kérdése. BÉKÉT KÖZEP-KELETNEK IS Még nincs messze az az idő, amikor Közép-Kelet a katasz­trófa szélén állt. A szirial ha­tárok felé török hadsereg vo­nult és néhány arab állam az amerikai politikát követve, ket­tős játékra gondolt. Miért? Szíria nem volt haj­landó amerikai füttyszóra, tán­colni, Egyiptommal együtt szembehelyezkedett az Eisen­hower doktrínával, elvetette az amerikai „segél.yt“ és az ame­rikai paktumokat. Ezért erő­szakkal kellett kényszeríteni. Az amerikai imperializmus ala­posan elszámította magát. A Szovjetunió világosan kijelen­tette, hogyha Szíriát megtá­madnák, akkor azt nem nézné tétlenül. A többi arab állam­ban is ilyen politikai fejlemé­nyekre került a sor, amikor ezek az államok a veszélyben forgó Szíria oldalára álltak. A történelemben talán elő­ször történt, hogy a szocialis­ta tábor létezése és a támadó féllel szemben tanúsított kom­promisszum nélküli állásfogla­lása elterelte a háború veszé­lyét, amely már közvetlenül fenyegetett. A szirial esemé­nyeken tökéletesen beigazolód­tak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának .szavai: a háborúk’ elkerülhe­tők. A háború veszélyének elte- relé.se Szíriában még sokkal töb­bet jelent. Az elmúlt néhány év , Közép-Kelet népeinek éle­tében döntő módon befolvá- solta a felszabadító mozgalom kiszélesedését. Ezt a mozgal­mat 1956-ban Eaviptom. Ang­lia és Franciaország elleni tá­madással Igyekeztek a terüle­tek egykori uralkodói elérni. Ez az igyekezetük azonban sikertelen maradt. Az amerikai imperializmus csúnya komé­diát rendezett és a valóságban az atlanti szövetségesek igye­kezetét akarta meghiúsítani. Saját játszmájuk szempontjá­ból előnyösebb pozíciókat akart biztosítani. Megszületett az Ei- senhower-doktrlna, melynek az a célja, hogy az amerikai im­perializmus számára Közép- Keleten azokat a pozíciókat szerezze meg, amelyeket An­glia és Franciaország kényte­len volt kiüríteni. Kezdetben pénzzel, ígéretekkel igyekeztek operálni, de Egyiptom és Szíria nem ingott meg és továbbra is semleges politikát folytatott. Ekkor mutatja meg az ame­rikai imperializmus valódi áb­rázatát. Erőszakkal igyekszik Szíriával felszámolni. Amikor ez belső forradalmak útján nem sikerül, felhasználják a török hadsereget. Már ecsetel­tük, hogy ezen igyekezetek mennyire eredménytelet^ ma­radtak. Ez azt jelenti, hogy az Eisenhower-doktrina teljesen csődöt mondott és Közép-Ke­leten az amerikai tervek vízbe estek. Az imperializmus befo­lyása elleni harcban Közép-Ke­leten a nemzetek Egyiptom és Szíria vezetése mclíett sike­resen előre haladnak. NYUGAT-NÉMETOR SZAG - A FENYEGETŐ VESZÉLY Az elmúlt év újból megmu­tatta, micsoda veszélyes poli­tika az, amelyet a nyugati ha­talmak Nyugat-Németország- ban űznek. Nyugat-Németor- szág a kapitalista Euróoa lea- erösebb állama. Az acél, vas és más ipari termelésben első helyen áll. Irónia, hogy Nyu- gat-Németország a többi euró­pai állam fizetési szövetségé­ben a hitelező szerepét tölti be, utána Franciaország követ­kezik, Németország Nyugat-Európa nemcsak gazdaságilag legerő­sebb álla. 1, hanem most kez­dődik az az időszak, amelyben katonailag is a legerősebb ál­lamé válik. A német imperia­listák ügyesek, nem sietnek hadseregük felépítésével. Jól tudják, hogy a hadászat nagy változásokon megy keresztül és a hadsereget ma nem ér­demes régi jellegű fegyverek­kel felszerelni, márcsak az atomfe'«'verekkel. Nyunat-Né- metorszáoban ma már százezer főnyi hadsereg áll fegyverben és jövőre további százezer. Szeptemberben voltak Nyu- gat-Németorszáoban a válasz­tások. az eredménytől sok füg­gött. Adenauer pártja Győzött abszolút többséqael. Ná— évre tehát újból azok kezében van a hatalom, akik bosszút akar­nak állni az elmúlt háborúban ért vesztessépért. Fölösleges bebizonyítani, hopv az a fejlő­dés milyen veszélvt rejteget maoában Csehszlovákiára. Amíg Németorszáa fel lesz osztva, addig mindig felettünk lebeg a háború vészéivé. Jól tudják ezt a Német Demokra­tikus Köztársaságban is. A nép Fellendült az építkezés a Kínai Népköztársaságban. Az idén Kínában 20 új villanyeróművet építenek és ezzel a villanyáram szolgáltatás kapacitása 18.13 százalékkal emelkedne. A legújabb víllanyerömű Paotouban a kínai acélipar második legnagyobb központjában épül. és mindkét német állam ér­dekében a Német Demokrati­kus Köztársaság kormánya az egyesítésre vonatkozólag újabb javaslatot tett. A javaslat sze­rint olyan egyesítés jönne szá­mításba. amelynél megőriznék a két ország különböző belpo- 'itikai rendszerét, csak egyes kérdések várnának közös meg­oldásra. a pénzügy, a katonai ügyek és a külpolitika kérdése, ■Adenauer kormánya arogánsan elvetette ezt a javaslatot, és így Németország problémája a világpolitika egyik legkomo­lyabb megoldatlan problémája marad. Amíg ez a kérdés nem kerül megoldásra, addig Közép- Európában nem reálisak a bé­kés távlatok, LESZERELÉS AZ ELSŐ SZAMO ________PROBLÉMA________ Ameddig a nagyhatalmak fegyverkeznek, állandóan fenn­áll a háború veszélye. Ilyen az egyszerű emberek logikája. Ei kell ismerni, hogy a múlt esz­tendő ebben a kérdésben nem hozott haladást. Tavasszal már úgy nézett ki a helyzet, hogy valamilyen kis sikert mégis el­érnek a leszerelés kérdésében. Azanban az amerikai uralkodó körök azt a kis reményt is eloszlatták. Az Egyesült Álla­mok hajlandók lettek volna egyedül az atommag hösitó anyag háborús célokra való gyártásának további folytatá­sáról lemondani, de viszont hallani sem akartak a nukleáris fegyverek betiltásáról, sőt ml több. az atomfegyverek kísér­leteinek megszüntetéséről sem akartak tárgyalni. Ilyen viszonyok között a Szov­jetunió kénytelen volt kijelen­teni, hogy nem tud résztvenni a további tárgyalásokon. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek leszerelési albizottsága ugyanis többségében olyan ál­lamokból van ö.s.szeállltva, me­lyek tagjai a támadó katonai tömböknek. A MESTERSÉGES BOLYGOk ÉS A BALLISZTIKUS LÖVEDÉKEK' A feg,yverkezési verseny mi­előbbi megszüntetésének szük­ségességét a mesterséges boly­gók is Igazolták. A kapitalista sajtó egy része történelmi je­lentőségű eseménynek ismerte el a mesterséges bolygó" fel- bocsájtását, más része viszont csak a dolgok katonai oldalát világította meg, mégpedig azt, hogy a mesterséges bolygók felbocsájtásához a Sozvjetunió- nak olyan interkontinentális rakéták álltak rendelkezésére, melyek képesek robbantó anya­got szállítani a világ bármely pontjára. A kapitalista világban ezzel kapcsolatban pánikszerű han­gulat uralkodott. A tények be­bizonyították. hogy a szocia­lista rendszerben negyven év alatt sikerült a tudomány s az ipar nagyon fontos ágazataiban túlszárnyalni a kapitalista ál­lamokat. A ténvek továbbá be­bizonyították. hogy a szociali­sta világ katonai terén is fe­lülmúlta a kaoitalista világot. Hogy reagáltak a nyugati ka­pitalista világ uralkodó körei? A lehetőségeik különbözőek voltak. Beletörődhettek volna a szocialista rendszer és fel­használhatták volna az itt lévő lehetőségeket a békés kapcso­latok fejlesztésére. Vagy pedig a további fegyverkezés és a hideg háború folytatása. Saj­nos. az Atlanti Paktum párizsi tanácskozása azt bizonyltja, hogy a kapitalista világ ural­kodó körei a második lehető­séget kívánják folytatni. És bár ez a tény nem jósol sok jót, mégis leszögezhetjük, hogy az 1957-es év jelentőség­teljes esztendő volt. A szocia­lista államok tovább erősödtek, a nemzeti felszabadító harc is sikereket ért el. az amerikai imperializmus nem érte el cél­jait a Közép-Keleten, nem si­került itt háborús konfliktust kirobbantania. A szovjet mes­terséges bolygók kibocsáitása bebizonyította a szocialista rend felsöbbségét. Ezeket a ténye­ket a nemzetközi életben n.agy- fontosságúaknak kell tarta­nunk és mindenesetre nagyban befolyásolni fogiák a jövő esz­tendő fejleményeit. Hruscsov elvtárs fogadta Pic­keringet, a Daily Express című angol lap főszerkesztőjét és a kíséretében levő Lancaster új­ságírót és beszélgetést folyta­tott velük. Az alábbiakban is­mertetjük a beszélgetést. Pickering érdeklődött, hogy a következő években javulás várható-e Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonyában? , Hruscsov válaszában hangsú­lyozta: Az országaink közötti viszony javulásának kérdése valahogyan fagyasztott állapot­ban van. Pedig a Szovjetunió népei’ és kormánya és mint meggyőződtünk róla, az angol nép is arra törekszenek, hogy országaink között bizalom és barátság alakuljon ki. Feltéte­lezem, hogy Nagy-Britannia kormánya szintén megérti az országaink közötti viszony ja­vításának szükségességét. Pickering megkérdezte: Mit eredményeznének a Szovjet­unióval folytatandó tárgyalások, ha a közeljövőben sor kerülne rájuk? Hruscsov azt felelte: Ügy vél­jük, hogy a tárgyalások hasz­nosak lennének. Milyen célokat kövessenek a tárgyalások? Kö­vessék a fő célt — a hideghá­ború kiküszöbölését, azt, hogy a népek válláról vegyék le a fegyverkezési hajsza terhét, jöjjenek létre az emberek nor­mális életfeltételei, javuljon az államok kölcsönös viszonya. Több ízben kijelentettük, hogy minden vitás kérdést tárgya­lásokkal kell megoldani. Mi a magunk részéröl mindig ké­szek vagyunk erre. A tárgyalások eredményei azon­ban csak abban az esetben lesz­nek pozitívak, ha a nyugati ha­talmak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése szükségességének elismeréséből, a status quo, vagyis a világon fennálló jelen­legi helyzet elismeréséből in­dulnak ki, ha törekedni fognak a hidegháború megszüntetésére Tudjuk, hogy a Nyugaton vannak olyan személyek, akik azt állítják, hogy a Szovjetunió meqbizottaival nem lehet egyez­kedni, sőt hinni sem lehet ne­kik. De így azok az emberek beszélnek, akik, őszintén szól­va, nem is akarnak megállapod­ni velünk Ezzel kapcsolatban szeretnék Németországról beszélni, mert a német problémának közvetlen köze van a status quo elisme­réséhez. Ha a német kérdést úgy vetik fel, mint ahogy a nyugati államok egyes szemé­lyiségei felvetik, azaz ha csak az egyik fél — Nyugat-Német- ország — érdekeivel törődnek és nem gondolnak Kelet-Né- metország érdekeire, úgy ilyen alapon lehetetlen megegyezni. Ha elismerik a status quot — és a status quo elismerése a német kérdésben azt jelenti, hogy a Németországban létező két állam: a szocialista fejlődés útján haladó Német Demokra­tikus Köztársaság és a kapita­lista rendszerű Német Szövet­ségi Köztársaság létezésének reális feltételeiből indulnak ki, — akkor megteremtődhetnek a német kérdés megoldásának feltételei. Maguknak a néme­teknek kell megállapodniok Né­metország békés újraegyesíté­sében. Pickering következő kérdése így hangzott: Ezzel kapcsolat­ban szeretnék rámutatni arra, hogy Nagy-Brltanniában az utóbbi időben bizonyos hajlan­dóság jelei mutatkoznak olyan európai helyzet tanulmányozá­sára, amelyben mindkét Német­ország semleges és atomfegy­vermentes lenne. Gondolja-e ön, hogy ez a Szovjetunió és Anglia részéről tanulmányozást érdemlő sokat ígérő út lenne? 'HRUSCSOV; Ügy véljük, hogy ilyen óhajok megvalósulása hasznára válnék Európa népei­nek. A Szovjetunió szívesen közreműködne e kérdés pozitív megoldásában. PICKERING: Most engedje meg, hogy az angol-szovjet vi­szonyról érdeklődjem. Az ön véleménye szerint, az angol kormány részéről milyen lépés mozdítaná elő a legjobban a két ország kölcsönös viszonyának javulását? HRUSCSOV: Szeretném meg­jegyezni — és remélem, ezt Bandung után Kairó Az afrikai és ázsiai országok szolidaritásának értekezlete de­cember 26-án délután Anvar Szadat egyiptomi küldött el­nökletével ülésezett. A küldöttek meghallgatták Indonézia képviselőiének be­számolóját a gyarmatosítók el­leni harcról, továbbá az algé­riai küldött beszámolóját Algé­ria helyzetéről, a szudáni kül­dött beszámolóját a faji meg­különböztetésről, a japán kül­dött beszámolóját, amely gaz­dasági kérdésekkel foglalkozott. Nagyjelentőségű beszédet mondott az értekezleten dr. Anup Singh, az indiai küldött­ség vezetője. Beszédében többek között rá­mutatott: „Mi ázsiaiak és afri­kaiak sohasem mondunk le nehezen kivívott szabadságjo­gainkról. Vállvetve fogunk ha­ladni és együttműködünk a világ valamennyi békeszerető nemzetével, hoov népünk előtt megnyissuk a boldog jövőhöz vezető utat. Nemzeti megúj­hodásunk és közös sorsunk tu­data két és tét évvel ezelőtt összehozta Bandungban orszá­gunk kormányfőit. Az az óha­junk, hogy ez a kairói érte­kezlet vál.jon az afrikai és ázsiai népek második bandutigi értekezletévé!" Slngh beszéde további részé­ben a nukleáris fegyverek kér­désével foglalkozott. Azt mon­dotta: „A' halálthozó nukleáris fegyverek veszélye továbbra is az emberek millióinak szivét szorongással tölti el az egész világon. Ml, ázsiaiak és agrl- kaiak mélységesen aggódunk e veszély miatt, mert az atom­fegyverek első áldozatai japán testvéreink voltak. Helyénvaló tehát, hogy mi ázsiaiak és afri­kaiak teljes komolysággal fel­hívjuk a nagyhatalmakat, hagy­janak tel a fenyegetőzés és a g.yanakvás politikájával és ke­ressenek közeledést a jóakarat és a bizalom szellemében. .Ajánljuk, hogy Dzavaharlal Ne­hru, indiai miniszterelnök Ei­senhower elnökhöz és Bulga- nyln miniszterelnökhöz nemre­gen Intézett felhívását a nuk­leáris fegyverkísérletek azon­nali beszüntetésére fogadják el.“ Készülnek a brüsszeli világkiállításra. A kiállításon felépítenek egy ősrégi flamand városkát, ahol ven­déglők és szórakozóhelyek is lesznek. Úgy hívják, hogy ,,Belgium 1900“. Képünkön részleteket látunk ebbói a városkából. nem fogják az önök belügyeibe való beavatkozásnak tekinteni — hogy Eden úr — noha vereséget szenvedett az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agresz- szió miatt —, mégis úgy lát­juk, megértette a Szovjet­unió és Nagy-Britannia kö­zötti baráti kapcsolatok fej­lesztésének szükségességét. Ezek után a kölcsönös keres­kedelem részleteiről beszélget­tek. Majd Pickering megkér­dezte: Nemrég tett nyilatkoza­tában azt mondotta, hogy a Szovjetunió mintegy 15 év alatt az amerikai életszínvonal elé­rését tervezi. Felvethetem-e a kérdést, körülbelül mikor szán­dékozik a Szovjetunió utolérni az angol életszínvonalat, s mi­lyen megjegyzéseket tehet erre vonatkozólag ? HRUSCSOV: Bocsásson meg, de kérdésével elég nehéz hely­zetbe hozott. A lényeg az, hogy mi úgy véljük: valamennyi ka­pitalista ország közül a terme­lés általános volumenjét, vala­mint az egy főre jutó termelési volument illetőleg is az Egye­sült Államok érte el a legma­gasabb színvonalat. Bizonyos termékfajták egy főre jutó termelésében hama­rabb szárnyaljuk majd túl Angliát, mint az Egyesült Ál­lamokat, ami viszont a teljes termelést illeti, az angol szín­vonal számunkra már régen túlhaladott szakasz, Pickering megkérdezte Hrus- csovot, egyetért-e azzal, hogy Nagy-Britanniának erősnek kell lennie, és a legkorszerűbb fegy­verekkel kell rendelkeznie vé­delme céljára. HRUSCSOV: Minden ország­nak joga van ahhoz, hogy gon­doskodjék biztonságáról és vé­delméről. Nagy-Britanniának, mint igen fejlett államnak ugyanúgy joga van ehhez, mint minden más (országnak. Most azonban egy ország nagyságát nem annyira ereje és a fegyverek mennyisége határozza meg, mint inkább gazdasági életének, kultúrá­jának és tudományának fej­lődése. Pickering ezután a béke ki­látásairól érdeklődött. HRUSCSOV: Soha nem tar­tottam és nem tartom magam pesszimistának. A pesszimizmus a hanyatlásból ered és hanyat­láshoz vezet. Nálunk viszont, a Szovjetunióban, minden fellen­dülőben van: politikánk, gazda­sági életünk és kultúránk egy­aránt. A Szovjetunió sikerei - né­pünk, a szovjet emberek két keze munkája. Mi mindig optim'sták voltunk, és most még derűlátóbban te­kintünk jóvőnk elé, mert bí­zunk abban, hogy az ész, a józan értelem diadalmasko­dik és biztosítja a békét, ha a népek erejüket nem kímél­ve, harcolni fognak ezért. Most minden jel arra rajtat, hogy a béke kilátásai javul­nak. Szeretném megemlíteni a kö­vetkező tényt: A NATO taná­csának párizsi ülésszakán még az Északatlanti Tömbhöz tarto­zó országok miniszterelnökei is kénytelenek voltak a béke szó­val kezdeni és zárni beszédei­ket, bár némelyikük fegyver- csörtetési kötelezettségének is eleget tett. Ha a népek még állhatatosab- ban fognak küzdeni a béké­ért, ha mind nagyobb nyomást gyakorolnak azokra az állam­férfiakra és politUcusokra, akik nem akarják a békés egymás melletti élést, akkor biztosítani lehet a békét. Meg kell említeni ezenkívül a következő fontos tényt, amely ugyancsak jellemző a mostani nemzetközi helyzetre. A kapitalista és szocialista országok közötti erőviszony szemünk láttára változik, mégpedig a szocialista orszá­gok javára. Pickering köszönetét mondott Hruscsovnak a beszélgetésért. Hruscsov befejezésül a követ­kezőket mondta: Kérem, tolmá­csolja lapján keresztül az angol népnek, hogy a Szovjetuniónak nem voltak és nincsenek táma­dó szándékai sem Angliával, sem más országokkal szemben, bárhol is legyenek. Békében és barátságban akarunk élni Ang­liával és minden más országgal.

Next

/
Thumbnails
Contents