Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-05 / 10. szám

44eädig itt eg?

Azt hiszed, hogy győztes maradtál ha megbosszultad, mit vétettél, s meggyötörted, kit megbántottál

Megcsaltad, hát megcsalod megint, magad csalva bosszúszomjasan: Borzadjon el, ha visszatekint

volt éltére, s kutatón, félve, a te szemedtől menekülőn nézzen két gyereke szemébe.

Botorkált már inaszakadtan,

bortól és kíntól részegülten ... 2

Mit forraltál akkor magadban? 1

Kinevetted az árva verset: . 2

— „Reménytelenség“ ? Ne bolondozz'. — 2 s mit addig tettél, tovább tetted. i

Meddig tart még, mikor lesz vége t a csőlátásnak és csalásnak ? |

A színlelés nyolc hosszú éve l

mikor foszlik emlékké szerte? i

Mikor hull feledtető fátyol k

a vágyra, kínra s förtelemre? I

BABOS LÁSZLÓ |

/ 7

Megcsúfoltad és megvetetted: hazudsz újra józan belátást, mint hazudtál lányos szerelmet

Ifjúság, szerelem, ábránd, úgy egymáshoz tartozik, mint fához a levél, rúzsához a méhek, tavaszhoz a rügy- fakadás, fülemüléhez a dal.

Az ábrándozáson sokan azt értik, hogy valaki nem a valóságnak él, eltér a helyes iránytól, mondván, az ábrándozás megrontja az életet. Ezt így egyszerűen venni nem lehet. Az ábránd sohasem születik magától, annak kiváltója valami előzmény, élmény, benyomás. Másokat látva, könyveket olvasva, filmeket nézve alakul ki az ifjú agyában a képzelet. Ezért meg kell látni, hogy mik azok a dolgok, melyek helyes mederbe terelik az ifjú képzeletvilágát.

Az ábránd rossz okozóit (cowboy regény, rossz, csábító példái ellensúlyoznunk kell az ifjúságnál. A jó irodalom pozitív hőseivel megfogja az ifjút és maga után vonzza. Hős akar lenni, nagy tettekre vágyó hős, ki a hazáért képes élni és meghalni.

Megtanul számítani, tervezgetni. A mi feladatunk, hogy terveiket, ábrándjaikat, reális alapokra helyezzük.

Elmondok egy történetet: Egyszer az iskolában beszéltem a pályaválasztásról. Nemsokára rá az osztályban egy fiú, körül kialakult egy öt-hat tagból álló csoport, mellyel szemben csődbe jutott minden tudományom. — Szidás, megszégyenítés, fenyegetés, harag, lehullott róluk, mint a falról a borsó. Végre lovat cseréltem, ösz- szebarátkoztam a „vezérrel“, Janival. Tetőtől-talpig derék gyerek volt, szépen fésült hajjal, pelyhedző bajússzal, pirosas arccal, még a kislányok szimpátiáját is megnyerte.

— Miért nem tanulsz, Jani? — kérdeztem az egyik órán.

— Minek, úgyis katona leszek.

— Baka, vagy kocsis?

— Nem, hadnagy, tüzérhadnagy ..;

— Hohó, fiacskám! Egy tüzérhadnagy jó számtanista, tudja a földrajzot, a tisztiiskolára akármilyen bizonyítvánnyal nem vesznek fel.

Hitte is, nem is.

Egyszer aztán alkalmam nyílt meghívni az iskolába egy tisztiiskolás katonát, aki elbeszélgetett az életükről. Bizony Janiék nagyon meglepődtek, amikor a katona arról beszét, hogy a hadseregnél épp olyan fontos a tudás, mint az élet más szakaszán.

Janiék hittek neki, s e naptól komolyan hozzá fogtak a tanuláshoz.

Nemsokára Jani lett az osztályelnök és nincs az a kisbíróból lett bíró, aki tisztét komolyabban látná el, mint ahogy Janinak kezéhez állt az elnökség. Tanult is, és napről-napra változott. Sajnos, rövid idő után elhagytam az iskolát és Jani visszaesett. Nem lett belőle csavargó, de tüzértiszt sem. Ma, ha találkozom vele, boldog vagyok és szívélyesen elbeszélgetünk.

Az iskola, az ifjúsági szervezetek azon helyek, ahol megismerheti a fiatal az élet távlatait, és csakis az tud lelkesedni, aki a mán túlnéz, aki el tudja képzelni a jövőt szépnek, gazdagnak, de nem valótlannak, csupa napsütöttnek, hanem olyannak, amilyen.

A múlt a szerelemre nyomta rá bélyegét a legjobban. Ezért a legtöbb téves ábránd és annak elmaradhatatlan következménye a csalódás pont a szerelemben fordul elő. Sok lány nem egy megértő szivet és olyan férfit vágy, kivel derült az élet árnyékos fele is, kivel az élet egész gondját- baját el lehet feledni, hanem kivel „nagysága“ lehet a nő, doktor úr a férje, mérnök úr a párja, kinek messziről köszönnek, nem nézve azt,

hogy jellemre, emberségre, szeretetre, no meg .külsőre is van hozzá elég, csakhogy nem doktor az illető, hanem mondjuk autószerelő, vagy nem mérnök, csak kombájnos, vagy bányász.

A diákszerelem csak akkor válhat tartóssá, ha a rózsás percek, a holdas estéken, vagy a csobogó patak partján gondolnak a holnapra is. Ábrándozzunk a szerelemben, rajzoljunk álomképeket, mert az olyan mint égen a bárányfelhő, a zöld tó felett a fehér tavirózsa, mint sivatagban az oázis, képzeljük el a jövőt szépnek, gondtalannak, de tudatosítsuk, hogy azt csakis szorgalmas tanulással, komoly munkával érhetjük el.

Ezért, ábrándozzon a fiatal, rajzoljon szép képeket, képzelje el a jövőt minél szebbnek, boldogabbnak, keresse szive párját, minél jobbat, kedvesebbet, fesse az életet olyannak, ahol több a fény, mint az árnyék, több a holdvilág, mint a vihar, ahol patak csobog, rózsa nyílik, a virágra pillangó röpül, de mindig a földön járjon, emberséggel éljen és igaz, tiszta szívvel szeressen.

Aki így nem tud ábrándozni, tanítsuk meg rá, ki nem akar, — sivár lesz az élete.

VÉGH GUSZTÁV

Atoák&t cvz ..

.....................................I1IIIIIIII ...................................uhuiul

Az alábbi cikkben ifj. Plachy Imre egy családnak a tragédiáját írja le dióhéjban, de a való- E = Ságnak teljesen megfelelően, úgy, ahogyan történt. A tragédia okozója a könnyelmű, kicsapongó, E

E iszákos, családjával nem törődő, léha életét élő apa volt. Több levelezőnktől és olvasónktól is kap- E

tunk hasonló esetekről szóló levelet, melyek szintén azt bizonygatják, hogy a gyermekeknek az E életét, a gyermekek jövőjét, nem egyszer éppen a szülők helytelen viselkedése rontja el. —

Timiin nini mii !i in un mihi M mi min

...............................................................................mmiiiiiiimimimiiiiiimmmmiimmmmh

Gyermekkorában el volt kényeztetve. Az anya féltő gonddal nevelte két gyermekét, Imrét és Máriát. Az apa jó állásban volt és így módjában állt családjának mindent megadni, ami a gondtalan élethez szükséges. Azonban kevesebb gonddal fordult feleségéhez a gyermekek anyjához. így a családban lassan beállott a szakadék, amely mindig nagyobb és nagyobb lett. Az apa szabad idejét más társaságokban kereste, ahol talán jobban tudtak hízelegni neki. Mindebből a gyermekek, akik ekkor már 5—6 évesek voltak, semmit sem értettek, csak a mind gyakrabbá vált éjszakai szóváltások ébresztették fel őket édes gyermeki álmukból.

Napközben az anya elmerülve gondolataiban végezte munkáját a ház körül, férjét csak az asztalnál látta délben, utána megismétlődött az éjszakai hazatérés.

Két év múlva már nemcsak éjszakai szóváltások hallatszottak a házból, hanem bizony sokszor a felfokozott idegesség hatása alatt tettleges - ség is előfordult a házastársak között. A gyermekek ekkor sírva könyörögtek, hogy csak ne bántsák egymást. Felriasztott éjszakai álmukból a sírás és hangos zokogás hallattszott ki az éjszaka csendjébe. S ez így ment hosszú hónapokon keresztül, amikor is végül a bíróság tett pontot a iC§gládi viszály befejezésére. ítéletében kimondotta, hogy a két gyerek az apjánál marad, s az anyának minden évben egy alkalommal meg lehet látogatni a gyermekeket. Szétszakadt a családi élet lánca és kezdődött egy véghetetlen hosszú szenvedésteli élet úgy az anyának, mint az apának és a két szülő nélkül maradt gyermeknek. Legjobban az anya és a két gyermek érezte a cscJádi otthon felbomlását. Ök voltak legnagyobb kitaszítottjai ennek a keserves életnek. Az apa egyhamar túltette magát a p j . 7 /• változáson, megnősült s új asszony

raiuriK templomára mellett próbálta elfeledni a múltat.

Ez egyhamar sikerült is neki, mert az asszony szép volt és tudott azon a nyelven beszélni, amellyel behízelegte magát a férfi szívébe. A két gyermek azonban továbbra is árva maradt, mert az új „anya" csak a mesebeli

Állok, majdnem az égben, széttekintek

havas dombkoszorút látok: hegyeinket.

No meg itt tőlem jobbra a templom tornya ágaskodik egy pár házat pásztoraivá.

A torony! — Ügy áll két nagy hegy közé szúrva mint egy árokba fordított kocsi rúdja,

mint egy karó, mit jelnek a földbe vertek —

Kapom a sí orrát, nehogy neki menjek.

Nem látom, csak gondolom, hogy tőle jobbra

van a Felvég, alatta meg a parokja.

Mögötte az Alvég, meg a Falurétje

s — kész az egész falu, nincs tán egy marék se.

Kicsinyke, de úgy látszik az nem határoz,

mert úgy nyövi templomait mint egy város.

Ez már második, az első összeomlott.

Azt mondják, szél fútta róla le a tornyot.

Nézem ezt a másikat. No ez nem holmi nádvityilló. Dehogy akar ez omolni.

Áll, hirdetve: nem ad szélre, erőszakra,

önként bontja magát majd ha ő akarja.

Bólintok hozzá s tudom csak addig áll, míg bele nem fárad a dacba, mint a másik.

TŐZSÉR ÁRPÁD

mostoha szerepét töltötte be. így nőttek fel egészen addig, amíg elérkezett a középiskola ideje s a gyermekek elkerültek a városba, ahol a középiskolát látogatták. Az apa időközben mind nagyobb sikereket ért el üzleti téren, jó egzisztenciája révén szép vagyont és tekintélyt harcolt ki magának. Az új asszony berendezte házukat s kezdtek úgynevezett „nagylábon" élni. Az apa gyermekeivel szemben anyagi oldalról mindent megadott, azonban nem gondolt a neve- f lésükkel. Havonta elküldte a koszt- pénzt, de sohasem érdeklődött, hogy mit csinálnak gyermekei. Az anya ezalatt a gyermekei után való sóvárgásban élte magányos életét. Egyszer Imre fia után, máskor Mária leánya után ment látogatóba. Ilyenkor mindig vitt valamit, amivel örömet szerzett nekik. Ez a szétszóródott élet egyikük részére sem hozott igazi megnyugvást. Az apa az új asszony mellett élte gondtalan életét, az anya gyermekei után való vágyódásban sokat szenvedett, a gyermekek pedig sehol sem érezték otthon magukat. Amikor a vakáció megkezdődött, a többi diákok között ők voltak egyedül bánatosak, mert nem volt igazi otthonuk.

Otthon a „nagyúri" élet nem nagyon tetszett nekik. Nem volt melege a családi tűzhelynek és minden csak mesterkélt volt.

Esténként, ha lehetett kimenekültek a konyhába, ahol a szakácsnővel egyszerű, meghitt, de őszinte beszélgetést folytattak. Ha tehették, felkeresték a falu fiatalságát és azok között érezték igazán jól magukat, Imre is. Mária is egyszerű falusi fiatalokat választottak barátjuknak.

Imre közben serdülő fiú lett, de apja és a mostoha sohasem kisérték figyelemmel életét. S ebben a tanácstalan sötétségben Imre romlani kezdett. Nem látott semmit sem helyesnek, jónak. Nap mint nap különféle csínyeket, majd később nagyobb ballépéseket követett el. Egy jó szülői tanács megállíthatta volna a lejtőn, amelyen elindult. Nem kormányozta senki, nem hajlíthatta senki és senki sem nyesegette vadhajtásait. Az apja bosszúsan jósolt neki akasztófát, ha meg nem javul, pedig végeredményben nem volt rossz fiú, csak világtalanul, vezető nélkül élte le életének legfontosabb éveit.

S egy napon egy kis családi szóváltás elég volt ahhoz, hogy köszönés nélkül otthagyja otthonát és minden különösebb cél nélkül nyakába vegye az országot. Otthon nem szaladtak a rendőrségre kerestetni 'az egyetlen fiúgyermeket, abban bíztak, hogy majd hazajön. Imrében azonban mindjobban fokozódott cT lázadás tüze, s vágyódott egy jobb, önállóbb élet után, ahol majd meg tudja mutatni, hogy ő is életre való.

Gyalog ment 500 kilométert szülőfalujától s vállalta az akkori idők legsanyarább kenyrét, de érezte és tudta, hogy lábra kell állania.

Amikor vándorlásának végére ért, munkát keresett, hogy saját keresetéből tartsa el magát. Édesanyját magához hívta s együtt próbálták megvetni új otthonuk alapját. Nehezen, sikerült is nekik, de boldogan is tértek haza egyszobás kis otthonukba, ahol az elvégzett munka felett érzett örömök adtak nekik igazi boldogságot.

Hosszú évek becsületes munkája edzette meg az életre s igazi értelme lett életének.

Ma, meglett korban, boldogan tekint vissza arra a napra, amikoh saját elhatározásából otthagyta a romlott szülői házat és önálló életet kezdett, mert ha ezt nem tette volna, bizonyára az akasztófán fejezte volna oe tragikusan indult életét.

Egyedül a munka lehet igazi nevelője az embernek. S ma, amikor élete munkája mellett faluja ifjúságának nevelését tűzte ki célul, sohasem felejtkezik meg arról, hogy mindenkinek figyelmeztetőül el ne mondja azt, hogy életünk iránymutatója és biztos alapja egyedül a jól elvégzett munka lehet.

Ifj. PLACHY IMRE

□□□□□□□□cannnnnnnnnnnnnn

Következő számunkbanr Dobos László egyetemi segédtanár, az Irószö- ö vétség magyar tagozatának titkára szól hozzá a vitához.

195?, március $.

Áhránd is valóság