Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-05 / 10. szám

Mit kell tudni a nemzeti bizottságokba való választásokról Az 1957-es év a nemzeti bi­zottságokba való választások éve. A fiatalok közül az idén sokan először választanak és nagy érdeklődést mutatnak a választások és általában a nem­zeti bizottságok munká.ia iránt. Jozef Dubsky elvtársnak, a nemzeti bizottságokat irányító kormánybizottság titkárának adtunk fel néhány kérdést. Kérdés: A falvakban e napok­ban gyűléseket tartanak, ame­lyekre össze jönnek a nemzeti bizottságok tagjai, beszámolnak eddigi tevékenységükről és az akciós tervek teljesítéséről. — Vajon milyen eredményeket ér­tek el a három év alatt? Válasz: A nemzeti bizottságok akciós tervei, amelyek 1954-ben a választások után léptek életbe 6 milliárd koronát képviseltek. Az elmúlt év végéig már 5 mil­liárd koronára teljesítették eze­ket a terveket, ami a nemzeti bizottságok nagy sikerét jelenti. Ha meggondoljuk, hogy a nem­zeti bizottságok annak idején először állítottak össze akciós terveket, akkor megállapíthat­juk, hogy az elért eredméryek valóban sikernek könyvelhetők el. A nemzeti bizottságok tevé­kenységének eredményei sokkal messzebbmenőek, mint a meg­valósított akciós tervek értéke. A nemzeti bizottság szervező munkájának köszönhető a me­zőgazdasági termelés emelke­dése, amely 1953-1956-ig 18%-al emelkedett és a mezőgazdasági termékek felvásárlási tervének teljesítése is. A múlt évben 1.361 szövetkezet meg­alapítása is lényegében a nem­zeti bizottságok áldozatos mun­kájának köszönhető. Az új egészségügyi berendezéseket, kórházakat, iskolákat, bölcső­déket és a falu egyre gazda­gabb életét is a nemzeti bizott­ságoknak köszönhetjük. így például a jihlavai járásban, amellyel az első köztársaság idején olyan möstohán bántak, 1950-ben 1.5 millió koronát fordítottak kultúrtevékenységre, míg 1956-ban már 13.4 milliót. A jihlavai kerületben már 11 kultúrházat építettek és jelen­leg már 15 új kultúrház épít­kezésén dolgoznak, valamint 33 faluban bevezették a villany­áramot. Az ostravai kerületben 16.000 lakásegységet adtak át rendel­tetésüknek és az 1954—56-os évek tervbevett 30 milliós kvó­tájából a valóságban 110 millió Budapesten, január 29-én a Középiskolai Ifjúsági Szövetség ideiglenes bizottságának épülete előtt egy hatalmas CSAD bú­torszállító autó állt meg. A ko­csin ez a felirat volt látható: A csehszlovák gyermekek aján­déka a magyar gyermekeknek. Mihelyst kiürítették az autót, átvitték az épületbe a sok cso­1957. március 5. korona értékű építkezéseket va­lósítottak meg. Ostrava vidékén 267 kilométer hosszú útvonalon építették ki az összeköttetést, 81 kilométer hosszúságban új útvonalat építettek és 17 kilo­méter hosszúságban kiépítették a csatornázást. Összesen 315.000 személy, azaz a lakósság 40%-a vett részt a brigádmunkában, a játszóterek, parkok rendezé­sében. Néhány adatot közlünk a prágai kerület nemzeti bizott­ságának tevékenységéről. Az elmúlt választási időszak folya­mán 14.400 dolgozót képeztek ki és 49.000 fiút és leányt he­lyeztek el. A mezőgazdaságba 7.200 fiatal ment. Iskolák épí­tésére több mint 50 millió ko­ronát fordítottak és 7.327 új lakást adtak át. A kerületben egyénileg ugyanebben az idő­szakban 4.600 családi házat építettek. Mindez a nemzeti bizottság tevékenységében tükröződik vissza. Ilyen eredményeket ter­mészetesen csak ott érnek el, ahol a nemzeti bizottságok min­dent elkövetnek a polgárok ál­talános jólétéért, ahol jól gaz­dálkodnak a dolgozó nép mér­hetetlen alkotó erejével. Kérdés: Az eddigi tevékeny­ség kiértékelése újabb előfelté­teleket teremt az új feladatok kitűzésében. — Elsősorban me­lyek azok ? Válasz: Elsősorban be kell fejezni és biztosítani kell a régi feladatok teljesítését: 1. Továbbra is fokozni kell a mezőgazdasági termelést, ami elsősorban megkívánja az EFSZ- ek megszilárdítását és fellendü­lését. i 2. El kell érni, hogy a helyi gazdálkodás vállalatai és a helyi nemzeti bizottság kisebb üze­mei jobb szolgálatot nyújtsanak a lakósságnak. A fokozódó decentralizáció folytán a nemzeti bizottságok joghatalma és felelőssége min­den irányban növekedik, így például a felvásárlásban, az állami gazdaságokon, a forga­lomban. a belkereskedelemben, az egészségügy, az iskolaügy, a kultúra és a t vízgazdaság te­rén is. A nemzeti bizottságok most új választási programterveket állítanak össze, amelyek az utolsó választások akciós tervein ala­kulnak. Ezek a tervek merész távlatokat nyitnak egészen az 1960-as évig. A következő vá­lasztási időszak ugyanis ponto­san összeesik a második ötéves terv befejezésével és ezért a nemzeti bizottságok választási magot, melyek cipőt, ruhát, iskolaszereket, füzeteket, ceru­zákat, almát, diót, lisztet, cuk­rot és sok kedves apróságot tartalmaztak. A küldemény a besztercebányai kerület pionír­jaitól származik. Képünkön bemutatjuk a kül­dött ajándékok egy részét. — Zabari Sarolta, a Középiskolai Ifjúsági Szövetség egyik dolgo­zója nézegeti a csomagokat, mellette Svec József elvtárs, a CSISZ besztercebányai kerü­leti vezetőségének dolgozója áll. programának fő célja elsősorban a második ötéves terv felada­tainak teljesítése lesz. Kérdés: Hogyan segíthet az ifjúság a választási előkészüle­tekben? Válasz: Talán nem volna he­lyes, ha az ifjúság segítségét csak a mostani választások elő­készítési időszakára korlátoz­nánk. Az ifjúság segítségét az egész választási időszakra, a három év idő tartamára kell megszervezni. Most, amikor a nemzeti bi­zottságok előkészítik a válasz­tásokat, érthetően növekedik a jelentősége és a szükséglete annak, hogy a fiatalok céltuda­tosan, rendszeresen segítséget nyújtsanak a nemzeti bizottsá­goknak. Mégpedig úgy a nem­zeti bizottságoknak, mint a CSISZ szervezeteknek. Az elmúlt vá­lasztásoknál sok CSISZ tag vett részt a különböző választási bizottságokban. Sokan közülük a választások után aktivisták lettek és sok CSISZ tagot vá­lasztottak be a nemzeti bizott­ságokba. Most se várakozzunk sokáig. A fiatalok közvetlenül keressék fel a nemzeti bizottságokat és a szükségletek szerint konkrét segítséget ajánljanak fel. Most a választási előkészületek ide­jén, amikor a nemzeti bizott­ságok körül fel kell lendülni az életnek, ez a legalkalmasabb idő erre. A fiatalok a választási előké­születek időszakában a leghát- hatósabb segítséget az agitációs központokban nyújthatják, azzal, hogy részt vesznek a nyilvános gyűléseken, jelentést' adnak a nemzeti bizottságoknak, részt vesznek a gazdasági kérdések megtárgyalásán, agitációt fejte­nek ki a szövetkezet fellendü­lésében, segítenek a lakősság- nak nyújtott szolgálatok fellen­dítésében, gazdag kultúrtevé- kenységet fejtenek ki a falvak­ban a tél folyamán. A fiatal embernek sokat kell tanulnia, hát hadd tanuljon és tanulja meg irányítani az álla­mot, teremtsen örömteli kör­nyezetet a városokban és a fal­vakban. . .............................................. A VIT tiszteletére A rimaszombati járásban nagy visszhangra talált a CSISZ KB. felhívása, hogy a VIT tiszteletére kötele­zettséget vállaljanak a fia­talok. Elsőnek a derencsé- nyi CSISZ tagok láttak munkához. A kötelezettség­vállalásaikat a következő­képp foglalhatjuk össze: Elsősorban arra töreked­nek, hogy az EFSZ-ek III. kongresszusáig új tagokat szereznek a szövetkezetbe. A tavaszi munkák elősegí­tése érdekében előkészítik a vetőmagvakat. — Ezenkívül részt vesznek a szerszámok és egyéb mezőgazdasági gé­pek kijavításában is. Továbbá rendbehoznak 65 hektár ré­tet és legelőt és 20 hektár­nyi rétet meg is trágyáznak. Á CSISZ tagok öt hektár kukoricát vetnek el négyze­tes módon. Mindemellett a kultúrális tevékenységből is kiveszik részüket. Tervbe vették, hogy több községben bemu­tatják a Scapin turpisságai című színdarabot. — Részt vesznek a választási kam­pányban is, főleg az agitációs és propagációs munkában. Agitkettősöket állítanak fel, hogy ezzel is elősegítsék a választás sikerét. A fiatalok­nak nagy örömet jelent, hogy tavaszkor befejezik a villany szerelését a községi­ben és kigyullad a rég óhaj­tott fény. Az új kultúrház is tavasszal épül fel, ami még nagyobb szerepet tölt be a kultúrális élet további fellendítésében. ELEK ÁRPÁD CSISZ járási titkár Rimaszombat. A pionírok ajándéka A BUDAPESTI NÉPSZABADSÁG NYOMÁN NAGY IMRE MÉGIS BESZÉL Azután valami mégis történt. A parlamentből telefonon kér­ték a Rádiót, küldjön erősítő berendezést és mikrofont a Kossuth Lajos térre. Nagy Imre ott fog beszélni. A Rádió ter­mészetesen szerette volna rög­zíteni is hangját, de a tüntetők ebben megakadályozták. A tech­nikusok, a posta műszaki dol­gozói képtelenek voltak megte­remteni a szükséges időben a kapcsolatot a parlament és a stúdió között. A Rádió helyszí­nen levő munkatársa pedig nem tehetett mást, mint gépbe dik­tálta a beszédet, úgy ahogy az elhangzott. Azután egyszer csak közölte: a tüntetők egy csoport­ja hangoskodásával beléfojtotta Nagy Imrébe a szót — nem tudta befejezni szavait. A Sán­dor utcában azért megkísérel­ték, hogy ezt a töredék beszé­det az utcán állóknak felolvas­sák. A hangszórót úgy ahogy, rendbetették. Szepesi György állt ki az erkélyre, és kiáltotta: — Felolvasom Nagy Imre szavait, amelyet a parlament előtt összegyűlt fiatalokhoz in­tézett. A bejelentést csend követte. A rádiósok lélegzetüket is visz- szafojtották az izgalomtól. Talán most sikerül... Talán — csil­lant fel a remény. És Szepesi a csöndben elkezdte olvasni: — Fiatalok! Barátaim! — Fiatalok! Barátaim! Ennyit olvasott fel Szepesi György Nagy Imre beszédéből. Tovább nem folytathatta. Akik­nek nem az ár feltartóztatása, hanem dagasztása volt a cél­juk, ismét üvöltöttek, ahogy csak a torkukból kifért. Ez a kísérlet is kudarcba fulladt... KI LŐTT ELŐSZÖR? A kapu előtt ritkult az em­bertömeg. A Sándor utcai tün­tetők jó része, talán fele, vagy még annál is több, lassan ki­cserélődött. De ahogy fogytak az első tüntetők, volt, aki gon­doskodott „utánpótlásról“. Rö- videbb-hosszabb időközönként egy-egy teherautó állt meg a rádió környékén. Honnan hozták az újabb embercsoportokat? A parlamenttől, a volt Sztálin tér­ről és ki tudná megmondani hegy még honnan... A tobor- zók nemcsak a teherautóról, de a jelszóról is gondoskodtak. — A rádiónál ölik a fiatalokat híresztelték a városban. Volt már teherautó, a jelszót, is kiadták, de kellett lennie fegyvernek is. A rádiósok ezen az estén addig számukra szo­katlan hangokkal ismerkedtek meg. Könny gránát — süvítéssel és pukkanással, a betört ablak­táblák csörömpölésével, a kife­szített kapu reccsenésével, a vízsugár monoton morajával... És ebbe a már megszokottá vált pokoli zajba, amelyet az ütemes kiáltások még fokoztak, most hirtelen másféle hang is vegyült. Hang? Sokkal több volt ez annál! Eldördült az első fegy­ver! A falak sokszorosan verték vissza a sorozatot. Hátborzon­gató percek... _ Ki lőtt először ? Igen, ez az, amit annyit vitatnak. A ben­tiek tudják, hogy a Puskin utcai oldalon az egyik stúdió ablaka betört.. És ebben a megváltozott helyzetben, amikor már lőtték őket, hogyan viselkedtek a vé­dők? Mi volt a válaszuk? A védelem részvevői, a Rá­dióba szorult minden munkatárs tudja: az őrség csak arra ka­pott engedélyt, hogy riasztó­lövéseket adjon le. Pedig a kö­vetkező hosszú órákban hány elkeseredett, szinte tehetetlen parancsnok robbant be a „fő­hadiszállásra“. — Puszta kézzel nem lehet megvédeni a Rádiót! Elesnek az embereim! Tűzparancsot kérek. AZ ELSŐ HALOTT Az egyik szemtanú így em­lékezik: „Néhányan a belső épület ablakán át kimásztak a „pagoda“ (a rádió udvarára épített különös formájú vára­kozóhelyiség) tetejére. Elször- nyedve láttuk, hogyan repülnek be a téglák.. Emlékszem, az egyik egy fiatal katona mindkét szemét kiverte. Bajtársai el­mondták, öt nap múlva szerelt volna le ... De úgy 9 óra felé már golyó- iüvités is hallatszott. Beljsbb kellett húzódni. Az egyik ud­varra nyíló szgba fala mellé álltunk, hogy így óvjuk magun­kat» a lövésektől. Egyszerre bor­zalmas ordítást hallottunk kint­ről: megöltééék! Egy őrnagyot érte a találat. Jó) emlékszem, még nem lehetett több 9 órá­nál. Azért tudom ilyen pontosan, mert fél 9-kor telefonon be­széltem a feleségemmel. Később jól láttam, mi történt a Puskin utcai oldalon. A stú­dióépület és a Puskin utca kö­zött nagy park terül el, mögötte njagas vasrács húzódik. Külön­ben ebből az irányból dördültek el az első lövések is. Tudok arról, hogy egy Gábor nevű férfit (testvére Gábor Zoltán mondotta el), aki a Puskin utcában tartózkodó tüntetők — pontosabban ekkor már egyre inkább: támadók — között volt, hátulról a Múzeum-kert felől lőtték le. A Puskin utca felől támadók, az emeleti ablakból pontosan láttam — feltörték a vaskapu zárát, s az lassan szétnyílt, fürtökben csüngtek rajta az emberek. Az őrség ekkor egy­más után több sortüzet adott a levegőbe. Hogy valóban a le­vegőbe lőttek, s nem az em­berekre, azt jól láttam, a park hatalmas fáinak tetejéről lehul­lottak a golyóérte gallyak, leve­lek ... A Puskin utcák fronton ekkor a támadók hátrahúzód­tak. Én lementem a pagodába. Régi barátommal, Kovács László őrnaggyal találkoztam, aki a Petőfi Akadémia történelmi tan­székén tanított. Elmondotta, hogy több teherautóval vezé­nyelték "őket ide, fegyvert is hoztak, de azt a kocsiban hagy­ták. Azt ajánlotta, hogy pró­báljunk meg okosan beszélni a tömeggel! ők ezt teszik. Moh« dottam neki, hogy sajnos, min­den kísérletünk eredménytelen volt. Később megtudtam, hogy Kovács őrnagyot agyonlőtték.“ (Hogy hogyan, arra még visz- szatérünk). NINCS PARANCSUNK, HOGY LŐJJtlNK Az épület Sándor utcai részé­ben 9 óra körül már csak be ­fogott orral, félig /“sukott szem­mel lehetett járni. Percenként robbantak a könnyfakasztó grá­nátok, hol kint az utcán, hol az udvaron, a lépcsőházban. Az elnökhelyettes utcára néző első emeleti szobáját valamivel — talán bedobott benzinesüveg volt — felgyújtották. A tele­fonközpontot a földszinten már rég szétverték. Csak egy-egy közvetlen városi vonalon lehe­tett a várossal beszélni. Ügye­letes állt mellettük, három per- cenkén váltották, mert a gáz miatt nemigen lehetett tovább kitartani. Izgatott telefonok. Mi van otthon, a család, a gye­rek? S mennek a megnyugtató üzenetek: — Nem, nem semmi komoly... — Hogy mi ez a csattanás? Vagdossák az ajtókat... — Igen, igen, nemsokára ott­hon leszek. Egy asszony elájul. Lefekte­tik. Már azon kell gondolkodni, hogyan jutnak a nők haza. Az elnöki szobában a „főhadiszál­láson“ tartózkodók minden lö­vés után faggatják a parancs­nokokat: — Most kik lőnek? Be- vagy kilőnek? • $ azok nem győzik ismételni. — Becsapódás, becsapódás .... Nincs parancsunk, hogy élessel lőjjünk... Valamit azonban tenni kell. A kapualjat újra és újra fenye­getik a támadók. Mit ér az a pár gyatra fecskendő! S vezény­szó hallatszik: az udvaron csa­tárláncba sorakoznak a kato­nák. Arccal a kapu felé. Csat­togás — szuronyt tűznek fel. Az ablakban állók elsápadnak. Üristen, mi lesz ebből! Már eddig jutottunk? Igen. Ha a kapu elől nem tudják szétszorítani az embere­ket puszta kézzel, könnygázzal, a bedobott kövek visszahajigá- lásával — nem lehet megaka­dályozni. hogy elözönöljék a stúdióépületet. Többen közöttük Szánó Zoltán is, arcukra vizes zsebkendőt borítva, a III. eme­letre sietnek, ahonnan még va­lamelyest veszélytelenül lehet az utcára lenézni. A látvány szívbemarkoló. A kapu alól hangos kiáltással: hajrááá, hajrááá! — zúdulnak ki a katonák. A tömeg hátrál. Ezt a pillanatot kihasználva, a , katonák balkézben tartott fegyverrel, ékalakban kétfelé nyomulnak. Mindenki menekül... F.qyetlen lövés sem hallatszik. Csak a könnygázgránátok re­pülnek s robbannak. A Szent- királyi utca sarkáról, a patika felöl egy fel nem robbant könny­gázgránátot visszahajítanak. Az egyik katona arcába esik. Le­zuhan. Az ő teste az egyetlen, amelyik a földön fekve maradt.. Néhány perc és tiszta az út­test a Sándor utcában. A ka­tonaság megpróbálja lezárni az utat egészen a Múzeum körútig. Ott ütközik csak újra ember­falba. Néhány percnyi csend. Talán mégis sikerül? Nem, ami eddig történt, még csak a nyitány volt. S a rész­vevők többsége is csak felhevült tüntető. A Rádió igazi ostroma még csak ezután kezdődött. TANKOK A Sándor utca Múzeumkert felőli végében lángolva égett egy teherautó. A tűz fényénél két harckocsi tűnt fel. Egyetlen lövés nélkül, lassan közeledett a rádióhoz. A kapu elé értek. Erősítésnek küldték a páncélo­sokat. De mögöttük — mint harcban a gyalogság — a tá­madók újabb csoportjai nyo­multak be a Sándor utcába, a kapu elé. A védőket oltalmaz­ták a tankok. Mint kiderült, a lőszert külön teherautó hozta utánuk, s az már nem került a páncélosok kezébe ... A kapu előtt veszteglő tankot egész éjjel a támadók használták fe­dezékül. Most egy kis csend támadt, csak itt-ott szórványosan hal­latszott egy-egy lövés. A tank mögött benyomult tüntetők, támadók megálltak a kapu előtt, méregették az őrséget, beszélgettek egymással. S ekkor hirtelen a Sándor utcában lö­völdözés kezdődött. Hogy mi történt arról, Zágoni Ernő szá­zados, a Petőfi Akadémia hall­gatója így számol be: „A harckocsi nem tudom, milyen okból, elmozdult a stúdió bejáratától. Az utcán álló tömeg meglódult befelé. Mi, akik a kapu alatt álltunk — talán tízen lehettünk — a tömeg elé sza­ladtunk és fegyvertelenül, pusz­ta kézzel megpróbáltuk őket visszatartani. Két civilnél, aki elől állt, géppisztolyt láttam. Az egyik azonnal ránklőtt és a mellettem levő Kovács őrnagy (a Petőfi iskola tanára) elesett. Azonnal meghalt, fejlövést ka­pott. A stúdió udvarán levő kis szobába vittük, ott már volt néhány sebesült, volt, aki kőtől, volt aki lövéstől. A múzeum oldali részről ugyancsak lövé­seket hallottunk“. KÉT TEHERAUTÓ Negyed 12 felé az egyik tele­fonon a VIII. kerületi pártbi­zottság jelentkezett: — Értesítést kaptunk, hogy a Fiumei útról két teherautó géppisztolyokkal felfegyverzett suhanc indúl a Rádióhoz! — Vigyázzatok! Ezek voltak az első, pontos terv szerint támadók. De ho­gyan volt megszervezve a kato­nai védelem a Rádióban? HOGY IS TÖRTÉNT? Már fél 6 óta, kerek hat órája, százak és százak szorong­nak a Rádió körül. Tüntetésnek hirdették. Fe­nyegető, indulatokkal terhes volt ez a tüntetés már a kez­detén is. Kőzápor az épület megrohanása és rombolása kö­vetkezett. Fegyver még nem dörrent. Azután puska, géppisz­toly, kézigránát is került. A védők halottai ott feküdtek a szerkesztőségi szobákban. Az utcán, a környező házak tete­jén s a Múzeum-kertben itt is, ott is tűzpontok villantak. Az utca megtelt emberekkel. Min­den hidegen kiszámított provo­kációs orvlövésnek áldozata is lehetett az egybesereglett tö­meg soraiban. S már zúgott a jajveszékelés, a hazug hír, amely végsőkig feszítette a város hangulatát. (Folytatása következik) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents