Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-02-19 / 8. szám
« TALÁLKOZÁS G yuszi barátommal a kassai állomás előtt találkoztam. Egészen véletlenül. Kerek öt éve nem láttuk egymást. Örömmel szorítottuk meg egymás kezét. Szívemet jóleső melegség járta át, mi többek voltunk, mint barátok. Milyen is ez az élet ? Ö a szeszélyes Latorca partján kergette az első lepkét, én a Gorám odvas fűzfáira kúsztam fel először madárfészek után. Azt sem tudtuk, hogy ez a másik is létezik. Azután 1950 októberében egyszerre húztuk fel, majd egy napon is vetettük le a zöld ruhát. Két év öröme és keménysége, két ismeretlent testvérré forrasztott. Szinte olvastunk egymás gondolataiban ... Most mindketten szívből örültünk, hogy a véletlen újból összehozott. Este vendégük voltam. A felesége kedvesen fogadott, de hangjából a tartózkodottság csak később oldódott fel, mikor már Gyuszi végigcipelt a lakáson, a szekrénytől a pincéig mindenüvé bedugta a fejemet. — Lásd meg, hogy mindenünk van! Fél óra múlva a vacsorához már mint családtag ültem. Barátom, hogy a nagymama előtt is minden világos legyen, egy szuszra elfújta életem és találkozásunk történetét, — kihangsúlyozta, hogy mi valóságos testvérek vagyunk. Az ilyen bemutató után még a család gyöngyei is barátjukká fogadtak. Ili, a szőke csöppség a nagymama öléből integetett felém, Marika pedig már a térdemen lovagolt s titokzatos arccal igyekezett megtudni, hogy — ki mosta apu zöld ruháját, ha anyu nem volt ott ? E szavak fakasztották kíváncsiságra gondolatainkat, visszacsalogatta a múltba. Városok, barátok, ismerősök nevei peregtek: vajon mit csinálnak, hol vannak? Az emlékek örvényéből Marika hangja rántott a jelenbe. — Apuka, fél nyolc, kinyitni. A selypített szavak egy pillanat alatt megváltoztatták a szoba légkörét. A nagymama ijedten kapott az eldobott cumti után, a fiatalasszony Ujját szája elé kapta, míg szemei kérdőn meredtek Gyuszira. Marika csalhatatlan gyermeki ösztönével bajt sejtve, lesütött szemmel állt az asztal végénél, nem tudva mitevő legyen. Éreztem, hogy a gyermek valami nem kívánatos dolgot mondott s e pillanatban jobb volna talán, ha nem ülnék itt. Gyuszira néztem. A bogárfekete szemek tisztán tükrözték a belső nyugalmát, csak az ajak rándult meg kínosan, Némán intett jobbjával a rádió felé . .. A fiatalasszony puha keze eltakarta a kapcsolót, néhány kattanás s szűrődik a hang: — Itt a Szabad Magyarország hangja ... A szobában nyomasztó a csend. Hirtelen melegem lesz, valamit nem értek. Nem bírom figyelni a szöveget. Tekintetem Gyuszira téved: mélázva néz a távolba, arca meg-megrándul. Felesége a rádión könyököl, félkézzel Marikát öleli magához. A kisebb alszik a nagymama ölében ... ]LJ i történik itt ? Nem, ez nem kíváncsiság. Észrevettem volna a változást. Gyuszi az, aki volt. Ö nem változik, nem változhat! A példás szakaszvezető egy tizenkilences vörös katona árvája . .. Nem, az nem lehet...! — üzenetközvetítésünk következik ... A fiatalasszony keze talán akaratlanul megmozdul a kap ■ csblón, F.rősödik a hang: nevek, címek, üzenetek ... Tíz perc múlva halkul a hang, majd lassú zene váltja föl. A szobában csend van, csak a pohár csendül — igyál! Ilonka nem mozdul a rádió mellől. Szemében megcsillan a könny, ajkán kibuggyan a panasz: — Miért is mentél elf Gyuszi sóhajt, a kicsi felsír. A feleség lefekteti Marikát. Ketten maradunk a szobában s a barátból felszínre tör a fájdalom ... Ili magyarországi szülei meghaltak. Két bátyja elmaradt a fronton. Laci, az öccse egyetemi hallgató volt Pesten és . ., Gyűrött kártyát húz elé, elémtolja. — Ne haragudj drága testvérem, de megyei: a többiekkel — csókol Laci... — Azóta minden este hallgatjuk az üzeneteket, s mindig sápadtabb a feleségem ... Elbúcsúzom. Marika már alszik, a nagymama még dajkál, s most is, mint mindig a cum- lit törülgeti... Halvány fiatalasszony nyújtja a kezét. Oly’ hideg ez a kéz s oly' idegen. Még a hang sem a régi. — A viszontlátásra, ecsukódik mögöttem a kiskapu. A friss levegőtől kitágúl a tüdő, de szomorú marad a szív. Két barát találkozásának örömet, keserű csöp- pek tették fájóvá. Utamon azóta egy sárguló arc s két vádoló szem kísér: egy kétgyermekes édesanya arca révedező tekintete, mely a családi fészek édes melegében is fáj.,. Te érted fáj Laci! S ha a sápadó testvérarc képe s az a vádló révedező tekintet majd egyszer az álom leple alatt birtokába keríti szívedet, akkor rádöbbensz, hogy a szülőföld melegét a testvéri szeretetet, nem pótolja semmi és senki sem... CSETŐ JÁNOS 1957. február 19. A bban a szerencsés helyzet**■ ben voltam, hogy egyenesen a színpadon ismerhettem meg Carlo Goldoni Furfangos özvegy című komédiáját, így teljesen együtt kaphatott helyet bennem az irodalmi mű és a színészi játék. Hallottam, hogy a Furfangos özvegy érdekes darab, de megnézve mégis kellemes csalódást okozott. Ez a rengeteg díszletben történő darab ötletes technikai realizálása lepett meg elsősorban. A színen egy 15 méter hosz- szú piros-fehér csíkos spanyolfal jelezte az egész díszlet komplexumot. Ezt a spanyolfalat formálták szükség szerint: hol Rosseaura szobájára, hol fogadóra, utcarészletre s hol bálteremre. A bútorokat is könnyedén kecsesen, a kornak jelmezeibe öltözött díszletmunkások hozták be a nyílt színre. Könnyedség, játék, csevegés, jellemzi Goldoni vígjátékait. S a bratislavai színművészeti főiskola negyedéves hallgatóinak vasárnapi vizsgaelöadásában ezt mind meg lehetett találni. Az előadás megtekintése után akaratlanul felvetődik az a kérdés, hogy mennyire lehet a szöveget realista mély átéléssel elmondani úgy, hogy ez mégsem váljék a darab könnyedsége, játékossága rovására. Július Pántik és Hana Sarva- sová tanár-rendezők irányítása egy ilyenféle realista vígjátéki stílus felé vezette az előadás szereplőit. Hogy mennyire sikerült, erre az előadás sikere és eszmei hatása ad feleletet. Pedig a darab meséje nem is olyan nagyigényü. Rosseaura egy fiatal özvegy megismerkedik négy nemes fiatal emberrel: egy angol lorddal, egy francia márkival, egy spanyol granddal és egy olasz gróffal. Mind a négyen beleszeretnek. A bonyodalom ott kezdődik, hogy Rosseaura próbára teszi a négy kérőt és aki a legjobban tudja szeretni, ahhoz megy feleségül. A próbát az olasz állja ki, mert önzetlenül, őszintén szereti az özvegyet. A darabban egy haladó eszme győzedelmeskedik, a polgári szerelem gondolata és végetoet a feudális gondolkodás utolsó maradványainak a kérők személyében. Ezért hozták színpadra a daJ rabot. És ezért az eszmei felfogásért dicséret jár az kiadás rendező-tanárainak. A színművészeti főiskolások Goldonit játszottak, nem komé- diáztak a játék kedvéért, hanem megkeresték a darabnak azt a magvát, ami klasszikussá tette Goldonit és megtartotta aktuálisnak még ma is, születésének 250-ik évfordulóján és ami megtartja mindaddig, míg az ember felemelésére fognak alkotni irodalmi műveket. KISBÁN LAJOS Erezlek mar Erezlek már, a titkot zsongó éjben, A vörösen izzó, álmos hajnalfényben; Szél zajában, alkonyi csöndben. Tornyokat rejtő szurka ködökben. — Erezlek, tudlak az utcazsivajban, őrzőangyalként óvsz a viharban Fogod a kezem a fagyos járdán, Hideget, meleget leküzdve vársz rám. Részese vagy a hiszekegyemnek, Húga vagy minden istennek, szentnek. — Erezlek már: mindenütt ott vagy s mindig velem, S így oly’ közel az élet, a Végtelen. KOMLÖSI LAJOS Vallomás Ahogy a virág kinyitja szirmát, úgy nyitom ki neked én is a szívemet, hogy lásd és olvasd, ami benne van színtiszta igaz, mint az életet adó örök tavasz. Nézd, s ha távol vagyok akkor is idézd. TÖRÖK ELEMÉR Sophia Loren Az olasz közönség kedvence. A kiváló olasz filmművésznőt a közeljövőben nekünk is alkalmunk nyílik majd megismerni. Feszti Árpád centennáriuma A budapesti rádió és az egész magyar kultúrkóz- vélemény meleg hangon emlékezett meg Feszty Árpád, a nagy magyar festőművész 100- ík évfordulójáról. Feszty Árpád 1856 december 24.-én, karácsonykor született és így az új esztendő is a Feszty centenná- rium jegyében indul. Feszty Árpádot Szlovákia nyújtotta a magyar és az egyetemes kultúrtörténetemnek s így nekünk szlovákiai magyaroknak kettőzött kötelességünk megemlékezni róla, haladó hagyományaink keretében. Ógyallán, a városkának majd a legvégén ma is áll a ház, ahol a piktura eme büszkesége született és ma is élnek sokan Ógyallán, akik közvetlenül emlékeznek városuk nagy fiára. A Feszty család vágvécsei származású, innen jött annak idején Feszty Szilveszter Ögyallára, ahol italmérési regálét bérelt. Két leány és hat fiú maradt utána, köztük a festőművész. Komáromban, Bratislavában és Budán tanult, innen, mint azt Komárom vármegye monográfiája diszkréten megjegyzi „távozni volt kénytelen, mert több társával politikai és irodalmi kört alakított". Vándorszínész lett, majd Münchenbe ment, ahol már régóta jelentkező rajztehetsége kibontakozott. Később rárizsba ment és itt a „Delelővei“ óriási sikert aratott, a kép mindjárt a nemzetközi kiállításon el is kelt. Élete ezután végig csupa siker. Hatalmas méretű realista művészettel megfestett képei mindenütt sikert arattak. Sikerének olyan állomásai voltak, mint a „Pusztai találkozás télen", „Golgota", „Kárvallottak", „Bányaszeren - csétlenség", „Zsolt vezér eljegyzése", „Bánhidai csata" vagy a híres, közben elpusztult „Körkép". Egy vasúti utazás alkalmával ismerkedett meg Jókai Rózával — aki különben maga is festegetett — akit feleségűi vett, s így Jókai Mórt tekinthette apósának. Ebből a házasságból származott a Budapesten ma is élő festömii- vésznő Feszty Masa. JVÍeni célunk ebben a kis visszaemlékezésben megrajzolni Feszty Árpád művészi profilját, reméljük erre is sor kerül a szlovákiai magyar sajtó hasábjain. Csak két dologra mutatunk rá: miért haladó hagyomány Feszty és mit jelentett életében és művészi pályájában Szlovákia. Műveletlenség volna Feszty Árpádot szocialista művésszé átfesteni, de a humánum és szociális érzék igenis haladó értékké avatja. Külön tanulmányt érdemelne kimutatni, milyen bőségesen inspirálta Feszty Árpádot a mi hazánk, melyet úgy szeretett, hogy Budapestről is mindig visszajárt Ögyallára és kedvenc kis tanyájára Ógyalta mellett: Kingyesre. Nemcsak a hetényt tűzvészről készült „Kárvallott tak" (1886), a „Gyallai híd" vagy a „Martosi viselet" jelentik nála a szlovákiai inspirációt, reszty Árpád legtöbb nagy képének vázlatát és skiccét kin- gyespusztai magányában készítette el. Gyakran fordult meg Komáromban, ahol a szakállas festőt épp oly jól ismerték a „Magyar Királyban", mint a tomanóci kis kocsmában, vagy Érsekújvárt, melyről azt jegyezte meg, hogy mint kisfiú óriási nagynak találta főterét. A kingyesi füzek pedig igen sok képében térnek vissza. Két könyvében is visszaemlékezik Szlovákiára. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Feszty Árpád képe a Hetényl tűzvészről. I
