Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-02-12 / 7. szám
ITT A FARSANG! Olvasóink kérésére további jelmezeket közlünk. Kártya-jelmez: Fehér szaténból készül, rövid kis szoknyával. A kártyaíigurákat piros és fekete posztóból vágjuk ki és varrjuk vagy ragasztjuk a szoknya szélére, a derékrészre és a kalapra. Vadrózsa-jelmez: Rózsaszín selyemből készül, a felsőrészt dupla tüllből, közepén fekete bársonyszalaggal összefogott fodor díszíti, közepén pedig egy nagy (papír) vadrózsa fogja össze. A vadrózsákat a szoknyán is elhintjük. Ugyanezt a rúhát elkészíthetjük más virágot ábrázoló jelmeznek is. Az ibolya-jelmez például halványlila selyemből készül, a tülldíszt sűrűn sötétlila (papír) ibolyákkal varrjuk ki, középre ibolyaesokrot teszünk. A krizantém-jelmez, anyaga sárga selyem, a vadrózsák helyett mindenütt fehér (papír) krizantémot alkalmazunk. Mindenki a szerint válassza meg a jelmezt, amelyik szín a legjobban áll neki. A ruhát a virágok nélkül később mint estélyi ruhát jól kihasználhatjuk. Testvérek vagy barátnők együtt mehetnek bohóc-pár jelmeznek öltözve. Bármilyen fehér anyagból készül, a fiú nadrágja bő, a lány szoknyája rövid, dús. Farsangi fánk Egy deci tejben áztatunk 4 kockacukrot és 3 deka aprított élesztőt, mély tálba öntünk 4 tojássárgát, pici sőt. azután állandó keverés közt, lassacskán 2 deci langyos tejet, utána 7 deci lisztet, végül 4 evőkanálnyi olvasztott vajat. Fakanállal verjük, míg egész sima lesz és hólyagot vet. Kemény es rétes - tésztafogású legyen. Ha ennél keményebb lenne, kevés tejet dolgozunk el még vele, Langyos helyre állítva, melegített kendővel letakarva, egy órán át kelni hagyjuk, azután a deszkára borítva, fánk szag gat óval kiszakítjuk és egy félóráig így is kelni hagyjuk, majd zárt tűzhelyen, bő forró — de nem égető — zsírba rakjuk őket és lefedjük. Mikor az alsó fele pirosra sült, megfordítjuk őket és most már fedő nélkül sütjük pirosra a másik felüket. így kapnak szép, fehér pántlikát körül. Ha sütés közben a zsír túlságosan égetővé forrósodna, kevés hideg zsírt teszünk hozzá. Tálra rakva porcukorral meghintjük és baracklekvárt tálalunk hozzá. MOT#G A I/IjCAő Leningrádban az ázsiai múzeumban látható a világ legrégibb bankjegye, mégpedig egy kínai pénz, amely a IV. századból, tehát abból az időből származik, amikor a Közép-Európából még csak mondákat ismerünk. Baltimore-ban a John Hopkins kórházban megállapították, hogy egy darab szappanon átlag három és fél millió baciluis tartózkodik és ezért úgynevezett sterilizált szappant használnak. *-¥■■¥Néhány nyugat-németországi városban tolmács telefonszolgálatot vezettek be. így tehát tolmács segítségével Franciaországgal franciául, és Angliával angolul lehet majd beszélni. ¥ * -¥A francia parlament most hagyta jóvá a Mont Blanc alatt építendő alagút tervét, amely a világ legnagyobb alagútja lesz. Az alagút bejárata Chamonix francia kirándulóhely felett 1200 méter magasságban épül és az olasz oldalon Enteves-nél végződik. Az alagút felett 2 000 méter magasságú gránit-tömegek feküsznek. Az építkezési költségek 14 milliárd frankot tesznek ki. ★ ★ ★ Párizs és Auckland között nyitották meg a világ leghosszabb légi összeköttetését. Az út 48 óráig tart, de közben megszakítják Athénban, Ka- ratsi-ban, Saigon-bain, Darvin-ban. 8 1957. február 12. Dr. Hguyen Buú Hói vietnami orvos a cigarettafüstben olyan vegyszert talált, amely a kísérleti egereknél mindig rákot idéz elő. ★ ★ ★ Nyugat-Európában a meleg időjárás következtében virágzanak a fák. A Rajna-vidéken kinyílt a jázmin. Freiburg-ból 20 fok meleget jelentenek. ★ ★ ★ Kanadai archeológusok észak-mexikói tanulmányútjukon az Ocampo barlangban talált leletek alapján megállapították, hogy az indiánusok már 4 000 évvel az egyiptomi piramisok építése előtt ismerték a burgonyát, kukoricát és a babot. Sőt, a növények kereszteződését is ismerték, dohányt is termesztettek és szivarféléket is készítettek. ★ ★ ★ A penicillin gyártásánál visszamaradó melléktermékek rendkívüli módon serkentik a háziállatok növekedését. Ezenkívül hizlalásra is jól használhatók. A kísérletek azt bizonyítják, hogy ha a takarmányba ilyen terméket adagolnak, az állatok nehezen betegszenek meg, gyorsan növekednek és híznak. ★ ★ ★ Egy angol gépkocsivezető úgy igyekezett segíteni a benzinhiányon, hogy tartályába whisky-t öntött. A kocsi pompásan szaladt a szokatlan üzemanyaggal, de az ötletes újító kénytelen volt lemondani további használatától, mert a motor kilométerenként 36 shilling értékű whisky-t fogyasztott. 1957. február í mezőgazdasági érdekkörük segítségére A talaj gondozása és termöerejének fokozása (Folytatás) JURAJ KOMÄR mérnök TELEVÉNY ÉS MÉSZ A TALAJBAN A talaj nélkülözhetetlen alkateleme a humusz, a tele- vény. A televény rendkívül összetett szerves anyag, amelyet a talajban a parányok növényi és állati maradékokból, istállőtrágyából, különböző baktériumokból és gombákból állítanak elő. A talajban a televény legfőbb forrásai a növények, amelyek évente sok elhalt növényrészt (főleg gyökeret) hagynak vissza. Ezek a maradékok (az istállótrágyával egvütt) a hatalmas mennyiségű talaj- parányok számára táplálékot jelentenek. Ezek a párá- nyok dolgozzák fel a növényi maradékokat. De nem minden talajparány és nem minden esetben dolgozhatja fel a növényi maradékokat televénnyé. A levegő hatására a növényi maradékok egészen az alapelemekre, vagyis széndioxiddá, vízre és különböző el nem égethető anyagokra (hamuanyagok) bomlanak. A mezőgazdaságban nem érdekünk, hogy a szerves anyagok egészen gáznemű elemekké bomoljanak, amelyek elillanak a talajból, éspedig kihasználatlanul. Tehát hasznosnak kell tartanunk azokat a baktériumokat és gombákat (penészeket) is, amelyek csak bizonyos fokig bontják el az anyagot. Közben a szerves maradványok alaktalan, sötét színű anyaggá, talajtelevénnyé változnak. Igen fontos az ún. tevékeny televény, amely V. R. Viljamsz szerint akkor keletkezik, ha a baktériumok az elbontás munkáját korlátozott levegőmennyiségben végzik. Ez a televény összetapasztja a különböző szemcséket és részecskéket, amelyek így kis göröngyökké és morzsákká (agregátumok) alakulnak. Á tevékeny televény által kialakított talajmorzsák mész jelenlétében szilárdak, tartósak és a vízben nem hullnak szét (vízállók). Ezek az agregátumok a kultúrtalajok kedvező morzsalékos szerkezetének alapjai. TALAJSZERKEZET Említettük, hogy a földszemcsék kisebb-nagyobb mor- zsalékba (agregátum) állnak össze. Többfajta talajszerkezetet különböztetünk meg, éspedig aszerint, hogy ezek a földszemcsék milyen formában kapcsolódnak egymáshoz. Szemcsés az a talajszerkezet, amelynek agregátumai 0,5 mm-esnél kisebb átmérővel rendelkeznek, továbbá tömődött és poros talajszerkezetről beszélhetünk. A tö- mődött talajszerkezet összeálló anyagot ad, ilyen például az eső után kicserepesedett talajfelület. A tömődött és poros talajszerkezet kedvezőtlen. Viszont nagyon kedvező a morzsalékos talajszerkezet, amelynek agregátumai 1—5 cm átmérőjűek Ezenkívül göröngyös, hasábos és lemezes talajszerkezetet ismerünk. A legjobb talajszerkezet a morzsalékos. Mit értünk voltaképpen morzsalékos szerkezet alatt? Ez a talaj- szemcsék olyan csoportosulása, amikor a talaj vagy talajréteg szilárd agregátumokból áll, amelyeket a tevékeny televény és a mész tart össze. A morzsalékok közötti térségben a levegő és víz zavartalanul áramolhat. A morzsalékokban a pórusok hajszálcsövesek; ezekben a víz megmarad, hogy a növényzet hasznára tárolódjék. Talajművelési teendőink legfőbb célja, hogy morzsalékos talajszerkezetet alakítsunk ki és ezt megőrizzük. V. R. Viljamsz szovjet tudós csupán azokat a talajokat tartja kultúrtalajoknak (ezeken termesztjük a mezőgazdasági terményeket), amelyek morzsalékos szerkezete állandó. Evégett Viljamsz a mezőgazdasági termelésben új rendszert vezetett be, amelyet a füves vetésforgók rendszerének nevezünk. A szovjet tudós javaslata szerint a vetésforgók rendszerébe kötelezőleg be kell illeszteni az évelő takarmánykeverékeket (herefüves és lucernafüves keverékek), amelyek gazdag gyökérhálózatukkal tűnnek ki. Ezekre a keverékekre az a fontos agrotechnikai feladat hárul, hogy kialakítsák és fenntartsák az állandó morzsalékos szerkezetet. Viljamsz azt is megjelölte, hogy ezt miképp érhetjük el. Előhán- tós ekével kell szántanunk, amikor az előhántó a barázda aljára fordítja a szerves anyagokat (a leszántott talajszelvényt, az istáliótrágyát stb.), majd a fő eketest az egészet földréteggel födi be.*) Ilyképpen segítjük elő az ún. anaerob körülmények kialakulását (amikor a levegő oxigénjét bizonyos fokig kizárjuk), amelyek között — amint már mondottuk — a szerves maradványok nem bomlanak el gáznemű részekre (széndioxid), hanem csupán alaktalan televénnyé változnak. Ennek a televénynek az a tulajdonsága, hogy mész jelenlétében a talajszemcséket szilárd, „vízálló“ morzsalékká tapasztja. Ezt a humuszt nevezzük tevékeny televénynek. Ez tulajdonképpen vegyület, amely meszet tartalmaz, Ezért kell a talajt gyakrabban és rendszeresen meszeznünk. A szlovákiai talajok döntő többsége (körülbelül négyötöde) mészhiányban szenved. Tehát ezeket a talajokat alapos meszezéssel, istállótrágyákkal és műtrágyákkal kell jobb termőerőbe hoznunk, hogy kiküszöböljük a nitrogén, kálium, foszforsav, mész és televény nagy hiányait. Nálunk elég sok meszet tudunk biztosítani (mészkő, a mészégetők mészpora. égetett mész, márga, cukorgyári mésziszap stb.), amellyel a kívánt mértékben meszezhe- tünk. A mész hatása sokirányú. Nemcsak az a lényeg, hogy a mész részt vesz az állandó morzsalékos talajszerkezet kialakításában. A mész a talaj vegyi tulajdonságaira is hatást gyakorol: meggyorsítja a növényi tápanyagok körforgalmát, de tápanyagnak is tekinthető, továbbá megkönnyíti a kálium és foszfor felszabadítását a növényzet számára. Állandó és bonyolult anyagcsere megy végbe a talajban. Közben salakanyagok keletkeznek, amelyek a talaj- oldatot. (a talajban tárolt vizet) annyira megsavanyítják, hogy a talaj savanyú vagy savanyú és lúgos (semleges kémhatású) jelleget vesz fel. A savanyú kémhatást laboratóriumi elemzéssel állapíthatjuk meg, majd pH értékben fejezzük ki. Ne felejtsük el, hogy ha a pH értéke 7, akkor a talaj kémhatása semleges, de ha ennél alacsonyabb, ez a talajoldat savanyosodását jelenti, éspediq annál inkább, minél kisebb a pH értéke. A savanyú kémhatás nemcsak a talajnak árt (rontja a fizikai és vegyi sajátosságokat), hanem kedvezőtlenül kihat a növényzetre és a talajparányokra is. A nálunk termesztett növények különleges (sajátos) igényeket támasztanak a talaj kémhatásával szemben. Némelyek a jelentős savanyúságot is jól bírják, például a sárga csillagfürt, mások csak a mérsékelten savanyú kémhatást tűrik (rozs, zab, burgonya stb.), viszont főleg a pillangósvirágúak (lucerna, borsó) megkövetelik az enyhén lúgos kémhatású talajokat, hogy bő hozamot adjanak. A talaj kémhatásának fokát megváltoztathatjuk és a növényzet igényeihez képest módosíthatjuk. A túlzottan savanyú talajokat meszezéssel javítjuk. A meszezésre a többi államban, mindenekelőtt a Szovjetunióban rendkívül figyelmet fordítanak. A Szovjetunióban kiterjedt, tudósokból álló munkaközösség már x) Ezzel a kérdéssel bővebben Viljamsz ,,A mezőgazdaság alapjai“ című munkája foglalkozik. évtizedek óta napirenden tartja a meszezés kérdéseit Az Össz-szövetségi Agrotechnikai és Agropedológiai Kutatóintézet mellett már régóta működik a meszezés kérdéseivel foglalkozó különleges laboratórium (ezt a laboratóriumot még Gedrojcev, a neves földtan-tudós alakította), amely kitűnő eredményekkel büszkélkedhet. Ha megfontoljuk, hogy talajaink többsége nagyon hajlamos a savanyodásra, egyre inkább előtérbe kerül a meszezés jelentősége a magasabb hozamok érdekében. Jegyezzük meg, hogy a savanyúságot fokozza, ha a talajmunkát nem végezzük színvonalasan, vagy ha helytelenül trágyázunk. A meszezésnek meliorációs, talajjavító jellege lehet, amikor egyszerre több meszet adagolunk (40—60 mázsát hektáronként), hogy a talaj állapotán mielőbb változtassunk. Ha nincsenek elegendő mészkész- leteink, gyakrabban és kisebb adagokkal meszezhetünk (5—5 mázsa mészoxid hektáronként), éspedig közvetlenül a kérdéses kultúra alá, a füves vetésforgók rendszerének keretében. Nagyon fontos, hogy a meszet egyenletesen dolgozzuk a talajba. Az egyik adagot már a tarlóra szórjuk ki, a többi meszet pedig az alapszántás előtt használjuk fel. Ezáltal a mész jól összekeveredik a talajjal. Nem kevésbé fontos a rétek és legelők mész ezése. A_ rétek és legelők meszezésének nemcsak a termőerő fokozása végett felbecsülhetetlen a jelentősége, hanem azért is, mert ez közvetlenül kihat az állati szervezetre (a csontok fejlődésére, az anyagcserére, a fejőstehenek tejelékenységének emelkedésére, sőt a tej minőségére is). A gazdálkodók saját tapasztalataikból tudják, hogy a savanyú, rendezetlen hegyaljai és hegyi legelőkön tartott szarvasmarha kis termetű, gyengén fejlett és gyakran különböző betegségekben, például rachitiszben (angolkór, csontlágyulás) szenved. A réteket őrölt mészkővel, cukorgyári mésziszappal, meszes komposzttal és a különösképpen alkalmas Thomas-liszttel meszezhetjük, amely kitűnő foszforos-meszes műtrágya és 50% -ban meszet tartalmaz. A TALAJ TERMÖEREJE ÉS A TERMŐERŐ FOKOZÁSA Az eddig felsorolt tényezők tevékenysége és mennyiségi hatása a talajnak minőségi sajátosságot, termőerőt kölcsönöz. Termőerő alatt azt értjük, hogy a talajban termesztett növények termést hoznak. Viljamsz szerint a termőerő a talajnak az a képessége, amely a növények számára egész létük idején (tenyészidőben) nedvességet és tápanyagokat biztosít a legkedvezőbb mennyiségben. A legfontosabb talajtulajdonságók közül, amelyekről fentebb már szóltunk, főképp a talaj fizikai állapotát, valamint a talajban foglalt levegő és víz arányát említjük meg. A levegő és víz mennyisége határozza meg a talaj egyéb biológiai viszonyait, de azt is, hogy a növényi tápanyagok milyen mértékben hozzáférhetők. A termő talajnak nemcsak a legfőbb tápanyagokat kell tartalmaznia (nitrogén, kálium, foszfor, mész), de igen sok egyéb vegyi anyag sem hiányozhat belőle (nélkülözhetetlenek például a nyomelemek). Ezenkívül a talajnak pórusokban kell bővelkednie, hogy visszatarthassa a nedvességet és oda továbbítsa, ahol azt a talajparányok, valamint a vizet és tápanyagokat felvevő gyökerek felhasználhatják. Egyéb követelmények még: a kedvező talajkémhatás, az elegendő televény, továbbá a mikro- és makroedafon élénk tevékenysége. Az ember, akinek a számára a talaj termőerejének fokozása a legfontosabb, azáltal hozza egyensúlyba á felsorolt tényezőket, hogy a talajt műveli (munkálja), trágyázza, meghatározott sorrendben vetőmaggal beveti, a szűztalajokat kultúrtala,jókká változtatja, s így a természetes termőerőt a kultúr-termőerő rangjára emeli. A kultúrtalajokat az ember a különböző növények részére az adott körülmények között alkalmassá teszi, hogy a növényzet a legnagyobb arányokban felhasználja a napfény erejét és ezt a termésben átmentse mind az ember, mind az állatok javára. így érjük el a tényleges, effektiv termőerőt. A feketeföldek termőerejét azáltal javítják, ha a talajba idejében megfelelő nedvességet juttatunk, hogy a nedvesség a termés kialakításában érvényesüljön. A tápanyagokban szegény talajokat trágyázással javítjuk, a lápos talajokat lecsapoljuk stb. Épp elég bizonyítékot hoztunk fel tehát arra, hogy az ember javíthatja a talai termőerejét és a termőerőt szüntelenül fokozhatja. A célhoz vezető utak eltérők, s nekünk mindig az adott körülmények és feltételek szerint kell a legjobb utat kiválasztanunk. Tudjuk, hogy a legmegbízhatóbb utak egyike, ha bevezetjük a füves vetésforgók rendszerét. A füves vetésforgók rendszere alánján többi között füvekkel kevert pillangósvirágúakat illesztünk a vetésforgókba, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a keverékek hatalmas gyökérzete bővítse a televény mennyiségét, javítsa a morzsalékos szerkezetet és felszínre, hozza a talaj kedvező sajátosságait. A morzsalékos szerkezet összefügg a talaj termőerejével és a talaj kultúrállapo- tának bizonyítéka. Talajainkat túlnyomórészt a rossz kultúrállapot jellemzi. Kötelességünk tehát, hogy a talajokat televénnyel gazdagítsuk és meszezzük, s így biztosítsuk a jó morzsalékos, vízellenálló szerkezetet, amely a kifogástalan vízgazdálkodás és tápanyagforgalom egyetlen alapja az egész tenyészidőben. TRÁGYÁZÁS Ezúttal csak röviden foglalkozunk a trágyázás és a termőerö összefüggéseivel. Külön is hangsúlyoznunk kell a trágyaféleségek helyes és maradéktalan felhasználásának fontosságát, amelyek a tápanyagokon kívül televénnyel és baktériumokkal is ellátják a talajt. Mindenekelőtt az istállótrágya és trágyalé, továbbá a komposzt, a karámozás, a hígtrágyázás, a szennyvizek és a zöldtrágyázás jelentőségére kell rámutatnunk. De a tőzeg felhasználását is ki kell szélesítenünk. A műtrágyák használata alkalmával vigyáznunk kell, nehogy a különböző műtrágyákat ott adagoljuk, ahol vagy szükségtelenek, vagy' pedig hatásuk nem érvényesülhet. A műtrágya megválasztásánál, a termesztett növény igényein kívül, a következőket kell szem előtt tartanunk: a) a talaj mechanikai összetétele (talajfélesség); b) talajjelleg és az ezzel összefüggő kémhatás. Ne felejtsük el, hogy savanyú talajokra (podzolos talajok és podzolok), valamint savanyodásra hajlamos talajokra (barnaföldek) nem szabad oiyan műtrágyákat adagolnunk, amelyek a savanyodást támogatják (azt mondjuk, hogy fiziológiailag savanyún hatnak). Ilyen trágyák mindenekelőtt: a nitrogénes trágyák közül a kénsavas ammonium a foszforos trágyák sorából a szuperfoszfát, a_ káliumos trágyák közül pedig a kainit és a kálium- szulfát.
