Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-02-12 / 7. szám
P. T. SZTAROHORSZKf: Kacagd világinindensép Előszó. Saját szerkezetű rádiómban, amely felvevő és leadó is egyben, már hónapok óta olyan programot hallgatok, amelynek eredete titok számomra még ma is. Tény, hogy a bemondók azt állítják magukról, hogy az egyes bolygókról, állócsillagokról. vagy azok lakóinak világ- űrhajóiról beszélnek, ám ez olyan dolog, amit nem muszáj elhinnem. De az őszinteség kedvéért be kell vallanom már most is, hogy ezeket a titokzatos rádióállomásokat 1. csak a 99 kilométeres hullámhosszon tudom fogni, 2. csak 24—25 óra közt és 3. ha ugyanakkor kint zuhog az eső, villámlik és dörög. Mi köze mindennek a planétákhoz, vagy az állócsillagokhoz, azt döntsék el a radiológusok: (!?) én megelégszem a tények hű leírásával. A többit meg intézze el az olvasó. A NEGYEDIK DIMENZIÓ TITKA. HOGYAN ÉRINTKEZNEK EGYMÁSSAL A CSILLAGLAKÖK ? Röviddel az 1956 évi oppozi- ció után a Marsz bolygóval beszéltem. Azon kérdésemre, hogyan lehetséges több millió kilométer, vagy fényév távolságból úgy telefonálni, mintha azok a távolságok egyáltalán nem is léteznének, ismeretlen marszi barátom, akit tréfásan Marszoj Pólónak kereszteltem el, a ’ övetkezőkkel válaszolt: — Mindez a negyedik dimenzió nélkül nem is volna lehetséges. A mi rádióhullámaink a leadóból azonnal a negyedik dimenzióba ugornak át — magyarázta — amelyben sem tér, sem idő nincs , és ott terjednek azután tovább. Ami a harmadik dimenzióban például 60 millió, vagy 60 milliárd kilométeres távolság, az a*negyedikben nullára süllyed, ami azt jelenti, hogy abban például a Föld és a Marsz teljesen egymás mellett van. Ami pedig az állócsillagokat illeti, azok a negyedik dimenzióban szintén egymás mellett vannak, hasonlóan a niéhekhez rajzás idején. Érti ezt kérem? Képzeljen el — folytatta — egy kifeszített lepedőt, mondjuk mozivásznot, amelynek két oldalán egy-egy férfi áll és hogy az egyiknek tűt kell átadnia másikának. Hogyan fogja azt csinálni? Kétféle módszer áll rendelkezésére: vagy körülmegy a vásznon, vagy pedig 'átszúrja a tűt rajta, ami határozottan a rövi- debbik út. Ezer méter hosszú cérnaszálat is fel lehet gombolyítani egy orsóra, nemde? Lássa: ezer méter hosszú fonál s mégis elfér markomba. Ez a ^különbség a két dimenzió közt. Sőt, mint mondottam, a negyedik dimenzióban az idő is ismeretlen fogalom. Ami a harmadik dimenzióban például több ezer. vagy millió év, az a negyedikben ugyancsak nullának számít. Érthetőbben: ami a harmadik dimenzióban, vagyis a Földön például 5.000 év előtt történt, vagy újabb 5.000 év múlva fog bekövetkezni, az a negyedikben egyidőben, vagyis a jelenben történik. Mindez na-, gyón is egyszerű, nemde? Ezt már nem hagyhattam szó nélkül s én is beleszóltam a rádióba. — Mindevvel azt akarja mondani nekem, kedves barátom — mondtam neki —, hogy például az, aki csak 5.000 év múlva fog megszületni, a negyedik dimenzióban már él? — Természetesen — felelte. — S hol van az illető? — Honnan tudjam, amikor már 5.000 évvel ezelőtt halt meg? — És az, aki 5.000 évvel ezelőtt halt meg, a valóságban, illetve a negyedik dimenzióban szintén él? — De még mennyire. Egészen jól érzi magát. — Címe? — Honnan tudjam, amikor csak 5.000 év múlva fog megszületni? Hát nem e megmondtam Önnek, hogy a negyedik dimenzióban nincs sem múlt, sem jövő, hanem csak — jelen? — S mi van húsz évvel ezelőtt meghalt barátommal? Az is él még valahol? . — Igen, ha másutt nem, hát az ön — emlékezetében. S mit bizonyít ez? Azt, hogy kedves barátja valahol valóban él is. — A mennyországnak, vagy a pokolnak akar mindevvel reklámot csinálni? Én nem hiszek sem az egyikben, sem a másikban. Mondja csak: ki maga s honnan beszél? — Hányszor mondjam, hogy Marszlakó s hogy kfarszról beszélek? — Hát, ha maga Marszlakó — jegyeztem meg arra tréfásan — úgy akkor én’"'Jupiter királyi' vagyok. S velem hogyan állnak a dolgok — kíváncsiskodtam azután. — Én már meghaltam, élek-e, vágy megsem születtem talán ? — Ami engem illet — fejezte be mondanivalóját ismeretlen rádiópartnerem legjobban szeretném, ha egyáltalán nem is létezne, mert csak untat naiv kérdéseivel. A negyedik dimenzióban sem tér, sem idő nincs és — punktum. S ezt jól jegyezze meg magának! Ugyanaznap éjjel különös álmom volt: azt álmodtam, hoqy rendőr létemre egy veszedelmes ellenforradalmárt kellett volna elfognom. S amikor már-már nyomában voltam s _ nyakon kellett yolna őt csípnem, eltűnt szemeim elől: átugrott a negyedik dimenzióba. Nem tudtam, mitevő legyek. A másik pillanatban mellettem termett főnököm. Nos, mi van ? kérdezte tőlem. Elfogta már a pasast? Jelentem, mondtam neki, hogy az utolsó pillanatban átugrott a negyedik dimenzióba. Ügy? De akkor mért nem követte oda is? kérdezte. Nem követhettem magyaráztam neki, mert attól tartottam, hogy onnan az ötödikbe, hatodikba, esetleg a hetedikbe ugrik át. Márpedig azokban a dimenziókban nem ismerem ki magam. Ahhoz semmi közöm, förmedt rám főnököm. Kétnapi határidőt adok magának, mely idő álatt, ha nem fogja el az illetőt, elbocsátom a szolgálatból. Megértette? Kutyafáját, gondoltam magamban, ennek fele sem tréfa s el kell őt fognom, még életem árán is. S amint így tanácstalanul álltam helyemen, eszembe jutott a negyedik dimenzió lényege: a lepedő és a tű. Tyűha! Ez aztán egy ötlet, lelkendeztem azután. Akárhány dimenzió is van a világon, filo- zófáltam tovább, azok mindegyikében bennt kgll lennem nekem is, meg a gázembernek is, vagy ami ugyanaz: az illetőnek valahol mellettem kell lennie. S amilyen gyorsan csak megtehettem, elővettem géppuskámat s körbelőttem vele. Valóban: a gazember sebesülten bukott le lábaim előtt. De tévedtem: csak amikor közelebbről néztem meg áldozatom, vettem észre, hogy egy kengurut lőttem szitává s az volt az érzésem, hogy Ausztráliában vagyok. Második álmom piég különösebb volt: azt álfnodtam, hogy Teli Vilmos módjára legjobb barátom fején díszelgő almát kellett volna puskagolyómmal eltalálnom. Célbavettem az almát először. A másik pillanatban ... Psííí... a golyó bal fülem alatt süvített el. Célbavettem az almát másodszor is. Majd ... Psííí... most meg jobb fülem alatt süvített el a golyó. Nem értettem a dolgot sehogyan sem: ,glörecélzok s a golyó mégis hátulról érkezik hozzám vissza. Hogyan? Mért? Majd célbavettem az almát harmadszor is. S mi történt? A golyó megkerülve az egész földgömböt, combomba fúródott be — hátulról. Emlékszem ... Kínomban még fel is .íaidultam s jobb kezemmel simogattam a seb helyét. S amikor mindezt másnap Marszo Pólónak leadtam s felvilágosítást kértem tőle a golyó útjára vonatkozólag, így felelt: — Véleményem szerint a golyó teljesen fair haladt a térben. Igen, mert Ön akkor összetévesztette a harmadik dimenziót a negyedikkel s az alma helyett önmagát vette célba. Hát nem e megmondtam Önnek múltkor azt is, hogy a negyedik dimenzióban az egyenes sem más, mint önmagába visszatérő görbe, vagyis — kör? Ügy kellett megának: máskor jobban nézze meg, hová céloz. Hiába: mégis csak furcsa dolog a negyedik dimenzió. <$EHEREZÁDE Körforgás Garat Imre szövege és zenéje No fiam, megteszed? Nem tudom még nem próbáltam. Szöveg nélkül Sokáig nem bírtam megérteni, mi is az a törvényszerű körforgás a természetben. Emlékszem rá, eqyszer az iskolában a vízkörfórgásáról akart hallani tőlem valamit a fizika tanárom. El is mondtam, ahogy azt a ' nagykönyvben megírták, Sőt valamivel jobban. — Nem érted te ezt fiam — jegyezte meg a tanár és beírta az elégtelent. Ekkor végérvényesen elhatároztam, hogy megtanulom a körforgást, ha beleszédülök is. — A víz a nap melegének Itatására párologni kezd és jelhőket képez ... morogtam a következő fizika óra előtt a folyosón, de egyik iskolatársam, aki újságokba is írt és járatos volt a lapok szerkesztőségeiben, félbeszakított. — Most már késő barátom. Inkább gyere gyújtsunk rá. Két szippantás közben elpanaszoltam neki milyen nagy bajba keveredtem a körforgás miatt. — Ilyenek vagytok ti egyszerű halandók — jelentette ki barátom „újságíró" mivoltának teljes tudatában. — Figyelj ide! \Egyszerű az egész — kezdte el o. magyarázatot — ha a kezedbe veszed például valamelyik vicclapunk egy régi-régi számát, találsz benne egy jó viccet. No most két évvel későbbi, lapot kotorj elő. A viccet újra viszontláthatod. Aztán megint vársz két évet és előveszel egy harmadik folyóiratot. Ne félj, a vicc abból sem hiányzik. Majd ezek után további két év múlva elmész egy szilveszteri műsorra, vagy a rádióban is hallgathatod. Ott előlép egy konferanszié és elmondja a már jól ismert viccet. De hallja ezt többek között egy humcreszk író is, aki lejegyzi és beküldi az első, az eredeti lapba. Ezzel kezdődik az egész újból. A határidő a vicc megjelenései között, hála a rohamos fejlődésnek, ma már lényegesen csökkent. Persze ez a lényegen nem változtat — fejezte be fejtegetését az én „újságíróm". Az egész osztály nevetett, mikor elmondtam a tanárnak a vicc körforgását, csak éppen n maradt komoly. — Nagyszerű — veregette meg elégedetten a váltam. Látom, hogy gondolkodtál a lecke felett. Csak így tovább! Még nagy ember is lehet belőled. A bizonyítványomban pedig ott tündökölt a kit iin ö. A csattanót időszüke miatt nem írhatom ide. Ugyanis nem érek most rá a vicclapok között keresgélni. SZENK SÁNDOR Kérem szépen az előbbi Móricka viccet mondják el még egyszer! . v4.s: Nem jól értettem! A naiv Napkeletnek drága gyöngye, bűvös ajkú lány . ■ . Emlékszünk még rád. szép Seherezád’... Ezrek ajkán, gyermek ajkán él a sok meséd . .. Régi mind, de most Is szép! Seherezáde, már itt az ét, Rád vár a szultán, hát menj, mesélj! Hold fénye csillan, te szép leány. Arcodnak hamvas. pús bársonyán! Nagy úr a szultán, kegyet'en, vakmerőt De évek múltán rabod lesz ő . . . Seherezáde! Még most Is él meséld lelke: Ezeregy éjt Kék hegyek közt búcsút Int a fényes napsugár . ., Drága Szőnyegén ül a szultán s vár. Várja öt. ki új mesét mond minden éjszakán Mézesajkű, pompás leány ... I Seherezáde stbl
