Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-02-12 / 7. szám
Janine Androsa francia hegedűművésznő a Cseh Filharmóniával közösen adott hangversenyén Dvorak A-moll hegedűkoncertjével megnyerte a prágai zeneértő közönség elismerését. Január 24-én ugyancsak a Dvorak A-moll hegedűkoncerttel a Szlovák Filharmóniával lépett fel Bratislavában és a koncert második tételének tökéletes előadásával váltotta ki a közönség csodálatát.-* *Emlékeim közül Tjét éve röpültem ki családi fészkemből. Hét éve, hogy hegyek, völgyek választanak el a dimbes-dombos Bodrogköztől, a kanyargós Latorca partjától. E földnek, e mezőnek vagyok a sarja, ahol minden bokor, gyalogút ismerős. S ha most, olykor-olykor viszontlátom e tarka mezőt, olybá tűnik, mintha nem ismerném e tájat, mely ringó bölcsöm volt, mely embernek nevelt. E tájat szülőföldemnek nevezem, pedig gyerekkoromban, de mostoha volt hozzám. A tarka rétek nem nekem virágoztak, a ringó búzaföldek is másoknak adtak kenyeret, lombos erdei csak a földrehullott gallyaikat adták, azt is úgy, ha szálanként összeszedtem és görnyedő háton hazacipeltem. És én mégis szeretem e földet, hallgatag csöndes faluját, poros útjait, melyekhez oly sok emlék fűz. S ha mostan választanom kellene melyik a legszebb vagy a legfájóbb emlékem, magam sem tudnám. Talán az egyik az, amikor egy faszánkót kaptám az apámtól, mely ha egyszerű fenyőfából is volt összefabrikálva, de mégis szánkó volt, csúszott és nem kellett a módosabb gyerekeket kérnem: hadd ereszkedjek le én is egyszer. Fájó emlékeimnek pedig számát se tudom, mert ebbő! volt a legtöbb. Egy harmadikos elemistának kevés a számtanismerete ahhoz, hogy összeadja. Magam is hiába próbálkoznék, mert nem lehet azt összeadni. A sok gyalogszánkázést, a rőzsék háton való cipelését, a napszámbajárást az uraság földjére, számba sem veszem. Az erdész űr szíjostorát és a vikárius úr pofonjait sem számítom ide. Nembeszélve a plébános űrak kedvenc szórakozásairól a fül és a hajhúzásről. Ebből is kijutott számomra szépszerivel, mert a katekizmust sohasem tudtam bebiflázni, bár a bibliával valahogy csak meg voltam. Ennél viszont Jákob tizenkét fia tépette meg néha fülemet. Ugyanis én Ábelt és Káint, is Jákob fiai közé soroltam, de még ennél Is nagyobb baj volt Ábelnek és Káinnak a felcserélése. Amikor is nem tudtam azt, hogy ki volt a gyilkos. A házunk elárverezését is feledni tudnám, ha az egyhetes betegágyas anyámat nem dobták volna az utcára. Őh, pedig, de fájt ez nekem! S mit tehettem? Sírtam, mert anyám is sírt. Apám ő messze dolgozott. S hogy mi történt, csak akkor tudta meg, amikor hazajött. Persze ő sem tehetett semmit. Csak hallgatott, tűrt és remélt. Homlokán egyre gyűltek a redök, arcán mély barázdákat szántott a gond, az élet. Fejét lassan belepték az ősz hajszálak, mosolyra is csak akkor fakadt az arca, ha este a párolgó vacsoránál tekintetével véqiqsimogatta gyermekeit. Olykor még dalolt is. Egyébként mindig komor és hallgatag volt. Verni sohasem vert bennünket, mert azt tartotta, eléggé ver a sors. Mondom, ha emlékeim között kutatok, magam sem tudom melyik volt a legfájóbb. De talán mégis egy őszi délután az, mely legnagyobb sebet ütötte gyermekszívemen. Az életet nem ismerő íróknak Hangot szeretnél, mely zúg, mint az erdő, vagy mint bárány nyakán a csengő csak fejed megrázod, s magától csacsog. Hangot szeretnél, szót, amely ha mondod úgy festi a halálos karambolt, hogy tört lába, feje fájjon, aki hallja. Hangot szeretnél, csákány, hogyha csattan, nyögjön a megizzadt szavakban minden mozdulata dolgos karoknak. Hangot szeretnél, betűt, hogyha formál hevétől a szó maga csók mar,! s minden élő tőle igaz hévre gyűl. Hangot szeretnél, színt, melyben az égbolt végtelen színében kék folt parányi pöttye lenne, s befestne téged szürke halandót, ki míg fecseg a szád a tarkatollú csodamadárt mely sorsunk felett száll kergetni rest vagy. Hangot, de honnan? — körül néma minden, az Élet kába, ismeretlen, s mit magadban lelsz az meddő unalom. MONOSZLŐY M. DEZSŐ Legyünk mi mások Szerelmi kalandok csábítnak s a vér gyakran szédül eremben, de van erőm, hogy vágyaimat a méltóságomig emeljem. Lelkem medrébe nem rakódott könnyelmű szerelmek iszapja s tudok is boldogan merengni ha turkálhatok lágy hajadba. És nem bánom, ha kinevetnek megbélyegeznek balga hittel; csaholják, hogy fáradt a vérem csak te ne mondd, csak te ne hidd el. — Mikor annyian megtévedtek s szivekkel hamisan játsznak, legyünk mi hűek álmainkhoz, mutassunk példát a világnak, Hiszen számunkra a szerelem több mint a csók, a láz s ölelés — nincs erre szó, nincs méltó dal sem, ehhez a szivárvány is kevés: Csak kószálunk rejtett örömmel, a széles mindenség az utunk s ha néha egy-egy gondolatnál összenézünk, csak elpirulunk. Csak mélázunk a holdsugárnál s félve csókoljuk a csókokat; — amíg így vágyunk, sejtve várunk, e földön senki sem boldogabb. Felejtsük el, hogy körülöttünk a szívekkel hamisan játsznak, legyünk mások, magunkhoz méltók s mutassunk példát a világnak. Petrik József 'asaKScgcí<®<^§aí<iiosa<sc8cK§cíícK8cgc^ Február 8-án lett volna 80 éves Nagy Endre, a magyar konferanszié műfaj megteremtője. Legjelentősebb müve „a Lupics Milos kalandjai“ című groteszk elbeszélés kötet és a „Kabaré regénye“, amely a századforduló művelődéstörténetének egyik legérdekesebb korszakát örökíti meg. * * * Az osztrák kormány betiltotta a kulturális kapcsolatokat Magyarországgal. ★ ★ ★ Jövőre ünnepük a bolgár opera 50-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból fesztivált rendeznek. ★ ★ ★ A világ könyvpiacán nagy feltűnést keltett Julius Boinholdt, dán haladó író Téli fény című elbeszélés kötete, melyben saját életét írja le és megvilágítja a kapitalista államokban a munkások bizonytalan helyzetét és a munkanélküliséget. ★ ★ ★ Február 11-től kezdve önálló műsort sugároz már a budapesti Petőfi adó is. ★ ★ ★ Bratislavában a Szlovák Múzeum helyiségeiben népművészeti alkotások kiállítását nyitották meg, amelyen 300 népi alkotó művész állít ki több mint 800 fényképet, szobrot, fametszeteket, kerámiát és más dísztárgyakat. IQi4, volt. Az ágyúk a Vihorlát bércei alatt dörögtek. Dör- J?z 1 t ggsyk egyre közelebbről hallatszott. S ahogy közeledett az ágyúk dörgése, úgv telt meg a Szívünk reménnyel s egy-egy csöppnyi örömmel. Estelente kiültünk a ház elé, úgy hallgattuk a vészes, de mégis reménytkeltő dörgéseket. De a sors az mindig kiszámíthatatlan. Odavetődik be vendégként, ahol legkevésbé várják. Apám az egyik nap SAS behívót kapott. Másnap este már nélküle ültünk a ház előtt. Ősz volt, gyér napsütötte délután. Én kisértem ki az állomásra Gyerek voltam. 13 éves s emlékeim láthatárán még most is látom apámat, mint tűnik el a kéklő messzeségben. Ekkor értettem meg először, hogy mi a háború, mit soha el nem feleitek. Emberek, ti se felejtsétek el — emlékezzetek, mert én örökké emlékezni fogok. TÖRŐK ELEMÉR Hollywoodban az utóbbi időben több fehér-fekete, mint színes filmeket gyártanak, mert az olcsóbb. ★ ★ ★ Yves Montand leromlott egészségi állapota miatt nem jön Bratislavába. Montand kívánságára a szlovákiai hallgatók számára a prágai hanoverse- nyét február 11-én közvetíti a rádió. ★ ★ ★ ★ ★ ★ Mozi látogatóink a következő hetekben megnézhetik a Hirosima gyermekei cimű filmet, amely az atomhalál városában játszódik le. A film a Vili. nemzetközi filmfesztiválon a Béke-díjat nyerte el. ★ ★ ★ A „Braziiiana" néger balett Csehszlovákiába jön. E napokban mutatják be az Ördög nem alszik című filmet. 1. N. Kramszkoj „Ismeretlen nő“ 1883. (Tolsztoj Anna Kareni- nájának prototipje.) ★★★★★★★★★★ Dalok a homályból Szenice kis város Nyugat- Szlovákia csücskében. Nagyszombatból a Kuty-i vicinális vezet arra, s ha áthaladunk a jablonicai alagúton, egy állomás és máris ott vagyunk. A városka csendes, lakossága tiszta szlovák, de a magyar irodalom haladó hagyományait mégis számontartják. Itt élt és alkotott egyszer a magyar líra viharmadara, aki társaival együtt — mint Benedek Marcel megjegyezte — meglazította a talajt az új líra csírái számára. Ez a költő Komjáthy Jenő volt. Vátesz volt ő, aki fáklyaként égett el a kisváros homályában, Szenicén senki sem tudta talán, vagy csak igen kevesen, hogy ez a költő azonos azzal a különc polgári iskolai tanárral, aki Szenicén a magyart és németet tanította. Komjáthy a nógrádmegyei Szécsényben született 1858-ban és Budapesten halt meg 1895- ben. Ez a két város mégsem jelentett életében annyit, mint Szenice. Nem volt tíz esztendő az, amit itt töltött, s amit róla a Révai lexikon feljegyzett, mert Komjáthy nem 1885-ben, hanem 1887-ben került Széni- cére. Ezt igazolja Horcsin Antal egykori szenicei polgári iskolai igazgató könyve, melyet 1896-ban adott ki. Talán ez volt az egyetlen emlék az iskola archívumában, amire az iskola irattárában rábukkantam. Uorcsin teljes határozottsággal állítja, hogy Komjáthy-t feleségével Márkus Gizellával együtt a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter 1887. augusztus 26-án kelt 6739 számú rendeletével helyezte át a szenicei iskolába. Ma már azt is tudjuk, miért: büntetésből. Eleinte a zsidó elemi iskola épületében tanított szemben a robosztus román stílű templommal, majd az iskola átköltözött tanáraival együtt a téglaalakú, sárgafalú polgáriba. Szikár, vékony, körszakállas ember volt, tipikus tanártipus. Nagyon képzett volt, a városkában becsülték is, bár a nyelvet, amelyen a város beszélt, alig értette. Diákjai is megerősítik, hogy jó pedagógus volt, (volt diákjával, Svatú, későbbi polgári iskolai igazgatóval beszéltem) nagyszerűen ismerte a német irodalmat és kitűnően bírta a német irodalmi nyelvet. Heine és Lenau fordításai a legjobbak közé tartoznak. Zeitiger Antal házában lakott; (a ház ma is áll) kertjében egy filagoria állott, amely alatt a Vrubovka patak folydo- gált. Beszéltem Zubek elemi iskolai igazgatóval, .aki még személyesen ismerte Komjáthyt s aki egyszer éppen akkor ment hozzá látogatóba, mikor Kom-' játhy ebben a filagóriában ült, előtte papír, ceruza. Verset írt. Zubek tanító megkérdezte tők-; — Mit csinálsz Jenő? — de Komjáthy csak legyintett rá, és ennyit mondott: — Ah, kérlek, megbolondulok! Ilyen „bolondulásokból“ szü - lettek Szenicén híres versei, mint a „Homályhói“, amely egyetlen verskötetének címét is adta. Itt született meg a „Meghalok", a „Reviczky Gyula halálára", „Margit húgom emlékkönyvébe", „Palágyi Menyhértnek", s más híres verse. A parkmenti filagóriában, a hömpölygő hegyipatak mellett, az azórkék ég alatt filozófiai mélységű himnuszok születtek, melyekben végtelenre tárult a világ. Komjáthy nem volt a tömegek költője. Müvei inkább az elvont bölcseleti lírához tartoznak, de verseiben óriási erő feszül. Panteiste költő volt és ennek az iránynak a helytelenségét épp ma a materialista filozófia igazságának fényében látjuk, ez azonban nem változtat az értékén és tehetségén. Kétségkívül haladó volt még így is, sőt korához mérten egyenesen irodalmi forradalmár, bátran ellenezte a túlélt és epigonok kátyúiba süllyedt népi és nemzeti lírát és verseivel az új magyar Ura számára porha- nyította meg a talajt. Ez új a magyar Ura számára, ennek szellemóriása Ady volt. 1895-ben egyrészt beteg szívének gyógykezeltetése, másrészt verses kötetének kiadatása miatt leutazott Budapestre. Szenicére soha többet nem tért vissza, mert Budapesten gyó-' gyulás helyett utolérte a halál. MŰSORANYAG Felhívjuk az énekkarok vezetőinek, tanítóinknak és az érdeklődőknek figyelmét, hogy Szlovákia Népművészeti Házának kiadásában a következő műsoranyag jelent meg az énekkarok részére: Viczay Pál: Műsortanácsadó az énekkarok részére (590 mű ismertetése) Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén (népdalszvlt vegyeskarra) Rajter Lajos: Három népdal gyermekkarra Német S?m#Hr->'™ 'stván- Két műdal vegyeskarra a) Világoskék a csillagos éjszaka (Petőfi) b) Fényes csillag (Gyurcsó) Szíjjártó Jenő: Három katona nóta-vegyeskarra Rajter Lajos: Öt Zobor-vidé- ki népdal-vegyeskarra Erdős dezső: Ottörő dal —< kétszólamú gyermekarra zongorakísérettel A közeljövőben megjelenik: ÁG-Szíjjártó: 100 szlovákiai magyar népdal — egyszólamú gyűjtemény. A darabok megrendelhetők Slovensky dóm íudovej urae- leckej tvorivosti, Bratislava, Staiinovo nám. 38. IV. hudobné odd. 1957. február 12,
