Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-24 / 52. szám
TT" etten ülnek a szobában. Két öreg. Az ember bütykös ujjával az asztalon babrál, a poharat simogatja és szeme apró kerekével rámered a gyertya ringó lángnyelvére. Az asszony lesi az urát, fáradt kezét az ölében feledte. Csak a szeme él, mozog a gyertya fényével. Előttük az ünnepi vacsora. Csak épp, hagy leültek hozzá, mert így szokták minden évben. De nem ettek. Fejükben ezernyi apró emlék zsongott, zajos vacsorák, kipirult arcok, csillogó szemek, nevető, kacagó gyerekek. És jönnek az emlékek. Négy egyre a véznaképű és eltakarta az arcát. A szél rázta a falakat és a tűz szomorúan pattogott. Csend volt. Csak a kis fekete katona ceru zaja susogott a papíron. — Haza írsz, Jani? — kérdezte mellette egy hang és ő bólintott. Egy hónapja rendelték ide a szakaszt, a rengeteg erdőség át- fésülésére. Elhagyatott gazdasági épületekben szálltak meg. Nem volt itt más, csak egy magtár, hosszú istálló és valami irodafé- le. Mindez üresen, árván lapult meg egy kis irtás középen. Az gyermek, négy fiú, négy katona ... Az asszony most is hozta szitában a diót és dobta volna a szoba négy sarka felé: keletnek, nyugatnak, északnak és délnek, hogy a gyerekek visszahozzák. De csak egyet dobott el, nem volt, aki érte menjen. — Hagyd asszony!... — intette az ember és bort öntött magának, de az is keserű lett a szájában. Az asszony leült hozza es azóta szótlanul merengnek mipd a ketten. Körülöttük csend, fojtogató csendje a némaságnak. Csak a decemberi szél fütyül odakünn a kerítés deszkáin és kavarja, hajtja a földre hulló havat. Valahol messze kongat egy harang a zúgó éjszakában, az ember megmozdul, nagyra duzzadt fekete árnyéka táncol a falon. — Hun az a levél? — A Janié? ... — riad fel az asszony. — Azé ... Az asszony rózsaszín tábori lapot kotor elő* a szekrény fiókjából és odanyújtja az embernek. Az köhint és a kis lap megsurran a kezében, amint a fényhez tartja: Kedves Szüleim! Én hála Istennek egészséges vagyok. Nincs semmi bajom, csak a hidegek nagyok. Itt lesz már a karácsony, de. én nem leszek otthon. Majd ha vége lesz a háborúnak ... — betűzi az ember a szavakat és az asszony sóhajtozik: — Ki tudja, hol lehet?... él-e, hal-e? s sóhaja belevesz a csendbe ... egész tájon béke, nyugalom. Csak a letépett ajtók, bezúzott ablakok jelezték, hogy a csend e háború hullámcsöndje, és a nyugalom a halál dermedtsége. Emberek és állatok nélküli épületek az elhagyott irtáson, messze a brijanszki erdők középén, Voronyezska rpögött. Itt éltek, lesték a halált és haza vágytak. Napról-napra fésülték az erdőt - eredménytelenül. Riadt vadakon kívül semmit se találtak. Voronyezskán már a szakasz visszarendelésén gondolkodtak, amikor különös dolog történt. Az egyik este magányos orosz lány tévedt az őrhelyükre. Riadtan nézelődött, könyörögve kui- csolgatta a kezét, oroszul rimán- kodott, hogy engedjék t/vább. Senki se értette a szavát. Amikor megmotozták, két gránátot találtak ruhájában. Voronyezskára kisérték a parancsnokságra ... Azóta szóba se hozták a visz- szavonásukat, leváltásukat. És a napok teltek. Érezték, hogy ott leskelődik rájuk a halál és végzetük ellen semmit se tehettek. Néma rettegésben teltek a napok. így köszöntött rájuk karácsony estéje. A katonák ott gubbasztottak az istálló kövére rakott tűz körül. Némán meredtek a tűzbe. A kis fekete legény levelet írt, és a véznaképű halkan suttogta: Karácsony... Az iroda felől rekedt ordítást, dalolásf sodort feléjük a dühöngő szél. — A főhadnagynak jókedve van — mondta valaki és a másik oldalára fordult. és felkapta az asztalon heverő pisztolyt. — Riadó!... Irány Voronyezska!... — ordította vicsorogva és a plafonba lőtt. A kis csapat görnyedten didergő katonái nekivágtak az éjszakának. Elől a főhadnagy, hátul az őrmester, körülöttük az orosz éjszaka, az orosz tél. És sírt, nyöszörgőit a fákon a szél. Talán már éjfél is lehetett, talán csak este. A tejfehér éjszaka betakart, befedett mindent. A kis csapat ment nesztelenül az erdő sűrűjében. A szél a csontjukig hatolt, a hó befedte nyomukat. Lépteik egyre súlyosabbak lettek, mellük zihált, a köréjük meredő fák fojtogattak. A véznaképű nyögve felbukott, az őrmester föléje hajolt: — Gyerünk! Az anyád!... — Nem bírok... — nyögte az, s megpróbált talpraállni, de visszahullott a hóba. — Föl! — ordította az őrmés- ter és a pisztolya után nyúlt. A , véznaképű eszelősen felsikoltott és arcát beletúrta a hóba. Vonag- lott, reszketett egész teste a rémülettől. Az őrmester keze lassan felemelkedett és akkor valahol a katonák felől eldördült egy fegyver. A lövés úgy futott, zúgott végig az erdő végtelenjén, mint villámsujtás a tenger vízhegyein. Az őrmester bambán körülnézett és lassan leroskadt a hóra. — Ki lőtt?!... — üvöltötte a főhadnagy, de csak néma, sötét tömeg meredt rá. — Kutyák! — sziszegte és a véznaképűhöz ugrott. — Te voltál?! — rántotta fel a hóból. — Eressze! — sziszegte felé egy parancsoló hang, és érezte, hogy oldalához fegyvercsövet nyomnak. — Lázadók! — hörögte. — Agyonlövöm!... Előre! — Vissza! Vissza! — kiabálták többen és ebben az egyetlen szóban ezernyi gyűlölet izzott. — Vissza?! Hahaha!... — nevetett eszelősen. — Dögöljetek itt kutyák! —"hörögte s szétlökte a körülötte álló katonákat. Fejéről lehullott a áfepka, de nem vette fel. Imbolygó, nagy léptekkel elindult előre. Magyar honvéd ... — kezdte dalolni, részeg, rekedt hangon és egy fegyver fel- emelkedett. \ lövés után dermesztő, néma csend nehezedett mindenre. Az emberek nem mozdultak. Sötét alakjuk beleolvadt az erdő homályába. Mintha elnyelni készült volna őket. Csak a csillagok ragyogtak fölöttük hidegen, fagyosan. — Az utat!... Elvesztünk... — mondta valaki és visszafelé néztek. A hó, a friss orosz hő belepte a nyomokat. És körülöttük erdő, erdő mindenhol... Valaki fájdalmasan felnyögött és a hóba huppant. Fölé hajoltak: — Tüzet! Tüzet! — kiabáltak és szárazra fagyott ágakat hordtak össze. Magasra csapott a tűz lángja. Köré telepedtek, de há- .túlról tépte, cibálta őket a szél, havat hordott a nyakukba. — Elveszünk! — mondta valaki. — Ide hoztak megdögleni!... — Kiabáljunk! Hátha... — ajánlották többen és a kis csapat torkán felcsattant a hang: — Embereeekü Embereeekü Emberek... Csak a néma erdő- meredt rá juk és a szél fütyült az ágakon. Hallgattak. Mint drága testvérek összebújtak kimerültén a tűz körül. — Karácsony... — suttogta a véznaképű és könny pergett végig az arcán. — A levél... — gondolta Jani, a kis fekete, legény és a meleg átjárta egész testét... — Aludni, aludni, aludni... — gondolták. És aludt mind. Elaludt a tűz is... * * * TJár nappal később orosz partizánok találtak rá a kis csapatra. Azonnal megértették, hogy mi történt. Amikor elföldelték őket a faqvos földbe, a kis, fekete legény zsebében megtalálták a levelet. Befejezetlenül. KULTÚRHÍREK Kettőn ülnek a szobában. Két öreg, itt feledt lélek. A fiúkra gondolnak és odakünn fütyül, süvölt a decemberi szél, hajtja, kergeti a földrehullott, jéghideg havat... Háború van ... * * * ügész nap rázta a szél az •*-i épület falát. Bent, a hosz- szú istállóban tüzet raktak a katonák és odaültek a melegéhez. — Megesz az isten hidege — morogta valaki és végighevert a földre terített takarón. — Karácsony van... — rebeg- te egy véznaképű, és lázas szeme belemeredt a tűzbe. Nem szóltak. Csak a kis fekete katona ceru- szikráit. — Karácsony... — sóhajtott ismét a véznaképű és valaki dühösen rámordult: — Elhallgass már! De máshol megint kibuggyant a szó: — Otthon most készülnek a vacsorához — suttogta egy alacsony, fekete legény és levelet húzott elő a zsebéből — Én írok. Legalább... — de nem figyelt rá -senki. — Karácsony... — rebegte A parancsnok irodájában egész ■^nap víqadt a főhadnagy. Ingujjra vetkőzve ivott és dalolt. Előtte az asztalon üvegek, hamu és cigaretták. Csapzott haja a szemébe lógott, nyakán kidagadtak az erek ahogy fújta: Magyar honvéd jár túl a Dnyeperen ... Az őrmester vigyorogva maga elé bámult. Bamba tekintete bosszantotta a főhadnagyot. • — Mit vigyorogsz, te marha!? — Lány! ... — vigyorogta az' őrmester. — Lány ? Hol veszel te barom??... — kérdezte dühösen a főhadnagy és földhöz csapta a poharát. — Partizán... Karácsony, lány nélkül? ... — Nem jön ide az isten se... Karácsony van, ■ hallod, karácsony! Ma békén hagynak, te hülye! — És mi ? — meredt rá vigyorogva az őrmester. — Mit? ... Hogy mi? — hajolt kérdőn a vigyorgó őrmester arca fölé. — Mit?... Hogy mi?... Hogy ... Hej, az anyád!... Egyetlen rántással taszította le székéről az őrmestert a földre Moszkvában végétért a II. Összszövetségi Színházi Fesztivál, — amely egybeesett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójának jelentős színházi bemutatóival. A bírálóbizottság — a fővárosi és a szövetségi köztársaságok színházainak sok előadását nézte végig — és több színházat, köztük a Moszkvai Akadémiai Gorkij Színházat első díjjal tűntette ki. A moszkvai Gorkij Színház együttese Leonid Leonov Aranyhintó című színművének bemutatásáért és előadásáért kapta a kitüntetést. A Szov- jetszkaja Kultúra című lap megállapítja, hogy a moszkvai Gorkij Színház ezzel az előadással „eloszlatta a Sztanyiszlavszkij iskola válságáról és hanyatlásáról szőtt szkeptikus és negatív mitoszt. A színház együttese ismét bebizonyította érettségét és kiapadhatatlan fiatalságának erejét.“ ★ A szovjet filmstúdióban 1953- ban több kooprodukciós filmet készítenek. Csehszlovák-szovjet film készül Julius Fuosík életékészít közös filmet a Moszkvai röl. Kaleralából Finnországgal Filmstúdió. Eisner rendezi a francia filmesekkel közösen készítendő Moszkvai kaland című filmet, amelynek főszereplője Popov, a híres szovjet bohóc lesz. ★ Hamburgban kongresszusra gyűltek össze az olasz, francia és nyugatnémet filmproducerek, hogy megszervezzék a közös nyugateurópai filmpiacot. A tervek szerint általánossá tennék a hármas koprodukciókat és korlátlan művészi és pénzügyi együttműködési lehetőségeket teremtenek. A francia szaklapok megírják, hogy Hollywood meglehetősen idegesen figyeli a konferencia kimenetelét; aggódik az amerikai filmexport nyugateurópai csökkenése miatt. ★ Családi filmvállalat. Maria Shell, aki most tért haza Holly- wodból, ahoi befejezte a Karamazov testvérek című film felvételeit — filmvállalatot alapított. Horst Hachhöller, a művésznő férje — a filmvállalat rendezője és művészeti vezetője lesz. JÓZSEF ATTILA: f3et leltem A gyolcs ködökben puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király, Az asszony leszáll a kamrai létrán, — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi. Az öreg kapás az ólban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp s fodor Ievelke szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol az úri szél és gőzük a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai. ZALA JÓZSEF: Karácsonyi ének Kis szobánkban zöld fenyő, rajta gyertyák égnek, négy fiúcska lép elő, négy kíváncsi szöszke fő, s felcsendül az ének. ... Nagy örömet hirdetünk ... ... Itt a földön béke !... Együtt dúdolja velünk szülőnk. Ügy ragyog szemünk, mint a csillag fénye. — Béke csak dalban maradt, szobánkban hiába várt szülőnk a fa alatt messzi földre elszakadt négy felnőtt fiára. Földönfutó érkezik. Szállásért, ha szólna, etetik, ki éhezik, vigasztalják, kérdezik, mintha fiúk volna. Gondjuk gyűlt, már ősz a haj. „Három megjött! Hála Legkisebbik fiam, jaj! Csak nem érte messze baj,.. ?" Várják, mindhiába ... — * * * Kis szobánkban zöld fenyő, rajta gyertyák égnek, hat unoka lép elő, két barna, négy szöszke fő, s felcsendül az ének. • „Nagy örömet hirdetünk... Őrök lesz a béke ...!“ Együtt szárnyal énekünk, Miért csillog könny megint. Jó szülőnk szemébe’ ? ... >» ■»» «» «» ♦» ♦» ♦» +» +» ♦»-♦♦>%»» « JÖL MEGY A KULTÜRMUNKA Néhány éven keresztül a gellei CSISZ tagok kissé elhanyagolták a kulturális ténykedést. Ha néha ellátogattunk a kultúrházba majdnem mindig üresen találtuk. A kultúrotthon helyett inkább a kocsmát látogatta a fiatalság. » Azonban a fiatalok beleuntak a kocs- mázásba és elhatározták, hogy változtatnak a dolgon. / _ Azóta a kultúrház majdnem minden este megtelik fiatalokkal. Szorgalmasan betanulták egy színdarabot. Kovács Mihály és Bíró Miklós vezetésével. A színielőadás jól sikerült, kiválóan szerepelt Szabó János, Soóky Árpád és Varga Lajos, a lányok közül pedig Aghi Margit nyerterneg a közönség tetszését. ’ ~~J MIKLÓS FERENC Gelle
