Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-12-03 / 49. szám

SZERKESZTŐSÉGÜNKBE rend­szeresen érkezik színházilevél, vers, novella és könyvismerte­tés. S alig, vagy egyáltalán tu­dósítás, beszámoló a fiatalság kultúréletéről. Pedig nyilvánva­lóan érdekelné a szerkesztősé­get a vidéki kultúréletet tagla­ló, elemző írás. Sajnos, levele­zőinktől nem kapunk ilyen írá­sokat. Számos vidéki levelezőnk verseket ír szabadidejében, rí­meket farag és próbálkozik, ahelyett, hogy szétnézne körül­tekintően falujában és gondo­san megírná, milyet fejlődött náluk a kultúra az utóbbi évek­ben, mennyire érzik a fiatalok azt a szavakkal fel nem mér­hető gonndoskodást, amit sze­retett pártunk nyújt számukra. Magától értetődően ezzel tá­volról sem azt akarjuk monda­ni, hogy a szerkesztőségnek nincs szüksége jó versekre. A párt, a szocializmus, a dolgozó nép ügyét támogató, segítő versek kellenek, s nem ezek helyett kérjük a tudósításokat, beszámolókat. Azokat biztatjuk tudósítások írására, akiknek a versírás nem megy, akik hasz­talan és eredménytelen kísér­letezők, próbálkozók, ugyanak­kor a falusi fiatalság kultúréle­téről írt beszámolóikkal nagyon hasznos munkát végezhetnének! Emellett a jó verselőknek, az eredményeseknek sem törik le a koronájuk, ha konkrétan megírják, mit csinálnak a fia­talok a hosszú téli estéken. Miről van hát szó? Túl vagyunk a szeptember huszonegyedikét jelentő dátu­mon, túl vagyunk a nyáron, derékig gázolunk már az ősz­ben, lassan ránk köszöntenek a hosszú téli esték. S ilyenkor november végén, a téli hónapok pitvarában találgatjuk, a fiatal­ság mivel tölti majd a hosszú­hosszú estéket? Bár a találgatásoknak nincs helye, mert a fiatalok hasznos és önművelő tevékenységüket rendszeresen folytatják a fel- szabadulás óta. Nincs, vagy alig van falu, ahol ne tanulnának színdarabot, ahol ne készülné­nek bemutatóra. Jönnek a hosz- szú szakállú téli esték, s az estékkel jönnek a magyar, szlo­vák és szovjet darabok, kez­dődnek az ismerkedő, barátkozó órák hazai és külföldi szerzők műveivel. Tartalmat adni ezeknek az estéknek, megmutatni a párt­nak, hogy a fiatalok mindig készek műveltségüket fokozni és látókörüket szélesíteni a szocializmus ügyének szolgála­tában — ez az elgondolás buz­dítson, lelkesítsen millió fiatalt önművelő munkára az ország­ban. Persze ez a kultúráltabb élet­re törekvés ne csak a színda­rabok tanulásában és bemuta­tásában merüljön ki. Nem egy falu fiatalsága dicsekedett az­zal, hogy színpadi szereplésre jól berendezett háza van, tágas helysége van olvasó — és egyéb művelődési körök szervezésére is. Számos helyen színvonalas könyvtár áll a fiatalok rendel­kezésére, s akik a színdarabok bemutatásából kimaradnak, azok kölcsönözzenek könyveket, kez­deményezzenek regényekről vi­taesteket! A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodásban munkálkodó fiatal­ságnak egyenesen célszerű gaz­dasági szakismeretüket bővítő tanulmányi köröket szervezni! Ugyanez mondható az iparban dolgozó fiatalokról is. Nyilvánosságra hozták a CSKP KB levelét, a maga munkaterü­letén ki-ki felmérhette, mérle­gelhette, milyenek a célok, a feladatok a legközelebbi esz­tendőkben. Megállapíthatta, hogy a kitűzött célok elérésében nem kis szerep i hárul a fiatalságra. A CSISZ szervezetek a CSKP KB levelével összhangban fog­lalkoztassák a fiatalokat a hosz- szú téli estéken! Ennek a cikknek azonban nem az a célja, hogy a feladatokat, a téli hónapok teendőit felso­rolja, hanem a címmel Össze­függően megnyerni fiatalokat tudósítások, beszámolók írására. A falvak fiatalsága megkezdte munkáját. Elkezdte a próbákat, látogatja már a könyvtárat, résztvesz különféle szak-körök­ben, tanul, művelődik. De ezt meg kell mutatni, be kell bi­zonyítani, % itt hárul fontos szerep tudósítóinkra. írjanak hát a fiatalság kul­túréletéről, küldjenek gyakran jelentést faluból, városból, üze­mekből, tantermekből. Mi a leg­jobb és legügyesebb tudósítókat könyvjutalomban részesítjük. S ennek a nemes versengésnek az legyen a jelszava, hogy rö­viden, tömören és konkrétan. S EZZEL EL IS kezdhetjük a munkát, várjuk a tudósításo- Ií3t * MÄCS JÓZSEF Kép a „Szovjetunió negyven éve“ című kiállításról. A nagy­stílű kiállításnak rengeteg látogatója van. KULTÚR HÍREK A GALL1MARD francia könyv­kiadónál megjelent Kuo Mo-zso: „Csü Jüan“ című drámája. A Journal de Geneve könyvismer­tetője, Kuo Mo-zsot a kínai iro­dalom megújítói közé sorolja, aki Goethe, Whitman és Tagore hatása alatt szakított a kínai színpad eszközeivel és történel­mi témáját a nyugati színmű- irodalom formáiban vitte szín­padra. >★ AZ ANGOL KÖNYVPIACON egyre-másrao jelennek meg a hírhedt horogkeresztesek em­lékiratai. Hitler háziorvosának könyve után most az egyik leg­ismertebb brigantinak, Otto Skorzenynek könyve jelent meg, amelyben a jeles szerző szeré­nyen „Európa legveszélyesebb emberének“ mondja saját ma­gát. ÜJ KŐZÖNSÉGSZERVEZÉSI MÓDSZERT vezetett be a The­atre d’Aujourd’hui. Ha valaki este 8 és fél 9 óra között a pénztárnál igazolja, hogy havi keresete nem haladja meg az 50.Q00 frankot, féláru jegyet válthat. MOSZKVÁBAN a közelmúlt­ban tartották meg 46 moszkvai színház részvételével a fővárosi színházak fesztiválját. A Nagy Színház ez alkalomból Hrennyi- kov új operáját, az Anyá-t mu­tatta be Gorkij azonos című re­gényéből, Fajko librettójával. A mai nyugati drámaírók művei közül Eduardo de Filippo Az én családom, Arthur Miller Édes fiam és Remarque Utolsó állo­más c. darabja szerepel a szín­házak műsorán. EGYIPTOM IRODALMI KÖ­REIBEN megkezdték az arab írók harmadik kongresszusának szervezését. A kongresszust ez év végén tartják meg Kairóban. Az ötven éves Plávka Olvasóterem A ndrej Plávka Liptnvská fi Sielnicán született 7.907 november 18-án. Szülőfaluja mély nyomot hagyott lelké­ben. Bár merre is jár, min­dig hazafelé vágyik és ér­zéseiben, gondolataiban a hazai röghöz való szeretetét és hűségét fejezi ki. A liptói természet rányomta a bélye­gét a költő lelkületére és Szlovákia, amelyet annyira 'smer, olyan patakot jelent számára, melyben mint a pisztráng jól érzi magát. Jövőre lesz harminc éve, hogy Andrej Plávka kiadta költeményeinek első gyűjte­ményét és már harminc éve szántja a 'barázdákat az iro­dalom mezején. Nem soroljuk fel egyen­ként versköteteit, amelyek az Ejjeltől-reg gélig (1928) című kötetétől az e napok­ban megjelenő Liptói furu­lya című kötetéig napvilágot láttak. Nem boncolgatjuk gondo­latait, az más folyóiratok feladata marad. Mi csak odaállunk azok közé, akik ötven éves szüle­tésnapja alkalmából jókíván­ságaikkal keresik fel, kíván­juk, hogy további művekkel örvendeztessen meg bennün­ket. JZ i ne szeretné a könyve- két. A könyv a legjobb tanácsadó és barát. Biztos szó­rakozást nyújt a hosszú unal­mas téli estéken. A művelődésben nagy segít­ségünkre vannak a könyvtárak és az olvasótermek. Minden városban, de még vidéken is van legalább egy szoba, amely ★ ★ ★ r Áramvonalas operák Az Unita című olasz lap csendes rezignáciőval számol be a klasszikus olasz operák amerikai átdolgozásáról. Egy New York-i színház előadásá­ban a Parasztbecsület Turridu- ját balszerencsés gengszterré változtatták, Alfiót pedig dús­gazdag mexikóivá, aki a ha­gyományos szicíliai kordé he­lyett egy pazar Cadillac volán­ja mellett jelenik meg a szí­nen. Ugyanitt az Aida előadá­sán nem holmi elavult harci szekerek vonulnak fel, hanem dübörgő tankok, s a legyőzött Amonasro helyett a meglepett nézők előtt megjelenik Hitler Adolf. Hasonlóan csodálatos metamorfózisok élénkítik a Traviata előadását is: a cse­lekményt Párizsból Los Ange- les-be helyezték át, Alfrédből híres futballista lett, Violetta pedig erősen dekoltált fürdő­ruhában játssza szerepét. Az előadás nézőiben bizo­nyára felvetődik a hamleti kér­dés: Verdi, vagy nem Verdi? ★ ★ ★ Dénes György: A munka: kenyér s erő A munka: kenyér s erő, mély bölcseség. Jövő. Csak a munka csiholhat tüzet, edző, forraló lángot. A munka: becsület. Mindem ingatag, a munka szilárd és örök, roppant gyújtó-motor, benne az emberiség sorsa dübörög. Minden népet összefog s vezet, ébreszt s megteremt: kollektív lelkiismeret. az olvasóközönség részére ké­nyelmet biztosít. Főleg a nagyobb városokban vannak a csehszlovák-szovjet barátság olvasótermei. Ezekben az olvasótermekben példás rend uralkodik. Például á bratislavai szovjetbarátok olvasótermét elég fejlett és igényes olvasó­közönség ■ látogatja. Meglepett a fegyelmezettség; a földön nem találtam egyetlen cigaret­tacsikket sem, ami sajnos vidé­ken gyakran előfordul. A könyv­tár is igen bő választékot nyújt olvasóközönségének, éspedig több nyelven. Nemcsak prózá­ban gazdag, hanem mindenféle szakirodalomban is. Azt hiszem, helyesen fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy mindenki megtalálja a magáét. Az olvasótermek láto­gatói ■legnagyobbrészt diákok, akiket természetesen a legújabb szak- és prózairodalom érdekel. Nagy keletjük van a képesla­poknak és újságoknak is. Természetesen az olvasótér- m.ek könyvtárai rendszeresen ellátják az olvasót a legfrissebb irodalommal. De ebben is első helyen áll a csehszlovák-szov­jetbarát -olvasóterem könyvtára, mely azonnal szolgálatunkra bocsátja a megjelent újdonsá­gokat. Ezért nagy hálával tartozunk a csehszlovák-szovjetbarát-ol-'. vasóterem vezetőségének. Érdekünkben áll, hogy a ut-1 déki olvasókat is informáljuk a megjelent irodalomról és ezért létesültek a mozgókönyvtárak, melyek időnként lejárnak vi­dékre és viszik a legújabban megjelent könyveket. A z olvasótermekben kiállí- ** fásokat is rendeznek. Ezeknek a kiállításoknak a té* mája kultúrpropagáció, mellyel a Csehszlovák Szovjet Barátok Szövetsége közelebb hozza a szocialista államok kultúráját egymáshoz. Egri Viktor: •• Néhány szó egy előadásról A szlovák klasz- szika egyik al­kotó oszlopa főleg a színhá­zi irodalom te­rén Jozef Holly volt. A „Kubo“ után a „Gel'o Sebechlebsky“ (A furfangos diákok) az egyik legsikerültebb műve. Kedves, nevettető sza­tíra, egész sor ismert és kö­zeli személyek­kel, tele köny- nyű humorral és a múlt szá­zadi kis város­ka polgárainak nagyratörő vá­gyaival. A szer­ző és vele együtt a ren­dező (M. H. Lokvencová) célja volt kine­vetni a titu­lusra éhes és felfújt embe­reket, de felemelni bennük azt, ami nem feltűnő, szerény, és mégis megérdemli a tiszteletet és csodálatot. A Gel'o Sebechlebsky szatiri­kus könnyedsége talán azért fontos a szlovák irodalomban, mert mint komédia, ez áll leg­OT SZÍNDARAB p bben a mi fiatal és önma- gát kereső, néha kissé bizonytalan szavú irodalmunk­ban fölbukkantak már könyvek, figyelemreméltó alkotások, ame­lyeket az olvasni és művelődni szerető közönség nagy megelé­gedéssel fogadott. Dicséret il­leti a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadót, amiért átnyújtot­ta nekünk Egri Viktor „öt színdarab“ című kötetét. Ezút­tal nem kell külön felfedezni államdíjas szerzőnket, Inkább csak egyetlen szót mondunk, amely minden színdarabjára a legjellemzőbb: humanizmus. Színdarabjai örömben és bűnben élő emberekről szólnak; sötét­ségük a fényért küzd, a gúny a derűért, a szenny a tiszta­ságért, a félelem a bátorságért. Egri gondolkodásra készteti ol­vasóját vagy szemlélőjét, mert meggyőződése, hogy a gondol­kodás a művelődés fontosságá­nak és a szocializmus igazságá­nak felismerésére vezet. A színpadi szerzőnek teljes biztonsággal kell ismernie mind­azokat, akiknek életét elénk tárja, de ugyanilyen pontosan kell ismernie művészetének eszközeit és lehetőségeit is. Ez különösképpen érvényes nálunk, magyar színpadainkon, ahol az alkotásoknál nemcsak a drámai forma belső és külső törvényei­ből kell. megteremtődniük, ha­nem színpadaink társadalmi rendeltetéséből, a színpad és a nézőtér kölcsönhatásából is. A színház feladata általában, hogy az eleven valóság realista áb­rázolása során ne csak g néző érzelmeire, hanem annak értel­mére is hasson. A néző — és így az olvasó is — ne csak érezzen, hanem értse is, miről van szó. Az érvek és az ellen­érvek összecsapásából kapjon magyarázatot feltett kérdései­re. Az író felelősséggel tarto­zik mindazoknak, akik könyvét olvassák vagy színművét nézik. Felelős azért, hogy egyetlen selejtes gondolat se kerülhes­sen művészi munkájába. Főleg, ha a munka hőseit, az ország építésének harcos hétköznap­jait, győzelmeit vázolja. A mai néző nem egy színésszel áll szemben, hanem egy egész da­rab lényegét értelmezi, amely rá reális egységben, iliuziátkel­tő erővel hat. A z utóbbi években a jelű- letes szemlélő egyszerűen azzal intézte el színpadainkat, hogy formalista és naturalista eszközökkel keresik egyéni hangjukat. Ezt a tételt szerin­tünk nem ‘lehet ilyen határo­zottan általánosítani, amikor a csehszlovákiai magyar színját­szásról beszélünk. Miután szín­házaink nem a legcélszerűbb műsorpolitikát folytatták, nem csoda, ha ilyen támadásuk is érték, s azt se felejtsük el, hogy színpadainkról tulajdon­képpen hiányzott az itteni ma­gyar dramaturgiai képviselete. A mi hibánk, hogy eddig F.gri Viktoron kívül nemigen tudtunk felmutatni lényegesebb tehet­ségű magyar drámaírót. De hiba az is, hogy színházaink vezetői valahogyan húzódoztak az Egri darabok bemutatásától. Az „Öt színdarab" című kötet­ből megtudtuk, hogy Egrinek több jó, sőt színpadra érett műve is van, tehát méltányta­lanság az államdíjas íróval szemben, ha munkáit mindössze olvasásra ajánljuk. Talán itt említsük meg azt is, hogy a csehszlovákiai magyarnyelvű színházművészet csak akkor ér­heti el valódi célját, ha azt egységes dramaturgiai és mű­vészeti tényezők irányítják, egységesített gazdasági vezetés­sel. Országunk felépítésében akkor vállalunk tevékeny sze­repet, ka biztosítjuk a magunk művészetének szakmai színvo­nalát és széleskörű nevelőmun­kánkkal járulunk dolgozóink gondolatvilágának kialakításá­hoz. Ebben a munkában Egri Viktor nagy segítségére lehet színpadainknak, mert művésze­te sokrétű, amit az előttünk levő kötet is bizonyít. Öt szín­darab, öt különböző hangulat tárháza. Egri nem fél a kép­szerű gondolkodástól, a reális jelképektől. Elmélyül a mellék­szereplők jellemzésében is, akik által világosabban tárja jel a központi alakok lényeges voná­sait a párbeszédek közvetlen­ségén felépített cselekményben. Űj életünk átformáld ereje ve­tít ódik ránk mindegyik alkotá­sából, a valóságot tükröző, de nem másolja szolgai módon. Minden mozdulatának alapja; a társadalmi probléma, és az irodalmi érték. 'T urczel Lajos bevezető ta- nulmányáböl helyes meg­világításban ismerünk rá Egri Viktor, a drámaíró jellegzetes vonásaira. Ez a tanulmány ér­tékesen egészíti ki az „Öt szin- darab“-ot, amely a csehszlová­kiai magyar drámaírás értékes hozadéka. A „Gedeon-ház" (1936), amely nyomtatásban először jelenik meg, még az első köztársaság idején íródott és a kötet első alkotását képezi. Erős drámai feszültség árad az „Élni kell" (1946) című há- romfelvonásos színműből is. A cselekmény mozgatói „o kon­centrációs táborból megtörtén, élniakarását vesztetten megtérő férfi, a pribék-prédából meg­gazdagodott asszony és a le­gyilkolt család egyetlen meg# maradt tagja, aki nem bosszút követel, hanem igazságot szolJ gáltat.. A sorban következő hat kép­re bontott „Közös út" (1951) című színjáték, amelyért az írót államdíjjal tűntették ki, az épülő új fend viszonyaiban veti fel a múlt életének egyik ál­landó fékét, a nemzetiségi kér dést, mert „nem a nemzetiség az elválasztó fal, hanem az az örök gát, amely mindig fenn­állt a jó és rosszszándékú eml berek között". Az 1955-ből származó hárorfP. felvonásos „Házasság"-ban is­mét mai témához nyúl. Szocia­lizmus felé haladó erkölcsileg formálódó társadalmunkat vizs­gálja, ezúttal egy ősrégi, de a szocializmusban is alapvetően fontos intézményben; a házas­ságban. Az „Ének a romok felett" című drámai történetnek a ta­tárjárás szolgáltat hátteret. A szépen megírt szöveg és a ma­gyar nyelv zengése együtt hat a drámai mese mondanivalójá­val. A festett világban feltörő valóságos szenvedélyek ereje nem annyira a fizikai végzetben oldódik fel, hanem inkább azok­nak az eszmei összecsapások­nak az alapján, amelyek a he­ves jelenetek során bontakoz­nak ki. Az „Ének a romok felett" valóban ének; kantáta egy töretlen szív tiszta erkölcsi szerelméről. A kötetet a legőszintébb éri ajánljuk olvasóinknak. Tu­dást szerezhetnek belőle, kiszé­lesedik látókörük, szórakozhat­nak és gyönyörködhetnek.. Mind az öt színdarab becsületes, ne­mesveretű munka, Egri Viktor kiemelkedő írói egyéniségének bizonyítéka EÖRV % í$g3S Tudósításokat, beszámolókat! 2elmira (O. Vronská) és kedvese (M. Bouchác)i,i közelebb Modoni komédiáihoz. Ma már mint egy régi kép a nagymamám albumjáből, vagy pedig mint bársonyszalagon ló­gó kis medaiion élnek ezek a kedves kis figurák emlékeze­tünkben. mm.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents