Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-03 / 49. szám
lyülő gazdasági nehézségeit, szivünk mélyéből üdvözöljük a béké- kiáltványt, mely a világ békéjének fenntartására irányul." A kapitalista sajtót általában zavarba hozta a békefelhívás és kommentárjaikban éppen ezért számos ellentmondás található. A New York Times azonban mégis szükséaesnek látja, hogy felhívja a figyelmet a kommunista pártok egységére és összeforottságára. EGYRE TÖBB TÉNYEZŐ Ifj. W. R. Hearst, a „Hearst Newspapers“ üjságtröszt tulajdonosa és főszerkesztője, és az „International News Service“ sajtóiroda tulajdonosa beszélgetést kért N. Sz. Hruscsovtól, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárától. N. Sz. Hruscsov november 22-én fogadta \V. R. Hearst- et és a kíséretében lévő F. Connif és R. Considin amerikai újságírókat és elbeszélgetett velük. A beszélgetés szövegét a napilapok közölték. ELÉG SZAKEMBERÜK LESZ Hatvanöt gangsztervezér kalandja az amerikai rendőrséggel Az amerikai rendőrség napokban szokatlan lépésre szánta el magát. Nem Kevesebbre, mint az amerikai gangszterek országos értekezletének szétugrasz- tatására. A gangszterek a New York-tól nem messze fekvő Apalachin nyaralóhelyet vá- 'asztótták találkozásuk színhelyéül. Aznap az egyik magányos luxusvilla előtt egymásután álltak meg a 'egüjabb típusú autócsodák Tekintélyes üzletember külsejű „gentlemannek szálltak ki az autókból. Miután bemondták a jelszót, bebo- csájtották őket a villába A kocsik rendszámtáblái elárulták, hogy gazdáik mesz- szi tájakról érkeztek. A szövetségi államokon kívül né- nány „baráti állam“, (Kuba. Porto-Rico, stb.) is képviseltette magát. Miután az itolsó, a hatvanötödik „kül- lött" is megérkezett, az elnöklő a „játékbarlangok Királyaként“ ismert Vito Genovese ünnepélyesen meg- lyitótta az értekezletet. Ott volt egyébként az amerikai tlvilág szine-java: John Anthony De Marco, Joseph Bo- nanno, James Coletti és más nagyságok“. A napirendre való áttérés előtt azonban egy kellemetlen epizód zavarta meg az értekezlet .munkáját“. Detektívek rontottak be a terembe és az egész társaságot beszállí- ották a rendőrségre. A raj- aütés ellenére a rendőrség nem dicsekedhetett valami nagy sikerrel, mert két óra eforgása alatt kénytelen volt az utolsó banditát is kiengedni. Sem egy komp- omitáló levelet, sem egy oisztolyt, vagy más bűnjelet nem sikerült találni náluk. Okmányaik szinte kínosan endben voltak. A pénztáráik mérsékelten tömöttek. Üzleti megbeszélésre gyűlünk össze" — vallották egyöntetűen. Ezekután az amerikai rendőrség, amely nem habozik a letartózta- ással, ha a „társadalomra 'eszélyes“ haladó gondolkodású „kommunistagyanus“ mberről. van szó, — mint aki jól végezte dolgát, — zabádon bocsájtotta a táradalomra valóban veszé- ves hatvanöt gangszterve- ért... (Az Unlta nyomán) AZ ANGOL SAJTÓ Sok albán á baráti szocialista országokban végezte tanulmányait, elsősorban a Szovjetunióban. Az albán főiskolai intézmények is sok képzett szakembert bocsátott ki az életbe. Az idén első ízben 60 orvosi diplomát adták át. 1938-ban az egész országban nem volt ennyi orvos. Nyáron az oktatás ezekben az intézetekben olyan színvonalat ért el, hogy az intézeteket egyetemekké változtatták át. A nemzetgyűlés határozata értelmében a főiskolai intézményeket összevonták, és a mezőgazdasági intézet kivételével megalapiották Tiranában az Állami Egyetemet. bizonyítja az Atlanti Szövetség válságát. A hangoztatott „egység“ már több mint kétséges Az angolok és franciák között ellentét, a tuniszi fegyverszállítások miatt olyan méreteket öltött; hogy a nyugati szövetség ügyét igazán szívén viseld Monde vezércikkének a hagyományos francia szellemességnek megfelelően, már a „L’en- tente sans la cordialité“ — „szivélytelen szövetség" — címet adta. Ezzel az első világháborúról közismert „entente cordiale", vagyis _ „szívélyes szövetség" elnevezésre utal, amely akkor az angol-francia szövetséget jellemezte. Nem véletlen, hogy a lap másik számának vezércikke, a „Szövetség és szuverenitás" címet viseli. Hiszen azóta már Pineau francia külüovminiszter New Yorkban kijelentette, hopv a tuniszi fegyverszállítások kérdésében „az amerikai és a francia kormánynak egészen eltérő a véleménye", lov megbeszéléseinek „a vártnál kevésbé" ki- elégítőek az eredményei. N°m menleoő, hoov ezekután a Marokkó és Tunisz által felajánlott közvetítésről az algériai kérdésben ezt mondta: „igen mérsékelt, mégsem hiszem, hoov lényegében elfogadható. MACMILLAN ÉS GAILLARD megbeszélése fagyos hangulatban zajlott lé. A Matigrton-pa- Iotából kiszivárgott 'hírék szerint a két miniszterelnök álláspontja nem közeledett egymáshoz. Macmillán továbbra is azon a véleményén van, hogy Nagy Britanniá helyesen járt el a tuniszi fegyverszállítások ügyében. Francia részről viszont határozottan követelték: Nagy Britannia kielégítő módon rendezze tuniszi magatartását és tegyen Ígéretet, hogy esetleges további fegyverszállítások esetén előzetesen tárgyal a francia kormánnyal. az Atlanti Szövetség komoly zavaraival foglalkozik. A Daily Telegraph szerint nehéz elképzelni, hogy e szövetség problémái az atlanti tanács decemberi üléséig olyan mértékben csökkennek, hogy kezelhetővé válnak. Az amerikai sajtó is meglehetősen szkeptikus a párizsi tanácskozások kilátásait illetően. A Washington Post and Times Herald rámutat: „Ma már Washington sincs egyáltalán tisztában azzal, milyen eredményeket hozhat a párizsi tanácskozás." A New York Times szerint egyes N4- TO-tagok úgy gondolják, hogy a párizsi tárgyalásnak sokkal több értelme volna, ha előkészítené a Szovjetunióval való tárgyalások alapjait, mintha csupán „a NATO-országok szolidaritásának" közös kinyilatkoztatására, valamint a katonai előkészületekre serkentene. Eisenhower betegsége egyébként problematikussá tette a decemberi NATO értekezlet megtartását, illetve azt, hogy vajon ki képviselje az Egyesült Államokat? Két személyt emlegetnek, akire Eisenhower átruházhatná a hatalmat: Nixon alelnököt. és Sherman Adamsot. Hétfőn, november 25-én nyitották meg a bratislavai Művelődés Házában „A Szabad Jugoszlávia tíz éve“ kiállítást. Ezalatt a tíz év alatt a jugoszláv nép sok szép sikert ért el. Képünk a kiállítás megnyitása után készült és az £lső látogatókat mutatja be. Mozog a világ EGY CSŐKÉRT EGYHÓNAPI FOGHÁZ Egy Ottó Stole nevű bécsi hentessegéd fogadott társaival, hogy megcsókolja a csinos Amandát anélkül, hogy a kac- kiás leányzó pofonütné. Meg is nyérte a fogadást, mert lefogta a lány karját és úgy csókolta arcon. Amanda azonban feljelentette őt és a bíróság egy hónapra ítélte, mivel megsértette a lány „személyes szabadságát“. HÁTEZER EMBER HAJLÉK NÉLKÜL Csak most hozták nyilvánosságra, hogy az argentínai La Rioka tartományban "nemrégiben pusztított földrengés során három falu teljesen elpusztult s 6000 ember fedél nélkül maradt. „FAGYASZTOTT“ KÉP A TELEVÍZIÓN Az Egyesült Államokban — a televíziós szakemberek és művészek részére — olyan különleges vevőkészüléket szerkesztettek, amelynek ernyőjén a képet bármikor meg lehet állítani. Az így „befagyasztott" képet az 1 ernyőn mintegy óra hosszat J lehet rögzíteni. A kép eltörlései tíz másodpercig tart. AZ AMERIKAI CIPŐIPAR FEL-' LENDÍTI AZ ARANYHAL TE-1 NYÉSZTÉST Az amerikai cipőipar legújabb szenzációja egy Los Angelcsi-i cipész „páratlan“ találmánya, amely óriási port vert fel Bol- ywoodban. A cipész üvegsarkú cipőket hozott forgalomba és a vízzel telített magas cipősarkokban — kis halak úszkálnak. 4 divattudósítók szerint ezek a cis lábalatti mozgó akváriumok rendkívül jól érvényesítik a fekete és szőke hajú nők szépségét. (Fekete hajhoz az arany- talak, szőkéhez a kis vörös íalak illenek.) Az új divat tel- ehetően nagyban fellendíti majd az amerikai aranyhaltenyésztést. t TÖBB TUCATNYI BÁLNA „öngyilkosságot követett el“ 3 1 Welshpol nevű ausztráliai kikötő ! közelében. A bálnák sefeqestől! a partra úsztak, s meg Sérti 1 kísérelték, hogy megmentsék j magukat. Egy helybeli halász I szerint a bálnák talán „tá-snik- tól féltve" szánták el magukat 1 az öngyilkosságra. FELFEDEZTÉK A LEPRA ELLENSZERÉT? Jelentős felfedezésről ad hírt a „Presse Médicale“ című francia orvosi szaklap legutóbbi száma. A közlemény szerint megtalálták az egyik legborzalmasabb és eddig gyógyíthatatlannak ismert ragályos beteg ség, a lepra ellenszerét. Francia orvosok lepratelepeken sikeres kísérleteket folytattak a D-cyc loserine nevű új antibiotikom- mal. A kísérletre önként jelentkező leprabetegeket hosszabb kezelésnek vetették alá. A2 eredmény: a leprásoknál hivatalos orvosi vizsgálattal megái lapították, hogy szervezetükben az új antibiotikum hatására a Hansen-bacillusok teljesen elpusztultak, sőt a betegség során elroncsolt bőrfelület és a szövetek regenerálódásnak indultak. AZ ELSŐ „ÁZSIAI FILMHÉT“ PERINGBEN Pekingben tartották meg az első ázsiai filmhetet, az ázsiai népek filmalkotásainak első nagy seregszemléjét. A Kínai Filmszövetség és a „Kínai Népi Szövetség a Kultúrkapcsolatok Ápolására“ rendezésében megtartott ünnepségeken tizenöt Ham vett részt filmjeivel. Burma, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Japán, Korea, Libanon, Mongólia, Pakisztán; Szingapúr, Szíria, Tadzsik Szovjet Köztársaság, Thaiföld és Vietnam. A nagysikerű filmhét az-| zal a határozattal zárult, hogyi Ezentúl évente tartják meg az afrikai államok bevonásával. * Határ nélküli távlatok VILÁGSZERTE NÖVEKSZIK a visszhangja a kommunista- és munkáspártok moszkvai nyilatkozatának és békefelhívásának. A Pravda vezércikke rámutat, hogy „a háborúnak nincsenek következetesebb ellenségei és nincsenek következetesebb békeharcosok, mint a kommunisták." A Tribúna Ludu vezércikke megállapítja, hogy „a békeprogram kidolgozásának időpontja a legjellemzőbb. Ez az időpont az, amelyben a béke erői oly hatalmassá váltak, hogy a háború elkerülése reális lehetőséggé vált. Az osztrák polgári lapok nagy figyelmet szentelnek a béke kiáltványnak. Kiemelik a manifesztum megállapítását, hogy a háborút meg lehet akadályozni. Assza- numa, a japán szocialista párt főtitkára az Akahata című lapban kifejti: „Az a tény, hogy a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy békés úton is fel lehet építeni a szocializmust, a kommunista pártok önbizalmáról tanúskodik“. Ivai, a legnagyobb japán szakszervezeti szövetség főtitkára, kijelentette: „Most, amikor a monopol nagytőke a nemzetközi feszültség és a fegyverkezési verseny fokozásával próbálja , megoldani méAz első albán egyetem NOVEMBER 29-ÉN VOLT ALBÁNIA ÁLLAMI ÜNNEPE Az 1957-es év szeptembere az albán iskola történetében mindig fontos határkőt jelent, mert akkor kezdte meg a működését Tiranában az újonnan megalapított egyetem. A megnyitó ünnepség, nemcsak a kétezer diák, a tanárok és a docensek számára jelentett nagy eseményt, hanem az egész ország számára. Ezzel befejeződött egy időszak, amely 1946-ban a tiranai pedagógiai intézet megalapításával kezdődött. Ez jelentette az albán főiskolák kiépítésének alapkövét. Albánia felszabadítása előtt az országnak nem volt főiskolája, sőt még népiskolája is kevés volt. A lakosság 85 százaléka nem tudott írni és olvasni, az iskolákat csak a nagybirtokosok és kereskedők gyermekei számára tartották fenn, A földművesek és a munkások gyermekeit tudatlanságban igyekeztek tartani, hogy jobban uralkodhassanak felettük. A felszabadulás utáni feladatok közül az írástudatlanságot távolították el a legnehezebben. A tudatlanság elleni harcot már néhány évvel ezelőtt kezdték meg. A felszabadító egységekben ugyanis kötelező oktatásban részesítették a fiatalokat. Itt tanulták meg a férfiak és a nők a fegyverforgatáson kívül a betűvetést is. A háború után új iskolák létesültek országszerte. Míg az 1920 — 40-es években Albániának 190 iskolája volt, csak az 1945-ös évben 330 új iskola épült fel. Négy évvel később már az 1752 alapfokú iskolának 162.000 növendéke volt. AZ ESTI ISKOLÁK SIKERE A kormány nemcsak az iskolás gyermekek oktatásának kérdésével foglalkozott, hanem sok gondot fordított arra is, hogy a felnőtt nők és férfiak tudatlanságát távolítsa el. 1945-ben Albániában még 679.000 írástudatlan volt és ma már a 40 éven aluli albánok között nem akad olyan, aki ne tudna írni és olvasni. Az oktatást nagyon megnehezítette, hogy nem volt elég tanító és szakember. Tiranában 1946-ban alapították meg a pedagógiai intézetet, amelynek kezdetben csak 24 növendéke volt. Rövidesen megsokszorozódott a növendékek száma és 1951-ben az intézet egyetemmé változott át. A nemzetgyűlés határozata értelmében Tiranában még öt további főiskolai intézetet létesítettek: mezőgazdasági, politechnikai, orvosi, közgazdasági és jogi intézetek. 1955-ben Albániában már 1520 főiskolai hallgató volt. Az angol lapok borulátóar írnak a két államférfi eszme cseréjéről. A Daily Herald tu dósítója szerint az első nap tanácskozás eredményteler volt: „Párizsban állandóai emelkedik az angolellenes ér zések hulláma és Gaillard, úg; látszik, a kemény legény sze repében igyekszik tündökölni" A Daily Mail diplomáciai tudó sítója szintén azt jelentett! lapjának, hogy a két miniszter- elnöknek nem sikerült kibékülést elérni az angol-francia ellentétek elsimítására. A két kormányfő találkozójí egyébként is rosszul kezdődött. Macmillan ugyan a repülőtéren kijelentette: „mindnyájan egy csónakban ülünk ne borítsuk fel“, de a párizsiak dühösen mondogatják hogy csak az angol kormány borítja fel a csónakot és senki más Sajtónk hasábjain nemrég megjelent a TASZSZ szovjet távirati iroda közleménye, mely szerint Szibériában, Távol-Keleten és Kazahsztánban 40 millió hektár parlagon heverő iöldet tettek termékennyé. A Szovjetunió szántóföldje ezáltal annyival növekedett, mint amennyi az Egyesült Államok, Kanada és Argentina szántóföldjei tesznek ki együttvéve. Valóban történelmi sikernek nevezhető az elért eredmény. Ilyen eredményeket sehol a világon nem mutathatnak fel, csakis a szovjet gazdasági politika. És mégis van a Szovjetunióban még valami, ami túlszárnyalja a mezőgazdaság eredményeit, mégpedig a Szovjetunió keleti részének az iparosítása. • Ha közelebbről megismerkedünk a Szovjetunió gigantikus iparosítási tervével, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az emberiség története még nem találkozott az ipar ilyen rohamos felvirágoztatásával, mint amilyet Szibériában és Távol-Keleten látunk. A szovjet ipar fellendülését Kína és Szlovákia iparosításával természetesen csak részben és más arányokban hasonlíthatjuk össze. Téves volna, ha azt hinnénk, hogy a Szovjetunió ázsiai köztársaságairól megfeledkeztek és nem használták még ki Szibéria és Távol-Kelet valóban kimeríthetetlen gazdagságát. Igaz mindez nem történt olyan ütemben, mint ahogy lehetett volna. Ez a körülmény összefügg a sztálini korszak centralista politikájával. Főleg a háborúviselés miatt kénytelenek voltak korlátozni a beruházásokat és ezért nem volt meg a mód ahhoz, hogy Kefet gazdagságát kellőképpen kiaknázzák. Tadzsisztánban 1913-tól 1956-ig 2,400%-al emelkedett az ipari termelés. Kirgizban 3.800%-al. Nagy lendületet jelentettek az 1950—56-os évek. Az iparosítás üteme azonban nem felelt meg a szükségleteknek és azoknak a lehetőségeknek, amelyeket ezek a körzetek nyújtanak. Az iparosítás új terveit a következő elvekre építették fel. 1. Az ipart a nyersanyagok közelében kell felépíteni. Jól tudjuk, hogy ezekben a körzetekben az összes nyersanyagból hatalmas készletek állnak rendelkezésre. 2. Az ipart, hogy energetikai források a hatalmas erőmüvek, kőolajbányák közelében kell kiépíteni. 3. Tekintettel kell lenni a munkaerőtartalékokra. A Szovjetunió keleti körzeteiben nem használják fel racionálisan a munkaerőket. 4. A fogyasztókra való tekintettel koriátozni kell a közszükségleti termékek behozatalát a Szovjetunió nyugati részéből. 5. Az ipar fellendítésénél sztratégiai szempontokat is érvényesíteni kell. Annak ellenére, hogy 1942-ben a hitleri hadsereg a Szovjetunió csak kis részét szállta meg, mégis ezen a területen volt a szén, kőolaj, állatállomány, szántóföld majdnem 50%-a. Milyen reális kilátásai vannak annak, hogy a keleti ásványforrásokat jobban kihasználják? A geológusok számításai szerint ezekben a körzetekben van a szovjet szén 78%-a, a vízenergia 90%-a és a fakészletek négyötöde. Hatalmas készletek várnak itt a szovjet emberekre. És ezért elsősorban itt építik fel az energetikai üzemeket és a gyárakat, amelyeknek nagy energia mennyiségekre van szükségük. Az energetikai üzemek közül elsősorban a felszíni és földalatti bányákat, kőol3.jfino- (Tiítókat és vizierőműveket építenek. A Szovje unió ezen körzeteiben már három év múlva, tehát 1960-ban 130 milliárd kW óra villanyenergiát termelnek majd, azaz ötször többet, mint amennyit egész Csehszlovákia termelni fog, 1960-ban. 1970ben megnyitják a legnagyobb szovjet szénbányát és egy hatalmas acélművet helyeznek üzembe, amely évente 20 millió tonna nyersvasat dolgoz fel. Az Amuron folyamatosan Hrülbelül 50 vízierőművet — évi 200 milliárd kW ó kapacitással építenek. Ez azt jelenti, hogy csak az Amúron több villany- energiát termelnek majd, mint Franciaországban, Angliában, Csehszlovákiában és Olaszországban együttvéve. További villanyerőművek épülnek a Jeniszejen, r.énán és Angarán. Ezekkel az erőmüvekkel ösz- szehasonlítva óriás lesz a Testvér villanyerőmü, amely most épül és amely mellett a kujbisei villanyerőmü — amely eddig a legnagyobb a világon, csak egy átlagos nagyságű erőműnek fog számítani. A tervben hatalmas vegyészeti kombinátok szerepelnek, főleg ] műanyaggyárak, cellulózé, gép-1 és más, gyárak, amelyeknek J nagy villanyenergia mennyiségre van szükségük. Azzal, hogy a nehézipar gócpontjait keletre helyezik el, eltávolítják azt az aránytalanságot, amely a Szovjetunió közép, kelet és nyugati energetikai alapjai között uralkodik, ahol sokkal nagyobb a kőolaj, szén, villanyenergia szükséglet, mint amennyit ott termelnek. Ma el sem tudjuk képzelni, milyen beláthatatlan távlatokat | rejteget magában Szibéria és i Távol-Kelet. Az a fontos, hogyj reális távlatokról van szó és, hogy a leghihetetlenebb számok' is valóra válnak. COMAJ JÄN '
