Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-11-12 / 46. szám
Osztrovszkij híres regényét, az Acélt megedzik-et megfilmesítették. Pavel Korcsagin • szerepét V. Lanovoj, fiatal színész alakítja. A filmet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére mutatták be. J. A. KOMENSKY ÉS A ZENE Ebben' az évben, amikor a kulturális világ sokkal több figyelmet szentel Komensky személyisége és munkássága iránt, mint bármikor máskor, szükséges megemlíteni azt, amit szinte el szoktak feledni Komenskynál. mégpedig Komenskyt mint muzsikust. Talán ebből kifolyólag is érthetjük meg, hogy miért találunk Komensky Didaktikájában annyi tanítódalt, éneket, mint a nevelési folyamat eme magától - értetődő részét, és amelyekre már a legkisebb korban figyelni kell. Tehát a zenének óriási jelentősége van a nevelésre. Sajnos, megállapított tény, hogy manapság a zenei nevelés még- csak közelről sem üti meg a kellő mértéket, holott éppen ez jellemzi Komenskyt úgy a maga idejében, mint a mi jelenünkben, csak meg kell érteni. Összegezve ennyi lenne Ko- menskynek a zenéhez való viszonyáról. Persze, ha tüzetesebben megvizsgálnánk Komensky zeneiségének mivoltát, akkor arra a megállapításra jutnánk, hogy Komensky eléggé jelentékeny helyet foglal el a cseh nemzet történelmi múltjának zenei alkotásaiban. Amszterdami kancionáléja, amelyet 1659- ben külföldön adtak ki, a cseh testvérek felekezete egyházi ~ UliUHiH a\mra Csaknem minden fiatal lány túlesik azon a „betegségen", hogy színésznő szeretne lenni. Hírnév, férfiak hódolata, pazar ruhák kergetik egymást képzeletükben, s eszükbe sem jut, hogy a színészi pályán a tehetség játsza a főszerepet, álmodozásaik közben nem gondolnak arra sem. hogy a színésznő élete megfeszített munkában, állandó tanulásban, reményben és izgalomban telik el. Nekem is nehezen sikerült kifognom egy szabad estét, hogy Mária Bancíková, érdemes művésznővel, a bratislavai Hviez- doslav Színház tagjával elbeszélgessek. Mária Bancíková maga a megtestesült egyszerűség. Símán hátráfésült haja, vékonyan rü- zsozott szája, egyszerű kockás ruhája nem vall reflektorfényhez szokott színésznőre, csak meglepően szép járása, kecses mozdulatai árulják el, hogy szokva van közönség előtt mozogni. Miközben kedvesen hellyel kínál, azonnal elmondja, hogy mindene a színház, a művészet, de van egy „civil“ szenvedélye is, a főzés. — És csak azt sajnálom, hogy varrni már nem volt időm megtanulni ... — mondja, majd kérdő tekintetemre nevetve, folytatja: — Ugyanis mindig vonzott a színészet, de eleinte persze csak mint műkedvelőt. Részt is vettem a műkedvelő versenyeken, de előbb édesanyám kívánságára elvégeztem a martini kétéves Felső Leányiskolát. S mivel a versenyen annyira megtetszett a játékom, hogy rábeszéltek, iratkozzam be a Színművészeti Akadémiára ... A többit már tudják ... Már nem volt időm varrni megtanulni .. — teszi hozzá mintegy bűnbánattal a hangjában. Én megnyugtatom, hogy a varrást elengedjük, de a „többi“- ről szeretnénk részletesebben hallani. lánynak, formálta, fejlesztette tehetségét, míg kiforrott, elismert színésznővé tette... — Miben mutatkozott be a közönségnek? — Először „beugrottam", mégpedig Záborskv ,,Najdúch“-jának Ludmila szerepébe. Első hivatalos fellépésem Fodor Érettségijében Kató alakítása volt. — Tehát mindjárt főszereppel kezdte... — És utána jöttek a többiek, sok-sok szép, kedves szerep... — És ugyanannyi élmény, siker — vágok közbe, de a dicséretet a művésznő a szerepek felsorolásával igyekszik elhárítani. — Nora, Selimena Moliere 1 Misantrope-jában, Goldoni Mi- randolina-ja, Elmira a Fösvényben ... Játszottam — már az | Oj Színpadon — a Karamazov , testvérekben, Dulska asszony | erkölesé-ben, a Kis rókák-ban. . a Filmcsillag címszerepében, , kettős szerepben. j — A felsorolásban elérkezünk \ — azt hiszem — élete „pará- j dés" szerepéhez, a Ljubov Ja- j rová-hoz. | — Nagy gonddal és szeretet- , tel készültem a szerepre, tanul- '•1 mányoztam a legapróbb rész- s letekig, s nemcsak a próbákon, hanem képzeletben is számta- , lanszor eljátszottam ... Itt már elhallgat, rám marad ( a befejezés, hogy fáradozása , nem volt hiábavaló, s az öntu- j datos szovjet asszony szerepé- , ben, aki pillanatig sem habozik, s hogy ellenforradalmár férjét leleplezne, kitűnő alakítást nyúj- j tott. I Érdekes, hogy a finom, halk- - szavú művésznő az öntudatos 1 aszony kiváló megtestesítője, s Szürke szemének szigorú, ellen- t kezést nem tűrő tekintete, ősz- i szeszorított keskeny ajka fe- i nyeget, hangja lázit és mégis ! simogat. Ez kölcsönöz különös, Mária Bancíková mint Tamar a Herodvs és Herodias-ban. — Mint másodéves színiiskolást már rendes tagjává szerződtetett a Nemzeti Színház. Azóta szívom magamba a színhatározottsággal kevert bájt Mária Bancíková játékának. — Jut ideje szórakozásra? — Szeretek a szerepekre tökéletesen felkészülni; nézetem szerint a szerep megértésén, tanulmányozásán, átélésén van a főhangsúly, a jó eljátszás csak ezek betartásával lehetséges. A próbák, előadások, bizony annyira lefoglalnak, hogy szabad időről alig lehet beszélni, mert ami még maradna, azt lefoglalja a rádió .. Itt mindjárt megjegyzem, hogy valóságos élvezet számomra mesében játszani vagy mesét felolvasni. Búcsúzom, de a művésznő még visszatart. — Várjon, még nem beszéltem legszebb szerepemről, — s míg én kíváncsian várok, egy fényképet vesz le a szekreterről. Hat—hét éves kislány mosolyog rárp. — Ez a kislányom. Mert tudja, a legszebb szerep, amit állandóan játszom, anyának lenni, — s míg kikisér, megjegyzi, hogy azért a „másik" szerephez sem marad hűtlen, s el sem tudna aludni, ha lefekvés előtt pad levegőjét — sóhajtja mosolyogva, én pedig hozzáfűzöm, hogy ez a levegő jót tett a. Rimaszombatból elindult fiatal mégegyszer nem nézné át — most éppen— a Bernards háza Magdaléna- ját. MESTAN KATALIN SZŐKE JÓZSEF: Wtewáei éjszaka Pétervárra ráborult az esti sötétség. Sűrű, sárgás köd temette be a várost,' a fénytelen utcákat, sötét házakat. Mintha megdermedt volna a lelke az első fagyoktól, a tenger jeges leheletétől. November volt. A jorradatiom alig néhány napja tűzte ki győzelmi zászlaját a Téli Palotára. De az ellenség nem nyugodott. Kerenszkij, az ideiglenes kormány feje hadsereget toborzott és Pétervár ellen vezette. A Város apraja - nagyja, minden épkézláb ember az erődök építésén dolgozott. Lövészárkokat ástak, barriká- dokat építettek a város körül. Benn, a fényes paloták között csak a burzsujok és a vörös őrség néhány egysége maradt szigorú utasításokkal. A külföldi követségek megbízottai pénzzel és tanáccsal a város felé tartottak. Kerenszkij segítségére siettek. De a forradalmat nem lehetett elbuktatni. Pétervár utcáin tábortüzek égtek. Körülöttük fegyveres emberek, a vörös gárda tagjai tipegtek a hidegben, lóbálták a kezüket, köhé- rseltek. A tűz fénye ott táncolt az arcukon, megvilágította borostyás állukat, görnyedő alakjukat, lázasan csillogó szemüket. Őrködtek! Ott, ahol a Nyevszkij út a moszkvai pályaudvar előtti térbe torkollik, hárman ültek a tűznél. Gallérjukat magasra tűrve egy rozoga lócán kuporogtak, amit valamelyik közeli vendéglőből hoztak ki, hogy ne kelljen a mjirkos kövön ülni. — Eredj Szemjon! Hozzál a tűzre, mert megfagyunk — szólt az egyik, a legmagasabb és felállt, nyújtózott. Csontjai ropogtak, aztán prüszkölve, táncolva tipegni kezdett a tűz körül. Ügy látszik, ő az őrség parancsnoka, mert akire szólt, szuszogva felállt és elindult a szemben lévő házak felé. Alakját csakhamar elnyelte a köd. Most már a harmadik is megmozdult. Csizmaorrával megpiszkálta a tüzet és ásítva kérdezte a parancsnokot: — Hány óra Pavel* — Kettő. — Korán jött a hideg. — Várhatott volna .. Most már a másik is felállt és elkezdett tipegve járni a tűz körül. Közben halkan dör- mögte: — Odakünn melegebb lehet — dél felé mutatott. — Várják a kozákokat... — Vagy aprítják! — Mi meg rostokolunk.. Vigyázunk a bur- zsujokra. — Meg az üres házakra — teszi hozzá Pavel és nagyot ásít. — Az isten sem jön felénk. Se parancs, se váltás ... — A forradalom frontjára ment mind. A szó megakadt, Szemjon is visszatért egy nyaláb deszkával. — Több nincs .. — mondja és dob a tűzre. A iáng szikrákat szór, magasra csap és megvilágítja a környező házakat. Ismét a lócára telepszenek. Mögöttük csendes a pályaudvar füstös épülete, csendes a város. Alszik minden. Csak a csatornák szája párolog, pipálja a bűzös gőzt. Lassan ritkul a homály, múlik az éjszaka. Távolban, az Anna híd felöl sárga fények pislognak, táncolnak. Halk zajok kelnek szárnyra, az útra kóbor kutya surran és tétován a tűz felé indul. A katonák hívják, csalogatják, de riadtan eliramlik. Valahonnan a ködön át hajószíréna búg, nyög bánatosan. Ébred Pétervár ... A Rubinstein utca felől búgva, duruzsolva autó fordul az útra és feléjük tart. — Ébredj Pavel! — löki meg társát Szemjon. — Valami jön . .. Pavel feláll, fogja a puskáját és integetve az út közepére áll. Az autó hirtelen fékez. Orrán idegen zászlót himbál, lóbál a gyenge szél. — Papírokat! Az autóból magas, bundás férfi búj elő káromkodva. — Maguk kik? — kérdezi. ' — A forradalom gárdistái! — Nem tudják, hogy a külföldi követség autóit nem szabad megállítani? — Nem kaptunk parancsot. Kérjük a papírokat! Az idegen bosszúsan végignéz a katonán és igazolványt húz elő. Az nézi, forgatja, aztán hátra szól: — Gyere csak Szemjon! Az ördög igazodik el rajta . . . Szemjon kezébe veszi a papírt, forgatja, nézi, a fejét csóválja, de nem szól egy szót sem. Jön a harmadik, az is megnézi a papírt. — Na, mi az! Nem tudnak olvasni? — pattog mérgesen az idegen. A katonák csak mosolyognak és összenéznek. — Rendben van? — szól ki az autóból türelmetlenül a sofőr. — Rendben lenne... — dörmögi Pavel. — Akkor engedjenek! — szól az idegen és már nyúl is a papír után. — Azt nem lehet! — Miért? — kérdi ámulva és kesztyűs keze megáll a levegőben. — Mert rossz a pecsét! — vágja ki bátran Pavel. — A pecsét? — Az! Nincs rajta a csillag. — A csillag?... — ómul el az idegen. — Az uram. A csillag! — Azonnal hívják ide a vezetőjüket! — Azt nem lehet... — Követelem! Azonnal hívják ide ... — Mondom, hogy nem lehet. Kint van á fronton ... — A fronton ? — Ott! Most már a sofőr is kibújt a kocsiból, pár percig valamit tanakodnak idegen nyelven, aztán a bundás ember fenyegető hangon szól: — Ezért agyonlövik! Lenin parancsára megyünk Carszkoje Szelóba — mondja keményen és zavartan hozzáteszi: — A forradalom érdekében ... — Az nem lehet! — Nem lehet? Szerencsétlenek! — Nem, mert Lenin tudja, hogy mi itt vagyunk — válaszolt Pavel és a többiek kuncogtak. — Mit? Hogy tudja? Adja azt a papírt! Azonnal megyünk a Szmolnijba ... majd én megmutatom! — $ mérgesen kapott a papír után, de az egyet villant és mär Pavel belső zsebében pihent. A katonák nevettek és az idegent nézegették. — Adja vissza az igazolványt! — követelte az. — Nem lehet! — válaszolt Pavel és hangja keményen pattogott. — Akkor nélküle megyünk! — fordult meg mérgesen a bundás férfi és az autó felé indult. — Állj! — csattant Pavel hangja és élesen kattant fegyverének zárja. A férfi ámulva fordult meg és a katonákra meredt bamba tekintettel. — A forradalom nevében! Itt marad! Az idegen szája idegesen megrándúlt, arca elszürkült. — Ez jogtiprás... — hebegte zavartan. — Kövessenek! — parancsolt Pavel határod zott, kemény hangon és a lócára mutatott. A két ember görnyedten, behúzott nyakkal ült le a tűzhöz. Hosszú ideig nem szólt senki. Csak a szemek beszéltek. A három katona úgy tipegett, táncolt a tűz körül, mintha az idegenek ott sem lettek volna. Végül a sofőr megszólalt: — Meddig kell még várnunk? — Amíg jön a váltás! — Es az mikor lesz? — Nem tudom — válaszolt barátságos hanJ gon Pavel és újabb deszkát dobott a tűzre. énekének egyik utolsó nagy történelmi alkotása (amely pedig a huszita ének szerves folytatása). Komensky nem formálja kan- cionáléját csak költői oldalról, Szilárd elméleti tények alapján, Ízléses érzéssel válogatja ki és rendezgeti a régi melódiákat, és egy egész sor dallamot saját maga komponál. Komensky. zenei hagyományának kiértékelő kiadása ma még nem áll rendelkezésünkre. A mi kiváló muzikológusunk H e 1- f e r t Vladimír, az Amszterdami kancionálé kiadását élete utolsó feladatának tartott, sajnos, munkáját már nem fejezhette be, mert a halál elszőlította az élők sorából. így tulajdonképpen csak Zde- nek F i b ic h „Komensky“ ünnepi ouvertúrája (előjátéka) tartalmaz néhány dallammotívumot az Amszterdami kancio- náléból. Mégis ma is ez Komensky zenei hagyatékának tisztességes és hatásos őrzője. Már a körülmények, amelyek között Komensky nevelkedett, bizonyítják .számunkra: a cseh testvérek egységének környezetében az egyházi ének elmaradhatatlan része volt a mindennapi életnek, amely végig vezette az embert gyermekéveitől egész haláláig. Az ének itt oly nagy szerepet játszott, és annyi időt vett igénybe, hogy éppen ezért nehezen is tudnánk megtalálni Komenskynak külön a zenéhez való vonzalmát — az analógiákban. Tehát, ez a környezet veszi körül Komenskyt egész gyermekkorától, és éppen innen erednek zeneiségének gyökerei. Ingrid Bergmann a Rosselini olasz rendező házasságának ,,zá- tonyrafutásáról“ szóló pletykák hivatalosan is „meghaltak". — Rosselini tízhónapos indiai távoliét után Párizsban találkozott feleségével. Mindketten kijelentették: „semmiféle rágalom nem állhat közéjük“. * * * Igor Bezrodnij, a fiatal szovjet zongoraművész, szenvedélyes fényképész és amatőr filmes. Külországban tett hangver- senykörútjaira magával viszi filmvevőgépét és érdekes kisfil- meket készített a japán gésák táncáról, mexikói bikaviadalról és egy hiroshimai asszonyról, aki átélte az atombombatámadást. A Moszkvában nemrégiben megrendezett „Amatőr filmesek I. fesztiváljá“-n Igor Berodnij második díjat nyert az Amerikáról és Japánról készített kes- kenyfilmieivel.
