Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-12 / 46. szám

Ilovtcsfk BCrÄt

• vJ'

Haragosok

EGY fRÖ megítélésénél és jellemzésénél döntő fontosságú a filozófiája. Nem szívesen vetném így fel a kérdést: materializmus, vagy idealizmus, inkább arra gondolok, milyen életalapról, kinek a szemével nézi a világot. Bár a kettő között csak árnyalati különbség van, de az utóbbi talán éppen azért jellemzőbb. Árnyalatokat is lehet érzékeltetni vele. Lovi- csek Béla a falú szemével néz, a falu hangján beszél, mégpedig a régi világ szegény falujának szemével és hangján. Még a jelenről szóló írásaiban is ez a falu irányítja gondolkozásmőd- ját.

A címadó hosszabb elbeszélés,

a Haragosok, talán nem a kötet legtökéletesebb írása, de mindenesetre legfigyelemreméltóbb. Még mindig nagy nehézséget okoz a sematizmus és különböző irodalompolitikai elgondolkozá- sok zökkenőin keresztülvergődött íróinknak a múlt, mozgalmi és szervezeti eseményeit meggyőzően ábrázolni. Sok még a kölönc és kevés a merész, előremutató egyéni gondolat. A Haragosok pedig egy sztrájk során éri el drámai csúcspontját és Lovicsek dicséretére legyen mondva, az elbeszélés hangulati feszültsége mégsem törik meg. Érezni, hogy az író nyelve ezeknél a részeknél botladozóbb. színtelenebb, de nem sekélyese- dik el. A siker titka kétségbevonhatatlan írói tehetségen kívül, szerintem a módszerben rejlik. A sztrájk, mint esemény, emberi indulatokkal, lelki folyamatokkal szövődött össze (Kocsis és Hajnóczi család egyéni kapcsolata) és a tömeg közös ügyén kívül a főszereplők magánügyévé nőtt. Ezzef hitelesebb lett, színekkel telt meg, teljesebb élet látszatát adja. Kevésbé leleményes író, egyszerűen tömegjelenetekkel és események filmszerű pergetésével operált volna.

FONTOS, SŐT döntő jelentőségű momentum egy írásműben az események, cselekvések, részletes és tökéletesen világos érzelmi megindokolása. Csak úgy tudunk elhinni valamilyen emberi ténykedést, ha pontosan ismerjük a mögötte rejlő lelki mozgató-rúgókat, a tettre serkentő indulatokat, azokat az érzelmi faktorokat, melyek egy embert fizikai megnyilvánulásokra késztetnek. Sőt, nem elég, hogy ismerjük őket. El is kell hinnünk. Tehát olyanok tegyenek, melyek élettapasztalataikkal, az emberből mint indulatos, gondolkodó lényről alkotott fogalmainkkal nem ellenkeznek. Azt hiszem, sok félresikerült „realista“ mü kudarcának ez az oka.

A mai, megváltozott életformákról író íróembernek van egy másik problémája is: hogyan, milyen eszközökkel érzékeltetni azt, hogy írása a máról szól, a mának, anélkül, hogy nem Dla- kátszerű és természetellenes. Mert nem könnyű dolog mindennapi dolgokról - művészi színvonalon és úgy írni, hogy az olvasó elfelejtse, vagy lefejtve lássa róluk ezt a mázt. Másodszor, hogyan teljesítse, azt az alapjában véde kétségkívül helyes követelményt, hogy az írásmű kicsengése drámaisága ellenére, ne legyen kimondottan pesszimista és ne keltse a levertség, kiúttalanság, céltalanság érzését. Kemény dió mind a két kérdés. Lovicsek az elsőt jó érzékkel és helyesen oldja meg, talán az egyedül lehetséges módon. Ügy ír szocializmusról, szövetkezetről, agronómus- ról. iskolázásokról, egyszóval életünk jellemzőiről, mintha ezek a világ legtermészetesebb dolgai lennének. Nincs benne az állandó összehasonlítgatásra való hajlandóság jelen és múlt között. A jelenben él és áll, a jelenből indúl ki és inkább előre néz, mint hátra. Azért helyes ez, mert lassan elérünk oda, hogy a múlt elveszti befolyását és az élet drámaisága, az életérdekek összeütközései és más, konfliktusokat kiváltó helyzetek többé nem a múlt és jelen közti alapvető ellentétben, hanem magában a jelenben, mai társadalmi életünkben gyökereznek. Azt hiszem, ahhoz, hogy íróink hatásos realista müveket 'rja- nak, először ezt a problémát kell tudatosítaniuk és tisztáz- niok.

A MÄSIK KÉRDÉSBEN, mondjuk, a végső optimista kicsengés kérdésében, Lovicsek is tanácstalan. Legtöbbször úgy oldja meg a helyzetet, hogy az írás végén egyetlen mondattal próbálja elintézni a dolgot, persze minden indok és alap nélkül. Nézzük például a Gulyásoknak, melyet egyik legjobb írásának tartok. Fazekas Mártont felbosszantja a felesége és dühösen megy hajnalban etetni. Fejőtársával összevész és megveri a zootechnikust Ez eddig rendben van. Márton minden tette megokolt, az írás felépítése jó. A végén azonban, mikor magára hagyják, megitatja a teheneket, melegen végignézi őket és „közben határozottan érzi, hogy ezután minden másképp lesz..." Puff neki! Miért

.lenne ezután másképp? Erre a kérdésre az elbeszélésben nincs felelet. El lehet képzelni, hogy Fazekas Mártont az eset alapjában és döntően befolyásolta, megváltoztatta — nehezen, mert emberek nem változnak meg csak úgy egyszerre, hosszabb lelki folyamat szükséges ehhez

— de ez a megváltozás az írásban nem indokolt. Sokkal jobban oldja meg az író a kérdést a Féltékenység-ben. Fekete István féltékeny a feleségére, aki sokat jár a nőbizottság gyűléseire. A falu titkárától félti. Egyszer utánuk megy. és megbizonyosodik arról hogy féltékenykedése oktalan. Rádöbben, hogy nagy szamár, kibékül ez asszonnyal. Akkor este jóleső érzések közt, ezzel a gondolattal alszik el: „Azért alkalom- adtán megpofozom a titkárt, pedig — isten látja a lelkimet

— én nem vagyok féltékeny...“ Itt kitünően eltalálta a legmegfelelőbb hangot arra, hogy írása elolvasása után az ember jó érzéssel gondoljon arra, hogy igen, ez tényleg így van.

A Félresiklott élet-ről szintén érdemes néhány szót mondani, No, nem azért, mert jó. ellenkezőlég. Iskolapéldája annak, hogy sokat markolni még novellában sem lehet, mert az ember itt is csak keveset foghat. Az írónak mindiq tudnia kell, mit bír el, és mit követel meg egy téma, mind tehetségben, mind terjedelemben. Ez az írás jól indul, aztán fokozatosan mindig felületesebb. Űröket hidal át egyetlen mondattal, szétesik. Plasztikusan érzékelteti, hogy nem lehet, vagy legalábbis nem könnyű dolog, hosz- szabb időben lejátszódó folyamatokat egy-két mondattal elintézni, és hogy a jó novella tömörségének is van határa. Inkább vázlata egy hosszabb elbeszélésnek, koncepciója jó- de művészi kivitelezése elnagyolt

FÖLTÉTLENÜL beszélni kell még Lovicsek nyelvéről és stílus-kísérleteiről. A Garammen- tének palócos nyelvjárásából próbál önálló, irodalmi nyelvezetet kialakítani és nem eredménytelenül. Kifejezései erőteljesek, különösen hatásosak és kifejezőek egyszerűségükkel és tömörségükkel a dialógusai. Határozott előnyének tartom, hogy nem ha?znái természetellenes, túl mesterkélt képeket. A hasonlatoknak amúgy sem nagy híve, ami realizmusára csak hasznos lehet. Képei szépek és

TÖZSÉR ÄRPÄD:

A szerelemről már...

A szerelemről már elírtak előlem minden elírhatót. Énekben van asszony, énekben van bakfis, s énekben van a csók.

Sok stréber elődöm Shakespeare-től Illyésig már mindent dalba tett.

Ezen a téren hát

nékem az utódnak

nem maradt csak a — tett.

(ftyCtMU

ami a fontos, eredeti elf: „Tolakodnak, hemzsegnek körülötte a késői megbánás álompilléi, hogy a valóság egyetlen suhintására eltűnjenek, semmivé váljanak ..

írásom elején már hangsúlyoztam erősen szubjektív jellegét, de azért remélem, Lovicsek és az olvasóközönség is hasznát veszi. Természetesen, úgy lenne igazán értelme, ha visszhangja támadna a felvetett problémáknak. Nem tudom, jogosan-e, abban reménykedem, hogy elsősorban íróembereknél lesznek ismerősek, és találnak érdeklődésre ezek a kérdések. Azoknál, akik már a gyakorlatban, munka közben találkoztak is velük, ha ugyan annyira komolyan vették az írást, hogy ezek a dolgok, mint nehezen leküzdhető problémák, gondot okoztak nekik. Mert ez nem egészen bizonyos.

VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉSÜL lovicsek Béla kötetéről meg- 'Alapíthatjuk, hogy indulása jó és reményeket táplál benr.ünlc Különösen az a megérzésem idéz elő várakozást vele szemben, hogy a vázoltak, ha más formában is, ha nem is tudatosan, de őbenne is élnek, kavarognak és levezetésre várnak. Reméljük, elsősorban művekben! DUBA GYULA

Francia és angol művészek dokumentumfilmeket készítenek a Szovjetunióról. Egy francia filmes-csoport .Takutlában tartózkodik és Szibéria gyönyörű tájait, a hatalmas Léna folyót és az aranytermelő lakút nép életét viszi filmre. Chris Marker, az egyik leghíresebb angol dokumentuimfilm-operatőr Ir- kuckban rendezte be főhadiszállását és hol lökhajtásos repülőgépen, hol rénszarvasszánon tesz felfedező kirándulásokat Szibériában Filmjének címe: „A csendes hideg országa“ lesz és még az idén bemutatják Londonban.

* * *

A berlini ünnepi héten a Komische Oper színpadán bemutatták a „Lucullus elítélteté- sé“-t, Berthold Brecht és Paul Dessau híres dalművét. Az opera — amelyet a kritika mindmáig „a szövegben és zenében legszínvonalasabb és legidőszerűbb új német operának" ítél — Hitler uralomra.jutása után, a militarista tombolás elleni harc fegyvere volt.

* * »

Mickey Rooney főszereplésével az amerikai televízió nagy költséggel újra elkészítette a Pinocchio-mese új változatát, amelyből annakidején Walt Disney felejthetetlen rajzfilmet alkotott. Walt Disney egyébként sikeres természet-film elkészítése után visszatért a mesefilmek gyártásához és Salvator Dali operatőrrel új színes rajzfilmen dolgozik: Csipkerózsika történetén.

* * *

Heinrich Mann egyik regényének következő kitételét kifogásolta egy kritikus: „A gyengeség pillanatai után ébredő fájdalmas üresség . .„Nem értem — mondta^ a kritikus — hogyan fájhat az, ami üres?"

— Magának sohasem fáj e feje? — kérdezte Heinrich Mann hűvösen.

A z ötödikesek vidáman fu: ** tottak ki az utcára. Úgy érezték magukat, mint vihar után a virág, ha rásüt a nap. Lepergett róluk az imént elhangzott vád, a falak között maradt gyanú. Egyedül Peti ment lesütött szemmel, elmaradozva. Magán érezte a tanító szúrós tekintetét. Látta őszülő bajsza alól fröccsenni a nyálat; „A bicskát holnap az asztalomon akarom látni, ahonnan elvettétek, ha nem . . “

Peti a folyó partján megállt. Mereven a vizet nézte, mégegy- szer igyekezett végiggondolni, mivel vádolják. Igen. Vádolják. A víz csillogó tükre a bicskát futatta eszébe. Ajka megrándult s akaratlanul felkiáltott:

— Ein nem vettem el! En nem lopok.

Otthon az anyja haragos kedvvel várta. — Hol csavarogsz? Mikor akarsz ebédet vinni apádnak? Mire odaérsz, a többiek felállnak.

Az asztalon leves párolgott pici lábasban.

— Nem vagyok éhes — nyúlt Peti a fehér kis batyu után — majd eszek, ha visszajövök.

Az út, mely a kotör'óhöz vezet, fehéren csillogott a tavasz! napsütésben. Sárga pitypang virágok mosolyogtak az útszélen, de Petit ma nem érdekelte. Valami kimondhatatlan vágy gyötörte szívét. A sejtés minden lépéssel mélyebbre hatolt gyermeki homloka mögé. — Azt gondolja, én vettem el. Engem fenyegetett. Talán meg is motozott volna, ha apámtól nem félne. Az „apa" kissé felvidá- mította. Jó volt gondolni az erős apára, a nagytenyeríi Balogh Péterre, az ő kezében úgy lendül a nagy kalapács, mintha hozzánőtt, volna ...

— Siess, gyerek — ébresztette gondolatiból egy öregasszony, aki hazafelé ta, tott az ebédhordásból. — Apád ugyancsak elvégezte- már az ebéd- előtti imát!

Mire a hegyhez ért, a munkások hanyatfekve szundítottak fejükkel a csillék rövid árnyékában.

— Végre, hogy megjöttél, te kölyök! — bökte ki az apja haragosan szájából a sárga cigarettavéget. — Mi a leves?

— Bab.

Kedvtelemit belekötött kanalával a kannába, kiszedte a sűrűjét, aztán egy kőhöz állította.

— Ezt majd megeszem estejelé. Ma későn megyek haza, dolgunk van. Szólj anyádnak is.

Az utolsó kanál krumplit nyelte, mikor a vasat megverték. Peti ügy várta, kérdezze, „mi újság?“, szerette volna elmondani, mi nyomja a szivét, mert az ő haragos apjánál senki sem tud jobban vigasztalni. De az apja csak annyit mondott;

— Máskor hamarabb gyere'

P

etit bántotta az apja különös haragja. Mintha ma nem rá haragudott volna.

A gyerek este sokáig dider- gett az ágyban. A dunyha melege nehezen űzte el a különös reszketést. Éjjel után arra riadt, hogy valaki megkocogtatta az ablakot.

— Annus, feküdjetek le, ne égessétek hiába az olajat. Péter ma nem Jön haza. A gyűlésen beverte a pallér fejét, elvitték a csendőrök. Jó éjszakát!

Annus szótlanul, csendesen sírdogált. Megtörtént, amitől félt, amire eddig remegve gondolt. Megszoptatta még az álmából felriadt pályás csöppséget. aztán egy mély sóhajtással elfújta a lámpát. Peti csak késő hajnalban aludt el, <s álmában csendőrök kísérték az ö bátor apját.

Másnap reggel álig lépett be

a tanító az osztályba, Petit a táblához szólította.

— Lássuk, tudsz-e egyebet is a lopásnál, te lázadozó!

— En nem vagyok lázadozó

— szeppent meg a gyerek — apám se az.

— Majd meglátjuk — válaszolta gúnyosan a tanító és krétát dobott eléje.

— írjatok — fordult az osztály felé: — Ha egy bicska 12 pengő 25 fillér, és egy napszám 3,5Ö, hány napig kell egy bicskára dolgozni?

Péternek szomorúan villan a szeme. Nem írja, egyből kiböki:

— Három és fél napig.

— Na látod, neked is ezt kellett volna! Nem ellopni az asztalról,

A gyerek csak áll, sírni sze- ** retne, de nem főn könny a szemébe.

— Ide vele — kelt ki magából a tanító s a tenyere a gyermek arcába csap. — Piszkos búftogató!

A gyerek megtántorodik, lebukik az asztal lába elé, köny- nyes tekintete lesiklik a dobogó mögé.

— Ott — mutat remegő újjal a rés felé. — Ott van!

S arccal a piszkos padlóra borul. SZENK SÁNDOR

Uííószó egy veptdégszereplésUez

A mai értelemben vett balett összefüggő irodalmi és zenei ** tartalommal rendelkező drámai műfaj, amelyet tánccal és pantomimmel (jellemző arcjátékkal és taglejtésekkel) fejeznek ki, s amelyben a szövegzene és a tánc szoros egységet alkot.

Mindezt kielégítő mértékben kaptuk meg a budapesti Opera- ház balettkara két estét betöltő előadásából,

Első este színrekeriilt a Térzene, Strauss J. híres keringőire és polkáira Kenessey Jenő állította össze és részben hangszerelte is. Harangozó Gyula meséje és koreográfiája a múlt századi Bécs könnyűvérű, szentimentális és nyárspolgári világát mutatja be pompás humorral, erősen karrikírozva. Különösen a groteszk megoldások sikeresek, mint például a mosónők tánca, a pincérek bejövetele, a katonazenekar bevonulása, a primadonna (Lakatos G.) és mecénás (Harangozó Gy.) veszekedő polkája.

Igen szellemes az ebédjelenet pantomimikus megoldása, az a szituáció, amit a rendőr talál, valamint a záró póz a fény-' képésszel. A klasszikus Urai számok közül a primadonna (Lakatos G.) technikás nagy szólója kiemelkedő. A duettek közül a fiatal lány, (Erdélyi A.), valamint a költő (Szallay Z.) és a primadonna kettőse szépen megkomponált. Derű és lendület jellemzi a csoporttáncokat, nem utolsó sorban Harangozó Gyula groteszk mecénása is hozzájárult a Térzene szórakoztató sikeréhez.

Kenessy Jenő Keszkenőjének második felvonása, a cigány- s tábor, zeneileg a legjobban megkomponált.

Harangozd jeU lemzö erővel ábrázolja a cigánytábor alakjait. Például a botostánc o fér - fiák szilafsdgát, a lánytáncok pedig a három szólóval együtt hol a gyengéd Urát. hol pedig — mint a két csörgös lány tánca is — féktelen temperamentumot fejeznek ki. Sári (Kán Zsuzsa! kiváló technikáján kívül igazi temperamentumot vitt táncába.

Józsi, (Havas FA nemcsak mint szóló, hanem mint kitűnő partnertóncos is.

Balett estünk fénypontja korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének zseniális müve, Bartók Béla Csodálatos m mdn- rinja volt.

Egy nyugati világváros apacstanyáján három rabló a hatalmukban tartott utcalány segítségével szobájukba csábít különböző járókelőket, akiket kirabolnak. Többek közt egy titokzatos idegent, a mandarint. A mandarinban a lány csábtánca vágyakat ébreszt és bár a rablók később megfojtják, leszúrják, felakasztják, addig nem nyugszik meg, amíg a leányt meg rém ölelheti.

Bartók zenéje elementáris erővel fejezi ki előjátékában a nagyvárosi zajt és később az elpusztíthatatlan emberi akaratot. A cselekményt a zenei szerkesztés eszközei: a lüktető, jellegzetes ritmusok, sajátságos zenekari színek szolgálják. Egy percig sem lankad a zene feszültsége, az utolsó akkordig fokozódik a drámai intenzitás. Harangozó Gyula, aki érzji és érti a Bart ók-muzsikát, ezt a müvét különösen kiválóan rendezte. A némajáték fő koreográfiái nyelvezete a táncos mozgás, ebből nő ki időnként a nő csábtánca és a mandarin látszólagos mozdulatlansága. A lány (Lakatos G.) amellett, hogy kitünően táncol — érzelmileg is nagyon jól építette fel szerepkörét A mandarin (Füőöp V.) a puha mozgású, nagyvonalú, felséges keleti embert hangsúlyozta, döbbenetes erővel és fanatikus küzdeniakarással.

A következő estén Hoffmann novellája alapján Delibes „Copcliá" - iát az Operaház repertoárjának egyik legrégibb darabját mutatták be.

Harangozó Gyula koreográfiáidban a táncok logikusan felépített sorrendben következnek, általában jól viszi előre a cselekményt.

A darabot kezdő mazurka például most hatá-' rázott an utal a lengyel város-' kára. Az első felvonás főcélja a történet elindítása mellett a szereplők bemutatása.

Swanitda (Kárt Zs.) szólója derűs fiatal lányt ábrázol. Ferenccel (Havas F.) való kettőse pedig a meghitt vonzalom ala-' kulását mutatja. Kitünően, jellegzetesen exponált Coppélius (H a r a hg ózó) alakja; az öreges szórakozottság, gyávaság, kárörvendés, rideg magábazár- kózottsüg és bosszúállás.

Műhelyében az automata-zenekar szerepeltetése elsőrangú koreográfiái megoldás. Copétia — baba — szögletes tánca, az ezermester (Harangozó) és az ál Cnpélia (Kun Zs.) temperamentumos tánca kitűnő. A harmadik felvonásban <~appétivs nagy monológja tökéletesen érzékelteti a második felvonás történetét.

A magyar balett vendégjátéka valóban igazi művészetet nyújtott számunkra. MŰNK MÁRIA