Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-05 / 45. szám

Cseljabinszk-Istebne n/0-Záporozsie ■ Nehezen mondhatnánk meg, hogy személy vagy gyorsvonnattal érkeztünk-e. Egy kis kietlen állomás fo­gadott. Szétnéztünk. Minde­nütt hegyek és hegyek, sehol valami folyó. Hét évvel ez­előtt ennek a kolosszusnak, ami itt emelkedik, még híre- hamva sem volt. A Sihof hegység ásítozott itt egy­magában. (Néha elöntötte a A Kovohuty n. v. dolgozói a zápgrozsei vasöntvény üzem dolgozóival az Azovi tenger mellett. víz, néha pedig kiszáradt, mint valami sivatag.) Miről beszélünk? Egy festőről, aki hét évvel ezelőtt ezen a he­lyen nekifogott egy kép fes­téséhez. Most újból kezd­hetné. Mert közben felépült itt az istebnei Kovohuty. MADÁRTÁVLATBÓL A fehér bárányfelhők vég­telen tengert alkottak, amely végtelen hómezőkre emlékez­tetnek. Az Iljusin komoly méltósággal szeli át a leve­gőt, irány: Moszkva-Prága. Az ablak melletti ülésen egy fiatal szovjet mérnöknő ül. így gondolkodik: „Vajon milyen is lehet Szlovákia, és Bratislava mi­lyen város? Vajon milyen messze van onnan Orava? Majd meglátjuk, majd meg­próbáljuk, segíteni akarok. A nép jó. A mieink sokat beszélnek a szlovák népről, főleg a partizánok és a ka­tonák. Százan és százan is­merik nálunk a szlovák ne­gyeket, a folyókat és a völ­gyeket.“ A repülőgép leszáll. Meg­érkezett a ruzini repülőtérre, At kell szállni Bratislava fej- lé. Ojból felemelkedett és a mérnöknő most egy Dako­tán folytatta útját. Átrepül­tek a Kiskárpátokon, már látni is a szlovák főváros körvonalait. Az utasok ki­szállnak. Útlevélvizsgálat és megkezdődnek az üdvöz­lések. — Zdrávsztvu jte! — így fogadta a Hutny projekt képviselője. A meghatódottságtól köny- nyek csillogtak a szemében. Micsoda öröm, az anyanyel­vén beszélnek a szlovákok. — Tak, vöt eto Bratislava? — Da, Bratislava. — Nu, charasó, pajgyom rabotaty. És a fiatal szovjet mér­nöknő nekilátott a munká­nak. És ahogy csak bírt, mindenütt csak segített. — Munkatársai nagyon megsze­rették. Ez még 1950-ben történt, a mi szakembereinkkel együtt dolgozott a terveken és egy szép nap kiszálltak egy ki­etlen árvái állomáson. És az árvaiak megkezdték az új üzem a Kovohuty építését. Azok, akik jelen voltak az alapok ásásánál, soha sem feledkeznek meg a fiatal szovjet mérnöknőről. Az építkezés folyamán még hárman jöttek, segítettek, a kéntartalmat és a fero­üzembe helyezték a Kovo- molybden kivonat világvi­huty üzemet, egy olyan szonylatban is kiváló minő­üzemet, amely egyedülálló ségű. A szovjet olvasztárok­a köztársaságban. A vasönt­vényeket. melyek nélkül nem lehet meg az acéltermelés, valutáért, külföldről hozták. Ma már mi szállítjuk kül­földre. A Kovohuty üzem ha­talmas gyárrá fejlődött, öt hatalmas kemence működik és annyi villanyenergiára van szüksége, amely olyan húsz kerület háztartásait lát­ná el villanyárammal, mint amilyen az alsókubini kerü­let. A Szovjetunió nemcsak abban volt segítségünkre, hogy segített felépíteni ezt a hatalmas kőlosszust. hanem jóminőségű krómércet is szállít. A szakemberek meg­tanították az árvái olvasztá­rokat kilenc különböző mun­kamódszerre, amelyek évente több milliós megtakarítást jelent. Például a molybden Az árvái olvasztárok az ímei keverésénél a szovjet mód- tónál, nem messze Cseljabinszk- szer szerint leszállítottuk tói. Az árvái olvasztárok között sok fiatal. Arcukról leolvassuk hogy jól megy a dolguk. tói megtahultuk a ferokrom kezelését, amely a tűzálló acél termelésénél pótolhatat­lan. Nehéz felsorolni, hogy mi mindent tanultunk a szov­jet emberektől. Nemrég a mi olvasztáraink meghívást kap­tak. CSELJABINSZKBA ÉS ZÄPOROZSIEBE Hatan indúltak Jan Furin- da, Ondrej Bújnák, Jaroslava Petrmanová mérnöknö, Vác­lav Vacok mérnök, Milan Kopcan mérnök és Michal Hanko a Kovohuty igazgatója. Mindenki saját szakmája sze­rint tanulmányozta Cselja- binszkban és Záporozsieben, a szovjet olvasztárok munka- módszereit. — Két nap alatt sem me­sélhetném el, mi mindent láttunk a Szovjetunióban. Arról már nem is beszélünk, hogy milyen meleg vendég­szeretetben részesítettek. — Igazán megható, hogy milyen önzetlenül segíteni akarnak a csehszlovák iparnak. A szovjet olvasztároknak nagy tapasztalataik vannak az öntvények készítése terén és amellett igen érdekelte őket a mi munkamódszerünk. — Valóban tanulékony emberek. Ezt mondta Jan Furinda, árvái olvasztár, aki résztvett a tanulmányi kiránduláson és a Tupoleva szárnyain Moszk­vából Prágába repült és el­hozta a legbarátibb üdvöz­leteket azoktól, akik most ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Az istebnei Kovohuty üzemben a villanykemencék mellett tovább kovácsoljuk a barátságot és az árvái ol­vasztárok szíve ott acéloso­don és forrt egybe a szov­jet emberekkel. GARAMI LAJOS A nagy ünnep tiszteletére Az érsekújvári fiatalok az üzemekben és a falvakon az egész járásban gondosan ké­szülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójára. A nagy évfor­dulót mindenütt új munka­eredményekkel akarják kö­szönteni. _ A CSISZ alsó jattói falusi szervezete is azokhoz tarto­zik, akik jó példával igye­keznek előljárni. Az idei ara­tásnál és cséplésnél sok száz brigádórával segítették a szövetkezetei. Az évzáró tag­gyűlésen is arról beszéltek, hogy miképpen segíthetnék még jobban a szövetkezetét. Felajánlották, hogy C00 bri­gádórát dolgoznak le az őszi munkánál. Á faluban kultúr- ház épül, nagy szükség lesz a fiatalok kezére, akik elha­tározták, hogy a kultúrház építésénél 1700 brigádórát dolgoznak le. További sok­száz brigádórát a falu szé­pítésénél és az ifjúsági park építésénél dolgoznak le. A nyitrai tejüzem üzemi munkaiskolájában is nagyban készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára. Az évzáró tag­gyűlésen felajánlották, hogy a szemerei EFSZ-ben 800 brigádórát ledolgoznak. A csehszlovák szovjet barát­sági hónapban az összes fia­talt beszervezik a Csehszlo­vák Szovjet Barátsági Szö­vetségbe. Az érsekújvári járási fém- feldolgozó üzemben is mél­tóan akarják megünnepelni a nagy évfordulót. Azt a kötelezettséget vállalták ,hogy a kamocsai szövetkezetben 600 brigádórát ledolgoznak. A 133. számú _ szektorban megvalósítják az ócskavas gyűjtést. Eddig még nem kapcsolódtak be az „ifjúsági millióiért“ mozgalomba és az évzáró taggyűlésen arra kötelezték magukat, hogy ők is csatlakoznak a mozga­lomhoz, hogy tízezrekkel já­ruljanak hozzá nemzetgaz­daságunk fellendítéséhez. G. J. Pontosan nyolc óra. A hajó szirénája jelzi a próbahajózás kezdetét. Minden elő van ké­A komáromi hajógyárban ké­szült személyszállítóhajóknak széles fedélzete van. Lehet, hogy erről a fedélzetről csodál­ják meg majd a szovjet turis­ták és kirándulók a Jenyiszej folyó szép vidékét. szítve. A nap sugarai beara­nyozzák a tájat és a napsugarak megtörnek a Duna hullámzó vizén. A levegőben mintha csak éreznénk az üdvözleteket: „Szer rencsés utat, Skrjaban — ne hozzál szégyent fejünkre!" A vasmarkú derék hajóépítők búcsúznak a hajótól, mindegyik beleadott egy darabot a saját szívéből. A hajó elindul. A folyó nyu­godt medrében méltóságteljesen elindul. A Diesel motorok teljes gőzzel nekiindultak, símán. nyu­godtan, minden zökkenő nélkül. A dunai tengerészek felügyelete alatt a modern hajógépek pon­tosan és előírásosan teljesítik a narancsokat. A , szovjet szak­emberek is itt vannak köröttük. A hajó jövő kapitánya is dicséri a személyszállító hajó kiváló teljesítményét. Minden rendben és csendben megy véghez.. Az utolsó próbahajózás után átvet­ték a hajót, nemsokára már elhagyja a kikötőt és a duna- menti országokon keresztül Iz­mail felé tart. És aztán talán majd valamely szovjet tengeren vagy' csatornán' kirándulókat szállítanak az új hajón. Ez volt. a huszonhatodik Die­sel villanymotor-hajó, amely a Szovjetunió részére készült, a komáromi Steiner Gábor ha­jógyárban. A harmincnyolcadik Remorker hajó is elhagyta már Komáromot. Az még májusban történt, a nap nem is fontos, a napló, amelyben feljegyezték az első útját közelebbi adatokat tartalmaz. A KEZDET NEHÉZ VOLT Nem voltak tapasztalatai és ma, ha összpontosítanánk azokat a hajókat, amelyek a komáromi hajógyárban készültek, vagy harminc személyszállító és negy­ven Remorker vortulna fel előt­tünk. A hajók a Szovjetunió számára készültek, a hajógyár­tást 1951-ben kezdték meg. Csakis a Szovjetunió rendelései tették lehetővé, hogy száz és száz hajóépítőnek állandó ke­nyeret adhat. Kölcsönös baráti segélyt nyújtunk egymásnak és mi ezt kellőképpen értékelni tudjuk. A hajógyárban .ügyes emberek dolgoznak, szlovákok, csehek, magyarok és segítségre jöttek a szovjet szakemberek is. Közös erővel olyan eredménye­ket értek el és olyan hajókat gyártanak, amelyek világviszony­latban is megállják a helyüket. A hajókat egész modernül építik, rendkívül ízlésesek, di­csérik a szakemberek kezemun- káját. A komáromi hajógyár megérdemelten már másodízben kapta meg a minisztérium és a x* szakszervezeti központi bizott­ság Vörös zászlaját. A hajóépítők között sok fia­tallal találkozunk. Az elért si­kerekhez a fiatalok is sokban hozzájárultak. Nem is lesz ne­héz elárulni, hogy miképpen érik el a jó eredményeket. A fiatalok állandóan művelődnek, tanulnak és elmélyítik szakma­beli, elméleti és gyakorlati tu­dásukat. A szaktudás fejleszté­sének évében 300 fiatal külön­böző tanfolyamot végzett, főleg a ha.jólakatosságot, tervrajzo­lást, hegesztést és gépészeti tanfolyamokat látogattak. Az elmúlt iskolaévben 62 fiatal lá­togatta az ipariskolát, 8 a főis­kolát és 11 a középiskolát. A fiatalok sokat tanultak és ez nemcsak egyénileg a fiatalok számára jelent hasznot, hanem az üzemnek is. Mindenki belát­ja, hogy a tökéletes hajók csakis kiváló szakemberek keze alól kerülhetnek ki. A komáro­mi hajógyár büszkén eresztheti vízre hajóit. MÓL — 1200 A hajóépítők nemsokára be­mutatják majd a MOL-J.200 jelzésű háromemeletes személy­szállító hajót, amely szintén a Szovjetunió számára készült. Az építés előkészítését már meg is kezdték. Hogy elképzelhessük az új hajót, el kell mondanunk, hogy a Duna-hidak magassága nem lesz elegendő hozzá, úgy­hogy a hajót már csak a Szov­jetunióban szerelik össze. Még nem tudjuk, mi lesz a neve a hajónak, de biztos, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójával kapcsolatosan nyeri el a nevét. A hajónak bizonyára örülnek majd a szovjet emberek. Feles­leges megemlíteni, hogy ez a legszebb, legforróbb üdvözlet, a leghűbb barátoktól — Cseh­szlovákiából. G. L’. Komáromban vízre bocsátották az új hajót. A hajóépítők az utolsó simításokat végzik, kipróbálják a gépeket és a műszere­ket. Határidő előtt Nyitra elővárosában új lakó­háztömbök épülnek. Négyszáz- huszonkét lakásegységet épí­tene itt. Eddig már 52 lakás­egység épült fel és ez év vé­géig még 148 elkészül. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére a kőművesek között nagy versengés folyik, idő előtt akarják befejezni a lakások építését. A B. IV. tömbön Jan Mly- nek munkacsapata arra köte­lezte magát, hogy öt nappal előbb fejezik be a vakolást, hogy 36 új lakásba minél előbb beköltözhessenek a la­kók. A szomszédos háztömbön Stancek Péter kőműves mun­kacsapata már az utolsó simí­tásokat végzi. A legközelebbi napokban 44 lakás már elké­szült Stancek Péter kőműves tár­sai újabb háztömböt fejeztek be. A gépekkel dolgozó csapat a lépcsőház vakolását végzi. Takács László kőműves csa­pata a C 1. tömbön egy hét­tel korábban végzi el a mun­kát.

Next

/
Thumbnails
Contents