Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-29 / 5. szám

Sas tanár hetven éves A csehszlovákiai magyar irodalom nesztora dr. Sas Andor január 22-én töltötte be 70-ik élet­évét. Sas Andor a bratisla- vai pedagógiai főiskola magyar tanszékének ve­zető docense, a kitűnő irodalomtörténész, törté­nelemkutató, jeles kriti­kus és közíró, komoly irodalmi tevékenysége mellett mint kiváló pe­dagógus is megállja a heiyét. Új pedagógus nemzedéket nevelt és nevel fel. Sas Andor hetven évé­nek kétharmada, egy félszázad, az ifjúság ne­velésének és a tudomá­nyok művelésének nemes és áldozatos munkájában telt ki. A szellemi dol­gozóknak, tanítóknak és tanároknak egész nem­zedéke került ki a keze alól. írásait a kultúrszere­tet, a harcos humaniz­mus hatja át. Ha fella­pozzuk műveit és szere­tettel olvasgatjuk, lát­hatjuk, hogy egyetlen­egy munkájában sincsen öneélúság, dicsőséget szerző, vagy nagyravá­gyó törekvés. írásait — és ez vonatkozik legje­lentősebb könyveire:, a „Történelmi és irodalmi tanulmányokéra és az „Egy kárpáti latifun­dium .. .“-ra is — a hasz­nálni, a nevelni és fel­világosítani akarás jele­méi. Mi hisszük és tud­juk, hogy ez lesz a jel­lemző újabb munkáira is közöttük a Pozsony kul­túrtörténetéről készülő új művére is. Mi, Sais Andor hálás tanítványai, tisztelői kí­vánjuk neki, hogy érté­kes nevelőmunkáját és tudományos tevékenysé­gét még sok-sok éven át folytathassa, friss erő­ben és egészségben. Le­gyenek évei továbbra Is termékenyek és haszno­sak a csehszlovákiai ma­gyarság számára. Vasárnap január 20-án a magyar határszélen fekvő Mosonma­gyaróváron magyar, csehszlovák és a szovjet nép közötti ba­rátsági estet rendeztek. A mosonmagyaróvári kultúrterem szí­nig megtelt. Köriekben üdvözölték a szovjet hadsered egyik egységét és a csehszlovák dolgozók küldöttségét is. Baráti légkörben három órás kultúrprogram szórakoztatta a közönséget. Felvételünk a bratislavai Ján Levoslav Bella tánc és énekegyüttes fellépéséről készült. f DAL '[ Az est, ha a házakra ráhajol, 11 a havas tetőket majd lenyomja. ^ Valaki a sötétben dalt dalol, j, boros a kedve, könnyű a gondja. Csillagok remegnek fent az égen, f1 míg ballagok én Is azt dúdolom, I*1 bús szívem megtelik melegével 1' s érzem az az ember rokonom. e A dal, kettőnk közös ismerőse, t tán a csillagokig is eltalál. # A jeges útra, a háztetőkre f a béke derűs nyugalma, csendje száll. A OZSVALD ÄRPÄD Magyarul most jelent meg Klement Gottwald műveinek hatodik kötete. * Nyugat-Németországhan az Iskolákban bevezették az orosz nyelvet, mint a harmad'k köte­lező nyelvet. Az iskolaügyi mi­nisztérium azzal az indoklással vezette be az orosz nyelvet, hogy a közeljövőben a világ műszaki irodalmának negyven százaléka orosz nyelven jelenik meg. * Január 18-án. 89 éves korá­ban New York-ban meghalt Arturo Toscanini, a jelenkor egyik legnagyobb karnagya. Mint antifasiszta 1931-ben el­hagyta Olaszországot és 1933- ban nem akart a fasiszta Né­metországban a Bayruth-i ze­nei ünnepségeken részt venni. * A moszkvai Lomonoszov- egyetem tiszteletbeli doktori címmel tűntette ki George Sadoul francia filmkritikust. * Január 15-én Jaltában 94 éve; korában meghalt Mária Cselló­vá, Anton Csehovnak, a nag\ orosz írónak a nővére. * Karel Ptácnik cseh író í ,,Duna mentén“ címen érdekes útleírást írt, amelyben érdekfe­szítő olvasmányt nyújt Magyar- országról. * Március végén Párizsban meg­kezdődik a nemzetközi színház­fesztivál * Janet Smith amerikai iroda­lomtörténész megállapította hogy Mark Twain amerikai hu­morista munkáit Csehszlovákiá­ban adták ki leggyakrabban a: egész világon. * A Hradec Králové-i kórház ban végzett egyik tüdőoperáció ról készült tudományos filmün' világsikert aratott. * A moszkvai Állami Könyvkia dóvállalat száz reprodukcióba álló gyűjteményt adott ki leningrádi Ermitage-ban elhe­lyezett festményekről. * A Szovjetunióban nagy ér­deklődésnek örvend a Csehszlo­vák fényképészet című kiállítás. • Kairóban a modern művészet múzeumában magyar népművé­szeti kiállítást nyitottak. A ki­állítás két hétig tart. magyar parasztok és pásztorok munkáit állították ki. * Hollywood-ban egyre több filmet forgatnak a náci „hő­sökéről. F.zek a filmek új Hol­lywood-! divatot vezettek be, — a monoklit. Főleg a nők hódoltak be ennek a divatnak és vörös, sárga, kék monoklit használnak. * A Szovjetunióban ebben az évben 250 népszerű tudományos filmet forgatnak. • A Szlovák Filharmónia e na­pokban a Német Demokratikus Köztársaságba indul, ahol elő­adják Alexander Moyzes Gö- möri táncait, Ján Cikket Szlo­vák szvitjét, Dezider Kardoi Keletsz.lovákiai előjátékát és Otto Ferenczy Táncfantáziáját • Az idén a Lenindíjra Davit Oisztrahot, a neves szovjet he­gedűművészt és Galina Ulano­va szovjet balett-táncosnőt ja­vasolták. * A VI. VTT-re Walter Schiff ner „Moszkva a szabad világ' címen dalt szerzett, melyet i német fiatalok tömegesen be tanulnak. * Bratislavában január 20-ái 86 fiatal festő, szobrász és gra fíkus munkáiból kiállítást nyi tottak. * Terezi Vansová szlovák írón : születésének 100. évfordulói emlékére az írónő arcképével ű bélyeget bocsájtanak ki. A sei mecbányaí erdészeti akadémi ■ megalapításának 150. évfordu I lója emlékére pedig februárba «bocsájtanak ki új bélyeget. Egy emlék kísért... Nem az az örök apa-tipus beszél belőlem, akinek a gyermeke a legszebb, legjobb, legokosabb — egyszóval- zseni, és a földkerekség többi gyermeke eltörpül mellet­te. A szülő büszkeségéből fakadó óhajők eltérőek Persze, leányom legyen szép, de a világért se legyen a legjobb. Eltérne a féltve vigyázott családi hagyományoktól. Nos, a szülői vágyak teljesülése még a csillagok titka. A lényeg az, hogy leányom soha nem sir, mindig jóked­vű. Dehát a ritka mindig keresett. Talán éppen ezért határoztam el, hogy sírás közben is megörökítem. Ez még hiányzott a fényképsorozathoz. Kissé sajgó szívvel vállalkoztam, hogy megríkatom Nem is került nagyobb nehézségbe, csak egy narancsge­rezdet ízleltettem meg vele és nem adva neki, a távolból mutogattam kihívóan. — Ni csak, ugye finom? Ügye jó volna? Nem is váratott magára sokáig, hamarosan eltörött a mécses. — Na most! A gép háromszor kattant. A képeket is elkészítettem. Csakhogy... Sohasem kerültek be az albumba. Soha kellemetlenebb érzést nem váltott ki bennem semmi, mint a slrö gyermek képe. A gyermeki archoz a mosoly tartozik. A tehetetlen elkeseredést tükröző slrő gyermek látása belenyilal a legkeményebb burkú emberi lé lekbe is. S mégis' Akadtak keményszívű emberek, akiknek ben­sőjében semmi sem mozdult meg a gyermeksírás hatá­sára. Ezt Idézi emlékezetembe síró leányom fényképe. A lengyelországi oswlecsiml haláltábor egyik barakjá- ban üvegszekrénykében ismeretlen csecsemő ingecskéje, reklicskéje és csörgője látható. Néhány hónapos tulaj­donosát, a zsenge emberpalántát a fasiszta barbarizmus gázkamrában pusztította el. Megjelenik a szörnyű kép: a szürke egyenruhás, vas- sisakos, durvaképü katona kitépi a csörgőt a tehetetlen emberke kezéből. Letépi róla ruhácskáját és tuskó mód­jára a többi közé hajltja. Megüti magát? Lényegtelen. Sír, acsarkodik? Nem sokáig. Becsukódnak a légmentesen záruló ajtók s a drága gyermeket élte hajnalán némítja e! az emberi embertelenség. Ki volt? Honnan. Európa melyik tájáról származott? * Nem kérdezi többé senki, örök titok marad. Egv a mil­liók közül! Az ingecske és a csörgő megmaradt. Ha egyszer ellátogatsz a hajdani haláltáborba, ne szé­gyenkezz a kibugyanő könnycseppekért. Sírj, engedi sza­bad utat a feltörő könnyeknek! Ember, homo sapiens, a természet koronázatlan királya tehet róla, hogy az ingecske meg a csörgó az üveg mögé került. A kicsi gyermek nem nyűhette, el, nem ronthatta szét, mert embertársaid az Eszme nevében oltották ki életét. Ha tehetném, az egész emberiséget kézenfogva vezet­ném e szekrénykéhez, hogy ott hullajtsa a szégyen és a fájdalom könnycseppjeit. Akkor biztosan nem lenne többé haláltábor, gázkamra, csecsemők gyilkolása. Emlékezz ember: A mosoly a gyermekarc tartozéka! ZSILKA LÁSZLÓ A XIX. századbeli Becs... szebbnél - szebb dalok énekelve, fütyülve és minden­nemű hangszeren játszva... ki nem mondott szerelmes sza­vak ... félszeg, rövidlátó moz­dulatok — ezek azok a fogal­mak, amelyek szinte összeforr­tak a nagy muzsikus nevével, s amelyek kimondva egyet je­lentenek: Franz Schubert. A szégyenlős, magábazárkó- zott fiatal Franz minden sza­bad idejét a zenének szenteli. Nem is érdekli más, és nem­igen beszél másról, mint a ze­néről. Gyönyörű, tökéletes szoprán hangja kiválik az is­kolai énekkarból. Később az iskola zenekarában hegedül. Saját kérelmére ő tartja rend­ben a zenekar összes hangsze­reit, s amint rakosgatja őket, ha nem is a kezével, de a te­kintetével minden egyes dara­bot végig simít... Ez az 8 éle­te, a hangszerek, a zene ... De apja, a komoly és szigorú tanító, ezzel a legkevésbé sincs kibékülve. Jobban szeretné, ha iia a számtan-tudományban haladna előre, de minden igye­kezete dugába dől. Franzot hi­degen hagyják a legbonyolul­tabb számtani feladatok, nem érti, és nem is akarja érteni őket. Bezárkózik a szobába és... komponál. Tizenöt éves elekor, s már egy fantázia, egy tizenkét részből álló zongora- kettós, egy nyitány, két kvar­tett és egy szonáta szerzője. Komponálás közben ritkán^ veszi igénybe a zongorát. Dal­<Száll a dal ... és me nem lamos gondolatmenetét veti papírra, csupán néha — egyl egy zenei tételt próbálva —' végigdobol az asztalon. BámuJ latosan könnyen és gyorsan komponál, alig javít ki valamit. Tizenhatéves korában a je­zsuiták zenekarának első hege­dűse, különben változatlan az élete. Komponál s a számtan éppoly kevéssé érdekli, mint azelőtt. Apja, kinek látóköre nem terjed túl a tantermen, valóságos csapásnak tartja ezt, anyja pedig buta és semmire­kellő félbolondnak tartja fiát. Ebben a hiszemben hal is meg, amikor Franz tizenhét éves. Röviddel anyja halála után, Franz enged apja akaratának és tanító lesz. De igának érzi a tanítást s a tanterem bör­tönt jelent számára. Rövid időre vigasztalást talál bim- bódzó szerelmében. Halálosan beleszeret egy fiatal lány cso­daszép szoprán hangjába, majd magába a lányba, Therese Grob-ba. E szerelem több mint 150 gyönyörű dal szerzésére ösztönzi; dalban, és nem sza­vakban fejezi ki szerelmét. Ez hiba, mert Therese nem érti a dalok nyelvét, a szerelemről ztígó-búgó, esdeklő és kiáltó dallamokat, s hátat fordít a romantizmust lehelő daloknak és szerzőjüknek s férjhez megy egy egyszerű emberhez, aki nyíltan megmondja, hogy sze­reti. Schubert zenei fejlődése szin­te hihetetlen. Két év alatt 250 dalt komponál. Gondolni sem tud másra, mint a muzsikára. Elhatározza, hogy otthagyja tanítói állását, és — ha kop­lalni fog is — de csakis mu­zsikus lesz. így is történt. Pe­dig százakra menő dalain kívül hat szimfóniát fejez be, ame­lyeket azonban — életében — se nem adtak elő, sem nyom­tatásban nem jelentek meg. Szinte ironikus, hogy Schu­bert nem ismeri fel, miben áll géniuszának nagysága és ereje. Nem tudja, hogy a dalok, ame­lyeket 8 játszi könnyedséggel vet papírra, örökéletüek lesz­nek s hogy a varázsdallamú Schubert-dalokat senki túl nem szárnyalja. Nem tudja és nem érzi ezt, talán éppen azért, mert oly’ természetes egysze­rűséggel lakadnak belőle. Sok­szor, amint lekottáz egy dalt, bedobja egy fiókba s ügyet sem vet rá többet. Születnek dalai vendéglők étlapjainak hátán, baráti beszélgetések, sörözések alkalmával... Amikor dalait kiadásra kí­nálja fel, a kiadók visszauta­sítják. Barátai azonban felis­merik a Schubert-dalok érté­két, s egy magánvállalkozás keretén belül kiadnak belőlük egy kötetet, 100 példányban. A kötet oly’ hamar elkel, hogy a kiadók is felfigyelnek, jó üz­letet szimatolnak. Rábeszélik az üzleti ügyekben teljesen já­ratlan zeneszerzőt, hogy adja el nekik a kötetben megjelent dalok jogát, és nevetségesen alacsony árat, 4.000 forintot kínálnak neki érte. Schubert annyira szeretne egy kis pénzt érezni a zsebeiben, hogy bele­egyezik. Két év alatt a kiadók csupán egy dalon, a Der Wan- derer-en, 170 000 forintot ke­resnek, Schubert pedig, akinek dalaitól egész Bécs hangos, to- "óbbra is a szegény, nélkülöző muzsikus mar.:d. 1823-ban, huszonhat éves ko­rában súlyosan megbetegszik. Hosszas kórházi kezelés után tér haza a zongorájához, de tudja, hogy állapota súlyos, gyakori rohamoktól kell tarta­ni. Ekkor önti bele minden bánatát, keserűségét, kétségbe­esését, szerelmét — egész éle­tét, halhatatlan müvébe, a Befejezetlen Szimfóniába. A szimfónia, egy lírikus költe­mény epikus formában, két részből áll. Schubert elkészítet­te a vázlatot a harmadik rész­hez is, de sosem tudott meg­felelő, neki tetsző megoldást találni. Zenekari előadásban sosem hallatta számára világ­hírt szerző alkotását. A Befe­jezetlen Szimfónia kottáját né­hány évvel halála után, egy barátja szekrénytiókjában ta­lálták meg. Minél idősebb Schubert, an7 nál kevesebbet kap egy-egy alkotásáért, pedig művei mind elbüttőlöbbek, kiforrottabbak. Az ok az, hogy a Madók tisztában vannak Schubert anyagi viszo­nyaival, adósságaival, s tudják, Schubert alamizsnáért is oda­adja müveit, csakhogy pénzhez jusson. Néhányszor ugyan lenne aU kalma jobb módhoz jutni, de önfejűsége, egyenes jelleme, megakadályozzák ebben. Befo­lyásos barátai vannak, akik mindenképpen igyekeznek segí­teni rajta. Beajánlják őt $ bécsi operaház megüresedett karmesteri állására. Minden rendben lenne, de a szoprán énekesnő nem tudja Ménekelni Schubert darabjának egyik részletét, s az igazgató kéri, írja lejjebb egy pár hanggal. De ő nem hajlandó megváltoz­tatni egyetlen hangot sem, le­teszi a karmesteri pálcát, s M- vonul a teremből. Vgy alkalommal megkéri őt barátja, írjon egy dalt egy fiatal lány születés­napjára. A mester leül, papírra vet néhány sort, s bocsánatké­rések közepette adja át barát­jának, hogy most nincs ideje valami komolyabbat írni. A sebtében irt néhány sor Schu­bert: Szerenád néven lett vi­lághírű. Betegsége mindjobban gyötri a nagy művészt. Mintegy kö­zelgő halálának tudatában him­nuszt ír, a maga nemében egyedülálló alkotást, az Ave Maria-t. Életének utolsó éveiben úgy­szólván készül a halálra. Ami­kor Beethoven temetése után isznak az el'emetettre, emeli poharát: „Arra, nM a követke­ző lesz“. Másfél évre rá, a nagy Beethoven sírja közelében te­metik el a legszebb dalok al­kotóját, Franz Schubert-et. GERÖ KATALIN 1957. január 29.;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents