Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-05 / 45. szám

ff f NEGVVEH GYŐZEDELMES EU „A munkás- és parasztkor­mány, amelyet a forradalom ho­zott létre 1917 október 21—25- én, amely a munkás- és paraszt szovjetek képviselőire támasz­kodik, minden háborúban álló nemzetnek és annak kormányá­nak javasolja, hogy azonnal kezdjék meg a tárgyalásokat az igazságos és demokratikus bé­kéről!" Ezek az új munkáskormány szavai a külpolitika terén. A híres béke-dekrétumnak első szavai. Már magának a nyilatkozat­nak az elnevezése is szimboli­kus: a béké dekrétuma. Az el­következendő évek bizonyítják, hogy a szovjet hatalomnak a béke a legfőbb és a legalapve­tőbb kérdése. Minden állam külpolitikája szorosan kapcso­lódik belpolitikájához. Az állam szociális összetétele, osztály­arculata, nemcsak az ország belpolitikáját jelöli ki, hanem megjelöli nemzetközi kapcsola­tainak vonalát; mert mindkét esetben ugyanannak a társadal­mi csoportnak az érdeke nyil­vánul meg. És milyen lehet a munkás- osztály érdeke? És mire töre­kedhetnek azok a munkások és parasztok, akik a háborúk terhe alatt nyögtek, és csak az el­nyomás jutott számukra osz­tályrészül? Az, hogy más nem­zeteket és osztályokat leigáz­zának? Vagy az az érdeke, hogy új területeket szerezzenek? Egész biztos, hogy nem. Az ér­dekük és óhajuk az, hogy az igát lerázzák és abban a pilla­natban, ahogy a hatalmat ma­gukhoz ragadják, felszabadítsa­nak másokat is az elnyomás alól. S olyan feltételeket te­remtsenek, hogy zavarmentesen tudják felépíteni a szocializmust és a kommunizmust. Ehhez az­tán semmiesetre sincs szükség háborúra.^ Ezek az alapelvek vezérlik a Szovjetunió negyvenéves fenn­állásának külpolitikáját. A fiatal szovjet állam külpo­litikája előtt hatalmas feladatok álltak. A kapitalista országok mozgósították erejüket, hogy lehetetlenné tegyék a világ első szocialista államát. Ebben az időben a szovjet politika lelep­lezte az intervenció cselszövőit és céljait, megnyerte a világ proletárjainak szimpátiáját és segítségükkel megvédte vívmá­nyait. Az intervenciós évek után olyan időszak következett, ami­kor tervek és remények szület­tek, hogy tönkretegyék az egyre izmosodó szocialista államot. A kapitalista országok elutasítóan viselkedtek a Szovjetunió iránt. Az egyes nyugat-európai hatal­makat csak a hitlerista veszély téríti észhez. A Szovjetuniót el­ismerik, felveszik a Népszövet­ségbe, sőt szerződéseket is köt­nek vele (Franciaország, Cseh­szlovákia). De a legkomolyabb és a legveszélyesebb pillanatban is kétszínűsködnek. Az ered­mény München. A szovjet dip­lomácia hiába sürget, figyelmez­tet. Az angol és francia bur­zsoázia elvakultságában inkább saját népe életét teszi kockára, minthogy feladja azt a lehető­séget, hogy a hitleri fasizmus tönkreteszi „a vörös veszedel­met“. És a történelem iróniája, hogy az a vörös veszedelem, az a proletár állam, nagy áldozatok árán menti meg a tönk szélén lévő angol és francia burzsoáziát. Hasonló problémák állnak a Szovjetunió előtt a második vi­lágháború után: megvédeni a békét és ezzel optimális felté­teleket teremteni a szocializmus és a kommunizmus felépítésére. A kommunizmus ma már nem látomás, hanem reális feladat. Minél reálisabbak a szocializmus úttörőinek az elképzelései, annál ragadozóbb a világ-imperializ­mus. Tejesen összpontosul a szocialista világ elleni háborús előkészületekre. Különböző pak­tumok létesülnek, nukleáris fegy­verek kiegészítésével, és a Szov­jetunió az, aki nyíltan, félre­érthetetlenül mutat rá az új háború cselszövőire, ő az, aki harcol a leszerelésért és hogy békés úton oldják meg az eu­rópai és távol-keleti problémá­kat. Az imperialisták tervei a szo­cialista tábor ellen kompliká- lódnak egy dologgal, éspedig a nemzetek függetlenítési harcá­val. A Távol-Keletet közvetlenül a második világháború után el­öntötte a függetlenítési mozga­lom hulláma. Ez a hullám azok­ban az országokban — Koreá­ban. Kínában, Indonéziában — ahol népi demokratikus jelleget öltött, ott a világ-burzsoázia ha­talmas ellenállásába ütközött, és csak 1953—54-ben volt kényte­len beletörődni a burzsoá­zia egy bizonyos kompromisz- szumra, legalábbis Koreában és Indokínában. A szovjet külpoli­tika nem kis érdeme, hogy a Távol-Kelet országai vagy fel­szabadultak, hogy nem estek vissza az imperializmus körmei közé. A múlt évek folyamán a világ­imperializmus Közép-Keletre összpontosította figyelmét, és itt a Szovjetunió külpolitikájá­nak a szerepe ismétlődik. Mert hol lett volna Egyiptom szabad­sága, ha nincs a Szovjetunió, vagy hol lenne ma a kis, gyenge Szíria szovjet segítség nélkül?! Tehát ma — éppúgy mint negy­ven évvel ezelőtt — a szovjet külpolitika teljesíti azt a törté­nelmi feladatát, hogy védje a szovjet társadalmi rendszert az ellenség támadásaitól és segíti a kapitalisták által elnyomotta­kat függetlenségi harcukban. —lac— Már a Nagy Októberi Szocia ­lista Forradalom előestéjén Le­nin megjósolta, hogy a szocia­lista forradalom elsöpri a kapi­talisták és a földbirtokosok kor­VULANYAMM Timiin Amivel a nyugati „demokraták" nem dicsekszenek Az Essey-les-Nancy-ban levő 121-es számú francia légitá­maszpont sörözői hiába vár­tak Louis Guillermet lyoni diákra. A második sorozási be­hívóinak sem engedelmeske­dett ... Miért? Guillermet apját 1944 június 20-án a megszálló né­metek agyonlőtték. A fiú nem akar szolgálni a francia hadse­regben addig, amig egy nyugat­német tábornok, ugyanaz a Spei­del, aki Franciaország német megszállása idején franciák ki­végzésére parancsot adott, a NATO hadsereg egy parancsno­kaként ma újra franciák fölött áll.. A rendőrök állították eló a sorozóbizottság utasítására Pá­rizs egyik munkáslakta külvá­rosából egy másik francia fia­talembert. Guy Fauré apját 1943-ban a Párizs melletti Va- lérien-hegyen végezték ki. A francia főváros közelében levő Goussainville-ben pedig egy egyszerű mukáslakás ajtaján kopogtattak be a csendőrök. Henri Samson ma­róst keresték. A csendőrök „lá­togatásának“ hírére odagyűltek a helyi kommunista ifjúság ve­zetői, a városka kommunista polgármesterhelyettese is. A síró anyával együtt ők is búcsút vet­tek a fiatal munkástól, akit a csendőrök autója a 93 gyalog­ezred fogdájába vitt. De este a városka állomásán a Párizs­ból jövő munkásvonatok utasait a kommunista fiatalok már röp­cédulákkal várták, hírül adva Henri Samson letartóztatását. Goussainville ifjúmunkásai nem hagyják cserben társukat, tö­megakciót szerveznek kiszaba­dítására. Henri Samson már az ötödik francia ifjú, akit fogvatartanak a katonai fogdákban. !3űne? ö is aláírta a köztársaság elnö­kéhez intézett nyílt levelet, amelyben a nácik francia áldo­zatainak fiai ezt jelentették ki: „ ... szeretjük hazánkat, készek vagyunk szolgálatára, és arra, hogy katonái le­gyünk. De éppen ezért lel­kiismeretünk azt diktálja, hogy megtagadjuk a szol­gálatot olyan hadseregben, amelynek egyik parancsnoka apáink gyilkosa ... “ Csoda-e, hogy nem akarja parancsnokaként tisztelni Spei- delt? Inkább az a csoda, hogy a hi­vatalos francia politika, amely évfordulókon mindig kegyeletes szavakkal áldoz a francia ellen­állás mártírjai emlékének, nem hajlandó felismerni a szörnyű kontrasztot: a franciák egykori hóhérja ma az új Wehrmacht tábornoki egyenruhájában fo­gadhatja a Fontainebleau kas­télyban francia katonák tisztel­gését ... mányát és a termelőerők szá­mára új, eddig még nem látott gyors fejlődés következik. Néhány adattal megerősítjük a lenini jóslatot. Megmutatjuk a szovjet nép történelmi győ­zelmének nagyságát, melyet a kommunista párt vezetése mel­lett ért el. GYORS ÜTEM A Szovjetunió területére néz­ve a legnagyobb ország. Lakos­ságának száma szerint harma­dik helyen áll. A Szovjetunió 200 millió lakosa közül három­negyed részben már a szovjet rendszer alatt születtek és ne­velődtek. Az elmúlt negyven év alatt a szovjetek hazájukat hatalmas ipari állammá építették ki. A következő táblázat világítja meg a legjobban, hogy az ipari ter­melés mennyire fejlődött: 1913-ban, a termelés 1.0 1917-ben „ 0.7 1928-ban „ 1.3 1940-ben „ 8 5 1945-ben „ 7.8 1956- ban „ 30.0 1957- ben becslés szerint 33.0 Eltekintve a súlyos károktól, melyeket a Szovjetunió gazda­sága az első világháborúban, a polgárháborúban, és főleg a má­sodik világháborúban elszenve­dett, a Szovjetunióban az ipari termelés '1957-ben összehason­lítva az 1913-as évet, harminc- háromszor emelkedett és az 1917-es évhez viszonyítva, negyvenhatszor. A leggyorsabb ütemben a nehézipar fejlődött. A Szovjetunióban ma 8 nap alatt annyit termelnek, mint 1917-ben egy év alatt. fiMMmumw eiPfK nmiisi 124 A VILÁG ELSŐ HELYÉRE A Szovjetunió főfeladata, hogy gazdaságilag utólérje és elhagyja a világ legfejlettebb kapitalista államait, az egy főre eső ipari termelésben. Ezt a feladatot teljesíthetik is, mivel a szovjet ipar fejlődése sokkal gyorsabb ütemben halad, mint a kapitalista államokban, 1913 — 1956-ig huszonegyszer emelke­dett az egy főre eső termelés, ebből á termelési eszközök ter­melése negyvenhétszer emelke­dett, a szükségleti cikkek ter­melése pedig 8.2-szer. A szov­jet ipar ma Európában első he­lyet foglal el és világviszonylat­ban a második helyen áll, mint ahogy az alábbi táblázatból ki­tűnik: 1913-ban világviszonylatban, Európában világviszonylatban 1956-ban Az egész ipar 5 4 2 1 gépipar 4 3 2 1 traktorok — — 2 1 teherautók — — 2 1 vilianyenergia 8 6 2 1 szén 6 5 2 1 vasérc 5421 acél 5 4 2 1 cukor 4 2 2 1 cement 5 4 2 1 öntvények 5 4 2 1 NÉPFSFDÉS — AZ ANYAGI JÖLÉT EMELKEDÉSE A Szovjetunióban a legalacso­nyabb a halandóság és a ter­mészetes szaporadás nagyobb, mint a legtöbb kapitalista or­szágban A cári Oroszországban a halandóság kétszer akkora volt, mint az Egyesült Államok­ban és Nagy-Británniában és egy és félszer nagyobb mint Franciaországban. Ma a Szovjet­unióban a halandóság sokkal alacsonyabb a természetes sza­porodás pedig sokka! nagyobb, mint ezekben az országokban: Franciaország 18.3 12.4 5.9 Svédország 14.8 9.6 5.2 Ausztria 16.4 12.3 4.1 Összehasonlítva a forradalom előtti időkkel a halandóság a Szovjetunióban négyszer alacso­nyabb, a gyermekhalandóság pedig hatszor, alacsonyabb. Az ötödik ötéves terv folyamán a Szovjetunió lakossága a ter­mészetes szaporodás következ­tében 16.3 millióval emelkedett, ami többet tesz ki, mint Svéd­ország, Norvégia és Finnország lakossága együttvéve. aj N 4) o: ■W 01 o 1-0 t t 5— rÖ 'QJ &_■ j_, |Ü| Ü E |jS k E * E » S E CO tú X ŰJ H W O! 1913 191? 1918 194V 1945 4956 Aiapátok int PARAgONKitirimm'K Szovjetunió 25.0 7.5 17.5 USA 24.9 9.4 15.5 Hollandia 21.2 7.8 13.4 Finnország 20.8 9.0 11.8 Japán 18.4 8.0 10.4 Norvégia 18.7 8.5 10 2 Olaszország 18.1 10.3 7.8 SZÁZ SZÁZALÉKOSAN EMELKEDETT A VIL­LANYENERGIA TERMELÉS A szovjet villanyerőművek ka­pacitása 1956-ban összehasonlít­va az 1913-as évvel 43 millió kilowattra emelkedett az évi 1,100.000 kilowattal szemben. Tavaly 192 milliárd kilowatt óra villanyenergiát termeltek, ami az 1913-as év cári Oroszorszá­génak évi termelését majdnem százszorosán túllépi. A Szovjetunió ma a villany £ áram termelése terén Európád ban az első helyen, a világon pedig a második helyen áll. 1920-ban, amikor jóváhagyták a GOELRO tervet, a Szovjetunió világviszonylatban a tizennyol - cadik helyen állt a villanyener- gia termelése terén. 1957 -ben 211 milliárd kilowatt óra vil­lanyenergiát termelnek. Elavult jóslatok és kényszerű beismerések a Szovjetunióról NEGYVEN ESZTENDEJE létezik s járja a gigantikus fejlődés útját a szovjetek or­szága, de bizonyos urak negy­ven esztendeje Ítélkeznek róla behunyt szemmel, hátat fordít­va a tényeknek, az igazságnak, újra meg újra megjósolva „kü­szöbön álló összeomlását". El- sárgult újságok fekszenek előt­tünk, angol és amerikai lapok, s bennük politikusok, ipari, ka­tonai és pénzügyi szakértők magabiztos nyilatkozatai, cikkei: mennyi jóslat a szovjetek or­szágának „bukásáról". Közben azonban múlt, haladt az idő. Peregtek az évek. A Szovjetuniónak jár kétségbevon­hatatlan léte emészthetetlen falat maradt. 1926 január 5-én a londoni Morning Post ismét jelcsillanó reménnyel így elmél­kedett: „A bolsevizmusnak ha­marább vége tesz, mint ennek az évnek!" Ugyanebben az év­ben jelent meg Német őrs zúg bon Hitler Mein Kampf-jónak első kiadása. „Oroszország, ez a ha­talmas keleti birodalom — írja a későbbi Führer •— megérett a felosztásra. Ezt a felosztást mi, németek fogjuk végrehajta­ni!“. A történelmi tényekre ezúttal felesleges emlékeztetni. Időközben a nyugati kommen­tátorok választanak egy szót, amely sztereotip módon vissza­tér eszmefuttatásaikban: ez a szó a „csőd". Hol a kollektivi­zálás „teljes csődjét", hot a gazdasági tervek „maradéktalan '•södjét" jósolják, ígérik. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐTT a New York Times így írt: „Vezérkari munkában és hadve­zetésben, kiképzésben és felsze­relésben az oroszok nem ellen­felei a németeknek. Timosenko, hugyonnyij, nem olyan tábor­nokok, mint Keitel, Brau- chitsch..." De a szovjet összeomlás nem következett be. Valami egészen más történt! Es Winston Chur­chill 1943 augusztus 31-én már ezt mondotta: „Soha emberekből alakult kormány még nem volt képes túlélni olyan súlyos és kegyet­len csapásokat, mint amilyene­ket Hitler mért az orosz kor­mányra. S Oroszország nemcsak hogy túlélte ezeket, és nemcsak hogy felgyógyult borzalmas se­beiből, de olyan halálos csapást mért a német hadigépezetre, amilyet a világ semmiféle má-s hadserege sem mérhetett volna rá .. A TÉNYEK HATÁSÁRA a második világháború után mégiscsak megszaporodtak azok a nyilatkozatok, — 'amelyekben egyébként azelőtt sem voll teljes a hiány — amelyek búr- zsoá részről is kénytelenek vol­tak . elismerni a Szovjetunió haladásának nagy eredményeit. Talán mindennél nagyobb meg­lepetést okozott nyugati körök­ben, amikor nyilvánosságra Hoz­ták Allen Dullesnak, az ameri­kai titkos szolgálat főnökének egy nyilatkozatát: „Az oroszok képesek elérni bármilyen tech­nikai vagy ipari célkitűzést, amelyre mi is képesek vagyunk. Azokra, akik azt hitték, hogy mi technikailag fölényben va­gyunk, és hogy ők sohasem fog­nak atomfegyvereket, a mieink­hez hasonló repülőgépeket, vagy más berendezéseket gyártani, az események folyamatosan rá­cáfoltak .. Különös, hogy ak­kor az események talán legin­kább rácáfoltak, és azóta is rácáfolnak, éppen a kémfönök fivére, Forster Dulles külügy­miniszter. Ö az idézett nyilat­kozattal szinte teljesen egy idő­ben kijelentette: „A szovjet gazdaság elérte a teljes csőd állapotát. . Pedig ekkor már a New York Herald Tribune is eljutott a na­gyon is keserű beismeréshez: „Ha valaki azt állította volna, hogy Oroszország valaha is fe­lülmúlja az Egyesült Államokat az ipari technikában, azt majd­nem minden amerikai kinevette volna. Most pedig szembe kell néznünk ezzel a véresen komoly helyzettel..Az amerikai lap ezt 1956 márciusában írta, egy „meglepő konstrukciójú“ orosz olajfúrógépröl. De ugyanazok­ban a napokban az angol lapok figyelmét egy másik orosz technikai alkotás vonta magára: 1956. március 22-én a londoni repülőtérre leereszkedett az első TU 104-es szovjet repülőgép, idézzük emlékezetünkbe De la Ferte brit légügyi fömarsall ak­kori szavait: „Ehhez a repülő­géphez hasonlót még nem lát­tam a nyugati országokban. Ez a gép arról tanúskodik, hogy az oroszok messze megelőztek ben­nünket ...“ 1957. OKTOBER 15-én Stewart Aisop ezt írta a New York Herald Tribune-ba: „A szovjet mesterséges hold felbo- csájtása, mely nyomon követte a szovjet interkontinentális ra­kéta-kísérletet, felvet egy egy­szerű kérdést: vajon megmond ■ hat ja-e most már az amerikai kormány az amerikai népnek a jövő döntő fegyvereiért, a ho­lisztikus lövedékért folyó ver­senyfutásról, a rideg, kellemet­len igazságot? .. . Röviden szólva minden bi­zonyíték világosan arra mutat, hogy a Szovjetunió ijesztően megelőzte országunkat a jövő döntő fegyvereiért folyó ver­senyben ...“ íme itt tartunk ma... itt tart a Szovjetunió. Amiről itt szóltunk, egy ha­talmas egésznek csak kis része, olyan része, mely — mint a ctepp a tengert — tükrözi az egészet. Ezt a nagy egészet úgy hívják: épülő kommuniz­mus. A cél, mely felé most, negyven év múltán megingat­hatatlan léptekkel halad a Szov­jetunió: szilárd és tartós béke megteremtése, soha nem látott anyagi és szellemi bőség, jólét a dolgozó népnek. A hősi harc és a hősi munka meghozta a gyümölcsét. S. E. AZ ACÉL NAGYHATALOM Az acéltermelés mutatja meg a legjobban az ország ipari fej­lettségét. A Szovjetunióban az A! APATOK MaudWHNÄKSAH ÉRTIMOÓK acéltermelés az 1913-as év 4,200.000 tonna acél termelésével szemben 1956-ban 48,700 000 tonna acéltermelésre emelke­dett. A nyersvas termelés az 1913-as év 4,200.000 tonna ter­melésével szemben 1956-ban 35,800.000-re emelkedett, hen­gerelt anyagnál 3,500.000 tonná­ról 37,800.000 tonnára. Csak a Magnitohorsky kohó-kombinát­ban, 1956-ban több nyers vasat és acélt termeltek, mint laL3- ban a cári Oroszország összes üzemei, Á béke külpolitikája I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents