Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-10-29 / 44. szám
Rommy Schneider, a híres Osztrák filmszínésznő Magda Schneider leánya játsza a ..Monpti“ című film főszerepét. Egy egyszerű, üde párizsi leányt alakít, honfitársa Horst Buchholz a partnere. I DcdaUU ... Dalolni kell, mert dallal él az ember dalolni kell, mert fáj a hallgatás. Dalolni kell, mert zaklatott szívemmel én szólhatok csak. Nem szól senki más! Engem botoznak bensőmben a gondok, ne érjen vád, hogy dacból hallgatok. Dalolni kell, mert amit versbe mondok térben, — időben, önmagam vagyok! Dalolni kell, mert kell a szó varázsa, nyelvünk szépsége, szavak ritmusa. Dalolni kell, mert felszökik a láza léleknek, szívnek, ha dúl benn tusa! Dalolni kell, mert a dal édes kényszer életre, tettre, újult kedvet ád. Magamban éltem, s hallgattam elégszer szívem diktálta önmagam dalát! Dalolni kell a szépről és a szebbről, mert nő a fű és kel az új vetés. Dalolni kell a Volt-ról és a Lesz-ről, mert szép versekből legszebb is kevés! Dalolni kell, mert dallal él az ember, dalolni kell, mert bűn a hallgatás. Dalolni kell, mert zaklatott szívemmel Én szólhatok csak! Nem szól senki más!... KOPRÉ JÓZSEF EMLEK Viharos éj vari, esőcsepp után kapkodnak künn a szőlőievelek; a házban bent három poéta ül — egy üveg körül; esett homlokuk ráncoktól ékes, babérág helyett. Ülnek, akár á csárdában á pásztor, kinek juh-nyája tegnap szét szaladt, ülnek, akár a mesehős, kinek nincs semmije (még hű rózsája sincs) a tömött-felhős, sírás ég alatt. Feketék, mint a föld sáros röge, melyből vétettek s. melybe halni térnek. A falu alszik, — ők virrasztónak, mint jó rokon a nagybeteg felett. Hä szavuk buggyan, csöndesen beszélnek. A fehér fal homálytól kormozott, olyan a szoba, mint egy füstös kocsma. Belemordúl szavukba az ég, mintha fájdalmuk, keservük jaja egyet-repesztön nyögne, háborogna. VERES J>ÁNOS Őh&g&pátti cJUq. fásai JVTem tudok mihez kezdeni •L' öregapámmal. Csak ülök véle szemközt a ház vadszőlős tornácán nyugtalan meghatottsággal, a régi világnak kijáró szótlan szorongással. Körülöttem kibogozhatatlan édes hangzavarban forr a ház. Kiabálás, nevetés, csapódik s mintha végszóra érkeznék, óscka Ford- kocsi gurul be az udvarba tele gyerekekkel. A fiókák mint zöldhéjú dinnyéből az eleven, fekete magok, nagy ívben pattantak kifelé a kocsiból. Azt hiszem Varga Misa bátyám érkezett, aki a szomszédos faluban gépállomás-igazgató. A többiek is felfigyelnek egy pillanatra. Borkő Laci — Rozi nénémnek mérnök fia — abbahagyja a magyarázást, hogy semmit sem ér a fürdőszoba víz nélkül. Katus néném megáll a lelki prédikációban, hogy ha Magdus főihez mer menni, mielőtt elvégzi a gimnáziumot, hát kitagadja. A csend újra öreg apámra tereli figyelmemet. Csak ül nyolcvannégy évével, csendes méltósággal, valamiféle ősi nyugalommal, ebben a nyugtalan sokadalomban. Nyelvem hegyén egy konvencionális mondat, valami ilyesmi, hogy; „Gondolta valaha, öregapám, hogy egy emberré lesznek az unokái?" De aztán elvetem. Bemegyek a házba ... • TÖT áz? Dehogy volt az ház, amikor először — úgy négyéves koromban — afféle városba szakadt unokaként a szünidő nagy részét itt töltöttem. Egy szoba volt csak a cselédsoron, az istálló tő- szomszédságában. Közös pitvarral, szabad tűzhellyel — ahonnan, ha felfelé tekintettünk, láttuk az ég kerek kék darabkáját — sok, sok szalmazsákkal, a száradó kukorica áporo- dott illatával. Falu? Hol volt akkor még a falu? A Vay grófok kastélya, hatalmas kőkerítés, uradalmi épületek, intéző - házak s a hosszú cselédsor alkotta a mohovai települést. Itt élt nagyapám tíz gyerekével, innen járt a grójokhoz, hogy „kivilágos virradatig“ kocsiján hordja a jóllakott, beitalozott vendégeket, itt halt bele nagyanyám a „szegénybetegségbe", miután egy életre kikapálta, kiaratta magát az uradalomnak. Itt végezte anyám az „úr dolgát", mert még 1939-ben is ismert volt ezen a vidéken a negyvennapi ingyenmunka — s innen szegődött el később Gyarmatra „kik pízirt", bedagadt gyermeklábakkal almával házalni. Ide, a cselédsorba nősült bele a többi gyerek. Mert mi semmi mást nem tudtunk, csak szaporítani a szegénységet ezen az ingoványos vidéken. Itt éreztem először a megaláztatást, hogy nem elegendő megköszönni az ajándékcukrot, hanem, kézcsók is jár érte a gráfhőnek. Itt jöttem rá először, hogy a kenyeret — mint a kincset külcsrazárják a kas- kába. Itt vertek meg először, mert elfelejtettem illedelmesen köszönni a velem egyidős gróf- kisasszonynak. Itt bömböltem először, amikor a gróf daxlíku- tyája — pontosan olyan szaglászón, okos volt, mint a gazdája — elette előlem a krump- lihaluskát. S innen csaptak ki bennünket egész nyáron át ludat őrizni a mezőre — egy pengőért. S itt tudtam meg először, hogy hat krajcár ára cukor felér egy paradicsomi boldogsággal. Ha valaki odaszületett a cselédsorra, annak már nem volt menekülés. Élte tovább azt az életet, amit apáink éltek, tél és nyár, születés és halál közt egy csekélyke megpihenéssel, Egyedül csak az anyám szakadt ki a faluból egy szállítómunkás oldalára. Nem mintha ezzel a kiszakadással túl nagy karriert csinált volna. Még hétkrajcáro- sabb „szegénységbe" csöppent bele, azzal a különbséggel, hogy a Fóti utat a koldusok is elkerülték, mert mi magunk voltunk a koldusok, öt deka zsíron, meg öt kiló fákon tengődök. No meg még a legidősebb fiú a Pista vitte „feljebb", mint a nagyapám. Ugyanis ő már autómosónak, majd később sofőrnek szegődött el a grófhoz. Ezzel aztán be is lehet fejezni a felsorolást. * TI alaki rámköszön, jó han' gosan, hogy mit ülök itt ilyen búbánatban. Ö, hiszen ez Varga Laci. Véle forgattam fel hajdanán a tyúkketrecet a felbecsülhetetlen kincs, a tojás után. Hogy múlik az idői Utoljára 49-ben találkoztam Lacival, amikor a koszt -kvártélyos kereskedelmi elvégzése után bevonult valamelyik gyárba műszerésznek. Már „feleséges" és „gyerekes" is. Ami volt, visszaállíthatatlanul elmúlt. Ez igaz. Az uradalomból jóformán semmi sincs már. Egyedül a kastély áll még furcsa törökös tornyaival. Állítólag valamikor még a törökvilágban Mohor basa építette. A boltívek alatt gyerekek ficánkolnak, az egykori zsellérek késő unokái. Mert napköziotthon immár. A kőkerítés, az istállók, az uradalmi épületek is eltűntek. Negyvenötben az emberek baltával, szék ércével vágták, ti főtték — volt, aki a puszta tenyerével — marcangolták, dühvei, könnyel, évezredes keserűséggel, hogy még a magja se maradjon meg. Később aztán a józan megfontolás a használható köveket beépítette — mint valami szimbólumot — a paraszti portákba. Ezekből a kő- maradványokból épül fel Liszkai Kissnak a fürdőszobája, a gimnáziumba járó Varga unokának, a külön tanulószobája. A mostani Mohora, az egykori uradalmi vadas- és japán-rózsakertek helyén áll. Üj, széles utcák, világos, sokablaku házak — mindenütt rádió szól. És rendelőintézet — azelőtt, ha valaki megbetegedett, még orvos sem volt a faluban — meg kultúr- ház, s az egykori laposon strand épül. Ügy bizony, strand! Már kiásták a medence alapjait. * "Xr^üzsög és forr az ürömfű-, ■L'J verbéna- és kelkáposzta- ágyúsok közt a nagyszámú emberhad. Nénéim már teríteni kezdik az asztalokat a vén topolyafa árnyékában. A szobában úgysem férne el az a nyolc gyerek, ami még a tízből megvan, a harminc unoka és a 22 dédunoka, meg hát így Kisasz- szony-nap táján még elkél a jó, friss levegő. Margit néném terelgetné az embereket az asztalhoz, de azoknak csak nem akaródzik abbahagyni a beszélgetést. Borkő Laci még mindig a kútkávára szerelt villanymotorról magyaráz. Egészen tűzbe jött már, s fél lábbal kapaszkodva, a falra karcol valamit. Katus néném ott-terem, s nagy sopánkodással kipenderíti Őket az udvarra. „Majd adok én neked, büdös kölyök, a falra firkálni!" A falu öreg, sánta harango- zója állít be, kezében táviratot lobogtat. Az egyik orvos-unokabátyánk üzeni, hogy „tartsuk meg nélküli a családi találkozót, mert nem tud elszakadni a betegeitől". Szűcs Jóska is befut — a behemót autóbuszvezető — Czele Julis — a komoly tanítónő felugrik a háta mögém s elkezdenek karikázni az asztalok körül. Sikongatás, jajveszékelés. Ami volt az nincs, csak ami van, az az igaz. Az, hogy Margit néném óvónőnek akarja adni Anni lányát; és az, hogy Tóth Gyuszi építészmérnök most húgommal tárgyal — aki műszaki rajzoló egy tervező vállalatnál — egy családi ház közös tervezéséről; hogy a kapun libasorban bevonuló Varga Pali csemetéi (hét, fiú) egy „mérnökiskolába“, három gimnáziumba jár. * A kanálcsörömpölésben, a nyugtalan sokadalomban csendben ül öregapám. Még mindig nehezen hiszi el, hogy a cselédsorra született gyere-,, kék gyerekei már túljutottak az egy szobába zárt szegénységen. v FILM m Á japán Sudosia kiadó tizenöt kötetes sorozatot rendez sajtó alá a klasszikus orosz és szovjet írók műveiből. K. Kamen japán esztéta így ír az Azahi- ban: — Az orosz irodalom példátlanul nagy hatással volt irodalmunk fejlődésére, seregnyi kitűnő író nevelkedett rajta, s ma is döntő módon befolyásolja a japán nép szellemi életét. _ Az orosz és szovjet művek átültetésén négyszáz műfordító dolgozik. • A Nagy barátaink költészetéből és prózájából című sorozat ban Petőfi-antológia jelent meg Hanoiban, vietnámi nyelven. A kötetet hétezer példányban adták ki, * Kanada kultúrájában nincs semmi egyéni, semmi jellegzetes — írja Myvor Moor neves kanadai dramaturg. Az irodalom célja nem pusztán szórakoztatás, mert akkor — állítja Moor — jobb volna, ha az írók whiskyt, teniszverőt vagy díszpipát gyártanának, ahelyett, hogy írjanak. Felszólítja az irodalom és művészet képviselőit, teremtsék meg végre az igazi kanadai irodalmat és művészetet. Kari Wittinger fiatal nyugatnémet író: Ismeri ön a Te jutat? című darabját nagy sikerrel mutatták be a keletnémetországi Rostockban. Az érdekes darabnak két szereplője van: az elmeorvos és a tébolydalakó. A darab rövid tartalma: egy katona — a beteg — nem ment haza a háború után, hanem beállt az Idegen Légióba. A hivatalos holttányilvánítás __ után azonban hazatért. De hasztalan talpalt, kilincselt a nyugatnémet hivatalokban, halott volt, akinek azt tanácsolták, hogy kövesse a holttányilvánítási határozatot és haljon meg vagy tűnjön el. Mire ő jobbnak látta elhallgatni a múltját és azt állítani, hogy más csillagról érkezett, így került a .tébolydába. MOZI • FILM • MOZI® MOZI ÚJ FILMEK 2 o N 2 R s 2 o N 2 p 2 o N P 2 o N 2 © N 2 p 2 2 o N p Október végén két új filmet mutatnak be nálunk. A Prolog című színes szovjet szélesvásznú filmet és az Yvette milliói cimű fekete-fehér filmet (NDR). A Prolog hatíSmas történelmi film. a cári Oroszországban játszódik le és az 1905-ös év drámai történelmi eseményeit vetíti vászonra. A cselekmény középpontjában Matvej Kruglov, a Putyilov üzemben dolgozó munkáscsalád áll, amely ijjjí vonásait, úgyhogy nem fejez: ki az emberi sorsok drámáját. csak visszatükrözi a nagy idők történelmi eseményeit. A főszerepekben ismert művészeket látunk, Lenin szerepét Platnyikov alakítja Maxim Gorkij szerepében Pavel Kadocsnikov tűnik ki. * * * Ái? „Yvette milliói“ című német filmkomédia egy kis masamód történetét mondja el, aki az egész váVost a fejére állította. A düsseldorfi Jelenet a Prolog című filmből ban az emlékezetes évben sok megrázó élményen menf keresztül. A munkáscsalád tudatára ébred annak, hogy hol a helye. Sokáig abban a hitben élt, hogy csakis a cár „mindnyájunk jóságos és malasztos atyja“ tud enyhíteni a nép tűrhetetlen nyomorán. A Kruglov család kislánya Nastenka 1905 január 9-én vérfürdő áldozata lett, amely a cár lelkiismeretén szárad. Kruglov Marfa nevű leánya forradalmár és az apja ez úton Leninhez került. Amikor eljött az ideje, .fegyverrel a kezében kiállt az első orosz forradalom barrikádjaira. A Prolog című film, melyet az idén a Karlovy Vary-i filmfesztiválon bemutattak, a hatalmas forradalmi események krónikája. A filmet Jefim Dzigan, a híres ,,Mi krónstadtiak“ című forradalmi film rendezője. A rendezés felhasználja a filmművészet minden eszközét, hogy mondanivalóját kifejezze. Nagyméretű tömegjeleneteket rajzol, a Palotatéri demonstrációkat, részletjeleneteket, portrékat Ss a jelenet ábrázolásába tudatosan beleviszi a zenei aláfestést. A film sok előnyétől eltekintve, nem domborítja ki az egyes hősök egyéni Paul Hindemith, korunk eq.yik legnagyobb zeneszerzője operát írt A világ teremtése címmel. Az opera librettója Kepler életéből meríti tárgyát. Hindemith új operáját Münchenben, az oparafesztiválon mutatták be és maga a szerző vezényelte. * A spanyol írók nyomoráról számol be az Estafeta Litararia. Adatai szerint Spanyolországban az irodalmi művek átlag kétezer példányban jelennek meg és a tiszteletdíjra az írónak addig kell várnia,'míg könyve az utolsó példányig elfogyott. FILM # 2 p 2 2 O N 2 N r v 2 o N P Yvette Leblanc-ot véletlenül ugyanúgy hívják, mint azt a nőt, akit a párizsi lapok azért keresnek, hogy felvegye tízmillió frankos örökségét. Maurice Daurignac, egy szélhámos rábeszéli Yvettet, hogy használja ki a kínálkozó alkalmat. A leány, aki bosszút akar állni udvarlója fenhéjázó büszke anyján, belemegy a dologba. Megindúl a kómikus helyzetek sorozata. Daurignac Párizsból beszerzi a végrendelet hitelesített másolatát és Párizsból egy nagy lepecsételt csomagot küldet, amely állítólag tízmilló értékű értékpapírokat tartalmaz. Amikor a városban elterjedt, hogy Yvette a milliók örököse, az egész város a lábainál feküdt. Yvette alaposan bosszút áll a kapzsi nyárspolgárokon. A jól sikerült vígjátékot Martin Hellberg, a német Nemzeti díj és a Nemzetközi békedíj hordozója rendezte, Annak ellenére, hogy a film nem foglalkozik időszerű problémákkal, mégis mai problémákat hoz és kérlelhetetlenül bírálat alá veszi azokat, akik az aranyborjút imádják. Bírálja a nagybur- zsoázia csalásait és korrupcióját. —zet— r 2 2 o N jjjj 2 • 2 o N Jelenet az Yvette milliói című filmhői MOZI • FILM • MOZIFILM ® MOZI FILM 2 é
