Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-10-22 / 43. szám
^O-V -óVÓAvCbi}^ tyszer parancsára írjim k! en ez a férj, hol tart, hová tt, ha ilyen nőért képes csalni a hűséges élettársat, elyzet ilyen alakulása egye- •n megköveteli, hogy a fér- illítsuk az elbeszélés vona- , mert Mária, az asszony ■án ennek a szerencsétlen zetnek a szenvedő alanya, az elbeszélésben másképpen innék a dolgok. A szerző :ét ábrázolja csupán és elfe- foglalkozni a férjjel és a ító nővel. így történik sz- hogy az elbeszélés szétesik, s ami összefogná ezt az kés témát. Az írás meg- id kísérletnek, többet riém ahet mondani róla! lévai Halász László már az nűvészet legfontosabb ré- al, a jelenitéssel és a hely- c megteremtésével prőbál- c. Pista megbékül című el- Slésében sok olyan helyzettalálkozunk, amelyek hatá- tt tehetségre vallanak. — a kezelni alakjait, s ami en legerősebb oldala, hogy i jellemzően beszéltetni plőit. Gyengéje még, hogy tud arányosan bánni az jgal. Nagy a fej, rövid a és aprók a lábak, vala- így foglalhatjuk össze vényünket az írásról, lecsényi László Kéméndről dű című novelláját küldte elbírálásra. Háborús, vagy rúra emlékeztető történetet !, de úgy, hogy az írás hat, nincs vonzó, lekötő ■, a fájdalmas hangú toriból így kidolgozva és így rva egyhangú, érdektelen inét lesz végül. Mindez azt ti, hogy az ember csak szerű figyelme megfeszíté- i tudja végigolvasni az írást nagy hiba. A novella ál- >an egy problémát ragad s annyira sűrít, hogy kicet nem tűr! És valőság- pergeti, görgeti az esemé- :et. r# Lóska Lajos figyelme a falu mai élete felé fordul. Pista győzelme című írásában a szövetkezeti raktáros Pista és Marika szerelmét írja meg. A raktárosi felelősség tudatában alakul érdekesen ez a szerelem. Az elbeszélésnek megvan a határozott vonala és ez erénye az írásnak. Sajnos, részeiben elnagyolt, kidolgozatlan az elbeszélés. Halász Lászlóval szemben Lóska Lajos nem jelenít, nem törekedik helyzetek megteremtésére, így az írás vontatottá, unalmassá válik. Hibája még az is az írásnak, hogy mind Pistáról, mind Marikáról keveset tudunk, az író nem jellemzi és nem mutatja be őket. Másképpé^ kell szólni a bra- tislavai Mészáros József Gergő gondolkodik című írásáról. Itt véleményt mondani felesleges, mivel a szövegezés magyartalan. A nyelv, az írás a művészi közlés eszköze, tehát az írónak elsősorban a nyelvben kell otthon lenni. Aki odáig jutott, hogy gondolatait közölni kívánja embertársaival, annál nem engedhető meg a bizonytalanság a mondatok szerkesztésében és leírásában. Martin Andersen Nexő bírálói úgy beszélnek a nagy dán író nyelvéről, hogy az olyan, mint a tisztára mosott ablaküveg. S ez. úgy értendő, hogy az olvasó az ablakon keresztül nézi a dolgokat, de magát az ablakot nem látja. Mindjárt rossz az az elbeszélés, novella, amelynek a nyelve nehézkes, nem könnyen hajló, hát még ha magyartalan! Lényegében ez vonatkozik Illés Bertalan Tettenérés című írására is. Nem beszélve arról, hogy itt a téma is nevetséqes. A rádióval rendelkező paraszt vasvillával ront a házba, mert azt hiszi, hogy fosztogatók vannak bent, holott az adóból az Ali baba és a negyven rablót közvetítik. Szirupos népszínművek sem festik ilyen együqvű- nek a parasztot. Nem tudjuk, akadna-e író, aki ezt a történetet elhihetően tudná megírni! összefoglalva: örülünk annak. ha fiataljaink közük élményüket. Egyet azonban nem szabad elfelednünk, hogy az élmény még nem minden. A jó és ihlető élményből is lehet rossz elbeszélés vagy novella. Ez mindig és mindenkor a közlés módján dől el. Éppen ezért legyünk igyényesebbek az élményanyag feldolgozásában. Tanuljunk nagy elbeszélőktől és novellistáktól, hogyan láttak ők, hogyan írtak ők. A külföldi és a magyar irodalom sok neves írója lehet példaképünk, akiktől naponta tanulhatunk. A nagy novellák elolvasása után mindig az az érzésünk, hogy ezt a témát meg kellett írni, hogy a szerző belső parancsnak engedelmeskedett, amikor a tollat kezébe vette. Fiataljaink is ennek a belső kényszerű parancsnak engedelmeskedve, írjanak. Ha ezt teszik, eredményesebb lesz a munka gyümölcsözőbb az írói tevékenység! MÄCS JÖZSEF KULTURKROMKA ________-_ J ELŐTT Ä Faluszínház magyar csoportja^ újabb nagy fába vágta a fejszéjét: Egri Viktor állam- díjas írónk Örök láng című verse* drámáját viszi színpadra. Tekintsünk hát be a még nem létező kuüsszák közé — hogyan készül egy ilyen komoly feladatra ez a színészkollektíva! A prőbaszínpad — ezúttal a BEZ, a Pozsonyi Elektrotechnikai Vállalat kultúrházában van. A kezdetleges kis színpadon az Örök láng első képét próbálják. A főszereplő Omár török bég alakítója Nádasdy Károly, türelmesen ismételgeti nagy jelenetét Zápolya vérúrral — Kovács Ottóval. Az arcokon érdekesen tükröződik mindaz, ami a színpadon lejátszódik. Különösen Németh Viola, Fatima alakítója reagál érzékenyen mindenre — nem csoda, ha a saját játéka mindig olyan erősen elragadja. — Állj! _— csattan Szuchy Emil rendező szava. — Omár, vigyázz a kiejtés tisztaságára. Szünetben kérdést intézek néhányukhoz, hogy fogadják az Örök lángot és a szerepüket. Kovács Ottó, Zápolya István trencséni várúr megszemélyesítője: — Zápolya alakját a történelemből ismertem és most a rendező segítségével igyekszem úgy megformálni, hogy mindenki híven ráismerjen. A szöveg sok munkát ad, mert ilyen természetű verses drámában még nem játszottam. Palotás Gabriella (Zápolya Hedvig): — Szeretem a szerepemet és igyekszem az író elképzeléseit híven megvalósítani. Főleg a negyedik felvonás végjelenetét élvezem. Életemben másodszor játszom drámát, eddig mindig vígjátékokban szerepeltem. Verset mondani is most van először alkalmam. Németh Viola (Fatime): — Az Ezer év Annája mellett ez a legerősebb szerepem. Nagyjából már benne élek. de érzem, még sokat kell csiszolnom a játékomon, őszintén át tudom érezni Fatime és Omár drámai szerelmének erejét. Lengyel Ferenc (Ibrahim apó)— Ez a szerepem teljesen elüt az eddigiektől. Többnyire intrikus szerepkört töltök be, míg most egy öreg bölcs humanistát kell játszanom, egy szépen megírt figurát, akit nem esik nehezemre teljessé formálni. Űj érzés, hogy most halok Rövidesen négynyelvű folyóirat jelenik meg Belgrádban, amely angol, francia, orosz és német nyelven mutatja be a jugoszláv irodalom legszebb új alkotásait. A folyóirat nemcsak megjelent jugoszláv müvek fordítását közli, hanem közvetlen eleven kapcsolatot tart a legjobb írókkal és azoktól rendszeresen kér eredeti, új kéziratokat. « * • A Zeri i populi című albán lap beszámol az Albán írószövetség újjászervezéséről. Eszerint a jövőben az írók és képzőművészek közös szövetségbe. Az albániai írók és képzőművészeti dolgozók szövetségébe tömörülnek. * * * Meghalt Budapesten egy magyar műfordító, akiről a magyar irodalmi világ alig tudott. Garzuly Gyula gépészmérnök, aki augusztus 15-én hunyt el. Bratislavában élte le élete javát s az egykori csehszlovákiai magyar folyóiratokban számos sikerült fordítása jelent meg, német és szlovák lírikusokat mutatott he a magyar olvasóknak. De németre s bravúrosan fordította a magyar költőket, ezek a fordításai is megjelentek. 1937-ben, elégedetlen lévén Mohácsi Jenő Madách- fordításával, lefordította németre az Ember tragédiáját. Schöpflin Aladár, akinek Garzuly, mint régi bratislavai ismerősének megküldte a fordítást, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a munkáról. Garzuly Gyula visszahúzódó természet lévén, évek óta nem közölte fordításait, hagyatékában feltehetően jelentős fordítói mű maradt hátra. Vasco Pratolini legújabb könyve, a Diario sentimentale, (Érzelmes napló) nemrég jelent meg az olasz könyvpiacon. A szovjet állam fennállásának 40. évfordulójára a Nas Szovre- mennyik című folyóirat történeti nevezetességű írásokat közöl. Lenin munkamódszereiről szóló cikken kívül közli Luna- csarszkij cikkét a helyi szovjet hatalom kialakulásáról, Szera- fimovics „A harctéren és a hátorságban“ című írását a polgárháború éveiből és Alekszej Tolsztoj riportját a Volhov- építkezés felavatásáról. MONOSZLÖY M. DEZSŐ: Győztes bolygó E vaksi szem, mely titkos éj falán csillag-keresve annyit baktatott, az ekliptikán kutatva hévvel mindent megoldó végső csillagot, hála könnye fátyolán keresztül nem látva bár, de hittel feltekint, a bolygó útját újra álmodon, melyet az ember győzve égbe vitt. Részlet-tudatlanság most nem zavar, medium coeli lett e láng nekem, amelyet nem a szálló test hevít, de tőle lobbant harcos értelem, s amit vetít azt én is láthatom, parányi gömb, ó szárnyas gondolat, hitem a holnap műhelyébe ér, s napot kovácsol már a hódolat. A naptávol és napközei között hunyorgón élt az ember, láthatod, s ha baktéritőn hűtlen nap delelt, habár tűrt, fázatt, mégse lázadott, ám rajtad már a tél se fog, tudom, szférákon át a röptöd nem csalárd, mindent mit látsz te hűen elmesélsz, embert bíztatva, őt, csak egymagát. Az embert, őt, ki annyi golgotán Kopemikussal, Newton távcsövén mennyet tagadva angyalt álmodott, az angyal-embert fent az ég ölén. Ikarus óta mondd ó mennyiszer szárnyalt az ember, s nem maradt vigasz, a szárnyas vágya újra földre hullt, szétolvadván az áruló viasz. De téged bolygó nem köt ily kölönc, ionoszférán túlra szállsz, lobogsz, megrémült, néma csillagok között, utánad lassúbb hangod sompolyog. Hátranézni kell, ha szólsz magadhoz, melletted testvér holdak és napok, anténáidra tűzve lepkeként fölötted úszó tarka holnapok. Emitt a földön néha még talán gyarló törpéknek hangja trombitál, pénzsóvár hangjuk harcot émelyeg, embert megosztva mér és ordibál, rabszolgaságot, láncokat dicsér és ölni vágyva, újra ölni ott, ahonnan pályád fénnyel útra kelt, s tudom, hogy végül mégis győzni fog!-♦«J meg először színpadon. Már régóta vágytam ilyen erős drámai szerepre. Nádasdy Károly (Omár): — Először játszom verses drámában és mondhatom, nem kis munkát igényel. Rengeteg sok a szövegem. Megfeszített erővel dolgozom és remélem, sikerünk lesz. Bugér Zoltán (Szelim, Omár, szolgája): — Szolgát játszani ellenkezik a természetemmel, ám Omár viszonya a szolgájához nagyon emberi és ez könnyebbé teszi számomra az átélést. Maga a darab nagyon szép, és mindannyian érezzük sodró erejét. Várady Béla (Mihály): — Az én egyéniségemre szabott szerep. Szeretek ilyen pozitív figurát, ilyen népi alakot játszani. A szöveget mér tudom, most az átélés pontjánál tartok. Szuchy Emil rendező a nagy lendülettől felhevülten maqya- ráz: ' — Egri az Örök lángban gazdag korrajz keretében, plasztikusan ábrázolja a szereplőnek egyéniségét. A darab heve, ereje, hatása — a szép rímek és ütemezés mellett a drámát feszültségig fokozó érzések j>á- toszában rejlik ... Nos, ilyen elképzeléseket megvalósítani nem kis rendezői és színészi feladat. Fegyverben a Faluszínház magyar csojoortja. Reméljük, csatát nyer. GÄLY OLGA Az első benyomás, mely a Sajőszárnyán csak átmenőben lévő utast is éri, egy manapság már ugyan nem ritka, de így, egyedi példájában hatva, mégis megdöbbentő-fölemelő kép: aki két-három évvel ezelőtt járt erre s most évek múltával ismét erre vetődik, Tornaalja felől közelítve meg a falut, bizony megzavarodik egy kicsit, s ha nem szívós jelenléttel rendelkező valakiről van szó, talán vissza is fordul abban a megyőződésben, hogy eltévedt, mert hisz ez a falu még, mely itt fogadja, nem az, ami három évvel ezelőtt volt. S csak aztán, ha beljebb bátorkodik a falu szívébe, akkor döbben rá, hogy mégis csak helyben van, mégis csak Sajó- szárnyán van. A csalódás oka pedig ez: Az elmúlt két év alatt a régi falu meg a temető között, szinte máról holnapra egy új falu épült. Mint ahogy a gomba szaporodik az erdőn, vagy ahogyan a fű növekedik a bővérű réten jó, kiadós nyári eső után, úgy nőttek a földből, szaporodtak a szárnyi faluvégen a sárga .falu, pirosfedelű takaros kis házak — s jegyezzük meg: nem állami építkezések, hanem magánlakások — s mára immár neve is akadt az új településnek: Cj telep. Szorgalmas, gyűjtögető nép a szárnyi. Ennek a gyűjtögető kedvnek a gyümölcse a most épülő iskola is, melyet eddig a falubéliek építettek társadat(Jegyzetek egy 111. mi munkával, s most a diák- brigádosok próbálnak életet ‘lehelni bele. diákbrigádról) ba. A csalódottság igazi okát a brigádosok közt leltem. Kimondom. S mindennek ellenére én mégis csalódottan hagytam el a falut, a brigádosokat. Miért? Több oka van. Az első mindjárt az, hogy míg Gömörpanyiton, ahol ugyanakkor kezdték el az építkezést, mint itt, már magasba — emelkedve hivalkodnak az oszlopok, téglafalak. Szárnyán viszont a laikus szemlélődönek szinte az a benyomása, hogy éppen csak ma kezdték el a munkát, mert ha szétnéz a területen, mi egyebet lát, mint a most készülő alapokat. Persze érzéki csalódás ez, hisz az alap, ha nem mutatós is, sok és nehéz munkát kíván. S ez még nem is volna a legnagyobb hiba. Azon, hogy a szárnyiak decemberben csinálták meg az alapokat, s így ez szétfagyott, s most a bri- gádosoknak kellett először a régit szétverni és aztán újból mást csinálni, mondom, ezen még csak esetleg megütközünk, ez még csak esetleg egy kis keserű ízt csöppent a poharunkV. S. az iskola egyik tanárnőjének a fia. Erre fel úgy gondolja, hogy övé a világ, neki senki sem parancsol, legalábbis a tanárok közül nem. Tehát az ittlévő felügyelő tanár sem.. Mindezeknek következtében pedig V. S. azt csinálja, amit akar. Néha dolgozik, sokszor pihen s persze, mivel közösségben élő emberek vagyunk, a dolog logikai következményeként adódik, hogy V. S. még eme nemes cselekedetet (már mint az utóbbit) sem szereti egyedül csinálni. Tehát bevonja hasonszűrö társát, S. T-t is. S ha a tanár netalán (képzeljék micsoda szemtelenség!) megtalálja szólítani, akkor, bizonyítva rzt a régi igazságot, hogy valamiben mindenkinek ki kell tűnnie, ha munkában nem, feleselésben, visszavagdos a tanárjának, de olyan arcátlanul, hogy én igazán illetéktelen vagyok a dologban, de talán a legjobban szégyenlem magam, pedig a többiek is szégyenkeznek, látpm az arcukon. A tanár pedig ahelyett, hogy kidobná innen, menne, amerre neki tetszik, még leáll vele veszekedni, próbálja rendre bírni. A sziklát meglágyítani. Szerintem, az ilyen eseteknek az elnézése, egy egész csapat tanulónak a jelenlétében, feltétlenül a tanári tekintély lejáratásához vezet. * * * S minderre talán azt mondják, hogy túl elfogult vagyok. Egyik helyről csupa jót írok, másikról csak rosszat. Lehet, hogy így van én azonban nem teljes képet akarok nyújtani, (már említettem egyszer) csupán a benyomásaimat szeretném rögzíteni, s tudatni az ol- ' vasóval. * * *■ Utószó Jegyzeteim végére értem. Céljuk á következő volt: Hogy néz ki egy mai brigádtelep? Miként tekint egy diák 1957-ben az önkéntes munkára, mennyit keres, milyen az érdeklődési köre, mik a céljai ? Ezekre a kérdésekre kerestem a feleleteket a fenti jegyzetekben. Hogy megtaláltam-e? Nem tudóm. Döntse el az olvasó, érdemes volt e megírni ezt a híradást, amellyel nem vált semmi egyéb célam, mint (ahogy már említettem) élményeimet, benyomásaimat, a kért déseimre kapott feleleteket tudatni az olvasóval. Ha ezt elérte, írásom célba talált. CSELÉNY1 LÁSZLÓ J
