Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-10-22 / 43. szám

JUGOSZLÁVIA

és nyugat-németorszAg

A világsajtó érdeklődésének középpontjában már második hete a mesterséges hold áll. Minél szabályosabb és biztosabb az útja, annál hiszterikusabban nyilatkoznak a világ kapitalistái. De a szovjet mesterséges hóid ügyet se vet a fejvesztett politikusok elmélkedéseire és a világűrben nyugodtan tovább kering.

Mollet, Pleven, Pinay? Mialatt sorainkat írjuk, az utóbbira várt az a feladat, hogy a francia kormányt kivezesse a válságból. Vajon sikerül-e Pinaynek, — a francia jobboldal képviselőjének az új kormány megalakítása és vajon a parlament jóváhagyja-e? A francia közélet számára ez azt jelentené, hogy Mendes France kormánya óta ez volna Franciaország iegreak- ciósabb kormánya.

A mesterséges hold mellett a világ közvéleményének érdeklődését a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának levele keltette fel, melyet a kapitalista Európa egyes munkáspártjaihoz, a brit Labour párthoz, Norvégia, Dánia, Hollandia szociáldemokrata pártjaihoz intézett. Tehát olyan pártokhoz, amelyek hatalmon vannak, vagy az államhatalom

túlnyomó részét kezükben tartják.

A legfontosabb kérdés, amelyre a levél rámutatott a Közép- Kelet kérdése.

RAKÉTA-DIPLOMACIA

Az egyik nyugati folyóirat a Hruscsov elvtárs és J. Reston között folytatott beszélgetésről cikket közölt, melynek ez volt a címe: „A szovjet mesterséges hold és Moszkva rakéta-diplomáciája“. A cikk azt igyekezett bebizonyítani, hogy Hruscsov elvtárs azért beszéit a nemzetközi problémákról és főleg Közép-Kelet kérdéseiről — a diplomáciában olyan szokatlanul egyenesen, — mert az interkontinentális rakétával és a mesterséges holddal kapcsolatosan emelkedett a világon a Szovjetunió tekintélye. Szóval a lap azt igyekezett kihozni, hogy Hruscsov elvtárs az erőpozíciójából beszélt.

Igaz, Hruscsov elvtárs valóban szokatlanul őszintén beszélt a világ problémáiról. Okosabb azonban mindig nevén nevezni a gyermeket és a népeket óva inteni és figyelmeztetni a veszélyre, mint kesztyűs kézzel diplomáciai fortélyokat űzni.

Vajon Közép-Keleten új háború veszélye forog-e fenn, amely újabb nagy háborút robbantana ki? Biztos, hogy a háború veszélye fenyeget és ezért helyes, ha ezt nem tagadjuk.

Vajon a feszültséget az Egyesült Államok uralkodó körei idézik elő? Vajon szándékaik megvalósításához felhaszálják Törökországot? Vajon sor ke- rül-e Szíria határain a török hadseregek összevonásához? Konfliktus' eseten vajon közbelépne-e a Szovjetunió? Ezekre a kérdésekre pozitív választ adhatunk. Miért ne mondjuk ki nyíltan az „igent".

Az Egyesült Államok uralkodó körei feleletet adtak Hruscsov elvtársnak. Mégpedig a Fehér Ház sajtója nyilatkozott.

És hogy miképpen, arról a francia Le Monde ezt írja: „Ideje volt újból megszilárdítani a szövetségi rendszert, melyet az interkontinentális rakéta és a szovjet szatelit kibocsátása folytán komoly megrázkódtatás ért."

Kemény szavak ezek: „Hruscsov ne ringassa magát abba az illúzióba, hogy az Egyesült Államok, amely Törökország barátja és szövetségese, nem veszi komolyan a NATO-ban tett kötelezettségvállalásait _ és nem vezeti keresztül nemzetpolitikájukat — abban az értelemben, mint ahogy azt a Közép-Kelettel kapcsolatosan a kongresszus határozata megszabja".

Ez magyarul annyit -jelent, hogy: háború esetén Törökország oldalára állunk, amint azt az Atlanti paktum és az Eisenhower doktrína előírja.

Ez azonban veszélyes beszéd. A Fehér Ház nyilatkozata nem vette tekintetbe — érthető módon szánt szándékkal — Hruscsov elvtárs beszédének egyes kitételeit, mégpedig azokat a részleteket, amelyek azt a javaslatot tartalmazzák, hogy a nagyhatalmak mondjanak le arról, hogy ezeken a területeken igénybe vegyék erejüket és kölcsönösen állapodjanak meg abban, hogy ebbe a körzetbe nem szállítanak fegyvereket. Csakis az ilyen intézkedések hozhatnak békét Közép-Keleten.

Ehelyett azonban egyik nyilatkozat a másik Után hangzik el. A Szír határokon török katonaság összpontosul, Szíriában egyiptomi és Szaud Arábia-i katonaságot szállítanak partra.

A veszélyes játék a Szovjetunió minden igyekezete ellenére tovább folytatódik.

Nyugat-Németországban történt. Bad-Grund városban Anne Frank naplója című színdarabot játszották a színházban. Magyarázatképpen elmondhatjuk, Irigy a színdarab *egy fiatal zsidóleány naplója nyomán készült, melyet éveken keresztül egy rejtett helyen vezetett, ahová a szüleivel együtt a náci üldöztetés elől megbújt. Emberek mint a patkányok rejtett helyekre bújtak, hogy kivárják a borzalmas üldöztetés végét. De csak a halál várt rájuk, Anne Frankra is. Csak a naplója maradt meg. A színdarab előadása közben egy fasiszta csoport berontott a színházba, megtámadták a színészeket, törtek és zúztak és ezt kiáltozták: „Nem akarunk átnevelődni, nem engedjük, hogy átneveljenek bennünket!"

Ez a jelenet 12 évvel azután történt, miután a Reichstagból felszálló füst Hitler testének elégését jelezte.

_ De vajon mi köze van Jugoszláviának Nyugat-Németország- hoz. Talán ez a felkiáltás zavar: „Nem engedjük magunkat átnevelni“ ?

A nyugatnémet uralkodó körök erősen emlékeztetnek arra a fasiszta bandára, amely megzavarta az említett színházelőadást. Nyugat-Németország nem áll diplomáciai összeköttetésben a szocialista államokkal — a Szovjetunión kívül És ezek a kapcsolatok is nagyon kényszeredettek, több mint langyosak. Miért? A nyugatnémetországi kormány kikürtölte a világnak, hogy nem hajlandó kapcsolatokat fenntartani egyetlen egy olyan kormánnyal sem, amely összeköttetésben áll a Német Demokratikus Köztársasággal. A Német Demokratikus Köztársaság Adenauer és társai számára légüres térséget, szovjet zónát jelent, ők Németország keleti részét látják benne, amely orosz megszállás alatt áll és ahol 18 millió szenvedő német él.

Röviden: „Nem akarjuk, hogy átneveljenek“, az elégtétel a visszaütés, elődünk Hitler Adolf nyomán haladunk.

Jugoszlávia az első állam a Szovjetunión kívül, amelv diplomáciai kapcsolatban áll a Német Szövetségi Köztársasággal, és a múlt hét óta a Német Demokratikus Köztársasággal is. Vajon Adenauer megszakítja-e a diplomáciai kapcsolatot Jugoszláviával? Vajon betartja-e fenyegetődzéseit, vagy talán már megokosodott. A kérdé3 égető. Mert Jugoszláviát más államok is követhetik mint Egyiptom, India és mások. Ez pedig veszélyesen megszilárdítaná a Német DemofcratikuS Köztársaság helyzetét. Adenauer úr számára ez természetesen veszélyes lenne,

ü ss | . ■ 1

A Csehszlovák Tudomány és Ismeretterjesztő Társaság Központi Vezetőségének meghívására október 15-én a Szovjet Tudomány és ismeretterjesztő Társaságának héttagú küldöttsége érkezett Prágába. M. B. Mityin akadémikus, a társaság elnöke vezetésével. Képünk a ruzyni repülőtéren készült.

A berlini nemzetközi kiállítási csarnokban október 12-e őta kiállítást rendez a Csehszlovák Népművészet Dr. Orel, a csehszlovák megbízott, dr. Lothár Boicz-al, a miniszterelnök helyettes és külügyminiszterrel beszélget a kiállított tárgyakról.

Sokarcú India

(Befejezés)

A? 1947 évi tüntetések és harcok alatt katonaságot vetettek

be a felkelők ellen.

ra kezükbe kerítették a várost, Pesavar lakosai pedig a indiai katonák támogatásával tíz napra saját városuk gazdái lették. A parasztok is fegyvert fogtak az angolbérenc föidesurak ellen, a szatiagraha nem mindenütt bontakozott ki olyan békésen, ahogyan azt Gandhi elképzelte. De országszerte fiatal lányok tízezrei merészkedtek ki a zsi- vajgó utcákra, hogy tüntessenek az angol áruk ellen, a fiatal bráhminok ezrei vagyis az első kaszt tagjai. A nemzeti mozgalom vallások és kasztik korlátain áttörve haladt előre.

HÄROM zAszlö A NARBADA ÄRBÖCÄN

Az angol gyarmatosítók a második világháborúban — India nagy háborús erőfeszítéseket fejtett ki — nem voltak hajlandók függetlenséget adni az országnak. A megindult lavinát azonban nem lehetett feltartóztatni.

lizmussal? Hinduk és muzulmánok egyesüljetek!"

A felkelők február 21-én a Castle-kaszárnya mellett hétórás harcot vívtak az angol csapatokkal, de ugyanakkor útban volt már India felé az az angol kormányküldöttség, amely menteni akarta a menthetőt. Az angolok jói látták, hogy kibontakozik az a forradalmi tömegmozgalom, amely India mohamedán és hindu lakosságát egyesítve elsöpörheti a brit uralmat.

Ezért léptek fel azzal a tervvel, hogy Indiát két részre, a hindufakta Indiára és a mohamedánlakta Pakisztánra kell felosztani. Abban reménykedtek, hogy a két új országot egymás ellen uszítva fenntarthatják uralmukat, s ennnek érdekében költséget és fáradságot nem kímélve szították a hindumohamedán ellentétet. 1946 augusztus 16-án sikerült véres

összetűzést kiprovokálniuk a kalkuttai hinduk és mohamedánok közt, s sikerült Indiát úgy kettészakítaniuk, hogy Pakisztánban jócskán maradtak hinduk és Indiában pedig mohamedánok.

India és Pakisztán 1947 június 3-án vált ketté, s már ekkor véres harcok tomboltak Pandzsábban a hinduk és a mohamedánok közt. A hadműveleteket mindkét oldalról (!) angol tábornokok vezették, 500.000 ember pusztult el, bevetetlenül maradtak a szántóföldek, százával dúlták fel a városokat és falvakat!

Az angol remények azonban mégsem váltak valóra. Pandzsábban elcsitultak a harcok s India áz epgol uralom átkos örökségével megterhelve, hatalmas nehézségekkel küzdve mégis talpraállt és megindult az igazi függetlenség, a purna szvaradzs útján.

1946 február 18-án reggel lázadás tört ki Bombay-biin a Talvar tengerészkiképző iskolában. A lázadók egész sor sérelem orvoslását követelték, s másnap már csatlakozott hozzájuk a hadikikötő tizenkét kaszárnyájának 20.000 matróza és a kikötőben horgonvzó 20 hadihaió. Az egyik hadihaló. a Narbada árbócáról letépték a brit lobogót és három zászlót tűztek ki: a Nemzeti Konqresz- szus Párt, a Mozlim Liga zászlaját Js a vörös zászlót. Megalakult a központi sztráikbi- zcttság. a város lakói élelmezték a sztrájkolókat, akikhez 200.000 munkás is csatlakozott.

Városszerte visszhangzottak a _

jelszavak: „Le a brit imperia- inffla a gyarmati elnyomás alatt az éhínség hazája volt.

Szovjet tudósok az űrhajózás jovojerol

e Szerda este ismét kigyullad- , tak a csillárok a Szövetségek 1 Házának oszlopcsarnokában. A [ moszkvai tudósok jöttek össze, 1 hogy megünnepeljék a szovjet [tudomány nagy diadalát: az első ■ mesterséges hold felbocsátását. [ Az esten hat ismert szovjet tudós mondott beszédet. Külö- | nősebben fontos bejelentésre nem került sor. Az érdekes [ azonban az, hogy bár ezt előre lehetett tudni, az újságírók részére fenntartott páholyt _az- jegyébként meglehetősen passzív ' külföldi tudósítók mégis teljesen megtöltötték. Hiába* a mesterséges hold ma olyan világ- | esemény, amelynek minden „rezdülése" szenzációszámba [ megy.

Az ünnepi gyűlés felszólalói < — Nyestmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Berg akadémikus, Vernov \ és Obuhov akadémiai levelező tagok, valamint Kukarkin és Pobjedonoszcev professzorok — a mesterséges hold jelentőségét 1 ismertették az egyes tudományágak szempontjából.

[ Megemlítünk néhány érdekességet.

Berg akadémikus a többi kö- i zött arról beszélt, hogy noha ' Amerikában már hosszú ideje ! reklámozták a mesterséges holdat, és kizártnak tartották, hogy ezen ártéren a Szoviet- 1 unió megelőzze őket, ez alkalommal mégis elmaradtak.

— Pedig ismeretes — jelen- [ ’tette ki az akadémikus —, hogy ! az Egyesült Államokban ezén [a problémán nemcsak amerikai tudósok dolgoznak, hanem olyan német szakemberek is, akik annakidején a V-2 megterem- [! tésével szereztek maguknak [ kétes hírnevet.

Kukarkin professzor felszólalásában hangsúlyozta, hoqy a [ mesterséges hold tanulmányo- [ zásában nagy szerepük lehét az optikai eszközökkel megfigyelőknek — mind a hivatásosoknak, mind az amatőröknek. 'Különösen akkor vár majd rájuk nagy feladat, ha a mesterséges hold rádióadója abbahagyja a jelzéseit. A hallgatóság nagy érdeklődéssel 'fogadta a professzornak azt a bejelentését, hogy a hordozó rakétát az elmúlt napokban számos alkalommal fényképezték le. Ezt egyébként minden fotoamatőr megteheti, ha a hordozó rakéta áthaladása idején (mintegy tizenöt perccel a mesterséges hold ^ áthaladása után) gépét [ állványra helyezve nyitott lencsével a megfelelő helyre Irányítja, mintha csak a csillagos égboltot fényképezné. Az eddig . készült felvételek nagyszerűen sikerültek.

'• Pobjedonoszcev professzor arra emlékeztette a hallgatóságot, [hogy a másodpercenkénti 8 kilométeres sebességet — amely- lyel a mesterséges hold halad — már viszonylag nem sók választja el a másodpercenkénti 11 kilométeres sebességtől. Ez utóbbira van szükség ugyanis ahhoz, hogy a rakéta leküzd- hesse a föld vonzóerejét és [ kitörhessen a világmindenségbe.

A professzor részletesen be- ' szélt arról, mi mindenre használhatják fel a jövőben fellövésre kerülő mesterséges holdakat, ha megoldható lesz, hógy [emberek is felszálljanak rajta. Az ürhajőzók esetleg majd ezekről az „ugródeszkákról" (Startolhatnak a hold és más [ bolygók felé. A csillagászok —

[ akik nem lesznek kénytelenek az atmoszférán keresztül vizs- [ gálni az égitesteket, — már [[a* ma is meglévő távcsövek se- [ gítségével akár 12 méter átmérőjű tárgyakat is megláthatnak 1 a holdon és 500 métereseket i a Marson.

Amikor háromhetes gyaloglás után elérték a tengert sót pároltak a parton, hogy így tüntessenek az angol sómonopó- lium ellen. Gandhi ekkor fejtette ki a szatiagraha, a passzív ellenállás elveit, amelyekke! vallási és faji különbség nélkül harcba hívta India népét:

„Utunk már ki van jelölve számunkra. Minden falu keressen vagy állítson elő csempészett sót, női társaink agitáljanak a kocsmák, ópiumbarlangok és a külföldi textil árusító kereskedők üzletei előtt. A fiatalok és öregek minden \ házban forgassák a rokkát és naponta fonjanak, szőjenek sok fonalat

A külföldi textilt el kell égetni A hinduk vessék el az érinthetetlenséget. A hinduk, muzulmánok, szikhek, parszik és keresztények teremtsék meg a; őszinte egységet. A diákol hagyják el a kormány iskolái: és egyetemeit és a kormám szolgálatában állók mondjanal le tisztségükről és szenteljél magukat a nép. szolgálatánál és akkor hamarusan látni fogjuk, hogy a purna szvaradzs (a tiszta önkormányzat) az ajtónkon kopogtat!“

Igaz, sokan nem értettel egyet a passzív ellenállással s amikor Gandhit letartóztatták, Solapur munkásai két nap