Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-10-08 / 41. szám
A budapesti Petőfi együttes hazánkban Szeretettel üdvözöljük magyarországi barátainkat! — felírás fogadta 10 napon keresztül nyugat Szlovákia városaiban a budapesti Kommunista Ifjúsági Szövetség Petőfi Együttesének tánckarát, szimfonikus és harmonikazenekarát. Az együttest tavalyi vendég- szerepléseiről, valamint a nemrégiben hazánkban járt „rajkó- zenekar“ -ról már ismeri a közönség. A Petőfi Együttes több magyar és nemzetközi versenyen vett részt. A berlini és bukaresti Világifjúsági Találkozón a tánckar és énekkar nyert dijakat. A szólisták közül Balog Elemér cimbalomművész háromszoros, Fenyő Péter harmonikás kétszeres VIT díjas. Az idei moszkvai fesztiválon a fiatal Inkács Dénes harmonikás kapta ezt a kitüntetést. Két sikeres franciaországi turné után a bratislavai Technik Együttes meghívására most ismét ellátogattak hazánkba. Ez eddigi szerepléseik során fel- dörgő, szinte minden számot ismételtetni - akaró tapsvihar méltó elismerése jő munkájuknak. Mi a titka az együttes sikerének? Kiváló fiatal művészek vezetésével folyó igényes, művészi koncepciójú rendszeres munka. Az Együttes legfiatalabb részlege a 46 főből álló szimfonikus zenekar ez év elejétől működik jelenlegi, összetételében. Ez évben már négy bérleti hangversenyt adtak Budapesten. Vezetője Breitner Tamás egyike a legtehetségesebb fiatal karmestereknek. A zenekar tagjainak többsége Zeneművészeti Főiskolára jár, vagy nemrégen végzett fiatal művész. Műsoruk széles skálán mozog. Záchtól Bartókig minden kor szimfonikus műveit tolmácsolni kívánják. Ezenkívül az együttes ifjúsági jellegének megfelelően fiatal magyar és külföldi zeneszerzők műveinek bemutatását, népszerűsítését is kötelességének érzi. A zenekar jól összefogott, kiegyenlített hangzása biztosíték arra, hogy ez a kollektíva a hivatásos zenekarok zenészutánpőtlását a főiskolai oktatás mellett megfelelő szinten tudja biztosítani. Az együttes a fiatal tehetségeket olymódon* is segíti, hogy szólistákként is fiatal művészeket Szerepeltetnek. A csehszlovákiai körúton Karikó Teréz operaszakos főiskolai hallgató szép kulturált éneklésében gyönyörködhetett a közönség. A zenekar koncertmestere Halász Ferenc hegedűművész. Az itteni hangversenyeken nagy sikerrel tolmácsolta Bartók Béla és Weiner Leó műveit. Ezen a turnén a szimfonikus zenekar a tánckisé- reten kívül két önálló koncertet is adott, melyen Mozart, Beethoven, Schubert, Dvorák, Smetana, Erkel, Weiner, Kodály és Bartók művek szerepeltek. A zenekar komoly sikereihez és célkitűzéseihez méltó a tánckar is. Vezetője Aszalós Károly egyike azoknak a fiatal magyar koreográfusoknak, akik bátran kísérleteznek, új hangot, új szint hoznak műveikben. • A tánckar 1950 óta dolgozik s bár tagjai gyakran cserélődtek, a komoly technikai gyakorlás, az újabb és újabb művészi feladatok mindig tudtak olyan utánpótlást teremteni, akikkel a régi sikeres számok is frissek maradtak. Aszalós Károly nevéhez fűződik a magyar táncmozgalomban néhány mai témájú táncszám sikeres megoldása, pl. az iparitanuló toborzást megjelenítő „Állj közénk!“ c. kompozíció, vagy a jelenlegi körúton nagy sikert aratott „Karnevál“, mely a világifjúsági találkozók nagy táncos élményét sűríti művészi módon. A tánckar egyik legerősebb oldala az, hogy ízesen adja vissza az egyes magyar vidékek jellegzetes táncait, pl.- Létai Dezső: Matyó táncok, Szirmai Béla: tlvegestáne, Va- dady Agnes: Marosbogáti ver- bunk vagy Aszalós. Károly: Süveges tánc c. kompozíciókban más-más vidék jellegzetes mozgásformája, más-más karakterek kapnak kifejezést. A fejlett technikára és a jól megalapozott népitánc stílusismeretre épülnek az újabb kompozíciók, mint pl. Szirmai Béla: Cigány tánckettőse és Legényavatása, valamint Aszalós Károly: Kardtánca. Műsoruk színességét biztosítja még a más népek táncainak bemutatása, mint pl. az Albán és Román népi táncok, vagy Igor Mojsze- jrv: Boldog anya c. kompozíciók. Az amatőr táncművészet kiváló tolmácsolói a szólisták is. Szirmai Béla maradandó élményt nyújt nemesen megformált kard- táncában. Leupor Nóra és Budás István cigánytánc kettőse nemcsak a tánc, hanem a a színészi játék szempontjából is kiemelkedő. Következő műsorukban az eddigi úton továbbhaladva több témán dolgoznak. Aszalós Károly egy mai életből vett sportsza- tirát akar megkomponálni. Va- dady Agnes „Piacon“ c. életképén dolgozik. Szirmai Béla pedig a teknővályó cigányok életéből vett humoros jelenetet dolgozza ki. A kis alkotóműhelyben szóhoz jutnak még más fiatal koreográfusok is, pl. a végzett szín- művészeti főiskolások itt taníthatják be vizsgakompozicióikat. Fentiek alapján nem véletlen, hogy az együttes művészi teljesítménye a legigényesebb közönség elismerését is elnyerte, hiszen nemcsak egy-egy alkalmi műsor jó kidolgozását, hanem a céltudatos művészi és pedagógiai munka eredményeit is tükrözte minden egyes fellépésük. Az együttes tagjai viszont úgy érezték, hogy a sokszor nehéz, fáradságos próbák meghozták gyümölcsüket, mert ezen a körúton is meleg szlovák és magyar szavak, baráti kézfogások és őszinte elismerés kisérte őket mindenütt. a.-á. A műemlékek megbecsülése A műemlékek megbecsülése ■ ■ olyan idős, mint az emberi kultúra. De a múltban a műemlékvédelem csak a középkor reprezentatív alkotásaival törődött és az ipari és népi emlékeket sorsukra bízta. A fennmaradt építészeti emlékek többsége egyházi építmény. Bármelyik városunkban még a történelem folyamán többször elpusztított városainkban is vannak műemlékek. Egyikben több, a másikban kevesebb. Hazánkban több mint 30 történeti értékű várost nyilvánítottak egészében védetté. Rendkívül értékes kísérlet folyik Chebben, ebben a valóban színesmultú határszéli városban, melyet a kormányhatározat értelmében teljesen eredeti formájában építenek fel. Természetesen célszerűen összekötve a modern architektúra elveit a város eredeti építkezéseivel. Cheb valóban nagy múltra tekint vissza. Királyi családok haltak itt ki, a bitófa felé indultak el innen, a város falai között külföldi uralkodók is donosaik főleg komlókereskedők voltak és a padlásokat raktárnak használták fel. A háztetők a legjellegzetesebbek ebben a városban, külföldi szakemberek véleménye szerint talán Amsterdamban találhatók hasonló építkezések. Nagy feladatot vállaltak a műépítészek, amikor ezt a romos várost rekonstruálni akarják és a mai emberek számára kényelmes, komfortos lakásokat igyekeznek biztosítani. Amikor ezeket a házakat építették, még faggyúval világítottak az emberek. Amint a műépítészek mondják, ma Chebben nagy gondot okoz a televízor antennák elhelyezése az emeletes padlásokon, és ezért itt egész más megoldású központi antennákat építenek. Természetesen nem ez a legnagyobb gondjuk. A várost terv szerint 1960-ig akarják felépíteni, a kormány jóváhagyj-. ta a 230 milliós költségvetéstm A chebi múzeum előtt a középkori meseillusztrációra emlékeztető „Spalicek" házból elsőrendű szálloda lesz. menedéket nyertek, ebben a városban gyilkolták meg Wallenstein, a gyászos emlékű hadvezért, és ebben a történelmi környezetben írta meg Schiller a nagy német költő Wallenstein című trilógiáját. Goethe is többször időzött itt. Hitler is itt lépte át 1938-ban Csehszlovákia határát. A város az első köztársaság idején a német fasiszták tűzfészke volt. Utcáin a fasiszta ifjúság azt énekelte, ha a fasiszták tönkremennek, akkor pusztuljon ki az egész világ. Az egész világot nem sikerült tönkretenniök, ellenben az amerikaiak bombázása majdnem a földdel tette egyenlővé Cheb városát. Cheb tehát így vonult be a történelemből napjainkba, olyan szétbombázotton, hogy a lakások fele használhatatlan volt. Már az első restaurálási munkáknál érdekes reneszánsz, sót a reneszánsz kor előtti szebb - nél-szebb részletekre bukkantak. A házaknak a főtéren emeletes padlásuk volt, mert tulajAmikor külföldi vendégeink a középkori falak között megcsodálják a modern kényelmet és a finom ízléssel berendezett szállodát és éttermeket és nézegetik majd a város egyedülálló érdekességeit, akkor bizonyára nem tesszük fel a kérdést, hogy miért építették fel a „régi“ Chebet. A külföldiek csak jöjjenek és bámulják meg műemlékeinket, nézzék meg nevezetességeinket, lássák„ Hogy tiszteljük a mi szépet az elmúlt évszázadok ránk hagytak és az agyonbombázott Cheb város helyén a középkori házak között olyan intézményeket találnak majd, amelyek ott sohase voltak, ragyogó tisztaságú óvodákat, modern iskolákat, jól felszerelt kórházakat, ahol egyformán kezelik és tanítják a cseh, szlovák, német, magyar és cigánygyerekeket. Hiszen Cheb nemcsak a jelentős építészeti remekművek városa, hanem a békés szebb jövőért küzdő fiataloké is. M. M. A zenének szívb'ól kell jönni mondotta Jean Julius Sibelius, a nagy finn zeneszerző, aki az elmúlt napokban 92 éves korában halt meg. Tavastehus finn városkád ban született 1865 december 8-án. Ifjú éveit az ezer tó országában töltötte, zenei tehetsége még egész zsenge korában jelentkezett. A legszívesebben hegedült és amint visszaemlékezéseiben írja a vanagoresi tó partján órák hosszat koncertet adott a madaraknak. Mint Wöine- mönen a finn mondák éne-' kese pengette lantját és csónakon járta be hazája tavait. Berlinben és Bécsben tanúit és megismerkedett a századvégi zenei áramla-J tokkal. Sibelius azonban önálló utakon járt. Hazája mondái és népzenéje ihlették meg a legjobban. Szim-' fonikus költeményeiben az ősrégi finn eposzokat szólaltatja meg. Sibelius igazi finn, aki bensőséges szeretettel tolmácsolta az egész világnak nemzete fájdalmát és örömét. Művére méltóan büszke a finn nemzet, amióta a Finnlandiak című szimfonikus költeménye a cári uralom elleni titkos összejövetelen hangzott el. A forrongó ifjú évek belső küzdelmei' után a „Vocez intimae" című ciklusa már kiegyensúlyozottságot Jfbz- nak. Érdekes, hogy a mester 1930 óta szinte elnémult és most júniusban a Sibelius- héten előadták átdolgozott dalait, melyek közül a legszebb „Jer, o jer halál". Most, amikor Sibelius már nincs az élők között, a dal, amellyel élete utolsó heteiben foglalkozott még jelentőségteljesebben hat'. Kár, hogy olyan kevéssé ismerjük, pedig nemcsak a finn-ugor nyelv rokonság folytán áll közel hozzánk. O lyan volt ez á mostani nyár, mint a párta nélkül maradt menyasszony. Szeszélyes, furcsa, kiszámíthatatlan. Egyik percben még aranyos napsugarak záporozzák a földet, s nem tudsz elképzelni nagyobb boldogságot, mint a vízmellékit s alig telik el egy negyedóra s komor felhők gyülekeznek mi rosszat sem sejtő fejed fölé; megzendül az égi nagydob s már zuhog is az eső, mintha dézsából öntenék. Hogy aztán egy-két óra múlva a rossz lelkiismeretű emberek módján fölsompolyogjon ismét a nap az újból kiviruló égre s csiklandozzák megint az arany nyílacs- kák a fejét csóváló földet. Mert ilyen volt ez a mostani nyár, mondom akár egy párta nélkül maradt menyasszony. Lám, én is, hogy megjátíam vele. Riportra készültem, s ahelyett, hogy a helyszínen végezném a dolgomat, itt ülök a gö- mörpanyiti művelődési otthonban a brigádosokkal egyetemben. Hétfő reggel van, 8 óra körül lehet az idő s mi várjuk, hogy mikor tombolja már ki magát ez a vénlány-idő. * Hadd mondom el jövetelem célját: A tornaijai járás nagy fába (akarom mondani nagy építkezésekbe) vágta a fejszéjét. A már évek óta épülő-készülő, de még mindig csupasz falakkal meredező tornaijai 11 éves iskolán kívül négy új falusi iskola felépítését tervezte be erre az évre: Gömörpanyiton, Szenté királyon, Sajószárnyán és Csízen. Az építkezés menne is, pénz van rá, anyag is akad, (ahol, és amikor akad) csak éppen munkásokat nem tudnak szerezni. Itt-ott még összeverődik egynéhány kőműves, mint például itt Gömörpanyiton is, ám napszámos már nem akad sehol. Gondoltak hát egyet, s nyári brigád fejében kihozták az építkezésekhez a tornaijai 11 éves iskola tanulóit. Egy részüket az iskolához, a többit pedig Bejébe, a Turóc szabályozásához. \ * A panyiti. kúltúrház rideg, zl sötét terem különben ám most mintha az öreg falak is felvidulnának erre a néhány órára, amíg itt vagyunk közöttük. Nem is csoda, mert, akik itt vannak, fiatalok egytől egyig s az elmúlt nap vasárnap lévén a fiatal lábakban még most is táncra vágyakozik a tegnap felgyújtott vér. A lányok kisebb- nagyobb csapatokba verődnek, s fel-felharsanó kacagások közepette mesélik egymásnak vasárnapon szerzett élményeiket, kalandjaikat. A fiúk azonban sehol nem láthatók, mintha csak elnyelte volna őket ez a nagy báli terem. Pedig itt vannak ők is, fel-felcsapódó hangjuk és a közben szabályosan ismétlődő valamire roppant emlékeztető csattanások árulják el helyüket a hatalmas kulisszák árnyékában. Nézem őket, figyelem mit Wái*/ (JEGYZETEK EGY DIÄKBRIGÄDRÖL) 1. csinálnak s már nyúlok a jegyzeteim után, amikor azt mond- az egyik: — Ez is benne lesz-e az újságban ? Nem értem először s nézek rá csodálkozva. — Mert jobb lenne, ha ezt nem írná meg — teszi hozzá magyarüzólag. Elgondolkodom először, de aztán döntök. Mert én úgy gondolom, hogy az újságíró necsak a fényes oldalát lássa még a brigádnak sem. S különben is vajon csakugyan olyan árnyoldala e ifjúságunknak a kártya? (Mert kártyáznak a brigádosok.) Ahogy eddig tapasztaltam nyilvánosság előtt titkolják ugyan, de különben elég nyilvános és tudvalévő dolog, hogy sajnos ez a szenvedély igen elterjedt szórakozás immár tanúlóif jóságunk körében is. Vajon miért? Ám ez még a jobbik eset. Rosszabb az, amikor a fiúk munkaidő közben bújnak meg egy-egy téglafal vagy fabódé mögött, s ott verik a piszkos kártyalapokat az idősebb munkások legnagyobbfokú megbotránkozására. Mert ilyen is előfordult, példákat hozhatnék rá. Ez persze már nemcsak az itteni brigádosokra vonatkozik, csak éppen velük kapcsolatban jutott eszembe. * Az első dolog, amiről ‘szó esik (mi is lehetne más) a fizetés. — Hogy lesz? Mennyi lesz? Mikor lesz? — röpködnek a kérdések a levegőben s rögtön utána a panaszok is. A fiúk között Batta Gyurka a szóvivő: — Mikor ide jöttünk azt mondták, hogy a hónap közepén megkapjuk az előleget. S már itt az utolsó hét és még sehol semmi. — Pedig nem ártana egy kis buzdító az utolsó napokban, utána biztos jobban menne a munka. Ezt meg Gérecz Anikó mondja, akiről viszont úgy látszik, hogy a lányok érdekeinek a képviselője. Ehhez sajnos nem tudok hozzászólni, s csak egy újabb kérdéssel próbálom előbbre vinni a beszélgetés fonalát: — No és mennyire számítotok? Erre viszont ők nem tudnak válaszolni s így éppen időben érkezik Kenyeres Mihály, a helyi nemzeti bizottság titkára, hogy a feltornyosult kérdésekre ő adja meg a feleletet. így tudjuk meg, hogy az előleg fejenként körülbelül 250.— korona lesz s a titkár azt is megígéri, hogy egy-két napon belül már a kezükben is lesz a vár- va-várt összeg. * A következő kérdés az, hogy mit számítanak tenni a fizetéssel. Batta Gyuri, a „fiúvezér" például versenykerékpárt akar venni és egyre azon töri a fejét, hogy miképp lehetne any- nyit keresni, hogy elég legyen rá a kereset. Mert a kerékpárra szükség van, brigád után ugyanis Szlovákia körüli kirándulásra akarnak indulni egynéhányon, s erre bizony jól fel kell készülni. A kiránduló társasághoz tartozik az apró fekete Balázs Gabi, meg a szintén kistermetű Barassó Pisti is. Barczy Laci viszont 180 kötetes könyvtárát akarja gyarapítani a keresetből. Mégpedig nem is akármilyen könyvekkel, hanem csehszlovákiai magyar írók műveivel, mert ezek még eddig hiányoztak a polcokról. Kérdésemre, hogy konkrétan, mely könyveket szeretné, íme a válasz: — Szabó Bélától a Marci a csodakapust szeretném megvenni, aztán Mács József és Nagy Irén novelláit, ezenkívül pedig Bábi Tibor, Veres János, meg Ozsvald Árpád verseit. * Mivel az itteni brigádosok nagy része a magyar 9-ik osztályból való, természetes, hogy mint évközben is, nagy a versengés a fiúk meg lányok között. Érdekes megjegyezni, hogy míg a munkában kőművesek és felügyelő tanárok egyöntetű véleménye alapján a lányok szereztek nagyobb érdemeket, addig a fiúk hangos „huj huj, hajrá" csatakiáltással állapítják meg, hogy a tanulmányi eredményekben viszont a lányok maradtak alul. * A z időnk sajnos lejárt. ** Kinn elállt az eső s példázva szinte az elején elmond dottakat alig egynéhány perc múlva már ragyog is a nap az égen. A brigádosok indulnak a munkára és én is megyek a magam dolga után, pedig még olyan sok mindent szerettem volna elmondani. Nem írtam például Dékány Erzsikéről, aki pedig egyike volt a legjobb munkásoknak. Nem írtam Her- czeg Erzsikéről sem, aki igaz egy Agárdi Péterhez méltó fogadalmat tett ezen a hétfői napon, tudniillik, hogy három teljes — no nem évig, csak óráig — nem fog megszólalni s így természetesen a riporternek sincs vele szerencséje. S nem írtam a gömöri Sárikákról (Kövérről és Szoóról) meg a két Liptükról (Júliáról és Péterről). Dehát a hely is kevés és még így is félő, hogy túl hosszúra nyúlt ez a beszámoló s nekem nem is volt célom a teljességre törekvés, csupán egy-két problémát akartam felvetni a látottak alapján. CSELÉNYI LÁSZLÓ
