Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-17 / 38. szám
rCéhzer kél óra a győztesekkel Lenin 1917. októberje előtt. Lenin augusztus 22-től Finnországban Jalkala faluban, majd 10 nap után Lachti városban, 130 km-re Helsinkitől, rejtőzködött; később pedig szeptember 17-ig magában a fővárosban Helsinkiben. Az illegalitásban, kitéve annak a veszélynek, hogy az Ideiglenes Kormány kopói minden percben megtalálhatják, Lenin egy pillanatra se hagyta abba a forradalmat előkészítő tevékenykedését. Mint tudjuk, országba, átadta az őt kísérő elvtársnak az „Állam és forradalom“ kéziratát, s azzal bízta meg, hogy letartóztatása esetén adja át a kéziratot Sztálinnak, aki akkor Lenin távollétében a Központi Bizottságot vezette. Lenin éles szemmel figyelte a forradalom fejlődését, előre figyelmeztette a tömegeket a készülő ellenforradalmi összeesküvésre. Kitartásra, éberségre és mozgósítási készenlétre hívta fel a munkásokat és parasz1917 nyarán a frontokon barátkoznak a katonaruhába öltöztetett osztrák és orosz munkások es parasztok. már Razlivben is három munkájában mélyen átgondolta és minden oldalról feldolgozta az állam kérdését, a proletárdiktatúra politikai alapelveit és első gyakorlati intézkedéseit. Lenin joggal roppant jelentőséget tulajdonított az államról szóló munkájának és megtette az óvintézkedéseket, hogy a munkát teljes épségben megőrizze a párt számára. A pártvezetőségnek azt irta, hogy ha őt az Ideiglenes Kormány ügynökei meggyilkolnák, mindent meg kell tenni „A marxizmus az államról“ című füzete közlésére, amelyet megőrzésre Stockholmban hagyott. Amikor Lenin illegálisan átutazott Finntokat. Rámutatott arra, hogy a hatalom a katonai klikk kezébe ment át, hogy a burzsoázia nagy igyekezettel katonai diktátort keres „Oroszország megmentésére“, azaz saját hatalmának, tulajdonának és kiváltságainak megmentésére. Tudjuk, az események pontosan úgy fejlődtek, ahogy Lenin előrelátta. Lenin világosan átlátta a forradalom egész menetét, az osztályok eltolódásait, az ellenség szándékát, amely titokban a második Korn- jilov összeesküvést készítette elő. Lenin megértette, hogy a forradalom fejlődésében-közvetlenül a fegyveres felkeléshez jutott el.. Bizonyára azonnal megkérditek, milyen győztesekkel? — Természetesen a VI. VIT kitüntetett művészeivel. Felkerestük EBEN PÉTER zongoraművészt és zeneszerzőt, valamint JINDRÄK HENRIK énekest, hogy elbeszélgessünk velük moszkvai élményeikről. Eben Pétert könnyen megtaláltuk, Prága egyik eldugott utcájában, a nyitott ablakon keresztül 'már messziről hallottuk erőteljes zongorajátékát. Elég volt megnyomni az előszoba csengőjét és máris elhangzott az első kérdés: „ügy- e Moszkvában te nyerted meg az első díjat és az aranyérmet“, a „Hét szerelmes vers" sorozatodért. Hogy kerültél be a versenybe ? — Pontosan már magam sem tudom, egy szép nap megszólalt a telefon és a Zeneszerzők Szövetsége megbízásából tudó másomra hozták, hogy a dalai mat szemelték id a VIT zene szerzői versenyére. A zeneszer zők titkárát csak az érdekelte hogy vajon a szerzeményt fel vették-e már magnetofon hangszalagra ? — Moszkvábar nemcsak mint zeneszerző, hanem mint zongorista is mentél? Hiszen zongorán úgy-e te kísérted énekeseinket ? — Nagy kitüntetésnek vettem, hogy a CSISZ KB engem küldött ki Moszkvába. Kitörő örömmel fogadtam a megbízatást. — Hogyan zajlott le a verseny és kik voltak a zsűri tagjai ? — A zsűri vezetője Dimitrij Sosztakovics volt, ezenkívül Hans Eisler (NDK), Jean Mar- tiner, francia zeneszerző, Eric Chisholm, Dél-Afrikából és még többen. Munkájukról nem tudnék beszámolni, mert nagyon el voltam foglalva egész idő alatt. A fesztivált is, hogy úgy mondjam, a zongora mögül láthattam csak, hiszen naponta két- három fellépésem vo‘lt, közben pedig próbák a szólistákkal és készülnöm kellett a versenyre. — Milyen benyomásokkal távoztál ? — Sohase felejtem el moszkvai tartózkodásomat, felejthetetlen élményem. Szállodánkból a konzervatórium épületéig naponta 18 kilométeres utat kellett megtennem autóbuszon. — Mindig lelkes integetők kísérték végig utunkat és mire a zongorához ültem, szinte fájt a kezem a sok integetéstől. — A moszkvai konzervatórium Csajkovszkij termének kitűnő az akusztikája, a közönség is igazán bámulatosan fegyelmezett volt, nagy érdeklődéssel kísérték a csehszlovákiai kamarazene estéket. Boldog voltam, hogy a moszkvai konzervatórium kiváló növendékeinek előadásában alkalmam volt hallani D. Sosztakovics első szimfóniáját, és élvezettel hallgatom Maxim Sosztakovicsot, aki édesapja amerikai fordította angolra, aki tudott egy kicsit portugálul. Én meg angolból oroszra fordítottam. A legmeghatóbb az volt, amikor a kórházban fekvő görög minden penicilin injekciót azzal köszönt meg, hogy: „druzsbal“ Jindrák Henrik bariton éne* kést, aki ezüst éremmel tért haza Moszkvából, a prágai színházak látogatói már jól ismerik. A karlini színházban szerepelt a „Windsori víg nők“- ben és a Smetana Színházban is fellépett a „Csók“-ban. — Nagyon gyakran szerepel a zeneakadémia együttesének hangversenyein, másodéves hallgató. Azt, hogy részt vehetett a moszkvai fesztiválon, azt a szó legszorosabb értelmében „ki kellett énekelnie“. Miko Ale- nával (ma már a Nemzeti Színház tagja Prágában) együtt szerepelt az ifjúsági alkotóversenyen. Amint a fesztivál többi részvevőitől tudjuk (ő maga nem beszélt erről) Moszkvában is első díjat kapott volna, ha közben anginában meg nem betegszik. Már a második verseny hangversenyen 39 fokos lázzal énekelt és aztán egy teljes hetet kénytelen volt kórházban tölteni. Dacára ennek, óriási sikere volt és főleg a moszkvai konzervatóristák nyilatkoztak dicsérőleg róla. — JNagy volt a vetélkedés Moszkvában ? — Az első verseny hangver? senyre 35 baritonista jött össze az egész világból. Németek, románok, bolgárok és természetesen kínaiak is. A zsűri elnöke Tito Schipo világhíres olasz énekes volt, Csehszlovákiát Mária Budíková képviselte. A legtöbb énekes már az első hangversenyen lemaradt, és csak hatan maradtunk meg. Sajnos azonban, a harmadik hangversenyen már nem jelenhettem meg, — A versenyen kívül is felléptél ? — A művészeti küldöttség tagjai mindig résztvettek a különböző küldöttségek találkozóin, szerepeltek moszkvai üzemekben is, és a kujbisevi körzet Komszomol találkozóján is. — (Ezek vállaltak védnökséget a csehszlovák csoport felett). — Milyen benyomásokkal tértél haza? — A legszebb Moszkvában, amit nem győztünk eléggé meg csodálni, a vendéglátás volt. Megható volt az az őszinte meleg szívélyesség, amellyel mindenütt fogadtak minket. — Azt hiszem mindnyájan azzal a biztos tudattal jöttünk haza, hogy a nagy világon mindenütt élnek szimpatikus, barátságos jókedvű emberek, akik szívesebben énekelnek, játszanak és szeretnek, mint ölnek, lövöldöznek és rágalmazzák egymást. Z. C. MORSE SAMUEL második koncertjét adta elő. Igen jó barátságba kerültem Günther Kochon fiatal német zeneszerzővel és Dimitrij Kaba- levszkij-el, aki most fejezte be legújabb operettjét. Sajnos, közben gégehuruttal kénytelen voltam kórházba menni. A kórházban egyik országból sem feküdt két ember. Szobámat egy tuniszi franciával osztottam meg, mellettünk egy izlandi, egy olasz és egy portugál feküdt, aki anyanyelvén kívül egy kukkot sem értett más nyelven. Amikor az orvos a panasza iránt érdeklődött, feleleteit egy Százhúsz évvel ezelőtt, 1837. szeptember 4-én alkalmazta először Morse Samuel találmányát, a róla elnevezett távírógépet. Bár a technika fejlődése az utóbbi évtizedekben hatalmas léptekkel haladt előre, Morse találmányát mégsem tudták feledtetni. Morse Samuel 1791 április 24-én, Charlestown-ban (USA) született. Már kiskorában nagyon jól rajzolt és festett. — Húsz éves korában szülei Európába küldték, hogy festői tudását tökéletesítse. Második ilyen útja alkalmával felfigyelt az elektromágneses kísérletekre, melyek az európai fizikusokat akkoriban lázban tartották. Amikor haza utazott, a hajón megismerkedett egy fizikussal, akinek társaságában hozzákezdett gépének összeállításához. Találmánya az egész világon nagy feltűnést keltett, löbb gyárnak műszaki vezetője, majd a Yale-i egyetem tanára lett. Érdemes megemlíteni, hogy mint festő is szép hírnevet szerzett. 1872. április 2-án halt meg. Ezek a sorok azokban a napokban íródnak, mikor Nyugat- Németországban a választási harc az utolsó szakaszába lépett. Érezzük, hogy a választási gyűlések sokaságában a jelöltek és szónokok lázas ténykedésében nem annak a 13 politikai pártnak, a sorsáról döntenek, melyek részt vesznek a választásokon, hanem ezt túl- menőleg Németország további útjáról és ezzel az európai biztonság életbevágó fontos kérdésének egyikéről is. Mire a cikk napvilágot Iát, talán már a választás eredményeiről is hírt kapunk. A választások kimeneteléről jóslásokba bocsátkozni majdnem prófétai vállalkozás lenne. A cikk írója pedig sem hazájában, de azon túl sem akar próféta lenni. Foglalkozzunk inkább a jelenlegi politikai helyzettel a Német Szövetségi Köztársaságban. Mint tudjuk, a Kommunista párt betiltása óta nincs egy politikai párt sem, mely legális keretek között következetes harcot folytatna egy egységes, demokratikus, békeszerető Németország kialakulásáért. ADENAUER HITLERI ÜTŐN A legutóbbi parlamenti választásokon Adenauer kancellár vezetése alatt álló Keresztény Demokrata Unió (röviden CDU) kapta a ^legtöbb mandátumot. A CDU az amerikabarát nagy- polgárság pártja. A párt politikai programját a jelenlegi kormány valósítja meg. _A CDU uralomra jutása óta az újrafelfegyverkezés politikád ját követi. Hű tagja az Atlanti Szövetségnek és bajnoka a német imperializmus legújabb kiadásának. Németország egyesítése kérdésében az erőszak módszerét hirdeti, azaz a Német ‘Demokratikus Köztársaság feltétel nélküli bekebelezését, ami a demokratikus és szociális kiváltságok ottani felszámolását jelentené. A CDU hatalmának évei a közélet állandóan erősebb fasi- zálását jelenti. Ismeretes, hogy Schröder belügyminiszter, a Hogy a történelem ne ismétlődhessen... „kommunista vadászat“ gyakorlatának hirdetője, a párt egyik legbefolyásosabb vezetője. A CDU-t a kormánykoalíció két kisebb pártja a nemrégiben egyesitett Német Párt és a Szabad Néppárt támogatják. — Adenaueréknek megvannak ezenfelül a maguk tömegszervezeteik is, ezek közül nagyon fontos szerepet játszanak a különböző militarista szervezetek. Ezek a szomorú múltú agresz- szív egyesületek a német imperializmus eszközeként a múlt háborúban is kivették részüket. Jelenleg 1.118 ilyen egyesület működik nagyrészt a hitleri haderő volt katonáit, az SS-eket és az SA tagjait toborozva soraiba. A CDU tisztában van az ifjúság jelentőségével is. Ezért megszervezte az „Ifjúsági Uniót“. Az „Ifjúsági Unió“, a CDU leghűségesebb segítőtársa. — Jelenleg a választások idejében Hitler SS és SA osztagainak mintájára verekedő és zavart- keltő csoportokat szerveznek. Ezek a CDU vagányok íetép- desik a választási plakátokat, megverik a szociáldemokrata röplapterjesztőket, pontosan úgy, mint 25 évvel ezelőtt Hitler pribékjei. Ezeknek a módszereknek a bevezetése és a fasizálás veszélyének felismerése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Adenauer emberei lassan, de mégis lejárassák magukat. Ezt bizonyítják a tavalyi községi választások is, melyek Adenauer - ék viszonylagos szavazatcsökkenésével és a szociáldemokrata párt előretörésével végződtek. Téves volna azonban azt hinni, hogy Adenaueréknak ma már nincs erős pozíciójuk. Még határozottan van. Nyugat-Né- metország a háború után ugyanis meglehetősen gyorsan rendbehozta ipari termelését. Nagyarányú dollárinjekciók segítségével az elmúlt években termelésével már megelőzte Francia- országot, és Nagy-Britanniát, a kapitalista világban tehát Amerika után a második helyre zárkózott fel. A gazdasági fellendülést a hivatalos propaganda „gazdasági csodának“ állította be. Ezen túlmenőleg demokratikus és liberális valamint keresztényi jelszavak használatával a 12 éves hitleri uralom után sikerült a „második Amerika“ illúzióját a polgárság, a parasztság és a munkások kevésbé öntudatos soraiban tudatosítani. Éppúgy mint Amerikában, itt is .ERŐSÖDIK AZ ELLENZÉK Adenauerék ellenzéki tábora, mint azt már fentebb is említettem, megnövekedett. Elsősorban a munkásság, parasztság és kisiparosok körében. Ezt maga a gazdasági élet kialakulása hozta létre. A nagyiparosok és nagyvállalkozók terjeszkedése a kisiparosokat, közép- és kisparasztokat teljesen kia népikapitalizmus természetesen ndtn létező rendszerével operálnak. A CDU ezenkívül állandóan táplálja a visszavágás reményét a Lengyelországból és Csehszlovákiából kitelepített németekben. Mindez azt bizonyítja, hogy Adenauerék CDU pártja, Németország legsötétebb és legelvetemültebb köreinek érdekeit képviseli, azokat a köröket, melyek Németországot ebben az évszázadban kétszer romlásba döntötték és felbecsülhetetlen károkat okoztak Európa béke- szerető népeinek. szorítja a piacról. Ezek a kisemberek nem képesek felvenni a nagytőkéssel a versenyt, el- adósodnak, tönkremennek. — 1949 és 1955 között körülbelül 150.000 másféltől öt hektárig terjedő kisgazdaság ment tönkre. Azonban Adenauerék ellenzékéhez tömörül az említetteken kívül a polgárság amerikaelle- nes része is. A polgárság e rétege megértette, hogy egy új háború nem hozhat semmi jót, sem nekik, sem vállalataiknak. Épp ezért a nyugat és kelet közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesítését az újrafegyveke- zés leállítását követelik. Ennek az irányzatnak legerősebb szószólója a Szabad Demokratikus Párt (röviden FDP). Az FDP azonban nem elég következetes programja megvalósításában. Egyrészt bírálja Adenauer fegyverkezési politikáját, másrészt _ viszont nem emel kifogást az Atlanti paktumban való részvétel ellen. —1 Nem ismeri ei Lengyelország jelenlegi határait az Oderán és a Nisszán. Az FDP politikájára jellemző, a párt vállakozó szellemé, tehát inkább az üzletet nézi, mint minden mást. Minden esetre a jelenlegi körülmények között egyideig játszhat bizonyos pozitív szerepet a demokratikus polgárjogok megvédésében és a korlátlan amerikai orientálódású külpolitika megváltoztatásában. Komoly yeszélyt azonban Adenauerék uralmának nem jelent. A „KÉTARCÚ“ SZOCIÁLDEMOKRÁCIA Az egyetlen komoly politikai erő, mely legálisan is keresztülhúzhatná Nyugat-Németország uralkodó köreinek számítását, a Szociáldemokrata Párt, (röviden SPD). Ez a párt több mint félmillió tagot számlál, és a legutóbbi községi választásokon a szavazatok 40 százalékát kapta. Tagjai elsősorban a munkásság, a dolgozók és a kispolgárság köreiből adódnak. Az SPD-nek vitán felül nagy tekintélye van a dolgozók körében. Ez érthető is, hisz Németországban a szo- ciáldemokratizmusnak, ha nem is dicsőséges, de mégis hagyományai vannak, és ezen felül a dolgozók ebben a pártban látják Adenauer egyetlen komoly ellenfelét. Sokan elhiszik, hogy a párt következetesen harcol a militarizmus ellen, és az Atlanti Paktumból való kilépéséért. Szocialista jelszavakat használva, a dolgozók jelentős részével elhiteti, hogy a munkásság jogainak megvesztegethetetlen védelmezője. Az SPD sajnos magán viseli a szociáldemokrácia összes negatív bélyegét. A munkásság egészséges követelései mellett érvényesül a megvásárolt munkásarisztokrácia, az ingadozó kispolgárság hangja is. A párt vezető szerveiben pedig épp az utóbbiak viszik a fő szót. A párt vezetői a „harmadik erő“ képviselőinek tekinthetők. Egyik oldalról támadják Adenauer politikáját, másrészről viszont maguk is a Szovjetunió Kelet-Németország és általában a kommunisták ellen lépnek fel. Az SPD épp ezért nem egységes sem tagságban, sem pedig a politikai gyakorlatban. — Hogy is lehetne, hisz a szociáldemokrata munkás érdekét sehogy sem lehet közös nevezőre hozni mondjuk Leobrand, a párt egyik vezetőjének érdekeivel, aki hét részvénytársaság igazgató bizottságának tagja. _ Állandóan több és több becsületes szociáldemokrata teszí fel a kérdést, valójában ki oldalán is áll a Szociáldemokrata Párt? És ha látszólag nincs is szakadás a pártban, mégis lassú érési folyamat tapasztalható, mely a munkásosztály egységéhez vezet majd. Jelenleg _ természetesen, bármilyen szakadás, a választás előkészületeiben nem is lenne kívánatos. AZ EGYEDÜLI KIÜT, A MUNKÁSOSZTÁLY EGYSÉGE A szociáldemokrata jelölteket az illegalitásba szorított kommunisták is támogatják. A Kommunista Párt tisztában van azzal, hogy a munkásosztály egysége kulcskérdés Németország további fejlődésében. Ezért a kommunisták jelenleg nagy harcot folytatnak a szakszervezetekben a Szociáldemokrata Pártban a munkásegység megteremtéséért. És ha ez sikerül, úgy lesz elég erő' ahhoz, hogy Nyugat-Németországot a béke, az egyesítés és a demokratizálás útjára térítsék. Ez pedig meggátolná a közelmúlt szörnyű háborús emlékeinek megismétlődését. dr. Strasser Gy.
