Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-17 / 38. szám
Képünk MARIA SZTANISEVSZKÄT ábrázolja, aki Szfce Weglem cjmű lengyel film főszerepét játsza. A film Henryk Sienkiewitz novellája nyomán készült. A lengyel film az utóbbi években több nemzetközi sikert aratott, amihez hozzájárult a fiatal tehetségek bátor megválogatása is. A Film című lengyel lapból JOHN STEINBECK: Játék a vendéglátás körül ősszel részt veszek a Pen- club tokiói kongresszusán. A kongresszusokhoz nem értek-, és sohasem voltam még Japánban. Félek a hosszú utazástól. Több régi Pen-club taggal beszéltem már erről. Azt mondják, először tartják a kongresszust Távol-Keleten. Megkérdeztem tőlük, hogy mikor tartották a Pen-club kongresz- szusát az Egyesült Államokban. — Még sohase — hangzott a válasz. — És miért nem? — kérdeztem. — Mert a legtöbb író nem kapja meg a beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. — Majdnem hihetetlen, de így van. Aki hozzánk látogatóba akar jönni, annak vízumra van szüksége és mielőtt megkapná a vízumot, különböző kérdésekre kell felelnie. Nem valószínű, hogy valami főbenjáró kihágást követtünk el, de valahogy gyanú merülhet fel személyünk ellen és nem adják meg a vízumot. Gondolkodóba ejtett a dolog, és több történelmi nagyságra gondoltam. Vajon azok megkapták-e volna az engedélyt a beutazásra, az Egyesült Államokba ? Olvasóink bizonyára kibővítik majd névjegyzékemet. Én csak néhány nevet jegyeztem fel és azt is, hogy mivel gyanúsítanák és miért utasítanák el a vízum iránti kérvényét. A jegyzékem a következő: Ádám: erkölcstelenség. Kain: gyilkosság, Noé: alkoholizmus, állatkínzás, Dávid: lázítás, Homérosz: vak, rászorulna a jótékonysági intézmények segítségére. Szókratész: fiatalkorúak félrevezetése, Periklész: könnyű erkölcsű nők támogatása, Július Cézár: erkölcstelenség, közfelháborodást idéz elő, Szent Péter: elégedetlenséget szít, Az első keresztények: menekültek, nincsenek regisztrálva. Michelangelo: politikai menekült, Boccacció: erkölcstelen mű szerzője, Dante: lázadó, Giordano Bruno: felforgató tevékenységet fejt ki, Francois Villon: betörő, csavargó, Napoleon: büntetett előéletű, Jeanne D'Arc: lázító, Stuart Mária: államcsíny, Wiclif: szerzői jog megsértése. Most néhány amerikai követe kezik, akik ha nem születtek volna ebben az országban, sohase kaptak volna beutazási engedélyt. George Washington: felkelő, Eugene Debs: propaganda terjesztő, Jefferson: forradalmi eszmék terjesztője, John Brown: összeesküvő, az államvagyon dézsmálója. Törvényeink értelmében ezek az uraságok sohase jöhettek volna Amerikába. A világ legértékesebb személyiségeit Amerikában kinéznék. És vajon kit látnának szívesen? Na, nem szeretnék ezen komolyan gondolkodóba esni, és összeállítani a jegyzéket! Szögezzük le, az Egyesült Államokban a legtöbb alkotó személyiség és tehetség nem kívánatos. Az „Aufbau“-hói Nemrégen ünnepelte fennállásának második évfordulóját az Inosztrannaja Lityeratura, a Szovjet írók Szövetségének világirodalmi folyóirata. A lap eddig megjelent huszonnégy száma negyvenhat. ország irodalmát, 245 szerző munkásságát mutatta be olvasóinak. A folyóirat oldalain egyaránt helyet kap a nyugati irodalom jelentős képviselőinek munkássága, és a szocalista tábor országainak irodalma: Anna Seghers, Csao Su-li, Dumitriju, Ján Ocenásek elbeszélései, regényei mellett megtaláljuk benne Hemmingway, Caldwell, Mauriac, Moravia, Faulkner, Steinbeck és Feuchtwanger írásait. *_/ Zalka Máté eddig publikálatlan írását közli a Novij mir júniusi száma. Ezenkívül ugyanebben a számban a legendás hírű Lukács tábornok adjutánsa adja közre emlékezéseit a hős életének utolsó napjairól. * A Junoszti című szovjet ifjúsági lap közli fiatal román, indiai, bolgár, koreai, amerikai, japán, skót költők művei mellett Nagy László Kovács című költeményét is, Ungyáriól - Szóljfáig Utunkat nem valami nemzetközi expressen, kényelmes gőzösön, vagy repülőgépen tettük meg, hanem egy közönséges tragacs Skoda autóbuszon. Nem utaztunk világhíres vasúti gócpontokon keresztül, hanem csak olyan ismeretlen hangzású falvakat érintettünk mint például Zaluzice, és Visne Nemecki és az utat az államhatár sorompójánál fejeztük be Vidáman nevetgélve, hangos nótaszóval tette meg 50 fiatal fiú és leány ezt az utat, akik a Komszomol küldöttség csereakciójának keretén belül kétnapos kirándulásra indultak Kárpátaljára, vagyis pontosabban az ungvári, munkácsi és szolyvai kerületbe. Vajon milyen élményekkel tértek haza? Riporterünk majd szószólójuk lesz és elmondja, hogy mit láttak. Először természetesen Ung- várról számolt be, Aki Ungvári 1945 óta nem látta, az nehezen ismerne rá a városra — mondják az ungváriak. Aki pedig csak elbeszélésből hallott a városról, az egyáltalában nem alkothat helyes képet róla. Az ungváriaknak igazuk van, mindnyájan azt vártuk, hogy Ungvár nem túl nagy, de nem is kis város, az egykori Kárpátalja hivatalainak központja, ahol több kiemelkedő középület mellett eltörpül az elhanyagolt poros kültelek. Ungvár valóban így nézett ki. De a szovjet kormány 12 év alatt tökéletesen megváltoztatta a város jellegét és forradalmi módon beleszólt a város fejlődésébe. A mai Ungvár rendkívül élénk forgalmas széles körutaival, pompás parkjaival és a pionir- vasuttal. Meglepő a szépen kiépített Ung partja, valóban fővárosi képet nyújt és méltóan kiemeli a történelmi nevezetességű ősrégi várkastélyt. A reggeli órákban nyüzsög az utca a vidékiektől, akik a városban igyekeznek értékesíteni termékeiket. A piac tarka-barka képét kiegészíti a sok hangoskodó a pró jószág Modern autóbuszok és Pobiedák bonyolítják le a forgalmat és nagyvárosi jelleget adnak a városnak. Az emberek jólöltözöttek, bár ízlésükkel nem mindig azonosítjuk magunkat. Az ízlésesen elrendezett kirakatok sok érdeklődőt vonzanak. Az elárusítók azt állítják, hogy a csehszlovák cipő és textiláruk igen keresettek. Valóban nagy város Ungvár, ma már százezres város, ahol fejlett az ipar, egész sor nagyüzem működik, állandó színháza, új egyeteme van, több mint 5.000 diákkal és ahol egyre jobban kiépülnek az új utcák és egyre terebélyesedik a város. A XORPEDÖT KILŐTTÉK Sohasem hittem volna, hogy Nyikita Hruscsov nemrég elhangzott beszéde, azon kijelentése, hogy „a Szovjetunió nem akarja levegőbe repíteni a kapitalista világot, hanem a hús, vaj, tejtermelésben utói akarja érni és ezáltal olyan torpedót akar kilövetni, amely, megrázza Kellemesen elbeszélgettünk a Svatjav melletti N. SZ. Hruscsov szanatóriumban üdülő vendégekkel. MAO CE-TUNG: ÚSZÁS i. Ittam ma Csápgsá vizét, s ettem ma Vucsáng jóízű halát, a hosszú Jangcén úszom át most, s tágult szemem Dél síkságára lát. Csak fújjon a szél, csapkodjon a hullám, gyönyörűbb ez, mint sétálni az álmos kertekben — mily üde, simogató. Konfucse mondó — így a vizen — egykor: eltűnik a múlt s nem tér soha vissza — akár e folyó II. Meghajlik a szélben a *büszke vitorla, de hallgat a Kui meg a SS magas orma, és nagyszerű terv szül létre gsodát. Északról az új híd Dél felé szárnyal, út ível a mély szakadákokon át. Bástyával igázzuk a Hszinek a medrét, elzárjuk a felmeredő Vu fellegeit, simatükrü tavat kerekít ez a gát. Hegy szelleme, hogyha talán ma is élsz még, bámulsz bizonyára, hogy új a világ. HEGEDŰS GÉZA fordítása MAO CE-TUNG: P e / tájho i. Zápor zuhog észak felett, tajték csapkodja az eget, túl Csinghuangon kis csónak lebeg — a tenger végtelen, semmit se lát a szem —. hová tart, ki mondhatja meg? II. Eier évnél Is több lehet, hogy Véj császár nyergeltetett s keletre jött, emléke leng a Tyleső felett. Ma is úgy zúg a zordon őszi szél — de mások lettek már az emberek. HEGEDŰS GÉZA fordítása Kettős gyásza van a román irodalomnak. Hetvenöt éves korában elhúnyt George Bacovia, a modern román líra egyik legnagyobb mestere. „A burzsoá kritika — írja a Romániai írók Szövetsége és a Művelődésügyi Minisztérium közös gyászjelentése — Bacovia költészetét a nyugtalanságtól gyötört rothadáshoz és halálhoz vonzódó kétségbeesett individualizmusra jellemző beteges képzelet termékének tekintette. Am Bacovia költészete, amikor egy osztály agóniájának visszhangja egyúttal tiltakozás az ell*-n a burzsoá társadalom ellen is, amely kizsákmányolással és elnyomással kétségbeesésbe taszítja“. A román irodalom második halottja Camille Petresou, több kiváló regény és színpadi mű, köztük a Balcescu című történelmi dráma és a hasonló tárgyú Ember az emberek közt című regény szerzője. Negyvennyolc éves korában szívszélhűdésben meghalt Louis Fürnberg, a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnevesebb költője, a munkásmozgalom régi harcosa. Csehszlovákiai születésű volt. A hitleri megszállás alatt üldözték, és ezért 1939-ben emigrációba kényszerült. A felszabadulás után visz- szatért Csehszlovákiába, majd pedig a Német Demokratikus Köztársaságba költözött, és német állampolgár lett, A Német Demokratikus Köztársaság vezetői a német és csehszlovák írók, megrendültén búcsúztatták az írót és magasztaló szavakkal méltatták jelentőségét. A Grand Prix National des Lettres-t az egyik legjelentősebb francia Irodalmi díjat, ebben az évben Louis-Marlin Chauffier-nak ítélték oda. a kapitalizmus alapjait“ — oly hamar testet öltenek. Sajnos nem volt több alkalmunk megismerkedni a kolhozokkal, de az, amit Vel'ke Luc- kiban, ebben a 6 kilométer hosszú Munkács melletti faluban láttunk, az tökéletesen meggyzőzött bennünket. Amikor most a Leninről elnevezett hatalmas kolhozról írok, amely már negyedszer vesz részt az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállításon egyenesen zavarban vagyok, mert nem tudom mit írjak le először. Mit mondjak el hamarjában erről a szövetkezetről, amely 1947-ben néhány középparasztból megalakult és ma nemcsak Kárpátalja, hanem Ukrajna egyik legnagyobb kolhozja is, hiszen több mint 2720 mezőgazdasági udvara és 5572 hektár földjén majdnem 1800 paraszt dolgozik. Mit mondjunk el a hatalmas szarvasmarha állományról, a kitűnő fejőstehenekről, melyek naponta átlag 15 liter tejet is adnak. De elsősorban a fiatalokról szeretnék írni. Vol'ké Luckiban vagyl700 fiatal dolgozik és ezek közül 270 Komszomol tag. — A körülményekhez képest bizony szép számban léptek be a Komszomolba — mondta Va- szilij Ivanovics Bobuszkij, a Komszomol titkára — „mert nálunk nehéz probléma volt, nem tudtuk mivel tartsuk a faluban a fiatalokat. A város nagyon csábítja a fiatalokat, mert azt hiszik, hogy ott könnyebben élhetnek, és ezért beszivárognak a városokba. Vel’ké Lucki- ből azonban senki se ment el. És ennek az oka egész egyszerűen az, hogy itt is. megtalálták a megélhetésüket, hát akkor mit keressenek a városban? A kultúra is eljött utánuk a faluba. A régi kultúrházat kibővítették, mozit, klubhelyiségeket kaptak. Jő kollektíva alakult ki a fiúk és leányok között. Továbbra is igyekezni fogunk — mondja a Komszomol titkára — és a jól szervezett szövetkezettel szép keresettel idevonzunk mindenkit, fiatalt és öreget egyaránt. A többi meg már magától jön“. a másik Úgy — a kukorica illetve azok az emberek, akik termelik, Luókiban az idén 900 hektár kukoricát termeltek, ebből 600 hektáron a Latorca mellett egy tagban. Amikor elvezettek abba a kukorica rengetegbe, már azt hittem, hogy estéig ki lem kerülünk onnan. A kukorica több mint 2 méter magas, olyan mint egy kétéves cseresznye fa és a csöve is hihetetlenül nagy. A kolhoz terve szerint 40 métermázsa hektárhozamot akartak elérni, a kötelezettségvállalás pedig úgy hangzott, hogy 50 métermázsát érnek el. A kukoricásban elbeszélgettünk Marija Vasziljevna Hajnaszovával, aki kijelentette, hogy az ő munkacsoportja bizony 70 métermázsa hektárhozamot akar elérni. Hogy ez valóban lehetséges-e — bevallom, nem értek hozzá. Marija Hajnaszová munkacsoportja már télen előkészíti a trágyát, tavasszal kihordják, gondosan előkészítik a vetőmagot, négyzetes fészkes módon vetnek, idejében elvégzik a fejtrágyázést, egyszóval pontosan betartják az agrotechnikai szabályokat. Ha tőlem függne összetoboroznám az összes szövetkezeti elnököt, a CS1SZ járási vezetőségek titkárait, a CSISZ szervezetek elnökeit, a munkacsoport vezetőket és mindenkit, akinek valami köze van a kukorica termesztéshez, hogy jöjjenek el oda, arra a 600 hektár terjedelmű kukoricaföldre, amely ugyanolyan jó vagy rossz, mint amilyenek az érsekújvári, nagy- kaposi vagy pozsonyi földek, és győződjenek meg arról, hogy ez a 25 éves Marija Hajnaszová Komszomol tag a Vörös Csillag kitüntetés hordozója valóban 70 métermázsa hektárhozamot ér el. MEDVÉK HELYETT - KOMBINÁTOK ilyen címet adhatnánk annak a pillanatfelvétel sorozatnak, melyet búcsúzóul vettünk fel Kárpátalján. Szolyva vidékén, ahol valamikor a farkasok tanyáztak, és ahol a verchovinpj toprongyos szegény nép leírhatatlan nyomorban élt, ma egéST‘v más a helyzet. Szolyva ma már nem az az elfelejtett poros fészek, mint amilyen volt, a vasúton kívül kitűnő aszfaltozott utai vannak, élénk, mozgalmas város. A fafeldolgozó kombinát mellett vegyészeti kombinát is nőtt itt ki. Hogy vajon az erdőkben vannak e még farkasok és medvék, azt nem tudom, mert mindenütt csak fűrészeket, zakatoló traktorokat láttam, amelyek végtelen hosszúságú bükkfákat vontatnak. És ami a verchovinai végtelen szegény seregét illeti, hát, azoknál látjuk csak a legjobban a változást. Mert üzemeket, vasutakat, városokat lehet építeni, el lehet kergetni a medvéket, de az embereket — azokat nevelni kell. És különösen itt Kárpátalján nemcsak nevelni, hanem átnevelni, fel kell bennük éleszteni az emberi méltóságot, melyet agyonkínzott és meggyötört az urak rendszere, mert azok csak vertek, űztek és kínoztak. Ma már más emberek élnek Kárpátalján, ma má emelt fővel önérzetesen helytállanak magukért és nem kérnek alamizsnát. Az üzemben, melyet meglátogattunk már öntudatos, egész emberekkel találkoztunk, akik megtanulták — a történelem során először, hogy mit :s jelent embernek lenni. Ezért viselkedtek olyan közvetlenül a munkánál, a mulatságnál és * az esztrádműsornál, melyet tiszteletünkre rendeztek. Sikerült emberré nevelni ezeket az agyonkínzott, meggyötört lényeket. És ezért sikerült a nagy mű, a nagy változás. MARIA JANOUSOVA Vasil Ivanovics Bobuszkij, a Velike Luky-i kolhoz komszomol szervezetének titkára küldöttségünk tagjaival.
