Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-17 / 38. szám
A világ érdeklődésének középpontjában kétségen k>vü! első helyen Szíria kérdése és az Egyesült Államok által való megfenyegetés áll. E komoly kérdés mellett a nyugati sajtó természetesen figyelmet szentelt az ENSZ közgyűlése előtt tárgyalt magyar kérdésnek. ----A nyugatnémetországi választások is lekötötték az érdeklődést. Az eredmények bizonytalai^sága arra kényszerítette a nyugati hírmagyarázókat, hogy csak a választás előtti helyzetről írjanak. Sok hír futott be, és bizonyára még több hírt kapunk azokról a felszólalásokról, amelyekben revanzs igényekkel léptek fel a volt náci vezetők. Münchenből például jelentik, hogy ott a választás előtti szónokok között fellépett Otto Strasser, aki Hitler uralomrajutása idején nagy szerepet játszott és később a „birodalom“ határain túl húzódott meg. S végül a világ közvéleménye reagált az ENSZ leszerelési albizottsága működésének megszakítására. A FEGYVEREK BETILTÁSA ÉS A KÖZVÉLEMÉNY Nagy-Británnia képviselője az ENSZ albizottságának záróülésén kijelentette, hogy „az angol —francia—amerikai javaslat értelmi szerzőinek semmitől sem kell félniük, amikor a javaslatot annak megbírálása céljából a nagy nyilvánosság elé terjesztik“. És ellenkezőleg a Szovjetunió elutasító magatartásával naqy felelősséget hárít magára. Az ördög nem alszik. Az angol szakszervezetek éppen rzen a héten tartották meg értekezletüket Blackpoolban és a leszerelés kérdésében határozatot fogadtak el. Ez volt a nyilvánosság első '.ítélete“, ahogy azt Noble pontosan kijelentette. És a nyugati politika szempontjából az „ítélet“ sehogyse hangzott kedvezően. Az angol szakszervezetek kongresszusa a nukleáris fegyverek betiltása terén első lépésként követeli „a kísérletek azonnali feltétlen beszüntetését“. De hiszen a szovjet szempont is ezt kívánja! És a brit szak- szervezeteket valóban nem gyanúsíthatják meg azzal, hogy rokonszenveznek a kommunizmussal. És még hozzá milyen körülmények között fogadták eí a határozatot. A Le Monde igy írja pzt le: „Senkit se üdvözöltek olyan viharosan, mint a H-bomba elleni határozat szerzőjét. A küldöttek hangos egyetr értésével a szónok azt a követelményt fejezte ki. hogy a TUC, a Szakszervezet Generális Tanácsa keresse fel Mac Millant, a kormány elnökét és közölje vele a kongresszus határozatát“. Noble, az angol képviselő tehát így találkozott a közvélemény ítéletével. Elhisszük, hogy nem volt kellemes, hiszen a vélemény saját polgártársaitól származik. A Neue Züricher Zeitung erről az eseményről megjegyezte: „Ez azt mutatja, hogy a szovjeteknek mennyire sikerült megbolygatni a közvéleményt." — Uraim, önök egyrészt nem értékelik úgylátszik megfelelő módon a közvéleményt, másrészt pedig semmi esetre sem mondhatjuk, hogy valami „megboly- gatásról“ van szó. A szempont megítéléséhez elég a puszta józan ész. SZÍRIA KERÜL SORRA? Egy héttel ezelőtt azt irtuk e heiyen, hogy Washington csak akkor hozakodik elő kártyájával, amikor középkeleti megbízottjától megkapja a pontos helyzetjelentést. És valóban „a Szíriái helyzet a legkomolyabb nemcsak Közép- Kelet, hanem az egész szabad világ számára“ — jelentette ki az említett úr, hazaérkezése után. És az ilyen bevezetés után már tudjúk, hogy mi következhet. „Külön tárgyalások folytak a- határszéli incidensek"-ről — jelenti ki Dulles, az amerikai külügyminiszter, arról az összejövetelről, amely közötte Eisenhower elnök és Henderson között jött létre — és „arról az intenzív propagandáról és felforgató tevékenységről amolv Szíria szomszédos államainak jogérvényesen alakult kormányai ellen irányul“. Ezek aztán komoly szavak. Azzal illetni egy államot, hogy a szomszédos ország kormányát igyekszik ledönteni — ez már aztán komoly dolog. Olyan komoly, hooy rendszerint szükséges intézkedések kísérik az ilyen kijelentést. És az intézkedések nem várattak sokáig magukra. A múlt hét hétfője óta Jordánia repülőterein Globemaster típusú amerikai repülőgépek szállnak le ős fegyvereket hoznak. Sok fegyvert. Agyúkat, páncélos kocsikat és könnyű tüzérségi felszerelést. Szóval az Egyesült Államok és Jordánia között „repülőhidat“ létesítettek. Libanonba pedig Franciaország szállít fegyvereket. Röviden elmondhatjuk, hogv Közép-Kelet népei megkezdték függetlenségükért folytatott harcuk második szakaszát. Jordániában Husszein királynak sikerült létrehozni az államfor- dulatot. Szíriában körülbelül egy hónappal ezelőtt hasonló kísérletet tettek, de az csődöt mondott. Ezért más eljáráshoz kell folyamodni. Szíriát olyan, állammá kell kijelenteni, ahol egyre erősödik a szovjet behatás, fegyvereket keil szállítani a szomszédos amerikabarát arab államodba — és az új kaland úgylátszik meg is kezdődne. Az ügy azonban nem lesz olyan egyszerű, egyrészt, mert azok az arab államok, amelyekre az Egyesült Államok imperialista körei támaszkodnak, mégis csak arab államok. Az arab együvé- tartozás érzése aránylag mégis elég erős. És végül Szíria sem áll egyedül. Elsősorban itt van a Szovjetunió és világosan kijelentette, hogy nem nézheti tétlenül, ha valami kalandra korül a sor. Az arab államok közül pedig itt van Egyiptom, amely támogatja Szíriát. „Egyiptom feltétlenül Szíria aldalára áll“ — jelentette ki néhány nappal ezelőtt Nasszer egyiptomi elnök, — hogy a Szíriára nyomást gyakorló eseméA soluni mintavásárról E napokban tartják meg a soluni mintavásárt, melyen Csehszlovákia is kiállít. A csehszlovákiai autók iránt nagy az érdeklődés. — Basel kétségtelenül Európa egyik legrégibb városa, nemrégen ünnepelte alapításának 2000. évfordulóját. Képünkön madártávlatból Basel legrégibb városrésze, a híres, szép székesegyházával. nvek elé álljon. „Szíriát Egyip- _ Minden esetre az elkövetke- tom minden politikai, gazdasági zendö hetek döntő jelentőségűek és katonai erejével támogatni lesznek Közép-Kelet népeinek fogjuk.“ ■ sorsára nézve. Jegyzetek hazámról Irta: D. Abund, mongol újságíró Képünkön: Ulan Bator-i kolostor, amely sokáig a hatalom és erőszak jelképe volt. A mongol építészek ma már a kolostor körül is felmérik az új város utcáit és körutait. A Mongol Népköztársasáq cí- mere vad pusztai mént lovagló lovast ábrázol. A lovas a felkelő nap felé tart, útja a nap vakító sugárkévéje. Az új Mongóliában, a népi demokrácia első országában, amely 36 esztendővel ezelőtt a feudalizmus középkori sötétségéből robbant a világba és törekszik a szocializmus felé — ez a kép ölt testet. Csehszlovákia dolgozói tudják, hogy Mongóliának ezeréves a történelme, gazdag kulturális tradíciókkal és mesés természeti kincsekkel rendelkezik. De soha az elmúlt évszázadok során ilyen felvirágzást, mint amilyent most, nem ért meg a mongol nép. _ A végtelen mongol pusztákon kövér gulyák legelésznek. A mi nemzeti vagyonunk a szarvas- marha, s büszkék vagyunk arra, hogy a _vi!ágon a legelsők vagyunk az egy főre jutó szarvasmarha-állomány tekintetében. Hazánkban ma virágzik a mezőgazdaság szocialista szekcióra, fejlődik a földművelés, mind . többen csatlakoznak a ' hezőgazdasági egyesüléséhez. Napirendre került az a probléma, hogy a nomadizálókat • le kell telepíteni, mert a letelepült életmód előnyei szemmel láthatók. De a mongolok ma nemcsak állattenyésztéssel foglalkoznak. A tegnapi pásztorokból mérnökök, orvosok, tudósok, művészek lettek: bányák, üzemek, gyárak épülnek kezük munkája nyomán. Elég szemléletesen példázza az óriási fejlődést, hogy abban a Mongóliában, amelynek a forradalom előtt jóformán semminő ipara nem volt. ma a lakosság 28 százaléka ipari munkás. És még egy jellemző adat hazánk haladásáról: nálunk ma szinte mindenki tanul. Az iskolaköteles gyerekek számára bevezették a kötelező elemi oktatást, a nagyvárosokban pedig a hétosztályos iskolát kell ki- iárniok. A felnőtt lakosság körében megszűnt az írástudatlanság. Minden kilencedik ember tanul — ki elemi, ki közép-, ki pedig felsőfokon. Ma már rá sem lehet ismerni városunkra. Ha reggel munkába megyek, széles tereken, aszfaltozott utcákon visz utam, elhaladok a többemeletes lakóházak áruházak mellett az egyetem árkádjai alatt. Mellettem és velem szemben munkások, tisztviselők, iskolások és egyetemisták sietnek dolguk után. Hazánk legnagyobb üzemei fővárosunkban összpontosulnak ipari kombinát, vágóhíd, mechamegindult hatalmas építkezésekről. Üj gyárak mellett egész új lakónegyedek épülnek, úttörőházak és mindenféle épületek emelkednek ki a földből. A nemrég Mongóliában járt barátaim elhihetik nekem, hogy ha néhány év múlva eljönnek, nem fognak ráismerni szülővárosomra. S ha Ulan Bator azelőtt a lámák birodalma volt, ma a munkások, a tisztviselők és a tanulóifjúság, egyszóval autóba ülnek, hogy kis sétát tegyenek a városba. A sárkány-, maszkokat és emberi koponyákból készült tárgyakat, amelyekkel a szerzetesek valamikor a népet riogatták, az emberek ma már megmosolyogják. A lámák alig érdeklik őket. s szinte csak a kíváncsi külföldiek nyitják rájuk az ajtót. VALAMENNYIÜNKET FOGLALKOZTATÓ PROBLÉMA NÉHÁNY SZŐ ULAN BÁTORRÓL Ulán Bátort, a Mongol Nép- köztársaság fővárosát 1639-ben alapították, a város monqóüai sárga vallás fejének volt a székhelye. .Akkoriban Urgának hívták; az mongolul annyit tesz, hogy „székhely“. Ulan Bátornak 1924-ben nevezték el. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy, alapítása idején a város maqa is vándorolt, s fennállásának első évtizedei folyamán körül-. belül 400 kilométeres körzetben 45-ször változtatta helyét. A forradalom előtt Úlan ßa- tor főként a lámák, a szerzetesek és a kereskedők városa volt Rajtuk kívül hivatalnokok és kézművesek is laktak a városban. A házak földszintesnél ma: gasabbra nemigen nőttek. Az első európai típusú emeletes ház csak a múlt század hatvanas éveiben épült. A mongolok híres kedvenc itala a „kumls“ — amely a kanca tejéből készül. A kanca fejesnél csak a kiscsikó jelenlétében marad nyugodtan. nikai üzem, villanyerőmű, köny- nyű- és élelmiszeripari üzemek. Ulan Bator egyúttal vasúti csomópont is. rajta vezet keresztül az 1100 kilométer hosszú transzmongóliai fővonal. A főváros természetesen központja a hazai kultúrának is. Itt vannak az újságok és folyóiratok szerkesztőségei, a sok főiskola, iskola, kórház, múzeum, színház, könyvtár és f:lm- gyár tarkítja a főváros képét Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék az utóbbi években az egyszerű és életvidám emberek lakhelye, azoké, akik hazájuk felemeléséért fáradoznak. A lámák korábbi paradicsomának emlékét mindössze egyetlen kolostor és néhány szerzetes őrzi Az emberek gyakorta ellátogatnak oda, hogy megcsodállak a remekbe formált épületet. De ma már sokkal kevésbé vonzza őket a látványos szertartás, a vallásos tánc, mint a színház, a mozi. a hangverseny. vagy a tánczene. — Maguk a lámák is szíves-örömest Nagyon nehéz egyetlen rövid újságcikkben beszámolni hazámról. Ezért befejezésül csupán arról szeretnék néhány szót ejteni, ami valamennyiünket nagyon foglalkoztat. Ez pedig a Mongol Népköztársaság ENSZ- tagsága. Több mint 10 éve húzódik már ennek a kérdésnek a megoldása az amerikai vezetők miatt. Holott a Mongol Népköztársaság szabad, független ország, a béke és a barátság politikáját folytatja és mindenben megfelel az ENSZ alapokmány előírásainak, s így minden jogalapja megvan, hogy a viláqszervezet tagja legyen. Hazánk dolgozóit mélységesen felháborítja a nyugati körök aknamunkája, amellyel gátolják, hogy a Mongol Népköztársaság az ENSZ tagja lehessen. A nyugatiak ENSZ tagságunkat azért ellenzik, mert nincs ínyükre, hogv nálunk népi demokratikus rendszer van és államunkban minden hatalom a dolgozó népé. Van egy közmondás: „A napot nem Jrihet tenyérrel _ elfedni“. Mi bízunk, hogy az igazság győzedelmeskedni fog, hazánk elfoglalja jogos helyét az ENSZ- ben. Ebben valamennyi békeszerető nép támogat bennünket. A mongol nép bízik a jövőben, minden energiáját megfeszítve dolgozik, hogy hazája fejlődjék, és felépüljön a szocializmus. E munkában nincs egyedül. Nálunk a dolgozók azt mondják, hogy 901 millióan vagyunk, mert velühk a Szovjetunió. a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország, egyszóval. velünk az egész haladó emberiség. Ez is „demokrácia" Birmingham (Alabama) szeptember 4. „Hétfő este a fehérbőrűek egy álarcos csoportja megtámadott egy négert. Ezt mondták: Ez történik a négerekkel, ha az iskolánkba próbálkoznak belépni. Bekötötték szemét, egy elhagyott házba cipelték és elkezdték ütni. Ahogy arcon rúgták, elvesztette eszméletét. Amiker felébredt, észrevette, hogy kiherélték. A harmincéves Judge Aaron nehéz állapotban kórházban fekszik“. Ennyi az újsek/hir. Judge Aaront a fajgyűlötók az utcán séta közben fogták el. A faj- gyűlölök csak „figyelmeztetni" akartak. Jugde Aaron egyetlen bűne az, hogy feketebörű. A múlt - hónapbem a Ku Kiűz Klan „nagy vezére" triumfálisan kijelentette: „Ha nem sikerült törvényesen elérnünk azt, hogy a négerek ne jussanak be isko-' Iánkba, akkor revolverekhez nyúlunk". És igazán, a „nagy vezér" felhívása nem volt hiábavaló. Az iskolaév megkezdésével az amerikai kontinens több helyé-', röl faji kilengéseket jelentenek. Az amerikai legfelsőbb bíróság már 1954-ben határozatot hozott, hogy a négerek kizárása a fehérek iskolájából ellent ét •' ben van az alkotmánnyal. Ez időtől kezdve az iskolaév meg-' kezdésekor a bátor négerek igyekeznek a teoretikus határa-, zatot megvalósítani. Ezidén a Little-Rock városban (Arkansas állam) éleződött ki a helyzet a legerősebben. Itt kilenc néger gyerek próbáikon zott bejutni az iskolába, ahol eddig csak fehérek voltak. De ezt megakadályozták. Mégpedig nem is egy felhevült tömeg, hanem maga az állam guverne- re. E kilenc gyermek ellen mozgósította a,.nemzeti gárdát, ez az egyes szövetségi államok felfegyverzett „ alakulata. Ez a gárda cirkát' az iskola körül és nem engedi, hogy a négerek bemehessenek az iskolába. A múlt héten a Francé sóir, az egyik francia reakciós napi-' lap lehozott egy képet, ahol egy néger leányt a fehérek egy zajos csoportja akar körülvenni és egy másik csoport, négerek egynéhány fehérrel, aki a következő felirattal védik: Eisen J hower elnök megszakította szabadságát, hogy ez a néger lány látogathassa a fehérek iskoláját. Tudniillik Eisenhower elnök d múlt héten visszatért Washingtonba, hogy megtárgyalja a faji pogromok helyzetét. A Ku-Klux csoportok elhurcolják és kínozzák a négereket, anélkül, hogy megbüntetnék őket. Az államok guvernerjei megszegik a törvényeket, és csapataikat a fajgyűlölők ren-' delkezésére bocsájtják, hogy meggátolják a néger gyerekeket az iskolába járásban. És mit tesz az amerikai kormány? Mit csinál az elnök? Megszakítja szabadságát (szegény) és ír (!) annak a guvernernek és közben áhítattal hallgatja, hogy képviJ selője az ENSZ-ben hogyan hűl- latja könnyeit a magyarok sorsa felett az „amerikai demokrácia, szabadság és humánum" nevé^ ben, holott jobban tenné, ha kisepregetne a saját portája előtt, —lac—’. Nixon (USA vice elnöke): „Az Egyesült Államok eszméje a demokrácia, a szabadság. Ügy szeretnénk, ha Afrikában is győzne".
