Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-09-10 / 37. szám

ágy várakozás előzte meg a budapesti Nemzeti Szín­ház szlovákiai vendégszereplé­sét. A pozsonyi színházkedve - lők körében sok szó esett erről a nagy eseményről. Ez érthető is. Hiszen sokan közülünk még nem láthatta és hallhatta a bu­dapesti Nemzeti — vagy akár más színházak szereplését. így nem csoda, ha izgatottan és lázasan vártuk azt a napot, amikor szem és fültanui lehe­tünk a színészek mesteri és magasszínvonalú szereplésének. És amit vártunk: megkaptuk. Kiváltképp Németh László Gali­lei- jében, melyről szeretnék nem mint kritikus, hanem in­kább mint néző egy pár szót mondani. Mi sem természetesebb, hogy az egyház tűzzel, vassal, a leg- barbárabb eszközökkel harcolt az ilyen gondolatok kinyilat­koztatása ellen. Nem tagadható, hogy Németh László Galilei-je kisebb hibái ellenére is: nagy mű. A mii nemcsak önmagával, de erköl­csi hatalmával is azonos. Ami a Galilei ellenfelét illeti, a klérust, az egyházat tökéle­tesen sikerült megrajzolnia. A dráma, a történet a XVII. szá­zadból életrekeltett kép hiteles, tehát igaz is. És ez a minden. A drámának az ütközőpontja és lényege a „Párbeszéd, a két fő világrendszerről, a ptolemai- oszi és a kopernikusi rendszer­ről című mű körül kialakult Bessenyei Ferenc (Galilei szerepében) és Lukács Margit (Nico linné szerepében) Mély és nagy emberi érzések­nek a tolmácsolója ez a dráma. Aki látta, hallotta, nehezen jelejti el. Galilei, a XVII. század olasz materialista, csillagász és filo- zójus, a tudomány, az igazság legbátrabb és legnagyobb har­cosa. Galilei nagyságát legin­kább az adja, hogy szembe mert szállni az akkori világ legsötétebb hatalmával: az egy­házzal, a klérus isteni hatalmá­val. Bátran és nyíltan védelmé­re kelt a kopernikusi tanoknak. S ami ennél is több, megalku­vást és félelmet nem ismerve, tovább fejlesztette a tanokat. Nyíltan és bátran vágta az egyház szemébe, hogy „a szent- írás egyetlen bölcs mondásának sincsen olyan hatalmas ereje, mint a természet bármilyen jelenségének“. Németh László helyesen és jól választottaj-meg drámájának témáját, aíáp gondolat át: az emberhez méltó gondolkodás, a haladásért és az igazságért folytatott harcot. A haladást, az emberiség jövőjét szolgáló becsületes, igaz szókimondást. bonyodalmak. E mü váltotta ki Orbán pápa és az egyház nagy­ságainak bősz haragját Galilei ellen. Galileit Rómába a Szent tnkvizició elé citálják, hogy vonja vissza eretneki tanítását és fogadja el az egyház tanát, mely szerint: a Nap forog a Föld körül, nempedig fordít­va. Nehéz, szinte képtelen a drá­ma egyszeri látása után tömö­ren megfogalmazni és leírni az ezek után következő megrázó drámai cselekményeket. Ez an­nál is inkább nehéz, mert az egész dráma pszichikai folya­mat, mely Galileiben játszódik le a hónapokig tartó fogsága alatt. Ezt a lelki folyamatot az igazságért, az emberi becsüle­tességért küzdő és harcoló Ga­lileit alakítja teljes tökéletes­séggel és nagy művészi alakí­tással Bessenyei Ferenc. Besse­nyei Ferenc, mint minden nagy alakításában, most is bebizonyí­totta, hogy kiváló és nagyte­hetségű színész. Kiváló alakítást nyújtott Vár- konyi Zoltán, Bodor Tibor, Mánya Lajos, Rajz János, Lu­Az „Ifjú szivek44 Magyar Népművészeti Együttes pályázatot hirdet egy ifjúsági induló szövegének megírására. Avers szövege fejezze ki a csehszlovákiai magyar ifjúság sajátos helyzetét és problémáit Terjedelme 2-3 versszak legyen A legjobb munkát díjazzuk és megzenésít­ve az együttes jeligéjeként (indulójaként) fog szerepelni. Beküldési határidő: 1957 november 15. Cím: „Ifjú szívek” Magyar Népművészeti Együttes Bratislava, Jesenského 7. Hosszú betegség után, 86 éves korában meghalt Heltai Jenő, a kiváló magyar költő és író. Heltai Jenőt gazdag irodalmi munkásságáért az elmúlt évben a Munka Vörös Zászló érdemrendiével és Kossuth-d'jjal tüntették ki A kiváló írót, a magyar toll nagy mesterét, pénteken, szeptember 6-án temették el. kács Margit és a többiek is. Őszintén mondhatjuk, hogy minden egyes színész a legjob­bat és a legtökéletesebbet nyúj­totta. A színészek nemcsak ját­szottak, de éltek is a színpa­don. Nem véletlen tehát, hogy a nézők percekig tartó, ütemes tapssal fejezték ki hálájukat és örömüket a kiváló színész­kollektívának. Ennyit a Galilei­ről. F. G. Lorca: Bernarda Álba háza. A mű központi problémája: a spanyol nő helyzete. Hogyan felel meg Lorca ezekre a kér­désekre? A dráma központi alakja a gazdag özvegy — Bernarda. Férje halála után bejelenti öt lányának, hogy a régi spanyol törvények értel­mében apjukat nyolc évig fog­ják gyászolni. Ez azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt az öt lány közül, csak Augusta mehet férjhez, mert ő más apának a lánya. Augusta ked­vesébe beleszeret a többi lány is. Az ifjú Adélon kívül bele­nyugszanak a lányok abba, hogy vénlányok maradnak. De Adél nem tud lemondania szerelmé­ről. Döngeli börtöne falát, har­col a megkövült évszázados társadalmi szokások ellen. Irigy nővérei elhitetik vele,- hogy szerelmét megölték. Az erős akaratú, tüzes fiatal lányt a hír összetöri: öngyKkos lesz. A dráma hűen tükrözi a spanyol élet maradiságát. E drámában is kiváló teljesítmé­nyeket nyújtottak a magyar színészek. Elsősorban Tőkés Annát kell megemlítenünk, Ber­narda szerepében. Kiválóan játszott Gombaszögi Frida, Máthé Erzsi, Gobbi Hilda, Berek Kati és a többiek. Szinte nehéz a színészek játékában hibát keresni, mert oly tökéletesen játszottak és keltették életre Lorca figuráit. Moliere: Tartuff. A képmutató Tartuffe Orgon házában él, akit teljesen hatal­mában tart. Eléri nála azt, hogy az egész családi vagyont őrája íratja, ráadásul még leánya kezét is odaígéri neki, egyetlen fiát pedig kitagadja, mert figyelmezteti apját, Tar­tuffe aljasságára. Ezt a nagyszerű darabot is, kivi-ló színészi teljesítménnyel adták elő a pesti színészek. Itt a Major Tamás játékát kell leginkább kiemelnünk, Tartuffe szerepében. Major Tamás nagy­szerűen és kiváló színészi tel­jesítménnyel játszotta meg a szélhámos, nagyravágyó Tartuf- fet. Minden egyes mozdulatá­ban, szavában ott él. az- igazi Moliere figura. Ilyen nagyszerű játékra csakis egy rendkívüli tehetségű színész képes. Nagy elismerést érdemel Gobbi Hilda is mesteri játéká- val, Orgon anyja szerepében. Itt kell megemlítenem Rajz Jánost, aki nagyszerűen alakította Or- gont. Továbbá Makay Margitot, Olty Magdát, Ladányi Ferencet, Kállay Ferencet és a fiatal Töröcsik Marikát, aki oly ked­ves és bájos volt a leány sze­repében. Igazán mondhatjuk, hogy örökké felejthetetlen marad számunkra a pesti színészek öt előadása. Méltán és joggal szol­gáltak rá a közönség lelkese­désére, elismerésére a percekig tartó tapsorkánra. Olyan színé­szi teljesítményeket láthatott a pozsonyi közönség, amilyet csak igazán ritkán van szeren­cséje látni vagy talán nincs is. Reméljük, hogy ezek után min­den évben alkalmunk nyílik majd újra gyönyörködnünk a pesti színészek mesteri és ma­gas művészi játékában. Major Tamás, a Nemzeti Színház igaz­gatója Ígéretet tett arra, hogy jövőre is ellátogatnak Pozsony­ba, hogy újabb kellemes és nagyszerű órákat szerezzenek a pozsonyi közönségnek. S mi hisszük, hogy az Ígéret nem marad csak Ígéretnek. Major Tamás, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója a kétszeres Kossuth-díjas, kiváló színész és rendező az alább közölt meleghangú sorokkal búcsúzik az Oj Ifjúság olvasói­tól. TÖRÖK ELEMÉR fl/K/ A , ____Cts /^t^) ~ Az indonéziai kulturális együttes, amely ezekben a napokban lazánkban vendégszerepel, szeptember 3-án a bratislavai Kul­túra és Pihenés Parkjában tartotta második szlovákiai fellépé­sét. Az indonéziai nép ősi zene- és tánrkultúrájn bemutatóján meg jelentek köz- cs kulturális életünk kiváló képviselői, és u nagyszámú bratislavai közönség, akik barátságos fogadtatás­ban részesítették kedves vendégeinket. A bájos táncosnők kecses mozdulataikkal vonzották magukra a közönség figyel­mét. Én, Bezrucs Péter a bolyongös zajgás, a bolondos dudás, a sanda zandülő, az ittas iénekes, a rosszhírű akasztófavirág a tesinai bástyán... így jellemezte önmagát egyik írásában Petr Bezruc, nemzeti művész, aki az idén szeptember 15-én töltötte be életének kilencvenedik esztendejét. Petr Bezruc már évtizedekkel ezelőtt felismerte azt, hogy az igazi költőnek elhivatott kötelessége a népet forrón, igazán szeretni. Költeményei a szocialista líra legkorábbi jelentkezései. Tőle már csak egy lépés az erőteljesen kibontakozó szocialista költészet, St. K. Neumann és Jirí Wolker. Petr Bezruc, családi nevén Vladimír Vasek, a sziléziai bányászság ihletett hangú költője. Verseiben a társa­dalmilag és nemzetileg elnyomott sziléziai bányászok Jfájdalmát és haragját énekelte meg. 1909-ben Slezské pfáne iSziléziai dalok) című kötetben jelentette meg ezeket a verseket. Ez a kötet ma már megérte a tizen­hatodik kiadását is. A múlt évben magyar nyelven is megjelent. Á magyar költészet nagy titánja József Attila azon­ban már előbb is olvasta Petr Bezruc költeményeit. — Számtalan Bezruc-verset magyarra is fordított. A „Bá­nyász“ című versben a cseh és magyar költő együtt kiáltanak: — Hátha egyszer... kiegyenesíteném görnyedő nyakam s kilépve egyenest _ fölemelném csákányom és szikrázó szemem ott az Isteni nap alatt? Petr Bezruc tanító családban született, Opaván. Később Brünnben, majd Prágában tanult. A bányászsors korán alkotásra ihlette, mert alig tizenhét—tizennyolc éves, amikor Bezruc álnév alatt megjelentette első verseit. 1899-től pedig már rendszeresen írta „dalait" az egyik cseh folyóiratban. Az első világháború előtt postatiszt­viselőként működött kisebb vidéki városokban.. Az első világháború idején Spilbergben volt bebörtönözve, mert azzal vádolták^ hogy álnév alatt hazaáruló verseket jelentetett meg külföldi lapokban. 1919-ben a prágai Károly egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 1925 óta félrevonulva él otthonában, a sziléziai _ bányászok között. A felszabadulás után kapta a megtisztelő nem­zeti művész címet. Legújabb verseskötete 1952-ben jelent meg ,,Stu2- konoska modrá" címen. E kötetben is hű énekese a sziléziai bányász-életnek. Petr Bezruö élete, műve, összegezve ennyi: fénylő láng a bányászok sorsa felett. Láng, amely tüzelt, báto­rított a küzdelem éveiben. Láng, amely világít, buzdít, még ma is. Költő, ki valamikor így dalolt: — Hé, Szilézia bányászai vigyetek rohamre ezreket! , Költő, ki ma már így dalol: — Hé, Szilézia bányászai e völgy urai mi vagyunk1 HAJDÚ ANDHÄS rETR BEZRUC: Vörös virág Sötét ablakban, szürke cserépben esetlen, tüskés kaktusz borongott. Egyszer reggelre szárából vérszinü kehely nyílt: vörös virág. Költő járt nálunk, ki illatos, pompás rózsákat kedvelt — mert másképpen érzett — hangzatos szóval a rózsákat dicsérte, s hetykén lenézte a rőt kelyhet. Vannak zord, magányos lelkek, bőven volt részük tövisben és fájó tüskében. Mi volt a szivükben? Ha kinyíltak egyszer éjjel — kinyílt a vörös virág. PETR BEZRUC: Szilézia erdei Hasonlítasz hozzám komor rengeteg! Fenyőidben szomorúság, gyász remeg, éberség, szigor, komoly aggodalom rajtad — rajtam is, s hasonló a dalom. Pereg a tűlevél ködből és éjből: könnyek a letlport nemzet szeméből. Bécsi parancsra csattog a fejszeél, dűltök robajjal: hősök harcmezeién! Hallgatag elpusztulsz fenyőtengerem. Szilézia szívé-gyásza végtelen. PETR BEZRUC: Vrbice < Bohumin alatt, hol őseim emléke él, Hrusové fölött, hol vörös gyár> kéménye füstöl, nagyúri gyár, ahol fuldokló, gyötrő a légzés, lapulsz kis falucskám fatemplomoddal. Megrokkant házaid tetején moha nő vastagon, négy nyárfa között a kereszten Krisztus. Igv nyomták fejemre Bohumin alatt a tövises koronát, Osztravánál szögeztek, Tesinben szívembe döftek, l.iplnán ecettel itattak, Tiszán a lábamba szögeket vertek. Egyszer, ó egyszer, tudom, hogy eljösz sírástól fénytelen fekete szemeddel, hajadon, mákkal a kezedben, Tovább fog korbács sújtani, tovább fojtogatnak Bohumin alatt, Hrurovban, Lutinán, Baskán, nem fogom hallani, mi közöm hozzá, semmi sem érdekel. SIPOS GYŐZŐ fordításai A pestiek Pozsonyban

Next

/
Thumbnails
Contents